Élet 102

Sziasztok!

"Don't hope for an ideal life: actively seek possibilities to live well amid inexorable hardship." – Andrew Feldmar

"No punishment for you. May you love yourself, openly and actively. You are well loved."

"Always be well and free and happy and content, also when embodied. That is the only measure."

A játék neve: rendes élet és helyes dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Teljes érzés és egyensúly, természetesség, átláthatóság; amint belül, úgy kívül.

A rendes élet rendesen megteremtett körülmények és helyesen termelt dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Külső és belső körülmények. Impulzuskontroll, vágykontroll, valódi igényeink felmérése és szeretete, a másik ember és igényeinek szeretete. Gyorsuló utak helyett fix tempó. Vágy helyett széles és változatos belső tér. Kifele vágyakozás és kacérság helyett jelenlét abban, akik vagyunk, az életerőnkben, ízlésünkben. Aktuális tapasztalatunkban, amilyen a vágy, hiány, fájdalom, öröm, jólét.

Ez nem vicc és főleg nem filozófia.

Arról beszélünk, hogy miként döntsünk és alakítsuk ki ezt. Mi alapján döntünk általában? A vágyaink alapján meg akarunk szerezni valamit, egy helyzetet, élményt, tárgyat, embert, szerepet, játszótársat, és a többi; vagy a félelmeink alapján el akarunk kerülni valamilyen (ismert) szituációt, tapasztalatot.

Amíg csak ebben a viszonyrendszerben dolgozunk, addig nem jutunk sehova. A hormonok és biokémia jobb mérőszámok.

Itt élünk ezen a bolygón, ebben a környezetben, ebben a lakásban, pillanatban, kreált szituációban, korban, mozdulatban, valakivel vagy egyedül. Valamilyen felépült, változásra képes és gyakran tartást változtató személyiséggel, akárcsak a legtöbbünk.

Sikereinkben mérjük a változásokat, egyensúlyban és elégedettségünkben – ideális esetben. Alkalmazkodóképességünkben, rugalmasságunkban. Lazaságban, örömben. Humorban. Ki miben, mindenki abban, amit fontosnak lát. Klasszikus jó tulajdonságokban, amilyen az önzetlenség például. Egészségben.

Szerintem egy ideális élet olyan, amikor mindenünk megvan. Tartozunk valahova, elismerjük egymást, élhetjük a hülyeségeinket és ez OK, megvan mindenünk, a terünk is a kedves hülyeségeinkhez. Az életben sokszor nincs meg mindenünk. Keveredhetünk háborúba, szegénységbe, betegségbe, nem éltető emberi vagy természeti környezetbe. Most arról beszélünk, amin tudunk változtatni.

Sokan változtathatunk azon, hogy miként termeljük a dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Mik a rendszeres szokásaink. Megdolgozunk érte? Van ritmusunk, van érdeklődésünk, van hozzá partnerünk, akinek ez szintén megvan? Akivel egyben hagyhatjuk egymást és teret biztosítunk? Képesek vagyunk erre? Hogyan haladhatunk efelé?

Hogy bírjuk a dopamin deficitet, ami elkerülhetetlen? Ez egy megújuló de véges erőforrás, természete, hogy időnként felfut, majd nulla alá esik a szintje, és ilyenkor csak várni lehet. Hogyan bírjuk a várakozást?

Szeretünk valakit, de a hormontermelésének módját is szeretjük-e? Ez a személyiséggel összefügg. Végső soron oda lyukadunk ki, hogy milyen a biokémiánk, és így a szokásaink vice versa, mi támogat minket, mi támogat mást a viselkedésünkből, és meg tudjuk-e oldani, hogy mindenkinek jó legyen.

Nem arról beszélek, hogy szeretjük-e egymást, hanem arról, hogy kedveljük-e egymást amint természetes közegünkben működünk, eleve kedveljük-e egymás természetes közegét. Láthatóan ebben semmi személyes nincsen! Egészen egyszerűen csak emberek különböző ritmusokkal és biokémiai folyamatokkal. Azután ezekből gondolatok lehetnek, huzavona, fájdalomérzet, kényszerítés, el nem fogadás – hiszen miért is fogadnánk el valakit, akinek más a szervezete, beidegződése, szokásai, és össze is vagyunk kötve vele. Ez nem arról szól, hogy ezt az embert szeretjük-e. Hanem a szokásokról, változtatásról, mennyit kell és mennyit nem lehet. Kinek és minek? Van-e közös nevező. Ezek csak szokások és biokémiai rendszerek. Vannak így és úgy regenerálódó idegrendszerek. Barátok, szerelmesek, családok, idegenek. Fix rendszerek és szabadok.

Mennyire jeleníthetjük meg és vállalhatjuk fel magunkat? Mennyit szabad és mennyit tudunk, mennyit kell? Legtöbbször magunkat zárjuk el. Mik a valódi vágyaink és nem rögeszméink? A szabadságról szól amit szeretnénk, vagy rögeszméről? Mindkettő külön munka, a szabadságért, és aztán azért, hogy azt csináljuk amire szükségünk van, és ne ami a leggyorsabb dopaminlöketet adja. Választás.

Életritmus-szeretők legyük, azután szeretők és kedves emberek. Otthonosságban sokszor nincs hiány, előfordul, hogy van. Szokásokban időnként van. Néha nem tudunk rátágulni az embertársaink belső territóriumára, és nem értjük mit miért csinálnak. És ez nagy hiba, mert ezekben is élnek. Egyszerűen mentálisan nem tudunk odaérkezni, odaképzelni, hogy ők hogyan szereznek örömet. Nem minden flow-t ismerünk egyformán. Nem vagyunk tökéletesek. Puzzle darabok, egyik sem a teljes kép, és mindegyik a puzzle. Kifejezhetetlenül nagy részben egyek, és mentális modellekben, durva testi mintákban, érzelmekben sokfélék. Valószínűleg a fehérvérsejt mindannyiunkban fehérvérsejt. De az összetettebb lábmozgásunk már nem ugyanaz.

Mondjuk ki őszintén mire törekszünk! Lehet, hogy tévedünk. Nyugalomra? Hogyan nyugszunk meg? Izgalomra? Milyen izgalomra? Tudunk arra törekedni, hogy a szervezetünk és lelkünk számára is rugalmas legyen? Dopamin, dopamin, a játék neve rendes dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin, munka árán. Fegyelem. Szabadság. Élvezd a sokszínűséget, amelyet a hiány és a vágy mutat!

Az alapok felett: étel, ital, hőmérséklet, hovatartozás, cél, és a többi.
Milyen technikával tudjuk legegészebben elfogadni emberségünket?
Erről szól minden. Amikor megszülettünk nem volt terv. Minden tervet mi csináltunk és csinálunk igényeink és vágyaink szerint, amelyek feldarabolódott emberségünkből és biológiánkból adódnak. Eljön az idő, amikor ezek feloldódnak. Eljön az ideje a nyers létezésnek.
Most, a tervek közepette is nyersen létezünk, ne feledjük! Kérlek, kedves olvasó, finoman haladj a terved felé.

Dopamin – jutalomhormon
befejezett feladatok után
sétáltunk egyet a természetben
ünnepeltünk
ettünk
valamit megterveztünk

Oxitocin – szeretethormon
ha bókoltunk
kisállatokkal foglalkoztunk
kezet fogtunk
ölelkeztünk
csókolóztunk

Szerotonin – a kedvünket stabilizáló hormon
ha hálát gyakoroltunk
napon voltunk
segítettünk valakinek
meditáltunk
naplót írtunk

Endorfin – fájdalomcsillapító hormon
nevetéstől
fizikai gyakorlástól
edzéstől
szeretkezéstől
étcsokitól

Megfelelő életstratégia – amikor ezek mind termelődnek, helyes arányban és sokszor

♡☀☽◯🐈🐕💃🏃🛏