This weblog is a creative outlet for me and a place to gather my writing, a story, a poem, an occasional photo or movie clip. A space for expression, self-exploration and sharing. An open, visible space to keep track of things, and to keep things going. I use Hungarian and English in the articles – one my mother tongue and the other the language that opened so many doors in life so far. Thank you for your kind attention and keep doing what you need to do.
I would also love to hear from you! Feel free to reach out to balazs @ aladar dot me via email, or to @ balazs_aladar via Twitter or Instagram.
What has heart and meaning for you? How is your integrative work progressing? What is your growing edge? Your life story. Let us connect! Share your story, let us show up for each other!
Kedves Barátom!
Ezen a webhelyen szeretném összegyűjteni amit írok. Olyan ez a felület, mint egy műhely, amelynek nyitva az ajtaja: aki akar bejöhet köszönni és megnézni mi készül, nekem pedig talán több kedvem támad egyfelé figyelni és létrehozni valamit. Köszi, hogy jössz. Érezd jól magad!
2023-ban, nyolc év távlatából úgy tűnik, hogy érdemes volt elkezdeni. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Dedication
This work is dedicated to the people who — knowingly or unknowingly — help it to become what it is.
Azoknak ajánlom, akik segítik ezt az oldalt azzá tenni, ami.
my Mother — Édesanyám my Father — Édesapám my Family — a Családom
Jean Farrell Juanjo Segura Réka Fodor Gergely Gyula Vainel Csaba Hantos Michael Harris Lili Kovács Eva Ursiny Franz Rametsteiner John Butler Tamás Keresztes Katalin Szeili Márta Antal Wágner Panni
my Friends — a Barátaim
Ákos Gerencsér Balázs Bernát Viktor Szalai György Keresztes Ákos Kaldenecker Attila Vincze Gyula Vainel Csilla Horváth Eszter Kovács Zsuzsanna Benkő Eszter Szabó Tamás Falusi Éva Schäfer-Varga Zsolt Schäfer and many more on the way — és sokan mások
my Teachers — Tanáraim
Ildikó Kroknayné Gönczi Mihály Simon Ákos Vörös Vera Volni Éva Keresztury Csaba Sőti Thomas Liska Sonja Busch Peter Köllerer Irena Antolic Stanislav Grof Nienke Merbis Sitara Blasco Marc B. Aixalà Josep Vila Tronchoni Esperanza Lopez Corcuera Paul McCormack Cait Branigan Diane Haug Monika Wikman Mireya Alejo Mercet Kylea Taylor Tav Sparks Viktor Pestsov Jasmina Hrapovic Marina Stanton Neyra Benjamin Smythe Lisa Cairns Oona Amore Azuni El'aena Raphael László Szabó
in memoriam — örök emlékezetül
Tóthné dr. Bakos Gizella Rozália Somogyi (Mamaka) Aladár Tóth
and many before me — és sokan mások
Also thank you and an honest salute to the creators of many illustrations on this webpage. Most of them are stunning art pieces in themselves, and this presentation is more an interplay of text and imagery, a true collage with them. To my knowledge, all photographs that do not originate from me are unrestricted in use and need no attribution. Most of them were downloaded from Unsplash, Rawpixel, Pexels, Pixabay and Wikimedia Commons.
Lao Ce nyomán
Értsd Ami egyszerű: jó innen ered minden erény az Út ezzel igazít. Maradj nyugodtan – bár ha köd lep. Kutasd egy helyben alapod kincseit.
A Fa és a Patak
…
A Patak Mesélt, közelebb húzódott, a Fa pedig remélt és végre tényleg élt! A mese mélyült, az éj leszállt. A Patak pedig egyszerre csak átfolyt a Fán!
Nem volt Fa vagy Patak többé, nem volt mese, árnyék, táj – Világ volt, Élet és Család. Fának buborékból levelei, Pataknak lombos hullámai:
Kettejüknek legeslegszebb álmai.
Adela Bevan: Raw / Igazán
Adela Bevan: Raw
Raw as the untamed sun Raw as our broken hearts Raw as a babies first cry Raw as the soul with no protection Raw as a motherless child Raw as the victims of war Raw as the town with no name Raw as the teenagers room Raw as the seed with no earth Raw as the open wound Raw as my love for you.
Fordításom: Igazán
Nyersen, mint a zabolázatlan nap Remegésben, mint megszakadt szíveink Élesen, mint az újszülött sikolya Kitetten, mint a védtelen lélek Megrekedve, mint az elanyátlanodott gyermek Hidegen, mint háborúk halotta Elfeledve, mint nevenincs városok Kuszán, mint tizenévesek szobája Ínségben, mint dús földet álmodó mag Kiszolgáltatva, mint szélesre tárt seb Tisztán és mélyen, akár a szerelmem irántad.
Láng
Labilis cseppekben sugárzó Hamvain gazdagon virágzó Törékeny ember mosolygott rám Szivárványos fényburok mögül figyel Vigyáz, nevet, sír, vár, él Egyszerre kel ősz és tavasz Ott ragadtam a változó évszakokban Ki lakik e lángburokban? Ki az, aki magáért sír? Tánc Hegy Patak Én is fürödtem benne Sütkéreztem benne És eloldódtam ebből a világból
Jim Kacian: 1 haiku
Jim Kacian: 1 haiku
clouds seen through clouds seen through
Fordításom:
felhőkön átsejlő felhőkön át tisztán látni
Egymásba / The seed of life
Egymásba
Szépséges, kitartó magot vetettünk el egymásba. Vetett belénk az élet. Önmagába. Magam adom – magom adom.
A mag nem kérdez, azonnal változik és változtat. Rögtön kapcsolódik mert ez a természete. A talaj éppen jó lesz, szeret, innen van a bizalmon, független.
Ha a föld nem is tudja magáról: termékeny. A kéreg fellazul, a hajszálak, hajszálgyökerek már mélyre futottak és megtörtént a változás.
A születés, a kisarjadás nagyon fájdalmas a mag és a föld számára is. Az átalakulás megállíthatatlan és nem törődik semmivel amíg él, mert a hiten innen van, a függésen innen.
A virág úgy képzeli, nem bújhat elő míg meg nem ered az eső, az eső arra vár, hogy végre meglássa a virágot. Mégis:
Az első csepp pontosan akkor hullik le amikor a virág kidugja a fejét.
Szinkronicitásban. Szerelemben. Teremtésben. Az életfolyamban pontosan akkor van esély amikor kell. Úgy ahogyan kell és annyiszor ahányszor szükség van rá.
The seed of life
We planted a beautiful, enduring seed into each other. Life did, into itself. I offer myself to you as a precious seed.
The seed does not ask, starts to change inside and outside. Following his nature: instantly connects. The soil must be good enough. He loves, because he is on this side of trust, he is independent.
The soil, may she be aware of it or not, is fertile. The crust breaks, the strands of hair, the strands of roots run deep. The change is already done.
Birth and sprouting is painful, both for the seed and the soil. Change cannot be stopped and it does not care while it lives, because it is on this side of belief and dependence.
The flower thinks it cannot sprout until the rain arrives, and the rain waits until first seeing the flower. And yet:
The first drop of rain falls in the very moment the flower first appears.
In synchronicity, in love, in creation. The flow of life offers chances exactly when they are needed, in the way they are needed and as many times as necessary.
Anyai áldás (egy álomból)
Kívánom élj boldogan Kacsányi Balatonnal És legyen meg mindened Mit az élet megkíván Kedves kis daliám
Last evening
Last evening was a rare one, with grey to purple to pink to blue on the sky, no ripples on the water but pure and mirror-like. Full moon rose in a red dress of passing clouds, then it turned into liquid gold. There was an ever-present silence in the background. Each noise, even from far away filled this space and danced away. Everything touched, even the sky was really close. We were silently talking or just listening. Then I went home.
Secret lift-off / Kék madár
Secret lift-off
This flower is open The Light-bird of the Heart rose up And sings a song
Sattvic body Sattvic space A moment of grace
So fragile and shy the heart-bird These moments so precious and rare Here in our World
Kék madár
Kinyílt a virág, világ Szívem könnyű, fénylő madara felrepült És dalol
Szatvikus tér Szatvikus test Tiszta, finom kegyelem
Csendes Súlytalan És szabad vagy
Follow-up
I am inside and outside, Weaving, infusing, transforming, I just hope my body can keep up peacefully.
How many times have I done this before? 37 years and then blank in this one. How come?
Please God be gentle with the fear. Is God also my biological father in that sentence? Trying to go back to slumber, to rest a bit more.
Unibody
The lake is utterly here And I simply sit on the shore And I simply sit on the shore When I get thirsty I drink When friends call me I go
Meghívás / Invitation
Ülj le mellém, rengeteg a hely / Sit with me my dear, there is a lot of space
Gyere, hadd simogassalak meg / Come, let me caress you
Az otthont belélegezni / The air is just full of home
Ez az igazság / This is it
Igazság / Truth is the truth
Mértékletesség / Temperance
Mértéktelenség / Intemperance
Cselekedj / Do more
Pihenj / Rest
Természetes fény / Illuminated heart
Természetéből fakadóan tiszta szív / Bottomless love
Jelenlét / Presence
Van idő / The problem is you think you have time
Csend / Stillness
Sima ima / A simple prayer
Oṃ amideva hrīḥ Om praise to the infinite god Om praise to the infinite self Om dícsértessék a végtelen isten Om dícsértessék az élet Om praise to life
Rūmī: There is a field / Van egy mező
Jalāl ad-Dīn Muhammad Rūmī: There is a field
Out beyond ideas of wrongdoing and rightdoing there is a field. I’ll meet you there. When the soul lies down in that grass the world is too full to talk about.
Fordításom: Van egy mező
A jó és rossz képzetén túl van egy mező, ahol valóban találkozunk. Amint lelkünk lepihen a füvén, teljesebbé válik e világ bármilyen szónál vagy képnél.
Ma
A mai legszebb ölelésem egy tóparti fűzfával volt. Éreztem ahogy átáramlik a szívemen, amikor a fél mellkasommal és az arcommal odahajoltam és megálltunk egymás mellett.
Ma a legszentebb elhatározásom az volt, hogy legközelebb emlékezni fogok rá: a fiatal kapcsolat maradjon meg és gyümölcsözzön.
Ma a leghálásabb egy rózsa illatának voltam. Éreztem ahogy megenyhül minden a homlokomban és a fejemben.
Fehér kócsag
Fehér kócsag, fekete macska, kacsapár, szürke varjak, acélkék, világoskék, bíbor, rózsaszín, halak, fák, tenger és imák. A sikló a köveken kövérebb, mint az előző években.
Tuja
A cinkék pont úgy fürdenek a tuja buja ágaiban, ahogyan én fürödtem két órája a Balaton napmeleg, zöld hullámaiban. Ebbe a tujába villám is csapott már, valószínűleg a Balatonba is. Se a tuján nem látszik évek múltán, se a tavon. Fürdőzés közben a cinkék úgy beszélgetnek egymással, hogy behallatszik az írásomba.
Álom
Mi hallatszik be és mi hallatszik ki az álmainkból? Tiszta, egyszerű átjáró a szavak, mozdulatok, lélegzetek között. Megtalálni ezt a magától értetődő tisztaságot minden körülmények között. Semmi többet nem tudok mondani.
Szép leány
Szép leány fehér nadrágos, gyönyörű feneke Vörös rózsa földig hajoló csókja, csókja, csókja Könnyű szerelmeskedés illata És valamiért egyedül vagyok mindezzel Ahogy a szomszédban lakó szép, fehér ruhás, magányos nő is
Nem tudom hogyan fogalmazzam meg hogy mennyire Kereknek érzem ma Magam
Talán én is színésznek megyek
Holnap
Néhány nap múltán a hasam egy masszőrlány szerető figyelmében lágyul majd el.
Azt követően néhány nappal újra kinyílik a szívem.
Betakarózom az égbolttal és ezt a levelet írom:
Dear J,
Have a good weekend! I do have air today — it was a long time. Thank God.
Much love, Kingfisher
This is the experience
This is the experience Don’t look further, there is not more than this Just stay tender, all innocent, still And please learn to see in your self God’s name Life and eternity
Rev. Alan Jones: A Franciscan prayer / Uramisten
Rev. Alan Jones: A Franciscan prayer
Oh my God, you are here Oh my God, I am here Oh my God, we are here
And always, always, always you love us Always, always you love us
May the angels of God watch over you May Mary and all the saints pray for you And all those whose lives you touch
This moment and forever more Amen
Fordításom: Uramisten
Uramisten, itt vagy Uramisten, itt vagyok Uramisten, itt vagyunk
És mindig, mindig, mindig szeretsz minket Mindig, mindig szeretsz minket
Az Úr angyalai vigyázzanak rád Mária és minden szent imádkozzon érted És mindazok, akiknek megérinted az életét
Most és mindörökkön örökké Amen
Rendben
Érzed már Kicsi Kincsem? Ez mind az, a félelem is az. Én is az vagyok, ahogyan vagyok. Balázskám, te is az vagy. Nincsen semmi baj! Minden rendben van. Nagyokat lélegezz.
Polaroid
Szeretek polaroid képeket csinálni a mozdulataimmal, a hangommal, a képzeletemmel. Sétálni az erdőben és táncolni, míg végül, egyszer csak megérintem a fűszálakat. Tényleg tapintani. Úgy énekelni, hogy nem veszem észre mikor kezdtem. Úgy mosolyogni, hogy nem veszem észre mikor örültem. Majd a sziklaszirtre kétely nélkül visszatérni.
Thay: In the garden of my heart / Szívem kertjében
Thich Nhat Hanh:
In the garden of my heart the flowers of peace bloom beautifully.
Fordításom:
Szívem kertjében a békesség virágai nyílnak gyönyörűen.
Az egész
Az öröm? Ahogy jön magától. A zsebkésemmel sétapálcát vágni és úgy sétálni.
Hogy jön magától? Két szett csikung segített most egyszerűen, alaposan az egész mindenséget érezni.
Nem mindig nagy öröm.
Nem romantikus. Néha csak az segít, hogy “és mindig, mindig szeretsz minket” és a barátok, a gyerekek, a macskák.
I spent nine whole months in a womb. I was madly in love. I was deeply in love. I know what ecstasy is. I know what pain is. I know that I want home. I know that I feel little compared to who I am. I know I don’t feel little enough. I was with my mother in the big lake. I was with my grandmother in the big lake, many times. I have an uncle. I know what nature is. I know what my nature is. I felt grief. I know what solitude is. I know what disconnection is. I know what connection is.
All is well.
It is all done. It is all full. It is all here. Loss is love, figuring that out. Deep loss, deep love.
All is well.
It was all settled a long time ago, it was all settled in the first few cells and even before.
I went to school. I had friends. I was afraid. I was pushed. I was aggressive. I liked to sing. I liked to move. I liked to love. I liked to be aggressive. I knew nothing better.
I loved my friends. We used stones for sport in the breaks, we threw them at each other, to practice dodging and to exert force.
I do that on the mat now. I do that in dance. I do that with my relatives, my friends and with strangers, and foremost with myself.
All is well.
I was clever. I was trembling. I was glowing. I had a challenging relationship with air.
I love air now. I love water, fire, earth and the sky.
I learned to love the hard way, the soft way, through fissure, through rapture, through nourishment, through gifts, through touch, through whistling, through jokes, though movement and through tales. I learned it on my own skin.
All is well.
I know hatred. I know you, in me. I react. I present. I allow. I resist.
All is well.
Prearranged, already done. I embody impatience. I embody all. I fail, a lot. I blame, a lot, contract. I know guilt intimately. I embody vastness.
I was in love six times. I don’t know really, about six times.
All I lived through is full, it was done, it is complete, it is at least as much a fact as loss is a fact. It is vast.
I am incredibly lucky.
Through my eyes I have seen my mother trying to commit suicide, through my heart I have seen much more. It was on the same day as my first kiss and as my first breakup. It was done and it is full.
I have seen rage. I have seen my process, I felt a lot.
I know full rest. I know abundance.
I had birthdays! I had my third birthday and I had a huge cake, two stories high. I found it too little.
All is well.
My grandmother taught me how to whistle, how to ride a bike and how to play badminton. What a stupid name, we call it featherball.
I can remember lying on my bed, watching the patterns on the wall, the witness was already there, at maybe three, four or five. Same as today.
I have shown my genitals to girls. I was shown genitals. Maybe too early, huge energy went in that direction. Now I am much less interested.
Going round and round. And at this time a bit differently. Cycles, and at this time a bit differently.
So much movement, so many emotions, such thickness of them, covering all, playing hide and seek, moving, moving, moving, never stopping, whirling. I stop and there is the eye. The world is in the eye.
I am weak sometimes. That teaches me a lot.
I know what health is. I know what sickness is. Maybe I know much much more than that and I just don’t remember. Where is it now? Where is the experience now?
Where is him and her now, I don’t say names and I don’t say qualities because you know.
All is well. Doubt.
My father hang himself when I was 18, if I remember correctly. I know little, I am not even sure how he went. Haven’t seen him since a good while then. It was settled when he was one or two cells and even before. It is like that. Not everyone has a chance to know the breath.
All is very well.
Once I was very scared of him, or maybe twice, or maybe more times than that. He loved me though, very much.
You know there is war. I know war. It was done when I was a cell or two. I know my grandfather’s war and I know my great-grandfather’s war. I know my grandmother’s fate. She waited for me to find her until she died! Not in person. She was alcoholic by that time. It ran in the family.
She was the other grandmother. Grandmother nevertheless. This one on the other hand was fit, feared nothing since she feared everything. She was strong.
II.
So my father. My mother. Home. Siblings. Animals. Trees. Patterns. Lights. Colours. Sounds. Smells. Forests. Big beautiful lakes. The sea. Stars.
I love the moon. I listen to the sun. I can hear your thoughts when it’s time.
All is well, they say, welcomingly, with a boundless heart.
Boundlessness beyond expression, folding into itself, weaving and standing still at the same time.
It gets vaster and vaster and thinner and thinner, subtler, just barely there. At the beginning or at the end. Light. All at rest.
I faintly remember.
All is well.
My grandmother (the one with the whistle and bike and badminton) loved me to pieces. Basically everybody loved me to pieces. I am extremely lucky. How couldn’t I feel all this now?
I do have hard times. I do have seen and felt terror, book-worthy fates and stories. Some first-hand, many of them second-hand, it is here, now! It was always here. It was never ever second-hand, first-hand, it was just weaved into the system so that I am here.
I was born with a fragile immune system. Or so it seems. Or maybe I was just – surprised! What’s with this flesh? How come? It was so calm and it was so vast.
I do have a nervous systems that plays tricks, or at least this is what I see, maybe all fantasy. It may just be fine.
All is well.
I read the books. Good books. That is done, too. Oh I love so many things. I have seen the sea. I stood on a mountain and on a dirt pile. I dig holes. I built little houses.
I love knives. That’s from my grandfather maybe. From both of them. One a smith, one a woodsman.
What else do I need? What else to have? What else to know completed?
I raced. Loved it. It is done as well. Once I built good health for myself!
How come, where to come now? I can only come here. Why the movement? Love.
On and on and on.
I learned this word vicarious. All good there as well, even though it kills in wrong hands. In my hands, in proud hands.
I’d lie down and feel whatever there is to feel, the feeling for, the feeling instead, the contraction, the lack, the love, the joy, the ease, my feet, the grass, the dirt, the moon, the sky. I’d think a lot because I do. How long, I don’t know. There is a difference now, and that is the silence in the background.
I keep coming back to my mother, vicarious you see. I can pity her, pity all who is not able to, who had little, who grasp for way more. The guilt and all, all here.
All is well!
She spent nine months in a womb! You know the drill, I just said it all! It is all done, ever ready! All very well!
The gaping hole of a gushing wound, all good, fire in the nerves, the pain, complete hopelessness and infinitely narrowed in perspective beyond belief. All very well.
I used to break apart and I still do so. Against my will or at will. This is how near I am. As I write this I am breaking, shifting again, going deep with also loosing ground now. It would be good to get physically connected right now, with a human, to tell someone I want a touch or two now. Sometimes I want to be held or caressed. Sometimes I just want to be left alone! I used to move my feet into funny positions and it was the most natural thing to do! Nowadays I move my feet in very strict patterns and I don’t call for whatever I want. Back to the ground now.
A simple life. Sounds very complicated with such rich embroidery and it is so so simple after all. A few events. An unspeakable amount of atoms all moving in one direction. Support beyond belief. And it does not matter, it is just there.
I like a good bean soup nowadays. Toblerone. A gasp of air. A glass of water. To play a game. Soft pillows. The colour white. A long walk.
More important than many things – or all things basically.
All is well.
And I do have hair, funny business.
Also, I look at you in me lately. I try to uncover the parts hidden by your name and flair. A good way in, as long as so restless I am.
III.
The boy who picks up fallen leaves and puts them back up. A boy who does not want to accept that his family brings the presents, not Christkind or Santa Claus, and there are no Krampuses.
The child picks a living leaf, tears it up and throws it away. Who to blame? The adult does the same. Fall comes, the leaves fall, who to blame?
Spring also comes, and winter, summer, there is lushness, scorching light or frozen wilds, who to blame?
We live and die, who to blame? Who messed up, who have failed? I shake it out of my body again and again, I know no better until there’s grace, all in cycles again and again, and each time a little bit differently.
What’s this tension that does not look like grace? Where are those goggles, or gogglelessness that shows grace? I can’t fly out of my chest in infinite softness all the time. I am too fragile. I’d like to see it here, in the flesh, here and now.
It must be between atoms, between moments, between words, in the swiftness of contraction, in intensity, in the ease of rest. Where else could I look if I am here? What is not here that I need? How could I be more here than that, in the flesh, breathing, bleeding, feeling, sneezing, wanting, playing, avoiding, watching, working? Maybe too busy organizing? Cut out the middle man they say. The middle man is also it, it must be, everything is it. We just don’t prefer it fully, don’t love it fully, don’t love us fully. We can, right here, now, in all this fuss, just lie back down, resting our weight in and on our rib cages and we would be carried that way, no more, no less, it just happens on its own. Slumbering now, twenty minutes to lie back down, whatever minutes, words and wordlessness are, and let’s do it when it is doing time. My bed also carries me somewhere. On your feet!
A love letter
The white bird of happiness. A white man. Three feathers, trinity cross, three colours, (blue, yellow and green), three pictures, (all the rainbow), three paintings. A couple. (Pain in the abdomen.) Synchronizing, mixing the sides. A cup. Water.
Dear Me,
Go for it! Go for it! Go for it! Go for it! Go for it! Go for it! You are fast. Just go for it. Go for the clothing brand, go for the process, go for love, go for romance. Go for it! Go for it! Go for it or fly for it. Go for it. Go for the body.
Breath. Time. Slowing down.
Stay calm. Stay wide. Go for it! Go for it! Live that shit. Enjoy the beautiful abundant you! Never hide! Go for it! Fall and raise! Go for it! You are wide. Be wide. Lush. Dark comes around, goes around. Round and round, and you can stay wide as you are. Breathe! Wait! Enjoy your companion, time! Slow down! Waves. So what? Learn! New moon! Each cycle. Just do it. Be watered! Love. Love. Love. You are life, limitless, ever changing, rising-falling. Pain. Love her! A big chunk of you! LOVE! Stay wide, always wide, as you are.
Fly. Keep the ground. Walk. Love. Be patient. Stop if you must or feel like. Pray. You are doing it for yourself.
Go if you have to. Stay calm. Not sure about this part, or if someone else goes.
Round and round. Stay. And go for it.
Go for it.
Go on.
Love.
You.
Message for when it is time
Message for when it is time:
How is your pain?
I love you with your pain,
and I love you even more than that.
Window of opportunity — a song of trauma
What is the difference between being god and knowing that I am god? Being at the mercy of… whom? Being refused… by whom?
The joy of being accepted fully. Madrecita, accept me, Madrecita accepted me, Madrecita nurtured me, so I could be myself.
Resting in the abundance I am, now, a lush landscape, caressed by warm winds of soft emotion. Living. Waves at bay, the window of tolerance, the window of opportunity presents itself.
Your salvation, your very life is in that window. God is in that window, silence and freedom is in that window. What is the difference between being god and knowing that I am god?
Look for your allies, they are here and they are soft, white: Breath – the secret of secrets, time – always in your favor, slowing down.
Stay calm. Let the innermost chamber of your heart open and see what’s inside. As ever greater wings spread and even further reaches unstoppably appear — all lush, ever living — your heart-bird, made of light also safely arrives. Make no sudden move. Learn to walk, to fly. Breathe.
Roots, landscape, sky, all you. Silence, all you. Who are you? Explore that landscape! Explore who you are! Explore the parts covered by names and faces. Big chunks of you. Who are you? Where is your end and where do you begin? Let this breath reveal that to you.
Who listens? What is this window? What’s in the gap? What stays? I don’t know, but I am carried, all the time. I give myself, and all I get is life, one breath at a time.
Become wide
Become wide Be calm and wide Breathe
Harmonize the sides Do silk reeling Alternate nostril breathing
Cold showers Exercise
Szem
Alkotás, egyedüllét, szembogár, körülírhatom a lényeget. Hogyan írhatnám le magát a szemet?
A szemben együttlét van. A világ. Áradás. Most és mindörökké. Amen.
Szabadság (1)
Mindig itthon maradni, Együtt érezve is. Mindig hazatérni.
Senki sem tudja jobban, Senkinek sem fáj jobban, És senkinek sem jobb, mint neked.
Maradj hát benned, körülötted, Így az lehetsz, aki csak te lehetsz, És így élheted a legtöbbet.
Ne aggódj folyton, dolgozz bátran, Akkor is ha kellemetlen, És szokássá válik benned az élet.
Minden teljesen az enyém
Minden teljesen az enyém, amíg a szem ellát, És mindenem a Tiéd, amíg a szem ellát. A teljes egészet szeretném érezni, És meg szeretném bírni.
Lépésről lépésre, Kifejezésről kifejezésre. Akkor működik hogyha áramlik, ez a természete. Lélekzetről lélekzetre.
Én vagyok az, mondja Jézus, és Békesség nektek, mondja szintúgy. Egészen a föld végső határáig, Én veletek vagyok mindig.
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Fogadd el és szeresd az életet. Fogadd el és szeresd magad. Ereszd el ami megragadt.
Közvetlen
Maradj közlegény Maradj közvetlen Maradj kommunikatív
Utánad fütyülnek Integetnek
Pont az Akit szeretnél
Zöld hinta
Parizer, paprika, kifli, kakaó, ülök a zöld hintán, mint akinek minden jó.
Élet 101
“Omnia vincit amor.” “Ora et labora.”
♡ Kedvesem! Bátorság, szép nyugodtan:
Öleld meg magad. A kitartó melegség segít melegen maradni. Teremts, kérj melegséget amikor azt sem tudod mi az. Fizikailag is megteszi. Szeretlek!
Fejezd ki. Csinálj valamit egészen addig, amíg meg nem találod azt ami feszít, amit elnyomsz, ami blokkol, ahol elveszíted az energiád. Hozzál létre valamit, mozogj, írj, rajzolj, fess, készíts szobrot. Énekelj, üvölts, zenélj, püfölj. Remegj. Váljon szokásoddá. Figyeld meg merre tart a vonalad, a papíron például, vagy a térben. 📝
Mozogj. Az élet mozog, áramlani szeret, úgyhogy mozdulj meg te is amikor tudsz. Más nézőpontból más a világ. Ne lustizz túl sokat.
Add meg magadnak amire szükséged van amennyire tudod, teremtsd meg a feltételeket. Becsüld fel és becsüld meg azt amennyi most van. Táplálék, menedék, pihenés, szociális kapcsolódás. Töltekezés. Mozgás, alkotás. 🍕🥗
Figyelj. Ne rohanj, amikor a zónában vagy akkor először csak nézz körül, majd próbálj fokozatosan megmozdulni. Minden rendben van. Tánc. 💃
Térj vissza magadhoz, ide a hétköznapi életbe amikor elkalandozol. Újra és újra. Amikor figyelsz egyre könnyebb észrevenni ha nem vagy itt. Itt, most minden rendben van, itt van rá esély, hogy minden rendben legyen. Minden amit csinálsz itt történjen. Mert itt történik. Minden más ügy elintézi önmagát. Amikor szenvedsz nézd meg, hogy itt vagy-e, magaddal.
Hogyha segítség kell, akkor ott a lélegzeted, az idő, a lassulás. Bármilyen mosoly. És ott van a többi ember is, az állatok, a növények és a táj. 🦊🌳
Csinálj, juss keresztül, kapcsolódj, most legyél, önmagaddal, és rendben vagy. Érdeklődj! Mosolyogj! Bármelyik és mindegyik a fentiek közül lehet ima. Most imádkozzál, itt, ahol minden rendben van. Mindent csinálj innen. Csak az hibázik aki csinál is valamit. Mozgáson át a csendbe.
Körülbelül ennyi. Legyél békében és örömben magadon keresztül ebben a világban. Nagyon szeretlek! 🌼
Békés karácsonyt
Jelentse a békés karácsony bárminemű, emberekre vagy önmagunkra irányuló erőszak hiányát!
Jelen vagyok teljesen.
Amikor engem bántanak, nem akarok bántani senkit.
Jelen vagyok teljesen.
Gondját viselem a bennem eredő erőszaknak és nem irányítom senkire sem! Újra meg újra meg újra.
Jelen vagyok teljesen.
Amint az erőszaknak vége, megízlelem a békességet, a nyugalmat, a közösséget. Boldog karácsonyt!
Minden sok fényt
Minden sok fényt szeretnék felkapcsolni És sok-sok melegséget kiengedni És csak szeretni, szeretni, szeretni
Minden sok fényt fel szeretnék kapcsolni És sok-sok melegséget beengedni És csak szeretni, szeretni, szeretni, szeretni
Kollázs (1)
A hozzám vezető út rajtam keresztül vezet hozzám Nagyon fontos itt maradni Élvezd az estét, csodálatos este. Éjszaka óriási csillaghullás lesz.
Hiperhajlítás
Mindent elvégeztél amit elvégezhettél, minden készen van, készen vagy teljesen. Nyugodtan elnehezedhetsz és csak pihenhetsz, pihenhetsz, pihenhetsz, pihenhetsz.
Tetoválás helyett kihúzatom egy fogam Mennyország helyett Kedvesem (Önmagam) ölében, szeretetben Járom e világot, és lehetek önmagam
Invocation
Snow melting down my face Going in Being in Meeting my heart
Clarity in everything Each move Each vein In the blood
Blood flows Clarity flows Clean truth Unhindered
From my voice To the sea
Peace
Lay down the arms Find a means for peace Grope for peace Be peace Head to toe
I love you
Cauldron of emptiness
Sitting at the cauldron of emptiness Stories at bay In peace
Courage for a peace accord
To: I will not kill you I am aware of you I honour you
Fro: I believe you I understand you completely
Stones / Kövek
Stones
Grey and white stones on the ground, And a green one: Finding a way to love you
Kövek
Szürke és fénylő fehér kavicsok a kövek hézagaiban, És egyetlen zöld: Utat találni hozzád
Birds of the heart
One bird: The bird from the innermost chamber of my heart lifts up and sits on your shoulder.
More birds: You overflown with birds of the heart.
Even more birds: A simple washing line overflown with birds of the heart.
Dance
Peace in every breath The wide and wild sky, air, in every inspiration Being held by the Ever-living Lady And being breathed by her, Banshee Peacefully present To my dance
I am peace / Békévé
I am peace
I am peace And my body is a prayer for peace That’s all
Yours, too And I appreciate prayer And I appreciate peace
Some more loud Some more silent Radiant
And watching you become Free Brings me to tears
Békévé
Békévé váltam És a testem imává a békéért Ez minden
A tiéd is És én értékelem az imát És értékelem a békességet
Hangosabban Csendesen Kiáradóan
Szabadulásodat látva Mindig Könnybe lábad a szemem
At the crossroads
Dancing at the crossroads, At the no place Where past and future meet, This is the moment when Stillness moves and you just follow.
What is your decision? By whom is it made?
This doorway through the heart
Our heart is capable of perpetually breaking and melting And when we can just allow it and go really easy about it Then we simply become already free
(And we naturally know how to do it)
To be free is to be free of protection but being held To which the one way I know is aligning with peace Because nothing stands in the way of peace
Peace rests
This is the simple meaning of heartfelt prayer and meditation Which is pure presence Happiness, compassion and overwhelming love
A song really, for you About joy and love And the acceptance of all
In the words of Saint Francis of Assisi:
“And Lady Poverty lay down upon the bare ground for she was weary, and they straightway brought her a stone and laid it under her head, and she slept for a brief space in peace.” (1)
It is a way of loss Arrival to the unceasing recognition Of full nourishment and holding in clear presence
I am afraid to write: There is nothing more safe than Loosing protection While deeply rooted in the ground
(1) a quotation from Margaret Cushing Osgood’s beautiful anthology, The City Without Walls, from 1932, via Claire M Mathews
Szeparáció
Ki az, aki igazán közel van? Én itt vagyok. Felébredek és névnapom van És annyira új a név, hogy csak Cs és Cs és V emlékszik rá Én egészen el is feledkeztem
Jó, amikor emlékeznek az emberre. Rendszeresítek egy névnapos naptárat És beleírom a születésnapokat is Azért, hogy emlékezzek rájuk Emlékezzek az élő emberekre
Szeretném, ha mindig jól emlékeznének rám Ha mindig kapcsolatban lennénk Ha mindig ölelésben lennénk Olyanban ahol nyílt a szív És közelebb húzódunk ha egyszer csak szorul
Egyedül vagyok? Nem tudom. Ölelésben vagyok? Nem tudom. Szorul? Nem tudom. Megiszom magam, sétálok, ha szembejön valaki Megölelem és nem ölöm meg és iszkolok
Közelebb megyek mint távolabb Feléd és nem felőled Szerintem nem vagyok egyedül. Én egyszerűen csak együtt szeretnék lenni Akkor is amikor egyedül vagyok
Tudsz-e ész-re venni? Tudsz-e szólni? Úgy örülnék, ha szólnál. Tudok-e nyugodt lenni? Szépnek hallani amit mondasz. E g y ü t t lenni vagy külön? Magadhoz ölelsz ha elfogadom.
Tanulom. A távolságot mint üveggolyót megkapom. Meleget választok. Ha tudok közel ülök az öledbe, kezemben az üveggolyóval. Nyugodtan. Egy nyugodt embert nem lehet bántani.
Nyugalomban nyílik ki a szív. A tiszta kapcsolódásban jól érzem magam Áramló szívvel jól érzem magam Amikor félek bátor maradok Az öledben ülni és nem félni
Az Anya hangja: nyugalom Fognak, tartanak Akkor is, amikor elengedtek Nyugalom Csak érezd, kedvesem, hogyan hasad át ide aki vagy
Ne félj Lubickolj Egy kicsit fáj És utána meglesz az Aki vagy
Itt vagyok benned Itt vagyok a karod ölelésében Itt vagyok az összes gondolatodban És itt vagyok a szívedben. Egyszer csak pihenj meg bennem kedvesem.
Most pedig felülök és megcsinálom a munkám.
Utóirat: Amikor az ölembe húzlak Akkor férfi vagyok És akkor mag-amhoz húzlak Ha akarod
One-on-one 101
“Just be gentle!”
Every once in a while we loose some of our presence. Then we are only partially here.
When this happens our programming kicks in and our wounds start to play us like a beautiful instrument that we are. We really display the most beautiful separation, pain or fear that can ever be painted.
My most pronounced one is separation. When I feel it ache then I separate. Me from myself, you from myself, me from you and myriad other things, to no-thing. This is a very painful, dry place, destructive. It is a cage really, and I am the bird in it. A ribcage, a made up cage, a pattern in our bodies and in our minds.
So this happens, I already feel nauseated, or feel angry or just blank. I feel not selected, I feel left out and opted out. I want in. And I start to feel this numbness or anger – mostly silent, most hurtful anger – instead of the pain.
So we become to loose some of our presence. We are not here fully, we are somewhere else, in a state, a memory, a pattern, and then in the pattern of our answers to these situations, which is the same situation in essence.
If we are lucky then we fail better each time: because we will fail over and over again, no one to blame! It is our nature playing out.
If this play comes to actually fleeting or loosing someone, then a larger round begins again, with a bigger sense of separation and all the stages, a bigger lesson in presence.
If you are lucky and you know how is it to be fully here then feel that memory, reach back to it as it also reaches back to you.
So again, it is all about well worn in patterns of fear and reactions and anger and hiding. Anger is natural, fear is very natural. The trick, the golden thread is the pain itself. The moment you manage to feel it, to surrender all your bullshit fear (see?) then off you go and here you are. Life (sic) nothing happened.
So bullshit fear I say and what does it mean? It means a remainder of anger halfheartedly expressed.
Do not stain. Do not stain your loved one, your own self. When fully here you know there is no stain. Anything there can happen in peace. When half-asleep then you can stain. Somehow the lips of the wound play a hurtful game. You have to come through allowing the pain. You see it does not take hurting or multiplicating whatever you have. It takes embracing and reaching back to full presence that also reaches back to you. That’s called remembering.
So in you are, in the gist of it. You are blind and cannot see, and you are deeply entrenched in a profoundly defined pattern of you. Your loved one is there. You can hardly see.
You know she is suffering there. Some of you flipped. So did you. And you hurt but cannot see because it is too fast. You see a blur and know that something is already done.
Now you can go both ways. You can really destroy. Let it out, delve in it, hurt and destroy. Your loved one is there and she is suffering, you can destroy her and you can destroy yourself – of course. It is all about destroying yourself. Remember the pain. It is not about inflicting pain, it is about pain revealed once but in full.
I. Now:
* Slow the f* down! * Stop hiding and reveal yourself. Unprotect. * Only look for her. What is in her eyes? Look. Find her. You see blurry because you cannot see. Go until you can see outside of you. * Sloooooow down! Give a signal about that! * No decisions. Wait. Preferably rest. * It will settle. It helps if you can somehow express. In any safe way. * Sloooowly, sloooowly now. Say it to her, she might bear with you. * Use tricks for communicating. Cards might work, or a pen with words. Show it to her if you cannot speak. An impediment in speech is natural, you are not fully here, remember? * You see, you do not want to destroy in real life. * On your way to full presence. * You are really a lovely one.
II. The challenge is:
* That you really like your cover. Like a covert operative. You are a silent type. * You like to hurt in you and to flee. * Maelstrom Man. * It is not bad! Something to work with, so: * Know your pain! Know your trigger. In advance, early, before escalation and do the drill! * Fail and fail better until you stop and come home! * You really are a cheeky, lovely one! * So much love!
III. Most importantly:
* Just find yourself please. The best thing you can do is to find yourself, give yourself time and be gentle. Love yourself. Just let it settle, pass. * Check where you are and move from there. You are loved. * Find your own place in love. * Peace.
Heart
This is one decision away One stop away Simple, complete rest Right here, where I am And where I go from here
Prior to both sides Through fear and order The heart-road I know is here Where I am And where I go from here
Free
Focus (….) wider
||: When focusing on a person, on a problem, on pain, on despair, on helplessness, please focus wider.
Know what you focus on, also when it is narrow, intense, dense. It is you, love it. Focus wider and love that, too. See the bed that holds that sorrow.
Just sit and focus wider, softer. Say a prayer if you will or count your breath or watch the birds. Do what brings you close, softer.
Lay on your belly, face down, collapse and sink into the earth. Say your prayer the way you can.
∞ All the time.
Also, stop, if you can. There is a pull. Does it apply to you? There is a pull. Why go? <– ♡ –>
∞ And then: just pray. Offer your all and deeply ask for forgiveness. This is all. The answer is empty and you know it, what was the question?
BAMM!
Also forget all this and pay attention to your daily life. Look most at what you do not like to look at. Take your blissful dream and focus on the uneasy parts.
Focus on the uneasy part and then focus wider, softer ever again. :||
Anna és Pál
Fényes asztalnál ül Anna és Pál Mezítelen lábfejük összeér Anna feje Pál vállánál. Tizenhat évesek. Anna kicsit jobban bújik A kicsi lábai törleszkednek Valamit olvasnak, tanulnak vagy írnak És világít az arcuk és a hajuk Jobban, fényesebben A napsugár pászmáinál
Választás
Isten bocsásson meg nekünk Isten segítsen meg minket
Kész csoda, hogy látjuk egymást Becsüljük meg a pillanatokat, amikor És építsünk fel egy (két, három) életet Ennek szellemében
Mi mást építenénk fel? Az érintés támasz és az érintés nyomás Hogyha az akadt el És ha Rád nézek mindezt látom
Kis mennyország Ezt választom
Amikor tudom Eltelik néhány perc, néhány nap És megint döntök Ugyanezt választom
Hogyha szükséged van valamire, kérlek szólj Lehet, hogy szemüveget kell cserélnem Hogyha szólsz, akkor nem Kedves vagy, hanem Ember akinek neve van
Amikor nyomást látok Akkor várok És szólok Te pedig ugyancsak türelmes leszel
Tiszteletben megtartjuk az embert Akire mindent rávetítünk Tiszteletben megtartjuk az embert Aki a melegét adja
Isten bocsásson meg nekünk Isten segítsen meg minket
Anya
Az örökké keresett anya. Isten minden sejtben. Anyánk véghetetlen szeretete minden ritmusban. A csend és a valami ritmusában is. Visszaperdülés a csendbe. Anyánk is anyánkat keresi. Szomorú?
(Kommentár: Az anya véghetetlen szeretete. Bennünk is.)
Csalogány
Amikor a Pető Intézetben jártam, annyira megeredtek a könnyeim a gyerekek mosolyától, hogy termőre fordult a szív, és előbújt tőle a csalogány.
Ártatlan
(Egy emberi Kapcsolat margójára, Egy emberi Élmény margójára)
Édesanyám melle A Te mellbimbód puhán a számban A mellbimbód keményen a számban A péniszem keményen a kezedben A péniszem keményen az öledben A szádban A fenekedben A szívem a torkomban Nyílik, tágul, olvad Menedékre lel, eggyé válik
A Te mellbimbód a számban A fejem a mellkasodon Kezem a feneked oldalán Derekadon
Nyelvem a melled Puha, nedves, gondos melegén
Kicsi vagyok, biztonságban vagyok Tudom, hogy mi történik Te is tudod, hogy mi történik Átjutunk ezen is
Hogy Önmagunk lehessünk
Hogyan szeressünk?
Csak finoman Lélegezz
Szeretnek
Szeretnek. Ilyennek születtem? Igen. A szeretet gyermeke. A szeretet éltet, a szeretet nevel, a szeretet ad ennem, a szeretet nevet velem. A szeretet vesz levegőt és a szeretet lát a szememmel. Ír a kezemmel. Hogy mondhatod azt, hogy szeretlek, ha?
I am loved. A fájdalom, a sérülés a hasamban is szeretet. Hogyan lehetnék szabad enélkül a sérülés nélkül? Élet. Hogyan lehetne saját életem? Gondolkodás nélkül táplálsz a lélegzeteddel, a véreddel, a szívveréseddel. A májaddal. A kezeddel. Aztán szabadon engedsz. Futni hagysz. Szállni! Szárnyakat adsz, vagy kerekeket legalább, hogy gurulhassak. Szállj, hattyú, szállj, Jégmadár!
Szállj! Szállj! Szállunk veled. Mindig. Sosem vagy egyedül.
Vigyél hírt messze földre és hozzál hírt arról, hogy itt éltünk, itt mulattunk és itt sírtunk. Itt múlattuk az időt. Megadtuk amit meg tudtunk. Mi is szállni szeretnénk, de már nincsen szárnyunk – vagy sosem volt.
Sosem szerettek minket feltételek nélkül. Majd mi, szárnyakat adunk, amennyit csak tudunk. Egy dologra figyelünk, hogy csak szeressünk, feltétlenül. Felkelünk érted. Elmegyünk érted. Nem várunk semmit. Csak szállj, szálld a Te életedet, és nyugodtan szállj. Érted van minden. Nyugalom. Végy lendületet. Bukfencezz. Vess keresztet. Szeretkezz. Énekelj. Nemzzél gyerekeket. Élj, mert jól vagy így. Nem rontottad el, nem tudod elrontani.
Szeretlek. Én is szeretlek.
Nap mint nap. Nyisd ki vagy pihentesd az okos, szép szemedet.
Sosem vagy egyedül. Tartjuk a hátad ha nehéz. Te is tartod a miénket. Élhetsz és pihenhetsz. Ennyi az egész.
Annyira szeretek!
Hogy önmagam lehessek
Hogy önmagam lehessek És tudjak is önmagam lenni Ott ahol vagyok és úgy ahogy vagyok
Összerándulok amikor eszembe jut Mit mulasztottam el Vagy mit rontottam el
És megkeresem aki elmulasztott Vagy elrontott és A szívembe fogadom
Legyen az apám – bennem Vagy az anyám – bennem A tanáraim, az én egykori önmagam – bennem
Egy beidegződés maradt És a képesség, hogy leüljek, megvárjam És megszeressem
Ezzel megmentem az életem Képessé válok másokkal élni úgy Hogy a vetítővásznaim, emlékeztetőim testközelben
Akikkel egy levegőt szívunk, egy ágyban alszunk Beszélünk, viselkedünk És túléljük a beidegződésinket
Hogy önmagunk lehessünk És tudjunk is önmagunk lenni Ott ahol vagyunk és úgy ahogy vagyunk
Beidegződések nélkül
A beidegződéseim nélkül Te vagyok a beidegződéseid nélkül És vagyok a vagyunkban is
Ha hagyjuk És emlékszünk Kik vagyunk, és hagyjuk, és hagyjuk
Akkor talán nem fáradunk el És szabadok maradunk Mint a madár
Elmentem
Azért mentem el, mert mérges vagyok Amiért magamra hagytam magam, amire Azért vagyok mérges, mert fáj, Hogy apám, akit valaki magára hagyott Magamra hagyott, Akit anyám, Akit valaki magára hagyott Magára hagyott,
Majd és mindenek előtt Magamra hagyott engem Anyám is, Gondolom én, És én is őt, Holott ez lehetetlen, Mert Anyám nem az az asszony, aki elhagyott.
Gondolom én, írom, Hiszen most is itt van, Anyám is, a kedves asszony is. Apám is. Én is. Mind itt vagyunk.
Hát ezért hagyom én magamat magamra Időről időre, vagy Ezért érzem azt, hogy ha most elmegyek, Akkor magamra maradok.
Visszatértem
Most például itt ülök és figyelem a hasamat. Menni kéne, hívni kéne, nem megyek, nem hívok, hanem figyelem a hasamat. Akkor szeretnék elindulni, amikor már csendes.
Egyedül többet hagyom magam pihenni. Több időt kapok. Kevés ha csak ennyit írok ide, de: Miért? Szeretek egyedül lenni és teret hagyni magamnak. Hogyan építem fel ezt a börtönt?
Most megindulok. Váltásnak tekintem. Ütemváltásnak, amelyből visszatérek. Visszatértem. Egyáltalán miért mentem?
Voice
I would like to reside in my voice Inhabit my voice Give life to my voice Sound my voice Show up in my voice Live through my voice Connect through my voice Outside the shadow of judgement
Me as my knife (1)
I am black and brown, Made of steel, brass, plastic. I am very sturdy, safe, I am balanced, thick, heavy, fulfilling. I can rest easy and happy. Am I also sharp?
Me as a slab of ice, as a chestnut and as a small, white pebble
I vanished. I am not here. I used to be shiny, crystal-clear and strong. I used to be stable, on top of water. Now I am water.
I have an open layer on me. My skin is broken. I feel open. I am brown. I am brighter inside. I am dirty, or I was while I was frozen. Then I got wet. Now I am sitting here as me. I will vanish.
I am bright, white. I am small. I am solid, strong. I was sitting in wedges, all around mostly dark stones. There is a few of us. I am a white dot. I was. Now I am sitting on the floor, waiting.
Hullámokban szabadok vagyunk
Hullámokban gondolkodunk A testünk pedig remeg, ha hagyjuk, remeg, remeg Nincsen semmi baj ezzel a hellyel A gondolkodásunk jellegzetes
Feszülünk, gondolkodunk, gyorsan, rögtön, hamar Remegj, remegj, lazulj… A gondolkodásunk szintén elpihen Ellazul
Aztán a hullámok mentén megállunk Türelmesek vagyunk Egészen kinyílunk Felállunk, meghalunk
Me as my knife (2)
The perfection of God is in me I am an ultimate object I have clean lines I am a symbol of the love of God Here I am stiff and still I can cut through And I exist Clearly in presence Of my Lord, my Father My family The trees, inside and outside Clean, clean In love A sea of God Of pure consciousness
Courage
A process alone Is a process in gold A process in the company Of millennia, of great cohorts All in trust All in gold
You will be fine It is bigger than it seems Less dramatic Pacing is automatic You are fine, darling child And wild
Szív
Tiszta szívvel nincs miért aggódni A szív pedig tiszta Az is volt, az is marad A vizek zöldek, kékek, sárgák Az egek kékek, fehérek A szívek mindig rózsaszínek
Együvé lenni
Együtt lenni Isten csendjében Isten végtelenségében
Örökös érintésben
Az élet összes Egymást érő Ciklusában
Megjelenni
Levegőt venni Érintkezni El sosem veszni
Elveszni?
Lenni Végig itt lenni Elélvezni
Folyamatosan elélvezni
Az a jelenlét Aki fogja a kezem Változatlanul fogja a kezem
Változatlanul
Itt van Mindig itt van Itt vagyok
Ölelünk
Nem tudok múlt időben írni Mert nincsen múlt idő Csak most és mindörökké
Van
Olyannyira itt vagyok Hogy a múltba és a jövőbe Terpeszkedem
Terjeszkedem, pihenek, élvezek
Itt Isten békéjében Bármilyen formát is öltsön
Figyelek
Ameddig tehetem Áldás és békesség Elpihenek
Fájdalomköntösben (a szóközökben)
Fájdalomköntösbe öltözött az élet A bőröm remeg, rezeg, félelemingem-ruhám Mentén élek, élek Az élet öltözött fájdalomruhába Fájdalomingbe Az öröm öltözött zekébe, szőrmekabátba Az élet visel vasalt cipőt-nadrágot Az élet ordít-üvölt kecskeugrásban Az élet őrjöng finom fájdalmában Az öröm, a fájdalom, az élet Nagyon nagy betűkkel élet, élet, élet Vesz ételt magához, bőrt, úszót, selyem-vizet Levegőt, levegőt, levegőt A nyálkahártyák orgazmusán keresztül Széttáruló buborékokban, szétterjedő hullámokban Ingben-gatyában Vidáman, orgazmusában, fájdalmában
What will you do when force does not work any more? Will you adjust to love? Only as a last resort?
To bear to see the face of God is almost out of the question. Maybe step out of the question. Here and now, just do what you would do if you truly loved yourself.
Surrender
What will you do when force does not work any more? Will you adjust to love? No, you won’t.
You can surrender though, And in surrender adjust to love, It is OK.
Surrender by surrender, Easier, Easier.
Az én anyám
Mindent Tőled kaptam és mindent Tőled kapok Csak egy ugrás a szabadság Ellazulás A köldökzsinór finom biztosítókötél Alattam elterül a táj Egy barlang szájában ülök Hegyorom tetején Szívemben szorongatom a Bibliát Lépés nélkül elrepülök Ülök, ülök míg elrepülök Minden egyes bonbont Tőled kapok Bizalmamban az Úr az én bölcs atyám
Ideje
Ideje feltennem magam, mérlegre tennem Nem félteni Hogy itt lehessek, és magamtól mehessek
Finomhangolom magam Sakkozom, hogy tiszta legyen a gondolkodásom Meditálok, hogy elüljenek a gondolataim Edzem, hogy tiszta legyen a testem Alszom, hogy kitáguljak és felébredjek Kapcsolódom, hogy tiszta legyen a lelkem Aztán így dolgozom, élek, rendet tartok Amíg tudok, aztán remélem, hogy megtartanak És meglátom mi történik
A napsugár fia
Reciprocitás, reciprok gyök kettő Hajlamos vagyok azt hinni, akarom azt hinni Hogy ez az egész szép Hogy az élet néhány kulcspontja, csúcspontja az élet célja Hegye, völgye, virágkelyhe
Meghatódom a gondolattól, hogy volt cél Valószínű akkor rá tudok pillantani arra, ami elmúlt Nyitott szemmel, szívvel, emlékezettel Szájjal, könnyel, fájdalommal Permeábilis, nyugodt örömmel
Rá merek nézni arra, ami van Itt, most van — és minden most van A szív kék kismadara is most van Amint rá merek tekinteni, és minden másra És egyszerűen jelen vagyok
Örömélet
Kibújt a szög a zsákból, Szög a zsákból, szög a zsákból, Ezer szög bújt ki a zsákból, Ki a zsákból, ki a zsákból, Ezer szög bújt ki a zsákból, Ki a zsákból, ki a zsákból, Jól kibújt a szög a zsákból, Jól kibújt a szög a zsákból!
Élet, élet, élet, élet, Élet, élet, örök élet, Messze-messze örök élet, Élet, élet, messze-élet, Élet, élet, élet, élet, Élet, élet, örök élet, Élet, élet, élet, élet, Élet, élet, élet, élet!
Kibújt a szög a zsákból, Kibújt a szög a zsákból, Ezer szög bújt ki a zsákból, Ezer szög bújt ki a zsákból, Élet, élet, élet, élet, Élet, élet, örök élet, Élet, élet, élet, élet, Messze-messze örök élet!
A bőrömet levetettem, Levetettem, levetettem, A bőrömet levetettem, Levetettem, levetettem, Messze-messze levetettem, Levetettem, levetettem, A bőrömet levetettem, Levetettem, levetettem.
Mindenséget megízleltem, Megízleltem, megízleltem, A mindenséget megízleltem, Megízleltem, megízleltem, Mennék-mennék, mindig mennék, Berezeltem, mindig mennék, Mennék-mennék, mindig mennék, Megszerettem, mindig mennék!
Surpassing my skin
I’d like to shed my skin I’d like to be out there I’d like to be everywhere I understand those who feel they need to go berserk There is no aggression on top of it (for me now) It is life force, from the base of my spine Everywhere I’d rather express it than suffer it I know it is normal (natural), I am normal (natural) And the expression begs to be absolutely radical (And safe) I am very lucid in the meantime And safe and sound – oh the sound! Even when I become unhindered an expression of life Letting go Passing through!
A will to live
Life force with a will to live Kills Moves mountains Sets you free Lets you be
Énekelek
Énekelek, élek, harmadik mátrix, félelem, szégyen Aztán arra gondolok, hogy a halál nagy felszabadulás És erre elalszom, mint egy kő, pihentető, gyors álommal
Altató
Aki nem fog véletlenszerűen megtámadni, az én vagyok Amikor megtámadnak, megbántva, elhagyva érzem magam Nem történik semmi baj Mindig itt vagyok magamnak Mindig, mindig itt vagyok magamnak Elég vagyok magamnak Lágyan, szelíden Kiapadhatatlan szeretettel Altatódalt énekelek magamnak
Szabad
Nem is tudom elmondani mennyire fontos a jó kapcsolat. Mi a jó kapcsolat? Kivel? Hol keletkezik?
Tárgyakat, anyagiakat, otthont félteni. Börtöntől félni. Félni.
Óriási tér a házban. Hogyan csinálják? A szimpatikus alsó-oldalsó szomszédok. Hatalmas, szép belső tér. Az egyik ablakól még egy kicsi sípálya is látható.
Sajnálom, hogy bárkinek a kebelén melengetett kígyó voltam. Sajnálom, ha agresszívak voltak velem. Sajnálom, ha visszaütöttem. Sajnálom, ha félnem kellett. Sajnálom, ha agresszív voltam.
Nem akarok többet félni.
Én egy társtól annyit szeretnék, hogy nyugodt lehessek. És hogy szelíden együtt tudjak én is élni vele meg ő is velem.
For Jesus / Jézusnak
It was enough for Jesus. Is it enough for you?
Jézusnak elég volt ennyi. Neked elegendő?
Minden
Isten tér. A hatalmas belső tér meg akar nyilvánulni. Együttérezni tér. A terembe, látóterembe kerül valami, és elfogadom. Tudatosítom. Krisztus együttérzés. Együttérzésem az élet forrása. Gyakorlom. Jézus Krisztus mindent felismer, önmagaként tud. Jézus a testével, Krisztus a szellemével tanít. Halál felé tartó, ellenállását veszített test, Örökké sugárzó, mindent magába foglaló szellem vagyok. Kiváló módszer a holotrop légzés.
A teljes életért
Meghalni minden pillanatnak, A nagyon nehéz pillanatoknak is, A teljes életért. Én nem tudom, Legyen meg inkább a te akaratod.
Ki?
Nem tudom, vagy nem tudhatom? Ki az, aki nem engedi? Micsoda különbség! Nem tudhatom: felszín. Nem tudom: belezuhanás. Magához ölel a tenger.
Asclepius
Nem tudom leírni. Vörös kígyófej, zöld és kék szemekkel. Kétféle szem, kétféle hatás. Gyógyulás és halál.
Mellettem vagy
Apámtól félni Apámat szeretni Apám apám apám Apám a világ A melegség a mellkasomban Apám iránt A félelmem apám iránt A hiányzó apám Aki itt van és nincsen itt És én itt vagyok, még az a szerencse Talán addig leszek én is rossz apa R-nek, másoknak Amíg teljesen mellettem nem tudlak Hogy aztán jó apa legyek Rendes ember Teljes a világ
Együttérzés
Tanuljunk egészen új szintű együttérzést Anyáink, Apáink együttérzését A Nagy Öregek együttérzését Jézus együttérzését Krisztus együttérzését A Szűzanya együttérzését A Szentlélek együttérzését
Hála
Belülről tanítasz Őszinteség, erő és bizalom az eszközeim Testtel tanítasz, lélekkel tanítasz
Minden mindenkiért Hála az életért Hála a képességekért
Az útitársakért A szerencséért A természetért
Hála a megadásért Hála az odaadásért Hála a rendrakásért
Trust
All you must do is trust
In trust, everything has a chance to settle In trust, there is apt time and enough space So hard it is before and after trust In trust, there is silence, stillness In trust, there is love
You may sit down and rest in trust
Szabad-Élet-munka
Békéért Bizalomért Létpont kiterjedés A Végtelenbe Már most szabadság örökre
Magányos Mosoly: Beavatás
Egy processzor szélesre tárt szárnyai A szellem szélesre tárt szárnyai
Anyám szélesre tárt karjai A Limnológia felfelé fodrozódó hullámai
A Hegy és az Apátság felfelé ívelő lángjai A Kikötő zölden hullámzó rajzolatai
Az emberek melegen lobogó árnyalatai A szívem melegen összefonódó fájdalmai és örömei
A szemünk csillagai Az életünk hullámai
Széles, csendes, magányos, ujjongó Mosoly vagyok
Terjedek, terjedek a határokig Terjednek, terjednek a határok
Élesedik, gazdagodik, fókuszál a látás Legyen, aminek lennie kell
Megnézem a helyeket, embereket Magamon kívül is elterjedek Boldogság vagyok Elpihenek
Szeretnek (2)
Szeretlek, szeretlek, szeretlek A tükörbe nézek és szertelen szeretlek Szeretnek, szeretnek, szeretnek Szertelen szeretlek, szertelen szeretnek Nyugodtan szeretlek, nyugodtan szeretnek
A világon innen és túl Az örökléten innen és túl A nézőponton innen és túl
Közös, végtelen szívben Ahol világok csukódnak, nyílnak Harsány-csöndesen
“Loss is love”
Valaminek az elvesztésétől félni — helyett Elveszíteni és nagyon szeretni Lélekkel bízni
(Title by Lisa Cairns)
Álmodom
Kisgyermek fordul hozzám, az édesapja hozza Gyönyörű Közöl
Tornádó tölcsére és szele Megáll a villám a levegőben Megreped a talaj
Félelem helyett bizalom Belülről fakadó bátorság Megszületett biztonság
Nevettetek Bennem a többi ember Reakciója, a vicc és a nevetés
A jóérzés A kapcsolat biztonsága Férfilét
Szabad nevetni Akkor is ha férfi Szabad simogatni (szabad!)
Férfi vagy nő egyre megy Ugyanolyan mint én Ugyanolyan vagyok
Mi lesz velem ha belekezdek? Semmi, megcsinálom Belülről fakad mindig a világom A biztonságom A családom
Mágia
Az igazi mágia mindennapi körülmények Között is megnyilvánuló Mágia
Árgyélus királyfi
Hogyan keletkezik A processz, mint ismerős tényezők Az ismeretlenben, És hogyan vagyok én én? Közben szabad vagyok, Belülről érintem magam, Belülről érintem a bőröm, Kívül mi van?
Mi a helyzet?
Ha nem forgunk a világgal Akkor a világ forog keresztül rajtunk Aki mer, az nyer Aki nem fél, az érez A kiszállópályán sok a látszólagos veszély Hányinger kerülget Elmúlik Meglátjuk mi lesz
How?
How, how to be a human In contact, part of a family, in love All the time?
By being me
How to be me When dire circumstance demands I be someone else?
By being love
And how to find love, in me Amidst the storm — Eternally?
Answers
No to things that are wrong, Not the ones where I belong — Say yes to those in your favor, Say yes to family, Yes to friends and goals, To work and to develop. Have patience on your endeavors, Because your endeavor is you, Cherish your growing edge And never overlook.
Golden Child / Kicsi Balázs
Golden Child, I love you so much And I will always be with you And always and always be with you Until the world ends
Kicsi Balázs, nagyon szeretlek Itt vagyok veled És mindig veled leszek Míg világ a világ
Accepted
I was accepted in her work And I could do mine In clear presence Involvement Fulfillment and joy and love Coming through along her coming through Trusting oneself
Félkész
Munka folyik. Látszólag. Szerencsével, kitartással, megelégedéssel, akarattal, Isten kegyelmével. Aztán valami elalszik, valami felébred.
Nem tudom pontosan hogyan, de ott találom magam Egy folyamat végén, egy kör végén, egy ciklus végén. Szabadon. Tapasztalat. A fájdalom valóban fájdalom.
Az űr űr, az élet élet, az öröm öröm. Megszabadulok. Megtisztítom, megszabadítottam néhány héjától a hagymát. Dolgozhatok. Könnyezek.
Mi lesz velem? Milyen kapuk nyíltak meg? Milyen gát szakadt át? Milyen lesz a kisgyermekkel? Mi lesz a gyíkkal, mely üvegben nőtt fel?
Türelem. Megvárom és élek. Élvezem az átalakulás minden édes pillanatát, És az állapotosság és állandóság óráit.
Presence (1)
Presence is a tricky thing, Subtle, sensitive, unknown. How does it happen? I don’t know. Maybe a feather in the wind, Maybe loving, lacking, Acceptance of all.
Maybe it is Austin Powers, Maybe it is welcoming and warmth. Maybe there is something in the way, And then we are cooked and boiled For days, Until the wind is right.
It is mostly through, Through a feeling, Through something previously denied. It is always complete, It is always beautiful, full of life, We are it, all allowed.
It can be helped by expression, A love letter, Brotherhood, sisterhood alike, Acknowledgement, encouragement, Simple love, an act of will, The grace of God from above.
Automatic acceptance. Let me remember, and let me Love all myself — all there is, Let me hurt, then let me live. Step by step. On the path and in the heart.
The fortunate, glorious moments Of accepting it all. Being abalone, not alone, together, Connected, connected inside, Remembering ourselves And the better times.
Collage (2)
I am still being baked, cooked, expression yet to arrive. Energy system vacuum cleaned and flushed through, so need some time.
I will absolutely call you in the coming week or days. Would gladly share a bit of our being cooked. Have a madly great night 🙂
I truly gave myself the gift of time, relaxation, expression and warmth tonight.
Presence / Jelenlét (2)
Presence is To be there (with someone)
Jelen lenni azt jelenti Ott lenni (valakivel)
Right relationship collage 2019
“What is my next step in my relationship with R?”
☰☱☲☳☴☵☶☷
1) Wounded Lady
In your relationship the next step should be to tend to your wound Trust I am here to challenge you It doesn’t matter I don’t understand everything Go with peace, and for peace It is OK
☰☱☲☳☴☵☶☷
2) Ascension
Find stability Be stable in yourself Space is safe Watch your belly Relax Relax Find a way to relax Watch your back Feet on the ground I love you It’s gonna be fine
☰☱☲☳☴☵☶☷
3) A Wild God
I am the most important card Burn the candle on both ends Be crazy. Be foolish. Go for it, Baby! (Similarly to Austin Powers.) I am there for you Clean it up I will see you in a bit
☰☱☲☳☴☵☶☷
1) 2) 3) together
Take back yourself Focus back on yourself in a relaxed way Keep in mind your vulnerability to the (her) wound It is a balancing act Keep it safe and clean Remember your own wound It is all a part of you
Relax Relax Hurt (this is also the word the very little and young me wanted to communicate) I am hurt It is fine
Tend to the wound Tend to the wound Enjoy!
☰☱☲☳☴☵☶☷
Címtelen / vagy Gondtalan?
A tisztánlátás mezeje vagy az érzelmi gombócok vidéke? A tisztánlátás ösvénye vagy az érzelmi csomók völgye? A szabadság struktúrája vagy érzelmi programok víznyelője?
Tudni, hogy rendben vagyok, vagy attól félni, hogy nem? Elfogadva lenni, vagy elvárások közt elvérezni? Élni vagy halni?
Választás.
Tiszta érzelmeket megélni, a valóságból indulni. Önmagunk lenni, változtatás nélkül. Őszintén, etikusan élni.
Békesség
Kicsi Balázs Békesség Bármilyen erősek is a félelmek Bármilyen szamszkárák között Válaszd a félelmet Elmúlik Könnyedén átvészeled És békesség mindenek felett
Köszönöm
Emlékezhetsz Kicsi Balázs Mindig itt vagyok Veled És a Te életed békés Minden élet béke
Már vége van És Neked ez kimarad Mostantól kimarad Ha fáj elköszönsz és sosem ütsz
És rendben vagy És elmúlik És öröm vagy Mindig
Little pockets of sunshine
And little pockets of pain And true feeling and ember Called future, but not really that Just a drawer That I’d like to keep openable
And act on it And feel it And relive it Keep conscious Always in sight
In our systems There is a Strong urge To put stuff into that drawer And then open in awe
Kollázs (3) Pihenő
Mindenki már most barát És mindenkihez barátként fordulhatsz Olcsó János Szemes Szilárd Szuperképességük Szuperképességünk szerint Rejtve Ott van mindannyiunkban
Ártatlan öröm Tiszta gyermek A mellkasunkban Otthon A nyaralásunk puha, meleg vizében A mindennapok képes képtelenségében A munkában és pihenésben Életben, halálban, lélegzésben
Szeretlek Itt vagy bennem Minden élményem Ha azzá teszem Itt van bennem A kérdések és rájuk adott válaszok A kérdező ereje, várakozása A csend A válasz súlya, hatása Hullámzik A meglepetés ereje A félelmek A futások Finoman Minden itt van Emögött a vers mögött Közökben Folytatom Abbahagyom
Nem látom a fényt Pedig állítólag fényből vagyok A fekete napszemüvegem is Csak ebből a szögből nem látom
Fekete betűs a szöveg Fehér betűs a fény Az íráson túl A sürgésen innen
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében Amen
A kacsák szerint is
Religion — To reconnect
In whatever way I can, I follow my heart’s yearning, and that will lead me home. There is finally silence now, both in my body and in my soul. Subtle connection brought me here, and the ongoing spontaneous, yet conscious dissolution of obstacles.
Jó ember / Good man
Jó ember vagyok Mélységemben Ennél többet nem tehetek
I am a good man Deeply I cannot do anything more
J: That’s your truth, honour it as much as you can.
Figyelem
Figyelem Egy dologra, Kérlek
Démon
Elfogadni magunkat s egymást Változtatás nélkül Monolitként jelen lévő Démonokkal
Férfiként és nőként Napként és Holdként Gyerekként vagy felnőtt szülőként Tettesen és áldozáson túl
Lehajtott fejjel tudomásul venni Hogy a démon csukott szájjal fújtat Hogyha felvetett fejjel tüzet okád Vagy hogyha elfeküdt már
A démon abban a pillanatban szelíd Amelyik pillanatban helyet kap Az asztalnál Főhelyet, ülőhelyet, díszhelyet
Rengeteg szeretet És semmi tennivaló A lobogónkon Felkent vitéz urak es úrhölgyek gyanánt
A csatának vége A sebesültek száma végtelen A démon piheg A béke ébredez
Jó ember vagyok
Jó ember vagyok Szép Szemérmes Bátor Botor
A világ bűne nem az én bűnöm Szeretem Szeretem magam A bűnös felem Az alfelem
Jogosan élek Ugyanannyit érek Hazatalálok Mindig megleszek Amíg élek
Imádság
Az imádságom hangosabb az éjszakánál Fényesebb a nappalnál Melegebb a szívemnél Forróbb a sivatagnál Stagnálóbb a vonatoknál Illatosabb a virágoknál Akkor is, ha némán csinálom
Erdély
Privát szféra Buona sera Közben negyven éves lettem És ráébredtem Hogy a legeslegszebb élmény bennem Az a tér, amelyben vagyok Amely én vagyok Amelyet csendben látok
Hűsöljetek és csendesedjetek el barátok Nyíljatok Bátorodjatok Szabadok vagytok Éppolyan szabadon Hagyjatok Nappal keljetek Holddal nyugodjatok
Csak csendben, csak halkan Álljunk meg és lássunk Nagyon szeressünk Önmagunkat
Tanelorn — töredék
Eljutni Tanelornba Találni egy olyan helyet, ahova Betérni mindig boldogság, öröm és vidámság Egyedül Távoli és Valódi kapcsolatokkal Elegendő térrel Erős megengedő térrel
Eljutni Tanelornba
Őszintén teljes pihenésre vágyni és Eljutni Tanelornba Ahová Betérni mindig boldogság, öröm és vidámság
Türelmen keresztül És elkeseredésen keresztül Hiányon keresztül És az újrakapcsolódás örömén keresztül
Önmagunkra találva Önmagunkat teljesen elfogadva Újra látva Nincs más hátra
És minden ember lelkében itt van Tanelorn Elhiszem Emlékszem Kicsi Kincsem
Eljutni Tanelornba És teljesen megpihenni Kiegyensúlyozódva Kiegyensúlytalanodva
Leheveredni, támogatva járni Nem merengeni múlton, jövőn, jelenen Nem elemezni, nem irányítani Pihenni
Isten tartson meg, mondják És ez azt jelenti örömmel, magunktól élni A lélek súlytalan Az édes rögeszme teher
Irgalom vére / Blood of mercy
Irgalom vére Isten reménye Most is örök hála Szent szívtér Szeretet
Blood of mercy Hope of God Now eternal gratitude Heart space of saints Eternal love
Irgalmasság
Irgalmasság vére: van Irgalmasság vére az otthonunk Irgalmasság vére Jézus vére Irgalmasság vére Krisztus jelenléte Irgalmasság Isten tere Irgalmasság a kiút Irgalmasság Tanelorn, a futóhomokon Tanelorn a szabadság Szűnhetetlen pihenő Egységet és enyhet adó láng Irgalmasságból vagy Hát magaddal is vállalj közösséget
I am free
I am free Independent Enough
I am connected Full and Happy
I am a good man Deeply And I need nothing more
Come to me (1)
Come to me Whenever you come to me Without looking for anything in return Then all is ripe, free, alive And joyful
Come to me (2)
Come to me Just come to me And be happy
3×3
Projektorom fénye kisüti a szemem A szívem Az életem
Darabos akaratom külső vázként tart Hajt Nem enged pihenni
Egyszer úgyis megállok Megszűnök Virágozódom
Joy
It must be joyous Deep love, deep peace überall Even though I cannot see it, sense it Not at all
Deep peace Deep joy Deep love All in all
Background, foreground Blame and forgiveness Matters, doesn’t Who knows how
Who knows, I know Even though I am also Not at all
Let your will be done I guess Knowing nothing more At all
Mercy mercy Mercy killing Toothache, headache Does it all
And in death I am revealing Living being Light in all
And peace Deep peace And peace Deep peace
And joy and love And beauty and change And life and death And furthermore
Natural Acceptance Of All
Death (1)
On the verge of death Shocked and frozen
Dead By the dozen
Living again Equanimous, unprotected
Really equal
Part of the game Shit and gold Just smile Ass on the chair Feet on the ground
Life is belonging
Life is belonging Fully living is belonging fully To a piece, any piece In peace really One embrace at a time
Light
A star A night light A lampion on a boat in the reed A candle in a sermon A good word on a cold day The light of a prayer The embrace of a mother The comradely nudge of a father All for you
Light is connection With more of you Warmly The whole of you
Whole safe you Shining through Bright and Brave
Luminous truth Innocent trust
Dark
A beautiful poem Full of light Akin to the new moon
Work
Then just go, work! Please. You can do it. Does it matter? Done.
New moon
The pale, bright, white face Of a new moon A love letter to clarity A new life Sanctity A sickle that cuts through To truth Beneficial, bountiful thoughts Of creation Rational love Clean body Clean habits Beautiful immaculate life
Fiastyúk
Fiastyúk és a fiai is fényből vannak Tiszta, fekete, sötét mezőn sétálnak Nem messze Orion öve világít Még messzebb szekerek suhannak
Mi értelme van a félelemnek Amikor minden fényből van Mi értelme van a félelemnek Ha termékeny a fekete sötétség
Őszi kecskécske
Zöld tea, még zöldebb tea Hasznosság, pihenés Csodálatosak a fények Van elég, tiszta hely Hangya a fülön Munka a kézben Simogatnak Nappal van, csendes szavak Néhány autó csak Fű hajlik Kavicsok és száraz levelek morzsolódnak a lábak alatt Lelassultam, visszavonultam Hogy haladjak
Mágikus világ
Itthonról a legkönnyebb hazaérni Organikus, mágikus világban élni Mint egy lelkes kisgyerek
Ez a legolcsóbb Ez kerül a legkevesebbe Gyengéd szinkronban a valósággal
Valódi imát mondani Szívből kívánni, remélni, elképzelni Teljes bizalommal élni és mozogni
Megértésben, szeretetben Felnőttként minden tükörbe belenézni És csodálkozással fejlődni
Jól van így
Jól vagy így, Kicsi Kincsem Mérgesen, az is rendben Távol maradsz, az is rendben Huttagatta, teljesen rendben Élj, csináld, ahogy tudod Támogatlak, senki se tudja jobban Így van rendben, szeretlek Alig várom, hogy élj Próbálod jól csinálni Mi mást tehetnénk Jó így és kész, bőven elég
El
El, isten neve, a te neved Csodálatos női arc mögöttünk Az otthon vágya, emléke Szeress minket, hazajövünk
El, isten neve, a te neved Csodálatos női arc mögöttünk Az otthon vágya, emléke Vigyázz reánk, hazajövünk
Megadom magam Bensőmben arcodba nézek Feltétel nélkül gyönyörködöm Egyszer csak önzetlenül felém lépsz
Minden van
Ami van, az lehet Ami nem lehet, az nincs
Van egy fura gondolatom: Minden amit csinálunk rendben van Minden van Kitölthetjük az életünk terét Egyaránt Amivel helyesnek tartjuk És akkor az van És ami létezik, az szentség
Nem kell úgy csinálni Nem kell megcsinálni Itt van Ezt az egész csodateret élhetjük
Ajándékba van Nincs miért szorongani miatta Körülnézhetünk, lélegezhetünk Dolgozhatunk
Bármit Hátradőlhetünk
30 lines
Life brings us peace Life brings me possibilities Always and always And safety And companions Celestial support Visible and invisible And wings, in the rightmost instance Life is made of peace And love and light For us to be at home at all times Intimately Even when we are eaten Or devouring — ourselves All is all is all Right and fine All pain dissipates Luminescent truth shines through We can really breathe, right now! Each being itself, paining itself Caster and the shadow cast Collapsing into itself Intensely So breathe gently, deeply now Deeper and gentler An ecstatic inhale A widening, spacious, infinite exhale Consciously breathing myself away Remaining, marvelling conscious space Eternal love and light
I can remember more now
I learned to flow more with life Even though I did not live through clear light I know these states of flowing free of ego And I suffer from my personality sometimes Although I also love and enjoy myself
My main tools are expression — writing Structure Creation Meditation and movement Prayer and human contact
I still love nature Calms me and grounds me A good meal A good chat Good silence
I am a simple man in complex waves sometimes And as all waves do, they find a way And I remain Get polished a bit And get dried
Szeretlek Istenember
Szeretlek Istenember Biztosan nem ítéllek meg Te se ítélj engem Csak zaj, vagy fény, vagy csend Mellettem biztonságban vagy Elmozdulok feléd egy villanásban
Salute
Love, love In, in, in Nothing says I love you more than “Do not put yourself under any pressure”
Just rest my Darling Love, be Let your voice deepen, or touch the skies And watch and grow It does not ever have to be worse than this
Cura, cura, sana, sana It does not need to be worse than this Ever, ever It does not need to be worse than this
I salute you in deep respect I want you to live Be free In a soft and safe embrace of life
Pokol
A második mátrix húsból faragott szopóálarca Amely elfedi, színezi a világot Reményteliségből Reménytelenséget kreál Kapcsolódásból elzártságot, szétszakadást
Nem kell komolyan venni Mint minden, ez is véges A kitartás, ima és munka segít Küzdelem, melegség Előre-hátra
Az van, ami van Élvezd, amíg lehet Menj és játssz Dolgozz Csinálj nagy emberi családot
Szeretlek
Fehér lepke
Barnamedve közelít meg Súlyos, erős, veszélyes mancsa a vállamon Érzem a bundáját, hátulról ölel Én pedig félelemben ösztönösen Azzal válaszolok, hogy Szeretlek, szeretlek, szeretlek Megengedem, hiszen itt van, mást nem tehetek Felé megyek, mint amikor hidegvízbe ereszkedem
O és A kicsi, hófehér molylepkét hoz nekem Pszichedelikusat, keserűt Hogy tiszta, szabad, tágas életem legyen Mint nekik oly sokszor Fundamentális szabadság Amely jobbára a medve felé tett lépést jelent Medvévé válást a molylepkén keresztül Szeretlek, szeretlek, szeretlek
Itt van bennem a lepke is, a medve is A félelem és annak ellenére is Szeretlek, szeretlek, szeretlek O és A, és az emlékek is Feloldódó világ, lépés a kút falán Lefelé, befelé, bátran Egységes, csodálatos, örökké bomló Virágzat, önmagába hömpölygő életmező
A medve ölelése a biztonság A medve ereje és a víz hidegsége a biztonság A szeretlek, szeretlek, szeretlek a Biztonság A kút mélye a biztonság Az élet szépsége a bizonyosság A elmúlás folyamatossága a biztonság Én vagyok a bizonyosság
Bizalom
Mindig újra kell tanulnom a bizodalmat Ha szemből jössz adj időt Először bíznom kell benned
Inkább álljunk egymás mellé Figyeljük meg a szív terét Amikor működik egymás felé fordulhatunk
Érzékeny vagyok A szív rezdülésére A kéz elektromosságára
Óvatosan, ahogy a barátok Sheldonra vadásznak Vagy a vadász őzre Őzzé válunk türelmesen
Félek
Félek mindentől Félek a saját árnyékomtól Félek, hogy mi történhet Történik-e Szorongok, rettegek mindentől Összekap a félelem és megpróbálok ellazulni benne
Megpróbálok egyetlen dologra figyelni Azt megcsinálni Egyiket a másik után Látni, hogy lehetséges Szépen elkészülni A félelem hadd kacagjon a háttérben
Lótuszvirág
A szirmok is én vagyok És a kéz, aki félresimítja őket Elhárítja az akadályt is én vagyok A fényes bejárat és az itthon is én vagyok És én vagyok az is Aki elől elhárul az akadály
A talpas katona balladája
Meglódítom a nagy késem, Repül is a patkány feje, Odahúzok, megtaposom, Csizmaszáramon a bele.
Hófehér szeretet
Édesanyám gyönyörű hófehér, Széles, zöld és piros színes nyakéke, Tökéletes szerkezet, örök kapcsolódás, Manchmal releváns, Szivárványos fájdalmon át.
Felelősség
Csak ülj és elmúlik Ez is, az is Szabad vagy most is
Adj időt És meglátod Ez is csak babakék alakzat
Ülni valakivel
Melléülni, mint egy jó szeretkezés, A versírás, mint egy jó szeretkezés, Hallgatni: szerelmeskedni.
Velemszületett minta
Mennyire fontos a nyomás, hogy megtaláljam magam! Hogy tudjam, szeretnek. Egy picit nyomlak, hagyd, azért teszem, hogy érezzelek. Nyomjál. Hogy tudjam, szeretlek.
Balázs alakúra nőttem, a személyiségem. Amíg élek, így élek, tér kell nekem, szépség és értelem. Amikor meghalok, a Balázs alakú fa kiszárad. Örök nézőpontunk megmarad, a szeretet formájú.
Pontosítok: minden szeretetből van. Minden kontaktus. Nyomlak, érezlek. Szeretek. Tudom ki vagyok. Ha nem érezlek, túl erősen nyomlak, elveszítelek. Ha elveszítelek visszatalálok, vagy addig keresek, míg mindent meglelek.
Itt vagyok. Itt vagyok. Itt vagyok. Elmúlik. Elmúlik. Elmúlik. Kérem. Kérem. Kérem. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Balázs vagyok
Balázs vagyok, szia, Így és így születtem, Legjobb, ha pont Ilyennek szeretsz.
Szeretlek Balázs
Nem csak kavicsok a kövek között Hanem fű is nő Zöld kavicsok, majd sok zöld fűszál
Mennyi minden van a kövek között! Törött fúróhegy, műanyagdarab És a fű mégis nő
Privacy
Privacy is sacred in my eyes Mine was overstepped, when I was young And I overstepped others’, forever gone Please forgive me and let me sing Being, accepted, with all our sins
This movement of now
Softly choosing • through movement • the truth of this present moment. Travelling • always in movement. Safely arriving • resting • ever this moment.
The opposite • of anything specific • is freedom. Choosing • the movement • of today • is freedom. This moment • already • is freedom.
Calm • rest • and movement. We inherently are • accepted • unwitting • devoid of any price. Choosing • to be here • now • naked • is freedom.
Softly • open • intensely • in — vulnerable. Again • again • fresh • round and round, Choosing • this movement • of now.
Doubt
Drop the doubt Rewind Drop the doubt Again Drop the doubt
Father
I was fully blown into my face Fully born into my face With the help of my father I love my father Him in my brother, in myself In my safety in the world In adventures, bolder ventures Visions In women, in jobs and hobbies Cars, trucks, strength and body In diving and fishing And rowing, and riding a bicycle
Édesanyám keze mindig rajtam
Hetvenéves vagyok, mint egykoron ő Feltétel nélkül szeret(n)ek Mint egykoron ő
El fogok halkulni Mint egykoron ő Teljesen egyedi hang vagyok, mint egykoron ő
Apáink is elmúlnak, mint egykoron ő Apák után a fiaik Mint egykoron ő
Feldolgozhatatlan szeretet, mint egykoron ő Tápláló szeretet Mint egykoron ő
Édesanyám vigyáz rám Édesapám vigyáz rám A szívem széttárt szárnyú, erős madara vigyáz rám
u.i.:
Aki vigyáz rám és elfogad Annak éppen olyan fontos és teljes vagyok Mint széles e világ
Dolgom
Nem az én dolgom Szereptévesztésben voltam
Nem az én dolgom senki *hangulata* Nem az én dolgom anyám, nagybátyám, nagymamám
Nem az én dolgom R Nem az én dolgom É
Nem az én dolgom J Nem az én dolgom S
Nem az én dolgom F Nem az én dolgom T — hangulata
Nem az én dolgom senki elvárásának megfelelni Nem az én dolgom ellentmondásos elvárásoknak megfelelni
Annyit tudok csinálni, hogy élek Azt teszem amit a legjobbnak látok
Bízom magamban, és amikor bíznak bennem Akkor bíznak bennem
Amikor hangulatban vannak, akkor csak önmagukat látják Tesznek, mondanak, nem az én dolgom
Nyugodtan hátradőlhetek akkor is Amikor hangulatban vannak
Ha tudom nyugodtan csinálni, akkor esetleg majd Cselekszem én is indulat nélkül, jó lélekkel, ép ész alapján
Az én hangulatom sem az ő dolguk Remélem nem bántok vele másokat
És nem akarom őket bevonni A *kisded* játékomba
Nem tudok mindenkinek megfelelni Csak meghasonlani tudok, látszólag, vagy önmagam maradni
Istenem, add, hogy ne féljek SOSEM VAGYOK EGYEDÜL
Mindegy, hogy mi a múlt Mindegy, hogy mi az emlék és a beidegződés
SOSEM VAGYOK EGYEDÜL TÉNYLEG SOSEM VAGYOK EGYEDÜL
A rémképek rémképek, az érzések érzések Elmúlnak, ne aggódjak
A mocsár is csak egy érzés, émelygés Stressz: elmúlik
Az én dolgom egyik lábam a másik után tenni Ahogy én tenném
A felhők egyszerűen nem tartanak örökké Van napsütés
Megpróbálok odafigyelni a többiekre, megpróbálok cselekedni velük Ha hagynak
Kontaktust szeretnék én is Ha hagynak
Mindenki kontaktust szeretne magával Rengeteg melegséget
Engem lenni magamnak Együtt
Praktikum
Projektálni az ősanyát Kerek mellek, csodálatos arc Kedves, megengedő, meleg, szerető mélység Csodálatos idomok, dús, fényes, barna haj Kék ruhában Nevet Két pillantásból megértjük egymást Ahogy mozog, a lábujjai, a lába A karja, a válla Buja intelligenciája
Vagy projektálni a korlátozó anyát Nem lehet Egyes területeken meleg És csak a korlátokat látom Nem lehetek okos, mással elég közel, szabad Vagy valamelyik Valahol korlát van Csak a korlátozottságot látom, a hiányt A betörést És azt projektálom
Egy harmadik dolog a praktikum A valóság
Könnyedén
Az anyaméhben — ideálisan — kontaktus is van És teljes szabadság is Senki sem vár el Semmiből sincsen túl sok És mindenből elegendő És ha bármi felborul, akkor együtt Természetesen oldjuk fel Ahogy természetesen lépni tudunk
A természetben senki sem vár el semmit Nincs aki elvárjon valamit A tudat eljátszik valamivel A sejtek csak mozognak Esznek-isznak Létrejönnek es szétbomlanak Érintkeznek vagy nem érintkeznek Egyszerűen csak vannak
A tudat mint óriási kúp Csúcsában a sejt, szövet, megszilárdult hús Alatta minden más Az összes történet, a látás Érzelmek, életfolyam, áramlás Kialakult formáiban szenvedés Fogalmatlan darabjaiban könnyű, súlytalan Egyszerű, következetlen vanság
Egyvalaki
Sárgák, barnák, vörösek Puhák és kedvesek Vonzódnak, szeretem őket Szépek és fontosak
Többesszámban írok De elég, ha egyvalaki az Hogy halványvörös vagy barna Az egyre megy
Szép világos bőre Lelkes, kedves szíve Elfogadása És hogy szerethetem fontos nekem
Büszkén nézünk egymásra Tudjuk, hogy vagyunk Nem változtatunk, csak néha változunk Nem követelünk semmit egymástól — nyugodtak vagyunk
Rigmusok
Jaj de hideg van Jaj de jó itt az ágyban Aludjál jól Balázska
Karácsonyi helyzet A lakás is és én is Jézus és Krisztus fogadására készen vagyunk 😊
Boldog Balázs napot! 🍰
Felhívtam tegnap a norvég bankomat. Tíz évet fiatalodtam.
Pillantások / Glimpses
Is it any good? It is what it is.
Alapvetően Szeretlek Annyira, hogy összeráz
Monism ⨀
There is one simple truth Attention leads to gold
Gyönyörű apácák szép Szabályos oszlopban Sétálnak a gyalogúton a Balaton felé
Enjoy different vistas in yourself Change perspectives Discover points of view
Pontosan tudom, hogy semmi sem az, aminek látszik Pontosan élem az életem Fenntartom a tévedés jogát
Nem szeretném magam megcsinálni egy párkapcsolatban Nem szeretnék semmit megcsinálni Alkotni és lenni szeretnék
Stresszmentes, kitartó munkát szeretnék
Van egy nagyon egészséges részem
Jelenlét (3)
T-t hosszan, nyugodtan ölelni Visszacsúszás, vele csúszás, velem csúszás, szomorúságommal csúszás helyett Könnypatak helyett Elérzékenyülés helyett (abban a nagy térben) Szeretni és szelíden megpihenni
Széles hátterek, élet-mező Belső, színes, szelíd vadon
Egy kanál méz
A chi kung olyan volt, mint egy kanál méz A javascript is mint egy kanál méz És a légzés, felkelés, lefekvés Sosem ér véget, és mégis mindig minden véget ér Emlékké válik, beépül a hátterünkbe Majd azzal együtt elenyészik
Álomváros
Életem fénypászmákkal beszőtt folyosója, Sétálok a fény felé. Alapvetően fényben vagyok, ha akarok, És szembejönnek alakok, helyzetek. Némelyiket szeretném, és azzá válok, Némelyik úgy érezem engem választ. Vállalom az anyagot, a sötétséget, De sosem feledem: hogy alapvetően fényben járok.
Álomvárosomban otthon vagyok, Régi bányaváros, Álom-Pécs. Az épületek vörös téglából készültek, Kicsi a forgalom, jó a levegő és enyhe az idő. Kevesen vannak az utcákon, Körben erdő, a dombokon elhagyott bányajáratok. Nyílásokkal, növénykincsekkel, kirándulókkal, Valami nagy víz is hullámzik itt.
A polgármester az apám, vagy hozzá közeli, Együtt vágunk sétabotot. Mégiscsak van egy kis házam, el is feledkeztem róla. Nem engedem, hogy tolvajnak nézzenek, hiszen megváltoztam. Ha esetleg gonosztevők akarnak megtámadni, Gyors reakcióm és az emberek tömege megvéd. Ha felmerül, hogy egy férfi úgy közelít, Legyintek rá, nem félek.
Pán, pán, pán, túl a ridegségen, Rideg kategóriákon, Túl a rideg félelmen, Együtt az emberekkel, Szeretettel mosolygok előbb-utóbb mindenkivel. Álomvárosomban olyan emberek élnek, Akiknek az élete folyosójában fény van, És választani tudnak hol haladnak.
Felhőtudatos ember
Légies legyél, mint egy felhő Kendőzetlen, mint egy felhő Formázatlan, mint egy felhő Egyszer az eső szakadjon belőled, mint egy felhőből Egyszer árnyékolj Emeld ki a szépséget Verjél szét mindent jéggel Hagyd, hogy a testedre parázna szivárványt vessen a nap Hagyd, hogy lenyűgözően tiszta vonalaid beborítsanak mindent Hagyd, hogy repülőgépek vesszenek el benned és irányt tévesszenek És tiszta permeteddel termékenyítsd meg a mezőket
Unalom
Nincsen unalom rosszakarók nélkül Unalom nélkül nincsenek rosszakarók Ennek a mondatnak semmi értelme sincsen Se unalom, se rosszakarók
Fear Process
(Personal process)
Shock, Threat —> Becoming small, Loosing security —> Finding myself in a power struggle (Mother vs Father, me vs Father, me vs All, me protected) —> Fear
Birth process —> Being born —> Being there with an open wound in the belly —> BPM 2 and then 3 again
Something greater made me loose the safety of the belly —> Loosing the world —> Now I loose safety and the world again Possible inability to reconnect at this point, acting accordingly —> Rejecting the world —> Consciousness thereof and to act kindly helps
Looking for help —> Kindness helps
Helplessness —> Recuperation through reconnection – With myself – With people, habits —> A buzz of BPM 3 occurs —> Expression, Movement, Presence BPM 3 buzz: I can’t (withholding) —> I can (release)
Arriving back to the world —> Reclaiming myself and the world again
Being in a friendly world again
Sexual Layer —> I do have a male and a female side —> I am foremost a man, and also a woman —> We – the people – make love to ourselves, via each other
Sexuality —> Through birth and after —> BPM 3 —> Either denial: Shame —> Or acceptance: Love
Denial —> Fear —> Blindness —> Acceptance —> Wholeness
Maybe all —> arrows in this diagram can be written in a <—> bidirectional format
Maybe there are shortcuts
Szűzanya
Szűzanya Nagymamám Édesanyám Vigyázz reám
Valami megváltozott
Valami megváltozott És olyannak látlak amilyen én vagyok Nem félek tőled Hanem nyugodtan élek Nyugodtan lélegzem és mozgok Szeretek Veled vagy nélküled utazok Kankalinban fürdök Dolgokat rontok el és helyrehozok Élek
Csend
Köszönöm mindenkinek a szabadságot, a teret Hogy együtt játszunk és hagyjuk egymást játszani Hogy élhetünk és elfoglalhatjuk a levegőt ami nekünk jutott Megoszthatjuk, ki és belélegezhetjük egymás fájdalmát és örömét Sétálhatunk, szállhatunk, zongorázhatunk, hibázhatunk és felállhatunk Anélkül, hogy csökkennénk bárki szemében, isten szemében Egymás szívében — te is én vagyok
Emberek vagyunk, lények, akik itt élnek ebben a nagy szobában Az egyik jobbra megy, a másik balra Az egyik fél, a másik merészebb, és csodálja De egészen csak együtt vagyunk, és a tér, a csend Mi összeköt és kitölt minden távolságot fáink bogos ágai közt És az együvé válás, hálás vagy haladás, közös egészülés Egymással csokorba borulás csodája
Köszönöm
Köszönöm az évmilliárdos emlékezetnek testünk sejtjeiben És azok összhangjában A levegőben amit ki és belégzünk Az ételben, italban és menedékben A békében és tanulásban Hogy itt lehetünk — egy darabig — minden rendben Amíg itt lehetünk
Köszönöm a kezeknek, akik nyomtak, nyomnak, támogatnak Előre az életben, csokorba és virágomba Megtartanak, összefűznek, levegőznek Hagynak, magunkra tanítanak, arra, hogy Önállóan és együtt vagyunk, mindig, és sosem vagyunk egyedül Akkor a legkevésbé, amikor végtelenül egyedül érezzük magunkat Akkor csak egy hártya választ el a teljességtől
Lepkéink szárnyai
(Explicit)
A testem elülső fele megnyílik Mint a pillangók szárnya, mint húslény Bársonyos, vörös anyagból, odabújó szeretetből Energiamező, háló, áramló hártyaszerkezet Fénysugárutak és erek keresnek téged A másik fényalagutat, mezőt, jelzőlámpákat Kitáguló pórusokat, utakat Bőrt és feromonokat
Ott állok előtted meztelenül, előttem állsz meztelenül Vagy sétálunk erdőn-mezőn, én nyitottan merevedem feléd És vágyom rád, az illatodra Hogy a melledre vegyél és leegyszerűsödjek, visszatisztuljak ott Nyelvé és szájjá váljak és puhává, csak a péniszem nagyon merev A kezedben, ahogy simogatod, becézed, húzogatod A szíved dobol, az enyém is, nyugalom is van És nincs is, ahogy lüktetnek az öleink
A táguló fenekedre gondolok, a beszökő ujjaimra, nyelvemre A vágyra hogy megkönnyebbülnél, hogy izgalom van Akkor most engedem, jó? - mondod és engeded A kezembe, és közben nagyon figyelek, hogy minden négyzetcentiméterét Csókoljam az ajkaidnak és a nyelved hegyének Folyamatosan, hogy biztonságban legyél és kapcsolatban legyünk És így átnyitod magad, nincs is mit odaadni Mert mindent odaadtál
És én fogadom, és fogadsz engem, fogsz, simogatsz Vigyázunk a csókra, hogy meg ne szakadjon és tartjuk egymást a nyelvünkkel Nyálunkkal, lélegzetünkkel És én is elengedem, sőt nyomok, nagyon erősen nyomok miközben csókolsz És fáradhatatlan, gondos kezeddel a péniszem húzogatod Gondozod, hadd nőjön, hadd repítsen, olvadjon Úgyis tudod, hogy utána egyből visszajövök Csak addig azt nem tudom a melled szopogassam, vagy a szép szád
Amikor így együtt vagyunk, vagy én repítlek vagy te engem Mint a vadember rángunk egymás keze alatt törzsi táncot Normálisat és természeteset, és a csípőnk, combunk, mellkasunk Öntudatlan, magától rángása mozgatja egymásba a nemi szerveinket Nyelvünket a másik szájához érintjük vagy mélyre dugjuk Hogy nyugalom legyen, és együtt vagyunk Jelen egymás mellett, tanújaként annak ami a másikkal történik És egyúttal test és nedvközelben osztva meg az alapvető életet
Tejesen lecsupaszodunk, azok lehetünk akik vagyunk vagy akarunk Abban a pillanatban Előjöhet bármi a mélyből, természetes, szép, nem vagyunk egyedül És megmutatjuk Ha kell egymás nyakát nyomjuk el vagy mellkasát, vagy ráfogunk ide vagy oda Vagy olyat mondunk, amitől a másiknak pityeregnie kell És végig-végig ott vagyunk, tudatosak, mint két kristály És szeretettel, nagy-nagy szeretettel valódira csupaszodunk
Néha piros ruhát vennék neked, nőit, harisnyával, mert ahhoz van kedvem De nem merem, talán leírni igen Mert akkor az van bennem Férfi vagyok, nem is lehetnék férfibb, és ugyanakkor rétegződöm Néha ezzel azonosulok, néha azzal a mással ami a felszínre jön Szeretlek így is, olyan sokféle tartalommal Nem egyféle doboz vagyok, sima fallal és kartonlapokkal Hanem színes paletta, sokféle ember, ebben az egy magamban
Üresen, előre nyílva, mint a lepkeszárnyak A tudat tiszta fénye éget és rávetül arra ami felmerül Egyszer ez, egyszer az, a kategóriák könnyen égnek És én ott állok piros ruhában, néha férfias terepszínűben Néha böffentek és kerékpározom, míg meg nem unom Néha lágyan mozdulok És elkísérjük egymást az úton, egymásnak világítunk Végtelen szeretettel és odafigyeléssel, elfogulatlan szeretettel
Boat
Small boat, white sails Big wind, grey waves And yet I sail With conviction To the other shore
For O and A
What makes you think that I am an outsider What makes me think that you think that I am an outsider What makes me think that I am an outsider While I am an insider, always was one
What makes me look at the outside shell What makes us look at the outside shells What makes us protect our close ones What makes us afraid of the outsiders
What is the real difference between inside And outside of us Please look at me without my shell Just look at my shell as with me inside
Always was Always was Always am Always am
Minden ugyanúgy a kedvesem
Az is a természetünk, hogy hárítsunk Hogy vádoljunk, félre nézzünk És csak a szépre nézzünk Hogy ne ássunk, ásítsunk, vidámítsunk
És eljön az idő, amikor ásni kezdünk Kukacokat találunk, szart és könnyeket Konyhakertet, virágágyat És alatta szart és könnyeket
Az is a konyhakert Ebből élünk, táplálkozunk, félünk és remélünk
Merjünk rettegni Merjünk énekelni Merjünk elébe menni, és amikor itt van Rettegni, remegni, énekelni, kifejezni, leírni Csendben fájni, kerek tavat könnyezni
Nem tart örökké és nem mér szűk marokkal Énekel, dúdol, hangosan kacagva üvölti teli torokkal Élettel A remény értelmetlen többé, nincs remény és nincsen jó sors És rossz sors sem, Én vagyok, mindig ez voltam Sírás, kacagás, rettegés és fájdalom egyre megy
Seb, sebszáj, sebszél, sár, már vár Mesélhessen arról, hogy minden reánk vár És minden egyenlő, ugyanabból van, ugyanabból jön és ugyanabba tart És ha sírnak neked, ha te magad sírsz akkor nem sírsz még egyszer ugyanúgy Hanem sokkal jobban sírsz, sokkal teljesebben, sokkal-sokkal teljesebben Sokkal emberségesebben, mert semmi más nem vagy, mint ember Aki mer, az nyer, aki mer, az nyer Aki mer, az nyer
Nézz és láss, láss csodát Ha fáj, ha félsz, ha nem akarod, ha túl szép Ha arról mesélsz magadnak, hogy belül szebb, hogy otthon szebb, hogy mással szebb Holnap szebb, az egyik oldal szebb, a kényelem szebb, a fejfájásnál Minden oldal szebb, mint egyik oldal Ne válogass, igyál, igyál, végtelen bőkezű, bőséges a forrás Mint egy virágszál, csak igyál, igyál Fogadd és megnyugodhatsz, elintézi önmagát Önmagától áll, önmagából áll, dőlj hátra és csak nézd és láss És igyál amíg kell
Nem jobb ez sem a deákné vásznánál, és az sem Csak figyelj és igyál, tiszta fényben állsz Törzsed van akkor is, ha nem akarod, és gyökered, és olyan koronád Amin annyi a világ, amitől a szíved hétfelé kiált És alig kapsz annyi levegőt ami a kiáltáshoz elég És minden levegő téged vár, a tiéd, te vagy
Hagyd, hogy fájjon Az önvádat cseréld fájdalomra A tér, a levegő, a törzsed, gyökered, koronád teszi a dolgát Növekszik amíg növekszik, és elszárad amint véget ér ez a világ A tér, a levegő teszi a dolgát, a tüdőd teszi a dolgát A szíved, emésztésed, agyad, bőröd teszi a dolgát A szeretteid teszik a dolgukat Mind ugyanazt a dolgot Élnek, működnek Nőnek, elenyésznek, nőnek, elenyésznek, nőnek, elenyésznek
És te csak állsz, és sebszáj és csömör és világ És félelem és kontaktus, és felengedés és közelebb És egy és szeretet és sebszáj és félelem és harag és rázkódás Fájdalom — És józanság! Egy a józanság
Ne félj. Elég. Hagyd, érezheted, és amint érzed teret kap és véget ér Ahonnan jön égig ér Térben állsz, mint mindenki, befelé kapcsolódsz, mint mindenki Szeretlek, mint mindenkit, szeretni tudsz, mint mindenki
Minél nagyobb fejest ugrasz, annál nagyobb partot érsz És annál nagyobb a víz ami a parthoz ér És minden szeretted ez a part és az a víz és ugyanúgy fejest ugrunk És leülünk és figyeljük a naplementét, és az összes ember körvonala Az össze lény körvonala a mi körvonalunk, ahogy nézzük a naplementét És ugyanúgy ugrunk, ha ugranunk kell, amíg ugranunk kell Amíg vissza akarunk ülni és nézni és nézni a naplementét És érezzük a bőrünkön a többi embert, a többi lényt Ahogy nézzük együtt a naplementét
Merd hát kitölteni tereddel a teret
Come as you are
10 PRINT "You are not a broken car" 20 PRINT "Come as you are" 30 PRINT "This poem is no joke" 40 PRINT "Come as you are" 50 GOTO 10 60 REM "In this loop 70 REM "Lies our freedom 80 REM "---------------- 90 REM "Paste me into QB64, it is free 100 REM "Because I am free, as in speech, not as in beer
Édesapám illata
Édesapám az illata miatt édes És az édesanyám is
Az az ő illatuk, és az én illatom máshogy
Próbálok visszaemlékezni Próbálom felidézni, az orromban érezni
A félelem fekete csápjait szeretettel érintem Én vagyok az is, bennem eleven, részem Táptalajom, aljam, mocsárvidékem
Semmi különös
Szeretettel
Munkám van vele
Más rokonom más tészta, félve szeretem Kár, hogy rá emlékeztet Amikor agresszív Az illata nem, csak a viselkedése
Azt csinálja, amit majd minden ember Elveszik és sír, betemeti magát és a sebeit A karmaival
Túl közel állok, hogy segítsek Mégsem elég közel A Nagy Lélek a Nagy Lélek Az egészséges test az egészséges test
Abban a világban élünk Amit abból a világból merítünk Ami körülvesz
Így a kör körbeér, ami belül az kívül az belül az kívül Itt a döntési helyzetünk
Így hát leülök a saját mocsaram partjára És addig nézem Amíg megcsókolom a csápjait és megszagolom a virágait
Projekcióköpeny
Állj ki a projekcióköpenyből Lebbentsem meg a projekcióköpenyt Úgy, hogy Legyek, legyél az az ember aki vagy, vagyok Tudjam, tudjad ki vagy, vagyok Árulkódó a szagod, szagom Egyedi, néha ilyen, néha édeskés Néha émelyítő
The Grateful Dead
Együttérzek magammal Jézusom vagyok Miközben próbálok megállni De nem lehet, nem tudok
A látásom nem tiszta A hallásom nem éles Magamtól hallok nagyot Figyelek, hallgatok
Felfedi, felfedte már magát a természet Igazi tudást Értő hallgatást Többet nem tudok
Szépen lassan Lépésről lépésre Gyakorlok és gyakorlok Amíg meg nem halok
Lajhár Legrand bölcsessége
Legrand vonásai tiszták voltak, kőből metszettek És amikor énekelt, tisztán énekelt Hosszúkás arc, élénk szemek, tiszta jelenlét Legrand nem szerette az emberi kontaktust Mert helyette magában talált valami nagyobb kapcsolatot És nem kedvelte kívül is megkeresni Félt a projekcióitól Jobban koncentrált, tisztább helyről énekelt amikor csak Énekelt, és a hangja volt, és nem akadt bele senkibe Hosszúkás, kőből metszett, egyenes vonásai közül A természet beszélt, madarak, fák A fájdalom és a csend
Unacceptable
It is acceptable If you die for it Stop Stop doing it Very easy Just die for it Be fully alone for a moment Cry and be free This loss is you I love you with full love This side, both sides, loss Equally you I love you with the whole of my heart Fly here, my dearest light Fly through both land and sky And be free
Be humble / Szerény legyél
Be humble As the dive of a heron Let your flame die into itself Cool off and dry Begin to love God bless
Impossible
Be humble Let the flame cool into itself Love
Szerény legyél Mint a vízbe csapó gém röpte Hadd szelídüljön a lángod önmagába Hűlj le és szárítkozzál Kezdjél el szeretni Isten téged úgy segéljen
Lehetetlen
Szerény legyél Hadd hűljön a láng önmagába Szeress
Open = Fear
Open = Fear
Félelem
Az életem kikristályosodott félelem körötti tér
A hideg félelem sima vonalú, áttetsző, tiszta kristály
A kristályban szív, és a szív madara él
A kristály körül hányinger
Körvonala öl, ilyen módon él-ünk
És vág el
Legbelül
És minden tiszta vér
Szeretlek nagyon
Nem tudom
Nem tudom És igazán nem tudhatom És ez is elég
Nem csinálok semmit Nem félek semmitől Nem megyek sehová
Nem kell jól lennem Nem írok le semmit Nem dolgozom
Sejtjeim kórusa megpihen Szellemem megújul Términtázatokba terülök, nem pauszpapírra
Bibliám a tér Hagyatékom az idő Örök lényegem a csend
Black Sanctum
The Inner Codex Black Codex The Black Bible Inner Sanctum Black Manifesto The Dark Codex The Inner Light
What should the title be?
A Compendium Of Human Rights
Prelude
Made of bone and meat My body pains and aches And feels safe
My heart races My lips smile I sit cross-legged
And become ever wide
Waves I.
Brother, brother, brother I love you brother
Father, father I love you father
Even though I fear you as well
I learned to fear and love Love the fear Fear the love
Simple, mundane, stupid
Not!
Waves II.
Layer two A little deeper A little stranger
Dick, dick, dick Jummy, jummy dick Cock, cock, cock Jummy cock
Pussy, pussy, pussy Farts
Ass, ass, ass Asphalt
Never again, always again
I do not care, or even love your dick Your face, your smell, your tits, your breasts
It is my psyche, I am my psyche as well, or even broader than that Much broader, much, much broader
Brother, brother My dear brother My dear son
My dear asphalt Hits, hits, never forget, always forget Sturdy, sturdy frame Barrier, border Hits and hits, just hits
And I fear and I get astonished And I choose to love
And not to stick any more, to anything Anything in my view, or otherwise Any more For now All the same All the time
This one passes, that one passes My will is fragile, my presence faint, my teeth fall and fail My stomach grumbles, my head spins, aches and fades
I am no more What if What now Wherever I go, my head fades My vision fades My emotions fade My myriad thoughts fade away The film changes The camera fails
Brother, brother, brother I live again You bring me here Brother, brother My dear brother I came back for you
Why? I truly, genuinely do not know I do not know why I write this and how I just write this Dick in the hand Love in the mouth In the hands, in the sand In the heart
I heart you I heart I love I warm I warmly love
I cannot say more
I am as heterosexual as can be Yet I do not care if you were a man Even though the manhood does not attract me, but repels It is the how, not the what It is the hair, not the blemishes It is the feminine smile The feminine hands, the warmth The warmth, the warmth
It is only the genes Our genes are the patterns Of long lost waves and vibes Vibes All the vibes Long lost attachments In the cone of consciousness Sticking here and now Instead of being here and now Everywhere All the cone Here and now Is all
I do not fear you I become fear sometimes Fragile I thought And yet I am love, I am love, all the love all the time
And I am not even joking This is not new age When I dip into cold water, harsh waters I just love Simply love Fully love All my love Through my heart Spreads around In big waves Huge winds Huge wings, wide wings All the time
Wide wings, white wings Around and around Around you Around me Fully alive!
This is the innermost song Because innermost there can be only songs No jokes No prose No poems Only songs, the innermost songs, and instrumental winds Glimpses and instrumental gazes Subtle, sublime Love
It is only love, love, it is only love Of contact Not contract Dreams of love and being alive Fully in touch, and touch, and touch And to belong and to be a part of A Teil, a rész, a part of Never apart
Tacky, no more, I do not mind
Tacky? No more. I do not mind.
This is me, a little, teeny-tiny bit of consciousness
Dancing, dreaming, screaming alive
In love, deep, deep love all the time
I love you so much A little wider, a little deeper A little less sticky Less focused on the cock that we started with, those energies can rise
Now that is tacky, it is just a speck on the cone Leave it be, leave it throb or whatever you want, it wants
You are alive
A dense heap of meat and thought and sinews and innards And half rotten meat or greens in your tract That lovely tract That keeps you alive, and your lungs, lovely lungs Breathing all the time Until you die and do not want to breathe any more In a deep, wild, funny, rested exhale or inhale Or whatever way you wanna die
Or be alive
Does not matter
Please practice my dear. Self restraint, in the name of God So it may grow bigger Much bigger As the tinier and stronger you are
The whole horizon indescribable love
Black is a warm colour
I do not need no substance The world has substance enough The borderless psyche has content plenty enough And the ever present space in-between and around Has even more that that Being pregnant with stuff
I don't look for light any more There is plenty of it in the dark Dark forms, pictures of dark deeds, dark emotions All is just stuff
I like the dark and love the light Each is bright, made of warm love
Closing my eyes
Many times it is uplit When I close my eyelids I close them tight And pull the blanket tight in And I turn to the side And hold a ball, a knife, some beads Or just lie flat on the back And open up, and feel And see the lights in
It is always safe Even when it sounds bleak
It is just colours Of dark nights And bright skies Resting in the end, relaxing
Replenishing for the next day Next life, upcoming tensions Drama and dreams A life of play and horror
Being of flesh sounds finite Sounds cautious And I lie on my back And do not think, only see And feel, opening, relaxing Being of a consciousness That experiences the support Of all this interconnectedness
Who am I
It seems not to fit Any better Than before When I was so comfortable in my skin
I was born comfortable Consciousness in a skin Soft, sensitive skin Afraid of hurts and tears
Standing up, learning to speak Watching the mouths Watching the skin Of lovely boobs, with milk
Standing up and reaching out Getting scratched and itching Closing in, thinking of it as foul When I looked at my skin
A tender, holy skin really Soft and loving White and dotted A spotless child, and a bottomless man
Inner protest
In many situations I protest Respect and protest But respect the wrong thing Do not respect my position Rather the opposition And I skew and drain and feel its pain And I let myself stand there and survive By not throwing rocks into Muddy waters of others In case a monster would turn up And shriek and repel and charge And I really wanna survive
A helpless child A helpless monster in the dark A helpless mirror A helpless mind
A suffering body A nervous life
Chess table
For four players A family of four The four winds The four cardinal directions
A chess table for more For parties and faiths Thought forms And temporarily lost animals
A deep breath to raise a bit Above and beyond the chess table Into the dark And relaxation to reach all the stars
Waiting for the invitation
I am waiting for the invitation Of light To be seen A beam of love A beam of semen A beam of milk A beam of blood To be loved
Ejaculation
A withheld ejaculation Instead of an ejaculation naturellement An ejaculation without stroking Just a simple touch At the tip With the purest love A message, a promise of a nipple or a lip A scent, or foul air of a breath An armpit Hairs Skin Oils, ailments or water A ball of love Curves of the skin
(And it really looks good in black and white)
A gentle flame in her eyes
The white of her gaze The depth of her sight — Black holes of love — A white space to soften The harshness of life
Susceptible
Beautiful, perfect eyes Wide jaw, strong teeth A calming gaze, a softer stride If you are like that You gonna win In my life
Tropical waters
I need to breathe I ever so need to breathe
And to bloom and to feel To be in love
To be suspended, supported Carried here and away
To commune, take your body And enrich the soul in seas of fate
To stand out and stand down When dire pain prevails
To be free of despair and guilt And everything against life
To be enlightened and energised Substantially fed by life
A clean slate
I am writing this note into a separate notebook, onto a clean slate, and yet I feel connected with the old pages. These lines needed an empty page nevertheless. Honesty needs it.
Thank you very much for everything. Instead of going to you, and cultivating my love towards you I would like to take a step back now, to myself, and to describe, investigate love here - connected and inseparable.
M, thank you for yesterday's conversation. As I mentioned, I am feeling dull lately. These conversations and connections bring something back, bring me back to a wider space - even if I am dull or tired meanwhile.
Conversations with anyone really, who loves me, and with whom these wider spaces are honestly explored.
J, these notes are also for you. I try to liberate your name in me, so that no limbs of any octopi are attached to it in me, nothing sucks on it or keeps it in place. Yours is a free name. I am a free man, and a free soul. Anyway, this message is also for your eyes, and for your love.
Back to me, back to the dreams, back to reality.
First I dreamt about speaking German again, pleasantly. I was contacting people of higher education, educators really. There was a strong synchronicity, first talking with someone about this man and woman, and then suddenly meeting them in an elevator after the next turn. They resembled the two known from photographs lately, who did the major part in developing the Pfizer / BioNTech vaccine - but in the dream their focus, their essence was language, knowledge and enterprise expertise. I chatted them up and asked them to come with me to a company event as experts, they came. I enjoyed the pleasant company of warm knowledge.
There were episodes at the lake as well, and around the lake. Around summer, around swimming, with fixing rails, and with merrily avoiding policemen. Maybe a covid19-era thing.
There was a driving scene. Learning to drive a hypermodern, expensive car. Turned out it might have not been of the person's, who offered me to drive. Maybe a Matthew McConaughey impression? Yesterday I bought a book of his. And Cyberpunk 2077, a computer game recently release of the near future - with lots of hypermodern cars.
Someone was on the back seat. A woman. Our relationship was a bit demanding, a bit reactive.
The second half of the dream was different. I remember cleaning at my mother's place. She was asleep, and I was doing a good job. The place, the surroundings were sunny and airy. I was fighting a bit with some kind of butterfly-leeches, strange little creatures that sucked blood from my hand. I cleaned them out, held one of them with a towel. I felt the sting in my hand it bit. Threw the towel out of the window. An elderly lady from the facing building shook her head, disapprovingly.
I went to the garden, picked up the towel and some random junk from the ground, and put it into the bin. My mother appeared in the window above, and loudly said hat I should not pick up other people's junk, shunning me and them, distancing me and also them. Loud disapproval of something that is right and fine, on grounds that are personal and in that sense also fine (or mostly irrelevant), but should be on another side of a border, and not mine.
(Interlude: Where is a border actually? A "social border" feels to be outside. A "border" feels to be inside. If it is inside, then what is bordered from what? I am talking about my reality. Where is a border put, to function properly? Around me, between us? Around my integrity.)
I go back to the house, corridor, O appears behind me. Comes to talk.
I love her very much. I just openly love her very much. She is bright. She has short hair. Shines. I try to talk to her, we sit in the clean and indirectly sunlit kitchen. My grandmother appears, firm and energetic, she is leaving to attend her own business in the background. I talk to O about released trauma, she talks to me cleverly about E (her friend, my ex-girlfriend, both of them vets), something technical, practical, wise. I'd like to talk about deeper stuff, more meaningful, about how we love. I would like to present to her the clarity, my newly found understanding about what has passed. So that she knows that I know. To make our relationship clear again. To be able to meet again.
I acted so very tragically reactive and traumatized when we separated, I hurt (her and myself) so immensely that I want to show all the good as well. I was in deep pain at that time. (And down the rabbit hole, COEX's of deep pain again and again, to the beginning of all my time.)
So this was the dream. Liberation really, a little wider, a little deeper. Closed up times lately, living a bit more near the surface, I can feel it in my body as well.
So I think I need the quality, airy contact, sometimes at least. To get back to to the wide, free, self-sufficient centre that we better are.
I know it is a process, I got bored of it somehow (J you (unspoken) predicted it, or I misinterpreted you), less involved in the story-part, more just doing my part. I would say luckily, the story keeps happening, keeps me alive. When it shows up really - like now, in this dream - I feel more alive.
A garbled up story, uneven health walk hand in hand in my eyes.
The cycles seem to come in different intensities. The grooves come in different depths. I still appreciate good contact, currently aware of it or not. Standing on my own legs.
The whole thing, my focus, is still, or should be, more about love.
It is snowing outside And it is snowing inside Synchronously
And snowflakes feather over every border
Odakint havazik A bensőmben is hazavik
Szép szinkronban vagyunk
Csak a szeretet
Szeress nagyon Amíg a könnyed elered És azon túl is, amikor már nem
Force majeure
Force majeure A snail out of its house Soft hair and soft core
That which takes away is no father That which adds density is no mother
Feminine is hollow, inactive, receptive Sun does it And easy does it
Deep Mother permeates with knowledge Decisions are already made
Hair grows long and turns dark at will Yin pervades life from beyond Yang cranks life from within
It is all a setup, taijitu Agreed upon peacefully Now obey and say okay to it radically
Türelem
A türelem nyugalom A türelem szeretet A türelem bizalom Hogy minden rendben Az énen kívül Ellazulni Majd rendre, lépésenként építeni Ellazulni, építeni, ellazulni, építeni
Kezdeti szeretet / Initial love
Kezdeti szeretet
Mindegy, hogy mekkora a tér, minden rendben Mindegy, hogy mit tettél, minden rendben Jelenlét, türelem, tér Eredendő szeretet
Initial love
No matter how big a space, all fine No matter what you did, all fine Presence, patience, space Original love
Liebe
Ich bin mit mir noch tief verliebt Fasciniert Mit euch Injoy Inscape Liebe sein Rich solitude Reiche Einsamkeit Schönheit Ruhe Verborgenes Geheimnis Die Tür Ohne Greifen immer wieder Liebe sein
Trap!
Spiritual-hippie-Rousseau trap Tech trap The trap of being held by anything new Anything big we encounter Either by the vivid mind Or a myriad-coloured soul Emerging from the fog The warmth of black depths Lights shining bright The clarity of ideas and concepts All traps in themselves Division and closing in None of them enough All of them alluring and tempting So recognize you are all this Cut the bullshit and your laziness To all but think or all but feel Do both And walk with full strides You lovely fool As long as you can
Föld öröm
A testemben minden kényelmesen áramlik Tanulok Alattam esznek a teknősbékak És tartják a világot Gyerekek, kert, szomszédok
Az ember egyszerűen létezik és örül
Mostanában többféle lánnyal találkoztam Szenttel és ribanccal És a szentek jobban érdekelnek Az egyiküknek műtött volt a jobb melle És kirándultunk, teljesítménytúrára mentünk pontosabban És rendben volt, nyugodt, természetes És egy barátomnak könyvet ajándékoztam Rajzosat, kitöltőst, önismereteset Örült neki és megölelt, és vele is túráztunk És más barátokkal is mentünk A felszerelésem rendben volt, javítottam Az autót szintén helyére tettem, emberekre mosolyogtam
Egyedül
Amikor a pénzből kihullik az arany és az ezüst Amikor elmúlnak a szeretteink és keressük a helyüket Tűnődünk miként vehetnénk át a szerepük és egészíthetnénk ki a világot Amikor egyedül vagyunk és élünk Akkor elkezdünk szeretni, azt aki közel van, és ami közel van
Dagály
Dagály, óriási, kék, kiömlő árhullám, Almádi öböl Hatalmas, kéttestű sötétkék vitorlás, fehér vitorlákkal Mely kéttestű, sötétkék vitorlást visz fehér vitorlákkal a hátán S megdől, süllyed, bajban van, de magasztos Míg hullámok hajtják S indulnak vastagon a házam felé, a lakásom felé Mindent elárasztott a víz A hullámok a második emeleti terasz kövét nyaldossák Mégis biztonságban vagyunk, hogyan Miként lehetséges ez, biztonságos az élet és az álom?
Genézis I. (Előre)
Többféle genézis van Egy alapvető a hasamban A köldököm környékén Világoskék folyadékkal Melyet én termelek meg Mindenek előtt
Mielőtt elmerülnék A belső mező vidékeiben Mielőtt semmivé válnék Megállok teremteni Mert ez is legitim Ez is kielégítő
Visszatérni az alapvető teremtéshez Az idegrendszeri kezdetekhez Melyek behálózzák a hasat és a testet A köldöktől a pénisz vagy csikló hegyéig Az ujjak végig, a combokon a lábakhoz A szívhez, tüdőhöz, agyhoz
Vissza az élethez Mindennapi gondokhoz Terményhez, televényhez, cselekményhez Alkotáshoz Sétához, házhoz Zenéhez
Genézis II. (Hátra)
Tehát vissza a kezdetekhez A szünethez, a kéken áramló folyékony Életet adó metacselekvéshez
Lehet, hogy elég is A meta, a ki nem mondott A meg nem csinált
A köldökön át vissza A gyermeki létbe S korábban a létezés gyökerébe
Genézis III. (Itt)
Itt, a fókuszpontban Kék-fehér-vörös izzásban Szeretetben Köldökérzetben Gazdagságban és nyugalomban Életmiriádban Egyszerre előre és hátra Megtartottan Bátor szívterület
Türelem = nyugalom
Minden rendben Nincsen honnan elkésni Ha e sor üresen marad is
Overwhelming love
Every given day I try to Remember Encouragement Appreciate Everything I have The sun and moon above Water to drink Air to breathe Pulsating heart in my chest
Every day I shall Write Work out Meditate Every single day A meaningful work and dance Of words Deeds Kind mirrors of contacts And sweet willpower
Every single Blessed day I would like to be here I would like to keep Honest integrity An eye and heart out for adventure And true support for this gentle life Every single day a call To write and meditate and exercise And to know me in caring love
Fények
Álmomban olyan gyönyörű fényeket láttam És itt a teraszon ültömben is Fénylenek a háztetők Fénylettek a csillagok
Arra gondoltam, hogy látni kincs Összekötni a fényt a fénnyel Érzékekkel kommunikálni Táguló, bizsergő tagokkal
Kapcsolat
Szellemben szabadon Okos ölelésben Mentális táncban Övön aluli ragyogásban Stabilan Biztonságban Humorral Önállóságban Jézusom Céltudatosan egy irányba
Balatoni nemes lélek
Balatoni nemes lélek Szellemed tiszta és fényes A szemed mint az őzikéé Gerinced fiatal hársfáé
Szíved íves, szintén fényes Melleddel együtt levegős Hasadban rend Tagjaidban erő
Rugalmas vagy És így szerető Reggel felkelsz Este fekvő
Vagy bagoly vagy Este éber Későn fekvő Későn kelő
Céltudatos Lényeglátó Természetesen jókedvű És egészséges testű-lelkű
Nyitott ablakok
❧ "Remélem, valaki foglalkozik majd ezekkel a nyitott ablakokkal, miután elmentem." ☙
Nyitott ablakok — nyitott lények Miután elmentem — gyász és béke Mindenség amire az ablak nyílik, és amiből az ablak van — mindenség Az ablak kerete, nyílása, csukódása, gondozása, átnézni rajta, figyelem — szeretet
Ablak alakúak népe, ablakok vagyunk a világra A király, aki gondosan csukja palotája minden ablakát aki kitárt spalettákkal, kitárt ablakdeszkákkal vár Az ember, aki ablakkeret, üvegablak, spaletta, nyitva, csukva, vízlepergetve ablak aki gondozott, szép falú, szép keretű ablak aki gondozatlan, elhagyatott, vadrózsával, futónövényekkel benőtt festői ablakkeret aki napos ablak tetőablak aki északi ablak Mind a mindenségre nyílunk és a mindenségből vagyunk
Az ablakok, amiket hátra hagyunk A Windowsban, különböző programokban, információk, mesék Az életben, gyerekek, mesék, tárgyak, lények A saját életünk
❦
Az egész gondolat csendből, sötétségből származik Álomtalan álomból Minden zajt kiszűrő fülvédővel a fülemen Kendővel a szememen Puha paplan a testemen Kényelmes ágyon Egyedül — teljesen — fél szemmel a teljességbe tekintve Kereken, lazán, pihenőben
❦
E mese őrangyala két csodaszarvas, hatalmas, növekvő agancskoronával Korát meghazudtolja Dús mezőn legel Emberbarát
Elbűvölő kedvesség
(Címer és pajzs)
A lehető legszebb emberi vonás a kedvesség A szimmetrikus arcok, testek kevésbé szépek Mint a kedvesség
Sosem volt olyan fontos munkám, mint a kedvesség Sosem volt olyan hasznos munkám, mint a mérnökség Felépíteni, szabályos formákat
Sosem volt olyan nehéz munkám, mint a kedvesség Sokszor elrontom, elejtett szavakban elfelejtem Mégis tudom az értékét
Akként adja a lenti mélység és magas ég Hogy kedves legyek és őszinte, tettben és lélekben Címerem szimmetrikus, kedvesség, mérnökség
Ha elbukom mégis, hisz ember vagyok én is Szívből védjenek meg azok Akikkel végigkísérjük egymás földi sorsát s életét
Voluptuous kindness
There is nothing more stunning or catching Than an honest, gentle smile Beautifully lighting up a voice, eyes or visage
Clean-cut shapes and stone-carved features Are nowhere near as attractive As a kind thank you and please
Being morose, me, still can attract you You loving the morose me So yes, the kind heart oftentimes still prevails
/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\
I changed my mind quite a bit here Throughout the night In my dreams seeing an old and enduring love
Her features alone — with the smile and Lines of her brown eyes, red lips Make me automatically love her from the heart
There is undoubtful, innate affection it seems Simple, pure, heartfelt love in us — our saviour That needs no explanation or ratio
Dear secretly embraced you
Relaxation brings the exact medicine For our heart and nervous system So relax For it to unfold In ways you would not think or believe
You are always loved! <3
xoxo, Santa
Big blue love
Blue and canary yellow Women in skirts to their knees Men in tight suits, always in time
Misplaced, nearly
Hotter than guilt More than just sorrow A big unsafety Burning from the inside
Adrenaline, fear Uncertainty, only vanishing is certain I am erroneous, my skin is false My innards are burning out, wearing out
A whirlpool, an attractor Of circumstance and mind patterns Neurons and digestion And perspiration, situation
Breathe, me dear Mind and love my head, heart, gorgeous mind Soft belly Elastic body
Remember to relax We are connected, carried all the time We are here, loved Throughout all dear life
Cordless
I was born cordless into this world, and This is why I lack every missed relationship Every missed lovemaking Every missed kiss
This is why I fantasize about perfect union Perfect serenity Perfect love Perfect solitude
I am a person like you, a trauma survivor From a young age on This is the source of faith Or every other conviction
A lesson in becoming one As in one of two One like you And as in one and all
Ehelyt
Ehelyt Épp itt Sehová se menni Amíg nem bántanak És mindenünk megvan
Zárójelben
Ehelyt Műhelyt Lakóhelyt Építkezni Vagy amit
Lógni a levegőben Állni a földön Úszni a vízen Csak egészség S jókedv legyen
Stabilan Mint egy pózna Odafigyeléssel Mint a szeretet Bőven elég vagy
Melegség
Me-leg-ség, me-leg-ség Mélység ölében, mindenségben me-leg-ség Feleségben, barátokban, kiskutyában me-leg-ség Fogadd el Te magad vagy me-leg-ség
Játékvár
Néha rosszullét jön És én meg innen megyek Élet és halál között lebegek Közelebb a halálhoz, mint az élethez lelkileg Testi tartalékokban közelebb az élethez
Micsoda nyavalyás színjáték az egész Kozmikus humor Akkor kacagok amikor tudok Félelemelefántok oszlopán túlszaladok Játékok közt meghalok
Anya szavai
Tudok mindent? Nyugodtan elalhatok? És mondtam, hogy igen, Aludj nyugodtan, és megpuszilgattalak.
Most is azt mondom, Mindent tudsz, ami kell! Ne aggódj semmin, vágj bele és menj alfába, aludni! Puszi!
Life
This myriad-flow of life On its fat, wide course Multiple fingers of a hand Multiple veins in a wide heart
Choosing you to be the one Being loved most Loved enough to call back to life Each day called back to home
Antikrisztus
Nem én szeretnék az Antikrisztus lenni Tudni szeretnék róla és segíteni De nem mindig sikerül, talán nem mindig lehetséges
Bármennyit tudnék aludni Akkor is arról álmodom hogy segítek Vagy nem tudok eleget ott lenni
Szerencsére pártfogók és barátok is szerepelnek az álomban Valahogy talán kinyílik a család Kinyílik az én lelkem is
Az Antikrisztus tehetetlensége Az Antikrisztus lehetetlensége És szeretete egyszerre
Bizony itthon
Fényes félhold Fényes csillagok Én bizony itthon vagyok
És azt is tudom milyen éghajlat alatt Milyen formációban Milyen irányban
Lepkelépés
Már megengedték nekem Hogy megkeressem a szépet! Legtöbbször csak választanom kell Élnem S lépkednem
Embernek
Embernek maradni minden körülmények között Ha akarjuk, ha nem, mi vagyunk a világ Virág, mely megállíthatatlanul kibomlik Ezért a sok tátongó nyiladék a valóság felületén
Az a trükk, hogy egymással törődésünk Mutatja elsők között Sorsunk e Földön És a felhők fölött
Kiválasztva
Kiválasztva lenni vagy sem Élet-halál kérdése Közelebb menni a halálhoz kitaszítva S szép életet élni ideengedve
Elfogyott a hely
Barlangban, üregben, mélyben kifejlődő fenyő Önmagába gabalyodva, nincsen már több hely Rossz, levegő kell
Egykor a barlang szájára eső mag Miatt van az egész Kérlek adj levegőt
Hadd egyenesedjek ki Ne tarts benn Szerető, fényes világba nyújtózzunk
Tisztítótűz
A tisztítótűz inkább olvasztótűz Ahol elveszett tagjainkat visszafogadjuk Egy bizonyos hőmérsékleten szükséges a szeretet Hogy mindez megtörténjen
Szeretem
Szeretem a szép fehér sisakomat Szeretem a számítógépeimet Szeretem a bicskáimat Szeretem a játékokat Szeretem a természetet
Szeretem a szép fehér ruhákat És minden más színeket Szeretem a jó könyveket Szeretem a jó filmeket És a nagyon finom ételeket
Szeretem a jó levegőt Szeretem a képességeket Szeretem a szeretteimet Szeretem a barátaimat Szeretem az életre elegendő képzeletet
Szeretem az operációs rendszereket Szeretem a faházakat és rendeseket A fák árnyékát Nyugodt történeteket Kalandregényeket
Szeretem a happy endinget Vidám életregényeket Szeretem a cicit Szeretem a szívhez szóló muzsikát És természetesen megélt érzelmeket
Szeretem a kutyákat, cicákat, kisállatokat Szeretem a kerékpárjaimat Még egyszer mondom, hogy szeretem a számítógépeket Tulajdonképpen szeretek szeretni És tudok is
Szeretem a karácsonyt Szeretem az apát és anyát Az ünnepeket Tulajdonképpen az egész év ünnep nekem és vakáció Szeretem a tavakat és hegyeket
Szeretem a biztonságot A szabadságot Szeretem a valahova és valakihez tartozást Szeretem a bátorítást És szeretem a feltétel nélküli szeretetet
Szeretem a ragaszkodást Szeretem a függetlenséget A legjobban együtt szeretem őket Szeretem a kényelmes ágyakat És szeretem a közvetlenséget
Szeretek a jóisten kebelén szabadon élni Szeretek megtartottan s leárnyékolva élni Szeretek az ittlétünk mezsgyéjén elpihenni Szeretek a szemedbe nézni Szeretek együtt és önmagam lenni
Szeretek bízni és bizakodni Szeretem ha megbíznak bennem Szeretem az elfogadást és megbocsátást Szeretek hinni És szeretek tudni, tudásban megnyugodni
Szeretem az egyszerű életet Szeretem a nyugodalmat Szeretem a kényelmet Szeretem a biztonságos anyagi helyzetet Szeretem a szépreményű lelkeket
Szeretem amit a jóisten adott és elvett A sorsát senki sem kerülheti el Minden rendben amíg hiszel benne Bizalom az eljövendőben Most és örökkön, ámen
Édesanyám kórházban
Édesanyám kórházba megy Kórházból jön Fehér falak, látogatjuk Ajándék, papírból készült marionett Hármashatár-hegyre kirándultunk Vitorlázunk Visszatérünk Nagysokára hazaér, hazatérünk
Kórház az élet Szabad az élet Tényleg egymást kísérjük? Nagyon úgy tűnik Azért ügyködünk, hogy szépen élhessünk Aszerint ahogyan elképzeltük Élvezzünk Szeressünk
Felállni tehát, amikor megtehetjük Felelni — magunknak Felszabadítani a hasat, szívet Agyat Elvégezni minden aspektusát Ennek az életnek Tenyereket imába Karokat ölelésbe
Ufonauták
Vannak, akik szeretik kinyitni az űrhajó körablakát Kihajolnak és belélegzik a csillagokat Ti vagytok azok Köszönöm a társaságot
Csendanya
Gyere Édesanyám Keressük meg Csendanyát
Köszönöm, hogy annyit és olyan tisztán mutattál meg belőle, amennyit csak tudtál Köszönöm, hogy néhol elálltad az útját
Mester vagy
Gyere, keressük meg együtt Csendanyát
Itt lakik bennünk, velünk Finomodáson át Gazdagodáson át A gyengédség öröknyíló mezején át A részek közötti térben, egészen
Itt, itt nézzünk Finom rétegünkkel nézzünk Amíg csak tehetjük És lássuk az egész képet Mindegy, hogy mi úszik a látómezőbe
Világítsunk arra Amerre a csend járja az útját Anyánk Döbbenjünk rá a pillanat mozdulatára Csodálkozzunk a szeretet fényén
Ébredezzünk Csendanya érintésében Gyönyörködjünk a világ kilátásában Ameddig az adott fázisban tudunk A világ csak világ Az érintésünk a lényeg
Kinek kiben jelenik meg Csendanya Vigyázó szempár, segítő kezek, tiszta látás Legbelső finom mozdulat Anya, Mama, Jean, Neira, Lélegzet Túlzott szeretet a vizek felett
Csendből jövünk Történeteink, dalaink és kiáltásaink közt is Csendbe tartunk Ne félj Gyengéden magához ölel e szeretet
Gyermekként
- Anyu, olyan nehéz ez az élet! - Miért, Kisfiam? - Olyan, mint a tintával írás. - Angyalkám, abban mi a nehéz? - Minden betű olyan mint egy nap, és én félek, hogy elrontom.
Igazság
Semmi sem olyan fontos, mint az igazság.
Önazonosság.
Mi az igazság? Az igazság nyugalom, az igazság keretek, amelyek körbefogják tetteinket. Belső tetteinket, majd külső tetteinket. Tegyük fel, hogy belül egy erdő van, fényes erdő melynek lombját fényes-foltos szelek hullámozzák. Ekkor nem mehetünk tóba, futhatunk hegyre vagy bújhatunk föld alá erdő helyett. Nem lenne helyes. Gyújtsunk gyertyát az igazságnak.
Szeressük körvonalunkat. Az vagyunk mi most. Mi most vagyunk, az az otthonunk, mi nem vagyunk, az a végzetünk.
Szeressük a másik embert. És sose hagyjuk magunkat. Magunkra. Erdőformában éljünk.
Ha jön a félelem, akkor szeressünk. Bízni nem kell, elég szeretnünk. Rettenthetetlenül, az igazság vázához simulva, mert megtart.
Az igazság változhat. A szeretet sosem. Mindig létrejön a helyes igazság.
Hogyan ismerjük fel az igazságot? Az igazság természetesség. Úgy, mint könnyűség. Természetes lélegzet, természetes fantázia, természetes lépés. Megtestesülés. Milyen alakú szeretnél lenni?
Nem szorít az idő, nem szorít a tér. Ez egy könnyű igazság.
Jó ember vagyok! Ez egy könnyű igazság. Ahogy ezt leírom, összeszorul a torok. Közepes igazság? Vágy!
Ölellek, szeretlek. Balázs
Jó
Ez egy összetett dolog. Relatív. Jó lenni olyan, mint bátor lenni, pillanatnyilag a legjobbat tenni. A relatív kontextusból kitekinteni, pillanatnyi tettünket onnan kivenni.
Nagyon szeretlek, Balázs
Ismeretlen
Apám, ne bánts engem Félelemmel sem Nem harcolni jöttem Finoman élnem A béke békéből van És együttérzésből Hogy mind elmúlunk És emiatt félünk
Kérlek ülj mellém Legyél velem Kisbalázs és mai énem Tomboló düh És én csak nézem Cinkosan mosolygunk össze Ismerem már e félelmet Rettegem az ismeretlent
---
Magyarázat:
Megszülettem
Emlékszem a testemben
Lélegzem
Kedvesem
Kedvesem Ezt a verset csak Neked írom
Megkönnyebbülve sóhajtok A tó vize finoman, lazán surrog
Én valami valódira vágytam ma egész nap Kifejezőre
És rengeteg gondoltam Rád A szívtérre, szívzenére
Ötszáz emberre Akik között csak sírnék
Én most azzal az eggyel Kevesekkel lennék aki előtt nem kell tettetnem
Nagyon nehezen eredt meg a szavam Most is nehezen folyik
Mert ömlene, mozogni, üvölteni szeretne az élet A pórusaim között
Öt órakor pontosan kakaót ittam Véletlenül ráéreztem
Gyászolok, de a gyászom forog Folyik, könnyekben vagy összegörnyedve
Derékfájásban, hátfájásban És aztán lágy mozdulatokkal, harangozással feloldódik
Elindultam ma a naplementébe autóval És csak hármasban, négyesben mentem
Minden mozdulatom finom volt, zen Egyetlen hamarkodott ívet sem vettem
És végig Rád gondoltam És a finom zenédre
Minden természetes kanyarban amit bevettem Minden törzsfordításban amit megtettem
Korlátozatlan, szép élet van És ahogy foglalkozom vele, úgy landolok a kültkarómban
Beleérek a bőrömbe Pezsdülve lazul el a belsőm
Arra gondoltam, hogy nem attól szeretsz ma Hogy odamegyek
Hanem attól szeretsz Hogy szeretlek
Léptem téren át és időn át Kívülre, világba, magamon kívülre
A szíved körvonalát A szívem körvonalában érzem
Tápláló Tejút felettem Az univerzum éteri egyensúlya mely életben tart
A szád, a melled tápláló egyensúlya Mely éteri, végtelen életben tart
Talán sikerül lerakni a késeket Amelyek sértenek és feszítenek
Vezetőszáron tartják a jóérzésünket Vezetőszáron a szánk, mellünk, a szívünket
Nyíltvégű a vers Mert nyíltvégű az élet
Nyíltvégű a szeretet Írni szerettem volna valami kedveset
Ima
Jóistenem, Vigyázz Édesanyámra!
Jóistenem, Vigyázz Édesanyámra!
Jóistenem, Segíts Édesanyámnak!
Apa, Vigyázz Anyára!
Exchanges
Yes, thank you. I sense that this time teaches us to love more. With less questions, right attention, I mean attention to the right level, not the superfluous stupid shit we usually pay too much attention to. Maybe walking into a breathwork room won't be the same again, because everything here is much wider and deeper, stories more real.
No time to waste. It is loving, now. No point in doing it selectively, limiting ourselves. Friendships should be close and each relation wide. Any other way: we are fucked.
Someday, soon, we will have the joy of sharing a poem, or many, and a laugh together. A hugful of love.
---
Annyira érző állapotban vagyok. Egyszerűen érzem, ahogy a versek hatnak, megváltozik valami a testemben tőlük. Érzem, ahogy a sorok megrezgetik a belsőmet. Az Antikrisztust olvasva összeszorul a szívem felett. Megfelelően kipuhított verseket olvasva ellágyulok. Ha eltávolítok egy képet egy fontos szereplővel, akkor hiányérzetem lesz és "beteg" leszek hirtelen, amikor helyreállítom a rendet akkor megnyugszom és kinyílok. Annyira érdekes!
Persze konkrétan is meg tudom mondani miről beszelek, melyik képek vagy versek azok (mindegyik, csak van, ahol erősebben). Van, hogy napokig rosszul érzem magam, mert valami nincs a helyén, és amikor rájövök az nagyon jó.
---
Legalább azt megadta ez az időszak, ez a néhány hónap, hogy tudtam valamit segíteni!
Ez egy óriási dolog nekem.
Careful, graceful commandment
Maintain an innocent attitude! The Lord said And I did And loved And was ever careful
Királyok és királynék
Mátyás király és Erzsébet királyné Ne legyünk sosem királyok Hanem egyszerű és jó emberek
Király úr, vigyázzon magára Óvatos legyen Össze ne törje magát
Egyelőre megíratlan vers: Hófehér Édesanyám
•
Jó titok
Olyan, mintha egy nyílt titokban élnénk már régóta És sokan tudnák, beavatottak Hogy a jó győzött
Mindent átsző a szeretet
Mindenünket a szüleinktől tanultunk Sokat adtak, a világukat is Ameddig el tudtak menni, az volt a valóságuk Amíg elmerészkedünk, az az univerzumunk
Ko-modor
Még élünk És itt vagyunk Csak a szép életre figyelünk
Csicseregnek a madarak Nyugalom van, kényelem van Lélegezni tudunk
Hatalmas érték a testünk A szeretteink A modorunk
Egysoros • Haiku • Tanka
Sírvers: T. B. A., élt nagyon finom életet
•
Amikor Édesanyám meghal Vajon én is meghalok-e? Még élek
•
Az öröm: Saját szeretetünket érezni
•
Le szeretnék fúrni a lelkemben Édesanyámig
•
A szüleim a szárnyaim
•
Szándék
Hol van most a sok meleg? Kérlek, hogy adj jelet Hogy sírhassak, megnyugodhassak És tudhassam ki vagyok
•
Meleg van Nyugodt szelek fújnak S barázdát faragnak a vizek felett
•
Édesanyám nagyon *finom*. "Hagyjuk lazán a dolgokat, ne fixáljuk le előre, az a legnyugodtabb, ha nem feszít semmi."
•
The sky is graceful and beautiful today It is good to be here Warm stone under my skin
•
Ölemben tartom, jót akarok Ápolom Szegényke egyedül, és én szeretem
•
Súgva:
Kedves Anyuka Nagyon szeretlek Nagyon szeretlek
•
Szíves címerem halálfejes Szerető védelem Örök emlékezet
•
Édesanyámnak tönkrement a melle Édesanyámnak tönkrementek a csontjai Édesanyámnak nagyon szépen szól a lelke
•
Annyit dolgoztam Hogy Édesanyám jól legyen És nincsen jól
•
Őrületes kiáltás a vizek felett
•
Egy vers nyomja lelkem Limnológia A tihanyi hegyek minden hajlata
•
Limnológiai munka
Jó munka Rendszeres Napos Hullámos
Szeretem Szeretem
•
Rossz munka
Rendszeresen szeretem Rendszeresen utálom
Rendszeresen rémálom
Helyette: Limnológia
•
Erről beszélni, ami jól megy Erről kérdezni Ennek van értelme Jót okozni Jót okozni
•
Haver
Gyere haver Lazuljunk Ez az élet Ez a lényeg
•
Megvalósulás
Egy guru elfogadott és támogatott ember Minden támogatott ember igazzá válik Hogyan igazítsunk?
Love haikus
Supportive work ethics
I don't know the exact nature of your experience But I love you truly That is what I can do
♡
The limitlessness of love Is outside my capacity Of coping with it
4 hours after passing
My Mother and Father are standing behind me My Father to the right, his left palm on my shoulder My Mother to the left, her right palm on my shoulder They are with me And they love each other very much Finally They cuddle up to each other's necks and shoulders And faces Lovely, smiling faces In their youth, with the experience of a lifetime Lit up, shining With a golden white bright light around their heads
Boldog Édesanyám
Finom vagy és Most is köztünk szaladgálsz És tanítod az élet szépségét és fortélyait Szeretsz minket és gondolsz reánk Gondoskodsz és vigyázol ránk Amit vállaltál azt megtartod És többet is Pihenni is megtanítottál Kinek kellhet még Fényesebb Őrangyal Boldog Édesanyámnál
Egyelőre megíratlan vers: Mindenben lakozó
•
Dícsérő szavak / Eulogy
Sziasztok!
Édesanyám tegnap meghalt.
Nekem ez jutott eszembe tegnap:
4 hours after passing
My Mother and Father are standing behind me My Father to the right, his left palm on my shoulder My Mother to the left, her right palm on my shoulder They are with me And they love each other very much Finally They cuddle up to each other's necks and shoulders And faces Lovely, smiling faces In their youth, with the experience of a lifetime Lit up, shining With a golden white bright light around their heads
Ezt pedig egy barátom, Michael Harris írta két éve egy beszélgetésünket követően:
Greatest day
— A mother writes —
My dear, dear, darling boy,
the day you were born was the greatest day, my greatest joy,
my dear, dear, darling boy.
Sok mindent lehetne még írni, de lehet, hogy ezen a fórumon ennyi elég.
Édesanyámnak az volt az üzenete, hogy egyszerű és jó emberek legyünk. Ne legyünk királyok. Azt is üzeni, hogy mindig mindent odafigyeléssel csináljunk és sose okozzunk kárt vagy bántódást. Ez is szeretet. És természetesen minden olyan réteg ami súrlódik köztünk súlytalanná vált az utolsó hónapokban. Teljes időpocsékolás. Megjelennek ezek a dolgok néha, de semmi súlyuk nincsen, csak győzzünk rá így tekinteni. Ehhez pedig a mély, lényeges kapcsolatok és érzelmek tapasztalata szükséges.
Emellett megtanultam, hogy mekkora öröm adni. Az öröm pedig azt jelenti, hogy szeretek. Tapasztalom a saját szívemet. Ez az öröm.
Anyámból semmi más sem maradt a végére, mint jóság és szeretet és udvariasság, és néhány kép az életéből, munkájából, és jelenetek a történelemből, a műveltségéből. Ezt tapasztaltam az utolsó hetekben, semmi mást. Megtanultam, hogy mekkora érték a modorunk.
Ez egy elképesztően nehéz és elképesztően gyümölcsöző időszak volt és van. Mélyült a szeretet és nagy volt / van a fájdalom. Köszönöm Tamás, hogy itt voltál és vagy végig, illetve mindenkinek aki időszakosan megkérdezte mi a helyzet vagy mit segítsen.
Anyám olyan ember volt, aki... hosszú történetet lehetne itt írni és már írtam is, de nem másolom inkább ide. Az én szemszögemből Ő egy olyan veszteség, aki ha jó passzban van, nem szenved éppen, akkor bástya, minden helyzetben megvigasztal, tudja hogyan nyugtasson meg, és mindent megtesz mindenkiért, értem is. Ha pedig rossz passzban van, akkor azt szükség esetén félreteszi. Tőle jött mindig az első jókívánság ünnepek alkalmával, neki volt mindig a legfontosabb, hogy jól vagyok. Nekem is nagyon fontos volt, hogy ő jól van.
Néhány (tíz) éve nem gondoltam volna, hogy ezt a kapcsolatot el lehet juttatni ilyen minőségig, elképesztően sok volt a törés, a harc, küzdelem. Rengeteg jóság és szeretet van az emberekben. Technika is kell hozzá és erő, szándék. Cserébe a legtöbbet lehet tanulni, gyarapodni és kapni (adni). A legerősebb támaszaink sokszor azok, akikkel a legnehezebb a viszonyunk. A harag átmeneti.
A kórház, háziorvos, stb.: kifúj, sóhajt. Ne kerüljünk oda. Valahogy Fejér megyéhez lenne jó hivatalos lakóhelyileg tartozni. Az otthoni teljes ellátatlanságnál sokkal jobb Veszprém is. Nagy megnyugvás volt amikor Anyu bekerült végre. Nagyon sok embertelenséget láttam a rendszerben, nem csak a kórházban. Láttam néhány önzetlen és professzionális embert is. Ez nem egy politikai írás, kérlek ne erre a részre válaszoljatok. Köszönöm.
Nekem Anyám és a családom mutatta meg a világot - ahogy legtöbbünknek. Nem utaztunk, helyette érdeklődtünk, tanultunk, olvastunk. Kényszerítés nélkül választhattam irányt, kaptam széleskörű műveltséget. Egy idézetet keresek ide a végére amit Anyukám szeretett, rengeteg verset, dalt és mindent tudott fejből.
Babits Mihály: A második ének (1928)
Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.
Anyukám lecsupaszodása után csak jó és szerető lény maradt. Komolyan mondom, hogy ilyen tömény jószándékot és figyelmet ahogy az utolsó heteiben élt én még emberben nem láttam. Biztos jobban is figyeltem és megjegyeztem. Valószínűleg szép volt a lelkében az ének. Talán mindenkié az. Csak meg kell hallgatni, és előtte lehet, hogy disszonáns hangokat is hallunk.
Ha bárkinek bármi komolyabb válsága van a társaságból vagy a társaság társaságából, szóljatok, itt vagyok.
Üdv, Balázs
---
A Plébánia nyomtatványán adott válaszok.
1.) Az elhunytra vonatkozó mondatok. Édesanyám élete nehéz volt. Kisgyermekként gyermekparalízis sújtotta, majd szív, mozgásrendszeri és egyéb betegségek. A nehézségek mellett a szépséget és szeretetet is ismerte és tanította. Traumán átesett emberként / családban az emberi kapcsolatok időnként megsínylik ezeket az eseményeket utólag is. Édesanyámból élete utolsó heteire kizárólag a jóság, szeretet, modor, műveltség és figyelem maradt meg.
2.) Milyen volt az istenkapcsolata, vallásos élete? Édesanyámtól tanultam imádkozni. Volt Szűzanya-, Jézus- és Istenkapcsolata. A kórházban a többi beteget is közös imára buzdította, egy agyvérzéses néni is imádkozott vele. Kérte, hogy imádkozzunk érte. (Tesszük.) Édesanyám imája valóságos volt és mély. Másokért imádkozott többet, mint magáért. Késői életében sokat volt egyedül, ez az időszak sok bölcsességet hozott. Körülbelül egy évvel ezelőtt Édesanyámnak volt egy Hazatéréshez közeli élménye.
3.) Milyen volt a családjához, munkatársaihoz, embertársaihoz fűződő viszonya? Édesanyám a családjáért és az emberekért dolgozott. Munkájában gyámüggyel foglalkozott, majd jegyzőként kistelepülések életével. Szerette a szakmáját, haláláig. (Az ötvenes évei közepén vált rokkantnyugdíjassá, 74 évesen hunyt el.) Többet élt a családért, mint magáért. Baráti kapcsolata kevés volt, lehet, hogy a fenntartásuk is nehéz volt, ágyhoz, lakáshoz kötötten élt utolsó jó néhány évében. Szerette az embereket, de könnyen talált hibát is.
4.) Mit szeretett csinálni a szabadidejében? Rendkívül szép gyöngysorokat és fűzött ékszereket készített. Nagyon szerette a természetet. Édesanyám olvasott volt, művelt, követte a világ eseményeit. Szeretett nevetni. Szerette a szívhez és észhez szóló alkotásokat. Amíg volt ereje hozzá, szeretett süteményeket, ételeket készíteni, bőségesen. Finoman és ha lehet egészségesen. Szeretett dolgok közt böngészni.
5.) Egyéb: Édesanyám azt mondta az utolsó hetében, hogy egyszerű emberek legyünk, de jó emberek.
---
This was written fresh after her death. I left it raw, as it came out at the time.
Dear J,
Thank you.
I think my mother has passed. Full frontal cortex stroke. The hospital did not inform me, but a fellow patient did.
May she forever rest in peace. Or live or die or vanish or whatever is after life.
Ram Dass or someone said that some part of us dies and some part of us does not. I hope he is right; I don't know.
I loved her very much as long as she lived. Also love her now. We had really bloody and blind times as well, that was a waste of time. And maybe that is not right, it was what it was. This is probably the case when some long-lasting trauma and triggering and such is in play. There was *immense* caretaking and paying attention to the other more than to oneself, too. She was a completely selfless person in that regard. And selfish as well, whenever she had a firm thought or plan of action for whatever end, she made that run through, also through us, by us. She had power and force. She would have arranged these hospital issues a hundred times better than me. She could fight for people, causes. Even our early Covid vaccination was organized by her, from her bed. She lived a unique life. She suffered an awful lot. She could love. Sometimes she was mostly love, caretaking and politeness.
Until I was maybe 15-16, I never heard my mother swear. Then came some darker times, when she swore. In the end months, she did not do anything harsh again, a very careful, polite, responsible, caring, loving, knowledgeable person has passed, the caretaker and engine of her family or anyone her eyes laid on. In her own way.
She showed me the world. And my family as well but mainly her. I was raised with a full view to the world as much as possible. We did not travel, but we had a lot of books, she was busy finding the right books to ignite my imagination, natural sciences, poetry, art, nature, tales, adventure, even fantasy. She arranged a thousand things for me and more. A computer back then, learning languages. Did not force any direction, only gave choices, and only forced that I do learn. Sometimes I resisted. Sometimes I learned from my heart.
Whenever she saw something good and interesting, then she was thinking about a way how to get it for me. Or for us, for the family. That is a big loss, someone who has that unquestionable, obvious, immediate good will towards me, and who also acts on it. People don't seem to do that to each other to that extent. Some people do.
She always comforted me. Whenever she could, with the strength she had. And love. I needed less comforting in the last years, but still, the chance. I still appreciate a good reassuring word. Fuels me.
She lost her mother about ten years ago. I wish she had more support, also by me, but I know that I did what I could. She could be very harsh. I was for many years afraid of it. It still has an effect on my level of trust towards people. She also had her distrust, suspecting wrongdoers. I am trying my best.
Right now, I don't rush to the hospital, don't want to see the corpse while crying, after a reckless and crying drive there — it would be so. Maybe later I will find her at the pathology. We were with her yesterday as long as they sent us out, with R. She was not present in the hospital in the past weeks, maybe it was too much for her or she did not feel that it was her role, but was there yesterday. She lost her mother around the age of thirty. (Edit: she was present fully after my mother's death.)
My mother always loved nature, trees, animals. She was raised in nature. We never managed to get to live in a house together, with a garden, that was the plan though. Too many quarrels, and it did not work out. Either within the narrow family when I was young, or later, in my adulthood with me, so I did not have the needed trust for peaceful co-living.
You are following my problems (and joys) the past years — thank you for that — maybe the above sounds like a reasonable way of doing things accordingly. I am sad about the unfulfilled wishes; I would do good for her also across the line. I hope I did enough good.
Love, love, love.
If anything, these past months helped me or made me know deeper compassion, and deeper levels of love, and also the transience and pointlessness of focusing on outer layers of rust and edges and hurt. It thought me a deeper and more practical compassion, presence, being there, the importance of actively reaching out and paying attention to people. The joy (feeling of love) while giving and doing good for another person or being.
I hope B is and will be as easy as possible, and that you have an easy time as well. I am with you in that situation. I understand it more in this past half a year than I did before, because now I have seen it.
Maybe if I tell people that I need encouraging words from time to time they would listen.
I have only a few friends who actively ask about the situation. Can it be that it is too much for some of them? Or some of them just cannot get it or know it? A couple of them are still in the phase when they do not speak with their parents for years because of some sort of a grudge. (Edit: this is a sad case, mutually.)
Anyway, in attachment a nice tree just in front of my window in the garden. May all beings be happy!!!
Love, Kingfisher
Diána
Boldog Vadászmezőkön Diána vagy Gizella Békés, egyszerű Diána Aki segíti és simogatja az embereket és állatokat
Különösen a bajba jutottakat Erős kezeddel és félelmet nem ismerő szíveddel Végtelen együttérzéseddel
Amelyből morzsákat juttattál és tanultunk De azt megtanultuk és el nem feledjük Tiszta örömét a szeretetnek
Halálközeli üzenet (SMS)
Anya, egy évvel Hazatérése előtt:
"Ki volt kapcsolva valóban, reggelig, de nem akartam sértő lenni! Amikor tudok, alszom! Ugyanakkor írtam, de elfelejtettem küldeni! Nagyon beteg voltam ezekben a napokban, remélem valamerre beáll a szívem!
Pénteken történt egy furcsa halálközelinek nevezhető valami! Délelőtt rettenetes rosszul voltam, azt hittem megáll az óra! Hirtelen vagy elájultam, vagy igen mélyen elaludtam, pillanat alatt történt! Valahol ismerősöknél egy erdei házban voltam, teli holdtöltés este volt és nekem el kellett mennem valahova az erdőn kívülre! Mondták, hogy csak egyenesen az úton, nem lehet eltévedni! Csodaszép havas volt minden, az út nagyon széles, minden csupa hó, csillogó, mint reggel a zúzmara korai napsütésben! Az "út" egy igen enyhe völgyben vitt, ritkán fenyőbokrok, azután fák! Mind fenyő volt és mintha ezüst lett volna! Csodalatos volt! Egyszer csak kiértem nem tudom hova, mert csupa napfényből állt minden, annak ezernyi árnyalatával! Fekvő, kelő, szél előtti, téli, nyári, egy kavalkádban! És mintha a színek megtartottak volna! Csak néztem, néztem, és a fejemben egy hang vagy több, nem tudom, azt sugallta menjek haza! Meg akartam kérdezni hogy hova, de addigra vége lett és éppen olyan gyenge voltam, mint előtte!
Akkor jössz ide, amikor akarsz, ma még jó lenne tolni, mert éjféltől fenn vagyok, és valamikor biztos alszom! Ma annyival jobb, hogy most nem fulladok."
Kedvesek
Luther Márton a barátom Fekete kereszt, vörös szív, fehér rózsa Nálam bronzsárga szív-napkorong, körötte fehér rózsa S körülöttem segítő kezek
A szirmok növekednek A fehér szín fénnyé válik A barátok festenek és óvatosan szeretnek A szeretet növekszik
A hang néha elcsuklik A testtartás csukódik-nyílik A szív csak nyílik A kegyelem töretlen
Végül egy szirom szélén üldögélek És a lábamat ismeretlenbe lógatom S egy jóbarát szól, csak szeretni kell És hogy szeressenek
És én tudom
Három puszi
Három puszi imába tett kézzel Három puszi a kézre Három puszi a szívre
Három kereszt hüvelykujjal a szíven Mindentől megóvó szeretet a lelken Földet és lelket behálózó szeretet az éterben
Édesanyám melegsége mindenhová elér Szentháromság: gyöngysor, labda és kés Vágások az igazságért
Béke
Ember vagyok És az emberség mélyebb rétegei érdekelnek Amik a szeretet és a béke A végtelen harmónia minden sejtünk között
Ez messze túl van minden háborún Mert a háború önjáró gondolat És a gondolat — üres, vékony Még ha akaratos is
Engem az ember mélye érdekel A szem mélye A szív szentélye A végtelen tér világaink közt
A szemed világa A szíved virága Szívünk kék madara Belsőnk végtelensége
Legyen minden lénynek béke Legyen a családokban béke Legyen mozgatórugónk a béke Legyen eszközünk a béke
Sors
Minddel gazdagabbak leszünk Akit megismerünk És gazdagabb lesz a világ velünk Ha minket is felismernek
És gazdagabbak leszünk Ha hagyunk Nem késelünk és hentelünk Hanem hagyjuk az embereket a saját természetükben
És szeretjük őket így Végtelenül csak szeretünk De fontos Hogy ők is hagyjanak bennünket
Ne bűnözzünk Hanem jók legyünk Mint az Isten És mint a Sors vagy a Nap
Idő
Az időnk nagy részében kábák vagyunk Így körültekintően kell egymással eljárnunk Egymás apja és anyja kell lennünk És megvárni míg kinyílik a szemünk
Az érték úgyis az együttlét Nem az, hogy mit mondunk vagy kérdezünk Az érték a szeretet És semmi más
Harcosok
Harcolok De csak egy dologért Hogy minél jobb emberré váljak minden egyes nap
Harcolok Édesanyámért Az Úrért A Szentháromságért
Remember
Remember - every part of the dream is an aspect of you ❤️❤️❤️ (Je says) Peace is made of peace (Ju says)
Kérés
Istenem, kedves Istenem Mit is írhatnék:
Kérlek segíts nekem Megtalálni a családjaimat Az összeset, a szívem, lelkem szerintieket Évezredeseket, még régebbieket
Kérlek, hadd találkozzam velük Azokkal, akikkel oly mély a szeretet Hogy szabadok lehetünk Az élet és halál vizén
Kérlek mutasd meg azokat a testvéreimet Akik mellett kinyílhat a szívem Mint puha szárú, kristályszirmú virág És akikkel együtt repülhetek
Kérlek, kérlek mutasd meg testvéreimet Akik szívébe tekinthetek, önmagamra lelhetek Kérlek mutasd meg testvéreimet Akikkel együtt repülhetek
Whatever it takes
We truly wish the best for our relatives For our loved ones And for ourselves
We wish to embrace them Hold them in peace And warmth
And then we realize That we wish this for all of us The wellbeing of distant stars, to hold us
Szövetség
Édesanyám a legerősebb belső szövetségesem
Aranycirmú fekete lángjaival véd
Melyek az én aranycirmú fekete lángjaimat veszik körül
Fiatal, életvidám, egészséges nő
Kedves arcával nevetve néz
S karjával az univerzum aranysárga fényű napjába mutat
Hálás mindenért, amije van
Hálás a füvekért, napért, szaladásért
Lehetőségeinkért, társaságért
Ösztön
Én pedig úgy vagyok Hogy a legbensőnkből fakadó Ösztönös tudásunk sarkall Az hív, az hajt Válaszokra
Barna, fehér
Régesrég szeretkeznünk kellett volna Belépéskor a válladba harapni és megszagolni Az alkaromon a hátad bőrét érezni
Gyöngyök
Gyöngysorok — életek Egyik nap fényesebb, másik nap fekete Mi lesz velem nélküled Fénylő, kristályos üveggyöngyök
Egyik nap hófehér Másik nap fekete A mai pedig szürke Regeneráló nap
A fény átsüt a havon A sár megül a havon Gyöngysoromat lovagolom Mindegyik gyöngy egy nap
Egyik sor él Másik szál megszakad És lefutnak a gyöngyszemek Az ismeretlenbe
Kurvaság / Malaise
Kurvaság
Holdtölte, majd hirtelen holdfogyatkozás Elmosódott, rószaszín-rózsás-vörös kijárat Szív alakú Csonkolt has Elhagyott otthon Majd újra otthont találni idegenben Nagyobb értelemben, Istenke ölében Soha ennél nagyobb veszteség nem érhet A szabadság ára Az élet ára A veszteség is élet
Malaise
Full moon, then a sudden eclipse Blurred, pink-rose-red exit Heart-shaped Busted belly Abandoned home Then finding a home again in a foreign land In a larger sense, in the Godhead No greater loss could ever come The price of freedom The price of life Loss is also life
Teljesség felé tartó gondolatok az egyedüllétről és együttlétről
Mottók: "Engedd meg magadnak hogy lásd, amit nem engedsz magadnak, hogy láss." - Erickson "Nem adhatok mást, csak mi lényegem." - Lucifer / Madách
Egyedül vagy együtt Belül vagy kívül
Egységben, biztonságban Vagy kétségben, biztonságot tartogatva
Egyedül: megsemmisülni Vagy egyedül: kifelé virágozni
Együtt: milyen szinten találkozni? Azon a szinten érdemes, ahol valóság van
A személyiség: méreg Vagy a személyiségünk: mellékhatásunk
Pontosítok: bizonyos állapotokban mellék De egyébként egy csoda
Végsősoron a személyiség mindegy De az úton van
A belső szabadságot kifele virágoztatni Minden ember úgy, ahogy van
Sokkal jobb világ lenne Mert teljesen más szinten hoznánk döntéseket
Amikor egyedül vagyok Akkor lehetek-e végtelen?
Szabadságtanulás Megsemmisüléstől el nem futás
Segíteni nem azt jelenti, hogy kiszolgálom a személyes igényeidet Segíteni azt jelenti, hogy mélyebb szinten kommunikálod hiányod, vagy más traumád
Csöndes, üres jelenlét Kifelé virágzó benső
Köztünk is létrejöhet Vagy csak bennünk?
Az égvilágon semmit sem adhatok Csak elvehetek
Társaságot nyújthatok, de nem úgy, hogy odaadok A mélyebb valóságban kinyílhatok
Az intenzitás csak még mélyebb Még teljesebb nyílás
Az isteni valóság csak még mélyebb Még teljesebb intenzitás
Nagyon fontosnak gondolom most azt, hogy az egyes rétegeket megértsük, amik bennünk vannak. Megértsük a mozgatórugóinkat, és megértsük azokat a finom személyiséghártyákat amik mozgatnak, formáznak, megkötnek. Több ilyet is ismerek magamban. Tudom ezek kapcsolatát a régi, véres eseményekkel. Félelemmel, testi és szellemi épségem védelmével, a megszületés szabadságával, az elszakadás horrorjával. Presszióval vagy annak hiányával. Öndefinícióval szabadon, vagy formába préselődéssel.
A személyiségünk gyászunk alakja, ahogy Steven Levine fogalmazta; a kérdés, hányféle dolgot gyászolunk és milyen formában, az milyen módon köt meg ma, milyen módon nem adjuk át magunkat az életnek, milyen sarkokban milyen arcokkal milyen pókokat találunk.
Milyen módon fekhetünk el szabadon az élet mezejének füvén. Érdemes a személyiségek terében rendet tenni, vagy hozzuk egyszerre a hátterünket előtérbe?
A testem sokszor fogalmaz egyértelműen. Mély ellazulással, feszültség hiányával, organikus gördülékenységgel, megadással — néha meg éppen feszültséggel. Oly gyakran felülbírálom, felülgondolkodom. Számomra kényes témákban. Előrevetítek. Hátranézek.
Nem is olyan könnyű belefeküdni az ismeretlenbe, ugye, amíg meg nem csinálom.
Az ismeretlenben milyen egy kapcsolat? Szerintem csak olyankor lehetséges, ha mindketten beleheveredtünk. Szemkapcsolat.
Vagy visszaemlékszünk az ős-szívbéli, eredeti kapcsolatra, vagy nem. Rettegek a szabadságomért = épségemért.
Megsemmisülés, halál, vagy szeretet. Itthon, "itthonos szorongás" nélkül. Sokszor megéljük ezt a szorongást. Ne!
Élet.
Hétszer
Édesanyám, kétszer szeress engem Édesapám, ne bánts engem
Level kettő: Édesapám, fogadj el Szeress engem
Édesanyám, ne fordulj el tőlem, válaszolj és szeress engem Level kettő: keress, és szeress engem
Kicsi Balázs, keress és szeress engem Védj meg és szeress engem
Sugárzásod szeressen és keressen engem És védjen meg
Legyek biztonságban ahol vagyok Legyek szeretetben ahogyan vagyok
Legyek elegendő ahogy vagyok Hétszer szépen ahogyan vagyok
Amen
Negyvenkettő
Negyvenkettő, tizenkettő Szeretettel minden felnő Apa, anya, minden gyerek Nagyszülőkkel hetvenkettő
Nem tudom mekkora semmi
Fehér, tiszta új legókockákból kirakott Fehér, tiszta, meleg csempékből kirakott Üveges kalitkából kirakott Kicsit üres, tiszta, meleg tér Melledig ér Bátortalanságig ér Állapotig ér Önmagad megöleléséig ér
Lelkedhez ér Mások lelkéig ér Együttérzésig ér Változásig ér Halálhoz és újjászületéshez ér Újjáélesztésig ér Veled utazásig Veled örülésig ér
Elvesztésig ér Már-már mindent megér Megérte idejönni Megéri fájni, sírni Minden egyes pillanat ér Az időtlenség mezején Öröklátó távcsővel Máma panorámalencsével
Nem tudom mi jön még Én itt leszek-e vagy sem Ezek nem halhatatlan sorok Egy kis törökméz Felszínen úszó ezüst-átlátszó gumimatrac Amit elfúj a szél Testesedni ér És talán mindent megér
Lágyfehér iránytű
A meleg egy tudatállapot Az üresség egy tudatállapot A semmi egy tudatállapot Mi nem tudatállapot?
Az együttlét egy tudatállapot Egyedüllét tudatállapot Állatsimogatás tudatállapot Jó napot!
Melyiket kedvelem? Hogyan találsz hibát bennem? Ügyes vagy és tudatállapotos Szüljünk nyugodt életet
További haikuk
Meleg fényű, fehér, tiszta, új legókockákból kirakott tér Üvegkalitka Szeretet
Nem érdekel az iránytűd Szarra forgó vagy napraforgó Szeretnék önmagamra lelni nyugton
Istentől kapott jogom Alom Álom
Bedőlni a lágyfehér ürességnek mögöttem És csak beledőlni Bátran, háttal
Akvarista tudatállapotban Egy inkubátorral körülöttem lépek szobádba És lassan illeszkedem
Megíratlan szöveg: Belső asztrológia
Írás a belső mozdulatok törvényszerűségeiről, megnyilvánulásáról, egymásutániságáról, elmúlásáról, előrejelzéséről.
~~~~~~~~~~
Jegyzetek:
Már tudom magamról, hogy amikor nagyon nyomott, álmos vagyok "furcsán", ok nélkül, akkor valami ilyesmi van, minidepresszió van, ami egy-két napon belül megjelenik haragként, alakot ölt.
És kurva jó, amikor alakot tud ölteni, felszabadít.
Holotrop közegben még jobb lenne, de én magam is az vagyok, csak kisebb, érted.
Második mátrix, harmadik mátrix, negyedik mátrix.
Az elsőről nem sűrűn emlékezem meg, lehet, hogy azt észre sem veszem, pedig sok időt töltök benne. Vagy próbálok. Van egy ilyen belső időjárás(unk) szerintem. Lehetne időjárás-előrejelzést is írni.
És mint a "kinti" időjárással, úgy a bentivel sem lehet mit csinálni azon kívül, hogy elfogadjuk, alkalmazkodunk, elbújunk előle, elszenvedjük vagy kihasználjuk. Szélerőművek.
Megíratlan szöveg: Egy könnycsepp naplója
•
Harag
Gyűlölet, leradírozni, eltávolítani, eltávolodni.
Anya fortyogó epéje vagyok, apa bugyborékoló félelme vagyok.
Kurvára maradj a pályámon kívül légyszíves, mert meg talállak fojtani, és az milyen már. Szavakkal természetesen.
Ez volt az álmom ("I had a dream"...):
Első körben a szobámban, Füreden, üvegajtó csukva, fürdőajtó csukva. Fülhallgató, zenét hallgatok, több órás szett, holotropikus, óriási nyílás már az elején, lélekszárnyalás, hízás, szárnytárás.
Berongyolsz a szobába, már nem is tudom mivel, kirángatsz, befüstölsz, napellenzőt társz, pedig én nem akarok kifelé menni, hiszen zárt szemhéjakkal per pillanat sokkal nagyobb a fény, és sokkal nagyobb szükségem van rá. De odabaszol. Ne bassz oda! Borzasztó. Belémgázolni. Gyűlöllek. Ordítok. Nem akarlak bántani, tettlegesen nulla, verbálisan sok. Tudom, hogy mit csinálok, nem akarom csinálni, de kell csinálnom. Újra meg újra, amíg befelé, a fény felé, a szélesség felé meg nem haladom, amíg minden falat, hártyát le nem bontok ekörül. Honnan a francból jön ez a szar, hogy a területemre lépsz és nekem annyi? Nem annyi, hanem ennyi legyen, én azt szeretném, a nekem való ennyi, a belőlem származó ennyi.
Második körben egész más történik, a bénázunk a zárral, magamra kulcsolom a szobát, ég a tűz a kályhában, füstös, szarakodni kell, vigyázni kell, menedzselni kell. Utálom, gyűlöllek. Mi a faszért rongyoltál be rám? Próbálok zenét hallgatni, tovább. Kirongyolok, ordítok, és látom, hogy a nappali fehér falát teleszartad a szarjaiddal, polcokat raktál, a saját cuccaidnak. Az én falaimra, csálén. Meg sem kérdeztél? Miért nem kérdeztél meg? Mérges vagyok.
Honnan jön mindez? Milyen volt az a kisgyerek, akivel ez történt? Milyen volt az az újszülött, akivel ez történt? Milyen volt az a magzat, amivel (sic) ez történt? Milyen volt az a néhány sejt, akivel ez történt? Milyen volt az a lélek, akivel ez történt? Mi a fasz történt? Miért ez az élet? Miért nem lehet szabadon szeretni? Miért vannak árkok? Mi a fasz ez?
Úgy hívják, hogy élet, állítólag, de én nem vagyok ebben biztos. Azt tudom, hogy szopom, de azt is, hogy néha imádom, akkor amikor imádom.
Ezzel a csomaggal kell együtt élni, együtt élnem. Ez az, amit a gyász kapcsol, annak az ötöde. A többiben a többit teszem, ahogy kell, nemlineárisan, sokfajú, soktényezős differenciálegyenlet-rendszerben, ahogyan kell.
Istenke játszik bennem, legófigurákkal, Te vagy az egyik, Én vagyok a másik, Ők a harmadik, a tárgyak a negyedik, a Balaton az ötödik, a lélegzet a hatodik, J a hetedik.
Édesanyám, Gaiám, gályám, hajóm, tengerem, apám, árbocom, hajótestem, deszkáim, eresztékeim, én magam, a szél, a sirályok, a halak a víz mélyén.
Elkezdtem jobban írni azt hiszem, idén, halálból élet.
Nagyon fontos az engedély, törtfehér, tejfehér engedély. Teljes odafigyelés, teljes tisztelet, teljes kölcsönösség! Szólni fogok, ha nem csinálod, és próbálok változtatni, ha nem csinálom!
Biztonságos tejfehér tér!
Semmi sem ér semmi mást.
80 : 20
(Nyolcvan-húsz)
Mondd meg őszintén Ha nyolcvan százalékot elveszünk És marad húsz Mi lesz az a húsz százalék?
Hogyan csináljam most meg a 80-20-at? Ebben a pillanatban, minden pillanatban Hogyan tartsa meg a súlyt a tető És engemet a Mindenség?
Maradjon a kapcsolat mindennel Maradjon a nyugalom Én azt mondom maradjon a kellemesség És a modor
Én azt mondom, ha hibáztatsz Ha követelsz Akkor nem a tető tartja a súlyt Akkor nem belülről fűt a Mindenség
Szeretet
Kedves, drága, egyetlen édesanyám Mindennél jobban szeretlek És ez a szeretet mindent átsző
A könnyűnél is könnyebben
A könnyűnél is könnyebben fogalmaznék
Hogy azt válasszuk, ami a sejtjeink lendülete Az őseink, a szeretteink szándéka Akiknek fontos a kifejezhetetlen lélek És fontos az élet
Vidáman és céltudatosan válasszunk Mert az élet véges És akkor el kell adni mindent A szabadságért
Hibának helye nincs Nyugodtan alszunk Laza mindenünk Élünk és szeretünk
Üresség, lélek Minták a fehér homokban Olajon megtörő fény színében Ide- és szertehangzó kiáltás
Magától értetődő, zöldeskék sors Vagy más színű, rózsaszín, mályvaszín Vagy mindegy igazából, csak piros legyen És az élet szabad, sötétszürke, hófehér
S • B • S • K
Szeretet Biztonság Szabad Kreativitás
Nagyon szeret az Isten
Megbocsátás Istene Könyörülj rajtam Bűnösön
Hálás az Isten Hála itt És hála az örök fényben
Nem kell félni semmitől Mert megvéd És boldogan szeret az Isten
Relentless love / Lankadatlan szeretet
Relentless love
The bottomlessness of unceasing love Out and back to light Embodied love Utter safety Radiant peace Liberated chest Everything is all right
Lankadatlan szeretet
A szüntelen szeretet feneketlensége Kifelé és vissza a fénybe Megtestesült szeretet Teljes biztonság Sugárzó béke Felszabadult mellkas Minden rendben van
Édes Istenem!
Olyan aranyosan mondod És olyan jó, hogy ez az első szó, ami eszedbe jut Együttérző ember vagy Kicsit geeky
A magad — és magam — módján szexi Öntudatos, önigenlő Pici cici, szép mosoly, kedves test Tarkovozni sose rest
A hangod rádiós hang A tónusod emberi tónus Az intellektusod éles Ha borongós bár a kedv, az is hamar fényes
A nevetőgörcs nevetőgörcs A stílusod felnőtten szerető ötéves Fiatal, fiatal, fiatal Szépkezű, szépszemű, eszményi remény
Végre vége
Végre vége Végre vége Végre vége Végre vége
Kiszabadulás Felszabadulás Folyékony, stabilan táguló tér Tűz, majd víz
Szertelen szeretet Jó lenne azt cselekedni Azzal a vízzel menni Amelyik a szabad szeretet vize
Hűvös, fehér köveken vigasztalódni Megpihenni Új tágas szíveket Új tágas életet lelni
Pantheon
Thay és Édesanyám már együtt a Belső Mezőkön Aranyvilágban Isten békéltesse őket És ők is békéltessenek engem
Test és ész
(Explicit)
Megmutatom mindenem és Megmutatod mindened Intellektuális kedvesem Számba adod melledet
Hasad, hátad elernyed Záróizmod elenged Székletedet ízlelem Nem marad titok nekem
Én is kitárom neked magam Falloszom kemény marad Fenekembe bejárhatsz Illatom mélyen áthat
Hűvös elegancia, kíváncsi ész, jelenlét Tündöklővé teszi egymás jelenét Fő dolog a csodálat és szeretet Pótolhat bármilyen fülledt menetet
Test és szeretet
Szopikázok és szeretek Békességet mindenkinek Szivárvány a gerincem Repesve száll a szívem
Feddhetetlen / Impeccable / Tadellos
Mindent a lehető legjobban csináltam
Bűnbánó lehetek, sosem bűntudatos
My religion is not to feel ashamed or guilt
Remorseful, never guilt
Meine Religion ist es, mich nicht zu schämen oder schuldig zu fühlen
Reuevoll, niemals Schuld
Fiús lány (1)
Gyermeki, könnyen szerető személyiség Önzetlen, erős, önálló Nálam erősebb, idősebb életkor sem akadály Kislányom, apai vibe Szeretem, mellettem
Rich and dark dirt Black skeletal hands reaching up from it Pristine shit Frail blossoms Stems and petals in pale pastel colours
True hug
Pain, headache. Tightness, thorns.
🡆
"I feel abandoned."
This is a true poem.
"True hug."
This is a poem. This is all.
I would not like to bash life apart horizontally here, rather I need a true hug. This longing for a true hug is acid, that melts and instantly discards everything that is not a true hug.
This is like my mother in a hospital. It is now, it is happening now. There is no future solution for this, putting off problems. The frontier is now.
🡆
I really need a true hug.
I manifest it for myself.
🖤
Jézus Szíve / Heart of Jesus
Jézus tanítása Krisztus jelenléte Mély hála Szív Töviskoszorú Finom Új élet
The teaching of Jesus The presence of Christ Deep gratitude Heart Wreath of Thorns Delicate New life
Kettős mérce
Csodával határos Plasztikus árok Selymes, puha ívű, műanyag logikai játék Kellemes, világos pasztellszínekben
Édesapám vagy Nagybátyám Az ágy szélén Én a térfelemen Édesanyám a hátam mögött, mellettem
Körbefognak És én elindulok bűntudatom áramló vizén Tudatállapotban Tengerem hullámai sodrásában
Szégyen, bűntudat Megbánás, halál Kifejező, kifejezendő vadság Tudatos ellazulás
Mi van, ha én okoztam? Hogyan térjek magamhoz? Hogyan vezessek infúziót Éltető erekbe?
Fú, fiú, légy résen Szív-észnél és fogadd el Amit tiszta szívvel, testtel kapsz Másoktól és magadtól — és amit adhatsz
Subtle flowers
We are here for each other Dome of nourishment A sweet child I am
What is real Does not die Sweet, subtle flowers
Életem
És főleg a benső életem Másnak nincs nagyon jelentősége
Ahogy a külső és belső összeér És csodák történnek
Vöröslő és fehér rózsák egy régi kútkáva körül A kertben zöldell minden
A bejáratnál — nagy, kerek kapu — Őr Biccentünk egymásnak, őszinték vagyunk
Bévül, a belvilágban számosak és számtalan Dús füvű mező, Világfa, köröttem segítők
Caladan — mély ős, Édesanyám — legerősebb segítőm Erőállatom — mamutom, Nagymamám és mindenféle állatok
És versünk hősei, lényem hősei, interfészei Sárikám és Zoltánom
Belső Sára egyszerűen, természetesen szép Vörös szeplős bőre és világos-rozsdavörös haja Mosolygós, kerek arca Szép keze, pihés az alkarja, sudár az alkata
Belső Zoltán szelíd Tarzan, visszafogottan okos Középhosszú, hullámos, világosan szétterül a haja Szépen egyenes a háta, izmos tartása Segítőkész a keze, relaxált hozzáállása
Rajtuk keresztül csatlakozom a női és férfi világhoz Ők azok, akik elveszik az éleket Sárám lehetővé teszi, hogy fiús, női, finom csípőíveket simítsak Testvérként, sorstársként érintsek női melleket
Zoltán harctalan férfi énem Nem áll pozícióba függőlegesen vagy vízszintesen Lazít és szeret, záróizmot és lelkeket Nyugodt erővel épít testeket
Egyensúlyban vannak Bizonyos dinamikán kívül állnak És sok értéket közvetítenek nekem Kitöltenek teret és betöltenek elveszettnek hitt érintéseket
Új nekem, hogy nem kell automatikusan Polárisan rácuppannom Bármire amit látok, szaglok, hormonálisan Fenomenálisan elég fejet hajtanom és kezet nyújtok
Egyes szintjei a figyelemnek Egyes szintjei az azonosulásnak
Egyes szintjei a közvetlenségnek Egyes szintjei az önbecsapásnak
Egyes, őszinte szintjei az életnek Egyes, önazonos, könnyített szintjei az életben maradásnak
Lazulj el, mindig Lazulj el, mindig
Isten minket Isten minket
Tükröm, tükröm / Mirror, mirror
- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem! - Sosem vagy egyedül a világban! Minden rendben benned!
Amit érzel, igazi. Köszönöm, hogy érzed! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Nyugodtan lehetsz, Élhetsz, Előre és véges végig.
De amit érzel okosan kezeld helyén! Türelem drágaságom! Kicsi kedves drágám, annyira veled vagyok!
- Anyu, elmúlik ez a fájdalom? - Felnőttként és gyerekként mondom: El!
- Mi az idő? - Hasznosítsd kedvesem!
- Szeretsz? - Felnőttként és gyerekként mondom: Szeretsz és szeretek!
"Mother, will this pain end?" "I say it as an adult and as a child: Yes it will!"
"What is time?" "Put it to good use my dear!"
"Do you love me?" "I say it as an adult and as a child: You love and I love!"
Először az illata
Édesanyámmal beszélgetek Telefonon Egy idő után észreveszem, hogy ez álom Pedig csupa újat meséltem, és újakat is válaszolt
Kontroll nélkül Éjszaka Kedves Köbükim Kedves Édesem
Köszönni jött Egy napra haza Hogy aztán önszántából menjen Vissza a kórházba, és tovább el
Sanity Circle
"The greatest thing you'll ever learn Is just to love and be loved in return"
This is a communal practice aimed at enhancing our lives and keeping us sane and well. By sane I mean sharp, by well I mean healthy.
Most of us live ordinary lives in sometimes non-ordinary circumstances. We each have our stories, traits, boons and burdens. We experience ourselves and the world. Sickness, loss, risk of war - personal and external. It may, it will feel too much, chaotic.
When it gets too much, we become less sharp. Closed. Once we withdraw and heal, our connections to the world get severed. And the interconnection within.
The aim of Sanity Circle is to put it back together. Restoring, maintaining and knowing our integrity. Tender acuteness.
🡆
What is needed then?
It is said, that we maintain our sanity together. Many minds working in tandem.
Most of us - the sensitive people we are - are able to process easier when there is less input upon us. That may mean less expression in our vicinity, directed at us.
We may need connection, comfort, kindness, even feedback. Ethical, passionate and compassionate, careful peers. Loving witnessing, listening. Help in helping ourselves.
Radical and safe, authentic expression.
Knowing ourselves.
Belonging and acceptance.
Ease and rest.
Thus
We meet in a manner similar to holo-tropic sharing circles. We listen to each other, someone moderates the circle. There is a time limit for sharing or there is none, depending on the size of the group. We do not interrupt each other. When we want to publicly reflect on, question or add something to someone else's sharing, then we ask for permission! No is a no. Only after strictly consulting ourselves: is it for the benefit of us, or the one who shared. In the latter case we may speak, in the former case we consult in ourselves.
The groups may be virtual or physical.
Whoever speaks, may speak what has heart and meaning for them. Or use the time however feels best, and safe. Best to engage in expression. Bountiful silence also works.
We feel grateful for what we have.
Whatever we hear we accept as something temporal. Each sharing is temporal. This too shall pass. Each person is new.
We listen with appreciation for sharing and expression.
Whatever said or displayed in the circle is confidential.
🡆
In a nutshell: we express, we witness, we keep clean limits.
Pursuing Non-doing Maintains connection, Long lost severances Unsevered
•
To love is To do good, To wish good
•
Szeretném, hogy szeressenek, Szeretném, ha keresnének, Bátran, udvariasan, szabadon.
•
Psyche
What percent male What percent female That is the question
Hány százalékban férfi Hány százalékban nő Ez itt a kérdés
•
Phallic energy Beneficial and safe exposure A will to live, will to reconnect
•
A dick pic Is attempted connection Only if mutually agreed on
•
Feeling good-stinky today A metaphorical stink A pure, honest display
•
Kapcsolat (2)
Kapcsolatról szól minden Sejhajunk finom cirógatása Szeretet Hátunk simítása Kezek a mellkason Szeressük egymást sokan Udvariasan Szeressünk közvetlenül Szeressünk szabadon Okosan
Wild potency
(Explicitly illustrated, for adults only / Explicit illusztrációkkal, csak felnőttek számára)
❤️
Meg nem kezdett utazás
Prospektus, enyhén gyűrött fedlappal, Címszavak, tartalomjegyzék, Fontosabb helynevek. Felfedezetlen föld, Érintetlen, vad erdők, Végtelen, sárga füvű sztyeppék. Ember rótta vonalak a tájban, Távvezetékek, irtások. Hajak, copfok, Finom bőr. Teljesen más vonások, Félholdszerű, mosolygó szemek. El se indultam, Meg se érkeztem. Folyóim átjárnak, Szabad futásuk, Nyergeletlen paripám Végtelen vágtában. Kirobbanó nyugalom, Élet, Mélység, Szétáradás.
❤️
Karakter
Elfújom a személyiségem Marad a tengeri szél És a végtelen tenger
Gyertyaláng Szeretet Lélegzet
❤️
Songbird
I am a happy songbird, little brown and grey songbird, one of many, singing your soul song.
I will never cease in the work of love. When I die, I will be given the gentlest of funerals.
I follow my instincts, to nest and play and love. And I will always be there, when you need me the most.
❤️
Szabadon szeretni annyit tesz: Szeretni Bűntudattalanul.
❤️
Alaptűz, alapzat
Szívemben tűz Balomon hold Jobbomon madár
Lassú tűztánc Eltűnés Spirális egybeolvadás
❤️
Emberi sors
Amikor A telefonközpont sírós, elcsukló hangon közli Hogy a hívott szám nem kapcsolható
Amikor Kiöntenéd a lelked De nincs hova
Amikor előrenéznél a világba Mindig De a múltad leple szárnyra kap
Egy kapcsolat először velem Azután másokkal A pillanat mozdulata először Mások mozdulata másodszor
Kedvességet önmagammal először Kedveskedni másokkal másodszor Tényleg lelassulni És hallgatni a pillanat mozdulatát
Szép füvű legelőkön először Másokat abrakoltatni másodszor Alapokat szeretni először Alaposan szeretni másodszor
Olyan sok a finomság Minek annyi durvaság Kedvesem, a magad ura vagy Szép legyél, okos és fokozatos
Kedvesem, ne vérezz annyit Okos legyél, finom és fokozatos Szeress nagyon, és hagyd Hogy aki olyan, így is szeressen
Kifele nincsen semmi Befele van mindened Kifele azt csinálsz, amit akarsz Befelé szeress
Automatikusan szeress Figyelj rá kik figyelnek Rád Ha bajban vagy Ha lejt a terep
Édesem, kedvesem Kedvesem, édesem Hova lett az ölelésem Állj meg, amíg nincsen ölelésem
Tízenkét sor
"If you really loved yourself..." - J
Ma és minden nap hűséges leszek önmagamhoz, Mert rendes ember vagyok, alkalmas, Nem hajlok semmilyen nyomásnak. Nem vagyok jobb vagy kevesebb, mint mások. Az égvilágon senki sem a főnököm, És nem függök senkitől. Senki sem tud megbüntetni, A Tisztítótűzben pedig felállok minden bűnömért. A testem és lelkem összes tapasztalata egy csoda, Azokért nem kell félreállnom. Élhetek áramló szeretetben, És mindig szabad szeretnem.
"You are loved!" - J
Coming out (1)
Nyílt levél magamhoz
“Peace begins when expectation ends.” – Sri Chinmoy, akiről fogalmam sincs kicsoda, de a Sri jót jelent. Én úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy the oppsoite of anything specific is freedom. Leszögezés nélkül. Az övé szebb, az enyém eszesebb.
Tízenkét sor
Ma és minden nap hűséges leszek önmagamhoz, Mert rendes ember vagyok, alkalmas, Nem hajlok semmilyen nyomásnak. Nem vagyok jobb vagy kevesebb, mint mások. Az égvilágon senki sem a főnököm, És nem függök senkitől. Senki sem tud megbüntetni, A Tisztítótűzben pedig felállok minden bűnömért. A testem és lelkem összes tapasztalata egy csoda, Azokért nem kell félreállnom. Élhetek áramló szeretetben, És mindig szabad szeretnem.
Vagyis minden elvárás mázsáját lerakom magamról, az anyaföldre. Ezt mindenki megteheti. Borzalmas súlyok között élek néha, belső súlyok. A Piano című filmet újra fogom nézni szerintem, legalábbis néhány jelenetét.
Regresszálok ilyenkor valamilyen korai tizenéves, gyerekkori állapotba, amikor nem így teszek. Hazudok és rejtőzködöm, adaptálódom, békítek, bármit azért, hogy ne legyen harag. Cserébe nem vagyok önmagam. Főleg magamnak hazudok, például azt, hogy kibírom a belső elvárásaimat, de kifelé is hazudok amikor jó képet vágok. Nem tudom pontosan milyen módon, de ez korlátoz és beszűkíti a figyelmem áradását, és ellehetetleníti a válaszokat. Elkerüléshez vezet. Amit szeretnénk csak szeretet. Fényes faként be- és kiágazó kapcsolatokat inkább.
Én, a gyerek mindig azt hiszem, hogy én vagyok a hibás. Én, a felnőtt tudom, hogy nincsen hibás, természetesen. Én, a felnőtt tudom, hogy kettőn áll a vásár, és hogy szeretettelenül aluszunk az időszakos fakulás idején, egy régi korban.
Annak idején nem mertem megmutatni az ellenőrzőmet. Nem érdekelt a tanulás. Vadultam. Azt senki sem kérdezte meg, hogy miért vadulok. (A szerző megjegyzése: másfél évig, vademberhez nem méltó, civilizált módon.) Beilleszkedési processzem volt. Annak idején nagyszüleim, és nagyszüleim nagyszülei korában éltem a saját koromban.
Általában olyankor estem ki a kapcsolatokból, amikor más dolgom volt, és emiatt kizártak. Nagyon sokszor zártak ki, és általában a harag vagy megszégyenítés módszerével.
Akkor még rettegtem a lányoktól, és vágytam őket. A fiúkkal közelebb voltam, követ dobáltam és fantáziáltam. Szeretnék a saját koromban élni.
Aztán éltem hazugságok nélkül, hosszú ideig. Sem magamnak, sem másoknak nem kellett hazudnom. Kivéve Édesanyámat vagy a munkahelyemet ímmel-ámmal, azért, hogy ne kapjak megtorlást valamiért, szerettem őket és néha féltem. Most megint regresszálódom, de tranziensebb az ügy, átláthatóbb, nem tart olyan sokáig.
Visszatérve a Tízenkét sorhoz: Isten segít, és mégis nekem kell mindezt betartanom, nap nap után, lépésről lépésére és nem túlzás: lélegzetről lélegzetre. Ismerni a pólusaimat, a félelmet és elszakadást, és ezek körül tág világban élni.
Úr Isten de jól esik, ha szeretnek és szerethetek. Áramlás. A saját koromban.
Fakó lova helyett Fényes faként kiágazóan virágzó Kapcsolatokkal
•
Csak szeretni kell És hogy szeressenek És én tudom
Beltane accounts
An inaccurate account of heart- and meaningful experiences around the early summer of 2022. These were written on and right after a six-day-long Holotropic Breathwork module, combined with Celtic journeying practices, still in an expanded state. Beltane — celebration of wild potency. A workshop about life force and authenticity.
Before all this, the previous year my mother died, on 22th October. I tried to attend breathwork workshops twice since, got sick both times. Finally have arrived at the mat. Two and a half years since my last breathwork. (Pandemic.)
In the first day’s journeys it felt as an exile, could not get into the inscape.
Then in the first breathwork I enjoyed the support of T, a warm, masculine embrace from my back, one I was looking for since weeks already at that point. Tried building up eye contact with him, a fearful experience. Managed in the end, slowly, until “I love you”.
I could feel my defences in my right side, as if it were a shield, against whatever. Maybe related to my earlier accident as well. It is a shield that keeps me stiff and encased.
Our spine, or health of our spine probably comes from our father.
🕊🔥☽
Second account
Dear J,
A much fuller experience than I expected, in magnitude, content and capacity as well. Full on. You are missed and loved. I will write more later (or now). There is such a constellation going on, it seems the material from the past two and a half years really accumulated and waited to be processed, and fascinatingly it all appears in one flowing way. The synchronicities in- and outside breathwork are very visible of course.
The journey to the mother leads through the father for me (two days of work, substantial physical and emotional changes there), and meeting and containing the mother went further in a unison with Gaia. (Post second breathwork, in a journey.) I felt my hands held by other hands, a circular group of people. Becoming. Then we sang our experience, I found a tree to sit at for the soul song. A good aspect of it is that I rose towards the end of the journey physically, could walk with this experience, and in a reasonably short timeframe just walked back to the group, while letting the experience fade on its own time, soon after clearly and seamlessly and fully merging. Profound shift and profound ordinariness.
Previously, yesterday I was in a clearly expanded state, formed and cleansed autonomously in the second breathwork until freedom, and used it to process and mend a lot of material, connections, etc.
In that breathwork, I experienced purgatory, and in that flame, when we sincerely show up and regret whatever needs to be regretted responsibly, is also forgiven in one package — and in that same go it vanishes also. E.g., the experience when I was reluctant and angry to take my mother’s faeces and urine from the bedroom while she was helpless and in pain. I faced that and I stood for it and was forgiven. And it was gone. A few of these.
In the Gaia experience this flame was the second becoming. In / on my heart there is a symbol. Left side a crescent moon, right side a kingfisher, centre: the flame of purgatory. I will carve it out of stone as a fireplace.
All I did was obeying this:
"Move gently, pay attention, Become one with the forest."
My breathing partner has a similar disconnection trauma and grief as mine, and lives in a relationship that is painful in several areas. She is similarly acute mentally and has a good perception of what is going on. So, we exchange constantly and easily. A lesson in progress, maybe many more to come. I am much more prone to (good) connection. I involve(d) my sitter more often.
I was and am in a deep and self-explanatory manner experiencing very profound states — and come and go in and out of them relatively seamlessly. When I am here, I am very open, intuitive and very much present, flowing, equanimous, as you would say fully here.
Beltane is a festival of authenticity. And of life force. These heavily inform my journeys. Freedom of love, freedom of choice and freedom of who we are. In whatever aspect relevant in one's life. Very fundamental concepts and constructs are challenged in the group. A lot of good work going on. I pay attention to that as well, especially now that it is very easy to connect and be with almost any process.
Many things written already, the point is that you are loved and missed, so please take it the way it is meant, at the end of a facilitated breathwork struggle, in the closing, peaceful and direct section when there are only humans connecting.
The ego part was also relatively easy to handle, mainly thanks to the fact that the experiences and inner dynamic were very straightforward and sort of stable. It was easy to lean back to the harmonious and truthful way for them.
Hopefully this makes sense. I hope you can sleep, trying to get some as well, I do it sparingly here.
Love, Kingfisher
🕊🔥☽
Third account
Dear J,
This is a meaty email, but probably worthwhile.
OK, so then things escalated quickly from there. Fifth day, waking up relaxed but running on reserves already, no extra power. There were two journeys, and topics such as gender and death in the talks and discussions. In the first journey the only thing that changed was that the symbols, moon and bird on the fireplace I mentioned earlier with the fire of purgatory in the middle, started to slowly lift and spiral up into the flame.
Then came the second journey. I was spent, lying on my back. Thomas came, sad something about R, cheerful. I got a bit afraid, a sense of danger. Then a breather I am afraid of (G, you know him from before) bombed next to me (not for the first time), to do his journey beside me. My sitter went further away. I was thinking: do I stay, or do I move now? If I move, I will have an easier experience. If I stay, it will probably be hell. I stayed for it. I started to tense up. Shield back up, my right side frozen, rigid. The experience grew:
A dark, smallish room. I am afraid, must defend myself and that also closes me in. A male thing. I get disconnected from all my earlier experiences and tools. I lose interest in the world. The faces change around me, a somewhat paranoid state. There is no or much less sense of direction.
There was a slight debate, whether I chose this or am I stuck here. Not that relevant maybe.
I had two choices: A, leave and cocoon and wait, until I am able to reconnect again (the answer to my fear process I described to you a while ago). Or B, I chose to stay. In the group. The journey was over. I was assigned into a group for the evening celebration, our group represented the masculine energy. So, I crawled to my cohorts, there was a discussion. There. I was fully in the process. So completely directionless, unable to connect, etc, lying down, while staying fully present for it. They planned some sort of a haka presentation. That was a somewhat surreal situation. Slowly, I managed to get my thoughts through, although I did not get much help in communication. I did not want a facilitator's help, since I was fully present. Their idea: they learn the haka and I stay and rest. My idea: I have a structure and unable to follow anybody else's right now. They, the group also have a structure: haka. So: let us do a structure in which mine and theirs merge. The idea went through halfway.
There was a point when suddenly all my group, ten people stood up from beside me to leave for this haka thing. I was lying there thinking, well, the world goes on without me. A strong experience.
Then two people sat back down, G, a Latvian man, and P, my sitter.
So, there are good people in the world, I thought. My family is the same way, despite or with the help of all traumas. A strong experience.
Briefly back to structure: it dawned on me how my personality formed the way it is now. Why I need(ed) my individuality. I learned how aggression cuts us off from the world. Grand.
So: we stayed. I started to contact G. Eye contact. Horrific. Immense fear and shame. The whole process was in fear, and shame came to it when in society. Imagine all this in a sort of a living environment, when 40 people go around to do their stuff, and I do my work with this guy, fully present and fully in process. Thus: shame.
We moved outside to a tree, my sitter left, it was a male thing. We managed calm eye contact. Full presence and fearful presence interchanged, and fear seized. There were a few layers in the eyes. Compassion, most of all. Tat tvam asi. Incredible.
Since I was fully open, I was also fully open for humour.
Then we talked. I asked him about the current war. If he was afraid, being a Latvian (as I was, my masculine fear process). He said yes, but he would not fight. Except if maybe his child would have been killed. Then I offered him a pact: if one of us is getting pulled into aggression or war, we call each other first. He accepted the pact, so now I have a shield brother. Beautiful man. (There was a shield momentum in my earlier breathwork and in his work as well.)
The process silenced a bit, I got up, decided to take part in the collective haka. I was halfway there, but I took part.
This whole situation above was my first ever fully conscious and emotionally present account of this process, in real life, which formed many aspects of my personality. As the original disconnect formed my relationship with women. It is about individuality, and it is about belonging. And masculinity.
It is remarkable how this being restricted and cut off thing works. The faces I see change. I do not know who to trust. I do not know if they understand me. It also triggers people. P's face fully changed, she went into her process, which was about her certainty that if a close man is in fear, then it must be because of her, he must be afraid of her (power). So, she cut me off. Fascinating. Some others got triggered or confused as well.
(Even later the ceremony reflected my struggle of being a part of a collective or not. When the feminine group’s turn came, one of them walked one by one to the masculine group members and offered a vagina symbolically. When she arrived to me, first she loudly asked if I belong to this group. I said: Thank you for your question, I do, and hello.)
I was still wearing a weighty mask when an hour of five-rhythms dance started. For a push, I picked a card from the usual deck: The Burden. Decided not to carry it anymore and started to move. Came back sort of.
I had the hunch throughout the week that for me the route to the mother leads through the father, so I had to work on both connections. And there was also the notion of sacred marriage, the merging of feminine and masculine poles in us (in the fire of purgatory in my case). I am not entirely sure what “through the father” means for me, maybe two aspects: a loving connection with the father is important, also the father can block off the mother (by triggering a complete shutdown for me). This mechanism plays out a million times in my relationships and life. You have seen it a million times. Traumas of omission (a lost father) and commission (a fearful one). I can understand and relate to victims (and maybe perpetrators) of aggression differently now. I understand the accompanying feelings of directionlessness and shame much better. In my case it was emotional uncertainty, which was and is strongly interconnected with existential uncertainty.
Then I went to sit and discuss with P, to check in. Took blankets and spent two hours under the night, sitting and gently, politely touching. The sacred marriage is a tricky thing. The breathworks and all the journeys went flawlessly and impeccably I think, especially in the sense that all the gains were internal. Although we also touched with our male and female metaphorical poles I think, her male and female to my female and male. Somewhat. But mostly what we experienced was an ease of being in each other's company, a very fluent and continuous communication, both that we missed.
I was already shivering during this time in the evening. Went to my room, my digestive system gave in due to the fear reaction and stress of the day, I also got a fever. Slept from 2am to 4am, woke up, took a pill, went back to sleep. I have seen endless, flowing fields of yellow flowers... It was disturbing when one otherwise wanted to sleep, but the pill started to work so I slept four more hours.
(On the previous nights I had different pictures when trying to sleep: Once I was only my spine and an endless bed of big-petalled, white flowers, overflowing. The other night I heard a tribe drumming, hand drums, 200bpm, enthusiastically. I could not sleep so I asked them to kindly stop, this system must rest now.)
Another pill in the morning, moved myself down for breakfast, could hardly eat or drink, I have not eaten properly in a while by then. What came to mind was the picture of you slowly walking to the restaurant in Spain in your process, seven years ago. I made my room and went to the closing circle. I got better in the meantime. I sang a soul song as my sharing and said "Thanks". A first, I felt it coming during the week!
I was fully connected then, came home connected. Had a chance to share a bit with R, she kindly waited for me before she left for Transylvania again.
Birds, connection, cooperation, death:
During the breathwork week I was reluctant to talk to anyone outside, I preferred to stay in the holotropic processing space. I did call R on the fourth day though, managed to share at least the tone of my experiences. During that telephone conversation I found a dead bird. Upon arriving back home, during our sharing with R she said she was sorry, because in the meantime she found a dead bird on my balcony and forgot to move it. I was angry first — how could she leave it (to me). I kneeled, caressed the carapace a little, then got the idea that instead of feeling hurt, let us bring the bird down and bury it into the garden together. We did so. (Later we found further dead birds on our balconies that we buried.)
Finger story:
The movie yoga in the module was Piano. There is a scene with a severed index finger of a pianist woman. R had almost severed and hurt badly her same index finger just before the module. In one of my dreams during the module I was angry, I was hitting the table with my palm. I accidentally hit into a glass, broke it, and the fragments cut my finger. I woke up and realized that I was angry at the movie because it was my own anger that cuts my creativity, same for her. Maybe an Nth defensive layer of emotions. In all quarrels and frictions, we do the same, get to anger, get back to a dark place and get cut off from our creativity and our other parts, people, and the world. A stiff defence, encased, locked in. Seeing that in each other.
Today’s dream process:
I went to sleep easily, woke briefly but slept for twelve hours altogether, in nice and cool conditioned air, in my own comfy bed. My sacred artefact for the week by me, a set of pliers, red handles, with a vagina-like part in its head.
Upon waking up I drifted and processed and dreamt. I dreamt with P. We met, my penis entered her at some point in the dream, and it was a cool and flowing, calm sensation. Then we talked, asked her about protection or something. We stopped there. Then another picture: the group was there, and Jo also, who took something for us, a substance I thought. He said it was a very expensive material. Threw it onto the floor, and it turned out that it was a powder of rainbow colours that painted all of us in glowing rainbow particles. And it was Beltane, the festival, P was around, and we were in contact, then Ra came I think, we were all fully present just following the movement of the moment (that is why Ra I guess), personality somewhere else. I was standing with them with an erection, but it was a normal thing, just energy. Ra then went on, climbed on something. People dancing, jumping, some half naked, very normal. It was just life. It was authentic life. I have also seen a thin, pregnant figure. When I write this, I feel a few sharp spots in my chest but that is all.
I believe the best way of moving forward is just love and honesty. And openness. It is so difficult to be completely open. When not doing so though, I find myself in old patterns, I hurt myself, I make myself into this or that, a role, not loved. I am loved, I have a good heart. All I do I would like to do for love. And it only happens in a natural and honest way. I do not want to cause any harm or pain ever to anyone, including me.
Yesterday I have also seen R from a different perspective, I have seen her authentic gestures, what make her she. Lovely gestures. I did not have to control them or cut them short or reshape them.
It is such a rich life, when not in defence. After that hard experience of fear, I found a half of an empty nutshell. Preceding that, after each important journey I found a full, enclosed and protected seed.
That is how it is now, a half open.
A further dreamy image:
In today’s dream processing I have seen myself draw all my life onto a huge, accordion-like sheet of paper, two meters in diameter. It is an open sheet; anyone can see it. I am not that sheet, that is a lite display of my life that I present outwards, me being everything around it. My first thought was that I, or it may be burnt in the flame of purgatory, then thought it should be preserved. Foremost, it can be seen, and it can also be burnt when necessary.
All I want to do is love. Ever, in each situation, and when the brutality or the pattern of aggression cuts it off in my psyche, then I will work on knowing and opening that up.
The only thing that actually worked in that above dark situation, and only after a while, already in discussion, was the heart, with the crescent moon on one side, Kingfisher on the other side, and the flame of purgatory in the middle.
I am a good man, and there are a couple of good people. All people have a heart. Challenging.
My relations should be nurtured and maintained, that is another lesson. Male and female. My uncle, L, also an important albeit sometimes difficult connection. Did I ever mention his name to you? Maybe not. My mother's brother.
Much love, I think I said it all. Thank you for the continued witnessing space, I thought it is easier to write it down to someone. I also thought you would maybe love to read it. Be very well! Just be well, just be well.
Love, Kingfisher
PS:
I will be able to love G, when he is able to love me.
Craig Ferguson and Steven Wright is still hilarious, I went to sleep listening to them.
S, a young, fellow breather came to me after openly narrating my experience of fear. She said that she went through a similar process, only silently.
I must share today's dream, or rather night’s experiences, if you do not mind.
Yesterday I spent the first part of the day in Budapest. Then the afternoon and evening with R. It is oftentimes a double-sided experience. On the one hand it is intimate and on the other hand there might be a perceived load or perceived expectations on me. Love, human relations may come in many forms and manifest on different layers, emotional, mental, corporal. Connections happen on one or the other. Different avenues, different waveshapes. Unhindered or loaded.
♡ • • • 3 ♡ • • • • 4 ♡ • • • • • ∞
Then I turned in to sleep at home. My motto was: *I will be loyal to myself, all the time.* Was not easy to truly relax. I slept for a few hours and woke up early morning. I felt unwell. I was relaxed in my sleep emotionally in the past weeks. This time I felt all kinds of unease. I could have used a sitter, almost.
I tried to find myself. It is not easy to find myself, my way, the way of being that has no tension or resistance. I managed, with difficulty. I am quite used to easing into these situations.
Then came the most holotropic, or rather deepest deep, real, long dreams I had in a very long time. It was fully lifelike, clear, and it lasted a long time subjectively. When I woke up in a few hours, I guessed that it is evening at least already, and my alarm clock did not go off.
I was traveling quite a bit in the dreams and there were lots of people, contacts. It was relaxed and spontaneous, airy, spacy, rather modern. Hotels, spaces, etc.
I have seen my hometown, the houses where my mother's flat is, changed, modernized, completely changed faces of the buildings. New workshops, open spaces, it was weird, but it was fine.
At a certain point I was driving, I think with R, here at my hometown. I have seen billboards with a well-known youtuber I know and admire, a very inspiring, good, energetic person. A very accomplished person. More than one billboard. I told aloud that I admire him. And then I saw the man on the street, with his wife. Stopped the car, and asked R to take the steering wheel, I had to go and meet him, right then! So, I went.
There were quite a few people there, sort of an entourage, or family or such. I sticked to them, because I was *determined* to meet this man. The vibe, the way he is, the picture in me about him, that is what I wanted to meet.
Interlude: There was maybe a colleague in another flash of a picture, who talked about a certain place, or man, or people worth visiting. Deep meetings, deep learning. I don't know how these pictures connect but point in the same direction. (*)
We went somewhere with the entourage, I got into a building. There were a few people, I was still in the vibe described above. There was a man who started to talk to me. He was a hugely peculiar one. He had one perfectly triangular and one perfectly round eye. Very, very clear eyes, if you looked into the pupils, it was just pristine. A clean-cut, deep man. If a man…
He built me a wand, of blue and grey and silver colours as we spoke. (Lapis lazuli, in retrospect.) The wand somehow got lost, someone took it when I left. I went back searching for it, I truly wanted it back. Asked for it. They (a woman) did not give it back. A few more people emerged from the entourage. They were very tall. I am a tall person, and they were 1.5x my size, most of them. Completely realistic experience, still. One young man looked down on me and gave another wand, this time a slimmer, ornamental, bright, painted one.
Then came another change. There was a thick curtain covering a door, and I got in, into an inner room. I was led or invited in. In this room there were a few people, covered in blankets, leaning forward, audibly and rhythmically breathing (holotropically), in deep states. There was a man sitting across the room, and he was smiling with a genuine, deep, unflinching smile. I knew this smile, absolutely no disturbance or distraction, and he was just there. A guru. (I have nothing to do with gurus, except when I do…) He did not want anything, he did not direct anything.
It was a very deep, very real, very detailed, very long experience altogether. I woke up, was lying on my back and was breathing deeply as well.
I went back to sleep again, profound state. I was joining a circle and was telling about my previous experiences. They started to recognize me. I had to work actively and persistently on conveying my thoughts and experiences.
It is not about the list of experiences; it is about the profound and real nature of them. There was nothing spectacular happening in actions. The spectacular part was the man with the eyes, the tall people, the breathwork, the clean and profound state of sitting and smiling.
The profound part is being here with a smile. The profound part is being acknowledged; our profound nature is belonging on a very deep level. It is about knowing that I am approaching something or being in a way that is fundamentally profound, and right.
There was some talk about knowing that I am God, someone said. I cannot recall completely that part, that felt a bit distant. It had zero to do with an inflated ego. I felt a certain distance from this knowledge.
I was wondering when coming out and going back into the dream what you mentioned earlier, about each aspect of our dreams being us. I met outstandingly clean aspects of myself in this dream.
Later, I was hiking up a mountain with R. In a suit. Sunny weather, snow, ice, used to ski there (in dreams or lives). I did not especially want to hike, but it was easy. There was at a certain point a grassy field as well, up high, an open office, I talked about my experiences to the guy from before (*). I did somersaults or something, effortless, in the suit...
Later I woke up, very tired, feeling like someone who spent a long time away, in very lifelike, very rich, very deep experiences.
There was a peculiar moment while sitting side by side with the strange-eyed man and the guru somehow mixed in one person, in the circle that I mentioned. I was checking my phone. I felt this urge sometimes throughout the dreams, that I have to report to R, and I could not, because events were too intense. Sometimes I feel that in life as well, that strain to report. Relax. Picked up my mobile, and the man instantly leaned towards it, and dictated a voice message for her into the device, the phone automatically unlocked, recorded and sent it. Unfortunately, I can only recall that message vaguely, it was lengthy, five minutes. The main point was that her ways had better be changed if she wants change, because if she recreates the same environment that is not beneficial for her, then change is not possible. It was something to do with animals, a deer cannot live in the den of a boar, or something like that. Referring to her original family environment.
It was a very intense and lifelike, and a long series of dreams.
◬⊙
Somehow, I must do my own movement. I must pay attention. I must not put myself into a box or let anyone put me in a box. I am capable of multi-faceted, quality human connection, capable of quality movement. I do need it, cherish it. Anything else is a lie. Most of my actions to get quick satisfaction is to circumvent this need for quality connection. Inner and outer and the unity of them.
Relationships should be handled accordingly. Maintaining a clear eye. On the other person, thus recognizing their true, maybe lovable traits. Clear vision on how things are and how I am as well. It is not about analysing the other person, it is having a feel and understanding for the situation. For me, for now.
This is it for now, I hope it was not too much — I know it is much in length. It was a big exposure, a big chunk, in one night.
Much love, Balázs Aladár
PS: This name is good to keep things here. The transformation should take place here. A difficult prospect maybe, sometimes, but it is only here. A big aspect for me is to stay here, in whatever experience.
♡ ◬⊙
Another dream
Dear J,
Another deeper dream, simpler. About wider than normal capabilities, and everyday situations. Main observations:
I have this rich, natural, airy and wide inscape - intricate, subtle, satisfying and abundant with connection.
On top of that, when moving out and into personality-land, I have a personality that is formed by disconnect and fear (of disconnect and pain and death). Very simple!
When I move into a good workshop-environment, go and do work that lessens the fear factor, provides subtle connection and enables me to flourish with my inscape in the outscape, then I am happy and as full as can be.
So not going into such a mode (when needed) is a disconnect. Went through that this week.
This is me basically. Depression comes when disconnected for a while. I am looking for connection, through the personality. Some human relations, expectations, etc. make it terribly complicated. When I want the genuine act, and all I get is conditions, and maybe through them connection - this is how I perceive it at least. When fears and defences and circular reactions narrow everything in.
This is me.
So how to get to an ideal life? Getting to satisfaction and this unflinching natural smile on life. I know it is not only receiving a gift. It is also transformation, in the outscape.
Important is maybe the *how* of everyday connection. Does it build up simply, smoothly, calm? Is it easy and defenceless? Is it spontaneous and natural? Is it understandable? Does it take place here, wherever I am / you are?
It looks like I have no real (life threatening) problems, does it! How lucky! For now, at least. These things can point deep anyway, and inform life. There is no imminent trauma, rather pulls and pushes. There is this stride to free and stable fullness and flourishing though.
I am with you in your spot as well, where events are unexpected, sometimes heavier, more draining. Natural love. That reminds me: at the end of my sessions (say 4-5 of them in that one week), I got to this very unhindered, intimate, loving connection with the person accompanying me. To understanding. We used to get there as well. A nice reminder. It was a welcome sight, and this time initiated by me.
Much love, Kingfisher
Kapcs
Nem volt időnk kiszeretni egymásból Beszeretni is csak néhány napunk volt Olyan szép élet Hang, listák, mosolyok Ajándékok, vékony csontok
Minél többet szeretünk Annál gazdagabbak vagyunk Fiús és lányos vonások Figyelmes szempárok Hasonló viszonyulások
∞
Mi lenne, ha azzal lennék, akivel lenni szeretnék? Mi lenne, ha elégedetten szeretnék? Őszintén elfogadnának és megértenének.
Elszakadás Édesapámtól. Ő sem engem választott. Elszakadás Édesanyámtól.
Csodálatos életet keres a szellemem. Csodálatos női testem van, csodálatos női lelkem. Csodálatos férfierőm van és férfi testem-lelkem.
Égő szívem. Égő testem. Égő fantáziám.
Nagyon fontos
Szeretetért munkálkodom Amikor érzek vagy nem érzek Nagy levegőt veszek Kedves vagyok neked Kedves vagyok magammal Független gondolkodó A kedvesség: bátorság Nem vagyok skatulyázható
Szellemkutya
Mi kell nekem? Életre mozgolódni, Hogy életre kedveskedjenek, Belebújni cipőmbe, Idefigyelni rám, És egy kicsit töltődni.
Nem külső események kellenek nekem, Nem csevegés vagy ismerkedés kell, Hanem kikedveskedés, A tojáshéjból, amiben vagyok, Csőrrel, karommal.
Ez kell nekem hónapoking. Akaraterő is kell, hogy azokon a napokon is lépjek, Amikor szar, és ne balfaszoskodjak, Megértés kell, egy kis idefigyelés. Énreám. Szellemkutya.
Ezt próbálom lépni holnap, Ezt próbálom lépni minden nap, Elutazva vagy nem utazva, Az kell, hogy az agyamat is simogassák, Ne csak a lelkemet és testemet.
Lépnék, Ugranék, Ugatnék, Kiáltanék, Könnyen dolgoznék.
Szellemkutya, Vidám, életerős férfi, Családapa, Szeretettel megbecsült szép férjszemély, Egészséges, szép családtagom.
Eszerint lépek holnap, Eszerint lépek minden nap, Istenhez hasam tüzével, Vidámságommal, Lépésem erejével csatlakozom.
+
Utóirat
Békén hagyva szeretek lenni Szellemileg töltődni Szellemileg kapcsolódva szeretek lenni Testileg-lelkileg kapcsolódva is szeretek lenni Békén hagyni szeretek, imádom ahogy szeretsz, valami neked kedveset
Autentikusan szeretek lenni A fentiek szerint Ha nem így van súrlódom Visszatartó felületeim a vitorláimmal Rám omlik az árboc és kajüt
Bátorság Lépéserő Biztonság a bizonytalanságban Öröm Szélesen megfogott has
Enyém
Az első, hogy azt cselekedjem, amit akkor tennék, ha nagyon szeretném magam. A második, hogy ne mások jókedve miatt tegyem, amit teszek. A harmadik, hogy azért cselekedjek, mert nem félek.
Röviden élek, ez alatt az idő alatt szeretném a számomra is valóban helyeset választani. Másé nem elég jó. Magamat és a másikat nagyon szeretem.
Mondatok / Sentences
"Celebrate Wild Potency, your own sacred power and relationship with your sexual energy."
Az életerővel nem lehet lacafacázni, pláne balfaszkodni.
Laza bőr, kemény pénisz, puha szív. Ezt mondom mindig.
Laza bőr, illatos haj, nedves, duzzadt vulva, nyitott szív. Ezt válaszolnám mindig.
Sessionben légy kedvesen szigorú magaddal, és keresd meg a pillanat mozdulatát.
Azt hiszem nagyon tudnám értékelni, ha nem kellene elutaznom szellős, jó minőségű kapcsolatokért és nyugalomért.
Csomagban érdekel a kettő. Magamat tudom felajánlani.
Szerintem annyi kell, hogy ismerjük a másikat, és ha egy mód van rá kedvelni / szeretni. Bízni benne olyan értelemben, hogy jó ember, rendben van ahogy van. Azt fontos tudni, hogy nem tűnik el attól, aki vagyok.
És hogyha valamitől félek, akkor azt meg lehet beszélni és lehet rá figyelni.
Sok dolog lehet önvezérlő, ha a fentiek megvannak.
A normalitásunkban lehet bízni szerintem. Normális, jó emberek vagyunk.
Kuplung / Clutch
Kuplung
Olyan, mintha kuplungot nyomnék folyamatosan, pörög a motor, nagy sebességgel, gördül az élet, buckás úton, és a kettőnek össze kellene kapcsolódnia.
Szinkronokat látok, egy csomó dolgot megértek, érzelmeket élek, és támadok, menekülök vagy még inkább lefagyok.
A kuplung rugója elfárad, a szervezetem elfárad, a lefagyás megtörténik, és egyre világosabbá válik.
Ahogy megértem, zsigerben és érzelmileg megélem, könnyül és világoskékebbé válik, világoszöld háttéren.
Clutch / Coupling
It feels like I'm constantly pressing the clutch, the engine is revving at a high speed, life rolls on, on a bumpy road, and the two should be connected.
I see synchronicities, I understand a lot of things, I feel emotions, and I attack, flee, or more likely freeze.
The clutch spring gets tired, my body gets tired, the freezing happens, and it becomes clearer and clearer.
As I understand, I viscerally and emotionally experience it, it becomes easier and a clearer light blue, against a light green background.
I wonder!
It is not about either staying frozen or dying It is about either dying frozen or living It is about me putting me in check It is about me being my own death trap
I wonder! instead of judgements It is about their beaming out their projections It is about a frozen child dearly let go It is about externals, sentences detaching
Szívöröm
Édes kedves Édesem, Nincsen kórház, Nincsen szenvedés, Nagyon szeretlek, Jó éjt, Minden rendben.
Végtelen nyílás a szívünkben, Végtelen hála, Hogy élünk és hogy szeretnek.
Születés, halál, karácsony, Annyira nagyon szeretlek. Igazság.
Fogjuk egymás kezét, Tisztán tartjuk egymást, S magunkat.
Öröm
Most és itt Ezekkel az emberekkel Ezekkel az ölelésekkel Ezekkel az ajándékokkal
Itt és most Van hova visszagondolni Ahol emberi és barátságos Csak derékmagas útvesztők között
Puszicsoki Minden rendben Embervizek És a többi embert tudod szeretni?
Annyi szeretet van
Megvan a bátorságom mindenhez Megvan a bátorságom mindenhez Megvan a bátorságom mindenhez
Kicsi Balázs, hátrahagylak Kicsi Balázs, hátrahagylak Nem elhagylak, hanem szabadon hagylak
Külső kapcsolat 2022
Fontos:
Az érzelmi stabilitás. Az, hogy ami ma van, az holnap is lesz. És ami ma van, az jó.
A kapcsolat van, bátran lehetsz, aki vagy. Nincsen nyomás. Bízom benned, bízhatsz magadban. Megnyugtat a hangod.
A megbecsülés és elfogadás, férfi és női részemmel, érzékenységemmel és fantáziámmal együtt. Gazdag, kalandos, érzéki, nagyon kendőzetlen szexuális fantáziáim vannak. Szeretem építeni és élni őket. Együtt. Szeretek nem elveszni bennük a mindennapokban, de megélni őket teljesen, időnként.
Szeretek közösen fantáziát építeni. Mindenfélét, kellemeset. Szabadjára engedett képzelet, szabatos kifejezés. Humor! Néha egy vulgáris szó, közel hozó, nyílt, ventiláló.
Szeretek kapcsolatban lenni. Szeretem, ha tudom, hogy intim viszonyban vagyunk. Szeretem, ha ez ott van a tudatomban.
Külső és belső természetes kapcsolatot kedvelek.
Szeretem, ha alapból onnan indulunk ki, hogy mindenki rendben van. Ez nem azt jelenti, hogy senkinek semmi baja, hanem azt, hogy tudjuk, a bajok átmenetiek, és a lényeg a fentiek — az, hogy kapcsolat van, és döntés arról, hogy kapcsolat van. Durabilitás. Fontos a durabilitás. Egy kapcsolat sokat elbír, szerencsére. Emberek vagyunk.
Nem tűnik el senki 🌹
Köszönöm ❤️
Az alapigényeknek teljesülniük kell, mert különben kikezdhető a rendszer. Az én alapigényeim a számomra ismerős szellemesség; a szeretet és tisztán megélt érzelmek, érzelmi intelligencia; a jó, mély, érzékeny, nagyon játékos szex.
Szabadság, eredetiség, hűség önmagunk felé. Azt kell tennem, amit tennem kell. Néha szégyellünk dolgokat, néha rejtőzünk, mert félünk a reakcióktól. Szeretnék nagyon kendőzetlenül lenni, megtorlásmentes kapcsolatban élni. És főleg megtorlástól való félelemtől mentesen, egymás előtt nyíltan, szabadon. Belső lépés kell ehhez, de partner is.
Szeparációs traumát viszek. Nagyon félek tőle, nagy kellemetlenséget okoz. Ezzel sakkban lehet tartani, amikor azt érzem fogy a kapcsolat egy élethelyzetben, fogy a szeretet (harag), akkor kompenzálni kezdek, rejtőzni. Kis dolgokban, nagyobb dolgokban. Mint fiatal koromban.
Furcsaságaink tiszteletben tartása, és még szeretete is! Az utolsó szögig, és a lehető legnyíltabban értem.
Közel teljes elfogadás:
Minden versed minden szava, minden porcikáddal együtt.
Köszönöm!
Szívcsakra dialógusok
Hátradőlni és beszélgetni Istennel Mindenható Atyával Mennynek és földnek teremtőjével Ezerszínű, szívű lótuszvirággal Megadott emberekkel Akik élik és kifejezik az életerőt Ondót, vulvát, feneket Etetnek és finomakat esznek
Ahogy eddig, végtelen szeretet Pólusmentesen Körkörös szirom széle mentén Veszélymentesen Ha nincsen pólus nem lehet veszély Ezerszínű tűzzel a szívünkben Stabilan, spirálisan Együtt mozdulunk felfelé
Meg nem kezdett utazás
Prospektus, enyhén gyűrött fedlappal, Címszavak, tartalomjegyzék, Fontosabb helynevek. Felfedezetlen föld, Érintetlen, vad erdők, Végtelen, sárga füvű sztyeppék. Ember rótta vonalak a tájban, Távvezetékek, irtások. Hajak, copfok, Finom bőr. Teljesen más vonások, Félholdszerű, mosolygó szemek. El se indultam, Meg se érkeztem. Folyóim átjárnak, Szabad futásuk, Nyergeletlen paripám Végtelen vágtája, Kirobbanó nyugalom. Élet, Mély szépség, Szétáradás.
Utazás Fényországba Ahol a Férgek, Legoemberkék és Utazók Egyaránt megférnek Ahol bújás van Spirituális bypass helyett tudatterünk nyersen él A Spirituális Eszképizmus 3.0 kevésbé elkerülés Közös, testi munka Szeretetteli, bölcs, vad maszturbáció
Őszinteség
Úr Istenem, mennyire magától értetődően itthon vagyok Gomba, spóra, porzó, bibe, szarvasagancs Értem a vadon szavát, hiszen az én szavam is Körbeölel, megtart, koszorúként És közben élek, élünk, közelítünk Itt vagyok, szállunk Szóközökben és hangközökben Hangorgiák között Dibergő, dübörgő dobhártyával és más hártyákkal Szabadulunk, hogy miből, azt nem tudjuk, élünk mindenütt Szabadulásunk előtt és után is Így közelebb vagyunk a madarakhoz Zsonglőrködünk a szavakkal és érzetekkel Körkörös, gyönyörűen nyíló ívekben Angyali karzatokkal Emberi szőrzettel és fogazattal Ami kihullik, és megőszülünk, hogyha megérjük És mind meghalunk, és felmegyünk a csillagok közé úgyis Csontjaink elporladnak, sejtjeink elhullanak és szétszélednek Az élet sohasem olyan, amilyennek akarjuk Mert mindig másnak képzeljük Finoman fütyülök, kilélegzünk, indián ajkakkal Levegőm szabályos, derékszögű geometriai alakzatokat rajzol Penetrálódom, ánuszom kitágul Ott is lélegzem E történet lassan, nyugodt hassal zárul Panaszmentes élettel Első az egészség Második a nyugalom Harmadik az őszinteség
Vetkőzés
Milyen szálakat húz és érint meg az élet? Miért lesz tőle hányingerem? Mi tartja meg a kapcsolatokat? Milyen mélyre nyúlnak a szálak? Mi történik, ha kihúzzuk őket? Mi marad, ha semmi sem marad? Milyen az, amikor az élet húrként játszik rajtam? Milyen a merev kapcsolat az életesemények, a testem hogyléte és az érzelmeim között? Hogyan lehet szétkapcsolni?
Fejjel lefelé, vagy felfelé? Kétfelé vagy egyfelé húzó ló?
Az egység fontos. Sok minden fontos.
Fájdalmas hangszer, csont és bőrből, inakból, húsból. Örömből?
E hangszeren játszik a szél. És én, a hangszer, nem akarom. Zavar. A körülmények rabja. A körülmények érző átélője.
Csokit kéne enni. Átvitt értelemben is.
♥️
Úgy nem ismétli magát a történelem, ha a dolgok mélyére megyek. Független szeretnék lenni, és szeretni. Ki a fejből. Be a testecskébe.
♥️
Nagyon esetlegesnek látom az életem. Minden a körülmények. Minden körülmény. És a körülmények közötti meleg tér. Lehet, hogy amikor melegem van, akkor csak a szív tisztítótüzében vagyok. Sehol máshol. Én pedig mindenhol szeretnék lenni. Mindenhol szeretnék lenni.
Mi tart egyben egy emberi kapcsolatot? Itt szeretnék lenni, és nem a fejemben. Nem interpretálok, csak sétálok. Érzek.
♥️
Azt figyelem, hogy engem hogyan húz a kapcsolat. Merre megy, és hogyan akad belém a horgaival.
♥️
Más is kevésbé figyel szanaszét. Szabadon úszunk.
Isten fia
Hála az égnek a józan eszemért A tiszta észlelésemért A tiszta módért ahogy élek És ahogy a világra jöttem Vérben Szent színben, szívben A teremtés kristálytiszta ölében Egyszerű, szép és expanzív életet élni Velem, és a csillagokkal szinkronban Tőlük biztos, hűvös távolságban Egyikükkel pont olyan közelségben Hogy éji bogárként melegen tarthasson Nem süti ki a saját fény a szemünk Annyi világ jut csak be, hogy könnyen tájékozódhassunk Kényelmesen éljünk, emberként szerethessünk Bőrök mintázatát észlelhessük S azokon keresztül is Emlékezhessünk Finoman, meghitten, közelin Emlékezhessek A Fényre és Rád A Mindenség örvényére, örömére Kényelmére Pihenésre Örökké megosztott, megszokott otthonunkra Kedvesem Édes, drága Kedvesem Kedves Millióságom Kedves Egyetlenem
Ember, ember Egyre nyíló, nyiladozó, teljes ember
Táncolós, írós, fotózós, flowzós. Kapcsolódós. Miként lehet absztinens az, aki él? Ehhez képest minden eltörpül.
Talán majd szélesebb szárnyakkal. Amíg ezt a húst nem ismerem teljesen, addig minek?
Leülni, nekifutni, és ezt a húst megismerni. Kedves Édesanyám, nagyon szépen, szívből köszönöm. Te is látod milyen szép lenn. Együtt látjuk.
Úgy szeretlek! Kiskutya. Kismacska. Kisgyerek. Úgy szeretlek!
Helyet cseréltünk Norbi, Te elmentél testbe táncolni és repülni, Én meg leültem írni, Lassan de biztosan érezni a bőröm, És azon keresztül tovább is.
Másodjára kapok egy este LSD-t, és nem. Úgy értem kínálnak, és nem kérem. Mi nyílik? Mennyire? Mi igen? Mit érzek? Mi nem rögzít le?
♥️
Pengeéles a tudatom, Az igazság kardja, Vért serkent.
♥️
Azt mondják ajándék, És Isten szeret, És csak el kell fogadni.
És az összes többi embert tudod szeretni?
♥️
Igazából bármi, amit komolyan veszek Komoly eredményeket terem, Úgyhogy most komolyan alszom.
♥️
Egyre könnyebben engedem át magamon a négynegyedet, Még a végén megszeretek psytrance-t hallgatni, Természetesen, amíg könyvet írok.
Maszturbációs fesztivál
"Az elme egyetlen módszere sem szabadít meg az elmétől." - Naval Ravikant
Spiritualitásnak nevezett, tágabb értelemben vett maszturbáció, szex nélkül.
Tulajdonképpen megállunk a mindennapjainkból maszturbálni. Van, aki életvitelszerűen csinálja. Azt reméljük ettől, hogy a mindennapjaink maszturbációvá válnak.
Vannak erősebb és tartósabb maszturbációk, amilyen az önismereti munka vagy a jóga. Furcsábbak, amilyen az Ozora vagy az Ayahuasca.
Maszturbálni valószínűleg egészséges. Vegyük észre, ha maszturbálni megyünk.
Maszturbáltan és maszturbálatlanul is tudunk élni.
Ha szeretnek: maszturbálnak, engem és magukat. Nagyon szeretek így maszturbálni.
Általában olyankor nem érdekel a maszturbáció, ha eleve maszturbálva vagyok.
"Maszturbálni mentem, de nem volt hozzá kedvem."
Jelen s jövő
Lehulló bombák Kiszámíthatóak, figyelmeztetnek A kifutópályára Szeretet van, barátok szeretnek Leendők, kislányok, lehetségesek
Vagy Édesanyám haldoklik Jézus Krisztus egykedvűségével Teljeset beszélgetünk Nem áll meg az érzelmek habjánál Továbbmegy
És én félek, az ismeretlentől A lehulló bombáktól Az elárasztó víztől Ugyan biztonság is van mindig Kislány, ház, jelen s jövő
De perspektívát váltok És belehelyezkedem a veszélybe Távozó Édesanyámba, a vízbe, medvébe Sejtjeimben érzek Megpihenek
Egyezség
A víz ne legyen elválasztó Elárasztó Hanem tagunk legyünk, és részünk Egészségünk, egyességünk Otthonunk Kedves emberünk Oda-vissza
Igazmondó juhász
Én csak magamat adom, A lapos mellekért és éles észért rajongom, Szeretem az apró ráncokat, Laza bőrt és sudár arányokat.
Emellett nem félek a haláltól, És nem félek az emocionális támadástól. (A bőr alatti rettegésemtől eltekintve.)
Mi az igazságom? Hát az, hogy szeretem és imádom, Mindazt, aki engem is szeret És imád, sudárul.
Belső juhászom ennél sokkal több És sokkal kevesebb. Egyfelől nem juhász, Másfelől sokkal több szeretet.
Sokkal esendőbb és sokkal vagányabb, Ha fél akkor vár míg fáj, Majd feláll, Rímet számlálgat.
Az élet olyan nyers és olyan igaz, Nyugalom kell, Bizalom, Szeretet a bőr alatt.
A képeimet elengedem, Sudár páromat belül meglelem, Csak egyszer, még egyszer, Kölcsönösen élném az életem.
Szimpla vers
Olyan messze vagyok a szabad szerelemtől Mint majom az ábécéhez
Ugyanakkor annyira közel a belső teremhez Mint Arisztotelészéhez
Boldog szeméremajkak, fenekek, combközök Tenyérbe nem vett mellek, szabad mellbimbók
Perpetuális merevedés Perpetuálisan könnyen
Víz
Ne megosszon Hanem egyesítsen a víz Összeforrasszon
Sosem olyan meleg Mint egy Hús-vér ölelés
De közelít
Elég szép
Egy hús-vér Rózsaszín-meleg Ölelés
Per aspera
Olyan mértékben szeretlek Hogy arra nincsen szó Annyira szeretem az életet Annyira szeretek itt lenni
Mikor és miért gondolom ezt máshogy? Nem tudom Az idegrendszeremben történhet valami A szemem előtt szürke hártya képződik
Az égadta világon semmi sem akadályoz meg abban Hogy hűséges legyek önmagamhoz Hogy azt az életet éljem, amit nekem rendeltek Pontosabban rendeltem
Mindenhonnan van visszatérés Ahogy Szinuhénak is volt Ahogy az anyagyilkosoknak is van És ahogy nekem, szelíd legénynek is elérhető
Igazából semmi sem korlátoz Csak az idegrendszerem és a szokásaim Igazán semmi más Az élet nektárja beszél belőlem
Nagyon szeretlek Nagyon szeretek Minden embert Minket is, és direkt elmondom, mindig!
Songbird
❤️
I am a happy songbird, little brown and grey songbird, one of many, singing your soul song.
I will never cease in the work of love. When I die, I will be given the gentlest of funerals.
I follow my instincts, to nest and play and love. And I will always be there, when you need me the most.
Emelkedik a mellkasod?
Aggódom, hogy élsz-e, azt szeretném, hogy élj, mert szeretlek, megszoktalak, hozzám tartozol, mint egy testrész, és nem tudom elképzelni az életet nélküled, nem szeretnélek gyászolni, változni, és ezt a rendezett, nyugodt keretet szeretem, itt, ahogyan van.
Visszautasítóidő
Visszautasítóidő
Egy helyzet visszautasítása, egy fájdalom visszautasítása, egy emlék visszautasítása: valaminek a visszautasítása.
Magunkban!
Magában!
Sok esetben valaki valamilyen formában és folyamatban van, ezért valami történik benne, és ezért elutasít.
Visszautasítani dönteni, másra figyelni.
Visszautasítani játék, benne, az életé.
Hatása lehet bennem. Főleg ha az ő dolgát a saját dolgomnak tekintem.
Egyáltalán ne tekintsem magam hibásnak.
Két lábon járó hibásak vagyunk (testileg), ha úgy tetszik hibátlanok.
A szeretet vezérel, csak.
Mindig az első lépésre figyelni.
Mi lesz ebből?
♥️
Ismerkedés, mesterséges határokkal
Mindent a szemnek Érintés nélküli megismerés Kitárulkozva és mindent bemutatva
Beinvitáló ruhák alatti Ujjak és tenyér Érintés, kutatás
Tapintás csak az arcunk bőrével Illatok és nyelv Ruhátlan, csupasz felületek, lehunyt szem
Sapiosexual
Vidám szapioszexuális vagyok És ezzel kezdenem kell valamit Nem lehet így sírba menni Okos lányba péniszt tenni
Legalább a szapioszexualitást birtokolni Megnyugodni Játékos fantáziáimat birtokolni Okos képességeimet felajánlani
Ész és szív és test Teljesen akarom a kedvesemet Teljesnek akarom az életemet Szeretve lenni, ezer csatornán találkozni, magammal
Ez a vágyam Ez az álmom Nem követelem Csodaországomba ezt kívánom
Közös lingo Közös tett Toleráns élet Sok szeretet
Nyíltnak lenni, minderről nyíltnak lenni Tisztelettel közeledni Nem félni Perspektivikusan, óriási szeretettel élni, jobban, mint eddig
We are loved
We are loved, You mean?
So blessed you are, You are loved by many women, So do not make a drama out of it.
Not making a drama out of it Sort of seems like a missed opportunity!
Énekesmadár, furcsa születés
Most tanulok énekelni, A farkammal fénycsíkot húzni.
A processz és az életfolyamat A legjobb pillanataival vár.
Szív, vér, hús, inak, Hajszálak múlnak.
Nincs szükségem védelemre, Nincs szükségem az égvilágon kívül semmire.
Egyedül vagyok, végtelenül egyedül, Csak a csillagok vannak velem.
Felfordul a gyomrom, Őszinteségemben elémelyedem.
Élek, Már megint élek, élek.
Songbird, a difficult birth
A quest for glory:
After a horrendously difficult yet successful birth! Many intrusive impressions!
That is the most difficult balance for me: no inner restrictions and at the same time no attachments. I am striving for both, and I am hindered in both of them I think. I would like to purely play!!! Not just in my head. Responsibly! Co-op.
No attachments sound pretty fucking scary to me! If I want it to be, it can also be pretty fucking embracive.
Almost the same goes for the topic of no restrictions and showing up real.
I would like to see how intertwining lives work.
I would like to really like and love my partner, repeatedly.
I'd like to play.
❤️
A riddle:
Acting and pointing within our borders, not to the outside, thus keeping our power to ourselves (which is strictly on behalf of, or for something).
Playing nicely and honestly, to ourselves. Gently.
What's difficult is difficult, and easy is easy.
Songbird.
Beautiful and round songbird.
❤️
"Of course relationship involves attachment – to the person – not an idea though – so that involves owning and withdrawing projections we have on the person." - J ❤️
"Maybe it’s not about sitting everything out – maybe more about sitting with awareness / consciousness with all that emerges, before choosing to act with clarity of intention and responsibility (in its original meaning), both for ourselves and others.
I don’t know, but maybe." - J ❤️
"Much depends on how much I ‘hold on‘ to what I describe to myself as ‘lack’ at separation, I could choose to reframe it as the end of one experience which allows for the beginning of another.
If I take a step back from identifying myself as ‘lacking’ something then there’s a possibility of ??? How about that?" - J ❤️
Madarak
Vannak a tollaim és pihéim, és kiterítem őket a földre, mindent mindennel egyesítőn megpihenve.
Vannak a tollak, és a tollak szerkezete mentén haladunk a finomabb barázdák felé – én így szeretem a tollaimat kiteríteni nyugodtan a földre. És egy madár odaszállhat, leülhet, elterülhet, és a tollai és pihéi pont úgy rendeződhetnek, hogy barázdáink barázdáink közé kerülnek. Vagy már eleve ott feküdt ő is, és én fekszem le mellé. Vagy együtt heverünk le.
Én így szeretek élni. Saját tollaimmal repülni, pihenni, érintkezni, és más tollakkal, tollhegyekkel, erőterekkel, néha legfinomabb barázdákkal össze-összeérve, billegve repülni, fészkelni, megpihenni.
Ez egy gondolat, tapasztalaton alapul. A gondolat és tapasztalat mulandó, de nem vagyunk hülyék és szelektálni tudunk, hogy melyikből legyen fészekalja vessző, vagy melyikből legyen tojás, vagy rothadás.
Függőség. Képes vagyok függőségeket kialakítani, mert a szomszédos tollakat meg lehet szokni. Olyankor valahogy a sajátjaim szerkezete is átrendeződik kicsit. Attól még a sajátjaim. Igazából nem vagyok kőszikla, szerencsére, a kőszikla nem tud repülni.
Vannak emlékeim, repülésről, szirtek felett, a szárnytollaim kormányzó mozdulatáról, ahogy a szél meghajlítja a végüket. Emlékem van arról, hogy vesszőkből font fészekbe érkezem, és a tollaimhoz kicsi fióka tolla ér. És emlékem van arról, hogy a tollamhoz más felnőtt madár tolla ér, leheletfinoman. Meghatározó az életemben a szél. Vagy a hiánya.
Nehéz lehet embernek lenni. Nézem őket innen fentről, puha a bőrük és belül bonyolultabb a szerkezetük, mint kívül. Nagyon sok idegszál, látom a viselkedésüket és elektromágneses mezejüket. Némelyik tüzel, az összes idegszála él. Némelyikük nyugodt, a színe halványabb. Vannak, akik egy helyben ülve izzanak. Vannak, akik együtt mozogva izzanak, és valahogy színt váltanak amikor közel kerülnek. Vannak, akik közel kerültek. Vannak, akik egymás közelében lehűlnek.
Két embert különösen sokat figyelek mostanában. Különösek.
Külső emberekkel beszélnek, az elektromágneses mezejükről és a színükről. A bőrükről. Valahogy a bőr fontos az embereknek úgy látom. Végül is számomra is fontos, de jobban figyelek a tollaim hegyére. És a csőrömre. Nem tudom mi az, hogy lélek, nekem vagy nincsen, vagy teljesen az vagyok.
Talán megfeleltem
Talán azért voltam fesztelen, mert megfeleltem.
Nyári napfény világított bennem, tiszta víz folyt az ereimben.
Kifelé is tündökölt a lelkem, látszódott és jókedvű volt a testem.
Most már elfáradtam, regenerálódom, talán feltöltöm a testem-lelkem.
Minden más
Ez a réteg – az a réteg, tapadozik néha az élet – némely területe.
Kínzóan őröl néhány mészkőréteg az óceán fenekéről.
So I'd like to live with someone not for more life, but to feel biologically and psychologically content and be able to do my stuff.
Because it feels right.
I'd like to feel the interplay of our deeds and words caress my own soul, and make my deeds and words more whole. (And hers.)
Whenever possible.
Maybe we do something unexpected as well, for instance a child, that would surprise me completely.
Együtt
Természetesen viselkedni, természetesen nevetni, természetesen simogatni egymás gondolkodását.
Valahogy úgy együtt lenni, hogy közben egy picit kijjebb vagyunk a szokásosnál, és új területek határán járunk.
Úgy együtt lenni, hogy eszünkbe jut a szégyen, de el is felejtjük azt.
Úgy együtt lenni, hogy megnyugszunk Földanya ölelésében, tudjuk, hogy holnap is megtart.
For me
Because a "for what" is usually a "for whom".
Instead of wanting someone to want for you what you want for yourself, just want for yourself what you want. What you may.
You are visible! Letting go is absolutely physical and real! You are unbelievably accepted and loved!
Even when everything indicates the opposite.
You are direct, directly loved, directly whole and directly happy and rested.
You are very free.
All you do is fine.
You belong to other people, this is a family.
You belong to Earth.
You belong to the Universe.
Bátrabban
Kezdek egyre bátrabbá válni A hangodat egyre jobban kívánni És a leheletedet Még ha nem is mindig szeretem az illatát
~ Először egy belső mozdulat S azután egy külső Először természet Azután ember ~
Koan
Ami van, azt élvezd. Ami nincs, azt öld meg.
Vagyis...
Kérdések: Mi van? Mi nincs? Mi él/ni? Mi öl/ni?
Songbirds
A poem about family About feathers and pain And most of all endurance Loyalty And devoted love
This is a poem about potential This is about opening up Branching out, into the sky And into the dirt We are walking on
This is something in bronze Liquid gold Joint blue waters in our veins Kinship And clear thoughts
This is about karma Emotions Unhindered consciousness Standing in the doorway of bright lights And stepping in
Bátorság
Bátorságot meríteni a vízszintesen fejem alatti széles homokzsákokból folyókból a hasam termeiből mellkasom tartásából bordakasom öleléséből szívem szárazságából hasam gurgulázásából alhasam puhaságából péniszem keménységéből a körülvevő világból lépés lágyságából
Mikro-öröm
Úgy szeretem magam! De másokat is, de magamat is, de másokat is, de magamat is!
Család
Olyan ez (még egyedül), mint egy betegség És betegen Türelmesen kell élni És az életben is Türelmesen kell élni Ahogy a jóisten megteremtett Mert a jóisten bölcs És te is az vagy És számít a jólléted A tied is, és az enyém is
Közös karmát építeni Pontosabban közös szabadságot Mert a férfi nővel egész És a nő férfival lesz az És kell továbbá föld, víz, levegő Szállás, melegség, hűsítés És akkor lesz bátor a pálya Család, gyerek Vagy más, gömbölyű kibontakozások Hűség, kreativitás
Együtt élni, együtt meghalni A magányosságot is együtt Teret tartani egymásnak Ha kell távolságot, ha kell közelséget Egy kicsit megpihenni Végre Egyszerűen csak élni és meghalni Épp időben Egyszerűen, magától értetődően Mint közel feszültségmentes család
Very well loved
I'd like to be very well loved Also very well love With a purple heart That feels like our centre After all
A natural state, you see To live well Simply, content In whoever's fitting arms And allow ourselves to love
Döntés
Súlyos döntést hozok, nem ölök, nem rombolok.
Szabad vagyok.
Ugyan már!
Ugyan már! A kerek érzés a hasadban, mint egy meleg, teljes, ugyanakkor puha, bordó falú dóm-kupola, szép. A végtelen hála, amit együtt összefutó gondolatok közt, vagy medreik közt tapasztalsz, természetes. A vágy a test titkai után, természetes. A vér vörös. Ember vagy, kincsem. Férfi vagy, de benned a nő. Keresd a nőt. Állítsd meg, állítsd fel a férfit, nyugodtan, ne félj. Gerinced, fatörzsed. Lombod, a teremtett világ. Gyermekeid, gyökereid, fenekeden át, sarkadon át, a végtelenbe nyílnak.
Soha és mindig egyedül. Nem kell, hogy megváltozzon a látásod, és soha nem kell, hogy ennél rosszabb legyen. Nem tudom hogyan mondjam meg, hogy teljesen, minden teremtett porcikádig rendben vagy. Az összes érzelmi reakciód rendben van. Tested laboratóriumának óraműve pontos, változatos. Soha semmi miatt sem kell túlzottan szenvedned vagy szégyenkezned. Azért hülyeséget ne csinálj. Kérlek, hogy egyél rendesen, aludj rendesen, hidratálj, és jó levegőt lélegezz! Hogyha hiányt szenvedsz, ugyanúgy hiányt szenvedsz, mint annyian mások. Sárga színbe öltözz, hogy lássanak.
Boldogságot kívánok neked. Boldogság vagy. Semmi más dolgod nincs, mint megtanulni, hogy bűntelen vagy. Magabiztosságod a tisztán látás és megbocsátás. Bármely mell finom és gazdag íve a tiéd lehet, ha hagyják, és amikor hagyod. Mutasd meg természetesen, korlátozatlanul szabad önmagad. Nincsen semmilyen sztenderd, amihez tartanod kell magad. Fűben jársz, füvet taposol. Tapsolsz, férfiasan választhatsz irányt. Az elszakadás mítosz. A mulandóság makacs dolog.
Amikor lenyűgöznek, akkor olyan forrásból bugyog elő valami, ami benned van. Semmi mást nem akarsz, mint sütkérezni, buzgólkodni ebben a forrásban. Érezd, ahogy csiklandoz, csiklandozza a mellkasod. Jeleket rajzol, szögleteset, s buja kerekeket. Szóval ne nyűgöződj le olyan könnyen, ne hagyd, hogy kötélzetei közé kerítsen. Egyszerűen vonzó ember vagy. Megsemmisülhetsz, amikor azt választod. Vagy isteni kegyelemből választhatsz irányt. Lépést, vadabb, gyorsabb programot. Vagy választhatod a halált.
Szeret
Nem dinamikában szeretnék élni Hanem finom kapcsolatban Annyi emberrel, amennyivel csak lehetséges És közülük eggyel igazán finoman, szexuálisan is
A finom kapcsolat nyíltság Jóhiszem Nem kell félnem ettől az embertől Mert nem bánt(om)
A finom kapcsolat mindaz Amit nem mertem fájó, hiányos tapasztalataim miatt Bízni annak a lehetősége Hogy feloldódom
Olyan partnerrel szeretnék élni Aki szintén így látja ezt Aki inspiráló Akit inspirálok és aki szeret
Segítségre szorulok
Minden lépés kegyelem A hazaérkezés kegyelem
Mi nekem Ő? Ki nekem Ő?
Kérem, emberek, segítsetek Kérlek, Istenem, segíts nekem ebben
A szívemben sokféle érzelem van A talpamban teljes jelenlét van
Mindenhova
Elölről, hátulról, felülről, alulról, mindenhonnan szeretném, és mindenhová.
És ez is itt az
Őszinte ima Édesanyám sírjánál, Felsorakoznak a halottak, Nagymamám, Édesapám, Felsorakozom én is, Fejet hajtok és eret vágok, Együtt vérzünk a gyertyafény árnyékában. Belső Mezőm árnyékos, szeles, A füve mégis zöld, Spirálisan emelkednek a sárkányok a szélben. A Nap süt, A Hold másfelé pihen. Átmegyek az úttesten a temetőből kifele, A halottak ott állnak körülöttem, Békésen nevetnek, S egy hölgy szól utánam, Nevemen nem nevez. Társaságom kell neki hogy jót tegyen, Biztonságosan legyen, Míg egy hajléktalan barátunk hátára pokrócot terít. Felébred, nem fázik, alszom, alszik tovább, Megköszönöm helyette is, A szemembe könny szökik, A jóság nem halt meg és nem is fog sosem, Fejünk világít, szívünk világít, Egész lényünk szívesen, színesen pulzál. Aztán megyek tovább felvágott erekkel, Szépen lassan, bordó színnel vérzem az utca testét, Nem tudom mi lesz velünk, mi lesz belőlünk Erre, a másikra, harmadik estére.
Az erem végül is, valójában nem vérzik. A homlokom, hajam, gerincem, fenekem egyenes. A szívem ver, egyenletesen. Valamennyire szürke az arcbőröm, legalábbis annak érzem. A köldököm rendben van, megvan. Az ujjaim működnek. A vezetésem rendben van. A seggemen ülök, a farizmom működik. A térdem rendben. Konkrétan semmim se fáj, A belső idegrendszerem van csak valamennyi helyzetben. A sarkam rendben, kobakom rendben, Ádámcsutka rendben, csuklóm rendben. Péniszem rendben, igaz most nem feszes, Ahhoz jobb energia és jobb illatok kellenek. Puha bőr. A szemem nyomása rendben van, talán egy picit sok. Fülem rendben, talán picit meleg. Szemöldököm dús. Keresztcsontom rendben, domború. Csípőm lapátos, hegyes, rendben. Combizmom rendben, terhelhető lenne. Nagyon is. A heréimet, péniszem mégis érzem, halványan, ha rágondolok. A talpam, tenyerem bizsereg. Nyelek. Várok, rendezek, hogyha egyszer, Már csak oda megyek, ahol teljes és vidámabb leszek.
Hasamban hányinger, Kedvem szeptember, Türelem emberem, Türelem-türelem. Émelyedj-émelyedj, Taccsra tett terveket, Okádj a világra, Felissza kikelet. Felissza, felszárad, Nyoma sincs csalásnak, Ideszülettél émelyegni, Ideszülettél embernek lenni. A többi ember nevet rajtad, kicsúfol, Ember vagy, elmúljon, Elmúljon-elmúljon, Pisztráng vízben ússzon, Megfogja jégmadár, Kedvese vállára száll. Elmondja terveit, elhinti lelkeit, Szíve tarka színben árad, Nem épít maga köré várat, Mindig direkten elmondja, Szívét direktben mutatja, Beteszi közösbe, nem védi, nem köt le, Hadd járjon vad táncot, Szelídítsen világot, Haljon nagy halált, Csontja békés földben aludja át.
Megszereti és szörnyet hal. Megszeretik és szörnyet hal. Szörnyet hal és szörnyet hal. Az állandó halál állapotában jár. Megszeretni: szörnyet hal. Megszerettetni: szörnyet hal. Bizsergő has: szörnyet hal. Szabad választás: szörnyet hal. Egyenes gerinc: szörnyet hal. Őserő: szörnyet hal. A halál energiájával jár fel és alá. A halál koponyájával jár fel és alá. Minden-minden-minden szörnyet hal, Minden-minden-minden újra él. Minden lépés mögött újra él. Minden lépés közben újra él. Minden légvételben újra él. Elvetél: újra él. Terméketlen: újra él. Termékenység: újra él. Megbocsátás: újra él. Elfogadás: újra él. Egy mosoly: újra él. Egy gesztus: újra él. Egy emoji: újra él. Kikúrt, leélt élet: újra él! Kikúrt, leélt közös élet: újra él. Szerelmes bizsergés a testben: újra él.
Termőföld a szelleme és a teste, Termőföld a melle, Termőföld a bőre, Termőföld a pénisze, Termőföld a haja, Termőföld a lélegzete, Termőföld a képzelete, Termőföld a mindene. Termőföld a kedvese! Mindenképpen termőföld a kedvese. Termőföld a kettejük elegye. Termőföld az álla, Termőföld a szakálla, Termőföld a mosolya, Termőföld a pillantása, Termőföld a szeme sarka, Termőföld a szája, íve. Termőföld a lapockája. Termőföld az összes anyajegye. Termőföld a családja. Termőföld az ádámcsutkája. Termőföld a szép keze. Termőföld a bőrkeményedése. Termőföld a feje búbja. Termőföld a selymessége. Termőföld a bársonyossága. Termőföld a keménysége. Termőföld, óriási termőföld a hangja! A hangja mélysége, dallama, játéka. Termőföld az intonációja.
Akkor is, ha egyedül, Írni, írni, csendesül, Akkor is ha fényárban, Akkor is ha sugárban, Szavak végtelen áradatában, Kezeink ujjainak összefűzésében, Összekulcsolásban, Talpaink összeérésében, Leheletünk összeérésében, A közös szüretben, A közös vetésben, Közös aratásban, Közös várakozásban, Toleráns várakozásban, Elmondhatatlan közös játékban, Táncban, Izzadásban, Végtelen közelségben, Olykor távolságban, fájdalomban, félelemben, Elmúlásban, Távol maradásban, Összetartozásban, Egymás mellé ülésben, Abban az érintésben, amelyik finom, Abban az érintésben, amelyik fontos, Abban az érintésben, amelyik finom, Abban a hangban, amelyik őszinte, Abban az érintésben, amelyik őszinte.
Soha kevesebbel be ne érje, Soha durvábbal be ne érje, Soha kiegyensúlyozatlanabbal, Féloldalassal be ne érje. Sose a külső szépség számítson, Hanem a belső. Mindig az őszinteség számítson, Mindig a megérzések számítsanak, Mindig a belső szép formák számítsanak, A szellem tiszta sugárzása, Fantáziánk megléte, melege és gazdagsága, Ágyékunk suhanása, Meghittsége, Intimitása, Testünk megkérdőjelezhetetlen tudása! Otthonosságunk biztos érzése, Melyből otthonságot csinálunk. Ez nagyon fontos szerintem. A tegnap emléke, hogy tanuljunk. A mai nap tapasztalata, hogy megújuljunk. A jövő helyett a mai napba, A mai döntésekbe, munkába, Hűségembe kapaszkodom, Önmagamba, Talán holnap is felébredek, Hátha látnak, Hátha hozzám érnek, Hátha bíznak bennem.
Finom érintés
A finom érintés a nyíltan szeretlek, szívből egyenesen az ujjbegybe. A finom érintés az azt jelenti, mint amikor nyíltan megmondom neked, hogy szeretlek. Legyél bárki, de akit nagyon szeretek, azt szeretlek. Ez a finom érintés.
A finom érintés olyan, mint a puha lépés.
És tapadhatnak rá emberi rétegek, és ilyen emberi réteg például a szexualitás is. Meg tapadhatnak rá mindenféle félelmek meg sebek. És akkor van a párkapcsolat, ahol azt vállaljuk, hogy hadd tapadjanak időnként, és kinavigálunk belőlük.
De azt is mondhatnám, hogy a szerető kapcsolat ilyen, mert nem feltétlenül párkapcsolatban van így. Például hogyha találkozom valakivel, és van más gondolatom, mint pusztán csak az, hogy szeretem, akkor azt végig kell futtatni, vagy végigfut. De szeretem, nagyon szeretem.
És a szabad szerelem a finom érintés, azt hiszem. És egy nyitva hagyott szabad szerelem az pedig az ejakulálj nyugodtan. Ejakulálj nyugodtan Kedvesem. Élvezz nyugodtan. Rezegj nyugodtan. Aludj nyugodtan. Ébredj nyugodtan. Szeress nyugodtan, mert itt vagyok, itt leszek – legalábbis biztosan itt vagyok, és az a szándékom, hogy itt leszek.
Finom érintés egy ebéd, egy virág, mosoly, vagy egy emoji. Finom érintés a gondolok Rád. Finom érintés a bátorság. Finom érintés az, hogy egy meglévő helyzetben, meglévő dinamikában mozgok vele. Az, hogy abból indulok ki, ami van, és formálom a moralitást, hogy a moralitás azt jelentse, a végeredmény jó és szabad. Hogy a végeredmény termékeny, hogy az adott keretek között megvalósítja azt, amit a dinamikákban részt vevők életei értékesen tartalmazhatnak. Ez a moralitás azt hiszem.
Érdekes, hogy a legkevesebb vagy a legtöbb irányából menjek-e, legkevesebb fájdalom, vagy legtöbb siker. Nem tudom, legjobb kapcsolat, legjobb élet, legtöbb élet. Legtöbb élet.
Nem tudom, valami ilyesmi. A lényeg az, hogy a dinamika egy dinamika, és abban vannak lépések. Ez az élet valósága. Ez az élet moralitása. Ez a tisztító hadművelet bennünk.
Szőrös haikuk
24 / 7
24 / 7 -ben látva és látni szeretnék, tapogatóink egymás terében, egymás hajában, egymásnak terítve
Kötetlen
időben is kötetlen vagyok, és térben is, kapcsolatilag is, értünk
Szőr
szőrszálat nem hasogatni, hanem hajlítani, nyalogatni
Semmi
Nincs üzenet, nincs hívás, nincs telefon, nincsen önkielégítés a lábamon, nem tűntem el csak ne beszéljünk, ne üzenjünk, nem tűntem el egyáltalán, mert szólok, hogy eltűnök.
A szerelem nem szerelem, az ígéret nem ígéret, a megállapodás nem megállapodás. A jóni nem vulva, a lingam nem pénisz. Nincsen reziliencia, nincsen durabilitás.
Egy nehéz helyzet nem nehéz helyzet, hanem régi archetípusos hatások vannak benne, a valóság nem a realitás, és az optimizmus nem valóság.
Nincsen felnőttség, hanem sérülés és önvédelem van, területkijelölés van, vonzás és eltolás van, sehová se tartás, egymás felé.
A test és szív szava helyett ész van, a másik ember helyett vágyálmok vannak, a nő és férfi helyett csak ideák vannak, együttérzés helyett állítólag compassion van.
Célegyenesből visszafordulás van, nyerő helyzetben megingás van, érzelmileg visszatartás van, de legalább nem dohányzol.
Olyannyira nem vagy tökéletes, hogy meg kellett szokjalak, de megszoktalak, kedvellek és szeretlek, vonzódom hozzád, és mégis ezt teszed.
Ketten egy voltunk, több, mint kettő, vonzódtunk, nő a férfihoz és férfi a nőhöz, ezeréves kurva fal, ostoba, lusta, fájdalmas.
A zárkózottság is lehet halál, a kitárulkozás is. Én kitárulkozó játékos vagyok, te pedig bezárkózó.
Több szeretetet az életnek, hódolatot az embereknek, figyelmet a helyzeteknek, tiszteletet a lehetőségeknek.
Loop and Construct
The Big Loop:
Being in a relationship in a way that it is not fulfilling in one way or another, e.g. by not pursuing it fully, partial intimacy. Then meeting someone with whom the needed contact, understanding, creation and dreamt of intimacy is there. Then turmoil, not being able to properly say no to the first relationship, by saying no to myself, to my part that wants full containment, intimacy, creation and acceptance. This is a crisis of nay-saying within, to avoid the anticipated turmoil and change outside.
The loop then starts again with a new contact or relationship, half-arsed intimacy after a while, then lack, then meeting someone who can fulfil that momentarily. Then I cannot make a change, I am not able to say no outside, and I am saying a hard no within, to my part that wants contact. Also saying a no to change in the current relationship.
And so forth.
A loop for every few years.
The Construct:
The general construct on top of the turmoil within me of saying no to my wanting connection instead of saying an external no. Shame and anger arise over the pain of a lost opportunity, judging myself and the world, withdrawing from it and pushing it away. A frequent one.
Daily Contact Loop:
Someone in me wants contact. I say no to my part that really wants and needs contact. A backhand slap. I turn the other way, the wished for contact never arrives. What's with the innermost chamber of my heart?
I have to say no, I have to say yes. No to the outside, when necessary, yes to the inside.
In what form shall I allow myself intimacy? Because clearly, that is what I need to do. In what framework? How do I create nourishing relationships? How do I pay for them?
Container, containment sounds key. It is hard to say no to any containment. It is important to say yes to myself.
“That is important – we need to know and understand what aspects of ourselves we choose to say ‘yes’ to. There are multiple dimensions of and within ourselves, we need to be conscious of them and find a way to integrate them all. Relax. Jxx”
Világokat hazudok be magamnak Világosakat és sötétet Az életnek teljes egészében vége Nem várok sokat, nem tart sokáig
Szex és kapcsolat
1. Hűsítő jelenlét 2. Sok mosoly, találó humor ~ kedvelem 3. Érzelmi nyitottság és kontroll ~ kibírom, ismerem, viselem 4. Ismerős, közösen teremtő intelligencia ~ beleillünk, szeretünk 5. Kapcsolat intimitása ~ természetes, sejtszintű elfogadás 6. Reziliencia és együttérzés ~ természetesség, türelem
7. Tudom, hogy ő én vagyok egy másik kabátban, hasonló kondicionálással
"Az együttérzés az empátiánál erőteljesebb, ugyanis más szenvedés elmulasztásának aktív vágyát jelenti." – Wikipedia
Mindenki mást képes vagy szeretni?
és az összes többi embert tudod szeretni? tegyél többet magadért extrém béke
kifelé és befelé irányuló mozdulat közben a mozdulat mögötti tér és a mozdulat mozdulatlan magja is vagy
mint mindenki más
Egész szív
Az Amazonasz vízgyűjtő területe very big Hasonlóan az én vízgyűjtő területem is nagy
Kívánom a férfiakat, barátokat, nyugalmat Kívánom a társaságot, szép világot
Kívánom a nőket, őket máshogy Kívánom a békés otthont, napfényt, árnyékos biztonságot
Kívánom az ismerős ölelést Ismerős gondolatokat
Kívánom az egykedvűséget Fizikai játékot, hűséges biztonságot
Kívánom a szívem langyos melegét Jelenléttel kiegyenlítő erejét
Kívánom az örömöt, mely választás A mindennapokban
És kívánom a kicsi szívemet A kitettet, mely bátran érez
Kívánom, hogy eszembe jusson Egyenrangú, rugalmasan védett emberként nézek szembe
És kívánom, hogy eszembe jusson A biztonság a kapcsolatokban van
Az alapok megvannak De mikor, mit és hogyan építek rá?
Milyen rúnává, mantrává, ászanává válok? Milyen mudrá lesz az életem, a hangom?
Paradicsom
Önmegerősítés
Ember vagyok Rengeteget érezhetek minden pillanatban Sikerült idáig eljutnom Szabad vagyok oda menni és azt csinálni amit legálisan tudok Rengeteg sikeren keresztül érkeztem ide Fel a fejjel, puhán a szemmel
Fénybuborék
Buborék, buborék Egy nyújtózásnyi fénybuborék Pont annyi hely, hogy az ujjhegyemig előre tudjak hajolni
Körüljárom a szívem, vagy benne járok?
Paradicsom
A Földön Vastag, sötétzöld füvű mező Sötét erdei ösvény, párás avarillat és lombok, a koronák teljesen összezárnak fölöttünk Vizek, melyek valószerűtlen kontrasztot húznak a sötét- és középzöld fás domboldallal Van elegendő tér A vizek és levegőillatok pont megfelelően hűvösek és kellően fürödhetőek Az emberek, a nők pillantása barna hajú, középhosszú, mély és nyugodt, nyílt Kíváncsi és független, stabil A nagy térség közepén nagy ház, közösségi És a széleken kisebb családi házak A férfiak barátok Lakóhajó, időseké
Jó kapcsolat
Semmi mást nem akarok Mint kapcsolatot Fiúkkal és lányokkal Akiken keresztül ideeszmélek Akikkel úgy hisszük összekötődik a fényünk Semmi más nem fontos Mint ezek a kapcsolatok Csillagsugarak az éjszakában És jó kapcsolat önmagammal Minden nap
Kapcsolódjunk
A munka is rendben Hol vagy, kedvesem Kapcsolódjunk, rendesen
Ünnep, öröm
Samhain, Imbolc, Bealtaine, Lughnasa Ünnep, öröm Az öröm egy jó irány Jó csatorna Harmonikusan transzformál Mellyel a szembenállás hitvilágunk
Szabad
Puha, finom, szerető kéz a szívem fölött Szerető tér teret ad, ha van Teret veszt, ha ragaszt
Mi a fene?
Megszülettem Meghaltam Újra élek
Kidugom a fejem a szélbe Kidugom a fejem a vaginából Mi a fene ez itt?
INFP
INFP ❤ INFP or INFJ + Communication + Staying power is sort of my dream work and combination. To truly and deeply love, be loved and understood. INFP ❤ ENFP + Communication + Staying power might function as well, a different challenge. Sometimes I am entertaining the idea of making a change, for a life period, and letting each natural movement find refuge and a home in me. I would ask my body if it wants to play along, and if YES, I would allow it to. (This latter sentence would be a life change, I can do the preceding one even now.)
I noticed that the fear, tension, blackness that I experience upon a long relaxation / sleep is the fear of the undefined and unknown. It is simple as that, and black as death. Interesting that during these sleeps flashes of bright white light also appear, very sparsely. Sometimes I relax as long as these pulls or strains disappear, and only then get up. I opt to get up on relaxation. At times with these black memories.
Outside, I finally know what season it is. Cold, snowy, drops of water hanging on little twigs of trees, inanimate.
A free human
All my alter egos were revealed Sitting here beside me Breathing openly, breathing deeply No smile, smiling shy, or widely Our hands held together Commencing freely
Rule of threes
The Loop revisited, Everything is a triangle Due to division and fear
Me relating To a healthy counterpart, Also to a wounded one
We are the three of us In disarray, no real communication, Only loss and fear
Loss is love, As they say, For a part, well loved
Wounds seek out wounds, Wounded parts get neglected, Wounds need loving attention
Backhand aggression does not work Against us, Holds us back
One leg should be loving kindness One leg should be me One leg should be honesty to everyone else
One framework should be legality One framework should be the confines of this mundane world One framework should be the safety of and beyond, around God
Loosing vibration, finding a container Narrowing down joy Going out, breathing, and taking cordless action now
***
From J: "May I be filled with warmth and loving kindness May I be well May I be peaceful, gentle with myself and at ease May I forgive and be forgiven May I be happy
And may all beings be happy and well and free from fear"
***
Butt plug
I am so much interested in your mind and love, Your refreshing, soothing presence, And also whether you like to wear a butt plug.
Annyira érdekel az elméd és a szerelmed, Üdítő, megnyugtató jelenléted, És az is, hogy örömmel viselsz-e dugót a fenekedben.
Gyöngyházdoboz
Kis, tizenkét centis gyöngyházdoboz vagy, Az a könnyűség ami sosem volt, És amely úgy ér el és ölel körül, Ahogy nem ölelt még senki, És négy milliméteres gyöngyházfalán belül Négyosztatú szívem ver.
Szeretem ezt a falat kívülről és belülről, Átszellemülten átszeretem, Miként még sosem szerettem, Átszeretem, ahogy engem és minket is szeret az isten, Szeretem, ahogy sejtjeink a tavaszt, És pina a faszt.
Ismeretlenül, mégis ezerszer túlismertem, Attól újszerű, hogy mennyire könnyű és régi, A súlya vaksúly, a hangja vaklárma, A hordozón múlik a tartása, Folytonossága mindennél fontosabb, A vulva kanyarulata, az ánusza nyílása.
Te vagy az üzenethozó és én vagyok az üzenet, Vonala, papírja, tartása, Üressége, Megszakadása majd továbbjutása, A szívem baja, kínja, fájdalma, Életem saját talpra állása.
Előre nem tudok menni, úgyhogy megyek mindenfele, Tágulok, sugárirányban kifele, Szellősebbé válok, Kötetlenebbé, Megpróbálom az élet eseményeinek hullamait, Tudatunk hullamait álmoknak látni.
Elegáns, büszke ő, megingathatatlan Édes nő, illatos, gerince hajthatatlan Eltelik tíz év is, szerelmünk lankadatlan
Feleségül veszem nagy soká önmagam Valóság szövetén fehér rés, parttalan Biztonság, törekvés életből, halhatatlan
Ős
Aranybarna és barna-arany zászló
fekete, fényes, csavart zászlórudam egyik felén,
fekete és vörös zászló a rúd másik felén.
Bakos és Tóth,
Balázs és Aladár,
Kingfisher és Songbird, fehér mezőn.
Fehér, egyesítő, olvasztó tűzkehely,
balomon hold, jobbomon felszálló madár,
tisztaságban, spirálisan felfele száll.
Sokkal nagyobb vagyok annál,
mint ami a kapcsolatokban látszik,
ezer oldalam van,
ezer fénylő, rézarany tükröm,
ezer lila-vörös rózsaszirmom,
ezer éles, erős körmöm.
Crisis core
Szétszakadva, visszautasítva, megfelezve, félelemben vagyok, elvettek mindent tőlem. Nem tudok eleget adni magamnak. Elértem ahhoz a krízishez, amitől tartottam.
A személyes preferenciák rétege értelmetlen itt, nyers jelenlétünk, szabad kifejeződésünk ér valamit.
Az élet egy pillanatában sem vagyunk szabadok, jobban és kevésbé bejáratott tudatállapotok.
Kano / Hajrá, gyerünk!
Határtalan szomorúság és összekötöttségünkkel járó végtelen, könnyes, szívnyitogató öröm: kéz a kézben járunk, ugyanazon örök szívnek két kilincse, emberségünk szép gyümölcse vagyunk.
Emlékszem, hogy honnan jöttem és hogy hová megyek, itt van minden énbennem és itt van mindannyiunkban, az összes emberben, fában, és itt a lélegzetben, minden élő és élettelen lényben.
Mind rokonok vagyunk, ha akarjuk ha nem, egyből vagyunk és egyek vagyunk, mély lélegzetet veszünk és énekelünk, együtt mozgunk és bizsergünk, egyfelé megyünk, gyerünk!
2023-ban
"Csináld meg!"
Radikálisan fel kell ébrednem!
Soha életemben nem akarok többet hazudni vagy valamit elrejteni, elfelejteni, elrejtőzni. Igazat mondok. Az lehet, hogy valamit nem mondok el, ha az a határaimon belül van. Vagy a másik határain belül.
Hallgatok a helyességérzetemre, a testem tudására, a jóérzésemre. Hűséges vagyok magamhoz.
Mindig azt választom, ami helyes nekem. Ami örömet okoz és segít boldogan lennem.
Nem szakítok meg egyetlen flow-t sem mesterségesen.
Nem leszek hűséges vagy felelős kifelé túlságosan, vagyis nem bújok a hűség mögé a világ, az élet elől. Flexibilitás.
Intim, szabad kapcsolatok!
Nyitott vagyok gyermekvállalásra.
Én vagyok felelős a boldogságomért, csak én kívánok átütően jót magamnak.
A kisebb sebek felett szemet hunyok, de csak ha a nagy szív valóban működik két ember között. Ha nincs nagy szív, akkor nem érdemes szemet hunyni. Ha nincs húzás.
Felfedem magam. Elmondom mi van velem. Nem tartva a következményeitől. Elmondom mi vonz, mi foglalkoztat, mi taszít. Nem számít, hogy konform vagy sem.
Együttérző vagyok.
Szeretném, ha húznának engem is, arra, amerre gyarapodni, nőni szeretnék.
A vágy bennem éljen, egyenrangúan velem, ne felettem.
Online profile: INFP-T. IT professional, holotropic breathwork facilitator, writer, hobby sportsman, yogi, dancer, gamer, sexual being. Self-made man with a lot of supporters.
"If you engage ‘logic’ and let go your attachment to the notion / fear of separation what do you think might happen?":
I think in that case I could make easier decisions according to what feels right to me. I could choose situations, company easier. I could end up in simpler, probably more fulfilling situations.
Dolgozom a ragaszkodásomon, és dolgozom az elszakadással.
"Perhaps it’s attachment which causes suffering!"
"Time to look at the flowers – maybe that’s where it lies – just look at and see the flowers."
Szexben, kapcsolatokban ami vonz, afelé megyek. Ragaszkodás ez, de ezt tehetem csak, abban lehetek szabad amit, akit szeretek.
Pillanatnyilag:
Szeretnék néha szado-mazo kísérletezni. Biztonságosan; szofisztikáltan irányítani a partnernőm, fájdalommal játszani, kiszolgáltatottsággal. Néha szeretem megnézni ahogy pisilsz és kiengeded a székleted. Remegsz. Néha érezni, ahogy engem vezet szigorúan a sötétre lakkozott körmű kezed. Néha szerepjátszol, és nyilvánosan csinálod. Káromkodom.
Megteszem, amit akarok.
Vannak emberek, akik kristályüreg-zárványú kövek – csak azután bomlik ki csillámlóan fénylő világuk, miután megrepedtek.
Az a sorsom vagy választásom, hogy nyílt legyek, és hulljanak körülöttem a dolgok, csillagok, ha olyan a helyzet.
Annába szerelmes lettem a nyáron, kristályszívvel, így vagyok én a fiús Annákkal, és egynémely Eszterekkel. Professzionálisan persze. Nehezen engedem el a gondolatot. Most nem kommunikálunk. Egy workshopon projektáltunk, és az életben is, én legalábbis. Nehéz elengednem a hangját, hűvös eszét, illatát, és könnyedségünk gondolatát.
Most elengedek mindent, a világ megjobbítását, a lélegzetre figyelek, a szirmokra és a lángra.
Önmagam vagyok a szokásaimban, tevékenységeimben. Rékával is. Senkiért se moderálom magam. Ha hülyeségnek tűnik is amit csinálok, szokatlannak, akkor is megteszem.
Elengedem a ragaszkodásaim, amik bezárnak engem és másokat.
Úgy szeretlek, ahogy vagy és ahogy jó neked. Közben nem adom fel önmagam, egy pillanatra sem!
Isten engem így segél.
Mély lélegzeteket veszek.
Finom leszek és szeretetteli, és néha káromkodom, amikor jól esik.
Gecire szabad vagyok, paskollak, kedvesem! És néha te engem.
Vágyak helyett valóság. Gondolatok helyett tett. Ideák helyett intim kapcsolatok, puszik, csókok, ölelések.
Szerelmesen megsemmisülni, többet élni. Szabad!
Tóth Balázs Aladár ❤ Kingfisher
A year of burning
I can be a child without my mother, and I may be an adult without my partner.
I no longer fear annihilating my mother, and I no longer dread annihilating my partner.
Now I will let go into joy and laughter, and I will live happily ever after.
Szerelmes
Szerelmes vagyok, mint az áldott isten Egyféleképpen van csak értelme Hűen hozzám, hűen önmagunkhoz
Alkalmazható minden gyásznapon, haragot visszanyelő napokon, vágyat ki nem fejező napokon. Bátran és elengedéssel, határkijelöléssel, ellazulással, hálával.
Nagyon nehéz volt itt lennem. Minden teherként tornyosult felettem, amit tennem kell. Mindig csak azt szerettem volna, hogy összeköttetésben, finom érintéssel szerelmeskedjünk, ismerkedjünk, fétisekkel játsszunk, megismerjük egymás határait. Nem éreztem támogatást magam alatt, ez akkor fel sem tűnt, csak utólag, amikor viszont igen. Semminek sem tudtam nekiállni. Az időmet értéktelenül, sőt károsan töltöttem, dopamindeficitet okoztam. Nehezen kapcsolódtam bárki sikeres életsztorijához, főleg egy partneréhez, vagy aki a fejemben partnerem lehetne. Azon gondolkodni, hogy mi van mások életével kifejezetten kimozdított, felkavart. Ő, én. Mintha az egész jelenség fizikai lenne, (akaraterőből) sétával, evéssel múlt el, és miután fürödtem és írtam ezekről J-nek. Vagy magától. Ki kellett jelölni a területemet, ahova vissza-visszahúzom magam amikor és mielőtt elszállok. Itt és most, nem Budapesten, nem Mexikóban. Jelenlét.
The pure oasis of touch
The pure joy of a touch. The joy of unhindered, uncontrolled, benevolent touches. The touch of loving, touch of cool or warmth, a touch of and within this life.
How I'd like to live cannot be described simply by spoken truths.
I feel like a pure, tentacled, multiple-petalled, open, light, white heart. I'd like to deeply, sensitively touch. I'd like to live through my caress, I never ever would like to hinder my touch, for anything other than the simple sense of innocent rightness in me. Our mind is a brutality.
I'd like to use sensitive touch when it is due.
I'd like to and will respect people's boundaries and my boundaries.
I'd like to live sensual connection through this skin. These are just energies, honest, innate, pure and innocent electromagnetic fields, fields of wonder, these velvety fields of calm, and the most fitting joy in our skin there ever is. My skin is in direct connection with my soul. When my skin lulls and sings a silky, soft song of joy, then we are home. Then I have become we, momentous arrival, a soft oasis without inner drive or cruel enmity.
A song of joy, a moment we deny ourselves day after day, hour after hour. We live according to principles and beliefs to create a better life than what this already is. A life of joy and touch, taste and smell, of perceptible visible forms, and forms in our minds. We came here, where only these beliefs and precepts work – we think –, because we already came too far. Here there is only route correction, in a perfect world where the only resolve and rejoice would be to let go and lean in. With our hearts open after all the pain, petals wide, tentacles whirling and reaching out and touching unhindered, as they are intended.
We are free beings. Now. As we are sitting here, while we probably would rather just run out, and cry. And touch.
I’d like to be independent of women. I’d like to caress, in the perfect moment, some of them.
Options
Keeping a level head in all the pain. Being level with the world and others and having all options available.
Each route emphasises a different state of mind, choice is freedom.
Separation and letting go is part of my journey through the basic perinatal matrices. The depression and helplessness of the second matrix, followed by the pain in my skin in the third one, while still being authentic and knowing my direction forward inside. The separation from the old follows in the fourth matrix, arrival into a new world and a new life.
The secret ingredient has been an attractive and loving woman in my adulthood so far. Wholeness and presence is within us, ours to have, the most frequent catalyst is a woman though.
Keeping a level head is knowing that we have options. It is that the surrounding pain of the third matrix – and the anticipation of it – does not take over our internal and surely authentic self. And it easily does so! Cultivating a clear view of options and the accompanying states of consciousness is imperative. They may be elusive, especially if they are not exercised or never before experienced. Going out and experiencing them is not negotiable if we want to have choices for freedom.
Choosing and action, and the knowledge of our options are elements of our freedom. Never abandon a flow! Follow whatever makes us involuntarily smile!
Health is just knowing these options, not forgetting about them, knowing that fulfilling life is lushly, widely available, right this moment!
Szélesedem
Szélesedem is, és előre és hátra is nyílok. Szélesedem: a közösség elégedett tagjaként. Előre-hátra is nyílok, mert nincsen kezdet és nincsen vég.
Sudár, hívogató, megmaradó teste szépen mozog, elülső fele, melle, mellkasa, hasa, válla, kulcscsontja, köldöke, öle, csípője hív. Őt választom, s a tudatalattim mindent elárul. Ha szerethetem, amikor ő is engem, akkor levegős, tiszta családot.
Névnapom van ma, szabadnapom és szabadságnapom, még ha dolgozom is. Fétisklubba tartozom, akár mint kifejezés. Lelki átfedés, fenekelés. Szabadon élünk, közben kicsit félünk – élek!, szabadon szeretek, gondolkodom. ∞ ❤
Enyhít-e, hűsít-e az érintésem? Szívem tisztítótüze világít-e? Tüzem melegít-e?
Egész vagyok, nem kérdőjelezem meg, adok is és kapok.
Service
How much of myself can I give, to whom, of strength, of beauty, companionship, attention?
Does my touch soften or cool? Does the cleansing fire of my heart shine? Does this fire warm you?
I am whole, no doubt, I give and I receive.
Paradicsom: most, itt megpihenek
Egy kék ecsetvonásnyi pillanatra elhiszem, hogy a Paradicsomban vagyok. Egy gyűrött ráncnyi pillanatra megbocsátok magamnak, és elboríthatnak a feromonjaid. Egy mozdulatlan folyó hűvös vizébe lépek, és élénk emlékezetre teszek szert.
Meglepetés
Imádkozom a Hazaérkezésért, teljes körű, kitett pihenésért. Sas szárnya, sas szeme, személyiségünk elfújt szerkezete. Vörös szív és finom érintés.
Szabadság (2)
Ami volt nem vonatkozik rám. Ami van, az vonatkozik rám, és az élet áramlása.
A betegség nem vonatkozik rám, az idetartozás vonatkozik rám, az élet vonatkozik rám.
Ez a pillanat vonatkozik rám, a Paradicsom most vonatkozik rám, a teljes szabadság vonatkozik rám.
Meditation, now
My current natural high aside, every inch of the last weeks point in the same direction, that the only approach that works is here and now, and the limitations are the confines of our own cravings and thinking. "Meditation" works. Being vulnerable and letting go works. Paying attention to Heaven here, it is the only place, or as good as any. (I was wondering that if in a session I would experience something this lifelike I would be amazed.) If we can, when we can, much harder when ill, pressed, exclusively identifying with the lacking part, lost, etc. Fear and desire is stubbornly here. Ideas, regulation from the past does not work. External frameworks help us for a while. I can see my internal framework close back and also to ease. I do not kill (if I can). Somehow this feels important to state. That holds me back also, but I do not mind, this is what I do. I think I just prefer good connections. Sorting them out is the hard part.
Post covid, post partum
There is also light shining through the wound In my belly and in me Gates are opening Yet everything is weeping Dark walls full of tears
Partnership collage
Egy leszbikus hangulatú (pontatlan így) nővel szeretnék együtt lenni. Aki azért engem szeret, meglátja bennem a lágyat is és a férfit, akit szeret. Vagy szeretném ezt meglátni a partneremben. Minden a látáson múlik. Azt hiszem nem szeretnék választani apa és anya közt, ezért férfias vagy fiús, és nőies partner közt sem. Nem vagyok biszexuális, de ha ezeket együtt megtalálom egy nőben, akkor megörülök. A testem is megörül. And you may have your own fantasy about the same situation, all that matters is to make ends meet. That is fantasies and projections, and reality, a way of life. Our family.
I can be always here for myself, and give time and space for myself. Therefore I can be light and happy, and I may smile.
What I can give to people is bits and pieces, peaces of my experience.
A free man, vulnerable man, limiting man, neglecting man. Good man. Open man. Supporting man. Curious and playful man. Joyful man. Painful man.
Felajánlhatom a társaságom, segítségem – vagy élnek vele, vagy nem.
Holo kollázs
Kicsi, díszes rajzolatú, hasas, húsz centis kiskígyó. Azért, mert valami vagy valaki ölni tud, nem biztos, hogy ölni fog. Egyre gazdagodó szív, kígyó is elfér bennem.
Ez a munka tényleg a férfi és a nő kapcsolatáról, egyesüléséről, belső és külső nászáról és megszűnéséről szól. És az elengedésről, a nemcselekvés mozgásáról (Tilopa), pihenésről. Arról, hogy újra meg újra különtépjük, érezzük érintkező belső felületeink.
A természetesség nászáról. A szabad mozdulat maszktalan létezéséről. Figyelmes jelenlétről.
Be humble my friend
Be humble my friend. Becoming small while widening. This can be an extremely gentle place, let go.
Death (2)
The trigger comes, no understanding, no acceptance or love towards me. (Through a man this time.) The message might be slightly misheard, or mis-conveyed. I get to this deepest wound of my innermost, innate values questioned, brought to nil. I found an integrity and freedom inside, based on love, being able to give and receive love, and trusting my presence and capacity of compassion.
I watch myself sitting content, in a relaxed position, self-centred but very open. Maybe this work means leaning out of this position, I don't know.
So a death process unfolded from there. Being carried on the river Styx, unknown, then a Sun, heart-lights, sensuality clearly, loved women's faces, mostly unknown, one well defined. One woman in full body, intact with a severed right leg, I loved her. Full love, in a clear space. Fever rushed through me, pushed through me meanwhile. Very cold, then warmth. No resistance. In the meantime, in reality, support from important women, realness, I was real. Sort of reminders of my full, internal love. You • are • loved. Take • it • easy.
💀❤☀
Sometimes words are a big pull, out of centre, out of stance. The point is not to teleport or be teleported from A to B. It is to change form in place. Let form go and grow back. Hopefully more relaxed, in a wider stance. Old stance collapses, all stances collapse at a point.
Integrity is not a stance, it is base values in our core, and the awareness of them, in my case love and compassion. Here, and presence.
What did pointing out a vulnerability do? I jumped back to a lacking sphere, closed back to loneliness. As if all my outgoingness disappeared, whatever I did so far. Crushed or lifted, a work of the, or on the ego. Is my outgoingness, my being rooted in myself supported, is my ego well kept and pruned? Is my integrity wide enough to lean out of? Can this leaning happen in full presence? We are talking layers or levels here, as I see now. I'd like to have this conversation ongoing.
Letting go and death are of mechanisms.
Beauty of a father
Beauty is what beauty does. Father writing a poem to his son. The son answering.
A variation:
Beauty is what beauty does. Father writing a poem to his son. The sun answering.
Effortless
The Judge cannot live in the Heart. Go where the Judge cannot live. A mellow place.
Love
To be real is a thing, and I would like to be fucking real all the time. If I could. I would like to be a useful and organic part of communities. I would like to cherish, trust, and be with you, and you with me. I would like to lend you my car, so that you take good care of it. I would like to sail, and swim, and brave through winds, together. I would like to defend by trusting. I would like to stay open. I would prefer clear borders and real closeness at the same time. I would like to face my obstacles, with you. And your obstacles. I would like to look into clear mirrors, to polish mine. This is love in action.
Compassion is to come through, to where you are. Compassion is a joint direction. Is your direction. Oh my God, how much I like to be recognized and appreciated, for who I am. How much I like to be seen, in my uniqueness. And how much I am learning to appreciate you, for your own unique mix. It almost pains me to feel this. This love to be seen, and to perceive. Instead of waiting for connection, stepping out for it, leaving this fragile shell and to lean into your direction. I would like to share the deepest joy and the deepest sorrow, the deepest skin, the deepest smile and tear.
Delicious dark
I would like to be real all the time, to come across real, and really go out. I would like to feel all dangers in my chest, overpowering danger, and if possible stay open.
I would like to give myself, and receive you, without protecting my core and closing your soul off. I would like to feel nourishment in the as-is-ness of things, get nourishment from displaying our true emotions and thoughts.
I would like to remain impartial, both with me and you. I would like to be able to love, be loved, to choose, and to acknowledge whatever is going on, and to deeply know it is a love-this-moment phenomenon.
It is our nature, nothing really happens, we have a vivid view of wild and beautiful lands, beings, allies, embodiment, and we are here just to bathe, in love, in a human experience.
I would like to be able to let go and die to it, I would like to be able to walk with humility, with the certain knowledge that I still remain loved, that I still can play, love, and so that will ever be.
Softness
Softness
In a tree trunk In hunger for a pizza In eating the pizza In a step In drinking a glass of water In our eyes In movement In a moment In a thought In each heart In ever-softening fabric In buildings In making mistakes While being loved
Spreading outside of our outlines Into the world Where actual failure is not frequent Since every action nourishes some living parts
Homeyness
Of friends Of cohorts Of teachers, students A wider family
Of judgements, our own And letting go of
Flower fields, wide Darker sections at night
Letting go of prejudice Not cutting our legs off
This journey Designed to cut innocence short And to live lovingly Whatever the odds
Innocence lost
Innocence is lost In essence: chaos An unwinnable game of enmity Within ourselves And others A wide stretch Of love Nothing else Repentance and forgiveness works And showing up constantly Pulsating Bouncing micro titty
Loosening attractor / Lazuló attraktor
Loosening attractor
I have not changed Daily habits changed The amount of sparkle seen in the world changed The ratio of perceived opportunities and brakes changed Positioning and singularity of the viewpoint changed The pressure in the testicles is in constant change
I do not change Only perception changes Alignment and aptitude changes Rumination fades Society grows Pain-fear-lust-joy-mellowness-friendliness flows
Rest changes The amount of realness And road to realness changes Lying down in humbleness changes Forgiveness, repentance and gently showing up changes Pain changes
Conversations open Pores open Communication opens Realness puts into port Integrity gives a loving, airy framework Free man
Lazuló attraktor
Nem változtam A napi szokások változtak A világban látott csillogás mennyisége változott Megváltozott az észlelt lehetőségek és fékek aránya Megváltozott a nézőpont pozicionálása és egyedisége A herékben lévő nyomás állandóan változik
Nem változom Csak az érzékelés változik Az összehangoltság és az alkalmasság változik A rágódás elhalványul A társadalom növekszik Fájdalom-félelem-kedv-öröm-kedvesség-barátság áramlik
A pihenés változik A realitás mennyisége És a valósághoz vezető út változik Az alázatban való elheveredés változik Megbocsátás, bűnbánat és szelíd megmutatkozás változik A fájdalom változik
A beszélgetések megnyílnak A pórusok kinyílnak A kommunikáció megnyílik A valóság kikötőbe áll Az integritás szeretetteljes, légies keretet ad Szabad ember
Vad szeánsz / Wild séance
- mostly in Hungarian -
Világi, átvitt orgazmusban Most pihenni Semerre se menni Semmilyen veszélyre, életre nem figyelni Itthon lenni, elégedetten Leírhatatlanul Mikor? Most. Egyszerre nagy levegőt venni és figyelni Itthon, ezekben az ujjakban Ezekben a mozdulatokban Kívülről befelé, vagy fordítva menni Hogyan? Olyan verset írni, aminek semmi értelme sincsen Mégis mond valamit Valami nincsen rendben És minden rendben van Állítólag Mellbimbóban, nagy ügy, hű de nagy ügy Ölelés, hű de nagy ügy Ma-holnap meghalunk Talán már meg is haltunk Nem éltünk csak sodródunk Az eseményekkel Az események tengerében A hullámok molekulái közti csendben Iszunk rá, vizet Levegőt veszünk rá, frisset Mozdulunk rá Elszántat Pihenünk Pihenünk Pihenünk Félszigetünk otthonában együttérzés van Az állatokkal, a többi emberrel, magunkkal Önzetlenül, önös érdek nélkül, lehetetlenül Leheletünk tengerének ködpáráján át Tisztán látni péntek tájékán Deréktájt ugyanolyannak lenni, mint alkarban Vállban Világ históriájában Folyatom, folytatom Míg meg nem szokom Szavakban táncolok és a karomon, bokámon Súlyok a csípőmön, vállamon, orromon Szemöldök, finomság, szőkeség, barnaság Súly, könnyűség, érintés Laza bőr, feszesség Mind kell nekem, mind én vagyok A teljes paletta, kézzel fogható Tapintható szivárványos zászló e belső világ Végtelen, dús mező, gazdag, barna, sötét mély Földalatti anya Magasodó apa Vízszintes világok Spriccelő patak Hullámzó tengerek, óceánok Erdők Vadak Hajthatatlan lelkek Számolatlan sarkok Számtalan párhuzamos, párahuzatos világok Álmok, pihenés, pihenés, pihenés
Sejtbe sűrűsödve, vagy szabadon? Férfiban és nőben gondolkodva, vagy szabadon? Életvitelben gondolkodva, vagy szabadon? Szabadon, vagy bezárva? Kívül, vagy belül? Önállóan állva, vagy függőségben? Ellazulva, vagy sem? Pihenésben?
Tökre szeretek, szabadon Élünk, szabadon Az otthon számít, szabadon Az, hogy odatartozunk, s ide, szabadon Sejtek között, húsban, gesztusokban, óvásban Szabadon
Tervezett, tervezetlen életet élni, szabadon Olyan életet élni, ami passzol Szabadon Szeretetben Szabadon Helyesen
Mi baj lehet? Szabadon Félelem nélkül Szabadon Szeretetben Mindig szeretetben Óriási, bizonytalanságot megvilágító szeretetben Szabadon
Szívünk anyagában Egyszerű életben Félmeztelenül Kedvességben
Nem tudunk máshogy tömörülni Mint egy bandában Itthon, itthon, otthon Világon
Laza tartás Parádés táj Rengeteg társ Árnyékos-fényes társas hazajutás
Egyszerűség Formális kapcsolatok Formamentes szabadság Család
In this world, but not of it Moonshine, moonclipse All of it Sometimes, sometimes, what of it?
Not lost in shapes Living amongst it Of it, of it, made of it Triangle, square and round Please widen every round Between tits Between and of a sudden eclipse Precious four-legged beings
Not knowing everywhere And we have hope
Nem megszilárdult formák Szilárd formák közti szabad tér Szabad áramlás Szabadság, kurvára felszabadult élet Minden megválaszolt email után Visszatérés a szabad formákhoz A válasz is onnan érkezik Helyes, egyszerű, szép és felelős élet ez
Bőrkeményedés, lélekkeményedés Milyen hullám alakú lélekkeményedést szeretnénk? Mennyire elasztikusat? Milyen alakút? Kivel? Milyet? Színeset? Százszorszépeset, felnőtteset Milyen testűt? Lelkeset?
El az élő formáktól Vissza, vissza Kedvesen Vissza, vissza Kedvesen Kedvesem, pihenj Szavad vagy, szabad vagy Most, szabadon A formák közti otthonban pihenj
Nagyon szeretnek
Rengeteg szépség
Csicsergő kis patak Aki mindig megtalálja a szépet
•
Megtalálni a jót Megtalálni a szépet Viccet Itt Most
•
Artikuláltnak lenni azzal kapcsolatban amit, akit szeretünk Türelem Kedvesség Megtalálni a szépet itt Szép, klasszikus, új, ezüst autó
Superfine
- not a very good poem with a very good message -
It is superfine Everything goes to shit This is a common joke Of life
Do not carry any burden Put it down Cross and float light Through this arch of life
You are fine, shoulder is fine Penis fine, your heart fine Wide, wild boss in your own spine And below the soles of your feet
Belonging, helplessly Being loved Undenied Sun of light
Never mind how it rhymes If it is airy enough, watery Profound As real as light
Szerelem
Szerelem, szerelem Sötét verem Kiverem
Annyira pontatlanok a verseim Kicsi szívem Beverem
Úr isten, de pontatlanok a verseim Akarom mondani Nagyon kedves figyelmedet elnyerem
És így is gondolom, értékelem Finom mozdulataink szimpla öröme, együtt, olvasgatva Jelenlétünk tiszta tudata
Egymásra figyeléssel, békén hagyással Egymás tudásával Szerelemmel csak úgy
Gyerünk ki a zónámból Szabad legelőre, szabad levegőre Ahol mindketten elférünk, tisztaságba
Prekoncepciótlanságba Ahol nem kiverem, hanem önkielégítést végzek, nyilván Ahol nem beverem, hanem egymásét érezzük
Szeretetbe Aminek nincsen oka És nincsen féke, partja, vége
Peremszeretet
Peremvidéken járok Borderlanden A Szerelem peremvidéken Boldogság peremvidékén Épp, hogy ki tudom fejezni magam teljesen És pihés, szőkés, fiús, lányos karod Szélein megpihenek Kráteredben Vulkanikus kezeid forró körében Hűs hegycsúcsod levegőjében Izzadtságunk felhőjében Egyszerűen életben Szerény körülmények közt De őszinte környezetben Minél őszintébben Veszítenivaló nélküli szeretetben Önszeretetben És a Tiédben Emberek Madarak kebelében Vöröset üt az óra Vérvöröset Életvöröset Szerencsét üt Újra sorsszerűt Szerelmes vörösségeset Pisilek rá És lélegzem Bokrok alá nem fekszem Terád mindig emlékezem
Permaszeretet
Ami a peremek közt van Ami a be nem járt régióban van Arrafele fekszik ahová a legnehezebb menni Húsos És olyan formájú, amilyennek szeretlek
Gyulladás
Gyulladásomat Egóm felégetésére fordítom Csomóim szétsegítésére Hátha hasznos emberré válok Felelős és nem félős lustává
Hogyan tudom az emberi Interfészemet Rózsakertté formázni?
Hogyan tudok többet adni magamból Önzetlenné válni?
Megtestesülő férfi és nő
Éjszaka álmomban Térdre érő, világoszöld színű kiltet viseltem Sűrű szövésű, sötétkék nejlonharisnyával alatta Keskeny derekamon széles, vörös kendő Felette hófehér ing
A vállam széles Sovány derék Szélesedő csípő Izmos, széles vádli Tökéletes, tiszta férfi és nő
Olyan testtel, amilyen a genetikám Sudár férfi Olyan lélekkel, amilyen a lelkem Egészséges férfi És finom nő
Bennem él a sárkány s a harag Teljesülő születési irány Élek, sok mindent Mégis A finom erőt s erdőt választom
Erószt s erőt Félelem helyett teljes elem Félig kétségek helyett teljes lehetőség Illúzió helyett visszajelzés Hiány helyett valóság
Tetemre hívás
Édesanyám egy holotrop légzésen van, végigcsinálja, végül így fest egy mandalát: Ház, fák, tópart, stég és horgász. Meghatódom, ölelem, nem múlik el a szeretet, a szívembe mar.
R-el is beszélgetek és egy intelligens videóssal, R lefeküdt vele, és egy ismeretlennel Mexikóban, és lefeküdt P-vel is. Halkan mondja, a szívembe mar.
(A valóságban egyikük sem tett ilyet. Aspektusaim. Veszteség, szeretet.)
Tavaszi szél
Tavaszi szél perverziót áraszt Kíváncsiságot, látszani és látni akarást Normális, szokásos dolgokat Egyedül vagy együtt felfedezni Egészen természetes emberségünk Testi, lelki alagútjainak falát Hasonszőrűeket, hasonkeblűeket Hasonkedvűeket, bátor s félénkeket Lélektáncosokat Illetleneket és illőket A normalitás nem más Mint sokszínű virágzás Nyugalom abban, akik vagyunk Ki-ki akik egy szeretetben járunk Szoknyában és nadrágban Felöltőben, kiskabátban Szakadt bugyiban, átlátszó harisnyában Járjuk az élet táncát Az utcán és lovardában És még mindig azon köszörülődünk Hogy mennyire és milyen módon szeretünk Miként látszódunk, milyen felületen Milyen bőrön nyúlunk keresztül És hogyan nyugszunk meg Úgy Ahogy vagyunk
A testtartás, gesztusok, szavak milliárd formája Kinek látnak e világban Annak-e, akik valójában vagyunk Vagy akinek keretünkön át látszunk
Ki lát? Mi látunk? Mi a keret? Milyen a keret?
És picik vagyunk, icipicik Ugyanakkor hatalmas teret foglalunk Körvonalasat, wireframe-eset Őszintét Ami hangos a szívünkön Hallatsszon a testünkön és szánkon És nagyobbak legyünk, mint akik vagyunk Körülöttünk legyünk, és mindenben
Nagyon, nagyon hangosak Őszinték, közvetlenek Nincsen szükség torzító közvetítőkre Mert lágyak vagyunk, körvonalunk vág és merev
Simple life
(Explicitly illustrated, for adults only / Explicit illusztrációkkal, csak felnőttek számára)
This is such an exceedingly simple life Of many colours Of the rainbow And of our souls and bodies Many scents and smells Attractions, likes, dislikes And freedom A freedom of shades Situations and choice And ever loosening and widening parts And permission To let go, and an easy life
(photo by R)
Intimitás, valódiság, kapcsolat
A valóság összes színében.
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Valódinak lenni fájdalmas, megmutatni akik vagyunk eleinte főleg fájdalmas.
Általánosítani kirekesztő.
Nem általánosítani empatikus.
Általánosítani nagyon korlátozó, önmagunk számára. Rendkívül romboló a körülöttünk élő emberek számára. A kapcsolataink önmaguk karikatúrájává válnak.
Az embereket a saját korlátozott tapasztalatunk és a rájuk vetített gondolatunk szerint megítélni nagyon korlátozó. Nagyon kis szeletét ismerjük az életnek, mindannyian.
Mindannyian tanult és szerzett korlátok közt éljük életünket, melyek a szerkezetünkben vannak és a viselkedésünkön látszanak. És ez teljesen rendben van. Nem az a lényeg, hogy az adott pillanatban szerkezetünk mely része aktív, mely részére támaszkodunk, hanem hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és az adott pillanatban milyen viszonyt ápolunk vázunkkal. Maszkunkkal!
Lehet, hogy azok az emberek, akiket a legzártabbaknak látunk vagy kívülállónak tekintünk tudnak a legtöbbet a kapcsolódás értékéről. Lehet, hogy kívülállónak tekinteni valakit annyi mint kizárni valakit, elzárni egy részünket. Nem szembenézni azzal, amit a projekciónkban látunk és nem szeretni ezt a saját részünket.
A valóságban nem létezik olyan, hogy valaki kívülálló. A társadalomban létezik ilyen, természetesen ez egy szociális, korlátozó konstrukció. Ha azt gondolom, hogy valaki kívülálló, akkor azt hiszem van olyan, hogy kívül és a köreim. Nincsen ilyen, hiszen én is és a vélt köreim is valahova tartozunk, és oda tartozik a kívülállónak tekintett ember vagy más élőlény is. Kívül állni, kívülállónak látni ugyanazon érem két oldala, mindegyik kizáró, kulturális, gondolati.
Amikor nem tartozom szorosan, fizikailag egy csoporthoz, akkor lazán és szervesen kapcsolódom a csoporthoz. Szeretem a csoportot, egymást, akikhez tartozunk. Távolról, nonverbálisan, nézéssel, gondolattal, érzelemmel, érzettel kapcsolódom a csoporthoz. Mindig a csoport része vagyok, hiszen együtt hozzuk létre a csoportot.
Nagy részünk elérhető bennünk most, itt, amíg ez a lélegzet zajlik. És szeretnek.
A személyiségemen keresztül tudok menni, az én órám taktusára tudok lépni, az én naptáram holdfázisai szerint tudok nyitni. Nem tudok rumliba menni, nem tudok túl gyors lenni, talán túl lassú sem. Amikor nem vagyok túl gyors vagy túl lassú, akkor szeretlek. Vágyom a saját finomságomra, vagy éppen erőmre, szagomra. A szagodra.
Nagyon fontos, hogy felismerjenek és méltányoljanak. Nagyon fontos. Nagyon fontos, hogy ne tekintsenek kívülállónak, és ezzel a gesztussal kizárjanak, elzárják magukat tőlem.
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Rendkívül fontos, hogy ez az ő dolguk. Én azt tudom, hogy én miként állok egy szituációhoz, és az abban részt vevőkhöz, milyen tempóban tudok közeledni. Azt kívánom, hogy mindenkinek hosszú legyen az emlékezete, emlékezzenek rám, amikor én közeledem és én indítok meg valami olyat, ami máshogy nem jött volna létre, és nekik is jó volt.
Ne a vélt kapcsolataim alapján ítéljenek meg, ne a vélt ízlésem alapján ítéljenek meg. Emlékezzünk arra, hogy milyen az, amikor nem vagyunk önmagunk. Amikor épp nem kapjuk meg amit akarunk mert nem merünk elmenni érte, amikor félünk, és daraboljuk magunkat változatos módszerekkel. Például azzal, hogy máshol akarunk lenni, nem az életünk jelen pillanatában, és ezzel megkeserítjük a sorsainkat. Keserűséget mozsarazunk. Lefixálunk, zsolozsmázunk. Ahelyett, hogy felemelnénk a fejünket, kitágulni hagynánk a tüdőnket, szélességünket, és befogadnánk a pasztellszínű tulipános mezőt, amin járunk.
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Nagyon sokféle ember van. Nagyon sok(k) hatás ér minket. Eleve férfiak vagyunk és nők, aminek van egy biológiai jellege, evolúciója, ösztönei és szerepe. Aztán van a személyes történetünk, komplex érzelmeink, ahogy megszülettünk, érzeteink, amit örököltünk és amit megtanultunk. Végül van a társadalom, a vallás, a rend, amit vagy szeretünk, vagy nem. Vagy ítélünk, kizárunk, vagy erre rákényszerülünk, vagy könnyen veszünk.
Vagy egyezik a két biológiai nem létezésével a tudatunk, vagy több oldalú, több dologra emlékszünk és figyelünk fel. Talán emlékszünk arra, hogy mindössze van, akinek befele áll, és van, akinek kifele áll – és hogy volt sok pont az életünkben, ahol ez a különbség még nem lépett fel.
Talán emlékszünk arra, hogy vannak köztünk, akiknek kifele és befele is áll egyszerre. Talán tudjuk azt, hogy a pszichoszexuális fejlődés komplex és egész megfoghatatlan dolog, és hogy sok definíciója van az egészségesnek, például az egészség. A lelkünk egészsége, sokfélesége, egy emberi lényen belül is. Talán ha figyelünk nyilvánvalóvá válhat, hogy ma ez a cipő lehet rajtam s holnap egy másik. Néha nem én veszem fel, hanem már rajtam van amikor felkelek, sőt olyan is van, hogy látom amint változik.
Talán ennél sokkal egyszerűbb az életünk, és mindig vidáman, egyféle, bejáratott módon kelünk.
Nagyon sok legitim élet van, és mindegyik élet hozzánk tartozik, ránk tartozik, csak legyen kapacitásunk felfogni. És ami a legfontosabb kérem, kérem, kérem, hogy legyen kapacitásunk ezt az egészet lágyan kezelni, odafigyeléssel, és az empátia itt kezdődik. Nem a kategorizálásnál. A mély és bölcs empátia, és az invitációnk efelé szól.
Szexualitás, tánc: előfordul. Hiány: előfordul. Férfi, nő: előfordul. Merevedés, merev bimbó: előfordul. Szeretném sokkal jobban, valósabban, teljesebben megismerni. Mindösszesen a testünk – talán a legnagyobb csoda ami a rendelkezésünkre áll. Komplexitás előfordul és egyszerűség is előfordul. Szex-érdektelenség: előfordul. Zöld vagy sárga: gyakran előfordul.
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Mindent a maga idejében. Megvan az ideje a vetésnek és az aratásnak. Amikor vetés van: türelem, szeretnek. Amikor aratás: szerénység.
A folyamatot nézzük és azt, ami kiszúrja a szemet: öten, hatan táncolunk így tízezerből. Ha elkezdtél meditálni, akkor már készen vagy.
Szeretlek, mindenkit, a legjobb tudásom szerint. Vágyaim szerint. A természetesség érzése alapján. Teljességem alapján! Kicsinységem alapján és hasonlóságunk alapján. Olyan módokon, ahogyan nekem megy. Nem vagyok különb vagy rosszabb nálatok, és senki egymásnál. Nincs ki kizárjon kit, hiszen mind odatartozunk.
Nőies és férfias
Sötétkék nejlonharisnya Zöldesszürke kilt Vörös öv helyében kendő Fehér férfiing Tejszínhab a tortán Mini melltartó, fehér Parfüm Bátor tekintet Laza testhelyzet, csípőmozgás Alsónadrág az bizony nincs Vagy ha van, akkor csípőig ér
Nyíltan szeretünk
I.
Szeretteinkkel Fejünk a szívünk alá kerül Egymás vakfoltját meglátjuk Táncolunk Hálásan szeretünk
Amikor egónk felébred Fejünket újra szívünk alá hajtjuk Látásunk újra vízszintbe kerül Megérkezünk Szívünk kinyílt, ismét szerelmesek leszünk
Mennyország Lépésről lépésre Mozdulatról mozdulatra Gondolat nyomán Állandóság, jóság, itt
Életfolyam Minden pillanat újdonság Azon kívül csak halál Ezen belül élet Meglepetés
II.
Fejünk szívünk alatt Így szeretünk Fájunk amikor elhagynak Vagy ha nincsenek velünk
Mit jelent az egyedül Teli szívvel Mit jelent a család Barátokkal
Ismét a szív alá hajtjuk fejünk Teljes kép Vízszintes benső horizont Jó jelenlét
Szívünk nyitva Követjük e pillanat mozdulatát Speciális helyett Szabad a sokaság
Szeretet és fájdalom Egysége táncol bennünk Az egészség nem jelent mást Mint szembenézést, tudást
Elfogadást Hogy a szeretet rendre győz Rendben vagyunk Az alakunk csodás
Nekem
Add oda a kezed! Add oda a nevetésed, a hangod reszelős tónusát! Add oda a humorod hatását! Nyújtsd ki felém a kezed, vékony nyelved! Vedd észre, kérlek, minden részletemet! Vedd észre, hogy megmutatom neked. Egészségre vágyom veled, felföldi otthonra, természetes, elfeledett részeimre. Egyszerű, életünket igenlő kapcsolatra, tök szabad egyszerűségre.
Erőre vágyom, sokszínű égre, bennünk, barátokra, akik a családot is jelentik. E pillanat mozdulatára, kifejezett felszabadulásra, őszinte, bűntudattalan kapcsolódásra.
Cunami, reggeli színekben, csillagoknál fényesebb meteorbecsapódás. A Balaton világoskék vize hullámozva tölti ki a házat, elmoshatja álmainkat, életünket.
A vízbe zuhanó üstökös első és második hulláma, először a küszöbig ér, majd betölt minden tárgyat és a házat. Félek, hogy elrontottam, összerontom, aztán megadom magam, és felébredek. A ház áll.
Kurt
Kurt Cobain is a barátom, ki gondolta volna Sosem hallgattam De hallottam álmomban hogyan ad És mondtam neki /magamnak/: jelenlétet az adásban
Aztán találkoztam egy női Kurt Cobainnel És az édesanyjával Akik mindig ismertek, szeretnek Pszichológusok, értékelnek
Aktívan szerettek Biztosítottak minden jelet Én is aktívba váltottam És tettem, a kapcsolódásért
Egy dolog még Elalváskor feszes volt a hasam De jól és dinamikusan fájt Bíztam benne, és ellazult magától
Édesanyám volt benne A megegyezés lehetetlensége A legtágabb, legtisztább terekben Ezt is érezni kellett
A wild animal in Heaven
A wild animal in Heaven This is who I am Aeons, fathoms in my head Burning campfire within my soul
Cowardice Bravery, I know them all Calm rest A loving heart
A touch of rage within the lines Wanting out Express And ease my love
Nyíltan, tökéletesen szeretünk
Édes Istenem, add meg nekem, hogy rendesen éljek, ahogy kell.
Nincsen speciális terület, csak élet, jó munka, jó szórakozás.
Úgy éljek, ahogy rendesen, kedvesen szeretnek.
Szavatosságunk mindig, szabadon meglegyen, és tőlünk el sose vesszen.
♡
Élet 102
Sziasztok!
"Don't hope for an ideal life: actively seek possibilities to live well amid inexorable hardship." – Andrew Feldmar
"No punishment for you. May you love yourself, openly and actively. You are well loved."
"Always be well and free and happy and content, also when embodied. That is the only measure."
A játék neve: rendes élet és helyes dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Teljes érzés és egyensúly, természetesség, átláthatóság; amint belül, úgy kívül.
A rendes élet rendesen megteremtett körülmények és helyesen termelt dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Külső és belső körülmények. Impulzuskontroll, vágykontroll, valódi igényeink felmérése és szeretete, a másik ember és igényeinek szeretete. Gyorsuló utak helyett fix tempó. Vágy helyett széles és változatos belső tér. Kifele vágyakozás és kacérság helyett jelenlét abban, akik vagyunk, az életerőnkben, ízlésünkben. Aktuális tapasztalatunkban, amilyen a vágy, hiány, fájdalom, öröm, jólét.
Ez nem vicc és főleg nem filozófia.
Arról beszélünk, hogy miként döntsünk és alakítsuk ki ezt. Mi alapján döntünk általában? A vágyaink alapján meg akarunk szerezni valamit, egy helyzetet, élményt, tárgyat, embert, szerepet, játszótársat, és a többi; vagy a félelmeink alapján el akarunk kerülni valamilyen (ismert) szituációt, tapasztalatot.
Amíg csak ebben a viszonyrendszerben dolgozunk, addig nem jutunk sehova. A hormonok és biokémia jobb mérőszámok.
Itt élünk ezen a bolygón, ebben a környezetben, ebben a lakásban, pillanatban, kreált szituációban, korban, mozdulatban, valakivel vagy egyedül. Valamilyen felépült, változásra képes és gyakran tartást változtató személyiséggel, akárcsak a legtöbbünk.
Sikereinkben mérjük a változásokat, egyensúlyban és elégedettségünkben – ideális esetben. Alkalmazkodóképességünkben, rugalmasságunkban. Lazaságban, örömben. Humorban. Ki miben, mindenki abban, amit fontosnak lát. Klasszikus jó tulajdonságokban, amilyen az önzetlenség például. Egészségben.
Szerintem egy ideális élet olyan, amikor mindenünk megvan. Tartozunk valahova, elismerjük egymást, élhetjük a hülyeségeinket és ez OK, megvan mindenünk, a terünk is a kedves hülyeségeinkhez. Az életben sokszor nincs meg mindenünk. Keveredhetünk háborúba, szegénységbe, betegségbe, nem éltető emberi vagy természeti környezetbe. Most arról beszélünk, amin tudunk változtatni.
Sokan változtathatunk azon, hogy miként termeljük a dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Mik a rendszeres szokásaink. Megdolgozunk érte? Van ritmusunk, van érdeklődésünk, van hozzá partnerünk, akinek ez szintén megvan? Akivel egyben hagyhatjuk egymást és teret biztosítunk? Képesek vagyunk erre? Hogyan haladhatunk efelé?
Hogy bírjuk a dopamin deficitet, ami elkerülhetetlen? Ez egy megújuló de véges erőforrás, természete, hogy időnként felfut, majd nulla alá esik a szintje, és ilyenkor csak várni lehet. Hogyan bírjuk a várakozást?
Szeretünk valakit, de a hormontermelésének módját is szeretjük-e? Ez a személyiséggel összefügg. Végső soron oda lyukadunk ki, hogy milyen a biokémiánk, és így a szokásaink vice versa, mi támogat minket, mi támogat mást a viselkedésünkből, és meg tudjuk-e oldani, hogy mindenkinek jó legyen.
Nem arról beszélek, hogy szeretjük-e egymást, hanem arról, hogy kedveljük-e egymást amint természetes közegünkben működünk, eleve kedveljük-e egymás természetes közegét. Láthatóan ebben semmi személyes nincsen! Egészen egyszerűen csak emberek különböző ritmusokkal és biokémiai folyamatokkal. Azután ezekből gondolatok lehetnek, huzavona, fájdalomérzet, kényszerítés, el nem fogadás – hiszen miért is fogadnánk el valakit, akinek más a szervezete, beidegződése, szokásai, és össze is vagyunk kötve vele. Ez nem arról szól, hogy ezt az embert szeretjük-e. Hanem a szokásokról, változtatásról, mennyit kell és mennyit nem lehet. Kinek és minek? Van-e közös nevező. Ezek csak szokások és biokémiai rendszerek. Vannak így és úgy regenerálódó idegrendszerek. Barátok, szerelmesek, családok, idegenek. Fix rendszerek és szabadok.
Mennyire jeleníthetjük meg és vállalhatjuk fel magunkat? Mennyit szabad és mennyit tudunk, mennyit kell? Legtöbbször magunkat zárjuk el. Mik a valódi vágyaink és nem rögeszméink? A szabadságról szól amit szeretnénk, vagy rögeszméről? Mindkettő külön munka, a szabadságért, és aztán azért, hogy azt csináljuk amire szükségünk van, és ne ami a leggyorsabb dopaminlöketet adja. Választás.
Életritmus-szeretők legyük, azután szeretők és kedves emberek. Otthonosságban sokszor nincs hiány, előfordul, hogy van. Szokásokban időnként van. Néha nem tudunk rátágulni az embertársaink belső territóriumára, és nem értjük mit miért csinálnak. És ez nagy hiba, mert ezekben is élnek. Egyszerűen mentálisan nem tudunk odaérkezni, odaképzelni, hogy ők hogyan szereznek örömet. Nem minden flow-t ismerünk egyformán. Nem vagyunk tökéletesek. Puzzle darabok, egyik sem a teljes kép, és mindegyik a puzzle. Kifejezhetetlenül nagy részben egyek, és mentális modellekben, durva testi mintákban, érzelmekben sokfélék. Valószínűleg a fehérvérsejt mindannyiunkban fehérvérsejt. De az összetettebb lábmozgásunk már nem ugyanaz.
Mondjuk ki őszintén mire törekszünk! Lehet, hogy tévedünk. Nyugalomra? Hogyan nyugszunk meg? Izgalomra? Milyen izgalomra? Tudunk arra törekedni, hogy a szervezetünk és lelkünk számára is rugalmas legyen? Dopamin, dopamin, a játék neve rendes dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin, munka árán. Fegyelem. Szabadság. Élvezd a sokszínűséget, amelyet a hiány és a vágy mutat!
Az alapok felett: étel, ital, hőmérséklet, hovatartozás, cél, és a többi. Milyen technikával tudjuk legegészebben elfogadni emberségünket? Erről szól minden. Amikor megszülettünk nem volt terv. Minden tervet mi csináltunk és csinálunk igényeink és vágyaink szerint, amelyek feldarabolódott emberségünkből és biológiánkból adódnak. Eljön az idő, amikor ezek feloldódnak. Eljön az ideje a nyers létezésnek. Most, a tervek közepette is nyersen létezünk, ne feledjük! Kérlek, kedves olvasó, finoman haladj a terved felé.
Dopamin – jutalomhormon befejezett feladatok után sétáltunk egyet a természetben ünnepeltünk ettünk valamit megterveztünk
Szerotonin – a kedvünket stabilizáló hormon ha hálát gyakoroltunk napon voltunk segítettünk valakinek meditáltunk naplót írtunk
Endorfin – fájdalomcsillapító hormon nevetéstől fizikai gyakorlástól edzéstől szeretkezéstől étcsokitól
Megfelelő életstratégia – amikor ezek mind termelődnek, helyes arányban és sokszor
♡☀☽◯🐈🐕💃🏃🛏
Eklektikus mix, eklektikus rend
Valószínűleg azért kések, hogy én irányítsak. Hogy egyéniség legyek – az legyen, ami úgy gondolom, hogy jó nekem. És ez valószínűleg egy határátlépős traumára adott esetlegesen határátlépő válasz. Részben tudat alatt.
Beletenyereltek a cuccomba, basszák meg. Így tudom visszafordítani. Basszák meg. Harmadik születési mátrix, basszák meg, teszek magamért, belecsatornázom az életerőmet. Forrás belül és projekció kívül. De legalább tudok róla.
Egy hármas lista arról, hogy mi a legfontosabb ilyenkor:
1. Testi, érzelmi és szellemi egészség, egyensúly. 2. Önkifejezés. 3. Megfelelő tér.
Ezek nélkül megsemmisülök, önmagamba feszülök, elveszek.
Nagyon fontos úgy léteznem, hogy szeretnek. És hogy önmagam tengelye legyek. Ebben a formában, ahogy vagyok. Szeretem, ha látják a szépségemet. Szeretem, ha szeretik, ahogy pihenek. Pihenésben tudom a legjobb munkát elvégezni. A szeretnek egy mindset, testi érzet, érzelmi szépség, hurkos-spirális-organikusan kibomló színes belső képek.
Definíció, vállalás: Meg kell tanulnom nemet mondani, őszintén, abban a végtelen relaxációban, ami lenni szeretek. A relaxáció nem lustaság. Minden eddig szövegemmel ellentétben nem vagyok lusta. Relaxált szeretek lenni. Meg kell nézni, miként tudom ezt kommunikálni úgy, hogy ráérezzenek, úgy, hogy megértsék.
Ez elvezet a harmadik témához, ami a fekete lyukak, olyan területek, amik kiesnek a látókörünkből jelenleg. Mindenkinek van ilyen! (Úr Isten, mennyire jól esik írni! Rég nem csináltam, két hete!! Két évnek érzem.) Tehát ez két dologról szól: egyrészt igent mondani erre, másrészt és ezzel együtt beemelni lehetséges és kiteljesítő, pozitívnak vélt életutakat az életünkbe. Teljesülő élet, leírom harmadszor is. Ez az úgynevezett komfortzónából való kilépés. A komfortzónából történő kilépés nem a cél, egyszerűen csak ott vannak a fekete lyukak, amelyek hívnak. Átjárás a komfort és diszkomfort között. Ki a gyümölcsökért és vissza a picit ezzel is meghízott kényelembe.
Rend, megszokás: a határokon, fekete lyukakon kívül még egy pillér. A rend univerzális, olyan, mint én és nagyobb, mint én – és érdekes módon belőlem jön. Megtart. A rend néha nekem az, ami megtart, mert olyan, mint én. Néha pedig jól esik a külső rend, feketelyukas módon.
Amikor ez megvan, akkor szépnek látlak, passzolónak és harmonikusnak, könnyen kapcsolódom Veled. Amikor nincs meg, szenvedek. Relaxációban a fekete lyukakból kreativitás áramlik. Amikor a testemre hallgatok, önkifejezek, kedvező emberi, társas, fizikai térben lehetek: cseperedek.
Egy segg, egy ló Egy ló, számtalan finom kapcsolat Egy stabil kapcsolat befelé Egészséges ló Játékos lóerő, zabola illetlensége nélkül Belső kapcsolat, Veled Egy minta szerint megtanult élet Megnyugvás Kék patakokban néha kilépés Nyugodt életbe visszatérés
Egészséges tízparancsolat
Meg kell tanulnom elengedni a dolgokat. Jól érezzem magam testileg, napfény, edzés, jólét, alvás, munka, pihenés, nyugalom, a többi nem lényeges. Szellemileg, érzelmileg. Egy napra a fentieket tervezzem, vagyis a semmit, az életet, a mindent, és ahhoz egy tevékenységet. A keretek lényegesek, az maga az élet. Ebben a pillanatban az írás.
Fontos nem a keretekbe süppedni, fontos életben maradni, fontos a munkát fizikai mozgással csinálni. Fontos az így nyert életerőt tartalmazni, az élet érdekében hasznosan kifejezni tudni, ahogy mindannyiunkban áramlik. Fontos úgy megnyugodni tudni, hogy az életerő közben hullámzik. A vágy nem egy emberre vonatkozik, hanem finom kapcsolatokra és élményekre, életmódra. Fontos tudni, hogy kik vagyunk – én "dominant yet peggable", ez azt jelenti, hogy domináns, de nyitva a fenekem. És monogám szokású, lélekben pedig ösztönösen poligám kapcsolódó. (Te legyél átengedő, pegging és peggable.)
+5 Nem mindegy, hogy egy gondolatot gondolok, vagy az alapján cselekszem – alkímia ez is, miből lesz az élet? Van-e köze a gondolatokhoz? Fontos tudni, hogy semmilyen veszíteni való nincs. Fontos emlékezni, hogy ha a fentieket nem sikerül teljesen tisztán kommunikálni, akkor baj van. (Nem a fentiekkel, hanem a kommunikációval, túl sebes.) Mi lesz a monogám kapcsolatommal? Mi lesz a poligám lelkemmel? Mi lesz a gondolataim és testem egészével?
+5 Mi a poligám lélek? Nekem: egy pillanatban egy nőre figyelve nagyon kapcsolódni, élvezni, mosolyogni. Az én poligám lelkem egyhegyű, monogám pillanatok egymásutánja. Társulva fantáziákkal. A fantázia nem valóság. A fantázia valóság, rezgés a benti világban. Mi a monogám kapcsolat? A fentieket életvitelszerűen és szexuálisan egy nővel csinálni. Vágyban, belső térben, flörtben, barátságban csak többel. Nem kötelezően, csak ha megtörténik. Szabadság kell. Olykor emésztő a vágy, hogy külső kapcsolat is alakuljon ebből, igazán emésztő. Van, hogy vonzó egy ilyen kapcsolat, hogy élhetőbbnek, szebbnek tűnik, mint ami van. Az? Itt jön a lelkek kérdése. És a rend. Mi a rend?
+5 Megfojtom magam, abba kéne hagyni. Talán rend kellene a női kapcsolataimban, deklaráltan barátiak, abból viszont sok. Szabadon kellene tudnom odamenni, és beszélgetni, nevetni, élvezni. Lelki poligám, ne felejtsem! Egyébként monogám. Most valóság, fizikai, tárgyi, mozdulás, visszajelzés, munka, napfény, folyadék. Minden mozdulattal nyerhetsz. Ne hagyd abba a mozgást. Ne félj. Tapogass körbe!
+5 Lehetek lelkileg poligám zömében ugyanazzal a nővel is, ha légies és szabad. Rétegekről beszélünk, hány réteg van szabadon, szabad végződésekkel, és mennyi foglalt. Mennyire boldogan foglalt? Mennyire vastag rétegek? Melyik réteg tart, mennyire, és miért?
+5 Azt gondolom, hogy az ilyen önismereten keresztül vezet az út, mindenki önismeretén keresztül egyszerre. Fontos, hogy mindenkinek komfortos legyen. Fontos, hogy kommunikáljunk, szabadságban. A kommunikációs csatorna körül legyen levegő és tér. Ez a tér vagyunk, és a csatorna, és a kommunikáció. Ez a szeretet. Valóság. Fájdalom.
+5 Körülményekben élünk. Azokban van veszteség, változás, fájdalom, félelem, spirálok le vagy fel. Vigyázzunk. Egymásra, magunkra. Válasszunk és alakítsunk számunkra, mindannyiunk számára helyes életet.
+5 A test nem hazudik. A test él. A testi folyamatok, testi teremtés erősebb itt a léleknél. Hűen a lélekhez. Hűen a testhez.
Láttam ma egy biciklis férfit
Hatvan körül Rövidnadrágjából előduzzadt az egyik heréje Lustán melléterült a pénisze Egyből megindult bennem az energia Ismerem ezt régről Együttesen maszturbálnék, mutatnék, matatnék Érzékien játszanék, ha ő is direkt csinálta Élvezném az élet testi érzését Szexuális áramkörök Megerősödött öröm
Erő
Ha belül tűzvész van, eső van, áradás, fucking vihar Élet van Az emberi interfészben lehet, hogy hiba A Maslow-piramisban hiányzó tégla Mindig mégis élet van Válassz, erő van Meglőhetnek De nem dőlsz meg
Súly nélkül találjanak
Szeressenek És keressenek azért Aki vagyok
Azt adom Azt adom Aki, ami vagyok
Cauldrons
Relax Unload No need
Refill Accept Be wild
Be me Truly me And much more
Hagyni
Hagyni a traumát. A vele járó érzelmeket, érzéseket.
Hagyni az életet.
Változás helyett puha pillanatokban haladni.
Értem nyúlnak, megemelnek, megmentenek a tudat szereplői.
Az igazság eltünteti a félelmeket, szabaddá tesz.
Lelkünket érdemlegesen és teljesen táplálni.
Női és férfi jegyek.
Emberként emberi képek.
Szarvas, agancsai közt sárga Nap.
Víztükör.
Madarak. Fák. Szövetségesek.
Egyazon hullám két oldala, két irányba.
Vagy két hullám egymás felé néző oldalai.
Kapuőr, mindentudó.
Pain
Precious one, you are loved. For no particular reason. Unfolding at times of remembrance, completion, sometimes with an urge to move on, or just content as is. At other times stuck, maybe in forgetfulness, too keen a mark of pain under the skin. Sticking with an easy way out, doing what can be done at the moment, fix the pain Harold. An urge to connect, joy of reconnection. There is more, a growing tolerance to pain, staying power, an evolution of presence and genuine, real, warm love towards myself. Endurance. Real bravery amidst the pain. Precious one, you are loved, and connected.
Desire & Razglednicák
Desire
I am burning in the fire Of what has never been I am burning in the fire Of past wounds and their remedies I am burning in the fire Of desires I am burning in the fire Of what I have done and of what I have not done I am standing in the fire Of endless snakes I am burning in the fire Of rightdoing and wrongdoing And I am burning in the fire Of this human life
I am burning in the fire of Purgatory Where one becomes lucky When aims and deeds become nil When one becomes clean
I am sharing this fire with you Standing around me – please stand With my family, ancestors Genealogy The whales and ants The air, sun and sky
Working in community Coming clean Showing up Taking responsibility
One becomes lucky One burns from the inside
Desires do not move me Attraction repels me Unrest intrudes me I'd rather burn
So it be
I'd like to be an open map That I am not
I'd like to be seen As I am, sex-positive I am wounded there Or events just highlighted it for me I am sometimes offended When I am not left in peace I am forcibly moved My creativity cannot fully live
I am here I don't like to be left out I like to be seen And yet I hide So here I burn Let constructs burn Let me burn Let me burn Once in a while Eventually
I think some structures do not fit me well Only a few, and my own ones do I have been called offensive before For just who I was
I seemed to have caused pain And maybe I was And so did they Silencing, and the silence who I was
△
Ha nektek is van kreatív energiátok Akkor nekem is lehet Sőt van Poliámorozások Cicimutogatások Faroklengetések Mindenem lehet Sőt van És őszinte lehetek
△
Ha én érzem, ő is érzi Van itt valami Nem vagyok hülye A természet így fizet A testem csupa seb Believe in believe!
△
Let go
Néha nem az a bázis amit annak hiszünk Néha lappang Néha csak azt gondoljuk Nem tudunk semmit Szeressünk mindig Hallgassuk a testünk Ki tudja mi a sebességünk Mit mutat a sérülésünk
△
Annak a szélén, ami van Ott van közvetlenül, ami nincs És az út nem azon keresztül vezet Amin gondoljuk Nincsen keresztül Találkozásaink vannak
