Full text / Az egész

Contents / Tartalom

↧ In chronological order / Időrendben ↧

Welcome
Dedication
Lao Ce nyomán
A Fa és a Patak
Adela Bevan: Raw / Igazán
Láng
Jim Kacian: 1 haiku
Egymásba / The seed of life
Anyai áldás (egy álomból)
Last evening
Secret lift-off / Kék madár
Follow-up
Unibody
Meghívás / Invitation
Sima ima / A simple prayer
Rūmī: There is a field / Van egy mező
Ma
Fehér kócsag
Tuja
Álom (1)
Szép leány
Holnap
This is the experience
Rev. Alan Jones: A Franciscan prayer / Uramisten
Rendben (1)
Polaroid
Thay: In the garden of my heart / Szívem kertjében
Az egész
Art of Integration 2017
Message for when it is time
Window of opportunity — a song of trauma
Become wide
Szem
Szabadság (1)
Minden teljesen az enyém
Közvetlen
Zöld hinta
Élet 101
Békés karácsonyt
Minden sok fényt
Kollázs (1)
Hiperhajlítás
Háromsoros
Invocation
Peace
Cauldron of emptiness
Courage for a peace accord
Stones / Kövek
Birds of the heart
Dance
I am peace / Békévé
At the crossroads
This doorway through the heart
Szeparáció
One-on-one 101
Heart
Focus (….) wider
Anna és Pál
Választás
Anya
Csalogány
Ártatlan
Szeretnek
Hogy önmagam lehessek
Beidegződések nélkül
Elmentem
Visszatértem
Voice
Me as my knife (1)
Me as a slab of ice, as a chestnut and as a small, white pebble
Hullámokban szabadok vagyunk
Me as my knife (2)
Courage
Szív
Együvé lenni
Fájdalomköntösben (a szóközökben)
To bear
Surrender
Az én anyám
Ideje
Libre.
Finomhangolom magam
A napsugár fia
Örömélet
Surpassing my skin
A will to live
Énekelek
Altató
Szabad
Álom (2)
For Jesus / Jézusnak
Minden
A teljes életért
Ki?
Asclepius
Mellettem vagy
Együttérzés
Hála (1)
Trust
Szabad-Élet-munka
Magányos Mosoly: Beavatás
Szeretnek (2)
“Loss is love”
Álmodom
Mágia
Árgyélus királyfi
Mi a helyzet?
How?
Answers
Golden Child / Kicsi Balázs
Accepted
Félkész
Presence (1)
Collage (2)
Presence / Jelenlét (2)
Right relationship collage 2019
Címtelen / vagy Gondtalan?
Békesség
Little pockets of sunshine
Kollázs (3) Pihenő
Religion — To reconnect
Jó ember / Good man
Figyelem
Démon
Jó ember vagyok
Imádság
Erdély
Tanelorn — töredék
Eljutni Tanelornba
Irgalom vére / Blood of mercy
Irgalmasság
I am free
Come to me (1)
Come to me (2)
3×3
Joy
Death (1)
Really equal
Life is belonging
Light
Dark
Work
New moon
Fiastyúk
Őszi kecskécske
Mágikus világ
Jól van így
El
Minden van
30 lines
I can remember more now
Szeretlek Istenember
Salute
Pokol
Fehér lepke
Bizalom
Félek
Lótuszvirág
A talpas katona balladája
Hófehér szeretet
Felelősség
Ülni valakivel
Velemszületett minta
Balázs vagyok
Szeretlek Balázs
Privacy
This movement of now
Doubt
Father
Édesanyám keze mindig rajtam
Dolgom
Praktikum
Könnyedén
Egyvalaki
Rigmusok
Ünnep
Pillantások / Glimpses
Jelenlét (3)
Könnyű
Allow, allow
Mocsár
Helyzet
Egy kanál méz
Álomváros
Felhőtudatos ember (1)
Unalom
Fear Process
Szűzanya
Valami megváltozott
Csend (1)
Köszönöm
Lepkéink szárnyai
Boat
For O and A
Minden ugyanúgy a kedvesem
Come as you are
Édesapám illata
Projekcióköpeny
The Grateful Dead
Lajhár Legrand bölcsessége
Unacceptable
Be humble / Szerény legyél
Open = Fear
Félelem
És minden tiszta vér
Nem tudom
Black Sanctum
Prelude
Waves I.
Waves II.
Black is a warm colour
Closing my eyes
Who am I
Inner protest
Chess table
Waiting for the invitation
Ejaculation
A gentle flame in her eyes
Susceptible
Tropical waters
A clean slate
Csak a szeretet
Force majeure
Türelem
Kezdeti szeretet / Initial love
Liebe
Trap!
Föld öröm
Az ember egyszerűen létezik és örül
Egyedül
Dagály
Genézis I. (Előre)
Genézis II. (Hátra)
Genézis III. (Itt)
Türelem = nyugalom
Overwhelming love
Fények
Kapcsolat
Balatoni nemes lélek
Nyitott ablakok
Elbűvölő kedvesség
Voluptuous kindness
Dear secretly embraced you
Big blue love
Misplaced, nearly
Cordless
Ehelyt
Zárójelben
Melegség
Játékvár
Anya szavai
Life
Antikrisztus
Bizony itthon
Lepkelépés
Embernek
Kiválasztva
Elfogyott a hely
Tisztítótűz
Szeretem (1)
Édesanyám kórházban
Ufonauták
Csendanya
Gyermekként
Igazság
Jó (1)
Ismeretlen
Kedvesem
Ima
Exchanges
Careful, graceful commandment
Királyok és királynék
Egyelőre megíratlan vers: Hófehér Édesanyám
Jó titok
Mindent átsző a szeretet
Ko-modor
Egysoros • Haiku • Tanka
Love haikus
4 hours after passing
Boldog Édesanyám
Egyelőre megíratlan vers: Mindenben lakozó
Dícsérő szavak / Eulogy
Diána
Halálközeli üzenet (SMS)
Kedvesek
Három puszi
Béke
Sors
Idő
Harcosok
Remember
Kérés
Whatever it takes
Szövetség
Ösztön
Barna, fehér
Gyöngyök
Kurvaság / Malaise
Teljesség felé tartó gondolatok az egyedüllétről és együttlétről
Hétszer
Negyvenkettő
Nem tudom mekkora semmi
Lágyfehér iránytű
További haikuk
Megíratlan szöveg: Belső asztrológia
Megíratlan szöveg: Egy könnycsepp naplója
Harag
80 : 20
Szeretet
A könnyűnél is könnyebben
S • B • S • K
Nagyon szeret az Isten
Relentless love / Lankadatlan szeretet
Édes Istenem!
Végre vége
Pantheon
Test és ész
Test és szeretet
Feddhetetlen / Impeccable / Tadellos
Fiús lány (1)
Fiús lány (2)
Fertile, fragile
True hug
Jézus Szíve / Heart of Jesus
Kettős mérce
Subtle flowers
Életem
Tükröm, tükröm / Mirror, mirror
Először az illata
Sanity Circle
Umbilicals / Köldöki versikék
Wild potency 
Emberi sors
Istenem
Tudás
Egy tapasztalat integrációja
Motherly haikus / Anyai haikuk
Synonyms
Igaz áramlás / True flow
Fekete-fehér
Orkok
Beauty
Család és himnusz
Legnagyobb szeretet
Édesem
Tízenkét sor
Coming out (1)
Beltane accounts
Triangular and circular dream
Kapcs

Nagyon fontos
Szellemkutya
Enyém
Mondatok / Sentences
Kuplung / Clutch
I wonder!
Szívöröm
Öröm
Annyi szeretet van
Külső kapcsolat 2022
Szívcsakra dialógusok
Meg nem kezdett utazás
Ozora 2022
Jelen s jövő
Egyezség
Igazmondó juhász
Szimpla vers
Víz
Per aspera
Songbird
Emelkedik a mellkasod?
Visszautasítóidő
Ismerkedés, mesterséges határokkal
Sapiosexual
We are loved
Énekesmadár, furcsa születés
Songbird, a difficult birth
Madarak
Talán megfeleltem
Minden más
Relationship
Együtt
For me
Bátrabban
Koan
Songbirds
Bátorság
Mikro-öröm
Család
Very well loved
Döntés
Ugyan már!
Szeret (1)
Segítségre szorulok
Mindenhova
És ez is itt az
Finom érintés
Szőrös haikuk
Semmi
Loop and Construct
Szex és kapcsolat
Mindenki mást képes vagy szeretni?
Egész szív
Paradicsom
INFP
A free human
Rule of threes
Butt plug
Gyöngyházdoboz
Házasság
Ős
Crisis core
Kano / Hajrá, gyerünk!
2023-ban
A year of burning
Szerelmes
Depressziónapló
The pure oasis of touch
Options
Szélesedem
Szolgálat / Service
Paradicsom: most, itt megpihenek
Meglepetés
Szabadság (2)
Meditation, now
Post covid, post partum
Partnership collage
Holo kollázs
Be humble my friend
Death (2)
Beauty of a father
Effortless
Love
Delicious dark
Softness
Innocence lost
Loosening attractor / Lazuló attraktor
Vad szeánsz / Wild séance
Rengeteg szépség
Superfine
Szerelem (1)
Peremszeretet
Permaszeretet
Gyulladás
Megtestesülő férfi és nő
Tetemre hívás
Tavaszi szél
Simple life
Intimitás, valódiság, kapcsolat
Nőies és férfias
Nyíltan szeretünk
Nekem
Kurt
A wild animal in Heaven
Nyíltan, tökéletesen szeretünk
Élet 102
Eklektikus mix, eklektikus rend
Lovas tízparancsolat
Egészséges tízparancsolat
Láttam ma egy biciklis férfit
Erő
Súly nélkül találjanak
Cauldrons
Hagyni
Pain
Desire & Razglednicák
Responsibility
My house
Gajszikendő
Biodóm
Öreg, szabad hobbit
Rendben (2)
Beteg út
Varázsige
Elbűvölő / Enchanting
Melenget
Monogámia
Együtt szeretek
Joy Of Missing Out
Uroborosz
Calma
Lehetetlen
Csend (2)
Iromba
Cortisol
Nyitottan
Kerti törpe
Valóság
Szabadság (3)
Personal diary (16051)
Lovaglópálca
Bátorság megint
Izzó eseményhorizont
Igaz áramlás (2)
Csillag
Kretén
Spanomgyurma
Megmozdulni
Lágyfehér
Szerelem (2)
Felhőtudatos ember (2)
Mink mán csak így vájbolunk 😎
Béke veled, béke velem
Hold
Eklektikus mix (2)
Szeretem (2)
Édesanyám sírfelirata
Tapintat
Thrive (1)
Thrive / Bőség (2)
Védelem / Protection
Thrive / Bőség (3)
Emberi kapcsolatok
Rés a pajzson
Hajnal
Intimate
Wonder / Csoda
Hi
Tanárunk önvallomása
Elasztikusság
Együtt harmadikat
Asztrid
Jó (2)
Álom a jelenlétről
Határ-ozott leo-bohóc
Örömadta
Nem
Nyílegyenes vektor >>>---->
Kerek szegélyű hópaplan
Balzsamosan Balázsosan
Szépség
Colourful
Piros pont 🔴
Survival
Hiány és öröm
Annál is inkább
Tökre kollázs
Frontális
Néhány perc igaz szerelem
Egyszerűen menj
Szeretetre, szerencsére
Kunterbunt
Száznegyven fekvőtámasz
Kisbalázs
Istenem, légy szíves szeress velem
Velem
Esik a hó
Mágus
Belső látomás
Compass
Ölelés
Észrevételek reggelire
Sun-kissed boy
Kaki-bajusz
Alagúton át mosoly a fénybe
Mágikus
Válság
Karácsony
Nagyon egyszerűen
Búcsú
Három Téma
Szent igaz
Szőke bizalom
Lassan, biztonságosan
Autentikussági fesztivál
Most
Azkomgec
Modern Mary Poppins
Szeretek, együtt, amikor tudom ki vagyok
Tihanyi csendélet
Spriccel
Fluid personae
Hála (2)
Szeret (2)
Holotropic routing prayer / Holotrop irányválasztó ima
Ánusztáró
Elenged
Perpetuális ártatlanság
Összeérő határok
Érdekel
Létezés, profanitás nélkül
Kommunikáció 
Jó ember 2.0
Sensation of separation, a personal truth
Ez az álmom
Névjegyek

Welcome

Dear Friend!

This weblog is a creative outlet for me and a place to gather my writing, a story, a poem, an occasional photo or movie clip. A space for expression, self-exploration and sharing. An open, visible space to keep track of things, and to keep things going. I use Hungarian and English in the articles – one my mother tongue and the other the language that opened so many doors in life so far. Thank you for your kind attention and keep doing what you need to do.

I would also love to hear from you! Feel free to reach out to balazs @ aladar dot me via email, or to @ balazs_aladar via Twitter or Instagram.

What has heart and meaning for you? How is your integrative work progressing? What is your growing edge? Your life story. Let us connect! Share your story, let us show up for each other!


Kedves Barátom!

Ezen a webhelyen szeretném összegyűjteni amit írok. Olyan ez a felület, mint egy műhely, amelynek nyitva az ajtaja: aki akar bejöhet köszönni és megnézni mi készül, nekem pedig talán több kedvem támad egyfelé figyelni és létrehozni valamit. Köszi, hogy jössz. Érezd jól magad!

2023-ban, nyolc év távlatából úgy tűnik, hogy érdemes volt elkezdeni. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Dedication

This work is dedicated to the people who — knowingly or unknowingly — help it to become what it is.

Azoknak ajánlom, akik segítik ezt az oldalt azzá tenni, ami.

my Mother — Édesanyám
my Father — Édesapám
my Family — a Családom

Jean Farrell
László Bakos
Réka Fodor
Gergely Gyula Vainel
Csaba Hantos
Michael Harris
Lili Kovács
Eva Ursiny
Franz Rametsteiner
John Butler
Tamás Keresztes
Katalin Szeili
Márta Antal
Panni Wágner
Norbert Papp
Krisztián Bokor
Dániel Müller

my Friends — a Barátaim

Ákos Gerencsér
Balázs Bernát
Viktor Szalai
György Keresztes
Ákos Kaldenecker
Attila Vincze
Gyula Vainel
Csilla Horváth
Eszter Kovács
Zsuzsanna Benkő
Eszter Szabó
Tamás Falusi
Éva Schäfer-Varga
Zsolt Schäfer
and many more on the way — és sokan mások

my Teachers — Tanáraim

Ildikó Kroknayné Gönczi
Mihály Simon
Ákos Vörös
Vera Volni
Éva Keresztury
Csaba Sőti
Thomas Liska
Sonja Busch
Peter Köllerer
Irena Antolic
Stanislav Grof
Nienke Merbis
Juanjo Segura
Sitara Blasco
Marc B. Aixalà
Josep Vila Tronchoni
Esperanza Lopez Corcuera
Paul McCormack
Cait Branigan
Diane Haug
Monika Wikman
Mireya Alejo Mercet
Kylea Taylor
Tav Sparks
Viktor Pestsov
Jasmina Hrapovic
Marina Stanton Neyra
Benjamin Smythe
Lisa Cairns
Oona Amore
Azuni El'aena Raphael
László Szabó

in memoriam — örök emlékezetül

Tóthné dr. Bakos Gizella
Rozália Somogyi (Mamaka)
Aladár Tóth

and many before me — és sokan mások


Also thank you and an honest salute to the creators of many illustrations on this webpage. Most of them are stunning art pieces in themselves, and this presentation is more an interplay of text and imagery, a true collage with them. To my knowledge, all photographs that do not originate from me or from friends of mine are unrestricted in use and need no attribution. Most of them were downloaded from Unsplash, Pexels, Rawpixel, Pixabay and Wikimedia Commons.

Lao Ce nyomán

Értsd
Ami egyszerű: jó
innen ered minden erény
az Út ezzel igazít.
Maradj nyugodtan – bár ha köd lep.
Kutasd egy helyben alapod kincseit.

A Fa és a Patak

A Patak Mesélt, közelebb húzódott,
a Fa pedig remélt és végre tényleg élt!
A mese mélyült, az éj leszállt.
A Patak pedig egyszerre csak átfolyt a Fán!

Nem volt Fa vagy Patak többé,
nem volt mese, árnyék, táj –
Világ volt, Élet és Család.
Fának buborékból levelei,
Pataknak lombos hullámai:

Kettejüknek legeslegszebb álmai.

Adela Bevan: Raw / Igazán

Adela Bevan: Raw

Raw as the untamed sun
Raw as our broken hearts
Raw as a babies first cry
Raw as the soul with no protection
Raw as a motherless child
Raw as the victims of war
Raw as the town with no name
Raw as the teenagers room
Raw as the seed with no earth
Raw as the open wound
Raw as my love for you.

Fordításom: Igazán

Nyersen, mint a zabolázatlan nap
Remegésben, mint megszakadt szíveink
Élesen, mint az újszülött sikolya
Kitetten, mint a védtelen lélek
Megrekedve, mint az elanyátlanodott gyermek
Hidegen, mint háborúk halotta
Elfeledve, mint nevenincs városok
Kuszán, mint tizenévesek szobája
Ínségben, mint dús földet álmodó mag
Kiszolgáltatva, mint szélesre tárt seb
Tisztán és mélyen, akár a szerelmem irántad.

Láng

Labilis cseppekben sugárzó
Hamvain gazdagon virágzó
Törékeny ember mosolygott rám
Szivárványos fényburok mögül figyel
Vigyáz, nevet, sír, vár, él
Egyszerre kel ősz és tavasz
Ott ragadtam a változó évszakokban
Ki lakik e lángburokban?
Ki az, aki magáért sír?
Tánc
Hegy
Patak
Én is fürödtem benne
Sütkéreztem benne
És eloldódtam ebből a világból

Jim Kacian: 1 haiku

Jim Kacian: 1 haiku

clouds seen
through clouds
seen through

Fordításom:

felhőkön átsejlő
felhőkön át
tisztán látni

Egymásba / The seed of life

Egymásba

Szépséges, kitartó magot vetettünk el egymásba.
Vetett belénk az élet. Önmagába.
Magam adom – magom adom.

A mag nem kérdez, azonnal változik és változtat.
Rögtön kapcsolódik mert ez a természete.
A talaj éppen jó lesz, szeret, innen van a bizalmon, független.

Ha a föld nem is tudja magáról: termékeny.
A kéreg fellazul, a hajszálak, hajszálgyökerek már mélyre futottak
és megtörtént a változás.

A születés, a kisarjadás nagyon fájdalmas a mag és a föld számára is.
Az átalakulás megállíthatatlan és nem törődik semmivel amíg él,
mert a hiten innen van, a függésen innen.

A virág úgy képzeli, nem bújhat elő míg meg nem ered az eső,
az eső arra vár, hogy végre meglássa a virágot.
Mégis:

Az első csepp pontosan akkor hullik le amikor a virág kidugja a fejét.

Szinkronicitásban. Szerelemben. Teremtésben.
Az életfolyamban pontosan akkor van esély amikor kell.
Úgy ahogyan kell és annyiszor ahányszor szükség van rá.

The seed of life

We planted a beautiful, enduring seed into each other.
Life did, into itself.
I offer myself to you as a precious seed.

The seed does not ask, starts to change inside and outside.
Following his nature: instantly connects.
The soil must be good enough. He loves, because he is on this side of trust, he is independent.

The soil, may she be aware of it or not, is fertile.
The crust breaks, the strands of hair, the strands of roots run deep.
The change is already done.

Birth and sprouting is painful, both for the seed and the soil.
Change cannot be stopped and it does not care while it lives,
because it is on this side of belief and dependence.

The flower thinks it cannot sprout until the rain arrives,
and the rain waits until first seeing the flower.
And yet:

The first drop of rain falls in the very moment the flower first appears.

In synchronicity, in love, in creation.
The flow of life offers chances exactly when they are needed,
in the way they are needed and as many times as necessary.

Anyai áldás (egy álomból)

Kívánom élj boldogan
Kacsányi Balatonnal
És legyen meg mindened
Mit az élet megkíván
Kedves kis daliám

Last evening

Last evening was a rare one, with grey to purple to pink to blue on the sky, no ripples on the water but pure and mirror-like. Full moon rose in a red dress of passing clouds, then it turned into liquid gold.‎ There was an ever-present silence in the background. Each noise, even from far away filled this space and danced away. Everything touched, even the sky was really close. We were silently talking or just listening. Then I went home.

Secret lift-off / Kék madár

Secret lift-off

This flower is open
The Light-bird of the Heart rose up
And sings a song

Sattvic body
Sattvic space
A moment of grace

So fragile and shy the heart-bird
These moments so precious and rare
Here in our World

Kék madár

Kinyílt a virág, világ
Szívem könnyű, fénylő madara felrepült
És dalol

Szatvikus tér
Szatvikus test
Tiszta, finom kegyelem

Csendes
Súlytalan
És szabad vagy

Follow-up

I am inside and outside,
Weaving, infusing, transforming,
I just hope my body can keep up peacefully.

How many times have I done this before?
37 years and then blank in this one.
How come?

Please God be gentle with the fear.
Is God also my biological father in that sentence?
Trying to go back to slumber, to rest a bit more.

Unibody

The lake is utterly here
And I simply sit on the shore
And I simply sit on the shore
When I get thirsty I drink
When friends call me I go

Meghívás / Invitation

Ülj le mellém, rengeteg a hely / Sit with me my dear, there is a lot of space

Gyere, hadd simogassalak meg / Come, let me caress you

Az otthont belélegezni / The air is just full of home

Ez az igazság / This is it

Igazság / Truth is the truth

Mértékletesség / Temperance

Mértéktelenség / Intemperance

Cselekedj / Do more

Pihenj / Rest

Természetes fény / Illuminated heart

Természetéből fakadóan tiszta szív / Bottomless love

Jelenlét / Presence

Van idő / The problem is you think you have time

Csend / Stillness

Sima ima / A simple prayer

Oṃ amideva hrīḥ
Om praise to the infinite god
Om praise to the infinite self
Om dícsértessék a végtelen isten
Om dícsértessék az élet
Om praise to life

Rūmī: There is a field / Van egy mező

Jalāl ad-Dīn Muhammad Rūmī: There is a field

Out beyond ideas of wrongdoing
and rightdoing there is a field.
I’ll meet you there.
When the soul lies down in that grass
the world is too full to talk about.

Fordításom: Van egy mező

A jó és rossz képzetén túl
van egy mező,
ahol valóban találkozunk.
Amint lelkünk lepihen a füvén,
teljesebbé válik e világ bármilyen szónál vagy képnél.

Ma

A mai legszebb ölelésem egy tóparti fűzfával volt. Éreztem ahogy átáramlik a szívemen, amikor a fél mellkasommal és az arcommal odahajoltam és megálltunk egymás mellett.

Ma a legszentebb elhatározásom az volt, hogy legközelebb emlékezni fogok rá: a fiatal kapcsolat maradjon meg és gyümölcsözzön.

Ma a leghálásabb egy rózsa illatának voltam. Éreztem ahogy megenyhül minden a homlokomban és a fejemben.

Fehér kócsag

Fehér kócsag, fekete macska, kacsapár, szürke varjak,
acélkék, világoskék, bíbor, rózsaszín,
halak, fák, tenger és imák.
A sikló a köveken kövérebb, mint az előző években.

Tuja

A cinkék pont úgy fürdenek a tuja buja ágaiban,
ahogyan én fürödtem két órája a Balaton napmeleg,
zöld hullámaiban.
Ebbe a tujába villám is csapott már,
valószínűleg a Balatonba is.
Se a tuján nem látszik évek múltán, se a tavon.
Fürdőzés közben a cinkék úgy beszélgetnek egymással,
hogy behallatszik az írásomba.

Álom (1)

Mi hallatszik be és mi hallatszik ki az álmainkból?
Tiszta, egyszerű átjáró a szavak, mozdulatok, lélegzetek között.
Megtalálni ezt a magától értetődő tisztaságot minden körülmények között.
Semmi többet nem tudok mondani.

Szép leány

Szép leány fehér nadrágos, gyönyörű feneke
Vörös rózsa földig hajoló csókja, csókja, csókja
Könnyű szerelmeskedés illata
És valamiért egyedül vagyok mindezzel
Ahogy a szomszédban lakó szép, fehér ruhás, magányos nő is

Nem tudom hogyan fogalmazzam meg hogy mennyire
Kereknek érzem ma
Magam

Talán én is színésznek megyek

Holnap

Néhány nap múltán a hasam egy masszőrlány szerető figyelmében lágyul majd el.

Azt követően néhány nappal újra kinyílik a szívem.

Betakarózom az égbolttal és ezt a levelet írom:

Dear J,

Have a good weekend!
I do have air today — it was a long time.
Thank God.

Much love,
Kingfisher

This is the experience

This is the experience
Don’t look further, there is not more than this
Just stay tender, all innocent, still
And please learn to see in your self
God’s name
Life and eternity

Rev. Alan Jones: A Franciscan prayer / Uramisten

Rev. Alan Jones: A Franciscan prayer

Oh my God, you are here
Oh my God, I am here
Oh my God, we are here

And always, always, always you love us
Always, always you love us

May the angels of God watch over you
May Mary and all the saints pray for you
And all those whose lives you touch

This moment and forever more
Amen

Fordításom: Uramisten

Uramisten, itt vagy
Uramisten, itt vagyok
Uramisten, itt vagyunk

És mindig, mindig, mindig szeretsz minket
Mindig, mindig szeretsz minket

Az Úr angyalai vigyázzanak rád
Mária és minden szent imádkozzon érted
És mindazok, akiknek megérinted az életét

Most és mindörökkön örökké
Amen

Rendben (1)

Érzed már Kicsi Kincsem?
Ez mind az, a félelem is az.
Én is az vagyok, ahogyan vagyok.
Balázskám, te is az vagy.
Nincsen semmi baj! Minden rendben van.
Nagyokat lélegezz.

Polaroid

Szeretek polaroid képeket csinálni a mozdulataimmal,
a hangommal, a képzeletemmel.
Sétálni az erdőben és táncolni, míg végül, egyszer csak
megérintem a fűszálakat.
Tényleg tapintani. Úgy énekelni, hogy nem veszem észre
mikor kezdtem.
Úgy mosolyogni, hogy nem veszem észre mikor örültem.
Majd a sziklaszirtre kétely nélkül visszatérni.

Thay: In the garden of my heart / Szívem kertjében

Thich Nhat Hanh:

In the garden of my heart
the flowers of peace
bloom beautifully.

Fordításom:

Szívem kertjében
a békesség virágai
nyílnak gyönyörűen.

Az egész

Az öröm?
Ahogy jön magától.
A zsebkésemmel sétapálcát vágni és úgy sétálni.

Hogy jön magától?
Két szett csikung segített most
egyszerűen, alaposan az egész mindenséget érezni.

Nem mindig nagy öröm.

Nem romantikus.
Néha csak az segít, hogy “és mindig, mindig szeretsz minket”
és a barátok, a gyerekek, a macskák.

Art of Integration 2017

Contents

Prelude
A love letter
Message for when it is time
Window of opportunity – a song of trauma
Become wide


Prelude

I.

Sages say
all is well.

All is well.

I spent nine whole months in a womb.
I was madly in love.
I was deeply in love.
I know what ecstasy is.
I know what pain is.
I know that I want home.
I know that I feel little compared to who I am.
I know I don’t feel little enough.
I was with my mother in the big lake.
I was with my grandmother in the big lake, many times.
I have an uncle.
I know what nature is. I know what my nature is.
I felt grief.
I know what solitude is.
I know what disconnection is.
I know what connection is.

All is well.

It is all done. It is all full. It is all here.
Loss is love, figuring that out.
Deep loss, deep love.

All is well.

It was all settled a long time ago,
it was all settled in the first few cells
and even before.

I went to school.
I had friends.
I was afraid.
I was pushed.
I was aggressive.
I liked to sing.
I liked to move.
I liked to love.
I liked to be aggressive.
I knew nothing better.

I loved my friends.
We used stones for sport in the breaks,
we threw them at each other,
to practice dodging and to
exert force.

I do that on the mat now.
I do that in dance.
I do that with my relatives, my friends and with strangers,
and foremost with myself.

All is well.

I was clever.
I was trembling.
I was glowing.
I had a challenging relationship with air.

I love air now.
I love water, fire, earth and the sky.

I learned to love the hard way,
the soft way,
through fissure,
through rapture,
through nourishment,
through gifts,
through touch,
through whistling,
through jokes,
though movement
and through tales.
I learned it on my own skin.

All is well.

I know hatred.
I know you, in me.
I react.
I present.
I allow.
I resist.

All is well.

Prearranged, already done.
I embody impatience.
I embody all.
I fail, a lot.
I blame, a lot, contract.
I know guilt intimately.
I embody vastness.

I was in love six times.
I don’t know really, about six times.

All I lived through is full, it was done,
it is complete, it is at least as much a fact
as loss is a fact. It is vast.

I am incredibly lucky.

Through my eyes I have seen my mother trying to commit suicide,
through my heart I have seen much more.
It was on the same day as my first kiss and as my first breakup.
It was done and it is full.

I have seen rage.
I have seen my process, I felt a lot.

I know full rest. I know abundance.

I had birthdays!
I had my third birthday and I had a huge cake, two stories high.
I found it too little.

All is well.

My grandmother taught me how to whistle, how to ride a bike
and how to play badminton. What a stupid name, we call it featherball.

I can remember lying on my bed, watching the patterns on the wall,
the witness was already there, at maybe three, four or five.
Same as today.

I have shown my genitals to girls. I was shown genitals. Maybe too early,
huge energy went in that direction. Now I am much less interested.

Going round and round.
And at this time a bit differently.
Cycles, and at this time a bit differently.

So much movement, so many emotions, such thickness of them, covering all,
playing hide and seek, moving, moving, moving, never stopping,
whirling. I stop and there is the eye. The world is in the eye.

I am weak sometimes. That teaches me a lot.

I know what health is. I know what sickness is.
Maybe I know much much more than that and I just don’t remember.
Where is it now? Where is the experience now?

Where is him and her now, I don’t say names and I don’t say qualities
because you know.

All is well. Doubt.

My father hang himself when I was 18, if I remember correctly.
I know little, I am not even sure how he went.
Haven’t seen him since a good while then.
It was settled when he was one or two cells and even before. It is like that.
Not everyone has a chance to know the breath.

All is very well.

Once I was very scared of him, or maybe twice, or maybe more times than that.
He loved me though, very much.

You know there is war. I know war. It was done when I was a cell or two.
I know my grandfather’s war and I know my great-grandfather’s war.
I know my grandmother’s fate. She waited for me to find her until she died!
Not in person. She was alcoholic by that time. It ran in the family.

She was the other grandmother. Grandmother nevertheless.
This one on the other hand was fit, feared nothing since she feared everything.
She was strong.

II.

So my father.
My mother.
Home.
Siblings.
Animals.
Trees.
Patterns.
Lights.
Colours.
Sounds.
Smells.
Forests.
Big beautiful lakes.
The sea.
Stars.

I love the moon.
I listen to the sun.
I can hear your thoughts when it’s time.

All is well, they say, welcomingly, with a boundless heart.

Boundlessness beyond expression, folding into itself, weaving and
standing still at the same time.

It gets vaster and vaster and thinner and thinner, subtler, just barely there.
At the beginning or at the end.
Light. All at rest.

I faintly remember.

All is well.

My grandmother (the one with the whistle and bike and badminton) loved me to pieces.
Basically everybody loved me to pieces.
I am extremely lucky.
How couldn’t I feel all this now?

I do have hard times. I do have seen and felt terror, book-worthy fates and stories.
Some first-hand, many of them second-hand, it is here, now!
It was always here.
It was never ever second-hand, first-hand,
it was just weaved into the system so that I am here.

I was born with a fragile immune system. Or so it seems.
Or maybe I was just – surprised!
What’s with this flesh?
How come?
It was so calm and it was so vast.

I do have a nervous systems that plays tricks,
or at least this is what I see, maybe all fantasy. It may just be fine.

All is well.

I read the books. Good books. That is done, too. Oh I love so many things.
I have seen the sea.
I stood on a mountain and on a dirt pile.
I dig holes.
I built little houses.

I love knives. That’s from my grandfather maybe. From both of them.
One a smith, one a woodsman.

What else do I need?
What else to have?
What else to know completed?

I raced. Loved it. It is done as well.
Once I built good health for myself!

How come, where to come now? I can only come here. Why the movement?
Love.

On and on and on.

I learned this word vicarious.
All good there as well, even though it kills in wrong hands.
In my hands, in proud hands.

I’d lie down and feel whatever there is to feel,
the feeling for, the feeling instead, the contraction,
the lack, the love, the joy, the ease, my feet,
the grass, the dirt, the moon, the sky.
I’d think a lot because I do. How long, I don’t know.
There is a difference now, and that is the silence in the background.

I keep coming back to my mother, vicarious you see.
I can pity her, pity all who is not able to, who had little,
who grasp for way more. The guilt and all, all here.

All is well!

She spent nine months in a womb! You know the drill, I just said it all!
It is all done, ever ready! All very well!

The gaping hole of a gushing wound, all good, fire in the nerves, the pain,
complete hopelessness and infinitely narrowed in perspective beyond belief.
All very well.

I used to break apart and I still do so. Against my will or at will.
This is how near I am.
As I write this I am breaking, shifting again,
going deep with also loosing ground now.
It would be good to get physically connected right now, with a human,
to tell someone I want a touch or two now.
Sometimes I want to be held or caressed.
Sometimes I just want to be left alone!
I used to move my feet into funny positions and it was the most natural thing to do!
Nowadays I move my feet in very strict patterns and I don’t call for whatever I want.
Back to the ground now.

A simple life. Sounds very complicated with such rich embroidery
and it is so so simple after all.
A few events.
An unspeakable amount of atoms all moving in one direction.
Support beyond belief. And it does not matter, it is just there.

I like a good bean soup nowadays. Toblerone. A gasp of air.
A glass of water.
To play a game.
Soft pillows.
The colour white.
A long walk.

More important than many things – or all things basically.

All is well.

And I do have hair, funny business.

Also, I look at you in me lately.
I try to uncover the parts hidden by your name and flair.
A good way in, as long as so restless I am.

III.

The boy who picks up fallen leaves and puts them back up.
A boy who does not want to accept that his family
brings the presents, not Christkind or Santa Claus,
and there are no Krampuses.

The child picks a living leaf, tears it up and throws it away.
Who to blame?
The adult does the same.
Fall comes, the leaves fall, who to blame?

Spring also comes, and winter, summer,
there is lushness, scorching light or frozen wilds,
who to blame?

We live and die, who to blame?
Who messed up, who have failed?
I shake it out of my body again and again,
I know no better until there’s grace,
all in cycles again and again,
and each time a little bit differently.

What’s this tension that does not look like grace?
Where are those goggles, or gogglelessness that shows grace?
I can’t fly out of my chest in infinite softness all the time.
I am too fragile. I’d like to see it here,
in the flesh, here and now.

It must be between atoms, between moments, between words,
in the swiftness of contraction,
in intensity, in the ease of rest.
Where else could I look if I am here? What is not here that I need?
How could I be more here than that, in the flesh, breathing, bleeding,
feeling, sneezing, wanting, playing,
avoiding, watching, working? Maybe too busy organizing?
Cut out the middle man they say. The middle man is also it, it must be,
everything is it. We just don’t prefer it fully, don’t love it fully,
don’t love us fully. We can, right here, now, in all this fuss,
just lie back down, resting our weight in and on our rib cages and we would be
carried that way, no more, no less, it just happens on its own.
Slumbering now, twenty minutes to lie back down,
whatever minutes, words and wordlessness are,
and let’s do it when it is doing time.
My bed also carries me somewhere.
On your feet!


A love letter

The white bird of happiness.
A white man.
Three feathers, trinity cross,
three colours, (blue, yellow and green),
three pictures, (all the rainbow),
three paintings.
A couple. (Pain in the abdomen.)
Synchronizing, mixing the sides.
A cup. Water.

Dear Me,

Go for it! Go for it! Go for it!
Go for it! Go for it! Go for it!
You are fast.
Just go for it.
Go for the clothing brand,
go for the process, go for love,
go for romance.
Go for it! Go for it!
Go for it or fly for it.
Go for it. Go for the body.

Breath.
Time.
Slowing down.

Stay calm. Stay wide.
Go for it!
Go for it!
Live that shit.
Enjoy the beautiful abundant you!
Never hide! Go for it!
Fall and raise! Go for it!
You are wide. Be wide.
Lush. Dark comes around, goes around.
Round and round,
and you can stay
wide as you are.
Breathe!
Wait! Enjoy your companion, time!
Slow down!
Waves. So what? Learn!
New moon! Each cycle.
Just do it. Be watered!
Love. Love. Love.
You are life, limitless,
ever changing, rising-falling.
Pain. Love her! A big chunk of you! LOVE!
Stay wide, always wide,
as you are.

Fly. Keep the ground.
Walk. Love. Be patient.
Stop if you must or feel like.
Pray. You are doing it for yourself.

Go if you have to. Stay calm.
Not sure about this part,
or if someone else goes.

Round and round.
Stay. And go for it.

Go for it.

Go on.

Love.

You.

Message for when it is time

Message for when it is time:

How is your pain?

I love you with your pain,

and I love you even more than that.

Window of opportunity — a song of trauma

What is the difference between being god
and knowing that I am god?
Being at the mercy of… whom?
Being refused… by whom?

The joy of being accepted fully.
Madrecita, accept me,
Madrecita accepted me,
Madrecita nurtured me, so I could be myself.

Resting in the abundance I am, now,
a lush landscape, caressed by warm winds of soft emotion.
Living. Waves at bay, the window of tolerance,
the window of opportunity presents itself.

Your salvation, your very life is in that window.
God is in that window, silence and freedom is in that window.
What is the difference between being god
and knowing that I am god?

Look for your allies, they are here and they are soft, white:
Breath – the secret of secrets,
time – always in your favor,
slowing down.

Stay calm. Let the innermost chamber of your heart open and see what’s inside.
As ever greater wings spread and even further reaches unstoppably appear —
all lush, ever living — your heart-bird, made of light also safely arrives.
Make no sudden move. Learn to walk, to fly. Breathe.

Roots, landscape, sky, all you. Silence, all you.
Who are you? Explore that landscape! Explore who you are!
Explore the parts covered by names and faces. Big chunks of you. Who are you?
Where is your end and where do you begin? Let this breath reveal that to you.

Who listens? What is this window? What’s in the gap? What stays?
I don’t know, but I am carried, all the time.
I give myself, and all I get is life,
one breath at a time.

Become wide

Become wide
Be calm and wide
Breathe

Harmonize the sides
Do silk reeling
Alternate nostril breathing

Cold showers
Exercise

Szem

Alkotás, egyedüllét, szembogár,
körülírhatom a lényeget.
Hogyan írhatnám le magát a szemet?

A szemben együttlét van.
A világ. Áradás.
Most és mindörökké. Amen.

Szabadság (1)

Mindig itthon maradni,
Együtt érezve is.
Mindig hazatérni.

Senki sem tudja jobban,
Senkinek sem fáj jobban,
És senkinek sem jobb, mint neked.

Maradj hát benned, körülötted,
Így az lehetsz, aki csak te lehetsz,
És így élheted a legtöbbet.

Ne aggódj folyton, dolgozz bátran,
Akkor is ha kellemetlen,
És szokássá válik benned az élet.

Minden teljesen az enyém

Minden teljesen az enyém, amíg a szem ellát,
És mindenem a Tiéd, amíg a szem ellát.
A teljes egészet szeretném érezni,
És meg szeretném bírni.

Lépésről lépésre,
Kifejezésről kifejezésre.
Akkor működik hogyha áramlik, ez a természete.
Lélekzetről lélekzetre.

Én vagyok az, mondja Jézus, és
Békesség nektek, mondja szintúgy.
Egészen a föld végső határáig,
Én veletek vagyok mindig.

Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Fogadd el és szeresd az életet.
Fogadd el és szeresd magad.
Ereszd el ami megragadt.

Közvetlen

Maradj közlegény
Maradj közvetlen
Maradj kommunikatív

Utánad fütyülnek
Integetnek

Pont az
Akit szeretnél

Zöld hinta

Parizer, paprika, kifli, kakaó,
ülök a zöld hintán,
mint akinek minden jó.

Élet 101

“Omnia vincit amor.”
“Ora et labora.”

♡ Kedvesem! Bátorság, szép nyugodtan:

  • Öleld meg magad. A kitartó melegség segít melegen maradni. Teremts, kérj melegséget amikor azt sem tudod mi az. Fizikailag is megteszi. Szeretlek!
  • Fejezd ki. Csinálj valamit egészen addig, amíg meg nem találod azt ami feszít, amit elnyomsz, ami blokkol, ahol elveszíted az energiád. Hozzál létre valamit, mozogj, írj, rajzolj, fess, készíts szobrot. Énekelj, üvölts, zenélj, püfölj. Remegj. Váljon szokásoddá. Figyeld meg merre tart a vonalad, a papíron például, vagy a térben. 📝
  • Mozogj. Az élet mozog, áramlani szeret, úgyhogy mozdulj meg te is amikor tudsz. Más nézőpontból más a világ. Ne lustizz túl sokat.
  • Add meg magadnak amire szükséged van amennyire tudod, teremtsd meg a feltételeket. Becsüld fel és becsüld meg azt amennyi most van. Táplálék, menedék, pihenés, szociális kapcsolódás. Töltekezés. Mozgás, alkotás. 🍕🥗
  • Figyelj. Ne rohanj, amikor a zónában vagy akkor először csak nézz körül, majd próbálj fokozatosan megmozdulni. Minden rendben van. Tánc. 💃
  • Térj vissza magadhoz, ide a hétköznapi életbe amikor elkalandozol. Újra és újra. Amikor figyelsz egyre könnyebb észrevenni ha nem vagy itt. Itt, most minden rendben van, itt van rá esély, hogy minden rendben legyen. Minden amit csinálsz itt történjen. Mert itt történik. Minden más ügy elintézi önmagát. Amikor szenvedsz nézd meg, hogy itt vagy-e, magaddal.
  • Hogyha segítség kell, akkor ott a lélegzeted, az idő, a lassulás. Bármilyen mosoly. És ott van a többi ember is, az állatok, a növények és a táj. 🦊🌳

Csinálj, juss keresztül, kapcsolódj, most legyél, önmagaddal, és rendben vagy.
Érdeklődj! Mosolyogj!
Bármelyik és mindegyik a fentiek közül lehet ima. Most imádkozzál, itt, ahol minden rendben van. Mindent csinálj innen.
Csak az hibázik aki csinál is valamit. Mozgáson át a csendbe.

Körülbelül ennyi. Legyél békében és örömben magadon keresztül ebben a világban. Nagyon szeretlek! 🌼

Békés karácsonyt

Jelentse a békés karácsony
bárminemű, emberekre vagy önmagunkra
irányuló erőszak hiányát!

Jelen vagyok teljesen.

Amikor engem bántanak,
nem akarok bántani senkit.

Jelen vagyok teljesen.

Gondját viselem
a bennem eredő erőszaknak
és nem irányítom senkire sem!
Újra meg újra meg újra.

Jelen vagyok teljesen.

Amint az erőszaknak vége,
megízlelem a békességet,
a nyugalmat, a közösséget.
Boldog karácsonyt!

Minden sok fényt

Minden sok fényt szeretnék felkapcsolni
És sok-sok melegséget kiengedni
És csak szeretni, szeretni, szeretni

Minden sok fényt fel szeretnék kapcsolni
És sok-sok melegséget beengedni
És csak szeretni, szeretni, szeretni, szeretni

Kollázs (1)

A hozzám vezető út rajtam keresztül vezet hozzám
Nagyon fontos itt maradni
Élvezd az estét, csodálatos este. Éjszaka óriási csillaghullás lesz.

Hiperhajlítás

Mindent elvégeztél amit elvégezhettél,
minden készen van,
készen vagy teljesen.
Nyugodtan elnehezedhetsz és
csak pihenhetsz, pihenhetsz, pihenhetsz, pihenhetsz.

Most és mindörökké.

Szeretlek, szeretlek, szeretlek
Szeretet, szeretet, szeretet
Szeretek, tér, szeretek
tér, szeretet
szeretet.

Amen.

Háromsoros

Tetoválás helyett kihúzatom egy fogam
Mennyország helyett Kedvesem (Önmagam) ölében, szeretetben
Járom e világot, és lehetek önmagam

Invocation

Snow melting down my face
Going in
Being in
Meeting my heart

Clarity in everything
Each move
Each vein
In the blood

Blood flows
Clarity flows
Clean truth
Unhindered

From my voice
To the sea

Peace

Lay down the arms
Find a means for peace
Grope for peace
Be peace
Head to toe

I love you

Cauldron of emptiness

Sitting at the cauldron of emptiness
Stories at bay
In peace

Courage for a peace accord

To:
I will not kill you
I am aware of you
I honour you

Fro:
I believe you
I understand you completely

Stones / Kövek

Stones

Grey and white stones on the ground,
And a green one:
Finding a way to love you

Kövek

Szürke és fénylő fehér kavicsok a kövek hézagaiban,
És egyetlen zöld:
Utat találni hozzád

Birds of the heart

One bird: The bird from the innermost chamber of my heart lifts up and sits on your shoulder.

More birds: You overflown with birds of the heart.

Even more birds: A simple washing line overflown with birds of the heart.

Dance

Peace in every breath
The wide and wild sky, air, in every inspiration
Being held by the Ever-living Lady
And being breathed by her, Banshee
Peacefully present
To my dance

I am peace / Békévé

I am peace

I am peace
And my body is a prayer for peace
That’s all

Yours, too
And I appreciate prayer
And I appreciate peace

Some more loud
Some more silent
Radiant

And watching you become
Free
Brings me to tears

Békévé

Békévé váltam
És a testem imává a békéért
Ez minden

A tiéd is
És én értékelem az imát
És értékelem a békességet

Hangosabban
Csendesen
Kiáradóan

Szabadulásodat látva
Mindig
Könnybe lábad a szemem

At the crossroads

Dancing at the crossroads,
At the no place
Where past and future meet,
This is the moment when
Stillness moves and you just follow.

What is your decision?
By whom is it made?

This doorway through the heart

Our heart is capable of perpetually breaking and melting
And when we can just allow it and go really easy about it
Then we simply become already free

(And we naturally know how to do it)

To be free is to be free of protection but being held
To which the one way I know is aligning with peace
Because nothing stands in the way of peace

Peace rests

This is the simple meaning of heartfelt prayer and meditation
Which is pure presence
Happiness, compassion and overwhelming love

A song really, for you
About joy and love
And the acceptance of all

In the words of Saint Francis of Assisi:

“And Lady Poverty lay down upon the bare ground for she was weary, and they straightway brought her a stone and laid it under her head, and she slept for a brief space in peace.” (1)

It is a way of loss
Arrival to the unceasing recognition
Of full nourishment and holding in clear presence

I am afraid to write: There is nothing more safe than
Loosing protection
While deeply rooted in the ground


(1) a quotation from Margaret Cushing Osgood’s beautiful anthology, The City Without Walls, from 1932, via Claire M Mathews

Szeparáció

Ki az, aki igazán közel van?
Én itt vagyok.
Felébredek és névnapom van
És annyira új a név, hogy csak Cs és Cs és V emlékszik rá
Én egészen el is feledkeztem

Jó, amikor emlékeznek az emberre.
Rendszeresítek egy névnapos naptárat
És beleírom a születésnapokat is
Azért, hogy emlékezzek rájuk
Emlékezzek az élő emberekre

Szeretném, ha mindig jól emlékeznének rám
Ha mindig kapcsolatban lennénk
Ha mindig ölelésben lennénk
Olyanban ahol nyílt a szív
És közelebb húzódunk ha egyszer csak szorul

Egyedül vagyok? Nem tudom.
Ölelésben vagyok? Nem tudom.
Szorul? Nem tudom.
Megiszom magam, sétálok, ha szembejön valaki
Megölelem és nem ölöm meg és iszkolok

Közelebb megyek mint távolabb
Feléd és nem felőled
Szerintem nem vagyok egyedül.
Én egyszerűen csak együtt szeretnék lenni
Akkor is amikor egyedül vagyok

Tudsz-e ész-re venni?
Tudsz-e szólni? Úgy örülnék, ha szólnál.
Tudok-e nyugodt lenni? Szépnek hallani amit mondasz.
E g y ü t t lenni vagy külön?
Magadhoz ölelsz ha elfogadom.

Tanulom.
A távolságot mint üveggolyót megkapom.
Meleget választok.
Ha tudok közel ülök az öledbe, kezemben az üveggolyóval.
Nyugodtan. Egy nyugodt embert nem lehet bántani.

Nyugalomban nyílik ki a szív.
A tiszta kapcsolódásban jól érzem magam
Áramló szívvel jól érzem magam
Amikor félek bátor maradok
Az öledben ülni és nem félni

Az Anya hangja: nyugalom
Fognak, tartanak
Akkor is, amikor elengedtek
Nyugalom
Csak érezd, kedvesem, hogyan hasad át ide aki vagy

Ne félj
Lubickolj
Egy kicsit fáj
És utána meglesz az
Aki vagy

Itt vagyok benned
Itt vagyok a karod ölelésében
Itt vagyok az összes gondolatodban
És itt vagyok a szívedben.
Egyszer csak pihenj meg bennem kedvesem.

Most pedig felülök és megcsinálom a munkám.

Utóirat:
Amikor az ölembe húzlak
Akkor férfi vagyok
És akkor mag-amhoz húzlak
Ha akarod

One-on-one 101

“Just be gentle!”

Every once in a while we loose some of our presence.
Then we are only partially here.

When this happens our programming kicks in and our wounds start to play us like a beautiful instrument that we are. We really display the most beautiful separation, pain or fear that can ever be painted.

My most pronounced one is separation. When I feel it ache then I separate. Me from myself, you from myself, me from you and myriad other things, to no-thing. This is a very painful, dry place, destructive. It is a cage really, and I am the bird in it. A ribcage, a made up cage, a pattern in our bodies and in our minds.

So this happens, I already feel nauseated, or feel angry or just blank. I feel not selected, I feel left out and opted out. I want in. And I start to feel this numbness or anger – mostly silent, most hurtful anger – instead of the pain.

So we become to loose some of our presence. We are not here fully, we are somewhere else, in a state, a memory, a pattern, and then in the pattern of our answers to these situations, which is the same situation in essence.

If we are lucky then we fail better each time: because we will fail over and over again, no one to blame! It is our nature playing out.

If this play comes to actually fleeting or loosing someone, then a larger round begins again, with a bigger sense of separation and all the stages, a bigger lesson in presence.

If you are lucky and you know how is it to be fully here then feel that memory, reach back to it as it also reaches back to you.

So again, it is all about well worn in patterns of fear and reactions and anger and hiding. Anger is natural, fear is very natural. The trick, the golden thread is the pain itself. The moment you manage to feel it, to surrender all your bullshit fear (see?) then off you go and here you are. Life (sic) nothing happened.

So bullshit fear I say and what does it mean? It means a remainder of anger halfheartedly expressed.

Do not stain. Do not stain your loved one, your own self. When fully here you know there is no stain. Anything there can happen in peace. When half-asleep then you can stain. Somehow the lips of the wound play a hurtful game. You have to come through allowing the pain. You see it does not take hurting or multiplicating whatever you have. It takes embracing and reaching back to full presence that also reaches back to you. That’s called remembering.

So in you are, in the gist of it. You are blind and cannot see, and you are deeply entrenched in a profoundly defined pattern of you. Your loved one is there. You can hardly see.

You know she is suffering there. Some of you flipped. So did you. And you hurt but cannot see because it is too fast. You see a blur and know that something is already done.

Now you can go both ways. You can really destroy. Let it out, delve in it, hurt and destroy.
Your loved one is there and she is suffering, you can destroy her and you can destroy yourself – of course. It is all about destroying yourself. Remember the pain. It is not about inflicting pain, it is about pain revealed once but in full.

I. Now:

* Slow the f* down!
* Stop hiding and reveal yourself. Unprotect.
* Only look for her. What is in her eyes? Look. Find her. You see blurry because you cannot see. Go until you can see outside of you.
* Sloooooow down! Give a signal about that!
* No decisions. Wait. Preferably rest.
* It will settle. It helps if you can somehow express. In any safe way.
* Sloooowly, sloooowly now. Say it to her, she might bear with you.
* Use tricks for communicating. Cards might work, or a pen with words. Show it to her if you cannot speak. An impediment in speech is natural, you are not fully here, remember?
* You see, you do not want to destroy in real life.
* On your way to full presence.
* You are really a lovely one.

II. The challenge is:

* That you really like your cover. Like a covert operative. You are a silent type.
* You like to hurt in you and to flee.
* Maelstrom Man.
* It is not bad! Something to work with, so:
* Know your pain! Know your trigger. In advance, early, before escalation and do the drill!
* Fail and fail better until you stop and come home!
* You really are a cheeky, lovely one!
* So much love!

III. Most importantly:

* Just find yourself please. The best thing you can do is to find yourself, give yourself time and be gentle. Love yourself. Just let it settle, pass.
* Check where you are and move from there. You are loved.
* Find your own place in love.
* Peace.

Heart

This is one decision away
One stop away
Simple, complete rest
Right here, where I am
And where I go from here

Prior to both sides
Through fear and order
The heart-road I know is here
Where I am
And where I go from here

Free

Focus (….) wider

||: When focusing on a person, on a problem, on pain, on despair, on helplessness,
please focus wider.

Know what you focus on, also when it is narrow, intense, dense.
It is you, love it.
Focus wider and love that, too. See the bed that holds that sorrow.

Just sit and focus wider, softer.
Say a prayer if you will or count your breath or watch the birds.
Do what brings you close, softer.

Lay on your belly, face down, collapse and sink into the earth.
Say your prayer the way you can.

∞ All the time.

Also, stop, if you can. There is a pull. Does it apply to you?
There is a pull. Why go? <– ♡ –>

∞ And then: just pray.
Offer your all and deeply ask for forgiveness.
This is all. The answer is empty and you know it, what was the question?

BAMM!

Also forget all this and pay attention to your daily life.
Look most at what you do not like to look at.
Take your blissful dream and focus on the uneasy parts.

Focus on the uneasy part and then focus wider, softer ever again. :||

Anna és Pál

Fényes asztalnál ül Anna és Pál
Mezítelen lábfejük összeér
Anna feje Pál vállánál.
Tizenhat évesek.
Anna kicsit jobban bújik
A kicsi lábai törleszkednek
Valamit olvasnak, tanulnak vagy írnak
És világít az arcuk és a hajuk
Jobban, fényesebben
A napsugár pászmáinál

Választás

Isten bocsásson meg nekünk
Isten segítsen meg minket

Kész csoda, hogy látjuk egymást
Becsüljük meg a pillanatokat, amikor
És építsünk fel egy (két, három) életet
Ennek szellemében

Mi mást építenénk fel?
Az érintés támasz és az érintés nyomás
Hogyha az akadt el
És ha Rád nézek mindezt látom

Kis mennyország
Ezt választom

Amikor tudom
Eltelik néhány perc, néhány nap
És megint döntök
Ugyanezt választom

Hogyha szükséged van valamire, kérlek szólj
Lehet, hogy szemüveget kell cserélnem
Hogyha szólsz, akkor nem Kedves vagy, hanem
Ember akinek neve van

Amikor nyomást látok
Akkor várok
És szólok
Te pedig ugyancsak türelmes leszel

Tiszteletben megtartjuk az embert
Akire mindent rávetítünk
Tiszteletben megtartjuk az embert
Aki a melegét adja

Isten bocsásson meg nekünk
Isten segítsen meg minket

Anya

Az örökké keresett anya.
Isten minden sejtben.
Anyánk véghetetlen szeretete minden ritmusban.
A csend és a valami ritmusában is.
Visszaperdülés a csendbe.
Anyánk is anyánkat keresi.
Szomorú?

(Kommentár: Az anya véghetetlen szeretete. Bennünk is.)

Csalogány

Amikor a Pető Intézetben jártam,
annyira megeredtek a könnyeim
a gyerekek mosolyától,
hogy termőre fordult a szív,
és előbújt tőle a csalogány.

Ártatlan

(Egy emberi
Kapcsolat margójára,
Egy emberi
Élmény margójára)

Édesanyám melle
A Te mellbimbód puhán a számban
A mellbimbód keményen a számban
A péniszem keményen a kezedben
A péniszem keményen az öledben
A szádban
A fenekedben
A szívem a torkomban
Nyílik, tágul, olvad
Menedékre lel, eggyé válik

A Te mellbimbód a számban
A fejem a mellkasodon
Kezem a feneked oldalán
Derekadon

Nyelvem a melled
Puha, nedves, gondos melegén

Kicsi vagyok, biztonságban vagyok
Tudom, hogy mi történik
Te is tudod, hogy mi történik
Átjutunk ezen is

Hogy
Önmagunk lehessünk

Hogyan szeressünk?

Csak finoman
Lélegezz

Szeretnek

Szeretnek. Ilyennek születtem?
Igen. A szeretet gyermeke. A szeretet éltet, a szeretet nevel, a szeretet ad ennem, a szeretet nevet velem. A szeretet vesz levegőt és a szeretet lát a szememmel. Ír a kezemmel.
Hogy mondhatod azt, hogy szeretlek, ha?

I am loved. A fájdalom, a sérülés a hasamban is szeretet. Hogyan lehetnék szabad enélkül a sérülés nélkül? Élet. Hogyan lehetne saját életem?
Gondolkodás nélkül táplálsz a lélegzeteddel, a véreddel, a szívveréseddel. A májaddal. A kezeddel.
Aztán szabadon engedsz. Futni hagysz. Szállni!
Szárnyakat adsz, vagy kerekeket legalább, hogy gurulhassak. Szállj, hattyú, szállj, Jégmadár!

Szállj! Szállj! Szállunk veled. Mindig. Sosem vagy egyedül.

Vigyél hírt messze földre és hozzál hírt arról, hogy itt éltünk, itt mulattunk és itt sírtunk. Itt múlattuk az időt. Megadtuk amit meg tudtunk. Mi is szállni szeretnénk, de már nincsen szárnyunk – vagy sosem volt.

Sosem szerettek minket feltételek nélkül. Majd mi, szárnyakat adunk, amennyit csak tudunk. Egy dologra figyelünk, hogy csak szeressünk, feltétlenül. Felkelünk érted. Elmegyünk érted. Nem várunk semmit. Csak szállj, szálld a Te életedet, és nyugodtan szállj. Érted van minden. Nyugalom. Végy lendületet. Bukfencezz. Vess keresztet. Szeretkezz. Énekelj. Nemzzél gyerekeket. Élj, mert jól vagy így. Nem rontottad el, nem tudod elrontani.

Szeretlek. Én is szeretlek.

Nap mint nap.
Nyisd ki vagy pihentesd az
okos, szép szemedet.

Sosem vagy egyedül. Tartjuk a hátad ha nehéz. Te is tartod a miénket. Élhetsz és pihenhetsz. Ennyi az egész.

Annyira szeretek!

Hogy önmagam lehessek

Hogy önmagam lehessek
És tudjak is önmagam lenni
Ott ahol vagyok és úgy ahogy vagyok

Összerándulok amikor eszembe jut
Mit mulasztottam el
Vagy mit rontottam el

És megkeresem aki elmulasztott
Vagy elrontott és
A szívembe fogadom

Legyen az apám – bennem
Vagy az anyám – bennem
A tanáraim, az én egykori önmagam – bennem

Egy beidegződés maradt
És a képesség, hogy leüljek, megvárjam
És megszeressem

Ezzel megmentem az életem
Képessé válok másokkal élni úgy
Hogy a vetítővásznaim, emlékeztetőim testközelben

Akikkel egy levegőt szívunk, egy ágyban alszunk
Beszélünk, viselkedünk
És túléljük a beidegződésinket

Hogy önmagunk lehessünk
És tudjunk is önmagunk lenni
Ott ahol vagyunk és úgy ahogy vagyunk

Beidegződések nélkül

A beidegződéseim nélkül
Te vagyok a beidegződéseid nélkül
És vagyok a vagyunkban is

Ha hagyjuk
És emlékszünk
Kik vagyunk, és hagyjuk, és hagyjuk

Akkor talán nem fáradunk el
És szabadok maradunk
Mint a madár

Elmentem

Azért mentem el, mert mérges vagyok
Amiért magamra hagytam magam, amire
Azért vagyok mérges, mert fáj,
Hogy apám, akit valaki magára hagyott
Magamra hagyott,
Akit anyám,
Akit valaki magára hagyott
Magára hagyott,

Majd és mindenek előtt
Magamra hagyott engem Anyám is,
Gondolom én,
És én is őt,
Holott ez lehetetlen,
Mert Anyám nem az az asszony, aki elhagyott.

Gondolom én, írom,
Hiszen most is itt van, Anyám is, a kedves asszony is.
Apám is. Én is.
Mind itt vagyunk.

Hát ezért hagyom én magamat magamra
Időről időre, vagy
Ezért érzem azt, hogy ha most elmegyek,
Akkor magamra maradok.

Visszatértem

Most például itt ülök és figyelem a hasamat.
Menni kéne, hívni kéne, nem megyek, nem hívok, hanem figyelem a hasamat.
Akkor szeretnék elindulni, amikor már csendes.

Egyedül többet hagyom magam pihenni. Több időt kapok.
Kevés ha csak ennyit írok ide, de: Miért?
Szeretek egyedül lenni és teret hagyni magamnak. Hogyan építem fel ezt a börtönt?

Most megindulok.
Váltásnak tekintem.
Ütemváltásnak, amelyből visszatérek. Visszatértem. Egyáltalán miért mentem?

Voice

I would like to reside in my voice
Inhabit my voice
Give life to my voice
Sound my voice
Show up in my voice
Live through my voice
Connect through my voice
Outside the shadow of judgement

Me as my knife (1)

I am black and brown,
Made of steel, brass, plastic.
I am very sturdy, safe,
I am balanced, thick, heavy, fulfilling.
I can rest easy and happy.
Am I also sharp?

Me as a slab of ice, as a chestnut and as a small, white pebble

I vanished. I am not here.
I used to be shiny, crystal-clear and strong.
I used to be stable, on top of water.
Now I am water.

I have an open layer on me. My skin is broken.
I feel open. I am brown. I am brighter inside.
I am dirty, or I was while I was frozen.
Then I got wet.
Now I am sitting here as me.
I will vanish.

I am bright, white. I am small. I am solid, strong.
I was sitting in wedges, all around mostly dark stones.
There is a few of us. I am a white dot. I was.
Now I am sitting on the floor, waiting.

Hullámokban szabadok vagyunk

Hullámokban gondolkodunk
A testünk pedig remeg, ha hagyjuk, remeg, remeg
Nincsen semmi baj ezzel a hellyel
A gondolkodásunk jellegzetes

Feszülünk, gondolkodunk, gyorsan, rögtön, hamar
Remegj, remegj, lazulj…
A gondolkodásunk szintén elpihen
Ellazul

Sikití – sikití – sikití…
Sikití – sikití – sikití…

Finoman

Aztán a hullámok mentén megállunk
Türelmesek vagyunk
Egészen kinyílunk
Felállunk, meghalunk

Me as my knife (2)

The perfection of God is in me
I am an ultimate object
I have clean lines
I am a symbol of the love of God
Here
I am stiff and still
I can cut through
And I exist
Clearly in presence
Of my Lord, my Father
My family
The trees, inside and outside
Clean, clean
In love
A sea of God
Of pure consciousness

Courage

A process alone
Is a process in gold
A process in the company
Of millennia, of great cohorts
All in trust
All in gold

You will be fine
It is bigger than it seems
Less dramatic
Pacing is automatic
You are fine, darling child
And wild

Szív

Tiszta szívvel nincs miért aggódni
A szív pedig tiszta
Az is volt, az is marad
A vizek zöldek, kékek, sárgák
Az egek kékek, fehérek
A szívek mindig rózsaszínek

Együvé lenni

Együtt lenni
Isten csendjében
Isten végtelenségében

Örökös érintésben

Az élet összes
Egymást érő
Ciklusában

Megjelenni

Levegőt venni
Érintkezni
El sosem veszni

Elveszni?

Lenni
Végig itt lenni
Elélvezni

Folyamatosan elélvezni

Az a jelenlét
Aki fogja a kezem
Változatlanul fogja a kezem

Változatlanul

Itt van
Mindig itt van
Itt vagyok

Ölelünk

Nem tudok múlt időben írni
Mert nincsen múlt idő
Csak most és mindörökké

Van

Olyannyira itt vagyok
Hogy a múltba és a jövőbe
Terpeszkedem

Terjeszkedem, pihenek, élvezek

Itt
Isten békéjében
Bármilyen formát is öltsön

Figyelek

Ameddig tehetem
Áldás és békesség
Elpihenek

Fájdalomköntösben (a szóközökben)

Fájdalomköntösbe öltözött az élet
A bőröm remeg, rezeg, félelemingem-ruhám
Mentén élek, élek
Az élet öltözött fájdalomruhába
Fájdalomingbe
Az öröm öltözött zekébe, szőrmekabátba
Az élet visel vasalt cipőt-nadrágot
Az élet ordít-üvölt kecskeugrásban
Az élet őrjöng finom fájdalmában
Az öröm, a fájdalom, az élet
Nagyon nagy betűkkel élet, élet, élet
Vesz ételt magához, bőrt, úszót, selyem-vizet
Levegőt, levegőt, levegőt
A nyálkahártyák orgazmusán keresztül
Széttáruló buborékokban, szétterjedő hullámokban
Ingben-gatyában
Vidáman, orgazmusában, fájdalmában

Finom remegés, ördögtemetés
Angyalnevetés, emberkeresés

To bear

What will you do when force does not work any more?
Will you adjust to love?
Only as a last resort?

To bear to see the face of God is almost out of the question.
Maybe step out of the question.
Here and now, just do what you would do if you truly loved yourself.

Surrender

What will you do when force does not work any more?
Will you adjust to love?
No, you won’t.

You can surrender though,
And in surrender adjust to love,
It is OK.

Surrender by surrender,
Easier,
Easier.

Az én anyám

Mindent Tőled kaptam és mindent Tőled kapok
Csak egy ugrás a szabadság
Ellazulás
A köldökzsinór finom biztosítókötél
Alattam elterül a táj
Egy barlang szájában ülök
Hegyorom tetején
Szívemben szorongatom a Bibliát
Lépés nélkül elrepülök
Ülök, ülök míg elrepülök
Minden egyes bonbont Tőled kapok
Bizalmamban az Úr az én bölcs atyám

Ideje

Ideje feltennem magam, mérlegre tennem
Nem félteni
Hogy itt lehessek, és magamtól mehessek

Libre.

Libre!
Libre.
Libre.
Libre?
Securitas?
Securitas!
Securitas?
Vacuum. Horridus!
Libre.

Finomhangolom magam

Finomhangolom magam
Sakkozom, hogy tiszta legyen a gondolkodásom
Meditálok, hogy elüljenek a gondolataim
Edzem, hogy tiszta legyen a testem
Alszom, hogy kitáguljak és felébredjek
Kapcsolódom, hogy tiszta legyen a lelkem
Aztán így dolgozom, élek, rendet tartok
Amíg tudok, aztán remélem, hogy megtartanak
És meglátom mi történik

A napsugár fia

Reciprocitás, reciprok gyök kettő
Hajlamos vagyok azt hinni, akarom azt hinni
Hogy ez az egész szép
Hogy az élet néhány kulcspontja, csúcspontja az élet célja
Hegye, völgye, virágkelyhe

Meghatódom a gondolattól, hogy volt cél
Valószínű akkor rá tudok pillantani arra, ami elmúlt
Nyitott szemmel, szívvel, emlékezettel
Szájjal, könnyel, fájdalommal
Permeábilis, nyugodt örömmel

Rá merek nézni arra, ami van
Itt, most van — és minden most van
A szív kék kismadara is most van
Amint rá merek tekinteni, és minden másra
És egyszerűen jelen vagyok

Örömélet

Kibújt a szög a zsákból,
Szög a zsákból, szög a zsákból,
Ezer szög bújt ki a zsákból,
Ki a zsákból, ki a zsákból,
Ezer szög bújt ki a zsákból,
Ki a zsákból, ki a zsákból,
Jól kibújt a szög a zsákból,
Jól kibújt a szög a zsákból!

Élet, élet, élet, élet,
Élet, élet, örök élet,
Messze-messze örök élet,
Élet, élet, messze-élet,
Élet, élet, élet, élet,
Élet, élet, örök élet,
Élet, élet, élet, élet,
Élet, élet, élet, élet!

Kibújt a szög a zsákból,
Kibújt a szög a zsákból,
Ezer szög bújt ki a zsákból,
Ezer szög bújt ki a zsákból,
Élet, élet, élet, élet,
Élet, élet, örök élet,
Élet, élet, élet, élet,
Messze-messze örök élet!

A bőrömet levetettem,
Levetettem, levetettem,
A bőrömet levetettem,
Levetettem, levetettem,
Messze-messze levetettem,
Levetettem, levetettem,
A bőrömet levetettem,
Levetettem, levetettem.

Mindenséget megízleltem,
Megízleltem, megízleltem,
A mindenséget megízleltem,
Megízleltem, megízleltem,
Mennék-mennék, mindig mennék,
Berezeltem, mindig mennék,
Mennék-mennék, mindig mennék,
Megszerettem, mindig mennék!

Surpassing my skin

I’d like to shed my skin
I’d like to be out there
I’d like to be everywhere
I understand those who feel they need to go berserk
There is no aggression on top of it (for me now)
It is life force, from the base of my spine
Everywhere
I’d rather express it than suffer it
I know it is normal (natural), I am normal (natural)
And the expression begs to be absolutely radical
(And safe)
I am very lucid in the meantime
And safe and sound – oh the sound!
Even when I become unhindered an expression of life
Letting go
Passing through!

A will to live

Life force with a will to live
Kills
Moves mountains
Sets you free
Lets you be

Énekelek

Énekelek, élek, harmadik mátrix, félelem, szégyen
Aztán arra gondolok, hogy a halál nagy felszabadulás
És erre elalszom, mint egy kő, pihentető, gyors álommal

Altató

Aki nem fog véletlenszerűen megtámadni, az én vagyok
Amikor megtámadnak, megbántva, elhagyva érzem magam
Nem történik semmi baj
Mindig itt vagyok magamnak
Mindig, mindig itt vagyok magamnak
Elég vagyok magamnak
Lágyan, szelíden
Kiapadhatatlan szeretettel
Altatódalt énekelek magamnak

Szabad

Nem is tudom elmondani mennyire fontos a jó kapcsolat.
Mi a jó kapcsolat?
Kivel?
Hol keletkezik?

Apámmal, Anyámmal, Velem,
Kurta-furcsa Szentháromság.
Biztonság.
Kiindulópont.

A vallás vége eggyé válni Jézussal.
Megtestesedünk.
A kapcsolatom R-rel: a kapcsolatom magammal.
Apám a szőrszálaiban, anyám a mellbimbóján.

Szeretem magam.
Kínlódom, ha kínlódom valakivel, valamivel egymagamban.
Ha valahol ellenállok.
Kinek állok ellen? Mivégre?

Nyílegyenesen át mindenen.
Át a szex varázsos-csodás-nyugtató felhőjén is.
Mi arra használjuk, hogy ne álljunk ellen.
És megyünk tovább! Használjuk.

Alázatosan. Finoman.
Kimondottan túl a határokon, mert nem mondjuk ki őket.
Végtelen közel.
Ölel.

Álom (2)

Férfitól félni.
(HH, OKP-ék kompániája, hatalom.)
Keblen dédelgetett kígyónak lenni.
(Kárt okozni.)
Férfit ütni, férfinak kárt okozni.
Félni.
Bosszútól félni.

Tárgyakat, anyagiakat, otthont félteni.
Börtöntől félni.
Félni.

Óriási tér a házban.
Hogyan csinálják? A szimpatikus alsó-oldalsó szomszédok.
Hatalmas, szép belső tér. Az egyik ablakól még egy kicsi sípálya is látható.

Sajnálom, hogy bárkinek a kebelén melengetett kígyó voltam.
Sajnálom, ha agresszívak voltak velem.
Sajnálom, ha visszaütöttem.
Sajnálom, ha félnem kellett.
Sajnálom, ha agresszív voltam.

Nem akarok többet félni.

Én egy társtól annyit szeretnék, hogy nyugodt lehessek.
És hogy szelíden együtt tudjak én is élni vele meg ő is velem.

For Jesus / Jézusnak

It was enough for Jesus. Is it enough for you?

Jézusnak elég volt ennyi. Neked elegendő?

Minden

Isten tér.
A hatalmas belső tér meg akar nyilvánulni.
Együttérezni tér.
A terembe, látóterembe kerül valami, és elfogadom.
Tudatosítom.
Krisztus együttérzés.
Együttérzésem az élet forrása. Gyakorlom.
Jézus Krisztus mindent felismer, önmagaként tud.
Jézus a testével, Krisztus a szellemével tanít.
Halál felé tartó, ellenállását veszített test,
Örökké sugárzó, mindent magába foglaló szellem vagyok.
Kiváló módszer a holotrop légzés.

A teljes életért

Meghalni minden pillanatnak,
A nagyon nehéz pillanatoknak is,
A teljes életért.
Én nem tudom,
Legyen meg inkább a te akaratod.

Ki?

Nem tudom, vagy nem tudhatom?
Ki az, aki nem engedi?
Micsoda különbség!
Nem tudhatom: felszín. Nem tudom: belezuhanás.
Magához ölel a tenger.

Asclepius

Nem tudom leírni.
Vörös kígyófej, zöld és kék szemekkel.
Kétféle szem, kétféle hatás.
Gyógyulás és halál.

Mellettem vagy

Apámtól félni
Apámat szeretni
Apám apám apám
Apám a világ
A melegség a mellkasomban
Apám iránt
A félelmem apám iránt
A hiányzó apám
Aki itt van és nincsen itt
És én itt vagyok, még az a szerencse
Talán addig leszek én is rossz apa
R-nek, másoknak
Amíg teljesen mellettem nem tudlak
Hogy aztán jó apa legyek
Rendes ember
Teljes a világ

Együttérzés

Tanuljunk egészen új szintű együttérzést
Anyáink, Apáink együttérzését
A Nagy Öregek együttérzését
Jézus együttérzését
Krisztus együttérzését
A Szűzanya együttérzését
A Szentlélek együttérzését

Hála (1)

Belülről tanítasz
Őszinteség, erő és bizalom az eszközeim
Testtel tanítasz, lélekkel tanítasz

Minden mindenkiért
Hála az életért
Hála a képességekért

Az útitársakért
A szerencséért
A természetért

Hála a megadásért
Hála az odaadásért
Hála a rendrakásért

Trust

All you must do is trust

In trust, everything has a chance to settle
In trust, there is apt time and enough space
So hard it is before and after trust
In trust, there is silence, stillness
In trust, there is love

You may sit down and rest in trust

Szabad-Élet-munka

Békéért
Bizalomért
Létpont kiterjedés
A Végtelenbe
Már most szabadság örökre

Magányos Mosoly: Beavatás

Egy processzor szélesre tárt szárnyai
A szellem szélesre tárt szárnyai

Anyám szélesre tárt karjai
A Limnológia felfelé fodrozódó hullámai

A Hegy és az Apátság felfelé ívelő lángjai
A Kikötő zölden hullámzó rajzolatai

Az emberek melegen lobogó árnyalatai
A szívem melegen összefonódó fájdalmai és örömei

A szemünk csillagai
Az életünk hullámai

Széles, csendes, magányos, ujjongó
Mosoly vagyok

Terjedek, terjedek a határokig
Terjednek, terjednek a határok

Élesedik, gazdagodik, fókuszál a látás
Legyen, aminek lennie kell

Megnézem a helyeket, embereket
Magamon kívül is elterjedek
Boldogság vagyok
Elpihenek

Szeretnek (2)

Szeretlek, szeretlek, szeretlek
A tükörbe nézek és szertelen szeretlek
Szeretnek, szeretnek, szeretnek
Szertelen szeretlek, szertelen szeretnek
Nyugodtan szeretlek, nyugodtan szeretnek

A világon innen és túl
Az örökléten innen és túl
A nézőponton innen és túl

Közös, végtelen szívben
Ahol világok csukódnak, nyílnak
Harsány-csöndesen

“Loss is love”

Valaminek az elvesztésétől félni — helyett
Elveszíteni és nagyon szeretni
Lélekkel bízni

(Title by Lisa Cairns)

Álmodom

Kisgyermek fordul hozzám, az édesapja hozza
Gyönyörű
Közöl

Tornádó tölcsére és szele
Megáll a villám a levegőben
Megreped a talaj

Félelem helyett bizalom
Belülről fakadó bátorság
Megszületett biztonság

Nevettetek
Bennem a többi ember
Reakciója, a vicc és a nevetés

A jóérzés
A kapcsolat biztonsága
Férfilét

Szabad nevetni
Akkor is ha férfi
Szabad simogatni (szabad!)

Férfi vagy nő egyre megy
Ugyanolyan mint én
Ugyanolyan vagyok

Kis-nagy felépülő világom
Tégláról téglára
Erőről erőre
Célról célra
Személyről személyre

Mi lesz velem ha belekezdek?
Semmi, megcsinálom
Belülről fakad mindig a világom
A biztonságom
A családom

Mágia

Az igazi mágia mindennapi körülmények
Között is megnyilvánuló
Mágia

Árgyélus királyfi

Hogyan keletkezik
A processz, mint ismerős tényezők
Az ismeretlenben,
És hogyan vagyok én én?
Közben szabad vagyok,
Belülről érintem magam,
Belülről érintem a bőröm,
Kívül mi van?

Mi a helyzet?

Ha nem forgunk a világgal
Akkor a világ forog keresztül rajtunk
Aki mer, az nyer
Aki nem fél, az érez
A kiszállópályán sok a látszólagos veszély
Hányinger kerülget
Elmúlik
Meglátjuk mi lesz

How?

How, how to be a human
In contact, part of a family, in love
All the time?

By being me

How to be me
When dire circumstance
demands I be someone else?

By being love

And how to find love, in me
Amidst the storm —
Eternally?

Answers

No to things that are wrong,
Not the ones where I belong —
Say yes to those in your favor,
Say yes to family,
Yes to friends and goals,
To work and to develop.
Have patience on your endeavors,
Because your endeavor is you,
Cherish your growing edge
And never overlook.

Golden Child / Kicsi Balázs

Golden Child, I love you so much
And I will always be with you
And always and always be with you
Until the world ends

Kicsi Balázs, nagyon szeretlek
Itt vagyok veled
És mindig veled leszek
Míg világ a világ

Accepted

I was accepted in her work
And I could do mine
In clear presence
Involvement
Fulfillment and joy and love
Coming through along her coming through
Trusting oneself

Félkész

Munka folyik. Látszólag.
Szerencsével, kitartással, megelégedéssel, akarattal,
Isten kegyelmével.
Aztán valami elalszik, valami felébred.

Nem tudom pontosan hogyan, de ott találom magam
Egy folyamat végén, egy kör végén, egy ciklus végén.
Szabadon. Tapasztalat.
A fájdalom valóban fájdalom.

Az űr űr, az élet élet, az öröm öröm.
Megszabadulok.
Megtisztítom, megszabadítottam néhány héjától a hagymát.
Dolgozhatok. Könnyezek.

Mi lesz velem? Milyen kapuk nyíltak meg?
Milyen gát szakadt át?
Milyen lesz a kisgyermekkel?
Mi lesz a gyíkkal, mely üvegben nőtt fel?

Türelem.
Megvárom és élek.
Élvezem az átalakulás minden édes pillanatát,
És az állapotosság és állandóság óráit.

Presence (1)

Presence is a tricky thing,
Subtle, sensitive, unknown.
How does it happen? I don’t know.
Maybe a feather in the wind,
Maybe loving, lacking,
Acceptance of all.

Maybe it is Austin Powers,
Maybe it is welcoming and warmth.
Maybe there is something in the way,
And then we are cooked and boiled
For days,
Until the wind is right.

It is mostly through,
Through a feeling,
Through something previously denied.
It is always complete,
It is always beautiful, full of life,
We are it, all allowed.

It can be helped by expression,
A love letter,
Brotherhood, sisterhood alike,
Acknowledgement, encouragement,
Simple love, an act of will,
The grace of God from above.

Automatic acceptance.
Let me remember, and let me
Love all myself — all there is,
Let me hurt, then let me live.
Step by step.
On the path and in the heart.

The fortunate, glorious moments
Of accepting it all.
Being abalone, not alone, together,
Connected, connected inside,
Remembering ourselves
And the better times.

Collage (2)

I am still being baked, cooked, expression yet to arrive.
Energy system vacuum cleaned and flushed through, so need some time.

I will absolutely call you in the coming week or days.
Would gladly share a bit of our being cooked.
Have a madly great night 🙂

I truly gave myself the gift of time, relaxation, expression and warmth tonight.

Presence / Jelenlét (2)

Presence is
To be there (with someone)

Jelen lenni azt jelenti
Ott lenni (valakivel)

Right relationship collage 2019

“What is my next step in my relationship with R?”

☰☱☲☳☴☵☶☷

1) Wounded Lady

In your relationship the next step should be to tend to your wound
Trust
I am here to challenge you
It doesn’t matter
I don’t understand everything
Go with peace, and for peace
It is OK

☰☱☲☳☴☵☶☷

2) Ascension

Find stability
Be stable in yourself
Space is safe
Watch your belly
Relax
Relax
Find a way to relax
Watch your back
Feet on the ground
I love you
It’s gonna be fine

☰☱☲☳☴☵☶☷

3) A Wild God

I am the most important card
Burn the candle on both ends
Be crazy. Be foolish. Go for it, Baby! (Similarly to Austin Powers.)
I am there for you
Clean it up
I will see you in a bit

☰☱☲☳☴☵☶☷

1) 2) 3) together

Take back yourself
Focus back on yourself in a relaxed way
Keep in mind your vulnerability to the (her) wound
It is a balancing act
Keep it safe and clean
Remember your own wound
It is all a part of you

Relax
Relax
Hurt (this is also the word the very little and young me wanted to communicate)
I am hurt
It is fine

Tend to the wound
Tend to the wound
Enjoy!

☰☱☲☳☴☵☶☷

Címtelen / vagy Gondtalan?

A tisztánlátás mezeje vagy az érzelmi gombócok vidéke?
A tisztánlátás ösvénye vagy az érzelmi csomók völgye?
A szabadság struktúrája vagy érzelmi programok víznyelője?

Tudni, hogy rendben vagyok, vagy attól félni, hogy nem?
Elfogadva lenni, vagy elvárások közt elvérezni?
Élni vagy halni?

Választás.

Tiszta érzelmeket megélni, a valóságból indulni.
Önmagunk lenni, változtatás nélkül.
Őszintén, etikusan élni.

Békesség

Kicsi Balázs
Békesség
Bármilyen erősek is a félelmek
Bármilyen szamszkárák között
Válaszd a félelmet
Elmúlik
Könnyedén átvészeled
És békesség mindenek felett

Köszönöm

Emlékezhetsz Kicsi Balázs
Mindig itt vagyok Veled
És a Te életed békés
Minden élet béke

Már vége van
És Neked ez kimarad
Mostantól kimarad
Ha fáj elköszönsz és sosem ütsz

És rendben vagy
És elmúlik
És öröm vagy
Mindig

Little pockets of sunshine

And little pockets of pain
And true feeling and ember
Called future, but not really that
Just a drawer
That I’d like to keep openable

And act on it
And feel it
And relive it
Keep conscious
Always in sight

In our systems
There is a
Strong urge
To put stuff into that drawer
And then open in awe

Kollázs (3) Pihenő

Mindenki már most barát
És mindenkihez barátként fordulhatsz
Olcsó János
Szemes Szilárd
Szuperképességük
Szuperképességünk szerint
Rejtve
Ott van mindannyiunkban

Ártatlan öröm
Tiszta gyermek
A mellkasunkban
Otthon
A nyaralásunk puha, meleg vizében
A mindennapok képes képtelenségében
A munkában és pihenésben
Életben, halálban, lélegzésben

Szeretlek
Itt vagy bennem
Minden élményem
Ha azzá teszem
Itt van bennem
A kérdések és rájuk adott válaszok
A kérdező ereje, várakozása
A csend
A válasz súlya, hatása
Hullámzik
A meglepetés ereje
A félelmek
A futások
Finoman
Minden itt van
Emögött a vers mögött
Közökben
Folytatom
Abbahagyom

Nem látom a fényt
Pedig állítólag fényből vagyok
A fekete napszemüvegem is
Csak ebből a szögből nem látom

Fekete betűs a szöveg
Fehér betűs a fény
Az íráson túl
A sürgésen innen

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
Amen

A kacsák szerint is

Religion — To reconnect

In whatever way I can, I follow my heart’s yearning, and that will lead me home.
There is finally silence now, both in my body and in my soul.
Subtle connection brought me here, and the ongoing spontaneous, yet conscious dissolution of obstacles.

Jó ember / Good man

Jó ember vagyok
Mélységemben
Ennél többet nem tehetek

I am a good man
Deeply
I cannot do anything more

J: That’s your truth, honour it as much as you can.

Figyelem

Figyelem
Egy dologra,
Kérlek

Démon

Elfogadni magunkat s egymást
Változtatás nélkül
Monolitként jelen lévő
Démonokkal

Férfiként és nőként
Napként és Holdként
Gyerekként vagy felnőtt szülőként
Tettesen és áldozáson túl

Lehajtott fejjel tudomásul venni
Hogy a démon csukott szájjal fújtat
Hogyha felvetett fejjel tüzet okád
Vagy hogyha elfeküdt már

A démon abban a pillanatban szelíd
Amelyik pillanatban helyet kap
Az asztalnál
Főhelyet, ülőhelyet, díszhelyet

Rengeteg szeretet
És semmi tennivaló
A lobogónkon
Felkent vitéz urak es úrhölgyek gyanánt

A csatának vége
A sebesültek száma végtelen
A démon piheg
A béke ébredez

Jó ember vagyok

Jó ember vagyok
Szép
Szemérmes / szemérmetlen
Bátor
Botor

A világ bűne és nem az én bűnöm
Szeretem
Szeretem magam
A bűnös felem
Az alfelem

Jogosan élek
Ugyanannyit érek
Hazatalálok
Mindig megleszek
Amíg élek

Imádság

Az imádságom hangosabb az éjszakánál
Fényesebb a nappalnál
Melegebb a szívemnél
Forróbb a sivatagnál
Stagnálóbb a vonatoknál
Illatosabb a virágoknál
Akkor is, ha némán csinálom

Erdély

Privát szféra
Buona sera
Közben negyven éves lettem
És ráébredtem
Hogy a legeslegszebb élmény bennem
Az a tér, amelyben vagyok
Amely én vagyok
Amelyet csendben látok

Hűsöljetek és csendesedjetek el barátok
Nyíljatok
Bátorodjatok
Szabadok vagytok
Éppolyan szabadon
Hagyjatok
Nappal keljetek
Holddal nyugodjatok

Csak csendben, csak halkan
Álljunk meg és lássunk
Nagyon szeressünk
Önmagunkat

Tanelorn — töredék

Eljutni Tanelornba
Találni egy olyan helyet, ahova
Betérni mindig boldogság, öröm és vidámság
Egyedül
Távoli és
Valódi kapcsolatokkal
Elegendő térrel
Erős megengedő térrel

Eljutni Tanelornba

Őszintén teljes pihenésre vágyni és
Eljutni Tanelornba
Ahová
Betérni mindig boldogság, öröm és vidámság

Türelmen keresztül
És elkeseredésen keresztül
Hiányon keresztül
És az újrakapcsolódás örömén keresztül

Önmagunkra találva
Önmagunkat teljesen elfogadva
Újra látva
Nincs más hátra

És minden ember lelkében itt van Tanelorn
Elhiszem
Emlékszem
Kicsi Kincsem

Eljutni Tanelornba
És teljesen megpihenni
Kiegyensúlyozódva
Kiegyensúlytalanodva

Leheveredni, támogatva járni
Nem merengeni múlton, jövőn, jelenen
Nem elemezni, nem irányítani
Pihenni

Isten tartson meg, mondják
És ez azt jelenti örömmel, magunktól élni
A lélek súlytalan
Az édes rögeszme teher

Irgalom vére / Blood of mercy

Irgalom vére
Isten reménye
Most is örök hála
Szent szívtér
Szeretet

Blood of mercy
Hope of God
Now eternal gratitude
Heart space of saints
Eternal love

Irgalmasság

Irgalmasság vére: van
Irgalmasság vére az otthonunk
Irgalmasság vére Jézus vére
Irgalmasság vére Krisztus jelenléte
Irgalmasság Isten tere
Irgalmasság a kiút
Irgalmasság Tanelorn, a futóhomokon
Tanelorn a szabadság
Szűnhetetlen pihenő
Egységet és enyhet adó láng
Irgalmasságból vagy
Hát magaddal is vállalj közösséget

I am free

I am free
Independent
Enough

I am connected
Full and
Happy

I am a good man
Deeply
And I need nothing more

Come to me (1)

Come to me
Whenever you come to me
Without looking for anything in return
Then all is ripe, free, alive
And joyful

Come to me (2)

Come to me
Just come to me
And be happy

3×3

Projektorom fénye kisüti a szemem
A szívem
Az életem

Darabos akaratom külső vázként tart
Hajt
Nem enged pihenni

Egyszer úgyis megállok
Megszűnök
Virágozódom

Joy

It must be joyous
Deep love, deep peace überall
Even though I cannot see it, sense it
Not at all

Deep peace
Deep joy
Deep love
All in all

Background, foreground
Blame and forgiveness
Matters, doesn’t
Who knows how

Who knows, I know
Even though
I am also
Not at all

Let your will be done
I guess
Knowing nothing more
At all

Mercy mercy
Mercy killing
Toothache, headache
Does it all

And in death
I am revealing
Living being
Light in all

And peace
Deep peace
And peace
Deep peace

And joy and love
And beauty and change
And life and death
And furthermore

Natural
Acceptance
Of
All

Death (1)

On the verge of death
Shocked and frozen

Dead
By the dozen

Living again
Equanimous, unprotected

Really equal

Part of the game
Shit and gold
Just smile
Ass on the chair
Feet on the ground

Life is belonging

Life is belonging
Fully living is belonging fully
To a piece, any piece
In peace really
One embrace at a time

Light

A star
A night light
A lampion on a boat in the reed
A candle in a sermon
A good word on a cold day
The light of a prayer
The embrace of a mother
The comradely nudge of a father
All for you

Light is connection
With more of you
Warmly
The whole of you

Whole safe you
Shining through
Bright and
Brave

Luminous truth
Innocent trust

Dark

A beautiful poem
Full of light
Akin to the new moon

Work

Then just go, work!
Please. You can do it. Does it matter?
Done.

New moon

The pale, bright, white face
Of a new moon
A love letter to clarity
A new life
Sanctity
A sickle that cuts through
To truth
Beneficial, bountiful thoughts
Of creation
Rational love
Clean body
Clean habits
Beautiful immaculate life

Fiastyúk

Fiastyúk és a fiai is fényből vannak
Tiszta, fekete, sötét mezőn sétálnak
Nem messze Orion öve világít
Még messzebb szekerek suhannak

Mi értelme van a félelemnek
Amikor minden fényből van
Mi értelme van a félelemnek
Ha termékeny a fekete sötétség

Őszi kecskécske

Zöld tea, még zöldebb tea
Hasznosság, pihenés
Csodálatosak a fények
Van elég, tiszta hely
Hangya a fülön
Munka a kézben
Simogatnak
Nappal van, csendes szavak
Néhány autó csak
Fű hajlik
Kavicsok és száraz levelek morzsolódnak a lábak alatt
Lelassultam, visszavonultam
Hogy haladjak

Mágikus világ

Itthonról a legkönnyebb hazaérni
Organikus, mágikus világban élni
Mint egy lelkes kisgyerek

Ez a legolcsóbb
Ez kerül a legkevesebbe
Gyengéd szinkronban a valósággal

Valódi imát mondani
Szívből kívánni, remélni, elképzelni
Teljes bizalommal élni és mozogni

Megértésben, szeretetben
Felnőttként minden tükörbe belenézni
És csodálkozással fejlődni

Jól van így

Jól vagy így, Kicsi Kincsem
Mérgesen, az is rendben
Távol maradsz, az is rendben
Huttagatta, teljesen rendben
Élj, csináld, ahogy tudod
Támogatlak, senki se tudja jobban
Így van rendben, szeretlek
Alig várom, hogy élj
Próbálod jól csinálni
Mi mást tehetnénk
Jó így és kész, bőven elég

El

El, isten neve, a te neved
Csodálatos női arc mögöttünk
Az otthon vágya, emléke
Szeress minket, hazajövünk

El, isten neve, a te neved
Csodálatos női arc mögöttünk
Az otthon vágya, emléke
Vigyázz reánk, hazajövünk

Megadom magam
Bensőmben arcodba nézek
Feltétel nélkül gyönyörködöm
Egyszer csak önzetlenül felém lépsz

Minden van

Ami van, az lehet
Ami nem lehet, az nincs

Van egy fura gondolatom:
Minden amit csinálunk rendben van
Minden van
Kitölthetjük az életünk terét
Egyaránt
Amivel helyesnek tartjuk
És akkor az van
És ami létezik, az szentség

Nem kell úgy csinálni
Nem kell megcsinálni
Itt van
Ezt az egész csodateret élhetjük

Ajándékba van
Nincs miért szorongani miatta
Körülnézhetünk, lélegezhetünk
Dolgozhatunk

Bármit
Hátradőlhetünk

30 lines

Life brings us peace
Life brings me possibilities
Always and always
And safety
And companions
Celestial support
Visible and invisible
And wings, in the rightmost instance
Life is made of peace
And love and light
For us to be at home at all times
Intimately
Even when we are eaten
Or devouring — ourselves
All is all is all
Right and fine
All pain dissipates
Luminescent truth shines through
We can really breathe, right now!
Each being itself, paining itself
Caster and the shadow cast
Collapsing into itself
Intensely
So breathe gently, deeply now
Deeper and gentler
An ecstatic inhale
A widening, spacious, infinite exhale
Consciously breathing myself away
Remaining, marvelling conscious space
Eternal love and light

I can remember more now

I learned to flow more with life
Even though I did not live through clear light
I know these states of flowing free of ego
And I suffer from my personality sometimes
Although I also love and enjoy myself

My main tools are expression — writing
Structure
Creation
Meditation and movement
Prayer and human contact

I still love nature
Calms me and grounds me
A good meal
A good chat
Good silence

I am a simple man in complex waves sometimes
And as all waves do, they find a way
And I remain
Get polished a bit
And get dried

Szeretlek Istenember

Szeretlek Istenember
Biztosan nem ítéllek meg
Te se ítélj engem
Csak zaj, vagy fény, vagy csend
Mellettem biztonságban vagy
Elmozdulok feléd egy villanásban

Salute

Love, love
In, in, in
Nothing says I love you more than
“Do not put yourself under any pressure”

Just rest my Darling Love, be
Let your voice deepen, or touch the skies
And watch and grow
It does not ever have to be worse than this

Cura, cura, sana, sana
It does not need to be worse than this
Ever, ever
It does not need to be worse than this

I salute you in deep respect
I want you to live
Be free
In a soft and safe embrace of life

Pokol

A második mátrix húsból faragott szopóálarca
Amely elfedi, színezi a világot
Reményteliségből
Reménytelenséget kreál
Kapcsolódásból elzártságot, szétszakadást

Nem kell komolyan venni
Mint minden, ez is véges
A kitartás, ima és munka segít
Küzdelem, melegség
Előre-hátra

Az van, ami van
Élvezd, amíg lehet
Menj és játssz
Dolgozz
Csinálj nagy emberi családot

Szeretlek

Fehér lepke

Barnamedve közelít meg
Súlyos, erős, veszélyes mancsa a vállamon
Érzem a bundáját, hátulról ölel
Én pedig félelemben ösztönösen
Azzal válaszolok, hogy
Szeretlek, szeretlek, szeretlek
Megengedem, hiszen itt van, mást nem tehetek
Felé megyek, mint amikor hidegvízbe ereszkedem

O és A kicsi, hófehér molylepkét hoz nekem
Pszichedelikusat, keserűt
Hogy tiszta, szabad, tágas életem legyen
Mint nekik oly sokszor
Fundamentális szabadság
Amely jobbára a medve felé tett lépést jelent
Medvévé válást a molylepkén keresztül
Szeretlek, szeretlek, szeretlek

Itt van bennem a lepke is, a medve is
A félelem és annak ellenére is
Szeretlek, szeretlek, szeretlek
O és A, és az emlékek is
Feloldódó világ, lépés a kút falán
Lefelé, befelé, bátran
Egységes, csodálatos, örökké bomló
Virágzat, önmagába hömpölygő életmező

A medve ölelése a biztonság
A medve ereje és a víz hidegsége a biztonság
A szeretlek, szeretlek, szeretlek a
Biztonság
A kút mélye a biztonság
Az élet szépsége a bizonyosság
A elmúlás folyamatossága a biztonság
Én vagyok a bizonyosság

Bizalom

Mindig újra kell tanulnom a bizodalmat
Ha szemből jössz adj időt
Először bíznom kell benned

Inkább álljunk egymás mellé
Figyeljük meg a szív terét
Amikor működik egymás felé fordulhatunk

Érzékeny vagyok
A szív rezdülésére
A kéz elektromosságára

Óvatosan, ahogy a barátok Sheldonra vadásznak
Vagy a vadász őzre
Őzzé válunk türelmesen

Félek

Félek mindentől
Félek a saját árnyékomtól
Félek, hogy mi történhet
Történik-e
Szorongok, rettegek mindentől
Összekap a félelem és megpróbálok ellazulni benne

Megpróbálok egyetlen dologra figyelni
Azt megcsinálni
Egyiket a másik után
Látni, hogy lehetséges
Szépen elkészülni
A félelem hadd kacagjon a háttérben

Lótuszvirág

A szirmok is én vagyok
És a kéz, aki félresimítja őket
Elhárítja az akadályt is én vagyok
A fényes bejárat és az itthon is én vagyok
És én vagyok az is
Aki elől elhárul az akadály

A talpas katona balladája

Meglódítom a nagy késem,
Repül is a patkány feje,
Odahúzok, megtaposom,
Csizmaszáramon a bele.

Hófehér szeretet

Édesanyám gyönyörű hófehér,
Széles, zöld és piros színes nyakéke,
Tökéletes szerkezet, örök kapcsolódás,
Manchmal releváns,
Szivárványos fájdalmon át.

Felelősség

Csak ülj és elmúlik
Ez is, az is
Szabad vagy most is

Adj időt
És meglátod
Ez is csak babakék alakzat

Ülni valakivel

Melléülni, mint egy jó szeretkezés,
A versírás, mint egy jó szeretkezés,
Hallgatni: szerelmeskedni.

Velemszületett minta

Mennyire fontos a nyomás, hogy megtaláljam magam!
Hogy tudjam, szeretnek.
Egy picit nyomlak, hagyd, azért teszem, hogy érezzelek. Nyomjál.
Hogy tudjam, szeretlek.

Balázs alakúra nőttem, a személyiségem.
Amíg élek, így élek, tér kell nekem, szépség és értelem.
Amikor meghalok, a Balázs alakú fa kiszárad.
Örök nézőpontunk megmarad, a szeretet formájú.

Pontosítok: minden szeretetből van.
Minden kontaktus. Nyomlak, érezlek. Szeretek.
Tudom ki vagyok. Ha nem érezlek, túl erősen nyomlak, elveszítelek.
Ha elveszítelek visszatalálok, vagy addig keresek, míg mindent meglelek.

Itt vagyok. Itt vagyok. Itt vagyok.
Elmúlik. Elmúlik. Elmúlik.
Kérem. Kérem. Kérem.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

Balázs vagyok

Balázs vagyok, szia,
Így és így születtem,
Legjobb, ha pont
Ilyennek szeretsz.

Szeretlek Balázs

Nem csak kavicsok a kövek között
Hanem fű is nő
Zöld kavicsok, majd sok zöld fűszál

Mennyi minden van a kövek között!
Törött fúróhegy, műanyagdarab
És a fű mégis nő

Privacy

Privacy is sacred in my eyes
Mine was overstepped, when I was young
And I overstepped others’, forever gone
Please forgive me and let me sing
Being, accepted, with all our sins

This movement of now

Softly choosing • through movement • the truth of this present moment.
Travelling • always in movement.
Safely arriving • resting • ever this moment.

The opposite • of anything specific • is freedom.
Choosing • the movement • of today • is freedom.
This moment • already • is freedom.

Calm • rest • and movement.
We inherently are • accepted • unwitting • devoid of any price.
Choosing • to be here • now • naked • is freedom.

Softly • open • intensely • in — vulnerable.
Again • again • fresh • round and round,
Choosing • this movement • of now.

Doubt

Drop the doubt
Rewind
Drop the doubt
Again
Drop the doubt

Father

I was fully blown into my face
Fully born into my face
With the help of my father
I love my father
Him in my brother, in myself
In my safety in the world
In adventures, bolder ventures
Visions
In women, in jobs and hobbies
Cars, trucks, strength and body
In diving and fishing
And rowing, and riding a bicycle

Édesanyám keze mindig rajtam

Hetvenéves vagyok, mint egykoron ő
Feltétel nélkül szeret(n)ek
Mint egykoron ő

El fogok halkulni
Mint egykoron ő
Teljesen egyedi hang vagyok, mint egykoron ő

Apáink is elmúlnak, mint egykoron ő
Apák után a fiaik
Mint egykoron ő

Feldolgozhatatlan szeretet, mint egykoron ő
Tápláló szeretet
Mint egykoron ő

Édesanyám vigyáz rám
Édesapám vigyáz rám
A szívem széttárt szárnyú, erős madara vigyáz rám

u.i.:

Aki vigyáz rám és elfogad
Annak éppen olyan fontos és teljes vagyok
Mint széles e világ

Dolgom

Nem az én dolgom
Szereptévesztésben voltam

Nem az én dolgom senki *hangulata*
Nem az én dolgom anyám, nagybátyám, nagymamám

Nem az én dolgom R
Nem az én dolgom É

Nem az én dolgom J
Nem az én dolgom S

Nem az én dolgom F
Nem az én dolgom T — hangulata

Nem az én dolgom senki elvárásának megfelelni
Nem az én dolgom ellentmondásos elvárásoknak megfelelni

Annyit tudok csinálni, hogy élek
Azt teszem amit a legjobbnak látok

Bízom magamban, és amikor bíznak bennem
Akkor bíznak bennem

Amikor hangulatban vannak, akkor csak önmagukat látják
Tesznek, mondanak, nem az én dolgom

Nyugodtan hátradőlhetek akkor is
Amikor hangulatban vannak

Ha tudom nyugodtan csinálni, akkor esetleg majd
Cselekszem én is indulat nélkül, jó lélekkel, ép ész alapján

Az én hangulatom sem az ő dolguk
Remélem nem bántok vele másokat

És nem akarom őket bevonni
A *kisded* játékomba

Nem tudok mindenkinek megfelelni
Csak meghasonlani tudok, látszólag, vagy önmagam maradni

Istenem, add, hogy ne féljek
SOSEM VAGYOK EGYEDÜL

Mindegy, hogy mi a múlt
Mindegy, hogy mi az emlék és a beidegződés

SOSEM VAGYOK EGYEDÜL
TÉNYLEG SOSEM VAGYOK EGYEDÜL

A rémképek rémképek, az érzések érzések
Elmúlnak, ne aggódjak

A mocsár is csak egy érzés, émelygés
Stressz: elmúlik

Az én dolgom egyik lábam a másik után tenni
Ahogy én tenném

A felhők egyszerűen nem tartanak örökké
Van napsütés

Megpróbálok odafigyelni a többiekre, megpróbálok cselekedni velük
Ha hagynak

Kontaktust szeretnék én is
Ha hagynak

Mindenki kontaktust szeretne magával
Rengeteg melegséget

Engem lenni magamnak
Együtt

Praktikum

Projektálni az ősanyát
Kerek mellek, csodálatos arc
Kedves, megengedő, meleg, szerető mélység
Csodálatos idomok, dús, fényes, barna haj
Kék ruhában
Nevet
Két pillantásból megértjük egymást
Ahogy mozog, a lábujjai, a lába
A karja, a válla
Buja intelligenciája

Vagy projektálni a korlátozó anyát
Nem lehet
Egyes területeken meleg
És csak a korlátokat látom
Nem lehetek okos, mással elég közel, szabad
Vagy valamelyik
Valahol korlát van
Csak a korlátozottságot látom, a hiányt
A betörést
És azt projektálom

Egy harmadik dolog a praktikum
A valóság

Könnyedén

Az anyaméhben — ideálisan — kontaktus is van
És teljes szabadság is
Senki sem vár el
Semmiből sincsen túl sok
És mindenből elegendő
És ha bármi felborul, akkor együtt
Természetesen oldjuk fel
Ahogy természetesen lépni tudunk

A természetben senki sem vár el semmit
Nincs aki elvárjon valamit
A tudat eljátszik valamivel
A sejtek csak mozognak
Esznek-isznak
Létrejönnek es szétbomlanak
Érintkeznek vagy nem érintkeznek
Egyszerűen csak vannak

A tudat mint óriási kúp
Csúcsában a sejt, szövet, megszilárdult hús
Alatta minden más
Az összes történet, a látás
Érzelmek, életfolyam, áramlás
Kialakult formáiban szenvedés
Fogalmatlan darabjaiban könnyű, súlytalan
Egyszerű, következetlen vanság

Egyvalaki

Sárgák, barnák, vörösek
Puhák és kedvesek
Vonzódnak, szeretem őket
Szépek és fontosak

Többesszámban írok
De elég, ha egyvalaki az
Hogy halványvörös vagy barna
Az egyre megy

Szép világos bőre
Lelkes, kedves szíve
Elfogadása
És hogy szerethetem fontos nekem

Büszkén nézünk egymásra
Tudjuk, hogy vagyunk
Nem változtatunk, csak néha változunk
Nem követelünk semmit egymástól — nyugodtak vagyunk

Rigmusok

Jaj de hideg van
Jaj de jó itt az ágyban
Aludjál jól Balázska

 

- -  ↓  -   ↓↓ -  ↑   ↑↑ 
Istenke kertje bennem kel
- -  ↓  -   ↓↓ - ↓  ↓½↓ 
Istenke kertje énbennem
Istenke kertje bennem kel
Istenke kertje énbennem

Ünnep

Karácsonyi helyzet
A lakás is és én is Jézus és Krisztus fogadására készen vagyunk 😊

Boldog Balázs napot! 🍰

Felhívtam tegnap a norvég bankomat. Tíz évet fiatalodtam.

Pillantások / Glimpses

Is it any good?
It is what it is.


Alapvetően
Szeretlek
Annyira, hogy összeráz



Monism ⨀

There is one simple truth
Attention leads to gold


Gyönyörű apácák szép
Szabályos oszlopban
Sétálnak a gyalogúton a Balaton felé


Enjoy different vistas in yourself
Change perspectives
Discover points of view


Pontosan tudom, hogy semmi sem az, aminek látszik

Pontosan élem az életem
Fenntartom a tévedés jogát


Nem szeretném magam megcsinálni egy párkapcsolatban
Nem szeretnék semmit megcsinálni
Alkotni és lenni szeretnék


Stresszmentes, kitartó munkát szeretnék


Van egy nagyon egészséges részem

Jelenlét (3)

T-t hosszan, nyugodtan ölelni
Visszacsúszás, vele csúszás, velem csúszás, szomorúságommal csúszás helyett
Könnypatak helyett
Elérzékenyülés helyett (abban a nagy térben)
Szeretni és szelíden megpihenni

Könnyű

Könnyek, könnyűek, arcok
Szívek, színek, kicsi lelkek
Gondok, bajok, bájok
Hasak, görcsök, göcsörtök

Ülök, valaki ül, valaki ürül
Kiürül, cseppekben, patakokban
Eltűnök, és csak a patakzás marad
És tavacska, könnyű könnyekből

Allow, allow

Awareness, awareness
Allow, allow

There is no war in this world
There is only internal war

Awareness, awareness
Allow, allow

Being very polite, courteous, natural
Rewrites our patterns shiny and warm

Awareness, awareness
Allow, allow

It is our peace, all over
Tenderness and love

Awareness, awareness
Allow, allow

A gracious tree inside of us
And vast open fields, also on the yard

Awareness, awareness
Allow, allow

Let’s pace ourselves
Being polite, shiny and warm

Awareness, awareness
Allow, allow

Mocsár

A mocsár ótvaros, kukacos, férges
Barna, fortyogó, undorító, émelyítő
Mocskos, trágár, trágyás, sáros

Én közben békés vagyok, béke
Békítő, ötletes, lányos, srácos
Önálló, közvetlen, nagyon sármos

A mocsár mocskos, félelmetes, ótvaros
Borzasztó, trágár, férges, lúgos
Alkoholos, zománcos, barnás, kénes

Én közben itt vagyok, béke vagyok
Rendes, rendezett, ötletes, őszinte
Kedves, talán kicsit tudálékos

Helyzet

Van valami békés bennem
Küzdelem, harag, mocsár mögött

Ha választhatok, párnát, pokrócot és szemkötőt választok
Bármelyik késem helyett

Szeretlek, szeretlek, szeretlek
Békesség, puhaság, magom

Széles hátterek, élet-mező
Belső, színes, szelíd vadon

Egy kanál méz

A chi kung olyan volt, mint egy kanál méz
A javascript is mint egy kanál méz
És a légzés, felkelés, lefekvés
Sosem ér véget, és mégis mindig minden véget ér
Emlékké válik, beépül a hátterünkbe
Majd azzal együtt elenyészik

Álomváros

Életem fénypászmákkal beszőtt folyosója,
Sétálok a fény felé.
Alapvetően fényben vagyok, ha akarok,
És szembejönnek alakok, helyzetek.
Némelyiket szeretném, és azzá válok,
Némelyik úgy érezem engem választ.
Vállalom az anyagot, a sötétséget,
De sosem feledem: hogy alapvetően fényben járok.

Álomvárosomban otthon vagyok,
Régi bányaváros, Álom-Pécs.
Az épületek vörös téglából készültek,
Kicsi a forgalom, jó a levegő és enyhe az idő.
Kevesen vannak az utcákon,
Körben erdő, a dombokon elhagyott bányajáratok.
Nyílásokkal, növénykincsekkel, kirándulókkal,
Valami nagy víz is hullámzik itt.

A polgármester az apám, vagy hozzá közeli,
Együtt vágunk sétabotot.
Mégiscsak van egy kis házam, el is feledkeztem róla.
Nem engedem, hogy tolvajnak nézzenek, hiszen megváltoztam.
Ha esetleg gonosztevők akarnak megtámadni,
Gyors reakcióm és az emberek tömege megvéd.
Ha felmerül, hogy egy férfi úgy közelít,
Legyintek rá, nem félek.

Pán, pán, pán, túl a ridegségen,
Rideg kategóriákon,
Túl a rideg félelmen,
Együtt az emberekkel,
Szeretettel mosolygok előbb-utóbb mindenkivel.
Álomvárosomban olyan emberek élnek,
Akiknek az élete folyosójában fény van,
És választani tudnak hol haladnak.

Felhőtudatos ember (1)

Légies legyél, mint egy felhő
Kendőzetlen, mint egy felhő
Formázatlan, mint egy felhő
Egyszer az eső szakadjon belőled, mint egy felhőből
Egyszer árnyékolj
Emeld ki a szépséget
Verjél szét mindent jéggel
Hagyd, hogy a testedre parázna szivárványt vessen a nap
Hagyd, hogy lenyűgözően tiszta vonalaid beborítsanak mindent
Hagyd, hogy repülőgépek vesszenek el benned és irányt tévesszenek
És tiszta permeteddel termékenyítsd meg a mezőket

Unalom

Nincsen unalom rosszakarók nélkül
Unalom nélkül nincsenek rosszakarók
Ennek a mondatnak semmi értelme sincsen
Se unalom, se rosszakarók

Fear Process

(Personal process)

Shock, Threat —> Becoming small, Loosing security —> Finding myself in a power struggle (Mother vs Father, me vs Father, me vs All, me protected) —> Fear

Birth process —> Being born —> Being there with an open wound in the belly —> BPM 2 and then 3 again

Something greater made me loose the safety of the belly —> Loosing the world —> Now I loose safety and the world again
Possible inability to reconnect at this point, acting accordingly —> Rejecting the world —> Consciousness thereof and to act kindly helps

Looking for help —> Kindness helps

Helplessness —> Recuperation through reconnection – With myself – With people, habits —> A buzz of BPM 3 occurs —> Expression, Movement, Presence
BPM 3 buzz: I can’t (withholding) —> I can (release)

Arriving back to the world —> Reclaiming myself and the world again

Being in a friendly world again


Sexual Layer —> I do have a male and a female side —> I am foremost a man, and also a woman —> We – the people – make love to ourselves, via each other

Sexuality —> Through birth and after —> BPM 3 —> Either denial: Shame —> Or acceptance: Love

Denial —> Fear —> Blindness —> Acceptance —> Wholeness


Maybe all —> arrows in this diagram can be written in a <—> bidirectional format

Maybe there are shortcuts

Szűzanya

Szűzanya
Nagymamám
Édesanyám
Vigyázz reám

Valami megváltozott

Valami megváltozott
És olyannak látlak amilyen én vagyok
Nem félek tőled
Hanem nyugodtan élek
Nyugodtan lélegzem és mozgok
Szeretek
Veled vagy nélküled utazok
Kankalinban fürdök
Dolgokat rontok el és helyrehozok
Élek

Csend (1)

Köszönöm mindenkinek a szabadságot, a teret
Hogy együtt játszunk és hagyjuk egymást játszani
Hogy élhetünk és elfoglalhatjuk a levegőt ami nekünk jutott
Megoszthatjuk, ki és belélegezhetjük egymás fájdalmát és örömét
Sétálhatunk, szállhatunk, zongorázhatunk, hibázhatunk és felállhatunk
Anélkül, hogy csökkennénk bárki szemében, isten szemében
Egymás szívében — te is én vagyok

Emberek vagyunk, lények, akik itt élnek ebben a nagy szobában
Az egyik jobbra megy, a másik balra
Az egyik fél, a másik merészebb, és csodálja
De egészen csak együtt vagyunk, és a tér, a csend
Mi összeköt és kitölt minden távolságot fáink bogos ágai közt
És az együvé válás, hálás vagy haladás, közös egészülés
Egymással csokorba borulás csodája

Köszönöm

Köszönöm az évmilliárdos emlékezetnek testünk sejtjeiben
És azok összhangjában
A levegőben amit ki és belégzünk
Az ételben, italban és menedékben
A békében és tanulásban
Hogy itt lehetünk — egy darabig — minden rendben
Amíg itt lehetünk

Köszönöm a kezeknek, akik nyomtak, nyomnak, támogatnak
Előre az életben, csokorba és virágomba
Megtartanak, összefűznek, levegőznek
Hagynak, magunkra tanítanak, arra, hogy
Önállóan és együtt vagyunk, mindig, és sosem vagyunk egyedül
Akkor a legkevésbé, amikor végtelenül egyedül érezzük magunkat
Akkor csak egy hártya választ el a teljességtől

Lepkéink szárnyai

(Explicit)

A testem elülső fele megnyílik
Mint a pillangók szárnya, mint húslény
Bársonyos, vörös anyagból, odabújó szeretetből
Energiamező, háló, áramló hártyaszerkezet
Fénysugárutak és erek keresnek téged
A másik fényalagutat, mezőt, jelzőlámpákat
Kitáguló pórusokat, utakat
Bőrt és feromonokat

Ott állok előtted meztelenül, előttem állsz meztelenül
Vagy sétálunk erdőn-mezőn, én nyitottan merevedem feléd
És vágyom rád, az illatodra
Hogy a melledre vegyél és leegyszerűsödjek, visszatisztuljak ott
Nyelvé és szájjá váljak és puhává, csak a péniszem nagyon merev
A kezedben, ahogy simogatod, becézed, húzogatod
A szíved dobol, az enyém is, nyugalom is van
És nincs is, ahogy lüktetnek az öleink

A táguló fenekedre gondolok, a beszökő ujjaimra, nyelvemre
A vágyra hogy megkönnyebbülnél, hogy izgalom van
Akkor most engedem, jó? - mondod és engeded
A kezembe, és közben nagyon figyelek, hogy minden négyzetcentiméterét
Csókoljam az ajkaidnak és a nyelved hegyének
Folyamatosan, hogy biztonságban legyél és kapcsolatban legyünk
És így átnyitod magad, nincs is mit odaadni
Mert mindent odaadtál

És én fogadom, és fogadsz engem, fogsz, simogatsz
Vigyázunk a csókra, hogy meg ne szakadjon és tartjuk egymást a nyelvünkkel
Nyálunkkal, lélegzetünkkel
És én is elengedem, sőt nyomok, nagyon erősen nyomok miközben csókolsz
És fáradhatatlan, gondos kezeddel a péniszem húzogatod
Gondozod, hadd nőjön, hadd repítsen, olvadjon
Úgyis tudod, hogy utána egyből visszajövök
Csak addig azt nem tudom a melled szopogassam, vagy a szép szád

Amikor így együtt vagyunk, vagy én repítlek vagy te engem
Mint a vadember rángunk egymás keze alatt törzsi táncot
Normálisat és természeteset, és a csípőnk, combunk, mellkasunk
Öntudatlan, magától rángása mozgatja egymásba a nemi szerveinket
Nyelvünket a másik szájához érintjük vagy mélyre dugjuk
Hogy nyugalom legyen, és együtt vagyunk
Jelen egymás mellett, tanújaként annak ami a másikkal történik
És egyúttal test és nedvközelben osztva meg az alapvető életet

Tejesen lecsupaszodunk, azok lehetünk akik vagyunk vagy akarunk
Abban a pillanatban
Előjöhet bármi a mélyből, természetes, szép, nem vagyunk egyedül
És megmutatjuk
Ha kell egymás nyakát nyomjuk el vagy mellkasát, vagy ráfogunk ide vagy oda
Vagy olyat mondunk, amitől a másiknak pityeregnie kell
És végig-végig ott vagyunk, tudatosak, mint két kristály
És szeretettel, nagy-nagy szeretettel  valódira csupaszodunk

Néha piros ruhát vennék neked, nőit, harisnyával, mert ahhoz van kedvem
De nem merem, talán leírni igen
Mert akkor az van bennem
Férfi vagyok, nem is lehetnék férfibb, és ugyanakkor rétegződöm
Néha ezzel azonosulok, néha azzal a mással ami a felszínre jön
Szeretlek így is, olyan sokféle tartalommal
Nem egyféle doboz vagyok, sima fallal és kartonlapokkal
Hanem színes paletta, sokféle ember, ebben az egy magamban

Üresen, előre nyílva, mint a lepkeszárnyak
A tudat tiszta fénye éget és rávetül arra ami felmerül
Egyszer ez, egyszer az, a kategóriák könnyen égnek
És én ott állok piros ruhában, néha férfias terepszínűben
Néha böffentek és kerékpározom, míg meg nem unom
Néha lágyan mozdulok
És elkísérjük egymást az úton, egymásnak világítunk
Végtelen szeretettel és odafigyeléssel, elfogulatlan szeretettel

Boat

Small boat, white sails
Big wind, grey waves
And yet I sail
With conviction
To the other shore

For O and A

What makes you think that I am an outsider
What makes me think that you think that I am an outsider
What makes me think that I am an outsider
While I am an insider, always was one

What makes me look at the outside shell
What makes us look at the outside shells
What makes us protect our close ones
What makes us afraid of the outsiders

What is the real difference between inside
And outside of us
Please look at me without my shell
Just look at my shell as with me inside

Always was
Always was
Always am
Always am

Minden ugyanúgy a kedvesem

Az is a természetünk, hogy hárítsunk
Hogy vádoljunk, félre nézzünk
És csak a szépre nézzünk
Hogy ne ássunk, ásítsunk, vidámítsunk

És eljön az idő, amikor ásni kezdünk
Kukacokat találunk, szart és könnyeket
Konyhakertet, virágágyat
És alatta szart és könnyeket

Az is a konyhakert
Ebből élünk, táplálkozunk, félünk és remélünk

Merjünk rettegni
Merjünk énekelni
Merjünk elébe menni, és amikor itt van
Rettegni, remegni, énekelni, kifejezni, leírni
Csendben fájni, kerek tavat könnyezni

Nem tart örökké és nem mér szűk marokkal
Énekel, dúdol, hangosan kacagva üvölti teli torokkal
Élettel
A remény értelmetlen többé, nincs remény és nincsen jó sors
És rossz sors sem, Én vagyok, mindig ez voltam
Sírás, kacagás, rettegés és fájdalom egyre megy

Seb, sebszáj, sebszél, sár, már vár
Mesélhessen arról, hogy minden reánk vár
És minden egyenlő, ugyanabból van, ugyanabból jön és ugyanabba tart
És ha sírnak neked, ha te magad sírsz akkor nem sírsz még egyszer ugyanúgy
Hanem sokkal jobban sírsz, sokkal teljesebben, sokkal-sokkal teljesebben
Sokkal emberségesebben, mert semmi más nem vagy, mint ember
Aki mer, az nyer, aki mer, az nyer
Aki mer, az nyer

Nézz és láss, láss csodát
Ha fáj, ha félsz, ha nem akarod, ha túl szép
Ha arról mesélsz magadnak, hogy belül szebb, hogy otthon szebb, hogy mással szebb
Holnap szebb, az egyik oldal szebb, a kényelem szebb, a fejfájásnál
Minden oldal szebb, mint egyik oldal
Ne válogass, igyál, igyál, végtelen bőkezű, bőséges a forrás
Mint egy virágszál, csak igyál, igyál
Fogadd és megnyugodhatsz, elintézi önmagát
Önmagától áll, önmagából áll, dőlj hátra és csak nézd és láss
És igyál amíg kell

Nem jobb ez sem a deákné vásznánál, és az sem
Csak figyelj és igyál, tiszta fényben állsz
Törzsed van akkor is, ha nem akarod, és gyökered, és olyan koronád
Amin annyi a világ, amitől a szíved hétfelé kiált
És alig kapsz annyi levegőt ami a kiáltáshoz elég
És minden levegő téged vár, a tiéd, te vagy

Hagyd, hogy fájjon
Az önvádat cseréld fájdalomra
A tér, a levegő, a törzsed, gyökered, koronád teszi a dolgát
Növekszik amíg növekszik, és elszárad amint véget ér ez a világ
A tér, a levegő teszi a dolgát, a tüdőd teszi a dolgát
A szíved, emésztésed, agyad, bőröd teszi a dolgát
A szeretteid teszik a dolgukat
Mind ugyanazt a dolgot
Élnek, működnek
Nőnek, elenyésznek, nőnek, elenyésznek, nőnek, elenyésznek

És te csak állsz, és sebszáj és csömör és világ
És félelem és kontaktus, és felengedés és közelebb
És egy és szeretet és sebszáj és félelem és harag és rázkódás
Fájdalom — És józanság! Egy a józanság

Ne félj. Elég. Hagyd, érezheted, és amint érzed teret kap és véget ér
Ahonnan jön égig ér
Térben állsz, mint mindenki, befelé kapcsolódsz, mint mindenki
Szeretlek, mint mindenkit, szeretni tudsz, mint mindenki

Minél nagyobb fejest ugrasz, annál nagyobb partot érsz
És annál nagyobb a víz ami a parthoz ér
És minden szeretted ez a part és az a víz és ugyanúgy fejest ugrunk
És leülünk és figyeljük a naplementét, és az összes ember körvonala
Az össze lény körvonala a mi körvonalunk, ahogy nézzük a naplementét
És ugyanúgy ugrunk, ha ugranunk kell, amíg ugranunk kell
Amíg vissza akarunk ülni és nézni és nézni a naplementét
És érezzük a bőrünkön a többi embert, a többi lényt
Ahogy nézzük együtt a naplementét

Merd hát kitölteni tereddel a teret

Come as you are

10 PRINT "You are not a broken car"
20 PRINT "Come as you are"
30 PRINT "This poem is no joke"
40 PRINT "Come as you are"
50 GOTO 10
60 REM "In this loop
70 REM "Lies our freedom
80 REM "----------------
90 REM "Paste me into QB64, it is free
100 REM "Because I am free, as in speech, not as in beer

Édesapám illata

Édesapám az illata miatt édes
És az édesanyám is

Az az ő illatuk, és az én illatom máshogy

Próbálok visszaemlékezni
Próbálom felidézni, az orromban érezni

A félelem fekete csápjait szeretettel érintem
Én vagyok az is, bennem eleven, részem
Táptalajom, aljam, mocsárvidékem

Semmi különös

Szeretettel

Munkám van vele

Más rokonom más tészta, félve szeretem
Kár, hogy rá emlékeztet
Amikor agresszív
Az illata nem, csak a viselkedése

Azt csinálja, amit majd minden ember
Elveszik és sír, betemeti magát és a sebeit
A karmaival

Túl közel állok, hogy segítsek
Mégsem elég közel
A Nagy Lélek a Nagy Lélek
Az egészséges test az egészséges test

Abban a világban élünk
Amit abból a világból merítünk
Ami körülvesz

Így a kör körbeér, ami belül az kívül az belül az kívül
Itt a döntési helyzetünk

Így hát leülök a saját mocsaram partjára
És addig nézem
Amíg megcsókolom a csápjait és megszagolom a virágait

Projekcióköpeny

Állj ki a projekcióköpenyből
Lebbentsem meg a projekcióköpenyt
Úgy, hogy
Legyek, legyél az az ember aki vagy, vagyok
Tudjam, tudjad ki vagy, vagyok
Árulkódó a szagod, szagom
Egyedi, néha ilyen, néha édeskés
Néha émelyítő

The Grateful Dead

Együttérzek magammal
Jézusom vagyok
Miközben próbálok megállni
De nem lehet, nem tudok

A látásom nem tiszta
A hallásom nem éles
Magamtól hallok nagyot
Figyelek, hallgatok

Felfedi, felfedte már magát a természet
Igazi tudást
Értő hallgatást
Többet nem tudok

Szépen lassan
Lépésről lépésre
Gyakorlok és gyakorlok
Amíg meg nem halok

Lajhár Legrand bölcsessége

Legrand vonásai tiszták voltak, kőből metszettek
És amikor énekelt, tisztán énekelt
Hosszúkás arc, élénk szemek, tiszta jelenlét
Legrand nem szerette az emberi kontaktust
Mert helyette magában talált valami nagyobb kapcsolatot
És nem kedvelte kívül is megkeresni
Félt a projekcióitól
Jobban koncentrált, tisztább helyről énekelt amikor csak
Énekelt, és a hangja volt, és nem akadt bele senkibe
Hosszúkás, kőből metszett, egyenes vonásai közül
A természet beszélt, madarak, fák
A fájdalom és a csend

Unacceptable

It is acceptable
If you die for it
Stop
Stop doing it
Very easy
Just die for it
Be fully alone for a moment
Cry and be free
This loss is you
I love you with full love
This side, both sides, loss
Equally you
I love you with the whole of my heart
Fly here, my dearest light
Fly through both land and sky
And be free

Be humble / Szerény legyél

Be humble
As the dive of a heron
Let your flame die into itself
Cool off and dry
Begin to love
God bless

Impossible

Be humble
Let the flame cool into itself
Love

Szerény legyél
Mint a vízbe csapó gém röpte
Hadd szelídüljön a lángod önmagába
Hűlj le és szárítkozzál
Kezdjél el szeretni
Isten téged úgy segéljen

Lehetetlen

Szerény legyél
Hadd hűljön a láng önmagába
Szeress

Open = Fear

Open = Fear

Félelem

Az életem kikristályosodott félelem körötti tér

A hideg félelem sima vonalú, áttetsző, tiszta kristály

A kristályban szív, és a szív madara él

A kristály körül hányinger

Körvonala öl, ilyen módon él-ünk

És vág el

Legbelül

És minden tiszta vér

Szeretlek nagyon

Nem tudom

Nem tudom
És igazán nem tudhatom
És ez is elég

Nem csinálok semmit
Nem félek semmitől
Nem megyek sehová

Nem kell jól lennem
Nem írok le semmit
Nem dolgozom

Sejtjeim kórusa megpihen
Szellemem megújul
Términtázatokba terülök, nem pauszpapírra

Bibliám a tér
Hagyatékom az idő
Örök lényegem a csend

Black Sanctum

The Inner Codex
Black Codex
The Black Bible
Inner Sanctum
Black Manifesto
The Dark Codex
The Inner Light

What should the title be?

A Compendium Of Human Rights

Prelude

Made of bone and meat
My body pains and aches
And feels safe

My heart races
My lips smile
I sit cross-legged

And become ever wide

Waves I.

Brother, brother, brother
I love you brother

Father, father
I love you father

Even though I fear you as well

I learned to fear and love
Love the fear
Fear the love

Simple, mundane, stupid

Not!

Waves II.

Layer two
A little deeper
A little stranger

Dick, dick, dick
Jummy, jummy dick
Cock, cock, cock
Jummy cock

Pussy, pussy, pussy
Farts

Ass, ass, ass
Asphalt

Never again, always again

I do not care, or even love your dick
Your face, your smell, your tits, your breasts

It is my psyche, I am my psyche as well, or even broader than that
Much broader, much, much broader

Brother, brother
My dear brother
My dear son

My dear asphalt
Hits, hits, never forget, always forget
Sturdy, sturdy frame
Barrier, border
Hits and hits, just hits

And I fear and I get astonished
And I choose to love

And not to stick any more, to anything
Anything in my view, or otherwise
Any more
For now
All the same
All the time

This one passes, that one passes
My will is fragile, my presence faint, my teeth fall and fail
My stomach grumbles, my head spins, aches and fades

I am no more
What if
What now
Wherever I go, my head fades
My vision fades
My emotions fade
My myriad thoughts fade away
The film changes
The camera fails

Brother, brother, brother
I live again
You bring me here
Brother, brother
My dear brother
I came back for you

Why?
I truly, genuinely do not know
I do not know why I write this and how
I just write this
Dick in the hand
Love in the mouth
In the hands, in the sand
In the heart

I heart you
I heart
I love
I warm
I warmly love

I cannot say more

I am as heterosexual as can be
Yet I do not care if you were a man
Even though the manhood does not attract me, but repels
It is the how, not the what
It is the hair, not the blemishes
It is the feminine smile
The feminine hands, the warmth
The warmth, the warmth

It is only the genes
Our genes are the patterns
Of long lost waves and vibes
Vibes
All the vibes
Long lost attachments
In the cone of consciousness
Sticking here and now
Instead of being here and now
Everywhere
All the cone
Here and now
Is all

I do not fear you
I become fear sometimes
Fragile
I thought
And yet I am love, I am love, all the love all the time

And I am not even joking
This is not new age
When I dip into cold water, harsh waters
I just love
Simply love
Fully love
All my love
Through my heart
Spreads around
In big waves
Huge winds
Huge wings, wide wings
All the time

Wide wings, white wings
Around and around
Around you
Around me
Fully alive!

Aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-aaa-hhh-hhh!

Wildly, widely, fully alive!

This is the innermost song
Because innermost there can be only songs
No jokes
No prose
No poems
Only songs, the innermost songs, and instrumental winds
Glimpses and instrumental gazes
Subtle, sublime
Love

It is only love, love, it is only love
Of contact
Not contract
Dreams of love and being alive
Fully in touch, and touch, and touch
And to belong and to be a part of
A Teil, a rész, a part of
Never apart

Tacky, no more, I do not mind

Tacky? No more. I do not mind.

This is me, a little, teeny-tiny bit of consciousness

Dancing, dreaming, screaming alive

In love, deep, deep love all the time

I love you so much
A little wider, a little deeper
A little less sticky
Less focused on the cock that we started with, those energies can rise

Now that is tacky, it is just a speck on the cone
Leave it be, leave it throb or whatever you want, it wants

You are alive

A dense heap of meat and thought and sinews and innards
And half rotten meat or greens in your tract
That lovely tract
That keeps you alive, and your lungs, lovely lungs
Breathing all the time
Until you die and do not want to breathe any more
In a deep, wild, funny, rested exhale or inhale
Or whatever way you wanna die

Or be alive

Does not matter

Please practice my dear. Self restraint, in the name of God
So it may grow bigger
Much bigger
As the tinier and stronger you are

The whole horizon indescribable love

Black is a warm colour

I do not need no substance
The world has substance enough
The borderless psyche has content plenty enough
And the ever present space in-between and around
Has even more that that
Being pregnant with stuff

I don't look for light any more
There is plenty of it in the dark
Dark forms, pictures of dark deeds, dark emotions
All is just stuff

I like the dark and love the light
Each is bright, made of warm love

Closing my eyes

Many times it is uplit
When I close my eyelids
I close them tight
And pull the blanket tight in
And I turn to the side
And hold a ball, a knife, some beads
Or just lie flat on the back
And open up, and feel
And see the lights in

It is always safe
Even when it sounds bleak

It is just colours
Of dark nights
And bright skies
Resting in the end, relaxing

Replenishing for the next day
Next life, upcoming tensions
Drama and dreams
A life of play and horror

Being of flesh sounds finite
Sounds cautious
And I lie on my back
And do not think, only see
And feel, opening, relaxing
Being of a consciousness
That experiences the support
Of all this interconnectedness

Who am I

It seems not to fit
Any better
Than before
When I was so comfortable in my skin

I was born comfortable
Consciousness in a skin
Soft, sensitive skin
Afraid of hurts and tears

Standing up, learning to speak
Watching the mouths
Watching the skin
Of lovely boobs, with milk

Standing up and reaching out
Getting scratched and itching
Closing in, thinking of it as foul
When I looked at my skin

A tender, holy skin really
Soft and loving
White and dotted
A spotless child, and a bottomless man

Inner protest

In many situations I protest
Respect and protest
But respect the wrong thing
Do not respect my position
Rather the opposition
And I skew and drain and feel its pain
And I let myself stand there and survive
By not throwing rocks into
Muddy waters of others
In case a monster would turn up
And shriek and repel and charge
And I really wanna survive

A helpless child
A helpless monster in the dark
A helpless mirror
A helpless mind

A suffering body
A nervous life

Chess table

For four players
A family of four
The four winds
The four cardinal directions

A chess table for more
For parties and faiths
Thought forms
And temporarily lost animals

A deep breath to raise a bit
Above and beyond the chess table
Into the dark
And relaxation to reach all the stars

Waiting for the invitation

I am waiting for the invitation
Of light
To be seen
A beam of love
A beam of semen
A beam of milk
A beam of blood
To be loved

Ejaculation

A withheld ejaculation
Instead of an ejaculation naturellement
An ejaculation without stroking
Just a simple touch
At the tip
With the purest love
A message, a promise of a nipple or a lip
A scent, or foul air of a breath
An armpit
Hairs
Skin
Oils, ailments or water
A ball of love
Curves of the skin

(And it really looks good in black and white)

A gentle flame in her eyes

The white of her gaze
The depth of her sight
— Black holes of love —
A white space to soften
The harshness of life

Susceptible

Beautiful, perfect eyes
Wide jaw, strong teeth
A calming gaze, a softer stride
If you are like that
You gonna win
In my life

Tropical waters

I need to breathe
I ever so need to breathe

And to bloom and to feel
To be in love

To be suspended, supported
Carried here and away

To commune, take your body
And enrich the soul in seas of fate

To stand out and stand down
When dire pain prevails

To be free of despair and guilt
And everything against life

To be enlightened and energised
Substantially fed by life

A clean slate

I am writing this note into a separate notebook, onto a clean slate, and yet I feel connected with the old pages.
These lines needed an empty page nevertheless. Honesty needs it.

Thank you very much for everything. Instead of going to you, and cultivating my love towards you I would like to take a step back now, to myself, and to describe, investigate love here - connected and inseparable.

M, thank you for yesterday's conversation. As I mentioned, I am feeling dull lately. These conversations and connections bring something back, bring me back to a wider space - even if I am dull or tired meanwhile.

Conversations with anyone really, who loves me, and with whom these wider spaces are honestly explored.

J, these notes are also for you. I try to liberate your name in me, so that no limbs of any octopi are attached to it in me, nothing sucks on it or keeps it in place. Yours is a free name. I am a free man, and a free soul. Anyway, this message is also for your eyes, and for your love.

Back to me, back to the dreams, back to reality.

First I dreamt about speaking German again, pleasantly. I was contacting people of higher education, educators really. There was a strong synchronicity, first talking with someone about this man and woman, and then suddenly meeting them in an elevator after the next turn. They resembled the two known from photographs lately, who did the major part in developing the Pfizer / BioNTech vaccine - but in the dream their focus, their essence was language, knowledge and enterprise expertise.
I chatted them up and asked them to come with me to a company event as experts, they came. I enjoyed the pleasant company of warm knowledge.

There were episodes at the lake as well, and around the lake. Around summer, around swimming, with fixing rails, and with merrily avoiding policemen. Maybe a covid19-era thing.

There was a driving scene. Learning to drive a hypermodern, expensive car. Turned out it might have not been of the person's, who offered me to drive. Maybe a Matthew McConaughey impression? Yesterday I bought a book of his. And Cyberpunk 2077, a computer game recently release of the near future - with lots of hypermodern cars.

Someone was on the back seat. A woman. Our relationship was a bit demanding, a bit reactive.

The second half of the dream was different. I remember cleaning at my mother's place. She was asleep, and I was doing a good job. The place, the surroundings were sunny and airy. I was fighting a bit with some kind of butterfly-leeches, strange little creatures that sucked blood from my hand. I cleaned them out, held one of them with a towel. I felt the sting in my hand it bit. Threw the towel out of the window. An elderly lady from the facing building shook her head, disapprovingly.

I went to the garden, picked up the towel and some random junk from the ground, and put it into the bin. My mother appeared in the window above, and loudly said hat I should not pick up other people's junk, shunning me and them, distancing me and also them. Loud disapproval of something that is right and fine, on grounds that are personal and in that sense also fine (or mostly irrelevant), but should be on another side of a border, and not mine.

(Interlude: Where is a border actually? A "social border" feels to be outside. A "border" feels to be inside. If it is inside, then what is bordered from what? I am talking about my reality. Where is a border put, to function properly? Around me, between us? Around my integrity.)

I go back to the house, corridor, O appears behind me. Comes to talk.

I love her very much. I just openly love her very much. She is bright. She has short hair. Shines. I try to talk to her, we sit in the clean and indirectly sunlit kitchen. My grandmother appears, firm and energetic, she is leaving to attend her own business in the background. I talk to O about released trauma, she talks to me cleverly about E (her friend, my ex-girlfriend, both of them vets), something technical, practical, wise. I'd like to talk about deeper stuff, more meaningful, about how we love. I would like to present to her the clarity, my newly found understanding about what has passed. So that she knows that I know. To make our relationship clear again.
To be able to meet again.

I acted so very tragically reactive and traumatized when we separated, I hurt (her and myself) so immensely that I want to show all the good as well. I was in deep pain at that time. (And down the rabbit hole, COEX's of deep pain again and again, to the beginning of all my time.)

So this was the dream. Liberation really, a little wider, a little deeper. Closed up times lately, living a bit more near the surface, I can feel it in my body as well.

So I think I need the quality, airy contact, sometimes at least. To get back to to the wide, free, self-sufficient centre that we better are.

I know it is a process, I got bored of it somehow (J you (unspoken) predicted it, or I misinterpreted you), less involved in the story-part, more just doing my part. I would say luckily, the story keeps happening, keeps me alive. When it shows up really - like now, in this dream - I feel more alive.

A garbled up story, uneven health walk hand in hand in my eyes.

The cycles seem to come in different intensities. The grooves come in different depths. I still appreciate good contact, currently aware of it or not. Standing on my own legs.

The whole thing, my focus, is still, or should be, more about love.


It is snowing outside
And it is snowing inside
Synchronously

And snowflakes feather over every border


Odakint havazik
A bensőmben is hazavik

Szép szinkronban vagyunk

Csak a szeretet

Szeress nagyon
Amíg a könnyed elered
És azon túl is, amikor már nem

Force majeure

Force majeure
A snail out of its house
Soft hair and soft core

That which takes away is no father
That which adds density is no mother

Feminine is hollow, inactive, receptive
Sun does it
And easy does it

Deep Mother permeates with knowledge
Decisions are already made

Hair grows long and turns dark at will
Yin pervades life from beyond
Yang cranks life from within

It is all a setup, taijitu
Agreed upon peacefully
Now obey and say okay to it radically

Türelem

A türelem nyugalom
A türelem szeretet
A türelem bizalom
Hogy minden rendben
Az énen kívül
Ellazulni
Majd rendre, lépésenként építeni
Ellazulni, építeni, ellazulni, építeni

Kezdeti szeretet / Initial love

Kezdeti szeretet

Mindegy, hogy mekkora a tér, minden rendben
Mindegy, hogy mit tettél, minden rendben
Jelenlét, türelem, tér
Eredendő szeretet

Initial love

No matter how big a space, all fine
No matter what you did, all fine
Presence, patience, space
Original love

Liebe

Ich bin mit mir noch tief verliebt
Fasciniert
Mit euch
Injoy
Inscape
Liebe sein
Rich solitude
Reiche Einsamkeit
Schönheit
Ruhe
Verborgenes Geheimnis
Die Tür
Ohne Greifen immer wieder Liebe sein

Trap!

Spiritual-hippie-Rousseau trap
Tech trap
The trap of being held by anything new
Anything big we encounter
Either by the vivid mind
Or a myriad-coloured soul
Emerging from the fog
The warmth of black depths
Lights shining bright
The clarity of ideas and concepts
All traps in themselves
Division and closing in
None of them enough
All of them alluring and tempting
So recognize you are all this
Cut the bullshit and your laziness
To all but think or all but feel
Do both
And walk with full strides
You lovely fool
As long as you can

Föld öröm

A testemben minden kényelmesen áramlik
Tanulok
Alattam esznek a teknősbékak
És tartják a világot
Gyerekek, kert, szomszédok

Az ember egyszerűen létezik és örül

Mostanában többféle lánnyal találkoztam
Szenttel és ribanccal
És a szentek jobban érdekelnek
Az egyiküknek műtött volt a jobb melle
És kirándultunk, teljesítménytúrára mentünk pontosabban
És rendben volt, nyugodt, természetes
És egy barátomnak könyvet ajándékoztam
Rajzosat, kitöltőst, önismereteset
Örült neki és megölelt, és vele is túráztunk
És más barátokkal is mentünk
A felszerelésem rendben volt, javítottam
Az autót szintén helyére tettem, emberekre mosolyogtam

Egyedül

Amikor a pénzből kihullik az arany és az ezüst
Amikor elmúlnak a szeretteink és keressük a helyüket
Tűnődünk miként vehetnénk át a szerepük és egészíthetnénk ki a világot
Amikor egyedül vagyunk és élünk
Akkor elkezdünk szeretni, azt aki közel van, és ami közel van

Dagály

Dagály, óriási, kék, kiömlő árhullám, Almádi öböl
Hatalmas, kéttestű sötétkék vitorlás, fehér vitorlákkal
Mely kéttestű, sötétkék vitorlást visz fehér vitorlákkal a hátán
S megdől, süllyed, bajban van, de magasztos
Míg hullámok hajtják
S indulnak vastagon a házam felé, a lakásom felé
Mindent elárasztott a víz
A hullámok a második emeleti terasz kövét nyaldossák
Mégis biztonságban vagyunk, hogyan
Miként lehetséges ez, biztonságos az élet és az álom?

Genézis I. (Előre)

Többféle genézis van
Egy alapvető a hasamban
A köldököm környékén
Világoskék folyadékkal
Melyet én termelek meg
Mindenek előtt

Mielőtt elmerülnék
A belső mező vidékeiben
Mielőtt semmivé válnék
Megállok teremteni
Mert ez is legitim
Ez is kielégítő

Visszatérni az alapvető teremtéshez
Az idegrendszeri kezdetekhez
Melyek behálózzák a hasat és a testet
A köldöktől a pénisz vagy csikló hegyéig
Az ujjak végig, a combokon a lábakhoz
A szívhez, tüdőhöz, agyhoz

Vissza az élethez
Mindennapi gondokhoz
Terményhez, televényhez, cselekményhez
Alkotáshoz
Sétához, házhoz
Zenéhez

Genézis II. (Hátra)

Tehát vissza a kezdetekhez
A szünethez, a kéken áramló folyékony
Életet adó metacselekvéshez

Lehet, hogy elég is
A meta, a ki nem mondott
A meg nem csinált

A köldökön át vissza
A gyermeki létbe
S korábban a létezés gyökerébe

Genézis III. (Itt)

Itt, a fókuszpontban
Kék-fehér-vörös izzásban
Szeretetben
Köldökérzetben
Gazdagságban és nyugalomban
Életmiriádban
Egyszerre előre és hátra
Megtartottan
Bátor szívterület

Türelem = nyugalom

Minden rendben
Nincsen honnan elkésni
Ha e sor üresen marad is

Overwhelming love

Every given day
I try to
Remember
Encouragement
Appreciate
Everything I have
The sun and moon above
Water to drink
Air to breathe
Pulsating heart in my chest

Every day I shall
Write
Work out
Meditate
Every single day
A meaningful work and dance
Of words
Deeds
Kind mirrors of contacts
And sweet willpower

Every single
Blessed day
I would like to be here
I would like to keep
Honest integrity
An eye and heart out for adventure
And true support for this gentle life
Every single day a call
To write and meditate and exercise
And to know me in caring love

Fények

Álmomban olyan gyönyörű fényeket láttam
És itt a teraszon ültömben is
Fénylenek a háztetők
Fénylettek a csillagok

Arra gondoltam, hogy látni kincs
Összekötni a fényt a fénnyel
Érzékekkel kommunikálni
Táguló, bizsergő tagokkal

Kapcsolat

Szellemben szabadon
Okos ölelésben
Mentális táncban
Övön aluli ragyogásban
Stabilan
Biztonságban
Humorral
Önállóságban
Jézusom
Céltudatosan egy irányba

Balatoni nemes lélek

Balatoni nemes lélek
Szellemed tiszta és fényes
A szemed mint az őzikéé
Gerinced fiatal hársfáé

Szíved íves, szintén fényes
Melleddel együtt levegős
Hasadban rend
Tagjaidban erő

Rugalmas vagy
És így szerető
Reggel felkelsz
Este fekvő

Vagy bagoly vagy
Este éber
Későn fekvő
Későn kelő

Céltudatos
Lényeglátó
Természetesen jókedvű
És egészséges testű-lelkű

Nyitott ablakok

❧ "Remélem, valaki foglalkozik majd ezekkel a nyitott ablakokkal, miután elmentem." ☙

Nyitott ablakok — nyitott lények
Miután elmentem — gyász és béke
Mindenség amire az ablak nyílik, és amiből az ablak van — mindenség
Az ablak kerete, nyílása, csukódása, gondozása, átnézni rajta, figyelem — szeretet

Ablak alakúak népe, ablakok vagyunk a világra
A király,
    aki gondosan csukja palotája minden ablakát
    aki kitárt spalettákkal, kitárt ablakdeszkákkal vár
Az ember,
    aki ablakkeret, üvegablak, spaletta, nyitva, csukva, vízlepergetve ablak
    aki gondozott, szép falú, szép keretű ablak
    aki gondozatlan, elhagyatott, vadrózsával, futónövényekkel benőtt festői ablakkeret
    aki napos ablak
    tetőablak
    aki északi ablak
Mind a mindenségre nyílunk és a mindenségből vagyunk

Az ablakok, amiket hátra hagyunk
A Windowsban, különböző programokban, információk, mesék
Az életben, gyerekek, mesék, tárgyak, lények
A saját életünk



Az egész gondolat csendből, sötétségből származik
Álomtalan álomból
Minden zajt kiszűrő fülvédővel a fülemen
Kendővel a szememen
Puha paplan a testemen
Kényelmes ágyon
Egyedül — teljesen — fél szemmel a teljességbe tekintve
Kereken, lazán, pihenőben



E mese őrangyala két csodaszarvas, hatalmas, növekvő agancskoronával
Korát meghazudtolja
Dús mezőn legel
Emberbarát

Elbűvölő kedvesség

(Címer és pajzs)

A lehető legszebb emberi vonás a kedvesség
A szimmetrikus arcok, testek kevésbé szépek
Mint a kedvesség

Sosem volt olyan fontos munkám, mint a kedvesség
Sosem volt olyan hasznos munkám, mint a mérnökség
Felépíteni, szabályos formákat

Sosem volt olyan nehéz munkám, mint a kedvesség
Sokszor elrontom, elejtett szavakban elfelejtem
Mégis tudom az értékét

Akként adja a lenti mélység és magas ég
Hogy kedves legyek és őszinte, tettben és lélekben
Címerem szimmetrikus, kedvesség, mérnökség

Ha elbukom mégis, hisz ember vagyok én is
Szívből védjenek meg azok
Akikkel végigkísérjük egymás földi sorsát s életét

Voluptuous kindness

There is nothing more stunning or catching
Than an honest, gentle smile
Beautifully lighting up a voice, eyes or visage

Clean-cut shapes and stone-carved features
Are nowhere near as attractive
As a kind thank you and please

Being morose, me, still can attract you
You loving the morose me
So yes, the kind heart oftentimes still prevails

/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\/\

I changed my mind quite a bit here
Throughout the night
In my dreams seeing an old and enduring love

Her features alone — with the smile and
Lines of her brown eyes, red lips
Make me automatically love her from the heart

There is undoubtful, innate affection it seems
Simple, pure, heartfelt love in us — our saviour
That needs no explanation or ratio

Dear secretly embraced you

Relaxation brings the exact medicine
For our heart and nervous system
So relax
For it to unfold
In ways you would not think or believe

You are always loved! <3

xoxo,
Santa

Big blue love

Blue and canary yellow
Women in skirts to their knees
Men in tight suits, always in time

Misplaced, nearly

Hotter than guilt
More than just sorrow
A big unsafety
Burning from the inside

Adrenaline, fear
Uncertainty, only vanishing is certain
I am erroneous, my skin is false
My innards are burning out, wearing out

A whirlpool, an attractor
Of circumstance and mind patterns
Neurons and digestion
And perspiration, situation

Breathe, me dear
Mind and love my head, heart, gorgeous mind
Soft belly
Elastic body

Remember to relax
We are connected, carried all the time
We are here, loved
Throughout all dear life

Cordless

I was born cordless into this world, and
This is why I lack every missed relationship
Every missed lovemaking
Every missed kiss

This is why I fantasize about perfect union
Perfect serenity
Perfect love
Perfect solitude

I am a person like you, a trauma survivor
From a young age on
This is the source of faith
Or every other conviction

A lesson in becoming one
As in one of two
One like you
And as in one and all

Ehelyt

Ehelyt
Épp itt
Sehová se menni
Amíg nem bántanak
És mindenünk megvan

Zárójelben

Ehelyt
Műhelyt
Lakóhelyt
Építkezni
Vagy amit

Lógni a levegőben
Állni a földön
Úszni a vízen
Csak egészség
S jókedv legyen

Stabilan
Mint egy pózna
Odafigyeléssel
Mint a szeretet
Bőven elég vagy

Melegség

Me-leg-ség, me-leg-ség
Mélység ölében, mindenségben me-leg-ség
Feleségben, barátokban, kiskutyában me-leg-ség
Fogadd el
Te magad vagy me-leg-ség

Játékvár

Néha rosszullét jön
És én meg innen megyek
Élet és halál között lebegek
Közelebb a halálhoz, mint az élethez lelkileg
Testi tartalékokban közelebb az élethez

Micsoda nyavalyás színjáték az egész
Kozmikus humor
Akkor kacagok amikor tudok
Félelemelefántok oszlopán túlszaladok
Játékok közt meghalok

Anya szavai

Tudok mindent?
Nyugodtan elalhatok?
És mondtam, hogy igen,
Aludj nyugodtan, és megpuszilgattalak.

Most is azt mondom,
Mindent tudsz, ami kell!
Ne aggódj semmin, vágj bele és menj alfába, aludni!
Puszi!

Life

This myriad-flow of life
On its fat, wide course
Multiple fingers of a hand
Multiple veins in a wide heart

Choosing you to be the one
Being loved most
Loved enough to call back to life
Each day called back to home

Antikrisztus

Nem én szeretnék az Antikrisztus lenni
Tudni szeretnék róla és segíteni
De nem mindig sikerül, talán nem mindig lehetséges

Bármennyit tudnék aludni
Akkor is arról álmodom hogy segítek
Vagy nem tudok eleget ott lenni

Szerencsére pártfogók és barátok is szerepelnek az álomban
Valahogy talán kinyílik a család
Kinyílik az én lelkem is

Az Antikrisztus tehetetlensége
Az Antikrisztus lehetetlensége
És szeretete egyszerre

Bizony itthon

Fényes félhold
Fényes csillagok
Én bizony itthon vagyok

És azt is tudom milyen éghajlat alatt
Milyen formációban
Milyen irányban

Lepkelépés

Már megengedték nekem
Hogy megkeressem a szépet!
Legtöbbször csak választanom kell
Élnem
S lépkednem

Embernek

Embernek maradni minden körülmények között
Ha akarjuk, ha nem, mi vagyunk a világ
Virág, mely megállíthatatlanul kibomlik
Ezért a sok tátongó nyiladék a valóság felületén

Az a trükk, hogy egymással törődésünk
Mutatja elsők között
Sorsunk e Földön
És a felhők fölött

Kiválasztva

Kiválasztva lenni vagy sem
Élet-halál kérdése
Közelebb menni a halálhoz kitaszítva
S szép életet élni ideengedve

Elfogyott a hely

Barlangban, üregben, mélyben kifejlődő fenyő
Önmagába gabalyodva, nincsen már több hely
Rossz, levegő kell

Egykor a barlang szájára eső mag
Miatt van az egész
Kérlek adj levegőt

Hadd egyenesedjek ki
Ne tarts benn
Szerető, fényes világba nyújtózzunk

Tisztítótűz

A tisztítótűz inkább olvasztótűz
Ahol elveszett tagjainkat visszafogadjuk
Egy bizonyos hőmérsékleten szükséges a szeretet
Hogy mindez megtörténjen

Szeretem (1)

Szeretem a szép fehér sisakomat
Szeretem a számítógépeimet
Szeretem a bicskáimat
Szeretem a játékokat
Szeretem a természetet

Szeretem a szép fehér ruhákat
És minden más színeket
Szeretem a jó könyveket
Szeretem a jó filmeket
És a nagyon finom ételeket

Szeretem a jó levegőt
Szeretem a képességeket
Szeretem a szeretteimet
Szeretem a barátaimat
Szeretem az életre elegendő képzeletet

Szeretem az operációs rendszereket
Szeretem a faházakat és rendeseket
A fák árnyékát
Nyugodt történeteket
Kalandregényeket

Szeretem a happy endinget
Vidám életregényeket
Szeretem a cicit
Szeretem a szívhez szóló muzsikát
És természetesen megélt érzelmeket

Szeretem a kutyákat, cicákat, kisállatokat
Szeretem a kerékpárjaimat
Még egyszer mondom, hogy szeretem a számítógépeket
Tulajdonképpen szeretek szeretni
És tudok is

Szeretem a karácsonyt
Szeretem az apát és anyát
Az ünnepeket
Tulajdonképpen az egész év ünnep nekem és vakáció
Szeretem a tavakat és hegyeket

Szeretem a biztonságot
A szabadságot
Szeretem a valahova és valakihez tartozást
Szeretem a bátorítást
És szeretem a feltétel nélküli szeretetet

Szeretem a ragaszkodást
Szeretem a függetlenséget
A legjobban együtt szeretem őket
Szeretem a kényelmes ágyakat
És szeretem a közvetlenséget

Szeretek mozogni
Szeretek sportolni
Szeretek táncolni
Szeretek jógázni
Szeretek holo-trop lélegzetben élni

Szeretek a jóisten kebelén szabadon élni
Szeretek megtartottan s leárnyékolva élni
Szeretek az ittlétünk mezsgyéjén elpihenni
Szeretek a szemedbe nézni
Szeretek együtt és önmagam lenni

Szeretek bízni és bizakodni
Szeretem ha megbíznak bennem
Szeretem az elfogadást és megbocsátást
Szeretek hinni
És szeretek tudni, tudásban megnyugodni

Szeretem az egyszerű életet
Szeretem a nyugodalmat
Szeretem a kényelmet
Szeretem a biztonságos anyagi helyzetet
Szeretem a szépreményű lelkeket

Szeretem amit a jóisten adott és elvett
A sorsát senki sem kerülheti el
Minden rendben amíg hiszel benne
Bizalom az eljövendőben
Most és örökkön, ámen

Édesanyám kórházban

Édesanyám kórházba megy
Kórházból jön
Fehér falak, látogatjuk
Ajándék, papírból készült marionett
Hármashatár-hegyre kirándultunk
Vitorlázunk
Visszatérünk
Nagysokára hazaér, hazatérünk

Kórház az élet
Szabad az élet
Tényleg egymást kísérjük?
Nagyon úgy tűnik
Azért ügyködünk, hogy szépen élhessünk
Aszerint ahogyan elképzeltük
Élvezzünk
Szeressünk

Felállni tehát, amikor megtehetjük
Felelni — magunknak
Felszabadítani a hasat, szívet
Agyat
Elvégezni minden aspektusát
Ennek az életnek
Tenyereket imába
Karokat ölelésbe

Ufonauták

Vannak, akik szeretik kinyitni az űrhajó körablakát
Kihajolnak és belélegzik a csillagokat
Ti vagytok azok
Köszönöm a társaságot

Csendanya

Gyere Édesanyám
Keressük meg Csendanyát

Köszönöm, hogy annyit és olyan tisztán mutattál meg belőle, amennyit csak tudtál
Köszönöm, hogy néhol elálltad az útját

Mester vagy

Gyere, keressük meg együtt Csendanyát

Itt lakik bennünk, velünk
Finomodáson át
Gazdagodáson át
A gyengédség öröknyíló mezején át
A részek közötti térben, egészen

Itt, itt nézzünk
Finom rétegünkkel nézzünk
Amíg csak tehetjük
És lássuk az egész képet
Mindegy, hogy mi úszik a látómezőbe

Világítsunk arra
Amerre a csend járja az útját
Anyánk
Döbbenjünk rá a pillanat mozdulatára
Csodálkozzunk a szeretet fényén

Ébredezzünk Csendanya érintésében
Gyönyörködjünk a világ kilátásában
Ameddig az adott fázisban tudunk
A világ csak világ
Az érintésünk a lényeg

Kinek kiben jelenik meg Csendanya
Vigyázó szempár, segítő kezek, tiszta látás
Legbelső finom mozdulat
Anya, Mama, Jean, Neira, Lélegzet
Túlzott szeretet a vizek felett

Csendből jövünk
Történeteink, dalaink és kiáltásaink közt is
Csendbe tartunk
Ne félj
Gyengéden magához ölel e szeretet

Gyermekként

- Anyu, olyan nehéz ez az élet!
- Miért, Kisfiam?
- Olyan, mint a tintával írás.
- Angyalkám, abban mi a nehéz?
- Minden betű olyan mint egy nap, és én félek, hogy elrontom.

Igazság

Semmi sem olyan fontos, mint az igazság.

Önazonosság.

Mi az igazság?
Az igazság nyugalom, az igazság keretek, amelyek körbefogják tetteinket. Belső tetteinket, majd külső tetteinket. Tegyük fel, hogy belül egy erdő van, fényes erdő melynek lombját fényes-foltos szelek hullámozzák. Ekkor nem mehetünk tóba, futhatunk hegyre vagy bújhatunk föld alá erdő helyett. Nem lenne helyes. Gyújtsunk gyertyát az igazságnak.

Szeressük körvonalunkat.
Az vagyunk mi most. Mi most vagyunk, az az otthonunk, mi nem vagyunk, az a végzetünk.

Szeressük a másik embert.
És sose hagyjuk magunkat. Magunkra. Erdőformában éljünk.

Ha jön a félelem, akkor szeressünk.
Bízni nem kell, elég szeretnünk. Rettenthetetlenül, az igazság vázához simulva, mert megtart.

Az igazság változhat. A szeretet sosem. 
Mindig létrejön a helyes igazság.

Hogyan ismerjük fel az igazságot?
Az igazság természetesség. Úgy, mint könnyűség. Természetes lélegzet, természetes fantázia, természetes lépés. Megtestesülés. Milyen alakú szeretnél lenni?

Nem szorít az idő, nem szorít a tér.
Ez egy könnyű igazság.

Jó ember vagyok!
Ez egy könnyű igazság. Ahogy ezt leírom, összeszorul a torok. Közepes igazság? Vágy!

Ölellek, szeretlek.
Balázs

Jó (1)

Ez egy összetett dolog. Relatív.
Jó lenni olyan, mint bátor lenni, pillanatnyilag a legjobbat tenni.
A relatív kontextusból kitekinteni,
pillanatnyi tettünket onnan kivenni.

Nagyon szeretlek,
Balázs

Ismeretlen

Apám, ne bánts engem
Félelemmel sem
Nem harcolni jöttem
Finoman élnem
A béke békéből van
És együttérzésből
Hogy mind elmúlunk
És emiatt félünk

Kérlek ülj mellém
Legyél velem
Kisbalázs és mai énem
Tomboló düh
És én csak nézem
Cinkosan mosolygunk össze
Ismerem már e félelmet
Rettegem az ismeretlent

---

Magyarázat:

Megszülettem

Emlékszem a testemben

Lélegzem

Kedvesem

Kedvesem
Ezt a verset csak Neked írom

Megkönnyebbülve sóhajtok
A tó vize finoman, lazán surrog

Én valami valódira vágytam ma egész nap
Kifejezőre

És rengeteg gondoltam Rád
A szívtérre, szívzenére

Ötszáz emberre
Akik között csak sírnék

Én most azzal az eggyel
Kevesekkel lennék aki előtt nem kell tettetnem

Nagyon nehezen eredt meg a szavam
Most is nehezen folyik

Mert ömlene, mozogni, üvölteni szeretne az élet
A pórusaim között

Öt órakor pontosan kakaót ittam
Véletlenül ráéreztem

Gyászolok, de a gyászom forog
Folyik, könnyekben vagy összegörnyedve

Derékfájásban, hátfájásban
És aztán lágy mozdulatokkal, harangozással feloldódik

Elindultam ma a naplementébe autóval
És csak hármasban, négyesben mentem

Minden mozdulatom finom volt, zen
Egyetlen hamarkodott ívet sem vettem

És végig Rád gondoltam
És a finom zenédre

Minden természetes kanyarban amit bevettem
Minden törzsfordításban amit megtettem

Korlátozatlan, szép élet van
És ahogy foglalkozom vele, úgy landolok a kültkarómban

Beleérek a bőrömbe
Pezsdülve lazul el a belsőm

Arra gondoltam, hogy nem attól szeretsz ma
Hogy odamegyek

Hanem attól szeretsz
Hogy szeretlek

Léptem téren át és időn át
Kívülre, világba, magamon kívülre

A szíved körvonalát
A szívem körvonalában érzem

Tápláló Tejút felettem
Az univerzum éteri egyensúlya mely életben tart

A szád, a melled tápláló egyensúlya
Mely éteri, végtelen életben tart

Talán sikerül lerakni a késeket
Amelyek sértenek és feszítenek

Vezetőszáron tartják a jóérzésünket
Vezetőszáron a szánk, mellünk, a szívünket

Nyíltvégű a vers
Mert nyíltvégű az élet

Nyíltvégű a szeretet
Írni szerettem volna valami kedveset

Ima

Jóistenem,
Vigyázz Édesanyámra!

Jóistenem,
Vigyázz Édesanyámra!

Jóistenem,
Segíts Édesanyámnak!

Apa,
Vigyázz Anyára!

Exchanges

Yes, thank you. I sense that this time teaches us to love more. With less questions, right attention, I mean attention to the right level, not the superfluous stupid shit we usually pay too much attention to. Maybe walking into a breathwork room won't be the same again, because everything here is much wider and deeper, stories more real.

No time to waste. It is loving, now. No point in doing it selectively, limiting ourselves. Friendships should be close and each relation wide. Any other way: we are fucked.

Someday, soon, we will have the joy of sharing a poem, or many, and a laugh together. A hugful of love.

---

Annyira érző állapotban vagyok. Egyszerűen érzem, ahogy a versek hatnak, megváltozik valami a testemben tőlük. Érzem, ahogy a sorok megrezgetik a belsőmet. Az Antikrisztust olvasva összeszorul a szívem felett. Megfelelően kipuhított verseket olvasva ellágyulok. Ha eltávolítok egy képet egy fontos szereplővel, akkor hiányérzetem lesz és "beteg" leszek hirtelen, amikor helyreállítom a rendet akkor megnyugszom és kinyílok. Annyira érdekes!

Persze konkrétan is meg tudom mondani miről beszelek, melyik képek vagy versek azok (mindegyik, csak van, ahol erősebben). Van, hogy napokig rosszul érzem magam, mert valami nincs a helyén, és amikor rájövök az nagyon jó.

---

Legalább azt megadta ez az időszak, ez a néhány hónap, hogy tudtam valamit segíteni!

Ez egy óriási dolog nekem.

Careful, graceful commandment

Maintain an innocent attitude!
The Lord said
And I did
And loved
And was ever careful

Királyok és királynék

Mátyás király és Erzsébet királyné
Ne legyünk sosem királyok
Hanem egyszerű és jó emberek

Király úr, vigyázzon magára
Óvatos legyen
Össze ne törje magát

Egyelőre megíratlan vers: Hófehér Édesanyám

Jó titok

Olyan, mintha egy nyílt titokban élnénk már régóta
És sokan tudnák, beavatottak
Hogy a jó győzött

Mindent átsző a szeretet

Mindenünket a szüleinktől tanultunk
Sokat adtak, a világukat is
Ameddig el tudtak menni, az volt a valóságuk
Amíg elmerészkedünk, az az univerzumunk

Ko-modor

Még élünk
És itt vagyunk
Csak a szép életre figyelünk

Csicseregnek a madarak
Nyugalom van, kényelem van
Lélegezni tudunk

Hatalmas érték a testünk
A szeretteink
A modorunk

Egysoros • Haiku • Tanka

Sírvers: T. B. A., élt nagyon finom életet



Amikor Édesanyám meghal
Vajon én is meghalok-e?
Még élek



Az öröm:
Saját szeretetünket érezni



Le szeretnék fúrni a lelkemben Édesanyámig



A szüleim a szárnyaim



Szándék

Hol van most a sok meleg?
Kérlek, hogy adj jelet
Hogy sírhassak, megnyugodhassak
És tudhassam ki vagyok



Meleg van
Nyugodt szelek fújnak
S barázdát faragnak a vizek felett



Édesanyám nagyon *finom*.
"Hagyjuk lazán a dolgokat, ne fixáljuk le előre, az a legnyugodtabb, ha nem feszít semmi."



The sky is graceful and beautiful today
It is good to be here
Warm stone under my skin



Ölemben tartom, jót akarok
Ápolom
Szegényke egyedül, és én szeretem



Súgva:

Kedves Anyuka
Nagyon szeretlek
Nagyon szeretlek



Szíves címerem halálfejes
Szerető védelem
Örök emlékezet



Édesanyámnak tönkrement a melle
Édesanyámnak tönkrementek a csontjai
Édesanyámnak nagyon szépen szól a lelke



Annyit dolgoztam
Hogy Édesanyám jól legyen
És nincsen jól



Őrületes kiáltás a vizek felett



Egy vers nyomja lelkem
Limnológia
A tihanyi hegyek minden hajlata



Limnológiai munka

Jó munka
Rendszeres
Napos
Hullámos

Szeretem
Szeretem



Rossz munka

Rendszeresen szeretem
Rendszeresen utálom

Rendszeresen rémálom

Helyette: Limnológia



Erről beszélni, ami jól megy
Erről kérdezni
Ennek van értelme
Jót okozni
Jót okozni



Haver

Gyere haver
Lazuljunk
Ez az élet
Ez a lényeg



Megvalósulás

Egy guru elfogadott és támogatott ember
Minden támogatott ember igazzá válik
Hogyan igazítsunk?

Love haikus

Supportive work ethics

I don't know the exact nature of your experience
But I love you truly
That is what I can do




The limitlessness of love
Is outside my capacity
Of coping with it

4 hours after passing

My Mother and Father are standing behind me
My Father to the right, his left palm on my shoulder
My Mother to the left, her right palm on my shoulder
They are with me
And they love each other very much
Finally
They cuddle up to each other's necks and shoulders
And faces
Lovely, smiling faces
In their youth, with the experience of a lifetime
Lit up, shining
With a golden white bright light around their heads

Boldog Édesanyám

Finom vagy és
Most is köztünk szaladgálsz
És tanítod az élet szépségét és fortélyait
Szeretsz minket és gondolsz reánk
Gondoskodsz és vigyázol ránk
Amit vállaltál azt megtartod
És többet is
Pihenni is megtanítottál
Kinek kellhet még Fényesebb Őrangyal
Boldog Édesanyámnál

Egyelőre megíratlan vers: Mindenben lakozó

Dícsérő szavak / Eulogy

Sziasztok!

Édesanyám tegnap meghalt.

Nekem ez jutott eszembe tegnap:

4 hours after passing

My Mother and Father are standing behind me
My Father to the right, his left palm on my shoulder
My Mother to the left, her right palm on my shoulder
They are with me
And they love each other very much
Finally
They cuddle up to each other's necks and shoulders
And faces
Lovely, smiling faces
In their youth, with the experience of a lifetime
Lit up, shining
With a golden white bright light around their heads

Ezt pedig egy barátom, Michael Harris írta két éve egy beszélgetésünket követően:

Greatest day

— A mother writes —

My dear, dear, darling boy,

the day you were born
was the greatest day,
my greatest joy,

my dear, dear, darling boy.

Sok mindent lehetne még írni, de lehet, hogy ezen a fórumon ennyi elég.

Édesanyámnak az volt az üzenete, hogy egyszerű és jó emberek legyünk. Ne legyünk királyok.
Azt is üzeni, hogy mindig mindent odafigyeléssel csináljunk és sose okozzunk kárt vagy bántódást. Ez is szeretet.
És természetesen minden olyan réteg ami súrlódik köztünk súlytalanná vált az utolsó hónapokban. Teljes időpocsékolás. Megjelennek ezek a dolgok néha, de semmi súlyuk nincsen, csak győzzünk rá így tekinteni. Ehhez pedig a mély, lényeges kapcsolatok és érzelmek tapasztalata szükséges.

Emellett megtanultam, hogy mekkora öröm adni. Az öröm pedig azt jelenti, hogy szeretek. Tapasztalom a saját szívemet. Ez az öröm.

Anyámból semmi más sem maradt a végére, mint jóság és szeretet és udvariasság, és néhány kép az életéből, munkájából, és jelenetek a történelemből, a műveltségéből. Ezt tapasztaltam az utolsó hetekben, semmi mást. Megtanultam, hogy mekkora érték a modorunk.

Ez egy elképesztően nehéz és elképesztően gyümölcsöző időszak volt és van. Mélyült a szeretet és nagy volt / van a fájdalom. Köszönöm Tamás, hogy itt voltál és vagy végig, illetve mindenkinek aki időszakosan megkérdezte mi a helyzet vagy mit segítsen.

Anyám olyan ember volt, aki... hosszú történetet lehetne itt írni és már írtam is, de nem másolom inkább ide. Az én szemszögemből Ő egy olyan veszteség, aki ha jó passzban van, nem szenved éppen, akkor bástya, minden helyzetben megvigasztal, tudja hogyan nyugtasson meg, és mindent megtesz mindenkiért, értem is. Ha pedig rossz passzban van, akkor azt szükség esetén félreteszi. Tőle jött mindig az első jókívánság ünnepek alkalmával, neki volt mindig a legfontosabb, hogy jól vagyok. Nekem is nagyon fontos volt, hogy ő jól van.

Néhány (tíz) éve nem gondoltam volna, hogy ezt a kapcsolatot el lehet juttatni ilyen minőségig, elképesztően sok volt a törés, a harc, küzdelem. Rengeteg jóság és szeretet van az emberekben. Technika is kell hozzá és erő, szándék. Cserébe a legtöbbet lehet tanulni, gyarapodni és kapni (adni). A legerősebb támaszaink sokszor azok, akikkel a legnehezebb a viszonyunk. A harag átmeneti.

A kórház, háziorvos, stb.: kifúj, sóhajt. Ne kerüljünk oda. Valahogy Fejér megyéhez lenne jó hivatalos lakóhelyileg tartozni. Az otthoni teljes ellátatlanságnál sokkal jobb Veszprém is. Nagy megnyugvás volt amikor Anyu bekerült végre. Nagyon sok embertelenséget láttam a rendszerben, nem csak a kórházban. Láttam néhány önzetlen és professzionális embert is. Ez nem egy politikai írás, kérlek ne erre a részre válaszoljatok. Köszönöm.

Nekem Anyám és a családom mutatta meg a világot - ahogy legtöbbünknek. Nem utaztunk, helyette érdeklődtünk, tanultunk, olvastunk. Kényszerítés nélkül választhattam irányt, kaptam széleskörű műveltséget. Egy idézetet keresek ide a végére amit Anyukám szeretett, rengeteg verset, dalt és mindent tudott fejből.

Babits Mihály: A második ének (1928)

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Anyukám lecsupaszodása után csak jó és szerető lény maradt. Komolyan mondom, hogy ilyen tömény jószándékot és figyelmet ahogy az utolsó heteiben élt én még emberben nem láttam. Biztos jobban is figyeltem és megjegyeztem. Valószínűleg szép volt a lelkében az ének. Talán mindenkié az. Csak meg kell hallgatni, és előtte lehet, hogy disszonáns hangokat is hallunk.

Ha bárkinek bármi komolyabb válsága van a társaságból vagy a társaság társaságából, szóljatok, itt vagyok.

Üdv,
Balázs


---


A Plébánia nyomtatványán adott válaszok.


1.) Az elhunytra vonatkozó mondatok.
Édesanyám élete nehéz volt. Kisgyermekként gyermekparalízis sújtotta, majd szív, mozgásrendszeri és egyéb betegségek.
A nehézségek mellett a szépséget és szeretetet is ismerte és tanította.
Traumán átesett emberként / családban az emberi kapcsolatok időnként megsínylik ezeket az eseményeket utólag is.
Édesanyámból élete utolsó heteire kizárólag a jóság, szeretet, modor, műveltség és figyelem maradt meg.


2.) Milyen volt az istenkapcsolata, vallásos élete?
Édesanyámtól tanultam imádkozni. Volt Szűzanya-, Jézus- és Istenkapcsolata. A kórházban a többi beteget is közös imára buzdította, egy agyvérzéses néni is imádkozott vele. Kérte, hogy imádkozzunk érte. (Tesszük.)
Édesanyám imája valóságos volt és mély. Másokért imádkozott többet, mint magáért.
Késői életében sokat volt egyedül, ez az időszak sok bölcsességet hozott.
Körülbelül egy évvel ezelőtt Édesanyámnak volt egy Hazatéréshez közeli élménye.


3.) Milyen volt a családjához, munkatársaihoz, embertársaihoz fűződő viszonya?
Édesanyám a családjáért és az emberekért dolgozott. Munkájában gyámüggyel foglalkozott, majd jegyzőként kistelepülések életével. Szerette a szakmáját, haláláig. (Az ötvenes évei közepén vált rokkantnyugdíjassá, 74 évesen hunyt el.)
Többet élt a családért, mint magáért.
Baráti kapcsolata kevés volt, lehet, hogy a fenntartásuk is nehéz volt, ágyhoz, lakáshoz kötötten élt utolsó jó néhány évében. Szerette az embereket, de könnyen talált hibát is.


4.) Mit szeretett csinálni a szabadidejében?
Rendkívül szép gyöngysorokat és fűzött ékszereket készített.
Nagyon szerette a természetet.
Édesanyám olvasott volt, művelt, követte a világ eseményeit. Szeretett nevetni. Szerette a szívhez és észhez szóló alkotásokat.
Amíg volt ereje hozzá, szeretett süteményeket, ételeket készíteni, bőségesen. Finoman és ha lehet egészségesen.
Szeretett dolgok közt böngészni.


5.) Egyéb:
Édesanyám azt mondta az utolsó hetében, hogy egyszerű emberek legyünk, de jó emberek.


---


This was written fresh after her death. I left it raw, as it came out at the time.


Dear J,

Thank you.

I think my mother has passed. Full frontal cortex stroke. The hospital did not inform me, but a fellow patient did.

May she forever rest in peace. Or live or die or vanish or whatever is after life.

Ram Dass or someone said that some part of us dies and some part of us does not. I hope he is right; I don't know.

I loved her very much as long as she lived. Also love her now. We had really bloody and blind times as well, that was a waste of time. And maybe that is not right, it was what it was. This is probably the case when some long-lasting trauma and triggering and such is in play. There was *immense* caretaking and paying attention to the other more than to oneself, too. She was a completely selfless person in that regard. And selfish as well, whenever she had a firm thought or plan of action for whatever end, she made that run through, also through us, by us. She had power and force. She would have arranged these hospital issues a hundred times better than me. She could fight for people, causes. Even our early Covid vaccination was organized by her, from her bed. She lived a unique life. She suffered an awful lot. She could love. Sometimes she was mostly love, caretaking and politeness.

Until I was maybe 15-16, I never heard my mother swear. Then came some darker times, when she swore. In the end months, she did not do anything harsh again, a very careful, polite, responsible, caring, loving, knowledgeable person has passed, the caretaker and engine of her family or anyone her eyes laid on. In her own way.

She showed me the world. And my family as well but mainly her. I was raised with a full view to the world as much as possible. We did not travel, but we had a lot of books, she was busy finding the right books to ignite my imagination, natural sciences, poetry, art, nature, tales, adventure, even fantasy. She arranged a thousand things for me and more. A computer back then, learning languages. Did not force any direction, only gave choices, and only forced that I do learn. Sometimes I resisted. Sometimes I learned from my heart.

Whenever she saw something good and interesting, then she was thinking about a way how to get it for me. Or for us, for the family. That is a big loss, someone who has that unquestionable, obvious, immediate good will towards me, and who also acts on it. People don't seem to do that to each other to that extent. Some people do.

She always comforted me. Whenever she could, with the strength she had. And love. I needed less comforting in the last years, but still, the chance. I still appreciate a good reassuring word. Fuels me.

She lost her mother about ten years ago. I wish she had more support, also by me, but I know that I did what I could. She could be very harsh. I was for many years afraid of it. It still has an effect on my level of trust towards people. She also had her distrust, suspecting wrongdoers. I am trying my best.

Right now, I don't rush to the hospital, don't want to see the corpse while crying, after a reckless and crying drive there — it would be so. Maybe later I will find her at the pathology. We were with her yesterday as long as they sent us out, with R. She was not present in the hospital in the past weeks, maybe it was too much for her or she did not feel that it was her role, but was there yesterday. She lost her mother around the age of thirty. (Edit: she was present fully after my mother's death.)

My mother always loved nature, trees, animals. She was raised in nature. We never managed to get to live in a house together, with a garden, that was the plan though. Too many quarrels, and it did not work out. Either within the narrow family when I was young, or later, in my adulthood with me, so I did not have the needed trust for peaceful co-living.

You are following my problems (and joys) the past years — thank you for that — maybe the above sounds like a reasonable way of doing things accordingly. I am sad about the unfulfilled wishes; I would do good for her also across the line. I hope I did enough good.

Love, love, love.

If anything, these past months helped me or made me know deeper compassion, and deeper levels of love, and also the transience and pointlessness of focusing on outer layers of rust and edges and hurt. It thought me a deeper and more practical compassion, presence, being there, the importance of actively reaching out and paying attention to people. The joy (feeling of love) while giving and doing good for another person or being.

I hope B is and will be as easy as possible, and that you have an easy time as well. I am with you in that situation. I understand it more in this past half a year than I did before, because now I have seen it.

Maybe if I tell people that I need encouraging words from time to time they would listen.

I have only a few friends who actively ask about the situation. Can it be that it is too much for some of them? Or some of them just cannot get it or know it? A couple of them are still in the phase when they do not speak with their parents for years because of some sort of a grudge. (Edit: this is a sad case, mutually.)

Anyway, in attachment a nice tree just in front of my window in the garden. May all beings be happy!!!

Love,
Kingfisher

 

Diána

Boldog Vadászmezőkön Diána vagy Gizella
Békés, egyszerű Diána
Aki segíti és simogatja az embereket és állatokat

Különösen a bajba jutottakat
Erős kezeddel és félelmet nem ismerő szíveddel
Végtelen együttérzéseddel

Amelyből morzsákat juttattál és tanultunk
De azt megtanultuk és el nem feledjük
Tiszta örömét a szeretetnek

Halálközeli üzenet (SMS)

Anya, egy évvel Hazatérése előtt:

"Ki volt kapcsolva valóban, reggelig, de nem akartam sértő lenni! Amikor tudok, alszom! Ugyanakkor írtam, de elfelejtettem küldeni! Nagyon beteg voltam ezekben a napokban, remélem valamerre beáll a szívem!

Pénteken történt egy furcsa halálközelinek nevezhető valami! Délelőtt rettenetes rosszul voltam, azt hittem megáll az óra! Hirtelen vagy elájultam, vagy igen mélyen elaludtam, pillanat alatt történt! Valahol ismerősöknél egy erdei házban voltam, teli holdtöltés este volt és nekem el kellett mennem valahova az erdőn kívülre! Mondták, hogy csak egyenesen az úton, nem lehet eltévedni! Csodaszép havas volt minden, az út nagyon széles, minden csupa hó, csillogó, mint reggel a zúzmara korai napsütésben! Az "út" egy igen enyhe völgyben vitt, ritkán fenyőbokrok, azután fák! Mind fenyő volt és mintha ezüst lett volna! Csodalatos volt! Egyszer csak kiértem nem tudom hova, mert csupa napfényből állt minden, annak ezernyi árnyalatával! Fekvő, kelő, szél előtti, téli, nyári, egy kavalkádban! És mintha a színek megtartottak volna! Csak néztem, néztem, és a fejemben egy hang vagy több, nem tudom, azt sugallta menjek haza! Meg akartam kérdezni hogy hova, de addigra vége lett és éppen olyan gyenge voltam, mint előtte!

Akkor jössz ide, amikor akarsz, ma még jó lenne tolni, mert éjféltől fenn vagyok, és valamikor biztos alszom! Ma annyival jobb, hogy most nem fulladok."

Kedvesek

Luther Márton a barátom
Fekete kereszt, vörös szív, fehér rózsa
Nálam bronzsárga szív-napkorong, körötte fehér rózsa
S körülöttem segítő kezek

A szirmok növekednek
A fehér szín fénnyé válik
A barátok festenek és óvatosan szeretnek
A szeretet növekszik

A hang néha elcsuklik
A testtartás csukódik-nyílik
A szív csak nyílik
A kegyelem töretlen

Végül egy szirom szélén üldögélek
És a lábamat ismeretlenbe lógatom
S egy jóbarát szól, csak szeretni kell
És hogy szeressenek

És én tudom

Három puszi

Három puszi imába tett kézzel
Három puszi a kézre
Három puszi a szívre

Három kereszt hüvelykujjal a szíven
Mindentől megóvó szeretet a lelken
Földet és lelket behálózó szeretet az éterben

Édesanyám melegsége mindenhová elér
Szentháromság: gyöngysor, labda és kés
Vágások az igazságért

Béke

Ember vagyok
És az emberség mélyebb rétegei érdekelnek
Amik a szeretet és a béke
A végtelen harmónia minden sejtünk között

Ez messze túl van minden háborún
Mert a háború önjáró gondolat
És a gondolat — üres, vékony
Még ha akaratos is

Engem az ember mélye érdekel
A szem mélye
A szív szentélye
A végtelen tér világaink közt

A szemed világa
A szíved virága
Szívünk kék madara
Belsőnk végtelensége

Legyen minden lénynek béke
Legyen a családokban béke
Legyen mozgatórugónk a béke
Legyen eszközünk a béke

Sors

Minddel gazdagabbak leszünk
Akit megismerünk
És gazdagabb lesz a világ velünk
Ha minket is felismernek

És gazdagabbak leszünk
Ha hagyunk
Nem késelünk és hentelünk
Hanem hagyjuk az embereket a saját természetükben

És szeretjük őket így
Végtelenül csak szeretünk
De fontos
Hogy ők is hagyjanak bennünket

Ne bűnözzünk
Hanem jók legyünk
Mint az Isten
És mint a Sors vagy a Nap

Idő

Az időnk nagy részében kábák vagyunk
Így körültekintően kell egymással eljárnunk
Egymás apja és anyja kell lennünk
És megvárni míg kinyílik a szemünk

Az érték úgyis az együttlét
Nem az, hogy mit mondunk vagy kérdezünk
Az érték a szeretet
És semmi más

Harcosok

Harcolok
De csak egy dologért
Hogy minél jobb emberré váljak minden egyes nap

Harcolok Édesanyámért
Az Úrért
A Szentháromságért

Remember

Remember - every part of the dream is an aspect of you ❤️❤️❤️ (Je says)
Peace is made of peace (Ju says)

Kérés

Istenem, kedves Istenem
Mit is írhatnék:

Kérlek segíts nekem
Megtalálni a családjaimat
Az összeset, a szívem, lelkem szerintieket
Évezredeseket, még régebbieket

Kérlek, hadd találkozzam velük
Azokkal, akikkel oly mély a szeretet
Hogy szabadok lehetünk
Az élet és halál vizén

Kérlek mutasd meg azokat a testvéreimet
Akik mellett kinyílhat a szívem
Mint puha szárú, kristályszirmú virág
És akikkel együtt repülhetek

Kérlek, kérlek mutasd meg testvéreimet
Akik szívébe tekinthetek, önmagamra lelhetek
Kérlek mutasd meg testvéreimet
Akikkel együtt repülhetek

Whatever it takes

We truly wish the best for our relatives
For our loved ones
And for ourselves

We wish to embrace them
Hold them in peace
And warmth

And then we realize
That we wish this for all of us
The wellbeing of distant stars, to hold us

Szövetség

Édesanyám a legerősebb belső szövetségesem

Aranycirmú fekete lángjaival véd

Melyek az én aranycirmú fekete lángjaimat veszik körül

 

Fiatal, életvidám, egészséges nő

Kedves arcával nevetve néz

S karjával az univerzum aranysárga fényű napjába mutat

 

Hálás mindenért, amije van

Hálás a füvekért, napért, szaladásért

Lehetőségeinkért, társaságért

Ösztön

Én pedig úgy vagyok
Hogy a legbensőnkből fakadó
Ösztönös tudásunk sarkall
Az hív, az hajt
Válaszokra

Barna, fehér

Régesrég szeretkeznünk kellett volna
Belépéskor a válladba harapni és megszagolni
Az alkaromon a hátad bőrét érezni

Gyöngyök

Gyöngysorok — életek
Egyik nap fényesebb, másik nap fekete
Mi lesz velem nélküled
Fénylő, kristályos üveggyöngyök

Egyik nap hófehér
Másik nap fekete
A mai pedig szürke
Regeneráló nap

A fény átsüt a havon
A sár megül a havon
Gyöngysoromat lovagolom
Mindegyik gyöngy egy nap

Egyik sor él
Másik szál megszakad
És lefutnak a gyöngyszemek
Az ismeretlenbe

Kurvaság / Malaise

Kurvaság

Holdtölte, majd hirtelen holdfogyatkozás
Elmosódott, rószaszín-rózsás-vörös kijárat
Szív alakú
Csonkolt has
Elhagyott otthon
Majd újra otthont találni idegenben
Nagyobb értelemben, Istenke ölében
Soha ennél nagyobb veszteség nem érhet
A szabadság ára
Az élet ára
A veszteség is élet

Malaise

Full moon, then a sudden eclipse
Blurred, pink-rose-red exit
Heart-shaped
Busted belly
Abandoned home
Then finding a home again in a foreign land
In a larger sense, in the Godhead
No greater loss could ever come
The price of freedom
The price of life
Loss is also life

Teljesség felé tartó gondolatok az egyedüllétről és együttlétről

Mottók:
"Engedd meg magadnak hogy lásd, amit nem engedsz magadnak, hogy láss." - Erickson
"Nem adhatok mást, csak mi lényegem." - Lucifer / Madách


Egyedül vagy együtt
Belül vagy kívül

Egységben, biztonságban
Vagy kétségben, biztonságot tartogatva

Egyedül: megsemmisülni
Vagy egyedül: kifelé virágozni

Együtt: milyen szinten találkozni?
Azon a szinten érdemes, ahol valóság van

A személyiség: méreg
Vagy a személyiségünk: mellékhatásunk

Pontosítok: bizonyos állapotokban mellék
De egyébként egy csoda

Végsősoron a személyiség mindegy
De az úton van

A belső szabadságot kifele virágoztatni
Minden ember úgy, ahogy van

Sokkal jobb világ lenne
Mert teljesen más szinten hoznánk döntéseket

Amikor egyedül vagyok
Akkor lehetek-e végtelen?

Szabadságtanulás
Megsemmisüléstől el nem futás

Segíteni nem azt jelenti, hogy kiszolgálom a személyes igényeidet
Segíteni azt jelenti, hogy mélyebb szinten kommunikálod hiányod, vagy más traumád

Csöndes, üres jelenlét
Kifelé virágzó benső

Köztünk is létrejöhet
Vagy csak bennünk?

Az égvilágon semmit sem adhatok
Csak elvehetek

Társaságot nyújthatok, de nem úgy, hogy odaadok
A mélyebb valóságban kinyílhatok

Az intenzitás csak még mélyebb
Még teljesebb nyílás

Az isteni valóság csak még mélyebb
Még teljesebb intenzitás


Nagyon fontosnak gondolom most azt, hogy az egyes rétegeket megértsük, amik bennünk vannak. Megértsük a mozgatórugóinkat, és megértsük azokat a finom személyiséghártyákat amik mozgatnak, formáznak, megkötnek. Több ilyet is ismerek magamban. Tudom ezek kapcsolatát a régi, véres eseményekkel. Félelemmel, testi és szellemi épségem védelmével, a megszületés szabadságával, az elszakadás horrorjával. Presszióval vagy annak hiányával. Öndefinícióval szabadon, vagy formába préselődéssel.

A személyiségünk gyászunk alakja, ahogy Steven Levine fogalmazta; a kérdés, hányféle dolgot gyászolunk és milyen formában, az milyen módon köt meg ma, milyen módon nem adjuk át magunkat az életnek, milyen sarkokban milyen arcokkal milyen pókokat találunk.

Milyen módon fekhetünk el szabadon az élet mezejének füvén. Érdemes a személyiségek terében rendet tenni, vagy hozzuk egyszerre a hátterünket előtérbe?

A testem sokszor fogalmaz egyértelműen. Mély ellazulással, feszültség hiányával, organikus gördülékenységgel, megadással — néha meg éppen feszültséggel. Oly gyakran felülbírálom, felülgondolkodom. Számomra kényes témákban. Előrevetítek. Hátranézek.

Nem is olyan könnyű belefeküdni az ismeretlenbe, ugye, amíg meg nem csinálom.

Az ismeretlenben milyen egy kapcsolat? Szerintem csak olyankor lehetséges, ha mindketten beleheveredtünk. Szemkapcsolat.

Vagy visszaemlékszünk az ős-szívbéli, eredeti kapcsolatra, vagy nem. Rettegek a szabadságomért = épségemért.

Megsemmisülés, halál, vagy szeretet. Itthon, "itthonos szorongás" nélkül. Sokszor megéljük ezt a szorongást. Ne!


Élet.

Hétszer

Édesanyám, kétszer szeress engem
Édesapám, ne bánts engem

Level kettő: Édesapám, fogadj el
Szeress engem

Édesanyám, ne fordulj el tőlem, válaszolj és szeress engem
Level kettő: keress, és szeress engem

Kicsi Balázs, keress és szeress engem
Védj meg és szeress engem

Sugárzásod szeressen és keressen engem
És védjen meg

Legyek biztonságban ahol vagyok
Legyek szeretetben ahogyan vagyok

Legyek elegendő ahogy vagyok
Hétszer szépen ahogyan vagyok

Amen

Negyvenkettő

Negyvenkettő, tizenkettő
Szeretettel minden felnő
Apa, anya, minden gyerek
Nagyszülőkkel hetvenkettő

Nem tudom mekkora semmi

Fehér, tiszta új legókockákból kirakott
Fehér, tiszta, meleg csempékből kirakott
Üveges kalitkából kirakott
Kicsit üres, tiszta, meleg tér
Melledig ér
Bátortalanságig ér
Állapotig ér
Önmagad megöleléséig ér

Lelkedhez ér
Mások lelkéig ér
Együttérzésig ér
Változásig ér
Halálhoz és újjászületéshez ér
Újjáélesztésig ér
Veled utazásig
Veled örülésig ér

Elvesztésig ér
Már-már mindent megér
Megérte idejönni
Megéri fájni, sírni
Minden egyes pillanat ér
Az időtlenség mezején
Öröklátó távcsővel
Máma panorámalencsével

Nem tudom mi jön még
Én itt leszek-e vagy sem
Ezek nem halhatatlan sorok
Egy kis törökméz
Felszínen úszó ezüst-átlátszó gumimatrac
Amit elfúj a szél
Testesedni ér
És talán mindent megér

Lágyfehér iránytű

A meleg egy tudatállapot
Az üresség egy tudatállapot
A semmi egy tudatállapot
Mi nem tudatállapot?

Az együttlét egy tudatállapot
Egyedüllét tudatállapot
Állatsimogatás tudatállapot
Jó napot!

Melyiket kedvelem?
Hogyan találsz hibát bennem?
Ügyes vagy és tudatállapotos
Szüljünk nyugodt életet

További haikuk

Meleg fényű, fehér, tiszta, új legókockákból kirakott tér
Üvegkalitka
Szeretet


Nem érdekel az iránytűd
Szarra forgó vagy napraforgó
Szeretnék önmagamra lelni nyugton


Istentől kapott jogom
Alom
Álom


Bedőlni a lágyfehér ürességnek mögöttem
És csak beledőlni
Bátran, háttal


Akvarista tudatállapotban
Egy inkubátorral körülöttem lépek szobádba
És lassan illeszkedem

Megíratlan szöveg: Belső asztrológia

Írás a belső mozdulatok törvényszerűségeiről, megnyilvánulásáról, egymásutániságáról, elmúlásáról, előrejelzéséről.

~~~~~~~~~~

Jegyzetek:

Már tudom magamról, hogy amikor nagyon nyomott, álmos vagyok "furcsán", ok nélkül, akkor valami ilyesmi van, minidepresszió van, ami egy-két napon belül megjelenik haragként, alakot ölt.

És kurva jó, amikor alakot tud ölteni, felszabadít.

Holotrop közegben még jobb lenne, de én magam is az vagyok, csak kisebb, érted.

Második mátrix, harmadik mátrix, negyedik mátrix.

Az elsőről nem sűrűn emlékezem meg, lehet, hogy azt észre sem veszem, pedig sok időt töltök benne. Vagy próbálok. Van egy ilyen belső időjárás(unk) szerintem. Lehetne időjárás-előrejelzést is írni.

És mint a "kinti" időjárással, úgy a bentivel sem lehet mit csinálni azon kívül, hogy elfogadjuk, alkalmazkodunk, elbújunk előle, elszenvedjük vagy kihasználjuk. Szélerőművek.

Megíratlan szöveg: Egy könnycsepp naplója

Harag

Gyűlölet, leradírozni, eltávolítani, eltávolodni.

Anya fortyogó epéje vagyok, apa bugyborékoló félelme vagyok.

Kurvára maradj a pályámon kívül légyszíves, mert meg talállak fojtani, és az milyen már. Szavakkal természetesen.

Ez volt az álmom ("I had a dream"...):

Első körben a szobámban, Füreden, üvegajtó csukva, fürdőajtó csukva. Fülhallgató, zenét hallgatok, több órás szett, holotropikus, óriási nyílás már az elején, lélekszárnyalás, hízás, szárnytárás.

Berongyolsz a szobába, már nem is tudom mivel, kirángatsz, befüstölsz, napellenzőt társz, pedig én nem akarok kifelé menni, hiszen zárt szemhéjakkal per pillanat sokkal nagyobb a fény, és sokkal nagyobb szükségem van rá. De odabaszol. Ne bassz oda! Borzasztó. Belémgázolni. Gyűlöllek. Ordítok. Nem akarlak bántani, tettlegesen nulla, verbálisan sok. Tudom, hogy mit csinálok, nem akarom csinálni, de kell csinálnom. Újra meg újra, amíg befelé, a fény felé, a szélesség felé meg nem haladom, amíg minden falat, hártyát le nem bontok ekörül. Honnan a francból jön ez a szar, hogy a területemre lépsz és nekem annyi? Nem annyi, hanem ennyi legyen, én azt szeretném, a nekem való ennyi, a belőlem származó ennyi.

Második körben egész más történik, a bénázunk a zárral, magamra kulcsolom a szobát, ég a tűz a kályhában, füstös, szarakodni kell, vigyázni kell, menedzselni kell. Utálom, gyűlöllek. Mi a faszért rongyoltál be rám? Próbálok zenét hallgatni, tovább. Kirongyolok, ordítok, és látom, hogy a nappali fehér falát teleszartad a szarjaiddal, polcokat raktál, a saját cuccaidnak. Az én falaimra, csálén. Meg sem kérdeztél? Miért nem kérdeztél meg? Mérges vagyok.

Honnan jön mindez? Milyen volt az a kisgyerek, akivel ez történt? Milyen volt az az újszülött, akivel ez történt? Milyen volt az a magzat, amivel (sic) ez történt? Milyen volt az a néhány sejt, akivel ez történt? Milyen volt az a lélek, akivel ez történt? Mi a fasz történt? Miért ez az élet? Miért nem lehet szabadon szeretni? Miért vannak árkok? Mi a fasz ez?

Úgy hívják, hogy élet, állítólag, de én nem vagyok ebben biztos. Azt tudom, hogy szopom, de azt is, hogy néha imádom, akkor amikor imádom.

Ezzel a csomaggal kell együtt élni, együtt élnem. Ez az, amit a gyász kapcsol, annak az ötöde. A többiben a többit teszem, ahogy kell, nemlineárisan, sokfajú, soktényezős differenciálegyenlet-rendszerben, ahogyan kell.

Istenke játszik bennem, legófigurákkal, Te vagy az egyik, Én vagyok a másik, Ők a harmadik, a tárgyak a negyedik, a Balaton az ötödik, a lélegzet a hatodik, J a hetedik.

Édesanyám, Gaiám, gályám, hajóm, tengerem, apám, árbocom, hajótestem, deszkáim, eresztékeim, én magam, a szél, a sirályok, a halak a víz mélyén.

Elkezdtem jobban írni azt hiszem, idén, halálból élet.

Halakból szív. Szívekből hangok, hangokból tüdők és hangszálak, azokból dalok. Faszokból dalok.

Emelem kalapom, ölellek, szeretlek - jó távolságból, szoba-tudatállapot, szobád-tudatállapot, bemehetünk egymáséba, engedéllyel!

Nagyon fontos az engedély, törtfehér, tejfehér engedély. Teljes odafigyelés, teljes tisztelet, teljes kölcsönösség! Szólni fogok, ha nem csinálod, és próbálok változtatni, ha nem csinálom!

Biztonságos tejfehér tér!

Semmi sem ér semmi mást.

80 : 20

(Nyolcvan-húsz)

Mondd meg őszintén
Ha nyolcvan százalékot elveszünk
És marad húsz
Mi lesz az a húsz százalék?

Hogyan csináljam most meg a 80-20-at?
Ebben a pillanatban, minden pillanatban
Hogyan tartsa meg a súlyt a tető
És engemet a Mindenség?

Maradjon a kapcsolat mindennel
Maradjon a nyugalom
Én azt mondom maradjon a kellemesség
És a modor

Én azt mondom, ha hibáztatsz
Ha követelsz
Akkor nem a tető tartja a súlyt
Akkor nem belülről fűt a Mindenség

Szeretet

Kedves, drága, egyetlen édesanyám
Mindennél jobban szeretlek
És ez a szeretet mindent átsző

A könnyűnél is könnyebben

A könnyűnél is könnyebben fogalmaznék

Hogy azt válasszuk, ami a sejtjeink lendülete
Az őseink, a szeretteink szándéka
Akiknek fontos a kifejezhetetlen lélek
És fontos az élet

Vidáman és céltudatosan válasszunk
Mert az élet véges
És akkor el kell adni mindent
A szabadságért

Hibának helye nincs
Nyugodtan alszunk
Laza mindenünk
Élünk és szeretünk

Üresség, lélek
Minták a fehér homokban
Olajon megtörő fény színében
Ide- és szertehangzó kiáltás

Magától értetődő, zöldeskék sors
Vagy más színű, rózsaszín, mályvaszín
Vagy mindegy igazából, csak piros legyen
És az élet szabad, sötétszürke, hófehér 

S • B • S • K

Szeretet
 Biztonság
Szabad
 Kreativitás

Nagyon szeret az Isten

Megbocsátás Istene
Könyörülj rajtam
Bűnösön

Hálás az Isten
Hála itt
És hála az örök fényben

Nem kell félni semmitől
Mert megvéd
És boldogan szeret az Isten

Relentless love / Lankadatlan szeretet

Relentless love

The bottomlessness of unceasing love
Out and back to light
Embodied love
Utter safety
Radiant peace
Liberated chest
Everything is all right

Lankadatlan szeretet

A szüntelen szeretet feneketlensége
Kifelé és vissza a fénybe
Megtestesült szeretet
Teljes biztonság
Sugárzó béke
Felszabadult mellkas
Minden rendben van

Édes Istenem!

Olyan aranyosan mondod
És olyan jó, hogy ez az első szó, ami eszedbe jut
Együttérző ember vagy
Kicsit geeky

A magad — és magam — módján szexi
Öntudatos, önigenlő
Pici cici, szép mosoly, kedves test
Tarkovozni sose rest

A hangod rádiós hang
A tónusod emberi tónus
Az intellektusod éles
Ha borongós bár a kedv, az is hamar fényes

A nevetőgörcs nevetőgörcs
A stílusod felnőtten szerető ötéves
Fiatal, fiatal, fiatal
Szépkezű, szépszemű, eszményi remény

Végre vége

Végre vége
Végre vége
Végre vége
Végre vége

Kiszabadulás
Felszabadulás
Folyékony, stabilan táguló tér
Tűz, majd víz

Szertelen szeretet
Jó lenne azt cselekedni
Azzal a vízzel menni
Amelyik a szabad szeretet vize

Hűvös, fehér köveken vigasztalódni
Megpihenni
Új tágas szíveket
Új tágas életet lelni

Pantheon

Thay és Édesanyám már együtt a Belső Mezőkön
Aranyvilágban
Isten békéltesse őket
És ők is békéltessenek engem

Test és ész

(Explicit)

Megmutatom mindenem és
Megmutatod mindened
Intellektuális kedvesem
Számba adod melledet

Hasad, hátad elernyed
Záróizmod elenged
Székletedet ízlelem
Nem marad titok nekem

Én is kitárom neked magam
Falloszom kemény marad
Fenekembe bejárhatsz
Illatom mélyen áthat

Hűvös elegancia, kíváncsi ész, jelenlét
Tündöklővé teszi egymás jelenét
Fő dolog a csodálat és szeretet
Pótolhat bármilyen fülledt menetet

Test és szeretet

Szopikázok és szeretek
Békességet mindenkinek
Szivárvány a gerincem
Repesve száll a szívem

Feddhetetlen / Impeccable / Tadellos

Mindent a lehető legjobban csináltam

Bűnbánó lehetek, sosem bűntudatos

My religion is not to feel ashamed or guilt

Remorseful, never guilt

Meine Religion ist es, mich nicht zu schämen oder schuldig zu fühlen

Reuevoll, niemals Schuld

Fiús lány (1)

Gyermeki, könnyen szerető személyiség
Önzetlen, erős, önálló
Nálam erősebb, idősebb életkor sem akadály
Kislányom, apai vibe
Szeretem, mellettem

Fiús lány (2)

Méretes csikló
Pelyhes hónalj
Lapos mellkas
Icipici, aranyos cicik
Csinos orca

Fertile, fragile

Rich and dark dirt
Black skeletal hands reaching up from it
Pristine shit
Frail blossoms
Stems and petals in pale pastel colours

True hug

Pain, headache. Tightness, thorns.

🡆

"I feel abandoned."

This is a true poem.

"True hug."

This is a poem. This is all.

I would not like to bash life apart horizontally here, rather I need a true hug. This longing for a true hug is acid, that melts and instantly discards everything that is not a true hug.

This is like my mother in a hospital. It is now, it is happening now. There is no future solution for this, putting off problems. The frontier is now.

🡆

I really need a true hug.

I manifest it for myself.

🖤

Jézus Szíve / Heart of Jesus

Jézus tanítása
Krisztus jelenléte
Mély hála
Szív
Töviskoszorú
Finom
Új élet

The teaching of Jesus
The presence of Christ
Deep gratitude
Heart
Wreath of Thorns
Delicate
New life

Kettős mérce

Csodával határos
Plasztikus árok
Selymes, puha ívű, műanyag logikai játék
Kellemes, világos pasztellszínekben

Édesapám vagy Nagybátyám
Az ágy szélén
Én a térfelemen
Édesanyám a hátam mögött, mellettem

Körbefognak
És én elindulok bűntudatom áramló vizén
Tudatállapotban
Tengerem hullámai sodrásában

Szégyen, bűntudat
Megbánás, halál
Kifejező, kifejezendő vadság
Tudatos ellazulás

Mi van, ha én okoztam?
Hogyan térjek magamhoz?
Hogyan vezessek infúziót
Éltető erekbe?

Fú, fiú, légy résen
Szív-észnél és fogadd el
Amit tiszta szívvel, testtel kapsz
Másoktól és magadtól — és amit adhatsz

Subtle flowers

We are here for each other
Dome of nourishment
A sweet child I am

What is real
Does not die
Sweet, subtle flowers

Életem

És főleg a benső életem
Másnak nincs nagyon jelentősége

Ahogy a külső és belső összeér
És csodák történnek

Vöröslő és fehér rózsák egy régi kútkáva körül
A kertben zöldell minden

A bejáratnál — nagy, kerek kapu — Őr
Biccentünk egymásnak, őszinték vagyunk

Bévül, a belvilágban számosak és számtalan
Dús füvű mező, Világfa, köröttem segítők

Caladan — mély ős, Édesanyám — legerősebb segítőm
Erőállatom — mamutom, Nagymamám és mindenféle állatok

És versünk hősei, lényem hősei, interfészei
Sárikám és Zoltánom

Belső Sára egyszerűen, természetesen szép
Vörös szeplős bőre és világos-rozsdavörös haja
Mosolygós, kerek arca
Szép keze, pihés az alkarja, sudár az alkata

Belső Zoltán szelíd Tarzan, visszafogottan okos
Középhosszú, hullámos, világosan szétterül a haja
Szépen egyenes a háta, izmos tartása
Segítőkész a keze, relaxált hozzáállása

Rajtuk keresztül csatlakozom a női és férfi világhoz
Ők azok, akik elveszik az éleket
Sárám lehetővé teszi, hogy fiús, női, finom csípőíveket simítsak
Testvérként, sorstársként érintsek női melleket

Zoltán harctalan férfi énem
Nem áll pozícióba függőlegesen vagy vízszintesen
Lazít és szeret, záróizmot és lelkeket
Nyugodt erővel épít testeket

Egyensúlyban vannak
Bizonyos dinamikán kívül állnak
És sok értéket közvetítenek nekem
Kitöltenek teret és betöltenek elveszettnek hitt érintéseket

Új nekem, hogy nem kell automatikusan
Polárisan rácuppannom
Bármire amit látok, szaglok, hormonálisan
Fenomenálisan elég fejet hajtanom és kezet nyújtok

Egyes szintjei a figyelemnek
Egyes szintjei az azonosulásnak

Egyes szintjei a közvetlenségnek
Egyes szintjei az önbecsapásnak

Egyes, őszinte szintjei az életnek
Egyes, önazonos, könnyített szintjei az életben maradásnak

Lazulj el, mindig
Lazulj el, mindig

Isten minket
Isten minket

 

Tükröm, tükröm / Mirror, mirror

- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem!
- Sosem vagy egyedül a világban!
Minden rendben benned!

Amit érzel, igazi.
Köszönöm, hogy érzed!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Nyugodtan lehetsz,
Élhetsz,
Előre és véges végig.

De amit érzel okosan kezeld helyén!
Türelem drágaságom!
Kicsi kedves drágám, annyira veled vagyok!


- Anyu, elmúlik ez a fájdalom?
- Felnőttként és gyerekként mondom: El!


- Mi az idő?
- Hasznosítsd kedvesem!


- Szeretsz?
- Felnőttként és gyerekként mondom: Szeretsz és szeretek!


"Mother, will this pain end?"
"I say it as an adult and as a child: Yes it will!"


"What is time?"
"Put it to good use my dear!"


"Do you love me?"
"I say it as an adult and as a child: You love and I love!"

Először az illata

Édesanyámmal beszélgetek
Telefonon
Egy idő után észreveszem, hogy ez álom
Pedig csupa újat meséltem, és újakat is válaszolt

Kontroll nélkül
Éjszaka
Kedves Köbükim
Kedves Édesem

Köszönni jött
Egy napra haza
Hogy aztán önszántából menjen
Vissza a kórházba, és tovább el

Sanity Circle

"The greatest thing you'll ever learn
Is just to love and be loved in return"

This is a communal practice aimed at enhancing our lives and keeping us sane and well. By sane I mean sharp, by well I mean healthy.

Most of us live ordinary lives in sometimes non-ordinary circumstances. We each have our stories, traits, boons and burdens. We experience ourselves and the world. Sickness, loss, risk of war - personal and external. It may, it will feel too much, chaotic.

When it gets too much, we become less sharp. Closed. Once we withdraw and heal, our connections to the world get severed. And the interconnection within.

The aim of Sanity Circle is to put it back together. Restoring, maintaining and knowing our integrity. Tender acuteness.

🡆

What is needed then?

  • It is said, that we maintain our sanity together. Many minds working in tandem.
  • Most of us - the sensitive people we are - are able to process easier when there is less input upon us. That may mean less expression in our vicinity, directed at us.
  • We may need connection, comfort, kindness, even feedback. Ethical, passionate and compassionate, careful peers. Loving witnessing, listening. Help in helping ourselves.
  • Radical and safe, authentic expression.
  • Knowing ourselves.
  • Belonging and acceptance.
  • Ease and rest.

Thus

  • We meet in a manner similar to holo-tropic sharing circles. We listen to each other, someone moderates the circle. There is a time limit for sharing or there is none, depending on the size of the group. We do not interrupt each other. When we want to publicly reflect on, question or add something to someone else's sharing, then we ask for permission! No is a no. Only after strictly consulting ourselves: is it for the benefit of us, or the one who shared. In the latter case we may speak, in the former case we consult in ourselves.
  • The groups may be virtual or physical.
  • Whoever speaks, may speak what has heart and meaning for them. Or use the time however feels best, and safe. Best to engage in expression. Bountiful silence also works.
  • We feel grateful for what we have.
  • Whatever we hear we accept as something temporal. Each sharing is temporal. This too shall pass. Each person is new.
  • We listen with appreciation for sharing and expression.
  • Whatever said or displayed in the circle is confidential.

🡆

In a nutshell: we express, we witness, we keep clean limits.

We belong to something greater.

We share the experience of life.

Umbilicals / Köldöki versikék

(Explicitly illustrated / Explicit illusztrációkkal)

Pursuing
Non-doing
Maintains connection,
Long lost severances
Unsevered



To love is
To do good,
To wish good



Szeretném, hogy szeressenek,
Szeretném, ha keresnének,
Bátran, udvariasan, szabadon.



Psyche

What percent male
What percent female
That is the question

Hány százalékban férfi
Hány százalékban nő
Ez itt a kérdés



Phallic energy
Beneficial and safe exposure
A will to live, will to reconnect



A dick pic
Is attempted connection
Only if mutually agreed on

Feeling good-stinky today
A metaphorical stink
A pure, honest display

Kapcsolat (2)

Kapcsolatról szól minden
Sejhajunk finom cirógatása
Szeretet
Hátunk simítása
Kezek a mellkason
Szeressük egymást sokan
Udvariasan
Szeressünk közvetlenül
Szeressünk szabadon
Okosan

Wild potency 

(Explicitly illustrated, for adults only / Explicit illusztrációkkal, csak felnőttek számára)

❤️

Meg nem kezdett utazás

Prospektus, enyhén gyűrött fedlappal, 
Címszavak, tartalomjegyzék, 
Fontosabb helynevek. 
Felfedezetlen föld, 
Érintetlen, vad erdők, 
Végtelen, sárga füvű sztyeppék. 
Ember rótta vonalak a tájban, 
Távvezetékek, irtások. 
Hajak, copfok,
Finom bőr.
Teljesen más vonások, 
Félholdszerű, mosolygó szemek. 
El se indultam,
Meg se érkeztem. 
Folyóim átjárnak,
Szabad futásuk,
Nyergeletlen paripám
Végtelen vágtában. 
Kirobbanó nyugalom,
Élet, 
Mélység, 
Szétáradás.

❤️

Karakter

Elfújom a személyiségem
Marad a tengeri szél
És a végtelen tenger

Gyertyaláng
Szeretet
Lélegzet

❤️

Songbird

I am a happy songbird,
little brown and grey songbird,
one of many,
singing your soul song.

I will never cease
in the work of love.
When I die, I will be given
the gentlest of funerals.

I follow my instincts,
to nest and play and love.
And I will always be there,
when you need me the most.

❤️

Szabadon szeretni annyit tesz:
Szeretni
Bűntudattalanul.

❤️

Alaptűz, alapzat

Szívemben tűz
Balomon hold
Jobbomon madár

Lassú tűztánc
Eltűnés
Spirális egybeolvadás

❤️

Emberi sors

Amikor
A telefonközpont sírós, elcsukló hangon közli
Hogy a hívott szám nem kapcsolható 

Amikor
Kiöntenéd a lelked
De nincs hova

Amikor előrenéznél a világba
Mindig
De a múltad leple szárnyra kap

Ott van azért az a horizont
Ha nem látod
Akkor is

Istenem

Istenem, Istenem, Istenem
Istenem, Istenem, Istenem
Istenem, Istenem, Istenem

Istenem, Istenem, Istenem
Istenem, Istenem, Istenem
Istenem, Istenem, Istenem

Istenem, Istenem, Istenem
Istenem, Istenem, Istenem
Istenem, Istenem, Istenem

x2 x3

Tudás

Megtanultam megpihenni, lazán élni
A lelkemet kilélegezni
Halálomra macskává válni

Megtanultam többféle életet átélni
Többféleképpen szeretni
És hogy megértsenek

Megtanultam mentalizálni
Az egyszerűséget értékelni
És titkos eszközökkel teremteni

Csepp a tengerben

Egy tapasztalat integrációja

Érzés, szerkezet
Egy tapasztalat nézőpontja
Teli szív és ecset

Motherly haikus / Anyai haikuk

Fosztóképző
-talan
-telen

Healing is more important than health
Healing is love
Health is a treasure



Mestergyógyító

Édesanyámnak nem voltak kincsei
Egyszerű ember volt
Ám birtokában volt a gyógyítás

Egész életében gyógyított

Master Healer

My mother was not a very wealthy woman
She was a simple person
She knew what healing and health was

She was healing all her life

Synonyms

Complete beginner
Complete rest
Complete godhead

Gabriel's shadow
Kingfisher
Eternal Eagle

Ground
Mammoth
Earthly embrace

Death
Life
Eternal struggle

Freedom in struggle
Loving life
Peripheral vision of god

Igaz áramlás / True flow

Uram istenem,
Kérlek add meg nekem,
Hogy ez az ember
Készen álljon az igaz áramlásra.

My God,
Please grant it to me,
That this (wo)man
Is ready for true flow.

Fekete-fehér

Minden ember egyformán 
Fekete és fehér 
Vegyesen
Elhúzódó csíkokban és vonalakban 
Fehér és fekete területekkel 
Kétdimenziósan 

Mély lélegzetet veszek a fehér oldalra 
Nagy levegőt fújok ki a feketéből 

Kár ágálni 
Kár favorizálni 

Megérteni 
Harmonizálni 
Melléfésülni 
Inkább 

Jó ember 
Jobban harmonizál

Orkok

Miért áll neki két ork
Döglött papot enni?

Megtették egy versemben,
Mintegy harminc évvel ezelőtt, fiatalon.

Fantasyt olvastam,
Nemes Andrást.

Bárcsak akkor tovább folytatták volna,
Megszégyenültem inkább.

Minden agresszió és őrület
Kifejeződhetett volna,

Biztonságosan, csendesen,
Fantasysan.

(A vers papjainak semmi köze a valósághoz, fantasy káosz-papokról van szó.)

Beauty

I am not an eye candy, 
I am a soul candy —

Perhaps,
And sometimes I may be an eye candy as well.

I like to be liked, 
Needed, and paid attention to. 

I like to be sought after, 
And I need to be appreciated. 

I like to spend some time is solitude, 
Although I need belonging, too. 

I am a part of many, 
And an individual. 

I am clever, 
So be clever with me. 

Love me tender, 
And I will pay exceptional attention to you.

Család és himnusz

A szándék, hogy családom legyen
Fontosabb, mint hogy van-e családom.
A bennem lévő kapcsolódó
Fontosabb, mint egy kapcsolat.

Amíg élek, amíg a lábam mozog,
Addig megyek, és keresek valakit,
Aki szeret,
És aki e világon velem él egy családban.

Egészségesen,
Kölcsönös megbecsülésben,
Egymásra figyeléssel,
Egymás munkáját, pihenését nyugodtan támogatva.

És minden más lénnyel,
Barátokkal fókuszcsoportban,
Állatokkal barátságban,
Részeimmel közelségben.

Legnagyobb szeretet

- Nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek.
És a többi embert szereted? Mert az a legnagyobb szeretet.

Édesem

Kedves kedves édesem
Édes édes kedvesem
Kettes kettes édesem
Édes édes kettesem

Egy kapcsolat először velem
Azután másokkal
A pillanat mozdulata először
Mások mozdulata másodszor

Kedvességet önmagammal először
Kedveskedni másokkal másodszor
Tényleg lelassulni
És hallgatni a pillanat mozdulatát

Szép füvű legelőkön először
Másokat abrakoltatni másodszor
Alapokat szeretni először
Alaposan szeretni másodszor

Olyan sok a finomság
Minek annyi durvaság
Kedvesem, a magad ura vagy
Szép legyél, okos és fokozatos

Kedvesem, ne vérezz annyit
Okos legyél, finom és fokozatos
Szeress nagyon, és hagyd
Hogy aki olyan, így is szeressen

Kifele nincsen semmi
Befele van mindened
Kifele azt csinálsz, amit akarsz
Befelé szeress

Automatikusan szeress
Figyelj rá kik figyelnek Rád
Ha bajban vagy
Ha lejt a terep

Édesem, kedvesem
Kedvesem, édesem
Hova lett az ölelésem
Állj meg, amíg nincsen ölelésem

Tízenkét sor

"If you really loved yourself..." - J

Ma és minden nap hűséges leszek önmagamhoz,
Mert rendes ember vagyok, alkalmas,
Nem hajlok semmilyen nyomásnak.
Nem vagyok jobb vagy kevesebb, mint mások.
Az égvilágon senki sem a főnököm,
És nem függök senkitől.
Senki sem tud megbüntetni,
A Tisztítótűzben pedig felállok minden bűnömért.
A testem és lelkem összes tapasztalata egy csoda,
Azokért nem kell félreállnom.
Élhetek áramló szeretetben,
És mindig szabad szeretnem.

"You are loved!" - J

Coming out (1)

Nyílt levél magamhoz

“Peace begins when expectation ends.” – Sri Chinmoy, akiről fogalmam sincs kicsoda, de a Sri jót jelent. Én úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy the oppsoite of anything specific is freedom. Leszögezés nélkül. Az övé szebb, az enyém eszesebb.


Tízenkét sor

Ma és minden nap hűséges leszek önmagamhoz,
Mert rendes ember vagyok, alkalmas,
Nem hajlok semmilyen nyomásnak.
Nem vagyok jobb vagy kevesebb, mint mások.
Az égvilágon senki sem a főnököm,
És nem függök senkitől.
Senki sem tud megbüntetni,
A Tisztítótűzben pedig felállok minden bűnömért.
A testem és lelkem összes tapasztalata egy csoda,
Azokért nem kell félreállnom.
Élhetek áramló szeretetben,
És mindig szabad szeretnem.


Vagyis minden elvárás mázsáját lerakom magamról, az anyaföldre. Ezt mindenki megteheti.
Borzalmas súlyok között élek néha, belső súlyok.
A Piano című filmet újra fogom nézni szerintem, legalábbis néhány jelenetét.

Regresszálok ilyenkor valamilyen korai tizenéves, gyerekkori állapotba, amikor nem így teszek. Hazudok és rejtőzködöm, adaptálódom, békítek, bármit azért, hogy ne legyen harag. Cserébe nem vagyok önmagam. Főleg magamnak hazudok, például azt, hogy kibírom a belső elvárásaimat, de kifelé is hazudok amikor jó képet vágok. Nem tudom pontosan milyen módon, de ez korlátoz és beszűkíti a figyelmem áradását, és ellehetetleníti a válaszokat. Elkerüléshez vezet. Amit szeretnénk csak szeretet. Fényes faként be- és kiágazó kapcsolatokat inkább.

Én, a gyerek mindig azt hiszem, hogy én vagyok a hibás. Én, a felnőtt tudom, hogy nincsen hibás, természetesen. Én, a felnőtt tudom, hogy kettőn áll a vásár, és hogy szeretettelenül aluszunk az időszakos fakulás idején, egy régi korban.

Annak idején nem mertem megmutatni az ellenőrzőmet. Nem érdekelt a tanulás. Vadultam. Azt senki sem kérdezte meg, hogy miért vadulok. (A szerző megjegyzése: másfél évig, vademberhez nem méltó, civilizált módon.) Beilleszkedési processzem volt. Annak idején nagyszüleim, és nagyszüleim nagyszülei korában éltem a saját koromban.

Általában olyankor estem ki a kapcsolatokból, amikor más dolgom volt, és emiatt kizártak. Nagyon sokszor zártak ki, és általában a harag vagy megszégyenítés módszerével.

Akkor még rettegtem a lányoktól, és vágytam őket. A fiúkkal közelebb voltam, követ dobáltam és fantáziáltam. Szeretnék a saját koromban élni.

Aztán éltem hazugságok nélkül, hosszú ideig. Sem magamnak, sem másoknak nem kellett hazudnom. Kivéve Édesanyámat vagy a munkahelyemet ímmel-ámmal, azért, hogy ne kapjak megtorlást valamiért, szerettem őket és néha féltem. Most megint regresszálódom, de tranziensebb az ügy, átláthatóbb, nem tart olyan sokáig.

Visszatérve a Tízenkét sorhoz: Isten segít, és mégis nekem kell mindezt betartanom, nap nap után, lépésről lépésére és nem túlzás: lélegzetről lélegzetre. Ismerni a pólusaimat, a félelmet és elszakadást, és ezek körül tág világban élni.

Úr Isten de jól esik, ha szeretnek és szerethetek. Áramlás. A saját koromban.


Fakó lova helyett
Fényes faként kiágazóan virágzó
Kapcsolatokkal



Csak szeretni kell
És hogy szeressenek
És én tudom

Beltane accounts

An inaccurate account of heart- and meaningful experiences around the early summer of 2022. These were written on and right after a six-day-long Holotropic Breathwork module, combined with Celtic journeying practices, still in an expanded state. Beltane — celebration of wild potency. A workshop about life force and authenticity.

🕊🔥☽

Contents

First account
Second account
Third account

🕊🔥☽

First account

Before all this, the previous year my mother died, on 22th October. I tried to attend breathwork workshops twice since, got sick both times. Finally have arrived at the mat. Two and a half years since my last breathwork. (Pandemic.)

In the first day’s journeys it felt as an exile, could not get into the inscape.

Then in the first breathwork I enjoyed the support of T, a warm, masculine embrace from my back, one I was looking for since weeks already at that point. Tried building up eye contact with him, a fearful experience. Managed in the end, slowly, until “I love you”.

I could feel my defences in my right side, as if it were a shield, against whatever. Maybe related to my earlier accident as well. It is a shield that keeps me stiff and encased.

Our spine, or health of our spine probably comes from our father.

🕊🔥☽

Second account

Dear J,

A much fuller experience than I expected, in magnitude, content and capacity as well. Full on. You are missed and loved. I will write more later (or now). There is such a constellation going on, it seems the material from the past two and a half years really accumulated and waited to be processed, and fascinatingly it all appears in one flowing way. The synchronicities in- and outside breathwork are very visible of course. 

The journey to the mother leads through the father for me (two days of work, substantial physical and emotional changes there), and meeting and containing the mother went further in a unison with Gaia. (Post second breathwork, in a journey.) I felt my hands held by other hands, a circular group of people. Becoming. Then we sang our experience, I found a tree to sit at for the soul song. A good aspect of it is that I rose towards the end of the journey physically, could walk with this experience, and in a reasonably short timeframe just walked back to the group, while letting the experience fade on its own time, soon after clearly and seamlessly and fully merging. Profound shift and profound ordinariness. 

Previously, yesterday I was in a clearly expanded state, formed and cleansed autonomously in the second breathwork until freedom, and used it to process and mend a lot of material, connections, etc. 

In that breathwork, I experienced purgatory, and in that flame, when we sincerely show up and regret whatever needs to be regretted responsibly, is also forgiven in one package — and in that same go it vanishes also. E.g., the experience when I was reluctant and angry to take my mother’s faeces and urine from the bedroom while she was helpless and in pain. I faced that and I stood for it and was forgiven. And it was gone. A few of these.

In the Gaia experience this flame was the second becoming. In / on my heart there is a symbol. Left side a crescent moon, right side a kingfisher, centre: the flame of purgatory. I will carve it out of stone as a fireplace.

All I did was obeying this:

"Move gently, pay attention,
Become one with the forest."

My breathing partner has a similar disconnection trauma and grief as mine, and lives in a relationship that is painful in several areas. She is similarly acute mentally and has a good perception of what is going on. So, we exchange constantly and easily. A lesson in progress, maybe many more to come. I am much more prone to (good) connection. I involve(d) my sitter more often. 

I was and am in a deep and self-explanatory manner experiencing very profound states — and come and go in and out of them relatively seamlessly. When I am here, I am very open, intuitive and very much present, flowing, equanimous, as you would say fully here. 

Beltane is a festival of authenticity. And of life force. These heavily inform my journeys. Freedom of love, freedom of choice and freedom of who we are. In whatever aspect relevant in one's life. Very fundamental concepts and constructs are challenged in the group. A lot of good work going on. I pay attention to that as well, especially now that it is very easy to connect and be with almost any process.

Many things written already, the point is that you are loved and missed, so please take it the way it is meant, at the end of a facilitated breathwork struggle, in the closing, peaceful and direct section when there are only humans connecting.

The ego part was also relatively easy to handle, mainly thanks to the fact that the experiences and inner dynamic were very straightforward and sort of stable. It was easy to lean back to the harmonious and truthful way for them. 

Hopefully this makes sense. I hope you can sleep, trying to get some as well, I do it sparingly here. 

Love, 
Kingfisher

🕊🔥☽

Third account

Dear J,

This is a meaty email, but probably worthwhile.

OK, so then things escalated quickly from there. Fifth day, waking up relaxed but running on reserves already, no extra power. There were two journeys, and topics such as gender and death in the talks and discussions. In the first journey the only thing that changed was that the symbols, moon and bird on the fireplace I mentioned earlier with the fire of purgatory in the middle, started to slowly lift and spiral up into the flame.

Then came the second journey. I was spent, lying on my back. Thomas came, sad something about R, cheerful. I got a bit afraid, a sense of danger. Then a breather I am afraid of (G, you know him from before) bombed next to me (not for the first time), to do his journey beside me. My sitter went further away. I was thinking: do I stay, or do I move now? If I move, I will have an easier experience. If I stay, it will probably be hell. I stayed for it. I started to tense up. Shield back up, my right side frozen, rigid. The experience grew:

A dark, smallish room. I am afraid, must defend myself and that also closes me in. A male thing. I get disconnected from all my earlier experiences and tools. I lose interest in the world. The faces change around me, a somewhat paranoid state. There is no or much less sense of direction.

There was a slight debate, whether I chose this or am I stuck here. Not that relevant maybe.

I had two choices: A, leave and cocoon and wait, until I am able to reconnect again (the answer to my fear process I described to you a while ago). Or B, I chose to stay. In the group. The journey was over. I was assigned into a group for the evening celebration, our group represented the masculine energy. So, I crawled to my cohorts, there was a discussion. There. I was fully in the process. So completely directionless, unable to connect, etc, lying down, while staying fully present for it. They planned some sort of a haka presentation. That was a somewhat surreal situation. Slowly, I managed to get my thoughts through, although I did not get much help in communication. I did not want a facilitator's help, since I was fully present. Their idea: they learn the haka and I stay and rest. My idea: I have a structure and unable to follow anybody else's right now. They, the group also have a structure: haka. So: let us do a structure in which mine and theirs merge. The idea went through halfway.

There was a point when suddenly all my group, ten people stood up from beside me to leave for this haka thing. I was lying there thinking, well, the world goes on without me. A strong experience.

Then two people sat back down, G, a Latvian man, and P, my sitter.

So, there are good people in the world, I thought. My family is the same way, despite or with the help of all traumas. A strong experience.

Briefly back to structure: it dawned on me how my personality formed the way it is now. Why I need(ed) my individuality. I learned how aggression cuts us off from the world. Grand.

So: we stayed. I started to contact G. Eye contact. Horrific. Immense fear and shame. The whole process was in fear, and shame came to it when in society. Imagine all this in a sort of a living environment, when 40 people go around to do their stuff, and I do my work with this guy, fully present and fully in process. Thus: shame.

We moved outside to a tree, my sitter left, it was a male thing. We managed calm eye contact. Full presence and fearful presence interchanged, and fear seized. There were a few layers in the eyes. Compassion, most of all. Tat tvam asi. Incredible.

Since I was fully open, I was also fully open for humour.

Then we talked. I asked him about the current war. If he was afraid, being a Latvian (as I was, my masculine fear process). He said yes, but he would not fight. Except if maybe his child would have been killed. Then I offered him a pact: if one of us is getting pulled into aggression or war, we call each other first. He accepted the pact, so now I have a shield brother. Beautiful man. (There was a shield momentum in my earlier breathwork and in his work as well.)

The process silenced a bit, I got up, decided to take part in the collective haka. I was halfway there, but I took part.

This whole situation above was my first ever fully conscious and emotionally present account of this process, in real life, which formed many aspects of my personality. As the original disconnect formed my relationship with women. It is about individuality, and it is about belonging. And masculinity.

It is remarkable how this being restricted and cut off thing works. The faces I see change. I do not know who to trust. I do not know if they understand me. It also triggers people. P's face fully changed, she went into her process, which was about her certainty that if a close man is in fear, then it must be because of her, he must be afraid of her (power). So, she cut me off. Fascinating. Some others got triggered or confused as well.

(Even later the ceremony reflected my struggle of being a part of a collective or not. When the feminine group’s turn came, one of them walked one by one to the masculine group members and offered a vagina symbolically. When she arrived to me, first she loudly asked if I belong to this group. I said: Thank you for your question, I do, and hello.)

I was still wearing a weighty mask when an hour of five-rhythms dance started. For a push, I picked a card from the usual deck: The Burden. Decided not to carry it anymore and started to move. Came back sort of.

I had the hunch throughout the week that for me the route to the mother leads through the father, so I had to work on both connections.
And there was also the notion of sacred marriage, the merging of feminine and masculine poles in us (in the fire of purgatory in my case).
I am not entirely sure what “through the father” means for me, maybe two aspects: a loving connection with the father is important, also the father can block off the mother (by triggering a complete shutdown for me). This mechanism plays out a million times in my relationships and life. You have seen it a million times. Traumas of omission (a lost father) and commission (a fearful one).
I can understand and relate to victims (and maybe perpetrators) of aggression differently now. I understand the accompanying feelings of directionlessness and shame much better. In my case it was emotional uncertainty, which was and is strongly interconnected with existential uncertainty.

Then I went to sit and discuss with P, to check in. Took blankets and spent two hours under the night, sitting and gently, politely touching. The sacred marriage is a tricky thing. The breathworks and all the journeys went flawlessly and impeccably I think, especially in the sense that all the gains were internal. Although we also touched with our male and female metaphorical poles I think, her male and female to my female and male. Somewhat. But mostly what we experienced was an ease of being in each other's company, a very fluent and continuous communication, both that we missed.

I was already shivering during this time in the evening. Went to my room, my digestive system gave in due to the fear reaction and stress of the day, I also got a fever. Slept from 2am to 4am, woke up, took a pill, went back to sleep. I have seen endless, flowing fields of yellow flowers... It was disturbing when one otherwise wanted to sleep, but the pill started to work so I slept four more hours. 

(On the previous nights I had different pictures when trying to sleep:
Once I was only my spine and an endless bed of big-petalled, white flowers, overflowing.
The other night I heard a tribe drumming, hand drums, 200bpm, enthusiastically. I could not sleep so I asked them to kindly stop, this system must rest now.)

Another pill in the morning, moved myself down for breakfast, could hardly eat or drink, I have not eaten properly in a while by then. What came to mind was the picture of you slowly walking to the restaurant in Spain in your process, seven years ago. I made my room and went to the closing circle. I got better in the meantime. I sang a soul song as my sharing and said "Thanks". A first, I felt it coming during the week!

I was fully connected then, came home connected. Had a chance to share a bit with R, she kindly waited for me before she left for Transylvania again.


Birds, connection, cooperation, death:

During the breathwork week I was reluctant to talk to anyone outside, I preferred to stay in the holotropic processing space. I did call R on the fourth day though, managed to share at least the tone of my experiences. During that telephone conversation I found a dead bird.
Upon arriving back home, during our sharing with R she said she was sorry, because in the meantime she found a dead bird on my balcony and forgot to move it. I was angry first — how could she leave it (to me). I kneeled, caressed the carapace a little, then got the idea that instead of feeling hurt, let us bring the bird down and bury it into the garden together. We did so. (Later we found further dead birds on our balconies that we buried.)


Finger story:

The movie yoga in the module was Piano. There is a scene with a severed index finger of a pianist woman. R had almost severed and hurt badly her same index finger just before the module.
In one of my dreams during the module I was angry, I was hitting the table with my palm. I accidentally hit into a glass, broke it, and the fragments cut my finger. I woke up and realized that I was angry at the movie because it was my own anger that cuts my creativity, same for her. Maybe an Nth defensive layer of emotions. In all quarrels and frictions, we do the same, get to anger, get back to a dark place and get cut off from our creativity and our other parts, people, and the world. A stiff defence, encased, locked in. Seeing that in each other.


Today’s dream process:

I went to sleep easily, woke briefly but slept for twelve hours altogether, in nice and cool conditioned air, in my own comfy bed. My sacred artefact for the week by me, a set of pliers, red handles, with a vagina-like part in its head.

Upon waking up I drifted and processed and dreamt. I dreamt with P. We met, my penis entered her at some point in the dream, and it was a cool and flowing, calm sensation. Then we talked, asked her about protection or something. We stopped there. Then another picture: the group was there, and Jo also, who took something for us, a substance I thought. He said it was a very expensive material. Threw it onto the floor, and it turned out that it was a powder of rainbow colours that painted all of us in glowing rainbow particles. And it was Beltane, the festival, P was around, and we were in contact, then Ra came I think, we were all fully present just following the movement of the moment (that is why Ra I guess), personality somewhere else. I was standing with them with an erection, but it was a normal thing, just energy. Ra then went on, climbed on something. People dancing, jumping, some half naked, very normal. It was just life. It was authentic life. I have also seen a thin, pregnant figure. When I write this, I feel a few sharp spots in my chest but that is all.

I believe the best way of moving forward is just love and honesty. And openness. It is so difficult to be completely open. When not doing so though, I find myself in old patterns, I hurt myself, I make myself into this or that, a role, not loved. I am loved, I have a good heart. All I do I would like to do for love. And it only happens in a natural and honest way. I do not want to cause any harm or pain ever to anyone, including me.

Yesterday I have also seen R from a different perspective, I have seen her authentic gestures, what make her she. Lovely gestures. I did not have to control them or cut them short or reshape them.

It is such a rich life, when not in defence. After that hard experience of fear, I found a half of an empty nutshell. Preceding that, after each important journey I found a full, enclosed and protected seed.

That is how it is now, a half open.


A further dreamy image:

In today’s dream processing I have seen myself draw all my life onto a huge, accordion-like sheet of paper, two meters in diameter. It is an open sheet; anyone can see it. I am not that sheet, that is a lite display of my life that I present outwards, me being everything around it. My first thought was that I, or it may be burnt in the flame of purgatory, then thought it should be preserved. Foremost, it can be seen, and it can also be burnt when necessary.

All I want to do is love. Ever, in each situation, and when the brutality or the pattern of aggression cuts it off in my psyche, then I will work on knowing and opening that up.

The only thing that actually worked in that above dark situation, and only after a while, already in discussion, was the heart, with the crescent moon on one side, Kingfisher on the other side, and the flame of purgatory in the middle.

I am a good man, and there are a couple of good people. All people have a heart. Challenging.

My relations should be nurtured and maintained, that is another lesson. Male and female. My uncle, L, also an important albeit sometimes difficult connection. Did I ever mention his name to you? Maybe not. My mother's brother.

Much love, I think I said it all. Thank you for the continued witnessing space, I thought it is easier to write it down to someone. I also thought you would maybe love to read it. Be very well! Just be well, just be well.

Love,
Kingfisher


PS:

I will be able to love G, when he is able to love me.

Craig Ferguson and Steven Wright is still hilarious, I went to sleep listening to them.

S, a young, fellow breather came to me after openly narrating my experience of fear. She said that she went through a similar process, only silently.

Triangular and circular dream

Contents

Triangular and circular dream
Another dream

◬⊙

Triangular and circular dream

Dear J,

I must share today's dream, or rather night’s experiences, if you do not mind.

Yesterday I spent the first part of the day in Budapest. Then the afternoon and evening with R. It is oftentimes a double-sided experience. On the one hand it is intimate and on the other hand there might be a perceived load or perceived expectations on me. Love, human relations may come in many forms and manifest on different layers, emotional, mental, corporal. Connections happen on one or the other. Different avenues, different waveshapes. Unhindered or loaded.


♡ • • • 3
♡ • • • • 4
♡ • • • • • ∞


Then I turned in to sleep at home. My motto was: *I will be loyal to myself, all the time.* Was not easy to truly relax. I slept for a few hours and woke up early morning. I felt unwell. I was relaxed in my sleep emotionally in the past weeks. This time I felt all kinds of unease. I could have used a sitter, almost.

I tried to find myself. It is not easy to find myself, my way, the way of being that has no tension or resistance. I managed, with difficulty. I am quite used to easing into these situations.

Then came the most holotropic, or rather deepest deep, real, long dreams I had in a very long time. It was fully lifelike, clear, and it lasted a long time subjectively. When I woke up in a few hours, I guessed that it is evening at least already, and my alarm clock did not go off.


I was traveling quite a bit in the dreams and there were lots of people, contacts. It was relaxed and spontaneous, airy, spacy, rather modern. Hotels, spaces, etc.

I have seen my hometown, the houses where my mother's flat is, changed, modernized, completely changed faces of the buildings. New workshops, open spaces, it was weird, but it was fine.

At a certain point I was driving, I think with R, here at my hometown. I have seen billboards with a well-known youtuber I know and admire, a very inspiring, good, energetic person. A very accomplished person. More than one billboard. I told aloud that I admire him. And then I saw the man on the street, with his wife. Stopped the car, and asked R to take the steering wheel, I had to go and meet him, right then! So, I went.

There were quite a few people there, sort of an entourage, or family or such. I sticked to them, because I was *determined* to meet this man. The vibe, the way he is, the picture in me about him, that is what I wanted to meet.

Interlude: There was maybe a colleague in another flash of a picture, who talked about a certain place, or man, or people worth visiting. Deep meetings, deep learning. I don't know how these pictures connect but point in the same direction. (*)

We went somewhere with the entourage, I got into a building. There were a few people, I was still in the vibe described above. There was a man who started to talk to me. He was a hugely peculiar one. He had one perfectly triangular and one perfectly round eye. Very, very clear eyes, if you looked into the pupils, it was just pristine. A clean-cut, deep man. If a man…

He built me a wand, of blue and grey and silver colours as we spoke. (Lapis lazuli, in retrospect.) The wand somehow got lost, someone took it when I left. I went back searching for it, I truly wanted it back. Asked for it. They (a woman) did not give it back. A few more people emerged from the entourage. They were very tall. I am a tall person, and they were 1.5x my size, most of them. Completely realistic experience, still. One young man looked down on me and gave another wand, this time a slimmer, ornamental, bright, painted one.


Then came another change. There was a thick curtain covering a door, and I got in, into an inner room. I was led or invited in.
In this room there were a few people, covered in blankets, leaning forward, audibly and rhythmically breathing (holotropically), in deep states. There was a man sitting across the room, and he was smiling with a genuine, deep, unflinching smile. I knew this smile, absolutely no disturbance or distraction, and he was just there. A guru. (I have nothing to do with gurus, except when I do…) He did not want anything, he did not direct anything.

It was a very deep, very real, very detailed, very long experience altogether. I woke up, was lying on my back and was breathing deeply as well.


I went back to sleep again, profound state. I was joining a circle and was telling about my previous experiences. They started to recognize me. I had to work actively and persistently on conveying my thoughts and experiences.

It is not about the list of experiences; it is about the profound and real nature of them. There was nothing spectacular happening in actions. The spectacular part was the man with the eyes, the tall people, the breathwork, the clean and profound state of sitting and smiling.


The profound part is being here with a smile. The profound part is being acknowledged; our profound nature is belonging on a very deep level. It is about knowing that I am approaching something or being in a way that is fundamentally profound, and right.

There was some talk about knowing that I am God, someone said. I cannot recall completely that part, that felt a bit distant. It had zero to do with an inflated ego. I felt a certain distance from this knowledge.


I was wondering when coming out and going back into the dream what you mentioned earlier, about each aspect of our dreams being us. I met outstandingly clean aspects of myself in this dream.


Later, I was hiking up a mountain with R. In a suit. Sunny weather, snow, ice, used to ski there (in dreams or lives). I did not especially want to hike, but it was easy. There was at a certain point a grassy field as well, up high, an open office, I talked about my experiences to the guy from before (*). I did somersaults or something, effortless, in the suit...


Later I woke up, very tired, feeling like someone who spent a long time away, in very lifelike, very rich, very deep experiences.


There was a peculiar moment while sitting side by side with the strange-eyed man and the guru somehow mixed in one person, in the circle that I mentioned. I was checking my phone. I felt this urge sometimes throughout the dreams, that I have to report to R, and I could not, because events were too intense. Sometimes I feel that in life as well, that strain to report. Relax.
Picked up my mobile, and the man instantly leaned towards it, and dictated a voice message for her into the device, the phone automatically unlocked, recorded and sent it. Unfortunately, I can only recall that message vaguely, it was lengthy, five minutes. The main point was that her ways had better be changed if she wants change, because if she recreates the same environment that is not beneficial for her, then change is not possible. It was something to do with animals, a deer cannot live in the den of a boar, or something like that. Referring to her original family environment.


It was a very intense and lifelike, and a long series of dreams.


◬⊙


Somehow, I must do my own movement. I must pay attention. I must not put myself into a box or let anyone put me in a box. I am capable of multi-faceted, quality human connection, capable of quality movement. I do need it, cherish it. Anything else is a lie. Most of my actions to get quick satisfaction is to circumvent this need for quality connection. Inner and outer and the unity of them.

Relationships should be handled accordingly. Maintaining a clear eye. On the other person, thus recognizing their true, maybe lovable traits. Clear vision on how things are and how I am as well. It is not about analysing the other person, it is having a feel and understanding for the situation. For me, for now.


This is it for now, I hope it was not too much — I know it is much in length. It was a big exposure, a big chunk, in one night.

Much love,
Balázs Aladár


PS: This name is good to keep things here. The transformation should take place here. A difficult prospect maybe, sometimes, but it is only here. A big aspect for me is to stay here, in whatever experience.


◬⊙

Another dream

Dear J,

Another deeper dream, simpler. About wider than normal capabilities, and everyday situations. Main observations:

I have this rich, natural, airy and wide inscape - intricate, subtle, satisfying and abundant with connection.

On top of that, when moving out and into personality-land, I have a personality that is formed by disconnect and fear (of disconnect and pain and death). Very simple!

When I move into a good workshop-environment, go and do work that lessens the fear factor, provides subtle connection and enables me to flourish with my inscape in the outscape, then I am happy and as full as can be.

So not going into such a mode (when needed) is a disconnect. Went through that this week.

This is me basically. Depression comes when disconnected for a while. I am looking for connection, through the personality.
Some human relations, expectations, etc. make it terribly complicated. When I want the genuine act, and all I get is conditions, and maybe through them connection - this is how I perceive it at least. When fears and defences and circular reactions narrow everything in.

This is me. 

So how to get to an ideal life? Getting to satisfaction and this unflinching natural smile on life.
I know it is not only receiving a gift. It is also transformation, in the outscape.

Important is maybe the *how* of everyday connection. Does it build up simply, smoothly, calm? Is it easy and defenceless? Is it spontaneous and natural? Is it understandable? Does it take place here, wherever I am / you are?

It looks like I have no real (life threatening) problems, does it! How lucky! For now, at least. These things can point deep anyway, and inform life. There is no imminent trauma, rather pulls and pushes. There is this stride to free and stable fullness and flourishing though.

I am with you in your spot as well, where events are unexpected, sometimes heavier, more draining. Natural love. That reminds me: at the end of my sessions (say 4-5 of them in that one week), I got to this very unhindered, intimate, loving connection with the person accompanying me. To understanding. We used to get there as well. A nice reminder. It was a welcome sight, and this time initiated by me.

Much love,
Kingfisher

Kapcs

Nem volt időnk kiszeretni egymásból
Beszeretni is csak néhány napunk volt
Olyan szép élet
Hang, listák, mosolyok
Ajándékok, vékony csontok

Minél többet szeretünk
Annál gazdagabbak vagyunk
Fiús és lányos vonások
Figyelmes szempárok
Hasonló viszonyulások

 

 

Mi lenne, ha azzal lennék, akivel lenni szeretnék?
Mi lenne, ha elégedetten szeretnék?
Őszintén elfogadnának és megértenének.

Elszakadás Édesapámtól.
Ő sem engem választott.
Elszakadás Édesanyámtól.

Csodálatos életet keres a szellemem.
Csodálatos női testem van, csodálatos női lelkem.
Csodálatos férfierőm van és férfi testem-lelkem.

Égő szívem.
Égő testem.
Égő fantáziám.

Nagyon fontos

Szeretetért munkálkodom
Amikor érzek vagy nem érzek
Nagy levegőt veszek
Kedves vagyok neked
Kedves vagyok magammal
Független gondolkodó
A kedvesség: bátorság
Nem vagyok skatulyázható

Szellemkutya

Mi kell nekem? Életre mozgolódni,
Hogy életre kedveskedjenek,
Belebújni cipőmbe,
Idefigyelni rám,
És egy kicsit töltődni.

Nem külső események kellenek nekem,
Nem csevegés vagy ismerkedés kell,
Hanem kikedveskedés,
A tojáshéjból, amiben vagyok,
Csőrrel, karommal.

Ez kell nekem hónapoking.
Akaraterő is kell, hogy azokon a napokon is lépjek,
Amikor szar, és ne balfaszoskodjak,
Megértés kell, egy kis idefigyelés.
Énreám. Szellemkutya.

Ezt próbálom lépni holnap,
Ezt próbálom lépni minden nap,
Elutazva vagy nem utazva,
Az kell, hogy az agyamat is simogassák,
Ne csak a lelkemet és testemet.

Lépnék,
Ugranék,
Ugatnék,
Kiáltanék,
Könnyen dolgoznék.

Szellemkutya,
Vidám, életerős férfi,
Családapa,
Szeretettel megbecsült szép férjszemély,
Egészséges, szép családtagom.

Eszerint lépek holnap,
Eszerint lépek minden nap,
Istenhez hasam tüzével,
Vidámságommal,
Lépésem erejével csatlakozom.

+

Utóirat

Békén hagyva szeretek lenni
Szellemileg töltődni
Szellemileg kapcsolódva szeretek lenni
Testileg-lelkileg kapcsolódva is szeretek lenni
Békén hagyni szeretek, imádom ahogy szeretsz, valami neked kedveset

Autentikusan szeretek lenni
A fentiek szerint
Ha nem így van súrlódom
Visszatartó felületeim a vitorláimmal
Rám omlik az árboc és kajüt

Bátorság
Lépéserő
Biztonság a bizonytalanságban
Öröm
Szélesen megfogott has

Enyém

Az első, hogy azt cselekedjem, amit akkor tennék, ha nagyon szeretném magam.
A második, hogy ne mások jókedve miatt tegyem, amit teszek.
A harmadik, hogy azért cselekedjek, mert nem félek.

Röviden élek, ez alatt az idő alatt szeretném a számomra is valóban helyeset választani.
Másé nem elég jó.
Magamat és a másikat nagyon szeretem.

Mondatok / Sentences

"Celebrate Wild Potency, your own sacred power and relationship with your sexual energy."


Az életerővel nem lehet lacafacázni, pláne balfaszkodni.


Laza bőr, kemény pénisz, puha szív. Ezt mondom mindig.


Laza bőr, illatos haj, nedves, duzzadt vulva, nyitott szív. Ezt válaszolnám mindig.


Sessionben légy kedvesen szigorú magaddal, és keresd meg a pillanat mozdulatát.


Azt hiszem nagyon tudnám értékelni, ha nem kellene elutaznom szellős, jó minőségű kapcsolatokért és nyugalomért.


Csomagban érdekel a kettő. Magamat tudom felajánlani.


Szerintem annyi kell, hogy ismerjük a másikat, és ha egy mód van rá kedvelni / szeretni. Bízni benne olyan értelemben, hogy jó ember, rendben van ahogy van. Azt fontos tudni, hogy nem tűnik el attól, aki vagyok.


És hogyha valamitől félek, akkor azt meg lehet beszélni és lehet rá figyelni.


Sok dolog lehet önvezérlő, ha a fentiek megvannak.


A normalitásunkban lehet bízni szerintem. Normális, jó emberek vagyunk.

Kuplung / Clutch

Kuplung


Olyan, mintha kuplungot nyomnék folyamatosan,
pörög a motor, nagy sebességgel,
gördül az élet, buckás úton, 
és a kettőnek össze kellene kapcsolódnia.


Szinkronokat látok,
egy csomó dolgot megértek,
érzelmeket élek,
és támadok, menekülök vagy még inkább lefagyok.


A kuplung rugója elfárad,
a szervezetem elfárad,
a lefagyás megtörténik,
és egyre világosabbá válik.


Ahogy megértem,
zsigerben és érzelmileg megélem,
könnyül és világoskékebbé válik,
világoszöld háttéren.




Clutch / Coupling


It feels like I'm constantly pressing the clutch,
the engine is revving at a high speed,
life rolls on, on a bumpy road, 
and the two should be connected.


I see synchronicities,
I understand a lot of things,
I feel emotions,
and I attack, flee, or more likely freeze.


The clutch spring gets tired,
my body gets tired,
the freezing happens,
and it becomes clearer and clearer.


As I understand,
I viscerally and emotionally experience it,
it becomes easier and a clearer light blue,
against a light green background.

I wonder!

It is not about either staying frozen or dying
It is about either dying frozen or living
It is about me putting me in check
It is about me being my own death trap

I wonder! instead of judgements
It is about their beaming out their projections
It is about a frozen child dearly let go
It is about externals, sentences detaching

Szívöröm

Édes kedves Édesem,
Nincsen kórház,
Nincsen szenvedés,
Nagyon szeretlek,
Jó éjt,
Minden rendben.

Végtelen nyílás a szívünkben,
Végtelen hála,
Hogy élünk és hogy szeretnek.

Születés, halál, karácsony,
Annyira nagyon szeretlek.
Igazság.

Fogjuk egymás kezét,
Tisztán tartjuk egymást,
S magunkat.

Öröm

Most és itt
Ezekkel az emberekkel
Ezekkel az ölelésekkel
Ezekkel az ajándékokkal

Itt és most
Van hova visszagondolni
Ahol emberi és barátságos
Csak derékmagas útvesztők között

Puszicsoki
Minden rendben
Embervizek
És a többi embert tudod szeretni?

Annyi szeretet van

Megvan a bátorságom mindenhez
Megvan a bátorságom mindenhez
Megvan a bátorságom mindenhez

Kicsi Balázs, hátrahagylak
Kicsi Balázs, hátrahagylak
Nem elhagylak, hanem szabadon hagylak

Külső kapcsolat 2022

Fontos:


Az érzelmi stabilitás. Az, hogy ami ma van, az holnap is lesz.
És ami ma van, az jó.


A kapcsolat van, bátran lehetsz, aki vagy.
Nincsen nyomás.
Bízom benned, bízhatsz magadban.
Megnyugtat a hangod.


A megbecsülés és elfogadás, férfi és női részemmel, érzékenységemmel és fantáziámmal együtt.
Gazdag, kalandos, érzéki, nagyon kendőzetlen szexuális fantáziáim vannak. Szeretem építeni és élni őket. Együtt.
Szeretek nem elveszni bennük a mindennapokban, de megélni őket teljesen, időnként.


Szeretek közösen fantáziát építeni. Mindenfélét, kellemeset. Szabadjára engedett képzelet, szabatos kifejezés. Humor! Néha egy vulgáris szó, közel hozó, nyílt, ventiláló.


Szeretek kapcsolatban lenni. Szeretem, ha tudom, hogy intim viszonyban vagyunk. Szeretem, ha ez ott van a tudatomban.


Külső és belső természetes kapcsolatot kedvelek.


Szeretem, ha alapból onnan indulunk ki, hogy mindenki rendben van. Ez nem azt jelenti, hogy senkinek semmi baja, hanem azt, hogy tudjuk, a bajok átmenetiek, és a lényeg a fentiek — az, hogy kapcsolat van, és döntés arról, hogy kapcsolat van.
Durabilitás. Fontos a durabilitás. Egy kapcsolat sokat elbír, szerencsére. Emberek vagyunk.


Nem tűnik el senki 🌹

Köszönöm ❤️


Az alapigényeknek teljesülniük kell, mert különben kikezdhető a rendszer. Az én alapigényeim a számomra ismerős szellemesség; a szeretet és tisztán megélt érzelmek, érzelmi intelligencia; a jó, mély, érzékeny, nagyon játékos szex.


Szabadság, eredetiség, hűség önmagunk felé. Azt kell tennem, amit tennem kell. Néha szégyellünk dolgokat, néha rejtőzünk, mert félünk a reakcióktól. Szeretnék nagyon kendőzetlenül lenni, megtorlásmentes kapcsolatban élni. És főleg megtorlástól való félelemtől mentesen, egymás előtt nyíltan, szabadon. Belső lépés kell ehhez, de partner is.


Szeparációs traumát viszek. Nagyon félek tőle, nagy kellemetlenséget okoz. Ezzel sakkban lehet tartani, amikor azt érzem fogy a kapcsolat egy élethelyzetben, fogy a szeretet (harag), akkor kompenzálni kezdek, rejtőzni. Kis dolgokban, nagyobb dolgokban. Mint fiatal koromban.


Tehát: teljesülő alapigények, sakkban nem tartás, nyílt, nyugodt (megtorlásmentes), őszinte kommunikáció.


Furcsaságaink tiszteletben tartása, és még szeretete is! Az utolsó szögig, és a lehető legnyíltabban értem.


Közel teljes elfogadás:


Minden versed minden szava, minden porcikáddal együtt.

Köszönöm!

Szívcsakra dialógusok

Hátradőlni és beszélgetni Istennel
Mindenható Atyával
Mennynek és földnek teremtőjével
Ezerszínű, szívű lótuszvirággal
Megadott emberekkel
Akik élik és kifejezik az életerőt
Ondót, vulvát, feneket
Etetnek és finomakat esznek

Ahogy eddig, végtelen szeretet
Pólusmentesen
Körkörös szirom széle mentén
Veszélymentesen
Ha nincsen pólus nem lehet veszély
Ezerszínű tűzzel a szívünkben
Stabilan, spirálisan
Együtt mozdulunk felfelé

Meg nem kezdett utazás

Prospektus, enyhén gyűrött fedlappal, 
Címszavak, tartalomjegyzék, 
Fontosabb helynevek. 
Felfedezetlen föld, 
Érintetlen, vad erdők, 
Végtelen, sárga füvű sztyeppék. 
Ember rótta vonalak a tájban, 
Távvezetékek, irtások. 
Hajak, copfok,
Finom bőr.
Teljesen más vonások, 
Félholdszerű, mosolygó szemek. 
El se indultam,
Meg se érkeztem. 
Folyóim átjárnak,
Szabad futásuk,
Nyergeletlen paripám
Végtelen vágtája, 
Kirobbanó nyugalom.
Élet, 
Mély szépség, 
Szétáradás.

Ozora 2022

Fényország
Őszinteség
Vetkőzés
Isten fia
Maszturbációs fesztivál


Fényország

Utazás Fényországba
Ahol a Férgek, Legoemberkék és Utazók
Egyaránt megférnek
Ahol bújás van
Spirituális bypass helyett tudatterünk nyersen él
A Spirituális Eszképizmus 3.0 kevésbé elkerülés
Közös, testi munka
Szeretetteli, bölcs, vad maszturbáció


Őszinteség

Úr Istenem, mennyire magától értetődően itthon vagyok
Gomba, spóra, porzó, bibe, szarvasagancs
Értem a vadon szavát, hiszen az én szavam is
Körbeölel, megtart, koszorúként
És közben élek, élünk, közelítünk
Itt vagyok, szállunk
Szóközökben és hangközökben
Hangorgiák között
Dibergő, dübörgő dobhártyával és más hártyákkal
Szabadulunk, hogy miből, azt nem tudjuk, élünk mindenütt
Szabadulásunk előtt és után is
Így közelebb vagyunk a madarakhoz
Zsonglőrködünk a szavakkal és érzetekkel
Körkörös, gyönyörűen nyíló ívekben
Angyali karzatokkal
Emberi szőrzettel és fogazattal
Ami kihullik, és megőszülünk, hogyha megérjük
És mind meghalunk, és felmegyünk a csillagok közé úgyis
Csontjaink elporladnak, sejtjeink elhullanak és szétszélednek
Az élet sohasem olyan, amilyennek akarjuk
Mert mindig másnak képzeljük
Finoman fütyülök, kilélegzünk, indián ajkakkal
Levegőm szabályos, derékszögű geometriai alakzatokat rajzol
Penetrálódom, ánuszom kitágul
Ott is lélegzem
E történet lassan, nyugodt hassal zárul
Panaszmentes élettel
Első az egészség
Második a nyugalom
Harmadik az őszinteség


Vetkőzés

Milyen szálakat húz és érint meg az élet?
Miért lesz tőle hányingerem?
Mi tartja meg a kapcsolatokat?
Milyen mélyre nyúlnak a szálak?
Mi történik, ha kihúzzuk őket?
Mi marad, ha semmi sem marad?
Milyen az, amikor az élet húrként játszik rajtam?
Milyen a merev kapcsolat az életesemények, a testem hogyléte és az érzelmeim között? 
Hogyan lehet szétkapcsolni? 

Fejjel lefelé, vagy felfelé? 
Kétfelé vagy egyfelé húzó ló? 

Az egység fontos. 
Sok minden fontos. 

Fájdalmas hangszer, csont és bőrből, inakból, húsból. 
Örömből? 

E hangszeren játszik a szél. És én, a hangszer, nem akarom. 
Zavar.
A körülmények rabja. 
A körülmények érző átélője. 

Csokit kéne enni.
Átvitt értelemben is. 

♥️

Úgy nem ismétli magát a történelem, ha a dolgok mélyére megyek. 
Független szeretnék lenni, és szeretni. 
Ki a fejből. 
Be a testecskébe.

♥️

Nagyon esetlegesnek látom az életem. 
Minden a körülmények.
Minden körülmény. 
És a körülmények közötti meleg tér. 
Lehet, hogy amikor melegem van, akkor csak a szív tisztítótüzében vagyok. 
Sehol máshol. 
Én pedig mindenhol szeretnék lenni. 
Mindenhol szeretnék lenni. 

Mi tart egyben egy emberi kapcsolatot? 
Itt szeretnék lenni, és nem a fejemben. 
Nem interpretálok, csak sétálok.
Érzek. 

♥️

Azt figyelem, hogy engem hogyan húz a kapcsolat. 
Merre megy, és hogyan akad belém a horgaival. 

♥️

Más is kevésbé figyel szanaszét.
Szabadon úszunk.


Isten fia

Hála az égnek a józan eszemért
A tiszta észlelésemért
A tiszta módért ahogy élek
És ahogy a világra jöttem
Vérben
Szent színben, szívben
A teremtés kristálytiszta ölében
Egyszerű, szép és expanzív életet élni
Velem, és a csillagokkal szinkronban
Tőlük biztos, hűvös távolságban
Egyikükkel pont olyan közelségben
Hogy éji bogárként melegen tarthasson
Nem süti ki a saját fény a szemünk
Annyi világ jut csak be, hogy könnyen tájékozódhassunk
Kényelmesen éljünk, emberként szerethessünk
Bőrök mintázatát észlelhessük
S azokon keresztül is
Emlékezhessünk
Finoman, meghitten, közelin
Emlékezhessek
A Fényre és Rád
A Mindenség örvényére, örömére
Kényelmére
Pihenésre
Örökké megosztott, megszokott otthonunkra
Kedvesem
Édes, drága Kedvesem
Kedves Millióságom
Kedves Egyetlenem

Ember, ember
Egyre nyíló, nyiladozó, teljes ember

Táncolós, írós, fotózós, flowzós. Kapcsolódós.
Miként lehet absztinens az, aki él? Ehhez képest minden eltörpül. 

Talán majd szélesebb szárnyakkal.
Amíg ezt a húst nem ismerem teljesen, addig minek? 

Leülni, nekifutni, és ezt a húst megismerni.
Kedves Édesanyám, nagyon szépen, szívből köszönöm.
Te is látod milyen szép lenn.
Együtt látjuk. 

Úgy szeretlek! 
Kiskutya. 
Kismacska. 
Kisgyerek. 
Úgy szeretlek! 

Helyet cseréltünk Norbi, 
Te elmentél testbe táncolni és repülni, 
Én meg leültem írni,
Lassan de biztosan érezni a bőröm, 
És azon keresztül tovább is. 

Másodjára kapok egy este LSD-t, és nem. 
Úgy értem kínálnak, és nem kérem. 
Mi nyílik? Mennyire? Mi igen? 
Mit érzek? 
Mi nem rögzít le? 

♥️

Pengeéles a tudatom,
Az igazság kardja,
Vért serkent.

♥️

Azt mondják ajándék,
És Isten szeret,
És csak el kell fogadni.

És az összes többi embert tudod szeretni?

♥️

Igazából bármi, amit komolyan veszek
Komoly eredményeket terem,
Úgyhogy most komolyan alszom.

♥️

Egyre könnyebben engedem át magamon a négynegyedet,
Még a végén megszeretek psytrance-t hallgatni,
Természetesen, amíg könyvet írok.


Maszturbációs fesztivál

"Az elme egyetlen módszere sem szabadít meg az elmétől." - Naval Ravikant

Spiritualitásnak nevezett, tágabb értelemben vett maszturbáció, szex nélkül.

Tulajdonképpen megállunk a mindennapjainkból maszturbálni. Van, aki életvitelszerűen csinálja. Azt reméljük ettől, hogy a mindennapjaink maszturbációvá válnak. 

Vannak erősebb és tartósabb maszturbációk, amilyen az önismereti munka vagy a jóga. Furcsábbak, amilyen az Ozora vagy az Ayahuasca. 

Maszturbálni valószínűleg egészséges. Vegyük észre, ha maszturbálni megyünk.

Maszturbáltan és maszturbálatlanul is tudunk élni.

Ha szeretnek: maszturbálnak, engem és magukat. Nagyon szeretek így maszturbálni. 

Általában olyankor nem érdekel a maszturbáció, ha eleve maszturbálva vagyok.

"Maszturbálni mentem, de nem volt hozzá kedvem."

Jelen s jövő

Lehulló bombák
Kiszámíthatóak, figyelmeztetnek
A kifutópályára
Szeretet van, barátok szeretnek
Leendők, kislányok, lehetségesek

Vagy Édesanyám haldoklik
Jézus Krisztus egykedvűségével
Teljeset beszélgetünk
Nem áll meg az érzelmek habjánál
Továbbmegy

És én félek, az ismeretlentől
A lehulló bombáktól
Az elárasztó víztől
Ugyan biztonság is van mindig
Kislány, ház, jelen s jövő

De perspektívát váltok
És belehelyezkedem a veszélybe
Távozó Édesanyámba, a vízbe, medvébe
Sejtjeimben érzek
Megpihenek

Egyezség

A víz ne legyen elválasztó
Elárasztó
Hanem tagunk legyünk, és részünk
Egészségünk, egyességünk
Otthonunk
Kedves emberünk
Oda-vissza

Igazmondó juhász

Én csak magamat adom,
A lapos mellekért és éles észért rajongom,
Szeretem az apró ráncokat,
Laza bőrt és sudár arányokat.

Emellett nem félek a haláltól,
És nem félek az emocionális támadástól.
(A bőr alatti rettegésemtől eltekintve.)

Mi az igazságom?
Hát az, hogy szeretem és imádom,
Mindazt, aki engem is szeret
És imád, sudárul.

Belső juhászom ennél sokkal több 
És sokkal kevesebb. 
Egyfelől nem juhász, 
Másfelől sokkal több szeretet. 

Sokkal esendőbb és sokkal vagányabb, 
Ha fél akkor vár míg fáj, 
Majd feláll,
Rímet számlálgat. 

Az élet olyan nyers és olyan igaz, 
Nyugalom kell,
Bizalom, 
Szeretet a bőr alatt. 

A képeimet elengedem,
Sudár páromat belül meglelem, 
Csak egyszer, még egyszer, 
Kölcsönösen élném az életem.

Szimpla vers

Olyan messze vagyok a szabad szerelemtől
Mint majom az ábécéhez

Ugyanakkor annyira közel a belső teremhez
Mint Arisztotelészéhez

Boldog szeméremajkak, fenekek, combközök
Tenyérbe nem vett mellek, szabad mellbimbók

Perpetuális merevedés
Perpetuálisan könnyen

Víz

Ne megosszon
Hanem egyesítsen a víz
Összeforrasszon

Sosem olyan meleg
Mint egy
Hús-vér ölelés

De közelít

Elég szép

Egy hús-vér
Rózsaszín-meleg
Ölelés

Per aspera

Olyan mértékben szeretlek
Hogy arra nincsen szó
Annyira szeretem az életet
Annyira szeretek itt lenni

Mikor és miért gondolom ezt máshogy?
Nem tudom
Az idegrendszeremben történhet valami
A szemem előtt szürke hártya képződik

Az égadta világon semmi sem akadályoz meg abban
Hogy hűséges legyek önmagamhoz
Hogy azt az életet éljem, amit nekem rendeltek
Pontosabban rendeltem

Mindenhonnan van visszatérés
Ahogy Szinuhénak is volt
Ahogy az anyagyilkosoknak is van
És ahogy nekem, szelíd legénynek is elérhető

Igazából semmi sem korlátoz
Csak az idegrendszerem és a szokásaim
Igazán semmi más
Az élet nektárja beszél belőlem

Nagyon szeretlek
Nagyon szeretek
Minden embert
Minket is, és direkt elmondom, mindig!

Songbird

❤️

I am a happy songbird,
little brown and grey songbird,
one of many,
singing your soul song.

I will never cease
in the work of love.
When I die, I will be given
the gentlest of funerals.

I follow my instincts,
to nest and play and love.
And I will always be there,
when you need me the most.

Emelkedik a mellkasod?

Aggódom, hogy élsz-e,
azt szeretném, hogy élj,
mert szeretlek,
megszoktalak,
hozzám tartozol,
mint egy testrész,
és nem tudom elképzelni az életet nélküled,
nem szeretnélek gyászolni,
változni,
és ezt a rendezett,
nyugodt keretet szeretem,
itt, ahogyan van.

Visszautasítóidő

Visszautasítóidő

Egy helyzet visszautasítása, egy fájdalom visszautasítása, egy emlék visszautasítása: valaminek a visszautasítása.

Magunkban!

Magában!

Sok esetben valaki valamilyen formában és folyamatban van, ezért valami történik benne, és ezért elutasít.

Visszautasítani dönteni, másra figyelni.

Visszautasítani játék, benne, az életé.

Hatása lehet bennem. Főleg ha az ő dolgát a saját dolgomnak tekintem.

Egyáltalán ne tekintsem magam hibásnak.

Két lábon járó hibásak vagyunk (testileg), ha úgy tetszik hibátlanok.

A szeretet vezérel, csak.

Mindig az első lépésre figyelni.

Mi lesz ebből?

♥️

Ismerkedés, mesterséges határokkal

Mindent a szemnek
Érintés nélküli megismerés
Kitárulkozva és mindent bemutatva

Beinvitáló ruhák alatti
Ujjak és tenyér
Érintés, kutatás

Tapintás csak az arcunk bőrével
Illatok és nyelv
Ruhátlan, csupasz felületek, lehunyt szem

Sapiosexual

Vidám szapioszexuális vagyok
És ezzel kezdenem kell valamit
Nem lehet így sírba menni
Okos lányba péniszt tenni

Legalább a szapioszexualitást birtokolni
Megnyugodni
Játékos fantáziáimat birtokolni
Okos képességeimet felajánlani

Ész és szív és test
Teljesen akarom a kedvesemet
Teljesnek akarom az életemet
Szeretve lenni, ezer csatornán találkozni, magammal

Ez a vágyam
Ez az álmom
Nem követelem
Csodaországomba ezt kívánom

Közös lingo
Közös tett
Toleráns élet
Sok szeretet

Nyíltnak lenni, minderről nyíltnak lenni
Tisztelettel közeledni
Nem félni
Perspektivikusan, óriási szeretettel élni, jobban, mint eddig

We are loved

We are loved,
You mean?

So blessed you are,
You are loved by many women,
So do not make a drama out of it.

Not making a drama out of it
Sort of seems like a missed opportunity!

Énekesmadár, furcsa születés

Most tanulok énekelni,
A farkammal fénycsíkot húzni.

A processz és az életfolyamat
A legjobb pillanataival vár.

Szív, vér, hús, inak,
Hajszálak múlnak.

Nincs szükségem védelemre,
Nincs szükségem az égvilágon kívül semmire.

Egyedül vagyok, végtelenül egyedül,
Csak a csillagok vannak velem.

Felfordul a gyomrom,
Őszinteségemben elémelyedem.

Élek,
Már megint élek, élek.

Songbird, a difficult birth

A quest for glory:

After a horrendously difficult yet successful birth! Many intrusive impressions!

That is the most difficult balance for me: no inner restrictions and at the same time no attachments. I am striving for both, and I am hindered in both of them I think. I would like to purely play!!! Not just in my head. Responsibly! Co-op.

No attachments sound pretty fucking scary to me! If I want it to be, it can also be pretty fucking embracive.

Almost the same goes for the topic of no restrictions and showing up real.

I would like to see how intertwining lives work.

I would like to really like and love my partner, repeatedly.

I'd like to play.

❤️

A riddle:

Acting and pointing within our borders, not to the outside, thus keeping our power to ourselves (which is strictly on behalf of, or for something).

Playing nicely and honestly, to ourselves. Gently.

What's difficult is difficult, and easy is easy.

Songbird.

Beautiful and round songbird.

❤️

"Of course relationship involves attachment – to the person – not an idea though – so that involves owning and withdrawing projections we have on the person." - J ❤️

"Maybe it’s not about sitting everything out – maybe more about sitting with awareness / consciousness with all that emerges, before choosing to act with clarity of intention and responsibility (in its original meaning), both for ourselves and others.

I don’t know, but maybe." - J ❤️

"Much depends on how much I ‘hold on‘ to what I describe to myself as ‘lack’ at separation, I could choose to reframe it as the end of one experience which allows for the beginning of another.

If I take a step back from identifying myself as ‘lacking’ something then there’s a possibility of ??? How about that?" - J ❤️

Madarak

Vannak a tollaim és pihéim, és kiterítem őket a földre, mindent mindennel egyesítőn megpihenve.

Vannak a tollak, és a tollak szerkezete mentén haladunk a finomabb barázdák felé – én így szeretem a tollaimat kiteríteni nyugodtan a földre. És egy madár odaszállhat, leülhet, elterülhet, és a tollai és pihéi pont úgy rendeződhetnek, hogy barázdáink barázdáink közé kerülnek. Vagy már eleve ott feküdt ő is, és én fekszem le mellé. Vagy együtt heverünk le.

Én így szeretek élni. Saját tollaimmal repülni, pihenni, érintkezni, és más tollakkal, tollhegyekkel, erőterekkel, néha legfinomabb barázdákkal össze-összeérve, billegve repülni, fészkelni, megpihenni.

Ez egy gondolat, tapasztalaton alapul. A gondolat és tapasztalat mulandó, de nem vagyunk hülyék és szelektálni tudunk, hogy melyikből legyen fészekalja vessző, vagy melyikből legyen tojás, vagy rothadás.

Függőség. Képes vagyok függőségeket kialakítani, mert a szomszédos tollakat meg lehet szokni. Olyankor valahogy a sajátjaim szerkezete is átrendeződik kicsit. Attól még a sajátjaim. Igazából nem vagyok kőszikla, szerencsére, a kőszikla nem tud repülni.

Vannak emlékeim, repülésről, szirtek felett, a szárnytollaim kormányzó mozdulatáról, ahogy a szél meghajlítja a végüket. Emlékem van arról, hogy vesszőkből font fészekbe érkezem, és a tollaimhoz kicsi fióka tolla ér. És emlékem van arról, hogy a tollamhoz más felnőtt madár tolla ér, leheletfinoman. Meghatározó az életemben a szél. Vagy a hiánya.

Nehéz lehet embernek lenni. Nézem őket innen fentről, puha a bőrük és belül bonyolultabb a szerkezetük, mint kívül. Nagyon sok idegszál, látom a viselkedésüket és elektromágneses mezejüket. Némelyik tüzel, az összes idegszála él. Némelyikük nyugodt, a színe halványabb. Vannak, akik egy helyben ülve izzanak. Vannak, akik együtt mozogva izzanak, és valahogy színt váltanak amikor közel kerülnek. Vannak, akik közel kerültek. Vannak, akik egymás közelében lehűlnek.

Két embert különösen sokat figyelek mostanában. Különösek.

Külső emberekkel beszélnek, az elektromágneses mezejükről és a színükről. A bőrükről. Valahogy a bőr fontos az embereknek úgy látom. Végül is számomra is fontos, de jobban figyelek a tollaim hegyére. És a csőrömre. Nem tudom mi az, hogy lélek, nekem vagy nincsen, vagy teljesen az vagyok.

Talán megfeleltem

Talán azért voltam fesztelen,
mert megfeleltem.

Nyári napfény világított bennem,
tiszta víz folyt az ereimben.

Kifelé is tündökölt a lelkem,
látszódott és jókedvű volt a testem.

Most már elfáradtam, regenerálódom,
talán feltöltöm a testem-lelkem.

Minden más

Ez a réteg – az a réteg,
tapadozik néha az élet – némely területe.

Kínzóan őröl néhány mészkőréteg
az óceán fenekéről.

Elsötétedett, omlós mészkő,
kilencszázkilencvenkilenc rétegű kövezetben.

Kínzóan őröl néha a nő,
máskor itt a teljes kő.

Az összes kő, dús mező,
és minden más.

Relationship

So I'd like to live with someone not for more life,
but to feel biologically and psychologically content
and be able to do my stuff.

Because it feels right.

I'd like to feel the interplay of our deeds and words
caress my own soul,
and make my deeds and words more whole. (And hers.)

Whenever possible.

Maybe we do something unexpected as well,
for instance a child,
that would surprise me completely.

Együtt

Természetesen viselkedni,
természetesen nevetni,
természetesen simogatni egymás gondolkodását.

Valahogy úgy együtt lenni,
hogy közben egy picit kijjebb vagyunk a szokásosnál,
és új területek határán járunk.

Úgy együtt lenni,
hogy eszünkbe jut a szégyen,
de el is felejtjük azt.

Úgy együtt lenni,
hogy megnyugszunk Földanya ölelésében, tudjuk,
hogy holnap is megtart.

For me

Because a "for what" is usually a "for whom".


Instead of wanting someone to want for you what you want for yourself,
just want for yourself what you want. What you may.


You are visible! Letting go is absolutely physical and real! You are unbelievably accepted and loved!


Even when everything indicates the opposite.


You are direct, directly loved, directly whole and directly happy and rested.


You are very free.


All you do is fine.


You belong to other people, this is a family.


You belong to Earth.


You belong to the Universe.

Bátrabban

Kezdek egyre bátrabbá válni
A hangodat egyre jobban kívánni
És a leheletedet
Még ha nem is mindig szeretem az illatát


~ Először egy belső mozdulat
S azután egy külső
Először természet
Azután ember ~

Koan

Ami van, azt élvezd.
Ami nincs, azt öld meg.


Vagyis...


Kérdések: Mi van? Mi nincs?
Mi él/ni? Mi öl/ni?

Songbirds

A poem about family
About feathers and pain
And most of all endurance
Loyalty
And devoted love

This is a poem about potential
This is about opening up
Branching out, into the sky
And into the dirt
We are walking on

This is something in bronze
Liquid gold
Joint blue waters in our veins
Kinship
And clear thoughts

This is about karma
Emotions
Unhindered consciousness
Standing in the doorway of bright lights
And stepping in

Bátorság

Bátorságot meríteni
a vízszintesen fejem alatti széles homokzsákokból
folyókból
a hasam termeiből
mellkasom tartásából
bordakasom öleléséből
szívem szárazságából
hasam gurgulázásából
alhasam puhaságából
péniszem keménységéből
a körülvevő világból
lépés lágyságából

Mikro-öröm

Úgy szeretem magam!
De másokat is, de magamat is, 
de másokat is, de magamat is!

Család

Olyan ez (még egyedül), mint egy betegség
És betegen
Türelmesen kell élni
És az életben is
Türelmesen kell élni
Ahogy a jóisten megteremtett
Mert a jóisten bölcs
És te is az vagy
És számít a jólléted
A tied is, és az enyém is

Közös karmát építeni
Pontosabban közös szabadságot
Mert a férfi nővel egész
És a nő férfival lesz az
És kell továbbá föld, víz, levegő
Szállás, melegség, hűsítés
És akkor lesz bátor a pálya
Család, gyerek
Vagy más, gömbölyű kibontakozások
Hűség, kreativitás

Együtt élni, együtt meghalni
A magányosságot is együtt
Teret tartani egymásnak
Ha kell távolságot, ha kell közelséget
Egy kicsit megpihenni
Végre
Egyszerűen csak élni és meghalni
Épp időben
Egyszerűen, magától értetődően
Mint közel feszültségmentes család

Very well loved

I'd like to be very well loved
Also very well love
With a purple heart
That feels like our centre
After all

A natural state, you see
To live well
Simply, content
In whoever's fitting arms
And allow ourselves to love

Döntés

Súlyos döntést hozok,
nem ölök,
nem rombolok.

Szabad vagyok.

Ugyan már!

Ugyan már!
A kerek érzés a hasadban, mint egy meleg, teljes, ugyanakkor puha, bordó falú dóm-kupola, szép.
A végtelen hála, amit együtt összefutó gondolatok közt, vagy medreik közt tapasztalsz, természetes.
A vágy a test titkai után, természetes. A vér vörös.
Ember vagy, kincsem.
Férfi vagy, de benned a nő.
Keresd a nőt. Állítsd meg, állítsd fel a férfit, nyugodtan, ne félj.
Gerinced, fatörzsed.
Lombod, a teremtett világ.
Gyermekeid, gyökereid, fenekeden át, sarkadon át, a végtelenbe nyílnak.

Soha és mindig egyedül.
Nem kell, hogy megváltozzon a látásod, és soha nem kell, hogy ennél rosszabb legyen.
Nem tudom hogyan mondjam meg, hogy teljesen, minden teremtett porcikádig rendben vagy.
Az összes érzelmi reakciód rendben van.
Tested laboratóriumának óraműve pontos, változatos.
Soha semmi miatt sem kell túlzottan szenvedned vagy szégyenkezned.
Azért hülyeséget ne csinálj.
Kérlek, hogy egyél rendesen, aludj rendesen, hidratálj, és jó levegőt lélegezz!
Hogyha hiányt szenvedsz, ugyanúgy hiányt szenvedsz, mint annyian mások.
Sárga színbe öltözz, hogy lássanak.

Boldogságot kívánok neked.
Boldogság vagy.
Semmi más dolgod nincs, mint megtanulni, hogy bűntelen vagy. Magabiztosságod a tisztán látás és megbocsátás.
Bármely mell finom és gazdag íve a tiéd lehet, ha hagyják, és amikor hagyod.
Mutasd meg természetesen, korlátozatlanul szabad önmagad.
Nincsen semmilyen sztenderd, amihez tartanod kell magad.
Fűben jársz, füvet taposol.
Tapsolsz, férfiasan választhatsz irányt.
Az elszakadás mítosz.
A mulandóság makacs dolog.

Amikor lenyűgöznek, akkor olyan forrásból bugyog elő valami, ami benned van.
Semmi mást nem akarsz, mint sütkérezni, buzgólkodni ebben a forrásban.
Érezd, ahogy csiklandoz, csiklandozza a mellkasod.
Jeleket rajzol, szögleteset, s buja kerekeket.
Szóval ne nyűgöződj le olyan könnyen, ne hagyd, hogy kötélzetei közé kerítsen.
Egyszerűen vonzó ember vagy.
Megsemmisülhetsz, amikor azt választod.
Vagy isteni kegyelemből választhatsz irányt.
Lépést, vadabb, gyorsabb programot.
Vagy választhatod a halált.

Szeret (1)

Nem dinamikában szeretnék élni
Hanem finom kapcsolatban
Annyi emberrel, amennyivel csak lehetséges
És közülük eggyel igazán finoman, szexuálisan is

A finom kapcsolat nyíltság
Jóhiszem
Nem kell félnem ettől az embertől
Mert nem bánt(om)

A finom kapcsolat mindaz
Amit nem mertem fájó, hiányos tapasztalataim miatt
Bízni pedig annak a lehetősége
Hogy feloldódom

Olyan partnerrel szeretnék élni
Aki szintén így látja ezt
Aki inspiráló
Akit inspirálok és aki szeret

Segítségre szorulok

Minden lépés kegyelem
A hazaérkezés kegyelem

Mi nekem Ő?
Ki nekem Ő?

Kérem, emberek, segítsetek
Kérlek, Istenem, segíts nekem ebben

A szívemben sokféle érzelem van
A talpamban teljes jelenlét van

Mindenhova

Elölről, hátulról, felülről, alulról,
mindenhonnan szeretném,
és mindenhová.

És ez is itt az

Őszinte ima Édesanyám sírjánál,
Felsorakoznak a halottak,
Nagymamám, Édesapám,
Felsorakozom én is,
Fejet hajtok és eret vágok,
Együtt vérzünk a gyertyafény árnyékában.
Belső Mezőm árnyékos, szeles,
A füve mégis zöld,
Spirálisan emelkednek a sárkányok a szélben.
A Nap süt, A Hold másfelé pihen. 
Átmegyek az úttesten a temetőből kifele,
A halottak ott állnak körülöttem,
Békésen nevetnek,
S egy hölgy szól utánam,
Nevemen nem nevez.
Társaságom kell neki hogy jót tegyen,
Biztonságosan legyen,
Míg egy hajléktalan barátunk hátára pokrócot terít.
Felébred, nem fázik, alszom, alszik tovább,
Megköszönöm helyette is,
A szemembe könny szökik,
A jóság nem halt meg és nem is fog sosem,
Fejünk világít, szívünk világít,
Egész lényünk szívesen, színesen pulzál.
Aztán megyek tovább felvágott erekkel,
Szépen lassan, bordó színnel vérzem az utca testét,
Nem tudom mi lesz velünk, mi lesz belőlünk
Erre, a másikra, harmadik estére.

Az erem végül is, valójában nem vérzik.
A homlokom, hajam, gerincem, fenekem egyenes.
A szívem ver, egyenletesen.
Valamennyire szürke az arcbőröm, legalábbis annak érzem.
A köldököm rendben van, megvan.
Az ujjaim működnek.
A vezetésem rendben van.
A seggemen ülök, a farizmom működik.
A térdem rendben.
Konkrétan semmim se fáj,
A belső idegrendszerem van csak valamennyi helyzetben.
A sarkam rendben, kobakom rendben,
Ádámcsutka rendben, csuklóm rendben.
Péniszem rendben, igaz most nem feszes,
Ahhoz jobb energia és jobb illatok kellenek.
Puha bőr.
A szemem nyomása rendben van, talán egy picit sok.
Fülem rendben, talán picit meleg.
Szemöldököm dús.
Keresztcsontom rendben, domború.
Csípőm lapátos, hegyes, rendben.
Combizmom rendben, terhelhető lenne.
Nagyon is.
A heréimet, péniszem mégis érzem, halványan, ha rágondolok.
A talpam, tenyerem bizsereg.
Nyelek.
Várok, rendezek, hogyha egyszer,
Már csak oda megyek, ahol teljes és vidámabb leszek.

Hasamban hányinger,
Kedvem szeptember,
Türelem emberem,
Türelem-türelem.
Émelyedj-émelyedj,
Taccsra tett terveket,
Okádj a világra,
Felissza kikelet.
Felissza, felszárad,
Nyoma sincs csalásnak,
Ideszülettél émelyegni,
Ideszülettél embernek lenni.
A többi ember nevet rajtad, kicsúfol,
Ember vagy, elmúljon,
Elmúljon-elmúljon,
Pisztráng vízben ússzon,
Megfogja jégmadár,
Kedvese vállára száll.
Elmondja terveit, elhinti lelkeit,
Szíve tarka színben árad,
Nem épít maga köré várat,
Mindig direkten elmondja,
Szívét direktben mutatja,
Beteszi közösbe, nem védi, nem köt le,
Hadd járjon vad táncot,
Szelídítsen világot,
Haljon nagy halált,
Csontja békés földben aludja át.

Megszereti és szörnyet hal.
Megszeretik és szörnyet hal.
Szörnyet hal és szörnyet hal.
Az állandó halál állapotában jár.
Megszeretni: szörnyet hal.
Megszerettetni: szörnyet hal.
Bizsergő has: szörnyet hal.
Szabad választás: szörnyet hal.
Egyenes gerinc: szörnyet hal.
Őserő: szörnyet hal.
A halál energiájával jár fel és alá.
A halál koponyájával jár fel és alá.
Minden-minden-minden szörnyet hal,
Minden-minden-minden újra él.
Minden lépés mögött újra él.
Minden lépés közben újra él.
Minden légvételben újra él.
Elvetél: újra él.
Terméketlen: újra él.
Termékenység: újra él.
Megbocsátás: újra él.
Elfogadás: újra él.
Egy mosoly: újra él.
Egy gesztus: újra él.
Egy emoji: újra él.
Kikúrt, leélt élet: újra él!
Kikúrt, leélt közös élet: újra él.
Szerelmes bizsergés a testben: újra él.

Termőföld a szelleme és a teste,
Termőföld a melle,
Termőföld a bőre,
Termőföld a pénisze,
Termőföld a haja,
Termőföld a lélegzete,
Termőföld a képzelete,
Termőföld a mindene.
Termőföld a kedvese!
Mindenképpen termőföld a kedvese.
Termőföld a kettejük elegye.
Termőföld az álla,
Termőföld a szakálla,
Termőföld a mosolya,
Termőföld a pillantása,
Termőföld a szeme sarka,
Termőföld a szája, íve.
Termőföld a lapockája.
Termőföld az összes anyajegye.
Termőföld a családja.
Termőföld az ádámcsutkája.
Termőföld a szép keze.
Termőföld a bőrkeményedése.
Termőföld a feje búbja.
Termőföld a selymessége.
Termőföld a bársonyossága.
Termőföld a keménysége.
Termőföld, óriási termőföld a hangja!
A hangja mélysége, dallama, játéka.
Termőföld az intonációja.

Akkor is, ha egyedül,
Írni, írni, csendesül,
Akkor is ha fényárban,
Akkor is ha sugárban,
Szavak végtelen áradatában,
Kezeink ujjainak összefűzésében,
Összekulcsolásban,
Talpaink összeérésében,
Leheletünk összeérésében,
A közös szüretben,
A közös vetésben,
Közös aratásban,
Közös várakozásban,
Toleráns várakozásban,
Elmondhatatlan közös játékban,
Táncban,
Izzadásban,
Végtelen közelségben,
Olykor távolságban, fájdalomban, félelemben,
Elmúlásban,
Távol maradásban,
Összetartozásban,
Egymás mellé ülésben,
Abban az érintésben, amelyik finom,
Abban az érintésben, amelyik fontos,
Abban az érintésben, amelyik finom,
Abban a hangban, amelyik őszinte,
Abban az érintésben, amelyik őszinte.

Soha kevesebbel be ne érje,
Soha durvábbal be ne érje,
Soha kiegyensúlyozatlanabbal,
Féloldalassal be ne érje.
Sose a külső szépség számítson,
Hanem a belső.
Mindig az őszinteség számítson,
Mindig a megérzések számítsanak,
Mindig a belső szép formák számítsanak,
A szellem tiszta sugárzása,
Fantáziánk megléte, melege és gazdagsága,
Ágyékunk suhanása,
Meghittsége,
Intimitása,
Testünk megkérdőjelezhetetlen tudása!
Otthonosságunk biztos érzése,
Melyből otthonságot csinálunk.
Ez nagyon fontos szerintem.
A tegnap emléke, hogy tanuljunk.
A mai nap tapasztalata, hogy megújuljunk.
A jövő helyett a mai napba,
A mai döntésekbe, munkába,
Hűségembe kapaszkodom,
Önmagamba,
Talán holnap is felébredek,
Hátha látnak,
Hátha hozzám érnek,
Hátha bíznak bennem.

Finom érintés

A finom érintés a nyíltan szeretlek, szívből egyenesen az ujjbegybe.
A finom érintés az azt jelenti, mint amikor nyíltan megmondom neked, hogy szeretlek.
Legyél bárki, de akit nagyon szeretek, azt szeretlek. Ez a finom érintés.

A finom érintés olyan, mint a puha lépés.

És tapadhatnak rá emberi rétegek, és ilyen emberi réteg például a szexualitás is.
Meg tapadhatnak rá mindenféle félelmek meg sebek.
És akkor van a párkapcsolat, ahol azt vállaljuk, hogy hadd tapadjanak időnként, és kinavigálunk belőlük.

De azt is mondhatnám, hogy a szerető kapcsolat ilyen, mert nem feltétlenül párkapcsolatban van így.
Például hogyha találkozom valakivel, és van más gondolatom, mint pusztán csak az, hogy szeretem, akkor azt végig kell futtatni, vagy végigfut. De szeretem, nagyon szeretem. 

És a szabad szerelem a finom érintés, azt hiszem.
És egy nyitva hagyott szabad szerelem az pedig az ejakulálj nyugodtan.
Ejakulálj nyugodtan Kedvesem. Élvezz nyugodtan. Rezegj nyugodtan. Aludj nyugodtan. Ébredj nyugodtan.
Szeress nyugodtan, mert itt vagyok, itt leszek – legalábbis biztosan itt vagyok, és az a szándékom, hogy itt leszek.

Finom érintés egy ebéd, egy virág, mosoly, vagy egy emoji. Finom érintés a gondolok Rád. Finom érintés a bátorság.
Finom érintés az, hogy egy meglévő helyzetben, meglévő dinamikában mozgok vele. Az, hogy abból indulok ki, ami van, és formálom a moralitást, hogy a moralitás azt jelentse, a végeredmény jó és szabad. Hogy a végeredmény termékeny, hogy az adott keretek között megvalósítja azt, amit a dinamikákban részt vevők életei értékesen tartalmazhatnak. Ez a moralitás azt hiszem.

Érdekes, hogy a legkevesebb vagy a legtöbb irányából menjek-e, legkevesebb fájdalom, vagy legtöbb siker. Nem tudom, legjobb kapcsolat, legjobb élet, legtöbb élet. Legtöbb élet.

Nem tudom, valami ilyesmi. A lényeg az, hogy a dinamika egy dinamika, és abban vannak lépések. Ez az élet valósága. Ez az élet moralitása. Ez a tisztító hadművelet bennünk.

Szőrös haikuk

24 / 7

24 / 7 -ben látva és látni szeretnék,
tapogatóink egymás terében,
egymás hajában, egymásnak terítve


Kötetlen

időben is kötetlen vagyok,
és térben is,
kapcsolatilag is, értünk


Szőr

szőrszálat nem hasogatni,
hanem hajlítani,
nyalogatni

Semmi

Nincs üzenet, nincs hívás, nincs telefon,
nincsen önkielégítés a lábamon,
nem tűntem el csak ne beszéljünk, ne üzenjünk,
nem tűntem el egyáltalán, mert szólok, hogy eltűnök.

A szerelem nem szerelem, az ígéret nem ígéret,
a megállapodás nem megállapodás.
A jóni nem vulva, a lingam nem pénisz.
Nincsen reziliencia, nincsen durabilitás.

Egy nehéz helyzet nem nehéz helyzet,
hanem régi archetípusos hatások vannak benne,
a valóság nem a realitás,
és az optimizmus nem valóság.

Nincsen felnőttség, hanem sérülés és önvédelem van,
területkijelölés van,
vonzás és eltolás van,
sehová se tartás, egymás felé.

A test és szív szava helyett ész van,
a másik ember helyett vágyálmok vannak,
a nő és férfi helyett csak ideák vannak,
együttérzés helyett állítólag compassion van. 

Célegyenesből visszafordulás van,
nyerő helyzetben megingás van,
érzelmileg visszatartás van,
de legalább nem dohányzol.

Olyannyira nem vagy tökéletes, hogy meg kellett szokjalak,
de megszoktalak, kedvellek és szeretlek,
vonzódom hozzád,
és mégis ezt teszed.

Ketten egy voltunk, több, mint kettő,
vonzódtunk, nő a férfihoz és férfi a nőhöz,
ezeréves kurva fal,
ostoba, lusta, fájdalmas.

A zárkózottság is lehet halál,
a kitárulkozás is.
Én kitárulkozó játékos vagyok,
te pedig bezárkózó.

Több szeretetet az életnek,
hódolatot az embereknek,
figyelmet a helyzeteknek,
tiszteletet a lehetőségeknek.

Loop and Construct

The Big Loop:

Being in a relationship in a way that it is not fulfilling in one way or another, e.g. by not pursuing it fully, partial intimacy. Then meeting someone with whom the needed contact, understanding, creation and dreamt of intimacy is there. Then turmoil, not being able to properly say no to the first relationship, by saying no to myself, to my part that wants full containment, intimacy, creation and acceptance. This is a crisis of nay-saying within, to avoid the anticipated turmoil and change outside.

The loop then starts again with a new contact or relationship, half-arsed intimacy after a while, then lack, then meeting someone who can fulfil that momentarily. Then I cannot make a change, I am not able to say no outside, and I am saying a hard no within, to my part that wants contact. Also saying a no to change in the current relationship.

And so forth.

A loop for every few years.


The Construct:

The general construct on top of the turmoil within me of saying no to my wanting connection instead of saying an external no.
Shame and anger arise over the pain of a lost opportunity, judging myself and the world, withdrawing from it and pushing it away. A frequent one.


Daily Contact Loop:

Someone in me wants contact. I say no to my part that really wants and needs contact. A backhand slap. I turn the other way, the wished for contact never arrives. What's with the innermost chamber of my heart?


I have to say no, I have to say yes. No to the outside, when necessary, yes to the inside.


In what form shall I allow myself intimacy?
Because clearly, that is what I need to do. 
In what framework? How do I create nourishing relationships? How do I pay for them?




Container, containment sounds key. It is hard to say no to any containment. It is important to say yes to myself.


“That is important – we need to know and understand what aspects of ourselves we choose to say ‘yes’ to. 
There are multiple dimensions of and within ourselves, we need to be conscious of them and find a way to integrate them all. Relax. Jxx”




Világokat hazudok be magamnak
Világosakat és sötétet
Az életnek teljes egészében vége
Nem várok sokat, nem tart sokáig

Szex és kapcsolat


1. Hűsítő jelenlét
2. Sok mosoly, találó humor ~ kedvelem
3. Érzelmi nyitottság és kontroll ~ kibírom, ismerem, viselem
4. Ismerős, közösen teremtő intelligencia ~ beleillünk, szeretünk
5. Kapcsolat intimitása ~ természetes, sejtszintű elfogadás
6. Reziliencia és együttérzés ~ természetesség, türelem

7. Tudom, hogy ő én vagyok egy másik kabátban, hasonló kondicionálással


"Az együttérzés az empátiánál erőteljesebb, ugyanis más szenvedés elmulasztásának aktív vágyát jelenti." – Wikipedia

Mindenki mást képes vagy szeretni?

és az összes többi embert tudod szeretni?
tegyél többet magadért
extrém béke

kifelé és befelé irányuló mozdulat
közben a mozdulat mögötti tér
és a mozdulat mozdulatlan magja is vagy

mint mindenki más

Egész szív


Az Amazonasz vízgyűjtő területe very big
Hasonlóan az én vízgyűjtő területem is nagy

Kívánom a férfiakat, barátokat, nyugalmat
Kívánom a társaságot, szép világot

Kívánom a nőket, őket máshogy
Kívánom a békés otthont, napfényt, árnyékos biztonságot

Kívánom az ismerős ölelést
Ismerős gondolatokat

Kívánom az egykedvűséget
Fizikai játékot, hűséges biztonságot

Kívánom a szívem langyos melegét
Jelenléttel kiegyenlítő erejét

Kívánom az örömöt, mely választás
A mindennapokban

És kívánom a kicsi szívemet
A kitettet, mely bátran érez

Kívánom, hogy eszembe jusson
Egyenrangú, rugalmasan védett emberként nézek szembe

És kívánom, hogy eszembe jusson
A biztonság a kapcsolatokban van

Az alapok megvannak
De mikor, mit és hogyan építek rá?

Milyen rúnává, mantrává, ászanává válok?
Milyen mudrá lesz az életem, a hangom?

Paradicsom


Önmegerősítés

Ember vagyok
Rengeteget érezhetek minden pillanatban
Sikerült idáig eljutnom
Szabad vagyok oda menni és azt csinálni amit legálisan tudok
Rengeteg sikeren keresztül érkeztem ide
Fel a fejjel, puhán a szemmel


Fénybuborék

Buborék, buborék
Egy nyújtózásnyi fénybuborék
Pont annyi hely, hogy az ujjhegyemig előre tudjak hajolni


Körüljárom a szívem, vagy benne járok?


Paradicsom

A Földön
Vastag, sötétzöld füvű mező
Sötét erdei ösvény, párás avarillat és lombok, a koronák teljesen összezárnak fölöttünk
Vizek, melyek valószerűtlen kontrasztot húznak a sötét- és középzöld fás domboldallal
Van elegendő tér
A vizek és levegőillatok pont megfelelően hűvösek és kellően fürödhetőek
Az emberek, a nők pillantása barna hajú, középhosszú, mély és nyugodt, nyílt
Kíváncsi és független, stabil
A nagy térség közepén nagy ház, közösségi
És a széleken kisebb családi házak
A férfiak barátok
Lakóhajó, időseké


Jó kapcsolat

Semmi mást nem akarok
Mint kapcsolatot
Fiúkkal és lányokkal
Akiken keresztül ideeszmélek
Akikkel úgy hisszük összekötődik a fényünk
Semmi más nem fontos
Mint ezek a kapcsolatok
Csillagsugarak az éjszakában
És jó kapcsolat önmagammal
Minden nap


Kapcsolódjunk

A munka is rendben
Hol vagy, kedvesem
Kapcsolódjunk, rendesen


Ünnep, öröm

Samhain, Imbolc, Bealtaine, Lughnasa
Ünnep, öröm
Az öröm egy jó irány
Jó csatorna
Harmonikusan transzformál
Mellyel a szembenállás hitvilágunk


Szabad

Puha, finom, szerető kéz a szívem fölött
Szerető tér teret ad, ha van
Teret veszt, ha ragaszt


Mi a fene?

Megszülettem
Meghaltam
Újra élek

Kidugom a fejem a szélbe
Kidugom a fejem a vaginából
Mi a fene ez itt?

INFP

INFP ❤ INFP or INFJ + Communication + Staying power is sort of my dream work and combination. To truly and deeply love, be loved and understood.
INFP ❤ ENFP + Communication + Staying power might function as well, a different challenge.
Sometimes I am entertaining the idea of making a change, for a life period, and letting each natural movement find refuge and a home in me. I would ask my body if it wants to play along, and if YES, I would allow it to. (This latter sentence would be a life change, I can do the preceding one even now.)

I noticed that the fear, tension, blackness that I experience upon a long relaxation / sleep is the fear of the undefined and unknown. It is simple as that, and black as death. Interesting that during these sleeps flashes of bright white light also appear, very sparsely.
Sometimes I relax as long as these pulls or strains disappear, and only then get up. I opt to get up on relaxation. At times with these black memories.

Outside, I finally know what season it is. Cold, snowy, drops of water hanging on little twigs of trees, inanimate.

A free human

All my alter egos were revealed
Sitting here beside me
Breathing openly, breathing deeply
No smile, smiling shy, or widely
Our hands held together
Commencing freely

Rule of threes

The Loop revisited,
Everything is a triangle
Due to division and fear

Me relating
To a healthy counterpart,
Also to a wounded one

We are the three of us
In disarray, no real communication,
Only loss and fear

Loss is love,
As they say,
For a part, well loved

Wounds seek out wounds,
Wounded parts get neglected,
Wounds need loving attention

Backhand aggression does not work
Against us,
Holds us back

One leg should be loving kindness
One leg should be me
One leg should be honesty to everyone else

One framework should be legality
One framework should be the confines of this mundane world
One framework should be the safety of and beyond, around God

Loosing vibration, finding a container
Narrowing down joy
Going out, breathing, and taking cordless action now


***

From J: "May I be filled with warmth and loving kindness
May I be well
May I be peaceful, gentle with myself and at ease
May I forgive and be forgiven
May I be happy

And may all beings be happy and well and free from fear"

***

Butt plug

I am so much interested in your mind and love,
Your refreshing, soothing presence,
And also whether you like to wear a butt plug.


Annyira érdekel az elméd és a szerelmed,
Üdítő, megnyugtató jelenléted,
És az is, hogy örömmel viselsz-e dugót a fenekedben.

Gyöngyházdoboz

Kis, tizenkét centis gyöngyházdoboz vagy,
Az a könnyűség ami sosem volt,
És amely úgy ér el és ölel körül,
Ahogy nem ölelt még senki,
És négy milliméteres gyöngyházfalán belül
Négyosztatú szívem ver.

Szeretem ezt a falat kívülről és belülről,
Átszellemülten átszeretem,
Miként még sosem szerettem,
Átszeretem, ahogy engem és minket is szeret az isten,
Szeretem, ahogy sejtjeink a tavaszt,
És pina a faszt.

Ismeretlenül, mégis ezerszer túlismertem,
Attól újszerű, hogy mennyire könnyű és régi,
A súlya vaksúly, a hangja vaklárma,
A hordozón múlik a tartása,
Folytonossága mindennél fontosabb,
A vulva kanyarulata, az ánusza nyílása.

Te vagy az üzenethozó és én vagyok az üzenet,
Vonala, papírja, tartása,
Üressége,
Megszakadása majd továbbjutása,
A szívem baja, kínja, fájdalma,
Életem saját talpra állása.

Előre nem tudok menni, úgyhogy megyek mindenfele,
Tágulok, sugárirányban kifele,
Szellősebbé válok,
Kötetlenebbé,
Megpróbálom az élet eseményeinek hullamait,
Tudatunk hullamait álmoknak látni.

Házasság

Édesem, kedvesem, imádlak, életem
Édesem, kedvesem, imádlak, életem
Édesem, kedvesem, imádlak, életem

Elegáns, büszke ő, megingathatatlan
Édes nő, illatos, gerince hajthatatlan
Eltelik tíz év is, szerelmünk lankadatlan

Feleségül veszem nagy soká önmagam
Valóság szövetén fehér rés, parttalan
Biztonság, törekvés életből, halhatatlan

Ős

Aranybarna és barna-arany zászló
fekete, fényes, csavart zászlórudam egyik felén,
fekete és vörös zászló a rúd másik felén.
 
Bakos és Tóth,
Balázs és Aladár,
Kingfisher és Songbird, fehér mezőn.
 
Fehér, egyesítő, olvasztó tűzkehely,
balomon hold, jobbomon felszálló madár,
tisztaságban, spirálisan felfele száll.
 
Sokkal nagyobb vagyok annál,
mint ami a kapcsolatokban látszik,
ezer oldalam van,
 
ezer fénylő, rézarany tükröm,
ezer lila-vörös rózsaszirmom,
ezer éles, erős körmöm.

Crisis core

Szétszakadva, visszautasítva, megfelezve, félelemben vagyok,
elvettek mindent tőlem.
Nem tudok eleget adni magamnak.
Elértem ahhoz a krízishez, amitől tartottam.

A személyes preferenciák rétege értelmetlen itt,
nyers jelenlétünk, szabad kifejeződésünk ér valamit.

Az élet egy pillanatában sem vagyunk szabadok,
jobban és kevésbé bejáratott tudatállapotok.

Kano / Hajrá, gyerünk!

Határtalan szomorúság
és összekötöttségünkkel járó végtelen,
könnyes, szívnyitogató öröm:
kéz a kézben járunk,
ugyanazon örök szívnek két kilincse,
emberségünk szép gyümölcse vagyunk.

Emlékszem, hogy honnan jöttem és hogy hová megyek,
itt van minden énbennem
és itt van mindannyiunkban,
az összes emberben, fában,
és itt a lélegzetben,
minden élő és élettelen lényben.

Mind rokonok vagyunk,
ha akarjuk ha nem,
egyből vagyunk és egyek vagyunk,
mély lélegzetet veszünk és énekelünk,
együtt mozgunk és bizsergünk,
egyfelé megyünk, gyerünk!

2023-ban

"Csináld meg!"

Radikálisan fel kell ébrednem!

Soha életemben nem akarok többet hazudni vagy valamit elrejteni, elfelejteni, elrejtőzni. Igazat mondok. Az lehet, hogy valamit nem mondok el, ha az a határaimon belül van. Vagy a másik határain belül.

Hallgatok a helyességérzetemre, a testem tudására, a jóérzésemre. Hűséges vagyok magamhoz.

Mindig azt választom, ami helyes nekem. Ami örömet okoz és segít boldogan lennem.

Nem szakítok meg egyetlen flow-t sem mesterségesen.

Nem leszek hűséges vagy felelős kifelé túlságosan, vagyis nem bújok a hűség mögé a világ, az élet elől. Flexibilitás.

Intim, szabad kapcsolatok!

Nyitott vagyok gyermekvállalásra.

Én vagyok felelős a boldogságomért, csak én kívánok átütően jót magamnak.

A kisebb sebek felett szemet hunyok, de csak ha a nagy szív valóban működik két ember között. Ha nincs nagy szív, akkor nem érdemes szemet hunyni. Ha nincs húzás.

Felfedem magam. Elmondom mi van velem. Nem tartva a következményeitől. Elmondom mi vonz, mi foglalkoztat, mi taszít. Nem számít, hogy konform vagy sem.

Együttérző vagyok.

Szeretném, ha húznának engem is, arra, amerre gyarapodni, nőni szeretnék.

A vágy bennem éljen, egyenrangúan velem, ne felettem.

Online profile: INFP-T. IT professional, holotropic breathwork facilitator, writer, hobby sportsman, yogi, dancer, gamer, sexual being. Self-made man with a lot of supporters.

"If you engage ‘logic’ and let go your attachment to the notion / fear of separation what do you think might happen?":

I think in that case I could make easier decisions according to what feels right to me. I could choose situations, company easier. I could end up in simpler, probably more fulfilling situations.

Dolgozom a ragaszkodásomon, és dolgozom az elszakadással.

"Perhaps it’s attachment which causes suffering!"

"Time to look at the flowers – maybe that’s where it lies – just look at and see the flowers."

Szexben, kapcsolatokban ami vonz, afelé megyek. Ragaszkodás ez, de ezt tehetem csak, abban lehetek szabad amit, akit szeretek.

Pillanatnyilag:

Szeretnék néha szado-mazo kísérletezni. Biztonságosan; szofisztikáltan irányítani a partnernőm, fájdalommal játszani, kiszolgáltatottsággal.
Néha szeretem megnézni ahogy pisilsz és kiengeded a székleted. Remegsz.
Néha érezni, ahogy engem vezet szigorúan a sötétre lakkozott körmű kezed.
Néha szerepjátszol, és nyilvánosan csinálod.
Káromkodom.

Megteszem, amit akarok.

Vannak emberek, akik kristályüreg-zárványú kövek – csak azután bomlik ki csillámlóan fénylő világuk, miután megrepedtek.

Az a sorsom vagy választásom, hogy nyílt legyek, és hulljanak körülöttem a dolgok, csillagok, ha olyan a helyzet.

Annába szerelmes lettem a nyáron, kristályszívvel, így vagyok én a fiús Annákkal, és egynémely Eszterekkel. Professzionálisan persze. Nehezen engedem el a gondolatot. Most nem kommunikálunk. Egy workshopon projektáltunk, és az életben is, én legalábbis. Nehéz elengednem a hangját, hűvös eszét, illatát, és könnyedségünk gondolatát.

Most elengedek mindent, a világ megjobbítását, a lélegzetre figyelek, a szirmokra és a lángra.

Önmagam vagyok a szokásaimban, tevékenységeimben. Rékával is. Senkiért se moderálom magam. Ha hülyeségnek tűnik is amit csinálok, szokatlannak, akkor is megteszem.

Elengedem a ragaszkodásaim, amik bezárnak engem és másokat.

Úgy szeretlek, ahogy vagy és ahogy jó neked. Közben nem adom fel önmagam, egy pillanatra sem!

Isten engem így segél.

Mély lélegzeteket veszek.

Finom leszek és szeretetteli, és néha káromkodom, amikor jól esik.

Gecire szabad vagyok, paskollak, kedvesem! És néha te engem.

Vágyak helyett valóság. Gondolatok helyett tett. Ideák helyett intim kapcsolatok, puszik, csókok, ölelések.

Szerelmesen megsemmisülni, többet élni. Szabad!

Tóth Balázs Aladár ❤ Kingfisher

A year of burning

I can be a child without my mother,
and I may be an adult without my partner.

I no longer fear annihilating my mother,
and I no longer dread annihilating my partner.

Now I will let go into joy and laughter,
and I will live happily ever after.

Szerelmes

Szerelmes vagyok, mint az áldott isten
Egyféleképpen van csak értelme
Hűen hozzám, hűen önmagunkhoz

Sötétkék körömfestéssel
Körültekintő gyöngédséggel
Racionális, hűs érintéssel

Depressziónapló

Alkalmazható minden gyásznapon, haragot visszanyelő napokon, vágyat ki nem fejező napokon.
Bátran és elengedéssel, határkijelöléssel, ellazulással, hálával.

Nagyon nehéz volt itt lennem.
Minden teherként tornyosult felettem, amit tennem kell.
Mindig csak azt szerettem volna, hogy összeköttetésben, finom érintéssel szerelmeskedjünk, ismerkedjünk, fétisekkel játsszunk, megismerjük egymás határait.
Nem éreztem támogatást magam alatt, ez akkor fel sem tűnt, csak utólag, amikor viszont igen.
Semminek sem tudtam nekiállni. Az időmet értéktelenül, sőt károsan töltöttem, dopamindeficitet okoztam.
Nehezen kapcsolódtam bárki sikeres életsztorijához, főleg egy partneréhez, vagy aki a fejemben partnerem lehetne. Azon gondolkodni, hogy mi van mások életével kifejezetten kimozdított, felkavart. Ő, én.
Mintha az egész jelenség fizikai lenne, (akaraterőből) sétával, evéssel múlt el, és miután fürödtem és írtam ezekről J-nek. Vagy magától.
Ki kellett jelölni a területemet, ahova vissza-visszahúzom magam amikor és mielőtt elszállok. Itt és most, nem Budapesten, nem Mexikóban. Jelenlét.

The pure oasis of touch

The pure joy of a touch. The joy of unhindered, uncontrolled, benevolent touches. The touch of loving, touch of cool or warmth, a touch of and within this life.

How I'd like to live cannot be described simply by spoken truths.

I feel like a pure, tentacled, multiple-petalled, open, light, white heart. I'd like to deeply, sensitively touch. I'd like to live through my caress, I never ever would like to hinder my touch, for anything other than the simple sense of innocent rightness in me. Our mind is a brutality.

I'd like to use sensitive touch when it is due.

I'd like to and will respect people's boundaries and my boundaries.

I'd like to live sensual connection through this skin. These are just energies, honest, innate, pure and innocent electromagnetic fields, fields of wonder, these velvety fields of calm, and the most fitting joy in our skin there ever is.
My skin is in direct connection with my soul. When my skin lulls and sings a silky, soft song of joy, then we are home. Then I have become we, momentous arrival, a soft oasis without inner drive or cruel enmity.

A song of joy, a moment we deny ourselves day after day, hour after hour. We live according to principles and beliefs to create a better life than what this already is. A life of joy and touch, taste and smell, of perceptible visible forms, and forms in our minds. We came here, where only these beliefs and precepts work – we think –, because we already came too far.
Here there is only route correction, in a perfect world where the only resolve and rejoice would be to let go and lean in. With our hearts open after all the pain, petals wide, tentacles whirling and reaching out and touching unhindered, as they are intended.

We are free beings. Now. As we are sitting here, while we probably would rather just run out, and cry. And touch.

I’d like to be independent of women. I’d like to caress, in the perfect moment, some of them.

Options

Keeping a level head in all the pain.
Being level with the world and others
and having all options available.

Each route emphasises a different state of mind,
choice is freedom.

Separation and letting go is part of my journey through the basic perinatal matrices.
The depression and helplessness of the second matrix,
followed by the pain in my skin in the third one, while still being authentic and knowing my direction forward inside.
The separation from the old follows in the fourth matrix, arrival into a new world and a new life.

The secret ingredient has been an attractive and loving woman in my adulthood so far.
Wholeness and presence is within us, ours to have, the most frequent catalyst is a woman though.

Keeping a level head is knowing that we have options.
It is that the surrounding pain of the third matrix – and the anticipation of it – does not take over our internal and surely authentic self. And it easily does so!
Cultivating a clear view of options and the accompanying states of consciousness is imperative. They may be elusive, especially if they are not exercised or never before experienced. Going out and experiencing them is not negotiable if we want to have choices for freedom.

Choosing and action, and the knowledge of our options are elements of our freedom.
Never abandon a flow!
Follow whatever makes us involuntarily smile!

Health is just knowing these options, not forgetting about them, knowing that fulfilling life is lushly, widely available, right this moment!

Szélesedem

Szélesedem is, és előre és hátra is nyílok.
Szélesedem: a közösség elégedett tagjaként.
Előre-hátra is nyílok, mert nincsen kezdet és nincsen vég.

Sudár, hívogató, megmaradó teste szépen mozog, elülső fele, melle, mellkasa, hasa, válla, kulcscsontja, köldöke, öle, csípője hív.
Őt választom, s a tudatalattim mindent elárul.
Ha szerethetem, amikor ő is engem, akkor levegős, tiszta családot.

Névnapom van ma, szabadnapom és szabadságnapom, még ha dolgozom is.
Fétisklubba tartozom, akár mint kifejezés. Lelki átfedés, fenekelés.
Szabadon élünk, közben kicsit félünk – élek!, szabadon szeretek, gondolkodom. ∞ ❤

Szolgálat / Service

Szolgálat

Kinek mennyit adhatok magamból,
erőből, szépségből,
együttlétből, figyelemből?

Enyhít-e, hűsít-e az érintésem?
Szívem tisztítótüze világít-e?
Tüzem melegít-e?

Egész vagyok,
nem kérdőjelezem meg,
adok is és kapok.


Service

How much of myself can I give, to whom,
of strength, of beauty,
companionship, attention?

Does my touch soften or cool?
Does the cleansing fire of my heart shine?
Does this fire warm you?

I am whole,
no doubt,
I give and I receive.

Paradicsom: most, itt megpihenek

Egy kék ecsetvonásnyi pillanatra elhiszem,
hogy a Paradicsomban vagyok.
Egy gyűrött ráncnyi pillanatra megbocsátok magamnak,
és elboríthatnak a feromonjaid.
Egy mozdulatlan folyó hűvös vizébe lépek,
és élénk emlékezetre teszek szert.

Meglepetés

Imádkozom
a Hazaérkezésért,
teljes körű, kitett pihenésért.
Sas szárnya, sas szeme,
személyiségünk elfújt szerkezete.
Vörös szív és
finom érintés.

Szabadság (2)

Ami volt nem vonatkozik rám.
Ami van, az vonatkozik rám,
és az élet áramlása.

A betegség nem vonatkozik rám,
az idetartozás vonatkozik rám,
az élet vonatkozik rám.

Képesség, szabadság, szépség.
Kedvesség, szabadság, szerelem.
Mélység, kitartás, figyelem.

Ez a pillanat vonatkozik rám,
a Paradicsom most vonatkozik rám,
a teljes szabadság vonatkozik rám.

Meditation, now

My current natural high aside, every inch of the last weeks point in the same direction, that the only approach that works is here and now, and the limitations are the confines of our own cravings and thinking. "Meditation" works. Being vulnerable and letting go works. Paying attention to Heaven here, it is the only place, or as good as any. (I was wondering that if in a session I would experience something this lifelike I would be amazed.) If we can, when we can, much harder when ill, pressed, exclusively identifying with the lacking part, lost, etc. Fear and desire is stubbornly here. Ideas, regulation from the past does not work. External frameworks help us for a while. I can see my internal framework close back and also to ease.
I do not kill (if I can). Somehow this feels important to state.
That holds me back also, but I do not mind, this is what I do.
I think I just prefer good connections. Sorting them out is the hard part.

Post covid, post partum

There is also light shining through the wound
In my belly and in me
Gates are opening
Yet everything is weeping
Dark walls full of tears

Partnership collage

Egy leszbikus hangulatú (pontatlan így) nővel szeretnék együtt lenni. Aki azért engem szeret, meglátja bennem a lágyat is és a férfit, akit szeret. Vagy szeretném ezt meglátni a partneremben. Minden a látáson múlik. Azt hiszem nem szeretnék választani apa és anya közt, ezért férfias vagy fiús, és nőies partner közt sem. Nem vagyok biszexuális, de ha ezeket együtt megtalálom egy nőben, akkor megörülök. A testem is megörül. And you may have your own fantasy about the same situation, all that matters is to make ends meet. That is fantasies and projections, and reality, a way of life. Our family.


I can be always here for myself, and give time and space for myself. Therefore I can be light and happy, and I may smile.

What I can give to people is bits and pieces, peaces of my experience.

A free man, vulnerable man, limiting man, neglecting man. Good man. Open man. Supporting man. Curious and playful man. Joyful man. Painful man.

Felajánlhatom a társaságom, segítségem – vagy élnek vele, vagy nem.

Holo kollázs

Kicsi, díszes rajzolatú, hasas, húsz centis kiskígyó.
Azért, mert valami vagy valaki ölni tud, nem biztos, hogy ölni fog.
Egyre gazdagodó szív, kígyó is elfér bennem.

Ez a munka tényleg a férfi és a nő kapcsolatáról, egyesüléséről, belső és külső nászáról és megszűnéséről szól.
És az elengedésről, a nemcselekvés mozgásáról (Tilopa), pihenésről.
Arról, hogy újra meg újra különtépjük, érezzük érintkező belső felületeink.

A természetesség nászáról.
A szabad mozdulat maszktalan létezéséről.
Figyelmes jelenlétről.

Be humble my friend

Be humble my friend.
Becoming small while widening.
This can be an extremely gentle place, let go.

Death (2)


The trigger comes, no understanding, no acceptance or love towards me.
(Through a man this time.)
The message might be slightly misheard, or mis-conveyed.
I get to this deepest wound of my innermost, innate values questioned, brought to nil.
I found an integrity and freedom inside, based on love, being able to give and receive love, and trusting my presence and capacity of compassion.

I watch myself sitting content, in a relaxed position, self-centred but very open. Maybe this work means leaning out of this position, I don't know.

So a death process unfolded from there.
Being carried on the river Styx, unknown, then a Sun, heart-lights, sensuality clearly, loved women's faces, mostly unknown, one well defined. One woman in full body, intact with a severed right leg, I loved her.
Full love, in a clear space.
Fever rushed through me, pushed through me meanwhile. Very cold, then warmth.
No resistance.
In the meantime, in reality, support from important women, realness, I was real.
Sort of reminders of my full, internal love.
You • are • loved.
Take • it • easy.


💀❤☀


Sometimes words are a big pull, out of centre, out of stance. The point is not to teleport or be teleported from A to B. It is to change form in place. Let form go and grow back. Hopefully more relaxed, in a wider stance. Old stance collapses, all stances collapse at a point.

Integrity is not a stance, it is base values in our core, and the awareness of them, in my case love and compassion. Here, and presence.

What did pointing out a vulnerability do? I jumped back to a lacking sphere, closed back to loneliness. As if all my outgoingness disappeared, whatever I did so far.
Crushed or lifted, a work of the, or on the ego.
Is my outgoingness, my being rooted in myself supported, is my ego well kept and pruned?
Is my integrity wide enough to lean out of?
Can this leaning happen in full presence?
We are talking layers or levels here, as I see now.
I'd like to have this conversation ongoing.

Letting go and death are of mechanisms.

Beauty of a father


Beauty is what beauty does.
Father writing a poem to his son.
The son answering.


A variation:


Beauty is what beauty does.
Father writing a poem to his son.
The sun answering.

Effortless

The Judge cannot live in the Heart.
Go where the Judge cannot live.
A mellow place.

Love

To be real is a thing, and I would like to be fucking real all the time.
If I could. I would like to be a useful and organic part of communities.
I would like to cherish, trust, and be with you, and you with me.
I would like to lend you my car, so that you take good care of it.
I would like to sail, and swim, and brave through winds, together.
I would like to defend by trusting. I would like to stay open.
I would prefer clear borders and real closeness at the same time.
I would like to face my obstacles, with you. And your obstacles.
I would like to look into clear mirrors, to polish mine.
This is love in action.

Compassion is to come through, to where you are.
Compassion is a joint direction. Is your direction.
Oh my God, how much I like to be recognized and appreciated, for who I am.
How much I like to be seen, in my uniqueness.
And how much I am learning to appreciate you, for your own unique mix.
It almost pains me to feel this. This love to be seen, and to perceive.
Instead of waiting for connection, stepping out for it,
leaving this fragile shell and to lean into your direction.
I would like to share the deepest joy and the deepest sorrow,
the deepest skin, the deepest smile and tear.

Delicious dark

I would like to be real all the time,
to come across real, and really go out.
I would like to feel all dangers in my chest,
overpowering danger, and if possible stay open.

I would like to give myself, and receive you,
without protecting my core and closing your soul off.
I would like to feel nourishment in the as-is-ness of things,
get nourishment from displaying our true emotions and thoughts.

I would like to remain impartial, both with me and you.
I would like to be able to love, be loved, to choose,
and to acknowledge whatever is going on,
and to deeply know it is a love-this-moment phenomenon.

It is our nature, nothing really happens,
we have a vivid view of wild and beautiful lands,
beings, allies, embodiment,
and we are here just to bathe, in love, in a human experience.

I would like to be able to let go and die to it,
I would like to be able to walk with humility,
with the certain knowledge that I still remain loved,
that I still can play, love, and so that will ever be.

Softness

Softness

In a tree trunk
In hunger for a pizza
In eating the pizza
In a step
In drinking a glass of water
In our eyes
In movement
In a moment
In a thought
In each heart
In ever-softening fabric
In buildings
In making mistakes
While being loved

Spreading outside of our outlines
Into the world
Where actual failure is not frequent
Since every action nourishes some living parts

Homeyness

Of friends
Of cohorts
Of teachers, students
A wider family

Of judgements, our own
And letting go of

Flower fields, wide
Darker sections at night

Letting go of prejudice
Not cutting our legs off

This journey
Designed to cut innocence short
And to live lovingly
Whatever the odds

Innocence lost

Innocence is lost
In essence: chaos
An unwinnable game of enmity
Within ourselves
And others
A wide stretch
Of love
Nothing else
Repentance and forgiveness works
And showing up constantly
Pulsating
Bouncing micro titty

Loosening attractor / Lazuló attraktor

Loosening attractor

I have not changed
Daily habits changed
The amount of sparkle seen in the world changed
The ratio of perceived opportunities and brakes changed
Positioning and singularity of the viewpoint changed
The pressure in the testicles is in constant change

I do not change
Only perception changes
Alignment and aptitude changes
Rumination fades
Society grows
Pain-fear-lust-joy-mellowness-friendliness flows

Rest changes
The amount of realness
And road to realness changes
Lying down in humbleness changes
Forgiveness, repentance and gently showing up changes
Pain changes

Conversations open
Pores open
Communication opens
Realness puts into port
Integrity gives a loving, airy framework
Free man


Lazuló attraktor

Nem változtam
A napi szokások változtak
A világban látott csillogás mennyisége változott
Megváltozott az észlelt lehetőségek és fékek aránya
Megváltozott a nézőpont pozicionálása és egyedisége
A herékben lévő nyomás állandóan változik

Nem változom
Csak az érzékelés változik
Az összehangoltság és az alkalmasság változik
A rágódás elhalványul
A társadalom növekszik
Fájdalom-félelem-kedv-öröm-kedvesség-barátság áramlik

A pihenés változik
A realitás mennyisége
És a valósághoz vezető út változik
Az alázatban való elheveredés változik
Megbocsátás, bűnbánat és szelíd megmutatkozás változik
A fájdalom változik

A beszélgetések megnyílnak
A pórusok kinyílnak
A kommunikáció megnyílik
A valóság kikötőbe áll
Az integritás szeretetteljes, légies keretet ad
Szabad ember

Vad szeánsz / Wild séance

- mostly in Hungarian -

Világi, átvitt orgazmusban
Most pihenni
Semerre se menni
Semmilyen veszélyre, életre nem figyelni
Itthon lenni, elégedetten
Leírhatatlanul
Mikor? Most.
Egyszerre nagy levegőt venni és figyelni
Itthon, ezekben az ujjakban
Ezekben a mozdulatokban
Kívülről befelé, vagy fordítva menni
Hogyan?
Olyan verset írni, aminek semmi értelme sincsen
Mégis mond valamit
Valami nincsen rendben
És minden rendben van
Állítólag
Mellbimbóban, nagy ügy, hű de nagy ügy
Ölelés, hű de nagy ügy
Ma-holnap meghalunk
Talán már meg is haltunk
Nem éltünk csak sodródunk
Az eseményekkel
Az események tengerében
A hullámok molekulái közti csendben
Iszunk rá, vizet
Levegőt veszünk rá, frisset
Mozdulunk rá
Elszántat
Pihenünk
Pihenünk
Pihenünk
Félszigetünk otthonában együttérzés van
Az állatokkal, a többi emberrel, magunkkal
Önzetlenül, önös érdek nélkül, lehetetlenül
Leheletünk tengerének ködpáráján át
Tisztán látni péntek tájékán
Deréktájt ugyanolyannak lenni, mint alkarban
Vállban
Világ históriájában
Folyatom, folytatom
Míg meg nem szokom
Szavakban táncolok és a karomon, bokámon
Súlyok a csípőmön, vállamon, orromon
Szemöldök, finomság, szőkeség, barnaság
Súly, könnyűség, érintés
Laza bőr, feszesség
Mind kell nekem, mind én vagyok
A teljes paletta, kézzel fogható
Tapintható szivárványos zászló e belső világ
Végtelen, dús mező, gazdag, barna, sötét mély
Földalatti anya
Magasodó apa
Vízszintes világok
Spriccelő patak
Hullámzó tengerek, óceánok
Erdők
Vadak
Hajthatatlan lelkek
Számolatlan sarkok
Számtalan párhuzamos, párahuzatos világok
Álmok, pihenés, pihenés, pihenés

Sejtbe sűrűsödve, vagy szabadon?
Férfiban és nőben gondolkodva, vagy szabadon?
Életvitelben gondolkodva, vagy szabadon?
Szabadon, vagy bezárva?
Kívül, vagy belül?
Önállóan állva, vagy függőségben?
Ellazulva, vagy sem?
Pihenésben?

Tökre szeretek, szabadon
Élünk, szabadon
Az otthon számít, szabadon
Az, hogy odatartozunk, s ide, szabadon
Sejtek között, húsban, gesztusokban, óvásban
Szabadon

Tervezett, tervezetlen életet élni, szabadon
Olyan életet élni, ami passzol
Szabadon
Szeretetben
Szabadon
Helyesen

Mi baj lehet?
Szabadon
Félelem nélkül
Szabadon
Szeretetben
Mindig szeretetben
Óriási, bizonytalanságot megvilágító szeretetben
Szabadon

Szívünk anyagában
Egyszerű életben
Félmeztelenül
Kedvességben

Nem tudunk máshogy tömörülni
Mint egy bandában
Itthon, itthon, otthon
Világon

Laza tartás
Parádés táj
Rengeteg társ
Árnyékos-fényes társas hazajutás

Egyszerűség
Formális kapcsolatok
Formamentes szabadság
Család

In this world, but not of it
Moonshine, moonclipse
All of it
Sometimes, sometimes, what of it?

Not lost in shapes
Living amongst it
Of it, of it, made of it
Triangle, square and round
Please widen every round
Between tits
Between and of a sudden eclipse
Precious four-legged beings

Not knowing everywhere
And we have hope

Nem megszilárdult formák
Szilárd formák közti szabad tér
Szabad áramlás
Szabadság, kurvára felszabadult élet
Minden megválaszolt email után
Visszatérés a szabad formákhoz
A válasz is onnan érkezik
Helyes, egyszerű, szép és felelős élet ez

Bőrkeményedés, lélekkeményedés
Milyen hullám alakú lélekkeményedést szeretnénk?
Mennyire elasztikusat?
Milyen alakút?
Kivel?
Milyet?
Színeset?
Százszorszépeset, felnőtteset
Milyen testűt? Lelkeset?

Öregeset?
Gyerekeset?
Gyíkembereset?
Szépet?
Unschönt?
Széptestűt?
Gyűrűset?
Kedveset?

Szelídet?
Értékeset?
Kövéret?
Kereket?
Laposat?
Völgyeset?
Kellemesen hűvöset?
Mennyire meleget?

El az élő formáktól
Vissza, vissza
Kedvesen
Vissza, vissza
Kedvesen
Kedvesem, pihenj
Szavad vagy, szabad vagy
Most, szabadon
A formák közti otthonban pihenj

Nagyon szeretnek

Rengeteg szépség

Csicsergő kis patak
Aki mindig megtalálja a szépet



Megtalálni a jót
Megtalálni a szépet
Viccet
Itt
Most



Artikuláltnak lenni azzal kapcsolatban amit, akit szeretünk
Türelem
Kedvesség
Megtalálni a szépet itt
Szép, klasszikus, új, ezüst autó

Superfine

- not a very good poem with a very good message -

It is superfine
Everything goes to shit
This is a common joke
Of life

Do not carry any burden
Put it down
Cross and float light
Through this arch of life

You are fine, shoulder is fine
Penis fine, your heart fine
Wide, wild boss in your own spine
And below the soles of your feet

Belonging, helplessly
Being loved
Undenied
Sun of light

Never mind how it rhymes
If it is airy enough, watery
Profound
As real as light

Szerelem (1)

Szerelem, szerelem
Sötét verem
Kiverem

Annyira pontatlanok a verseim
Kicsi szívem
Beverem

Úr isten, de pontatlanok a verseim
Akarom mondani
Nagyon kedves figyelmedet elnyerem

És így is gondolom, értékelem
Finom mozdulataink szimpla öröme, együtt, olvasgatva
Jelenlétünk tiszta tudata

Egymásra figyeléssel, békén hagyással
Egymás tudásával
Szerelemmel csak úgy

Gyerünk ki a zónámból
Szabad legelőre, szabad levegőre
Ahol mindketten elférünk, tisztaságba

Prekoncepciótlanságba
Ahol nem kiverem, hanem önkielégítést végzek, nyilván
Ahol nem beverem, hanem egymásét érezzük

Szeretetbe
Aminek nincsen oka
És nincsen féke, partja, vége

Peremszeretet

Peremvidéken járok
Borderlanden
A Szerelem peremvidéken
Boldogság peremvidékén
Épp, hogy ki tudom fejezni magam teljesen
És pihés, szőkés, fiús, lányos karod
Szélein megpihenek
Kráteredben
Vulkanikus kezeid forró körében
Hűs hegycsúcsod levegőjében
Izzadtságunk felhőjében
Egyszerűen életben
Szerény körülmények közt
De őszinte környezetben
Minél őszintébben
Veszítenivaló nélküli szeretetben
Önszeretetben
És a Tiédben
Emberek
Madarak kebelében
Vöröset üt az óra
Vérvöröset
Életvöröset
Szerencsét üt
Újra sorsszerűt
Szerelmes vörösségeset
Pisilek rá
És lélegzem
Bokrok alá nem fekszem
Terád mindig emlékezem

Permaszeretet

Ami a peremek közt van
Ami a be nem járt régióban van
Arrafele fekszik ahová a legnehezebb menni
Húsos
És olyan formájú, amilyennek szeretlek

Gyulladás

Gyulladásomat
Egóm felégetésére fordítom
Csomóim szétsegítésére
Hátha hasznos emberré válok
Felelős és nem félős lustává

Hogyan tudom az emberi
Interfészemet
Rózsakertté formázni?

Hogyan tudok többet adni magamból
Önzetlenné válni?

Megtestesülő férfi és nő

Éjszaka álmomban
Térdre érő, világoszöld színű kiltet viseltem
Sűrű szövésű, sötétkék nejlonharisnyával alatta
Keskeny derekamon széles, vörös kendő
Felette hófehér ing

A vállam széles
Sovány derék
Szélesedő csípő
Izmos, széles vádli
Tökéletes, tiszta férfi és nő

Olyan testtel, amilyen a genetikám
Sudár férfi
Olyan lélekkel, amilyen a lelkem
Egészséges férfi
És finom nő

Bennem él a sárkány s a harag
Teljesülő születési irány
Élek, sok mindent
Mégis
A finom erőt s erdőt választom

Erószt s erőt
Félelem helyett teljes elem
Félig kétségek helyett teljes lehetőség
Illúzió helyett visszajelzés
Hiány helyett valóság

Tetemre hívás

Édesanyám egy holotrop légzésen van,
végigcsinálja, végül így fest egy mandalát:
Ház, fák, tópart, stég és horgász.
Meghatódom,
ölelem, nem múlik el a szeretet,
a szívembe mar.

R-el is beszélgetek és egy
intelligens videóssal,
R lefeküdt vele, és egy ismeretlennel Mexikóban,
és lefeküdt P-vel is.
Halkan mondja,
a szívembe mar.

(A valóságban egyikük sem tett ilyet.
Aspektusaim.
Veszteség, szeretet.)

Tavaszi szél

Tavaszi szél perverziót áraszt
Kíváncsiságot, látszani és látni akarást
Normális, szokásos dolgokat
Egyedül vagy együtt felfedezni
Egészen természetes emberségünk
Testi, lelki alagútjainak falát
Hasonszőrűeket, hasonkeblűeket
Hasonkedvűeket, bátor s félénkeket
Lélektáncosokat
Illetleneket és illőket
A normalitás nem más
Mint sokszínű virágzás
Nyugalom abban, akik vagyunk
Ki-ki akik egy szeretetben járunk
Szoknyában és nadrágban
Felöltőben, kiskabátban
Szakadt bugyiban, átlátszó harisnyában
Járjuk az élet táncát
Az utcán és lovardában
És még mindig azon köszörülődünk
Hogy mennyire és milyen módon szeretünk
Miként látszódunk, milyen felületen
Milyen bőrön nyúlunk keresztül
És hogyan nyugszunk meg
Úgy
Ahogy vagyunk

A testtartás, gesztusok, szavak milliárd formája
Kinek látnak e világban
Annak-e, akik valójában vagyunk
Vagy akinek keretünkön át látszunk

Ki lát?
Mi látunk?
Mi a keret?
Milyen a keret?

És picik vagyunk, icipicik
Ugyanakkor hatalmas teret foglalunk
Körvonalasat, wireframe-eset
Őszintét
Ami hangos a szívünkön
Hallatsszon a testünkön és szánkon
És nagyobbak legyünk, mint akik vagyunk
Körülöttünk legyünk, és mindenben

Nagyon, nagyon hangosak
Őszinték, közvetlenek
Nincsen szükség torzító közvetítőkre
Mert lágyak vagyunk, körvonalunk vág és merev

Simple life

(Explicitly illustrated, for adults only / Explicit illusztrációkkal, csak felnőttek számára)

This is such an exceedingly simple life
Of many colours
Of the rainbow
And of our souls and bodies
Many scents and smells
Attractions, likes, dislikes
And freedom
A freedom of shades
Situations and choice
And ever loosening and widening parts
And permission
To let go, and an easy life

(photo by R)

Intimitás, valódiság, kapcsolat

 

A valóság összes színében.


||: Figyelembe véve, hogy

szeretnek

minden rendben és jól van bennem

ebben a pillanatban :||


Valódinak lenni fájdalmas, megmutatni akik vagyunk eleinte főleg fájdalmas.


Általánosítani kirekesztő.


Nem általánosítani empatikus.


Általánosítani nagyon korlátozó, önmagunk számára. Rendkívül romboló a körülöttünk élő emberek számára. A kapcsolataink önmaguk karikatúrájává válnak.


Az embereket a saját korlátozott tapasztalatunk és a rájuk vetített gondolatunk szerint megítélni nagyon korlátozó. Nagyon kis szeletét ismerjük az életnek, mindannyian.


Mindannyian tanult és szerzett korlátok közt éljük életünket, melyek a szerkezetünkben vannak és a viselkedésünkön látszanak. És ez teljesen rendben van. Nem az a lényeg, hogy az adott pillanatban szerkezetünk mely része aktív, mely részére támaszkodunk, hanem hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és az adott pillanatban milyen viszonyt ápolunk vázunkkal. Maszkunkkal!


Lehet, hogy azok az emberek, akiket a legzártabbaknak látunk vagy kívülállónak tekintünk tudnak a legtöbbet a kapcsolódás értékéről. Lehet, hogy kívülállónak tekinteni valakit annyi mint kizárni valakit, elzárni egy részünket. Nem szembenézni azzal, amit a projekciónkban látunk és nem szeretni ezt a saját részünket.


A valóságban nem létezik olyan, hogy valaki kívülálló. A társadalomban létezik ilyen, természetesen ez egy szociális, korlátozó konstrukció. Ha azt gondolom, hogy valaki kívülálló, akkor azt hiszem van olyan, hogy kívül és a köreim. Nincsen ilyen, hiszen én is és a vélt köreim is valahova tartozunk, és oda tartozik a kívülállónak tekintett ember vagy más élőlény is. Kívül állni, kívülállónak látni ugyanazon érem két oldala, mindegyik kizáró, kulturális, gondolati.


Amikor nem tartozom szorosan, fizikailag egy csoporthoz, akkor lazán és szervesen kapcsolódom a csoporthoz. Szeretem a csoportot, egymást, akikhez tartozunk. Távolról, nonverbálisan, nézéssel, gondolattal, érzelemmel, érzettel kapcsolódom a csoporthoz. Mindig a csoport része vagyok, hiszen együtt hozzuk létre a csoportot.


Intimitás, erotika, szex:


||: Figyelembe véve, hogy

szeretnek

minden rendben és jól van bennem

ebben a pillanatban :||


Végtelenül vonz mind, végtelenül szeretném nyíltan megélni a legfinomabb, legtitkosabb, legtanultabb, legvelünkszületettebb elemeimet.


Nagy részünk elérhető bennünk most, itt, amíg ez a lélegzet zajlik. És szeretnek.


A személyiségemen keresztül tudok menni, az én órám taktusára tudok lépni, az én naptáram holdfázisai szerint tudok nyitni. Nem tudok rumliba menni, nem tudok túl gyors lenni, talán túl lassú sem. Amikor nem vagyok túl gyors vagy túl lassú, akkor szeretlek. Vágyom a saját finomságomra, vagy éppen erőmre, szagomra. A szagodra.


Nagyon fontos, hogy felismerjenek és méltányoljanak. Nagyon fontos. Nagyon fontos, hogy ne tekintsenek kívülállónak, és ezzel a gesztussal kizárjanak, elzárják magukat tőlem.


||: Figyelembe véve, hogy

szeretnek

minden rendben és jól van bennem

ebben a pillanatban :||


Rendkívül fontos, hogy ez az ő dolguk. Én azt tudom, hogy én miként állok egy szituációhoz, és az abban részt vevőkhöz, milyen tempóban tudok közeledni. Azt kívánom, hogy mindenkinek hosszú legyen az emlékezete, emlékezzenek rám, amikor én közeledem és én indítok meg valami olyat, ami máshogy nem jött volna létre, és nekik is jó volt.


Ne a vélt kapcsolataim alapján ítéljenek meg, ne a vélt ízlésem alapján ítéljenek meg. Emlékezzünk arra, hogy milyen az, amikor nem vagyunk önmagunk. Amikor épp nem kapjuk meg amit akarunk mert nem merünk elmenni érte, amikor félünk, és daraboljuk magunkat változatos módszerekkel. Például azzal, hogy máshol akarunk lenni, nem az életünk jelen pillanatában, és ezzel megkeserítjük a sorsainkat. Keserűséget mozsarazunk. Lefixálunk, zsolozsmázunk. Ahelyett, hogy felemelnénk a fejünket, kitágulni hagynánk a tüdőnket, szélességünket, és befogadnánk a pasztellszínű tulipános mezőt, amin járunk.


||: Figyelembe véve, hogy

szeretnek

minden rendben és jól van bennem

ebben a pillanatban :||


Nagyon sokféle ember van. Nagyon sok(k) hatás ér minket. Eleve férfiak vagyunk és nők, aminek van egy biológiai jellege, evolúciója, ösztönei és szerepe. Aztán van a személyes történetünk, komplex érzelmeink, ahogy megszülettünk, érzeteink, amit örököltünk és amit megtanultunk. Végül van a társadalom, a vallás, a rend, amit vagy szeretünk, vagy nem. Vagy ítélünk, kizárunk, vagy erre rákényszerülünk, vagy könnyen veszünk.


Vagy egyezik a két biológiai nem létezésével a tudatunk, vagy több oldalú, több dologra emlékszünk és figyelünk fel. Talán emlékszünk arra, hogy mindössze van, akinek befele áll, és van, akinek kifele áll – és hogy volt sok pont az életünkben, ahol ez a különbség még nem lépett fel.


Talán emlékszünk arra, hogy vannak köztünk, akiknek kifele és befele is áll egyszerre. Talán tudjuk azt, hogy a pszichoszexuális fejlődés komplex és egész megfoghatatlan dolog, és hogy sok definíciója van az egészségesnek, például az egészség. A lelkünk egészsége, sokfélesége, egy emberi lényen belül is. Talán ha figyelünk nyilvánvalóvá válhat, hogy ma ez a cipő lehet rajtam s holnap egy másik. Néha nem én veszem fel, hanem már rajtam van amikor felkelek, sőt olyan is van, hogy látom amint változik.


Talán ennél sokkal egyszerűbb az életünk, és mindig vidáman, egyféle, bejáratott módon kelünk.


Nagyon sok legitim élet van, és mindegyik élet hozzánk tartozik, ránk tartozik, csak legyen kapacitásunk felfogni. És ami a legfontosabb kérem, kérem, kérem, hogy legyen kapacitásunk ezt az egészet lágyan kezelni, odafigyeléssel, és az empátia itt kezdődik. Nem a kategorizálásnál. A mély és bölcs empátia, és az invitációnk efelé szól.


Szexualitás, tánc: előfordul. Hiány: előfordul. Férfi, nő: előfordul. Merevedés, merev bimbó: előfordul. Szeretném sokkal jobban, valósabban, teljesebben megismerni. Mindösszesen a testünk – talán a legnagyobb csoda ami a rendelkezésünkre áll. Komplexitás előfordul és egyszerűség is előfordul. Szex-érdektelenség: előfordul. Zöld vagy sárga: gyakran előfordul.


||: Figyelembe véve, hogy

szeretnek

minden rendben és jól van bennem

ebben a pillanatban :||


Mindent a maga idejében. Megvan az ideje a vetésnek és az aratásnak. Amikor vetés van: türelem, szeretnek. Amikor aratás: szerénység.


A folyamatot nézzük és azt, ami kiszúrja a szemet: öten, hatan táncolunk így tízezerből. Ha elkezdtél meditálni, akkor már készen vagy.


Szeretlek, mindenkit, a legjobb tudásom szerint. Vágyaim szerint. A természetesség érzése alapján. Teljességem alapján! Kicsinységem alapján és hasonlóságunk alapján. Olyan módokon, ahogyan nekem megy. Nem vagyok különb vagy rosszabb nálatok, és senki egymásnál. Nincs ki kizárjon kit, hiszen mind odatartozunk.

 

Nőies és férfias

Sötétkék nejlonharisnya
Zöldesszürke kilt
Vörös öv helyében kendő
Fehér férfiing
Tejszínhab a tortán
Mini melltartó, fehér
Parfüm
Bátor tekintet
Laza testhelyzet, csípőmozgás
Alsónadrág az bizony nincs
Vagy ha van, akkor csípőig ér

Nyíltan szeretünk

I.

Szeretteinkkel
Fejünk a szívünk alá kerül
Egymás vakfoltját meglátjuk
Táncolunk
Hálásan szeretünk

Amikor egónk felébred
Fejünket újra szívünk alá hajtjuk
Látásunk újra vízszintbe kerül
Megérkezünk
Szívünk kinyílt, ismét szerelmesek leszünk

Mennyország
Lépésről lépésre
Mozdulatról mozdulatra
Gondolat nyomán
Állandóság, jóság, itt

Életfolyam
Minden pillanat újdonság
Azon kívül csak halál
Ezen belül élet
Meglepetés

II.

Fejünk szívünk alatt
Így szeretünk
Fájunk amikor elhagynak
Vagy ha nincsenek velünk

Mit jelent az egyedül
Teli szívvel
Mit jelent a család
Barátokkal

Ismét a szív alá hajtjuk fejünk
Teljes kép
Vízszintes benső horizont
Jó jelenlét

Szívünk nyitva
Követjük e pillanat mozdulatát
Speciális helyett
Szabad a sokaság

Szeretet és fájdalom
Egysége táncol bennünk
Az egészség nem jelent mást
Mint szembenézést, tudást

Elfogadást
Hogy a szeretet rendre győz
Rendben vagyunk
Az alakunk csodás

Nekem

Add oda a kezed!
Add oda a nevetésed, a hangod reszelős tónusát!
Add oda a humorod hatását!
Nyújtsd ki felém a kezed, vékony nyelved!
Vedd észre, kérlek, minden részletemet!
Vedd észre, hogy megmutatom neked.
Egészségre vágyom veled, felföldi otthonra,
természetes, elfeledett részeimre.
Egyszerű, életünket igenlő kapcsolatra,
tök szabad egyszerűségre.

Erőre vágyom, sokszínű égre,
bennünk,
barátokra, akik a családot is jelentik.
E pillanat mozdulatára,
kifejezett felszabadulásra,
őszinte, bűntudattalan kapcsolódásra.

Cunami,
reggeli színekben,
csillagoknál fényesebb meteorbecsapódás.
A Balaton világoskék vize
hullámozva tölti ki a házat,
elmoshatja álmainkat, életünket.

A vízbe zuhanó üstökös első és második hulláma,
először a küszöbig ér,
majd betölt minden tárgyat és a házat.
Félek, hogy elrontottam, összerontom,
aztán megadom magam,
és felébredek. A ház áll.

Kurt

Kurt Cobain is a barátom, ki gondolta volna
Sosem hallgattam
De hallottam álmomban hogyan ad
És mondtam neki /magamnak/: jelenlétet az adásban

Aztán találkoztam egy női Kurt Cobainnel
És az édesanyjával
Akik mindig ismertek, szeretnek
Pszichológusok, értékelnek

Aktívan szerettek
Biztosítottak minden jelet
Én is aktívba váltottam
És tettem, a kapcsolódásért

Egy dolog még
Elalváskor feszes volt a hasam
De jól és dinamikusan fájt
Bíztam benne, és ellazult magától

Édesanyám volt benne
A megegyezés lehetetlensége
A legtágabb, legtisztább terekben
Ezt is érezni kellett

A wild animal in Heaven

A wild animal in Heaven
This is who I am
Aeons, fathoms in my head
Burning campfire within my soul

Cowardice
Bravery, I know them all
Calm rest
A loving heart

A touch of rage within the lines
Wanting out
Express
And ease my love

Nyíltan, tökéletesen szeretünk

Édes Istenem,
add meg nekem,
hogy rendesen éljek,
ahogy kell.

Nincsen speciális terület,
csak élet,
jó munka,
jó szórakozás.

Úgy éljek,
ahogy rendesen,
kedvesen
szeretnek.

Szavatosságunk
mindig,
szabadon meglegyen,
és tőlünk el sose vesszen.

Élet 102

Sziasztok!

"Don't hope for an ideal life: actively seek possibilities to live well amid inexorable hardship." – Andrew Feldmar

"No punishment for you. May you love yourself, openly and actively. You are well loved."

"Always be well and free and happy and content, also when embodied. That is the only measure."

A játék neve: rendes élet és helyes dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Teljes érzés és egyensúly, természetesség, átláthatóság; amint belül, úgy kívül.

A rendes élet rendesen megteremtett körülmények és helyesen termelt dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Külső és belső körülmények. Impulzuskontroll, vágykontroll, valódi igényeink felmérése és szeretete, a másik ember és igényeinek szeretete. Gyorsuló utak helyett fix tempó. Vágy helyett széles és változatos belső tér. Kifele vágyakozás és kacérság helyett jelenlét abban, akik vagyunk, az életerőnkben, ízlésünkben. Aktuális tapasztalatunkban, amilyen a vágy, hiány, fájdalom, öröm, jólét.

Ez nem vicc és főleg nem filozófia.

Arról beszélünk, hogy miként döntsünk és alakítsuk ki ezt. Mi alapján döntünk általában? A vágyaink alapján meg akarunk szerezni valamit, egy helyzetet, élményt, tárgyat, embert, szerepet, játszótársat, és a többi; vagy a félelmeink alapján el akarunk kerülni valamilyen (ismert) szituációt, tapasztalatot.

Amíg csak ebben a viszonyrendszerben dolgozunk, addig nem jutunk sehova. A hormonok és biokémia jobb mérőszámok.

Itt élünk ezen a bolygón, ebben a környezetben, ebben a lakásban, pillanatban, kreált szituációban, korban, mozdulatban, valakivel vagy egyedül. Valamilyen felépült, változásra képes és gyakran tartást változtató személyiséggel, akárcsak a legtöbbünk.

Sikereinkben mérjük a változásokat, egyensúlyban és elégedettségünkben – ideális esetben. Alkalmazkodóképességünkben, rugalmasságunkban. Lazaságban, örömben. Humorban. Ki miben, mindenki abban, amit fontosnak lát. Klasszikus jó tulajdonságokban, amilyen az önzetlenség például. Egészségben.

Szerintem egy ideális élet olyan, amikor mindenünk megvan. Tartozunk valahova, elismerjük egymást, élhetjük a hülyeségeinket és ez OK, megvan mindenünk, a terünk is a kedves hülyeségeinkhez. Az életben sokszor nincs meg mindenünk. Keveredhetünk háborúba, szegénységbe, betegségbe, nem éltető emberi vagy természeti környezetbe. Most arról beszélünk, amin tudunk változtatni.

Sokan változtathatunk azon, hogy miként termeljük a dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin. Mik a rendszeres szokásaink. Megdolgozunk érte? Van ritmusunk, van érdeklődésünk, van hozzá partnerünk, akinek ez szintén megvan? Akivel egyben hagyhatjuk egymást és teret biztosítunk? Képesek vagyunk erre? Hogyan haladhatunk efelé?

Hogy bírjuk a dopamin deficitet, ami elkerülhetetlen? Ez egy megújuló de véges erőforrás, természete, hogy időnként felfut, majd nulla alá esik a szintje, és ilyenkor csak várni lehet. Hogyan bírjuk a várakozást?

Szeretünk valakit, de a hormontermelésének módját is szeretjük-e? Ez a személyiséggel összefügg. Végső soron oda lyukadunk ki, hogy milyen a biokémiánk, és így a szokásaink vice versa, mi támogat minket, mi támogat mást a viselkedésünkből, és meg tudjuk-e oldani, hogy mindenkinek jó legyen.

Nem arról beszélek, hogy szeretjük-e egymást, hanem arról, hogy kedveljük-e egymást amint természetes közegünkben működünk, eleve kedveljük-e egymás természetes közegét. Láthatóan ebben semmi személyes nincsen! Egészen egyszerűen csak emberek különböző ritmusokkal és biokémiai folyamatokkal. Azután ezekből gondolatok lehetnek, huzavona, fájdalomérzet, kényszerítés, el nem fogadás – hiszen miért is fogadnánk el valakit, akinek más a szervezete, beidegződése, szokásai, és össze is vagyunk kötve vele. Ez nem arról szól, hogy ezt az embert szeretjük-e. Hanem a szokásokról, változtatásról, mennyit kell és mennyit nem lehet. Kinek és minek? Van-e közös nevező. Ezek csak szokások és biokémiai rendszerek. Vannak így és úgy regenerálódó idegrendszerek. Barátok, szerelmesek, családok, idegenek. Fix rendszerek és szabadok.

Mennyire jeleníthetjük meg és vállalhatjuk fel magunkat? Mennyit szabad és mennyit tudunk, mennyit kell? Legtöbbször magunkat zárjuk el. Mik a valódi vágyaink és nem rögeszméink? A szabadságról szól amit szeretnénk, vagy rögeszméről? Mindkettő külön munka, a szabadságért, és aztán azért, hogy azt csináljuk amire szükségünk van, és ne ami a leggyorsabb dopaminlöketet adja. Választás.

Életritmus-szeretők legyük, azután szeretők és kedves emberek. Otthonosságban sokszor nincs hiány, előfordul, hogy van. Szokásokban időnként van. Néha nem tudunk rátágulni az embertársaink belső territóriumára, és nem értjük mit miért csinálnak. És ez nagy hiba, mert ezekben is élnek. Egyszerűen mentálisan nem tudunk odaérkezni, odaképzelni, hogy ők hogyan szereznek örömet. Nem minden flow-t ismerünk egyformán. Nem vagyunk tökéletesek. Puzzle darabok, egyik sem a teljes kép, és mindegyik a puzzle. Kifejezhetetlenül nagy részben egyek, és mentális modellekben, durva testi mintákban, érzelmekben sokfélék. Valószínűleg a fehérvérsejt mindannyiunkban fehérvérsejt. De az összetettebb lábmozgásunk már nem ugyanaz.

Mondjuk ki őszintén mire törekszünk! Lehet, hogy tévedünk. Nyugalomra? Hogyan nyugszunk meg? Izgalomra? Milyen izgalomra? Tudunk arra törekedni, hogy a szervezetünk és lelkünk számára is rugalmas legyen? Dopamin, dopamin, a játék neve rendes dopamin, oxitocin, szerotonin, endorfin, munka árán. Fegyelem. Szabadság. Élvezd a sokszínűséget, amelyet a hiány és a vágy mutat!

Az alapok felett: étel, ital, hőmérséklet, hovatartozás, cél, és a többi.
Milyen technikával tudjuk legegészebben elfogadni emberségünket?
Erről szól minden. Amikor megszülettünk nem volt terv. Minden tervet mi csináltunk és csinálunk igényeink és vágyaink szerint, amelyek feldarabolódott emberségünkből és biológiánkból adódnak. Eljön az idő, amikor ezek feloldódnak. Eljön az ideje a nyers létezésnek.
Most, a tervek közepette is nyersen létezünk, ne feledjük! Kérlek, kedves olvasó, finoman haladj a terved felé.

Dopamin – jutalomhormon
befejezett feladatok után
sétáltunk egyet a természetben
ünnepeltünk
ettünk
valamit megterveztünk

Oxitocin – szeretethormon
ha bókoltunk
kisállatokkal foglalkoztunk
kezet fogtunk
ölelkeztünk
csókolóztunk

Szerotonin – a kedvünket stabilizáló hormon
ha hálát gyakoroltunk
napon voltunk
segítettünk valakinek
meditáltunk
naplót írtunk

Endorfin – fájdalomcsillapító hormon
nevetéstől
fizikai gyakorlástól
edzéstől
szeretkezéstől
étcsokitól

Megfelelő életstratégia – amikor ezek mind termelődnek, helyes arányban és sokszor

♡☀☽◯🐈🐕💃🏃🛏

Eklektikus mix, eklektikus rend

 

Valószínűleg azért kések, hogy én irányítsak. Hogy egyéniség legyek – az legyen, ami úgy gondolom, hogy jó nekem.
És ez valószínűleg egy határátlépős traumára adott esetlegesen határátlépő válasz.
Részben tudat alatt.

Beletenyereltek a cuccomba, basszák meg. Így tudom visszafordítani. Basszák meg.
Harmadik születési mátrix, basszák meg, teszek magamért, belecsatornázom az életerőmet.
Forrás belül és projekció kívül. De legalább tudok róla.

Egy hármas lista arról, hogy mi a legfontosabb ilyenkor:

1. Testi, érzelmi és szellemi egészség, egyensúly.
2. Önkifejezés.
3. Megfelelő tér.

Ezek nélkül megsemmisülök, önmagamba feszülök, elveszek.

Nagyon fontos úgy léteznem, hogy szeretnek. És hogy önmagam tengelye legyek. Ebben a formában, ahogy vagyok. Szeretem, ha látják a szépségemet.
Szeretem, ha szeretik, ahogy pihenek. Pihenésben tudom a legjobb munkát elvégezni.
A szeretnek egy mindset, testi érzet, érzelmi szépség, hurkos-spirális-organikusan kibomló színes belső képek.

Definíció, vállalás: Meg kell tanulnom nemet mondani, őszintén, abban a végtelen relaxációban, ami lenni szeretek.
A relaxáció nem lustaság. Minden eddig szövegemmel ellentétben nem vagyok lusta. Relaxált szeretek lenni.
Meg kell nézni, miként tudom ezt kommunikálni úgy, hogy ráérezzenek, úgy, hogy megértsék.

Ez elvezet a harmadik témához, ami a fekete lyukak, olyan területek, amik kiesnek a látókörünkből jelenleg. Mindenkinek van ilyen!
(Úr Isten, mennyire jól esik írni! Rég nem csináltam, két hete!! Két évnek érzem.)
Tehát ez két dologról szól: egyrészt igent mondani erre, másrészt és ezzel együtt beemelni lehetséges és kiteljesítő, pozitívnak vélt életutakat az életünkbe. Teljesülő élet, leírom harmadszor is.
Ez az úgynevezett komfortzónából való kilépés. A komfortzónából történő kilépés nem a cél, egyszerűen csak ott vannak a fekete lyukak, amelyek hívnak.
Átjárás a komfort és diszkomfort között. Ki a gyümölcsökért és vissza a picit ezzel is meghízott kényelembe.

Rend, megszokás: a határokon, fekete lyukakon kívül még egy pillér.
A rend univerzális, olyan, mint én és nagyobb, mint én – és érdekes módon belőlem jön. Megtart.
A rend néha nekem az, ami megtart, mert olyan, mint én. Néha pedig jól esik a külső rend, feketelyukas módon.

Amikor ez megvan, akkor szépnek látlak, passzolónak és harmonikusnak, könnyen kapcsolódom Veled. Amikor nincs meg, szenvedek.
Relaxációban a fekete lyukakból kreativitás áramlik.
Amikor a testemre hallgatok, önkifejezek, kedvező emberi, társas, fizikai térben lehetek: cseperedek.

 

 

(Címlapfotó: Női fenék. Peter Klashorst, holland művész munkája, licenc: CC BY 2.0.
Alsó fotó: Férfi fenék. Bebop7 munkája, licenc: CC BY-SA 3.0.)

Lovas tízparancsolat

Egy segg, egy ló 
Egy ló, számtalan finom kapcsolat
Egy stabil kapcsolat befelé
Egészséges ló
Játékos lóerő, zabola illetlensége nélkül
Belső kapcsolat, Veled
Egy minta szerint megtanult élet
Megnyugvás
Kék patakokban néha kilépés
Nyugodt életbe visszatérés

Egészséges tízparancsolat


Meg kell tanulnom elengedni a dolgokat.
Jól érezzem magam testileg, napfény, edzés, jólét, alvás, munka, pihenés, nyugalom, a többi nem lényeges.
Szellemileg, érzelmileg.
Egy napra a fentieket tervezzem, vagyis a semmit, az életet, a mindent, és ahhoz egy tevékenységet.
A keretek lényegesek, az maga az élet. Ebben a pillanatban az írás.

Fontos nem a keretekbe süppedni, fontos életben maradni, fontos a munkát fizikai mozgással csinálni.
Fontos az így nyert életerőt tartalmazni, az élet érdekében hasznosan kifejezni tudni, ahogy mindannyiunkban áramlik.
Fontos úgy megnyugodni tudni, hogy az életerő közben hullámzik.
A vágy nem egy emberre vonatkozik, hanem finom kapcsolatokra és élményekre, életmódra.
Fontos tudni, hogy kik vagyunk – én "dominant yet peggable", ez azt jelenti, hogy domináns, de nyitva a fenekem. És monogám szokású, lélekben pedig ösztönösen poligám kapcsolódó. (Te legyél átengedő, pegging és peggable.)

+5
Nem mindegy, hogy egy gondolatot gondolok, vagy az alapján cselekszem – alkímia ez is, miből lesz az élet? Van-e köze a gondolatokhoz?
Fontos tudni, hogy semmilyen veszíteni való nincs.
Fontos emlékezni, hogy ha a fentieket nem sikerül teljesen tisztán kommunikálni, akkor baj van. (Nem a fentiekkel, hanem a kommunikációval, túl sebes.)
Mi lesz a monogám kapcsolatommal? Mi lesz a poligám lelkemmel?
Mi lesz a gondolataim és testem egészével?

+5
Mi a poligám lélek? Nekem: egy pillanatban egy nőre figyelve nagyon kapcsolódni, élvezni, mosolyogni. Az én poligám lelkem egyhegyű, monogám pillanatok egymásutánja. Társulva fantáziákkal. A fantázia nem valóság. A fantázia valóság, rezgés a benti világban.
Mi a monogám kapcsolat? A fentieket életvitelszerűen és szexuálisan egy nővel csinálni. Vágyban, belső térben, flörtben, barátságban csak többel. Nem kötelezően, csak ha megtörténik. Szabadság kell.
Olykor emésztő a vágy, hogy külső kapcsolat is alakuljon ebből, igazán emésztő.
Van, hogy vonzó egy ilyen kapcsolat, hogy élhetőbbnek, szebbnek tűnik, mint ami van. Az?
Itt jön a lelkek kérdése. És a rend. Mi a rend?

+5
Megfojtom magam, abba kéne hagyni.
Talán rend kellene a női kapcsolataimban, deklaráltan barátiak, abból viszont sok.
Szabadon kellene tudnom odamenni, és beszélgetni, nevetni, élvezni. Lelki poligám, ne felejtsem! Egyébként monogám.
Most valóság, fizikai, tárgyi, mozdulás, visszajelzés, munka, napfény, folyadék.
Minden mozdulattal nyerhetsz. Ne hagyd abba a mozgást. Ne félj. Tapogass körbe!

+5
Lehetek lelkileg poligám zömében ugyanazzal a nővel is, ha légies és szabad.
Rétegekről beszélünk, hány réteg van szabadon, szabad végződésekkel, és mennyi foglalt.
Mennyire boldogan foglalt?
Mennyire vastag rétegek?
Melyik réteg tart, mennyire, és miért?

+5
Azt gondolom, hogy az ilyen önismereten keresztül vezet az út, mindenki önismeretén keresztül egyszerre.
Fontos, hogy mindenkinek komfortos legyen.
Fontos, hogy kommunikáljunk, szabadságban.
A kommunikációs csatorna körül legyen levegő és tér.
Ez a tér vagyunk, és a csatorna, és a kommunikáció. Ez a szeretet. Valóság. Fájdalom.

+5
Körülményekben élünk.
Azokban van veszteség, változás, fájdalom, félelem, spirálok le vagy fel.
Vigyázzunk.
Egymásra, magunkra.
Válasszunk és alakítsunk számunkra, mindannyiunk számára helyes életet.

+5
A test nem hazudik.
A test él.
A testi folyamatok, testi teremtés erősebb itt a léleknél.
Hűen a lélekhez.
Hűen a testhez.


Láttam ma egy biciklis férfit

Hatvan körül
Rövidnadrágjából előduzzadt az egyik heréje
Lustán melléterült a pénisze
Egyből megindult bennem az energia
Ismerem ezt régről
Együttesen maszturbálnék, mutatnék, matatnék
Érzékien játszanék, ha ő is direkt csinálta
Élvezném az élet testi érzését
Szexuális áramkörök
Megerősödött öröm

Erő

Ha belül tűzvész van, eső van, áradás, fucking vihar
Élet van
Az emberi interfészben lehet, hogy hiba
A Maslow-piramisban hiányzó tégla
Mindig mégis élet van
Válassz, erő van
Meglőhetnek
De nem dőlsz meg

Súly nélkül találjanak

Szeressenek
És keressenek azért
Aki vagyok

Azt adom
Azt adom
Aki, ami vagyok

Cauldrons

Relax
Unload
No need

Refill
Accept
Be wild

Be me
Truly me
And much more

Hagyni

Hagyni a traumát. A vele járó érzelmeket, érzéseket.

Hagyni az életet.

Változás helyett puha pillanatokban haladni.

Értem nyúlnak, megemelnek, megmentenek a tudat szereplői.

Az igazság eltünteti a félelmeket, szabaddá tesz.

Lelkünket érdemlegesen és teljesen táplálni.

Női és férfi jegyek.

Emberként emberi képek.

Szarvas, agancsai közt sárga Nap.

Víztükör.

Madarak. Fák. Szövetségesek.

Egyazon hullám két oldala, két irányba.

Vagy két hullám egymás felé néző oldalai.

Kapuőr, mindentudó.

Pain

Precious one, you are loved.
For no particular reason.
Unfolding at times of remembrance, completion,
sometimes with an urge to move on,
or just content as is.
At other times stuck, maybe in forgetfulness,
too keen a mark of pain under the skin.
Sticking with an easy way out,
doing what can be done at the moment,
fix the pain Harold.
An urge to connect, joy of reconnection.
There is more,
a growing tolerance to pain,
staying power,
an evolution of presence and genuine,
real, warm love towards myself.
Endurance.
Real bravery amidst the pain.
Precious one,
you are loved,
and connected.

Desire & Razglednicák

Desire

I am burning in the fire
Of what has never been
I am burning in the fire
Of past wounds and their remedies
I am burning in the fire
Of desires
I am burning in the fire
Of what I have done and of what I have not done
I am standing in the fire
Of endless snakes
I am burning in the fire
Of rightdoing and wrongdoing
And I am burning in the fire
Of this human life

I am burning in the fire of Purgatory
Where one becomes lucky
When aims and deeds become nil
When one becomes clean

I am sharing this fire with you
Standing around me – please stand
With my family, ancestors
Genealogy
The whales and ants
The air, sun and sky

Working in community
Coming clean
Showing up
Taking responsibility

One becomes lucky
One burns from the inside

Desires do not move me
Attraction repels me
Unrest intrudes me
I'd rather burn

So it be

I'd like to be an open map
That I am not

I'd like to be seen
As I am, sex-positive
I am wounded there
Or events just highlighted it for me
I am sometimes offended
When I am not left in peace
I am forcibly moved
My creativity cannot fully live

I am here
I don't like to be left out
I like to be seen
And yet I hide
So here I burn
Let constructs burn
Let me burn
Let me burn
Once in a while
Eventually

I think some structures do not fit me well
Only a few, and my own ones do
I have been called offensive before
For just who I was

I seemed to have caused pain
And maybe I was
And so did they
Silencing, and the silence who I was

Ha nektek is van kreatív energiátok
Akkor nekem is lehet
Sőt van
Poliámorozások
Cicimutogatások
Faroklengetések
Mindenem lehet
Sőt van
És őszinte lehetek



Ha én érzem, ő is érzi
Van itt valami
Nem vagyok hülye
A természet így fizet
A testem csupa seb
Believe in believe!



Let go 

Néha nem az a bázis amit annak hiszünk
Néha lappang
Néha csak azt gondoljuk
Nem tudunk semmit
Szeressünk mindig
Hallgassuk a testünk
Ki tudja mi a sebességünk
Mit mutat a sérülésünk



Annak a szélén, ami van
Ott van közvetlenül, ami nincs
És az út nem azon keresztül vezet
Amin gondoljuk
Nincsen keresztül
Találkozásaink vannak



Óceán
Ez egy óceán
És én csak ülök a partján

Responsibility

In using my voice
I have to take responsibility
Over my life
I have to speak up
And highlight what part of me drives
Here and now
And forward
What makes me smile
What makes my body tingly
Shaky or sublime

It is being responsible
And truthful to you
To live simply
Honestly
Simple goals 
Simple hobbies
Working, co-living, playing
With basic and natural passion
Sweet, full rest and balance
In an unapologetic way

It is going through shyness
Wildness
Or a structured way of life
Also by being intuitive, attentive
Finding limitations cute
Accommodating to your limits 
Taking into consideration mine
Honestly smiling and living
While being open
Now, when the moment is ripe

My house

My resilience and responsibility are one
The ability to contain the pain
And move on
With the moment and life of the situation
To utter my truth
For all of our sakes
Presence
Fulfilment
Love
And evolution

My house means safety
Metaphysical and real

It contains me and surrounds me
With presence and staying power

Please, my house, our houses
Enable fulfilment to us and to me

Gajszikendő

Gajszikendő
Super Street Fighter Turbo II
Szeretem magamat
Kisgyerekkorom kendőjénél maradok
Felnőtt, férfi énem struktúrája megtart
Női hangom eltakar
Beletágulok az életbe
Egyszerűen csak élek, veled, a közepébe

Biodóm

A testem biodóm
Részecskéim közt finom rezonancia
Befelé megyek a réseken
Oldódom, egyenesedem
Egyszerre vagyok egészség, szépség és szabadság
Egy mozdulattal indulok befelé
Egyensúly a testem mindkét felén
Bizsereg az alkarom, bicepszem, örömet okoz
Tudatom a combomban, alkarban, hasban, mindenhol
Kezeimben, és kevésbé a fejemen
Természetes e folyamat 
Ahogy egyre lazább vagyok
Egy dal a testem
Gyógyító hang, természetes dal
Ebben a folyamatban fontos a finom rezgés
NEM vagyok magánzó
FINOM társas lény 
Nyugalom
Időt hagyva a folyamatoknak

Öreg, szabad hobbit

Finom és figyelmes leszek.
Megfelelően táplálkozom, a testemre, lelkemre figyelek.
Mindenkiére, ha lehet.
Az eszemet rugalmasan és sokrétűen tartom.
Szeretek.
Biztonságosan élek.
Szeretem, ahogy megtart a ház.
Szeretem a jó mozgást, és a társaságot, amelyben önmagam lehetek.
Szeretem a kalandot, amelyből vissza lehet jönni.
Szeretem a fantáziát.

Ha minden kötél szakad, akkor ez:

Ne feledd, szeretnek!

Telve legyek melegséggel és szerető kedvességgel
Jól legyek
Békés, finom és könnyű önmagammal
Megbocsássak és megbocsáttassak
Boldog legyek

És minden lény boldog legyen és jól és sose féljen

(You are loved!

May I be filled with warmth and loving kindness
May I be well
May I be peaceful, gentle with myself and at ease
May I forgive and be forgiven
May I be happy

And may all beings be happy and well and free from fear

– From J)

A macskák és kutyák közvetlenségét.
És a zöld növények, vizek, türkizkék ég békéjét.
A levegő könnyűségét.
Az emberi kapcsolatok egyszerűségét, melegségét.

Rendben (2)

Magadat szeresd
Isten is szeret
Minden rendben

Love thyself
God loves you
Alles in Ordnung

Itthon vagy, Kedvesem
Teljesen rendben
Mindig, itt is!

Beteg út

"Az úgy biztos jó csi lesz. :-/" – RK

Ha kelletlenül, hamis lemondással, hamis erővel, gátoltan teszünk valamit. Őszintétlenül. Félszívvel, negyedszívvel, önmagunkkal sem azonosan. Beteg út, szűkített, nem egészséges, nem teljes. Nem felelős, nem figyelmes. Minket és a világot is romba viszi.

Teli üstökkel, szívvel tegyünk!

Varázsige

Varázsige, technika, mantra, módszer arra, hogy
Ugyanazon a patakmedren folyónyi víz áramoljon át
Világos, matt, aranyló, pulzáló vér
100%, 200%, 300%, 400%

Elasztikusság
Függőleges kiegyensúlyozódás
A fékek eleresztése
A szív, torok kapuinak lendületes kiengedése

Mozgás
Jelenlét
Élet és létezés együtt
Határvonalainkon innen és túl

Egészség:
Ereink patakmedrében többszörösen megnőtt volumenű, tápláló, világos aranyvér áramoljon át.

Elbűvölő / Enchanting

Akkor élek igazán, ha látom a
szíved mintázatát

The only time I truly live is when I see
your heart design

🖊~♡~♡~🍃

Melenget

Édesapám, megmelengetlek
Nem csak megmelengetlek
Fel is emellek
Meg is emellek

Helyed van
Tered van
Kerek termeimben
Jobbomon, gyere, melegedj

Édesanyám, most téged melengetlek
Édesanyám, gyógyítalak, melengetlek

Édesanyám megmelengetlek
Meggyógyítalak, megmelengetlek

A nagy kapu őre nevetéssel tárja a szív szárnyait
Szívem madara gazdag dzsungelvilágra száll
Balomon Anyám
Jobbomon Édesapám
Középütt a kapocs a közösség s én

Monogámia

Választás, elengedés
Minden konkrét ellentéte a minden
Minden választás ellentételezése minden más elengedése
Száz százalékos választás
És orgazmusszerű kiteljesedés minden más elengedésében
Figyelmünk irányításában, mindenünk szeretetében
Minden másik emberben és önmagunkban
A monogámia lehet pillanatnyi és a szeretet nagyon nagy

Együtt szeretek

Azt választom, hogy több vagyok, mint amit a szem lát.
Azt választom, hogy a kapcsolatok, amikről azt gondoljuk valósak, tényleg léteznek.
Bízom abban, hogy amink van, az van, és az idő nem lineáris.
Bízom benne, hogy szerethetek másokat, mindenkit, mindent a maga idejében.
Bízom a kereteinkben, és hogy a korlátaink is a játék részei.
Nagyon szeretnék szeretni, egyes emberekkel szeretni, szeretkezni egy-egy ölelésben, nyíltságban, időtlenül.
Szeretném, ha közvetlenül beismernénk, kommunikálni tudnánk miként érzünk.
Szeretném, ha belehelyeznénk ezt időbe és térbe, ebbe az életbe.
Bízunk láthatatlan radarunkban.
Élünk egymással.

A darabjainkat keressük. Egy-egy találkozásban mellkasunk nagy kockáját leljük meg, és el szeretnénk helyezni. Birtoklásvágynak mondják, de csak mellkasunk egy darabjáról van szó. Nem csoda, ha ragaszkodunk, pontosabban csodálatos ez az erő a szervezetünkben, amivel ezeket a darabokat felismeri és magához húzza. Ez az erő aztán gondolatokat szül, mechanizmusokat, védelmet, érzelmeket, távolságot vagy közelséget. Mi lehetne közelibb valakinél, aki megérint?

Melyik részünkre mutat rá? Nyíltan, nyugodtan szeretjük?

 

“Admit it. You aren’t like them. You’re not even close. You may occasionally dress yourself up as one of them, watch the same mindless television shows as they do, maybe even eat the same fast food sometimes. But it seems that the more you try to fit in, the more you feel like an outsider, watching the “normal people” as they go about their automatic existences. For every time you say club passwords like “Have a nice day” and “Weather’s awful today, eh?”, you yearn inside to say forbidden things like “Tell me something that makes you cry” or “What do you think deja vu is for?”

Face it, you even want to talk to that girl in the elevator. But what if that girl in the elevator (and the balding man who walks past your cubicle at work) are thinking the same thing? Who knows what you might learn from taking a chance on conversation with a stranger? Everyone carries a piece of the puzzle. Nobody comes into your life by mere coincidence. Trust your instincts. Do the unexpected. Find the others.”

– Timothy Leary / Turn on, Tune in, Drop out

 

Joy Of Missing Out

This immense joy of missing out
Turns everything into the opposite
Lacking becomes riches
Rest is easy and full
Sacred, repeated geometry
In everyday chores
Becomes the biggest freedom
Calm and joy

Uroborosz

I.

Önmagunkat szájon csókolni milyen lehet?
Magunkat száz százalékosan szeretni milyen,
miféle ívet nyit a végtelenbe?
Magunkkal análisan, szakralisan szeretkezni milyen?

Veled akarom,
partnernővel.

Milyen mélyen szeretni,
ismerni és elismerni minden benső megmozdulást,
és amikor kapcsolódik ehhez egy másik ember,
szabad (szerep)játékossággal, kitárulkozva, nyilvánosan és értőn?

II.

Milyen lenne önmagammal csókolózni,
aki ismerem minden rezdülésemet,
aki érzem mikor feszül belülről a végbelem,
és mikor nyílik az ánuszom kereken?

Valószínűleg csodálatos lenne,
és én is figyelnék Rád,
és finoman kényeztetném a köldököd,
feneked, hajad, melledet.

III.

Pszichoszexuális, interperszonális uroborosz,
szexuális végtelen, idegrendszeri kielégítettség,
pszichoszexuális egészség,
egészséges, teljes emberség.

Fürge ujjak, fantázia,
kerekedő együttérzés.

Calma

Körülölel
Belém hatol
Tengeranya

Bátorrá tesz
Ariadné fonalával 
Vezet haza vissza

Lehetetlen

Édesanyámnak segíteni szerettem volna
Nem voltam képes, megbokrosodott az élet
Összekötődtünk, megpecsételődtünk szeretetben
Ma már nem szeretem azt, aki lehetetlen

Csend (2)

Kisvártatva
Csend van
És a csend nem üres

Együtt vagyunk
Mindig

Iromba

Szeretet minden ellenében
Élet minden esély ellenére
Romlás virágai
Rontott-bontott élet
Bamba táj, otromba lét

Ha nem lehetsz azzal
Aki a fejedben és szívedben lakik
Akkor szeresd azt
Aki melletted van
Ma elérhető

És főleg szeresd önmagad
Mert az ölelés, szeretet, elégedettség
Benned van, mellkasodban
Szívedben, füleid mögött
Virágozzon az élet az adott körülmények között

Matt vörös fájdalmad szegycsontod alatt enyhül
Hányhatsz
Az élet utat talál
A szépség utat talál
Kreativitásod így is, úgy is él

Nem jutsz pokolra
Tisztítótűzben vagy
Úgynevezett élet
Nem a legkönnyebb fajta
De válhat légiessé

Át, át, ezen is át
Mindenen át
Kedvesen
Napkorongba
Tedd le, engedd ki, pihenj meg

Cortisol

Cortisol
Lassú fojtás

Minden a közösség része
De legfontosabb mégis a nyugalom

Közösen egyek vagyunk
Egyedül pedig teljesek

Lehet olyan
Hogy teljességből vagyunk közösek?

Lehet azt
Hogy bátorítjuk egymás színét?

Lehet az, hogy a közösségben nincsen elrobbanás
És jobb, mint egyedül?

Lehet az, hogy a közösség kibont
Nem bezár, vagy kizár?

Lehet az, hogy biztonságban vagyok
És nem torzít rossz szó?

Félek a közösségtől
Határ-háború

A mellékvese egészsége fontos
Nyomásmentes energiák

Nyitottan

Nyitottnak lenni, kíváncsinak a többi emberre
Az élőlényekre, az állatokra
Mint Anyukám, mint sokan mások

Kíváncsiság a felszín alatt

Attól még a bójákat ki kell rakni

Hátha észreveszik

Hátha kevésbé kell belehalni

És sikerül virágozni

Hosszabb ideig

Kerti törpe

Tengertudatú kerti törpeként
Nagyon fontos nekem a biztonság
Kevés esemény, kiszámíthatóság
És hogy a saját utamon felfedezhessek
Saját házam táján kényelmesen berendezkedjek
Lassan terjeszkedhessek

A Tenger a menedékem
Családom és összes barátom
Hosszú, kecses, fehér ujjú partnerem
Kifejezetten igénylem
Hogy valamiben mesteri legyek
Mestere a teljes életnek

Szeretem, hogy szem előtt álljak
A kommunikáció megindításában segítsenek
Aztán már önjáró leszek
Az univerzum hangja szinkronnal jelez
És segíti összefonódó utazásunkat
Akár kecses, fehér ujjú partnerem

Ésszel, szívvel kapcsolódom
Emberileg, művészileg
Ha akarom, ha nem
Manifesztálok
Szeretek
Élek

Valóság

A hányinger még nem hányás
A fantáziálás kényelmes, kellemes
Valóságba ültetni merni, megteremteni nagy kiváltság

Szabadság (3)

Hitbuzgón imádkozom egyszerűen nyitottságért
Horgonytalanságért és kampótlanságért
Az engem bőrbe záró szokások és sebek ellen
És hogy azt nézhessem hova megyek
Mit építünk fel, miből építkezünk és miért
Mit szeretnénk elérni, ha Isten szeret
Vagyis amitől jól érezzük magunkat
Könnyedén áramlunk egyedül és együttesen

Personal diary (16051)

Gregorian calendar date Sun Jul 23 2023 11:54:00 GMT+0200 (Central European Summer Time)

Stardate 12307.23 *

A worluki drén időszámítás mi világunkra adaptált változata szerinti 6693. évében **

Pyarroni időszámítás szerint valahol a 3724. év Adron kvartjában, melyek a Tűz és Fény hónapjai. Az Áldozat hava, Engesztelés hava, Lángok hava, Feloldozás hava. ***

•••

Tudod mit élvezek még? A semmit nagyon szeretem. A semmi nagyon nyugtató nekem, és sokszor erős valami lesz belőle. Főleg a rendezett semmiből, amiben most vagyok. Annyi dolog van csak, ami bőven elfér benne. A semmiben élni és abban valami jobb, mint valamiben élni, amiben annyi valami van, hogy nem fér el a keret-valamiben. Nekem. Ez egy fontos választás.

Igaz mikro és makro értelemben is. Igaz a kis és nagy választások esetében is.



Bizonyos fokú kontrollt nagyon kedvelek. Ebben az esetben például nagyon jól esik eldönteni, hogy mennyit érintkezem a világgal, mennyit melegszem, mennyit hűsölök. Nevezhetjük a kedvező feltételek megteremtésének. Szeretek kedvező feltételeket teremteni.



És onnan alkotni. Ebből a pozícióból könnyű abba belefutni, hogy társadalmi, társasági eggyé válásból hiány alakuljon ki. Viszont biztosan nem alakul ki az idegrendszer túltöltése.



A trükkös kérdés a partner, partnerség.
    - Mi vezet ahhoz, hogy önmagunk lehessünk.
    - Mi mélyíti el és finomítja a gondolkodásunkat együtt.
    - Mi az a finom és rejtett szög, aminek hasonló síkú tengelyen kell állni ahhoz, hogy egyformán lejtsünk, egyformán gördüljünk?
    - Miként vagyunk ketten több, mint egy.
    - Hogyan viselkedjek hozzám illően, az adott pillanatban. Hogyan mutatkozzak lovaglópálcával, ha olyanom van. Ez az egyéni allűrök és tér megvalósulásának kérdése, rezgés, táguló belső világ, így növekvő és felszabadultabb külső tett – a határ a csillagos ég ilyen értelemben.
    - Hogyan tudok úgy tenni és dönteni a kicsi, közepes és nagy ügyekben, hogy a szíjaimat ne összehúzzam, hanem kilazítsam?
    - Hogyan lehetnek inkább azok a kereteim, amik biztonságot és kellő teret adnak – mintsem azok, amik összehúznak, derékban, mellkasban, lábban szorongatnak?
    - Hogyan tudok minden levegővétellel lazulni, és tágulni? Ezzel is. És ezzel is.
    - Együttesen hogyan tágít minden közös mozdulat? Tágít? Tágítson.

•••

(* "Expressing Contemporary Dates as Stardates ... 1. Represent the current date in YYMM.DD format, where "YY" is the current year minus 1900, MM is the current month (01-12), and DD is the current day of the month (01-31).

For example, September 08, 1966, would be written as "Stardate 6609.08" in the YYMM.DD format. Another digit must be added for years after 1999, such that September 11, 2001, would be written as "Stardate 10109.11" in the YYMM.DD format. This system can be used to express any year after 1900 in Stardate format.

This system also roughly corresponds to the Stardates used in the first six Star Trek motion pictures, such that if a new movie were made today in The Original Series continuity, then its Stardate would be close to the YYMM.DD format. ..." – https://trekguide.com/Stardates.htm)



(** Figyelembe véve és kiindulópontként kezelve, hogy a Káosz Szava című regény az 1990-es földi évben jelent meg, és a drén naptár 6660. esztendejében játszódik. – https://fantasycentrum.hu/worluk-kronologia)



(*** Tekintetbe véve és kiindulópontként kezelve, hogy a Halál Havában című regény az 1990-es földi évben jelent meg, és az Égi Fény 3691. esztendejében játszódik.

"A pyarroni naptár az ynevi év 620 napját 31 húsznapos hónapra osztja, amelyek 4 ötnapos „hétből” állnak. A hónapokat egy-egy isten neve alatt hármas és négyes egységekbe (tercekbe és kvartokba, utóbbiakat olykor párokba) sorolják.

    Kyel két párja – A Teremtés és Pusztítás hónapja
        Szándék hava
        Akarat hava
        Harag hava
        Végítélet hava

    Darton terce – A Halál hónapjai
        Sikolyok hava
        Csend hava
        Kacaj hava

    Uwel terce – A Bosszú hónapjai
        Pengék hava
        Csontok hava
        Hamvak hava

    Alborne terce – A Dal hónapjai
        Lant hava
        Álmok hava
        Ébredés hava

    Adron kvartja – A Tűz és Fény hónapjai
        Áldozat hava
        Engesztelés hava
        Lángok hava
        Feloldozás hava

    Krad kvartja – A Tudomány hónapjai
        Ifjak hava
        Bölcsek hava
        Beavatottak hava
        Felemelkedők hava

    Dreina terce – A Hatalom és a Szertartások hónapjai
        Fogadalmak hava
        Esküvések hava
        Fohászok hava

    Antoh terce – A Vizek hónapjai
        Hullámok hava
        Áradás hava
        Tengercsend hava

    Arel kvartja – A Harc hónapjai
        Zivatar hava
        Kék acél hava
        Sólyomszárny hava
        Holdak és Vándorok hava"
        
– az idézet jogi licence CC BY-SA 3.0 – https://magus.fandom.com/hu/wiki/Pyarroni_időszámítás)

Lovaglópálca

A házam több, mint egy család
És van házam, hazám, babám
Bárhol, ahová leteszem a lábam
Vagy a megfelelőjét
Otthont teremthetek
És nyugodtan, emelt fővel körülnézhetek
És megmutatkozom
Lovaglópálcával vagy enélkül
Őszintén, puhán
Magabiztosan

Bátorság megint

Az összes embert tudom szeretni?
Egyszerűen nincsen olyan, hogy elrontottam!
Az összes ügyben, minden pózban itthon vagyok!

Kezemet köldökömre, vesémre, szívemre teszem,
hallgatom az emésztésemet,
megindulok, egyenesen tartom az eszemet.

Embereknek segítek,
türelmes és szelíd, vagy épp autentikus leszek,
ebben díszelgek.

Lilákat és zöldeket,
mindenféle történeteket,
vidámat, vidáman szeretek.

Szülőcsatornákban ember leszek,
a többi emberrel pedig kedves,
kedvesen határozott.

Biztos biztonság,
bátorság kifele menet,
egészség.

A bátorság túlfelén biztonság van,
az öröm túlfelén bátorság.
Félelmetes megmozdulni.

Izzó eseményhorizont

"On your journeys you will find
Balance of the heart and mind"

Bevezetés, sejtés; kiinduló tapasztalat

Mi az az eseményhorizont, amin pszichedelikus munkával dolgozunk?
Mi az az izzó energiaív, amin túllógva fáj, innen pedig kényelmes?
Miért izzítjuk, feszítjük ezen ív körvonalát?
Miért lakjuk be e határterületet, és miért tűnik oly helyesnek, ha lazább? – Mert teljesebben látszik és szabadabban lakható a jelen valóság.
Ez a látásmód miért látszik szélesebbnek, teljesebbnek a hétköznapi valóságnál, és miként láthatnám ezt akkor is így? – A személyiségem lazításával, érzelmeim, érzéseim tisztább érzékelésével, mély hálával és együttérzéssel. Önazonossággal.
E felületek tudatunk régiói. Megismerésük, relaxálásuk a könnyebb döntések, könnyebben áramló élet előhírnökei.
Hétköznapiság és mindent magába foglaló, konzekvens, felelős, biztonságos valóság egyszerre.

Kifejtés, két héttel később

Ez az eseményhorizont egyszerűen a tudatos és tudattalan területünk határa, mely leképződik a testünkben, sejtjeinkben, energetikánkban, idegeinkben. Viselkedésünkben, életünkben, kapcsolatainkban. Közérzetünkben.

Mindegyik terület rendben, minden természetes és harmonikus, kiegyensúlyozott – főleg ha törekszünk is rá. Ismert és ismeretlen.

Rendszeresen utazunk a részek közt, álomban, sokféle kifejező, figyelmesen végzett munkában, segítségben, testmozgásban és más tudatállapotokban. Van, hogy konkrét formájú gondolatok és képek alakulnak ki, egyes tartalmak teljesen tudatosak lesznek – néha pedig csak sugalmak, sejtések, megérzések formájában jutunk információhoz.

Azt mondjuk információ, hiszen formálja gondolkodásunkat, viselkedésünket és testünket, saját, belőlünk fakadó erőnket is.

Szintén a munka, az élet része, hogy döntésképesek legyünk, válasszunk, módszeresen. Életben vagyunk, mi vagyunk az élet, az élet van bennünk. Ha bennünk van az élet, akkor hogyan, mennyire harmonikusan?

Amikor valami felüti a fejét, érzelemmé, emlékké válik bennünk melyet újra élünk, és ez a tapasztalat vagyunk (egy pillanatra) – egy attraktor –, akkor mit teszünk?

1. Első körben érezzük.
2. Közben teresebbé válunk, látásunk, érzékelésünk picit kitágul, kis munkatér alakul ki körülötte.
3. És döntést is hozunk, hogy átéljük, a részünkként; tudjuk, hogy mulandó; és hogy sok más területünk is van. Választunk egy ilyen területet, amit szeretnénk.

Figyeljük az attraktorok működését, hagyjuk a formánkat tágulni és alakulni. Érzelmeinket gazdagodni, gondolatainkat kiegyensúlyozódni, elmúlni. Testünket változni. Idegrendszerünket, működésünket, belső határvonalainkat alkalmazkodóbbá, elasztikusabbá, gyorsabbá válni. Kívül egyszerre lenni határozottabb és finomabb.

Én például harmóniát szoktam választani, ha hiányom van valamiből akkor azt tudatosítani, és amit hiányolok érezni és megtalálni magamban. (Hiánytrauma.)
Ha a határokkal van bajom kívül és egy belső képben, akkor ezt érzékelni, érzelmi és kényszergondolati hatásait tapasztalni, és azt is amitől megnyugszom, ami mögötte van, az érzelmeket. És észrevenni: nem az én dolgom, a probléma kívül van és nem belül, az én dolgom magamnak lenni. Eszerint viselkedni. (Befolyásoló trauma, határral kapcsolatos trauma, a szakkifejezést nem tudom.)

Mindezekhez külső segítségre lehet szükségem, ez természetes, társas lények vagyunk! Ilyenkor az én dolgom segítséget kérni és nyitottnak lenni rá. Aztán ez kimozgat az attraktorból amibe szűkültem és ragadtam, segít eljutni a második pontig, teressé válni és öngyógyulni. Természetes dolgok ezek. Megfelelő ismétléssel, tudatosan, egyre rugalmasabban.

Ez a munka valóban a döntési szabadságról szól.

Milyen döntéseket, mozgásokat, állapotokat ismétlek? Milyen attraktorhoz vonzódom? Mennyire szabadon élek és mozgok, és számomra megfelelő területen vagy nem? Az élet bennünk van, de az életben vannak vonzással rendelkező, saját látást szűkítő gócpontok (melyek valójában további lazulásra, idefigyelésre és melegségre szoruló régi nézőpontok, például egy gyermek emlékei); és a mi látásunk megtartása rajtunk áll, nem a gócponton, mely csupán kis részünk, és a számunkra helyes gyakorlásunkon, mozdulatról mozdulatra visszanyert belső erőnkön, döntéseinken és így szokásainkon múlik.

Igaz áramlás (2)

Kövesd a pillanat mozdulatát
Kihullámoztatja a tér
Rá-vibe-olunk
Áramlunk

Csillag

A rendezett, nyugodt élet gravitációja az égbe ment, égi házasságba.
Számunkra – csak olyan partner jöhet, akit ez vonz, aki ezt szeretné szintén.
Nulla képmutatás, nulla silányodás, nulla nagyzolás.
Nulla irreális elvárások, nulla esztelenség, maximális nyugalomra való aktív törekvés.
Szexuális játékok. Nem-szexuális játékok. Kíváncsiság. Felépített belső világok. Felépített külső épületek. Kényelem. (Al)testi izgalom. Nyíló záróizmok. Ingerek. Fantázia. Kreativitás. Család. Szabadság. Flow. Birtoklásmentesség, elengedem, visszajön, ha szeretném.
A távollétemben is létrejön valami, az is kreativitás, teret adás. Teret adni, vért adni. Történjen meg a Te teremtésed, a kívánalmad forduljon örömbe.
Folyamatos munka, hogy jobbak legyünk.
Sosem menekülök egyszerűségbe ebből, és sosem veszek túlzott, céltalan, öncélú kifinomultságba.
A cselekvés számít, legyen az belső vagy külső, az számít, hogy milyen formában élünk, miként állunk, lépünk.

Kretén

Sose nyomjuk fullba a kretént!

Hagyjuk meg a dolgok szabadságát.

Semmit se szögezzünk le és alakítsunk valamilyenné, hogy aztán azon bámuljunk és bambuljunk, jajduljunk milyenné lett.

Háromdimenziósítsunk mindent, a szavakat, abszolút igazságokat, festményeket és vágyakat – tér legyen körülöttük és a térbeli falakon vetület – vagy csak tér, amerre elszivároghatnak. Virágozhatnak.

Kilúgozott elveink, makulátlan etikánk, hajlíthatatlan, aktív őszinteségünk csodapalotájában vidám szívvel, vad és szelíd felelősséggel eloldódhatunk.

Spanomgyurma

A megfelelő mozdulat mindig megfelelő,
a megfelelő varázslat pedig mindennapi varázslat.
Szívem szerint megnyugodnék,
szívem szerint mosolyognék.

Szívem szerint őszinte leszek,
és kapcsolódom az érzelmeimhez.
Nem ragadok száműzetésbe, nem semmisülök meg,
visszatérek egy könnyű önmagamhoz.

Őszintén megmondom mi van velem,
mi húz, mi von,
és gyakorlom az elengedem, visszatér, ha szeretném
karkitáró mozdulatát.

Létjogosultságom fontos,
segít a közösség,
segít az univerzális,
háromdimenziós szeretetrend.

(Címlapfotó: Human nipple on shiny breast. Elements Of This World munkája, licenc: CC BY 2.0.)

Megmozdulni

A megfelelő pillanatban rád mozdulni. Felajánlani.

Bizalom, egy könnyű szívű gyermek felé nyíltan fordulok, és ő is felém, biztonsággal.
Transzban, teljes egyensúlyban kézen állok – felsegítenek a pozícióba, trambulin is van.
Fejjel lefele végzett jóga – tánc, meditáció.

Köszönöm, hogy segítetek magasabb szinten működtetnem az oroszlánomat.
Köszönöm, hogy más jegyeket elfogadni is segítetek.
Köszönöm az egészséges tükröket, melyeket én is tarthatok.

Teljesen itthon lenni jó, nem félig.
Szemelyiségem örvényszerű megsemmisülése helyett visszakapcsolódni érzelmeimhez.
Azokon keresztül a szívemhez, a világhoz és az emberekhez.

Szóval megfelelő pillanatban azt a mozdulatot tenni,
teljesen transzparensnek lenni,
a karjaimat, kezemet kinyújtani.
Lépni és csípőt mozdítani, ujjakat felajánlani.
Etikusnak lenni,
patikusnak,
semmit sem görcsösen akarni,
s afféle partnert választani,
aki szinten ilyen lelkületű.

Egyensúlyi irányába mozdulni,
a pillanat mozdulatának vonalán,
a teremtőerőnek megfelelően.

Odaadni amim van,
hasznos holmik,
úgy, hogy nekem is az.

Ki kell nyújtanom a kezem, odaadnom,
lehet mindig, könnyen és őszintén –
egyszerűen, körültekintően kielégülve.

(Illusztrációk: Elements Of This World munkája, licenc: CC BY 2.0.)

Lágyfehér

Lágyfehér legyél
Űrsiklószerű
Lágy pasztellszínekkel
Néhány erős tónussal
Fényes kiemeléssel
Néha gyászkerettel
Néha fénykörvonallal
De az alapszínek pasztellek
Tört színek
Megengedők
Neon highlightokkal
Fényes akcentussal

Szerelem (2)

Szerelem, sötét verem
Kiverem, kiverem, kiverem
Helyett választok
Körültekintően
A kémia hullámaiban megállok
Széltemet érzékelem
Megsemmisülésemet
Repeső szívemet hallgatom
Tanulok
Elengedem
Visszajön
Elengedem
Visszajön
Elengedem
Visszajön
Ha szeretném

Felhőtudatos ember (2)

Egy tudatos ember együtt mozog a felhőkkel,
tud a felhők vonulásáról és változékonyságáról,
előre és hátra is látja őket az időben, időfüggetlen,
és bizonyos mértékig a felhők futását uralni képes.

Egy felhőtudatos ember szinkronban van a természettel,
semmiképp sem zsarnoka, és a természet sem neki. Egyek.
Egy felhőtudatos ember víz- és tűztudatos, levegőtudatos,
két lábbal, egész seggel pedig a földön él és pihen.

A felhőtudatos ember összes csakrájának birtokában van,
nem feltétlenül kiegyenlített mindig mindene,
a felhőtudatos ember is meghal,
és amíg él áramlik, mindig megnézi mit hullámoztat ki a tér.

Egy felhőtudatos ember természete szivárványszín,
ismerősök számára az ambiens és élesen világító fények,
melyek forrására nem, csak természetére kíváncsi,
a jóság, helyesség, igazság bátor áramlására. 🌈

Mink mán csak így vájbolunk 😎

Nagyon fontos a vájb, vibe, összehangoltság, barátság
Finoman egymásra érzünk, egymással élvezzük
Az életet, munkát, közös tanulást; lágy és erős áramlását
A világnak és életnek; virágokat, folyékony és szilárd tápot
Helyettesítjük és kiegészítjük a jó családot
Mert a miénk is kiváló, és mindenki megteszi amit tud
Mégis így cselekszünk, próbálunk a legjobb emberekké válni
Ki-ki a maga módján, területén, személyiségvonásaival
Legközepebbre állni, ott sétálni önmagunk és a világ völgyeiben
Szerelem mezején, kedves egyedüllét rétjein
Őszi, tavaszi, nyári, téli erdők gyengéd ösvényein
Erőben, örömben, rászorultságban, elkeseredésben
Lazán, együttérzően viselni e kabátot s tudni, hogy egyek vagyunk
Egészséges tükröt tartunk egymásnak és közvetve magunknak
Mert azok az érző lények is vagyunk, akik körülvesznek minket

Nagyon fontos összetett, finoman szőtt tudatunkat
Egészségesen, kiegyensúlyozottan, emberi támogatásban tartani

Szeressünk
És szeressenek

Néha aztán beállunk a fénybe, mind vágyunk erre
Vártunk már egy vagy több ilyen társra
Akikkel ez lehetséges, és intelligensek lehetünk, és érzők egyszerre
Hozzá relaxáltan viccesek, nem szállnak alacsonyan a pofonok
Az életet humor tölti ki és a létezés útja szellemi könnyedséggel
Tudatos jelenléttel és jósággal van kikövezve
Egyszerűen azért, mert ezt szeretnénk régóta, mindig ezt szerettük volna
A szüleink és a szüleink szülei is, és a gyerekeink is
Mi vagyunk a görbén a csúcs, a mellen a mellbimbó
A péniszen a makk, szívben a dobbanás, szinapszisok közt a kapcsolat
Az összes ember, és mi megpróbáljuk nem lehalkítani
Hanem kibontakozni hagyni magunkat és egymást, közösségben, rendben


"Empathy • It simply means perceiving through the eyes, etc. of the other whilst standing in our own shoes." – J

Béke veled, béke velem

As-salāmu ʿalaykum
Wa ʿalaykumu s-salām
As-salāmu ʿalaykum
Wa ʿalaykumu s-salām
As-salāmu ʿalaykum
Wa ʿalaykumu s-salām

Isten óvatos
Pici háza bennem
Így is
Csodálatos
Napos, árnyékos
Lombos, teljes fényű, elasztikus

Béke legyen
Az összes csakrában
Az alsó, középső és felső kelyhekben
Legyen béke bennem
Kiegyensúlyozott körvonalamban
És körülöttem

Szívesen látlak
Balra el
Ha komiszkodsz velem
Béke veled
Ha rendre biztonságos vagy
Akkor mellettem

Két ember közt átjáró
Nyíló kapu
Szó
A kinyújtott kar
Fehér portál
Meg a korrekt érintés

Finom energetikájú
Megfelelő érintés
Nyitott
Kezdeményező
Hogy alakuljon kapcsolat
És meglepő találkozás

Hold

Férfias, nőies vonások, kívánás, kivel lehet, kivel érdekes és kivel természetes. Kíváncsiság, álruha, nő a férfiban, vice versa.

Gigászi holdkorongot látok, főleg a jobb oldalát, és hozzá képest kicsi, ám még mindig méretes, teljesen elfogyott hold takarja.
A nagyobb korong kitölti az egész perspektívát magasságában.
Nagy női alakot tulajdonítok neki, és ez a jóindulatú, meglepően nagy fényű, méretű, tisztaságú új nő birtokolja és hozza férfias erőmet.

Nagyon, nagyon jó érzés van a hasamban.
Fekete-fehér, pszichedelikus vonalak a látásomban.
A szívem előre mutat, itt a jövő, szívoszlopom, a purgatórium barátságos és hűvös tüze előre nyílik.

Talán női princípiumom és kapcsolatom újul, talán más is. Belső és külső nő.

Talán lágy, határozott férfiasságom újul, talán más is. Külső és belső férfi.

Teljesen megújuló, új nő, aki új férfit is hoz.

A teljes holdkorong fehér portál.

Elfogyott nap, fehér hold.

(44. születésnapomra)

(2023 februárjában)

Eklektikus mix (2)

Tisztázzunk valamit az elején!

Semmit, soha nem kell prezentálni – nem kell, sőt nem lehetséges helyes választ adnom azokra a kérdésekre, amelyek az életnél is szélesebb keretekről szólnak, vagyis a legszélesebbekre.

Ez szintén felszabadít a hibák alól, a megfelelési kényszer terhétől. Az életélményeimnél szélesebb vagyok, a vagyoknál is szélesebb vagyok.

Ugyanakkor kérlek Balázs, nyújtsd ki a szép kezed afelé, aki felé szeretnéd.
Az is rendben van, ha nem tudod, mert ez a szerkezeted.
Mégis, ha teheted, kérlek nyújtsd ki a kezed, és nyisd ki a szád, és kérlek őszintén érdeklődő mosollyal köszönj, szigormaszk helyett! Akkor is érinthetetlen vagy ha kezdeményezően, nyitottan kedves vagy, és akkor is, ha morcos, a lényeged érinthetetlen, hiszen közös.
A kérdés az, hogy milyen élményt szeretnél most.

Olyan módon, hogy etikus és őszinte maradj és legyél, most és mindörökkön örökké.
És arrafelé érdeklődő és kezdeményezően lágy amerre szeretnél, hiszen ez csak szeretés. Önmagadé.
A fekete lyukaké.

Fogalmam sincs miként tudom megszerkeszteni azokat a szövegeket, amiket az előző héten írtam és megtapasztaltam. És nem is kell tudnom.



Az egyik dolog a dimenziókról szól.

Arról, hogy minden köré amit tapasztalok új dimenziókat tudok szőni, automatikusan, autentikusan, és ezek a dimenziók biztonságot adnak, és ezekben jelenik meg a megértés, a kivetülés, jelentés.
Vegyünk például ezt a két dimenziós, nyomtatott mondatot. Ennek a mondatnak síkban fekete-fehér az alaptermészete, de ha három dimenzióba vetítem és oldalról megvilágítom, akkor az árnyékok játéka fizikát meghazudtolóan rajzol elképesztő jelentéseket, légies terekben. Bennünk, benned, bennem.

Ugyanez minden életeseményre. Érzelmekre. Arra a notációra, hogy te meg én, szárazon vagy hidegen – helyette csúszós-nedvesen, három dimenziósan, kedvesen. Mozgásban: időtlenül szabadabban ugrok a gravitációtól is. Szélesebb időmet és szabadabb mozgásomat megosztom veled. Felajánlom.

Elhagyatva?
Ekkor >körém< rendeződnek a frissített rendszerű, új dolgok.
Nem el tőlem, hanem körém!



Oké.

Ez volt az én flowm: hogyan működik egy párkapcsolat, hogyan működik egy kapcsolat. Tágabban: hogyan legyünk ilyen struktúrában ami megtart, ami jó nekünk, ahol van mozgásterünk és vannak lények, gyerekek, állatok, felnőttek, akiket szerethetünk.

Nem feltétlenül konvencionális módon, mert a konvenciók megkötnek. Persze legtöbb esetben az eredmény konvencionális lesz, de belső változásokon keresztül, ami pedig a saját belső alakunkon keresztül fog történni, máshogy nem tud jól.

Tehát: vagyunk te és én egy párkapcsolatban. Mind a ketten körkörös, velőscsont-szerű alakban. Egymás mellett, körülöttünk burok. Változni, változtatni akarunk, másféle mozgástérre van szükségünk, másféle elrendezésre, együtt veled vagy valakivel, szintén buborékban, de picit más alakban.

Változunk. Alapunk az etika és őszinteség, és a változtatás szándéka.

Hogyan csináljuk együtt úgy, hogy ki is fejezzük, meg is csináljuk amit szeretnénk – és ezt úgy kommunikáljuk, úgy cselekedjük, hogy ne üssön arcon se engem, se téged.

Ez a legmagasabb szintje az átrendeződésnek, a földi társas életnek, legalábbis számomra, aki személyiségemen át, éppen ezen az formán át, repeső szívvel élek. 

Egyszerre működhessen önjavító, megnyugvó mechanizmusom, és ne csapjon át nyugtalan felfokozottságba amiatt, hogy magamra maradtam – hanem inkább veled, megfelelő párral, partnerrel, társasággal, baráttal, kiskutyával, valakivel aki él és virul, viselkedik, mozog és lélegzik, megélhessem ezt, és te velem. Én is megfelelő pár lehessek, ez talán a lényeg. A társunk is legyen jól!



Együtt és eredetien

A formációk ölnek, nem pedig a benne lévők
A párkapcsolatok a kényszerformától rosszak
A megőrző mechanizmusok ölnek is
Mi inkább saját formában élnénk, együtt
Úgy viselkednénk, hogy valódiak vagyunk
Együtt mozgunk, hagyunk, eresztünk
Kapunk is jót, szeretnek és szeretünk
Transzformálni hagyjuk a kapcsolatot
Önállóan is mozgunk
Rajban is szeretünk
Megnyugszik ki-ki, ahogy tud
Támogatjuk egymás fekete lyukát
Támogatjuk egymás ismeretlenét
Jelenléttel oldjuk fel és még

Pfajj
Nem könnyű ez a móka

Mágia, amelynek nem egy elképzelt kapcsolat, kapcsolati forma a célja
Hanem hogy kapcsolatban legyünk
Önmagunkként

A közös, párkapcsolati munka célja nem a fix forma
Hanem mindkettőnk eredetisége
Egyszerre!



Őszinte, etikus, felelősségteljes vázon egy ember
Magával is etikus kell legyen
Kifelé is megalkotja ami az életébe illik, mások is eszerint illeszkednek

Ugyanez Bokorkrisztiánosan:

"Visszalépek a saját vibeomba
Aki ezzel tud fittelni, az jöhet
Aki nem, az másik valóságot választ"

Temet nosce

Nem kell prezentálni

Nincsen elfogadható válasz

Sometimes

Things changing around me is still around me!

Személyiségünk hídján át / híd nélkül / át a folyón

Húzd meg, ereszd meg

Egyszerre virágzó és termő szavak erdejében járni

Csak az elme számára misztikus!



Énekelve mondom neked kedvesem
Hogy minden rendben
Hisz minden áramlásba megy



Tóthné dr. Bakos Gizella

1947 ~ 2021



Szeretjük őt
Mindig szeretsz
Mindig szeretünk

Körülölel és körbeölelünk
Elengedem, visszajön
Elengedem, visszajön – ha szeretném

Béke veled



Egy álom:

Egy kempingben, kényelmesen élve magyaráz 70 éves, fiatalos ismerősöm. Úgy csinál, mintha grumpy lenne, de szereti az embereket, és szereti nyugodt, néhány méteres zónáját is. Az udvara tele van fotelekkel, komfortos hintaszékek kipárnázva, plédek előkészítve, és ő egy sátortető alatt kényelmesen szerel, figyel. Mérnök volt, 15 évig élt egymás mellett szorosan rossz kapcsolatban.

Azt mondja nagyon fontos így élnie most, mert jobb ez egy olyan embernek, akit szakmájában kiraboltak, nem becsültek, és otthon is szorult, jó így kényelmes nyugalomban, hasznosan, ahogy ő szereti, és gyerekekkel, emberekkel körülötte, néhány méteres nyugodt zónával.

Csodálatos álom.

Csak azt a társadalmi alakot kell megtalálni ahogyan jó, nyíltan. Kinek mi, nekem így, neki így. Elégedett volt odáig és ott is, áramlik tovább.

A kép naplemente körüli, előtti. Nem hívott, csak szerette, amikor ott vagyok. (Én itt még örültem volna, ha hív.)

Szeretem (2)

Azt szeretem
Aki szerethető
És hagyja magát szeretni
Legyen férfi vagy nő
Embereket szeretek

Édesanyám sírfelirata

Tóthné dr. Bakos Gizella

1947 ~ 2021

Játékos széllel
A Balaton finom rezdülésével
Parttalan elengedéssel

Mindig szeretsz
Mindig szeretünk
Körbeölelsz, körülölelünk

Tapintat

Egy kismedve tappancsaiból merítek erőt
Finom talppárnákból
A tenyerembe áramló meleg energiából
Talpaim kanyarulatából

Valahonnan hiányzik az erő
Talán egy másik ember tapintásából
Az oldalamra surrogó hajszárítóból
Jaj Istenem, meleg, odaadó tapintatodból

Thrive (1)

"Figyeljünk a sebeinkre
És az élet örömére"

Motherly abuse
And motherly love
And motherly self-care
And an admiration for life

Vivid, childish forms
Everything moves, animates, flows
Neat and modern
And oozes of innocent awe

A heartfelt enthusiasm
To boldly experience the fullness
Of respectful creativity
And the big magic of loving life

Very moving to see self-care manifest
Wonderful to witness a break-less life
And to always choose that
Act on that, all the time

In every situation
By respecting and avoiding sinkholes
Humbly and boldly choosing joy
And an out-pour of life

By building good, reflective environments
Choosing nourishing friends
Encompassing our blind spots
And being helpful and nourishing ourselves

Thrive / Bőség (2)

(A címlapkép Papp Norbert munkája, "Az ego sárkányának megszelídítése".)

Kedves Olvasók!

Milyen fontos a kapcsolat közöttünk! Nekem nagyon fontos. Hogy lássuk egymást, elkísérjük egymást az úton, otthonosan.

"Akkor élek igazán, ha látom a szíved mintázatát."

Álom: 

Tegnap azt álmodtam, hogy Édesanyám él, a vége felé de vidáman, mert alkot, a szobáját olyan ábrákkal, poszterekkel, matricákkal díszíti ki, amelyek mind mozognak, animáltak, kifejezők. Fiatalkort, erős körvonalakat mutatnak és örömét leli benne. Egyedül van amikor nem mutathatja senkinek, de főleg magának csinálja, a saját örömére. Látom, érzem amikor ott vagyok. Sajnálom, hogy egyedül él, sajnálom, hogy kevés segítséget kap. Örülök, hogy meg tudja mutatni az élet szépségét bármilyen körülmények között! Nem csak látni, mutatni is!

A mai álom más volt. Édesanyám ágyban, végéhez közel. Nagyon szeretem. Egy alkalommal odamegyek hozzá és látom, hogy fel van puffadva a karja, keze, és én megfogom, mint amikor nem működött a veséje már. Segítséget hívnék, aktívan, nem lehet. Odabújok hozzá, abszolút és intenzív örömet érzek az ölelésében. Közelgő veszteség. Fájdalom, nagy fájdalom.

A fájdalomban lenni és onnan szemlélni a világot más, mint szemlélni a világot és a fájdalomra nézni. Váltogatunk a tudatállapotok között. Mind validak. Vállaljuk őket, a szemüvegeket. A szemüvegek ilyenkor mi magunk vagyunk, belülről nézünk és egészen mást látunk a érzelmi rendszerünkkel, gondolatainkkal, egész szervezetünkkel, nyilvánvalóan.

Eszembe jut mit szoktunk csinálni, hogyan váltogatunk a módok közt, áramolnak bennünk. Mennyire valid mind, és mégvalidabb ahogy áramolnak és az elasztikusság amellyel mindezt kezelni tudjuk, autonóm módon kezeli a szervezetünk. Bízhatunk az áramlásukban, bízhatunk a szervezetünkben; rendben van, ha azonosulunk egy élménnyel, normális, mi az hogy, és klassz amikor bölcsek tudunk lenne, áldottak abban a tekintetben, hogy kilátunk az egészből, meg tudjuk várni a végét, az elejét, közepét, teljességét.

Eszembe jutott ebben a nagy fájdalomban az az idézet Stephen Levine-tól, hogy "a személyiségünk a gyászunk formája".

Hol van a személyiségünk és mit csinál egy fesztiválon, egy halálos ágynál, egy születéskor, szerelmesen, szülői ölelésben, ha egyedül vagyunk? Hogyan szelídítjük meg az egónk sárkányát? Mikor vagyunk képesek a teljességre?

A gyászunk formája, a személyiségünk tükre, látásunk helyzetről helyzetre, pillanatról pillanatra változik. Vannak, akik számára ez vagy az a terület gyakrabban látható, vannak, akik nagyobb térségben laknak. Az elasztikusságon dolgozunk, és irányítjuk erre vagy arra a látásunkat, végül a képek és élmények mögötti üres teljességre, összekapcsolt mindenségre fókuszálunk.

Az álom aztán továbbment, de nem korábban, minthogy szándékosan és őszintén éreztem volna ezt a nagy fájdalmat, elkeseredést. Nem voltam elégedett a mértékével, amennyire csak tudtam közelebb mentem. Azt gondoltam eddig jutottam, itt tart most a gyászfolyamatom. Tudatában voltam néhány hete, hogy ismét gyászolok.

Aztán valami megváltozott. A képek cserélődtek, közben a külső világban vihar csapott le olyan dörgéssel, hogy rezgett az egész ház és csapkodta az eső a tetőablakot. Tehát változtak a képek, először vásárló érdeklődők érkeztek a lakásra, egy csoport, és én koherensen és kiegyensúlyozva voltam képes (szándékosan használom ezt a formulát) elmondani Édesanyámmal mi volt, hogyan élt és miért, és miért ilyen a lakás, mik a lehetőségei. Majd egy hegytetőn találtuk magunkat, és egy padon megláttam J-t. Ő régebb óta látott engem, megvárta, hogy észrevegyem. Nagyon megörültem neki, hiszen szeretem. Ekkor a kép ismét váltott, és ritka légköri jelenség alakult ki az álomvilágban – egy pillanatra elfelejtettem, hogy ott vagyok –, gigászi, hófehér, jobbra húzódó, angyalszárnyra emlékeztető állófelhő onnan eredően ahol vagyunk. A hatalmas tollak az alján rezegtek, az egész több száz méteres, hófehér, csillogó jégből és párából áll, tiszta és fehér, fényes, érdekes.

Majd egy lakásban találtuk magunkat. Mindenkinek megvolt a helye, átutazóban én is cégesen – rendezett volt, tiszta de belakott. Nekem is megvolt az ágyam s helyem. Mindenféle kisállatok jöttek, repültek be, másztak elő. Elképesztőek. Ekkorra az álom és a hogylétem, közérzetem gyökeresen megváltozott, már a J-vel való találkozásra is. Nagy levegőt vettem és sóhajtani tudtam, nagyot, a valóságban is, megkönnyebbült a mellkasom, hála az elasztikusság Istenének! Nevezhetjük neuroplaszticitásnak egy rétegben, egy másikban energetikai átrendeződésnek, egy harmadikban szerencsének, egy negyedikben törekvésnek, egy ötödikben szeretetnek. Egy hatodikban tudatnak.

Tehát egy lakásban, és mindenféle állatok jönnek. Berepült például egy körülbelül palacsintányi... repülő mókus? Madár? Lepke? A falra ült, ellapult. A feje önálló madárrá vált ha jól emlékszem, és míg a szárnyak teljesen a falra lapulva kiterültek és elterjedtek – olyan módon, hogy a terjedés irányaiban békákká váltak akik széthúzták az egészet –, tehát ez az önálló fejmadár közelebb repült vagy mászott hozzám, rám ült. Jó érzés volt, kíváncsi, bizalmas és barátságos, kapcsolat. Gondoltam ha ez egy álom lenne, akkor pontosan egy pszichedelikus utazáshoz hasonlítana, ha láttam volna már ilyen organikus pszichedelikus utazást, de még csak festményen – és innen a valóságból nézve egészen álomszerű és könnyű. Aztán rájöttem, hogy álmodom. Közben jött egy hullámos papagáj is, szintén nagyon szelíd, ő is rám ült. Édesanyám totemállata a fejemben sokáig. Társállata volt, gondozottja, társasága. Családja, mint én. A hullámos papagájok elképesztően empatikus állatok. Rengeteg tükörneuronjuknak hála elképesztően együttérzőek. Édesanyám nagy területet lakott a bensőnkből, újra és újra végigment a fájdalom útján, egyedül; néha eltévedt, néha beszűkült, mint mindenki, és ezen a széles területen élt és tanított, amikor tudott. Istennek legyen hála. Struktúrát, kíváncsiságot, választást, önzetlenséget, szeretetet, a család értékét, és rámutatott a saját csapdáira is. Én fafejű diákként tanultam nála.

Nos tehát pszichedelikus állatok, jött még néhány. Majd a kép váltott, és fürdeni mentünk, valami nyilvános fürdőbe, és mindenféle társaság volt, és közben munkára készültem, majd holnap, és mindenkivel barátságos voltam és ők is velem, és kíváncsi, és választottam. Könnyedebb voltam. Nem azt a fajta abszolút boldogságot éltem, mint Édesanyám ölelésében, hanem kíváncsi könnyűséget, amelyet a nyitottság és a feléd fordulással megteremtett biztonság ad. Így ébredtem, lassan, így ültem le fáradtan és így írok és ülök itt most, szeretett laptopommal az ölemben és szeretett személyeddel vagy személyekkel való beszélgetésre készülve.

"Személyiségünk a gyászunk formája." Illetve szeretnénk képesnek lenni segíteni. Talán úgy érdemes élni, hogy ennek meglegyenek a feltételei, egyre jobban, egészségügyileg, fizikailag, lelkileg. Szeretünk. Egyszerű keretekkel élünk, és erre vagy arra irányul a figyelmünk. Egyre nagyobb elasztikussággal bennünk, remélem, míg a szemüveget le nem tesszük.

Köszönöm, hogy kicsit meg tudtam könnyebbülni, hogy itt tudtunk lenni. Köszönöm.


Stephen Levine csodálatos szavaival:

"But with ego-death experience as with a physical death, it's easier to die than to stay dead, and what do you do with that painful old self-image after a glimpse beyond the kasina and our farthest, most trea­sured horizon?

After seeing into the nature of thinking and the thinker?

After the origins of consciousness are realized? After form and all that we know and believe appear as but a tiny bubble on the frothy tip of one very small wave amongst innumerable greater waves on a boundless ocean?

And perhaps the best answer to that question of what to do with one’s life after one awakens was well offered by one of Kerouac's dharma bums who, when asked what he was going to do with the rest of his life, answered, "Just watch it."

To deconstruct the compulsions of the given personality, to settle back while stepping in, takes strength and courage. To go beyond the familiar and open to the transpersonal, universal miracle of just being is to unlock the personality. Not to cure it, of course, but simply to offer it some care and healing. To loosen some of its bonds and live a bit more lightly, relating to rather than from the chaos-oriented ordi­nary mind. To allow our intentions a bit more clarity and patience as we take the next step inward toward healing.

Sudden wholehearted comprehension said: cut out the middle man, the proprietary interpreter of the senses. Live directly. Truth resides as a dormant grace in the cells like hidden flowers in a rain forest waiting to become cures when at last the illness is acknowledged.

The deepest truth cannot be spoken. The mystery has nothing to press its tongue against; it cannot speak. Only the illusion can be described.

But observing the personality, clearly I was not that. But rather the awareness by which it was seen. The luminous space between the atoms and desires that created it,

The personality, as ill-fitting as it seemed, could nonetheless be recognized as a necessary dynamic at this stage of evolution. In the same way that one cannot have a voice without a tone of voice, so we cannot have being without a way of being, a personality.

Our personality is the shape of our grief, the manner in which we deal with our pain. A coping mechanism. A driving force from life to life that benefits greatly from the teachings of the heart.

Seen as the personality rather than my personality, it settles down and stops taking itself so seriously, often experiencing an expanded sense of being. Of the personal uniting with the universal.

Passing through strata after strata of consciousness, there comes a silence so deep that form cannot manifest.

A bliss ensues in which even a single molecule can accommodate the big bang. And I Am That (Om Tat Sat) for three billion years rather than become anything less."

Védelem / Protection

Egy kérdés maradt,
a védelemé,
abból ki vagy mi maradt,
támaszkodhatok-e rá/m,
játékos-e,
dinamikus-e,
eltörölhetetlen biztonsággal,
belülről fakadó bizalommal,
szabadon és csuda-bátran,
megújulok és áramlom-e.
Védekezem vagy élek,
tudok-e, merek-e.

Thrive / Bőség (3)

Ma éjjel J látogatott meg álmomban
Felajánlotta az ölelését –
Nem mondtam nemet, hanem igent mondtam
Míg újra meg nem láttam a fényeket

Csodálatos kilátópontok, integrált valóság
Az élet összes területe és szereplője összeér
Hegycsúcsok az irodából
Kisgyerekek a szívünkből

Az fontos, hogy odajönnek
Szintén fontos, hogy idejövök
Beszélgetés közben is elasztikus, színes
Finom, szivárványszín vonalakat tapasztalok

Minden oldalam él és minden magom –
Érzek és gondolkodom
Rácsodálkozom a harmóniádra
És a harmóniára, melyet létrehozol

Emberi kapcsolatok

Kapcsolatunk kérdéses és viselkedésünk esetleges
És ha ezen nevetni tudunk bizonyos szinteken
Akkor mélyebben is minden rendben

Áldás, áldás, áldás
Nem félni, hanem megijedni
És menni, menni tovább, egyenesen csak át

Kimozogni, mindig mindent kimozogni
Úgy a rendszerünkből, mint rendezetlenségünkből
Fölötte állni a szarnak, felette a bajnak

A meglepetés erejével úrrá lenni
Akaratunk tekervényén
Szívünk melegében felengedni hideg lábunk jegét

Tekervényes, esztelen
Színes, szíves
Veled, velem gecire biztonságos lehet idebenn

Rés a pajzson

Ugye tudod ez mit jelent?
Hazamenőke, meghal a veszély
Élet, nem akarom

Röhej, hátradől túlnyomó részünk
Megsemmisül felületi feszültségünk
És bassza meg, élünk

Védelem vége
Vastag rétegek vége
Vastag felületünk eltörpülése

Egyszerre, végre pihenés
Egyszerre kivirágzó élet
Mihez kezdjek vele?

Megvan az értéke az egyedüllétnek
Minden ellen/hatásnak és az együttlétnek
Felület-transzformáló áramlások, melyek utolérnek

Mely részünk figyel? Melyik felületünk vet hullámokat?
Mely tömegünk üzen meglepetéssel?
Melyik részünk suttogja halkan, hogy alászőtt béke?

Mélyebbre, még mélyebbre
Ugyanaz az élet, recitálom, integrálom
Hol kezdődik a semmi, és hol kezdődik az álom?

Úszom, mert ezt csinálom
Alászövődöm, transzformálódóm
Valami nagyobb ölében megnyugszom

És kezdem elölről, lebontódom
Alászövődöm, józanodom
Alászövődöm, józanodom, lebontódom

Önmagamba bontódom, önmagam alá szövődöm
Végtagjaim körkörös mozdulataival úszom
Megnyugszom, őrületes energiahullámba fejeződöm

Hajnal

Hajnali derengés
Hajnalpír
Hajnali mozdulat, friss lélegzet
Hajnali szeretet

Hajnali tisztaság
Hajnalkám, szeretlek
Felkelek és dolgozom
Vagy picit még szendergek

Intimate

Rejected by whom, which part of ours,
and also accepted by which nurturing part?
Inner, warm cradle of love – rich, black soil,
feeding us via life-giving arcs of light, a dome.

Children of light, children of the universe,
children of our parents and great-grandparents,
descendants of a set of ideas, certain forks of the road,
mutually split, we and ourselves, also lampposts to hold.

Go deeper, stride nicer, soft belly, hope to descend much lighter,
ascend more often, go for an inner cheer quite frequent;
caress finer, act out much more uncovered, intimate;
reach out, interact, and from there find a way back to your crazy self.

Detective work, feel out, boobs and ideas,
needlessness, solutionlessness and wholeness,
great flavours of food, openness, pointiness and heartfulness –
and rest in peace my friend, regardless.

Wonder / Csoda

Endure and wonder.
 
Bírd ki és csodálkozz.

Hi

Ez volt a tegnapi szenvedés, és szenvedés még ma is:

Világoskék, nyugodt víztükrön himbálódzó énem
Anyám szívét, bőrét, pihenését idáig érzem
Bensőm világoskék kismadara – puhaságát elém kérem
Viselkedési rutinjaim melegét, középbarnáját puhítva élem

Éleimet megélem, vérességüket nem kérem
Döntéseimet megélem, hatásukat kérem
Területem kijelölöm
Elasztikus a viselkedésem

Nem tudom, ettől világosabb lesz-e
Meditációm ez most mindenesetre
Vonzó, szükséges-e ez a formám
Egyre csak nőjön a határozott, finom szabadság

Szeretet és érzés
Helyében kevesebb a vérzés
A mentális formák állnak
Szívvárak, szívvárak, szívvárak

(♥️) Ez pedig az ima belőle, a szokásos ötsoros formában. Ezt használjátok. Egyszerűen csak leteszem, ha bevonódtam, elvesztem:

Leteszem, leteszem
Marad Édesanyám pihentető lebegése a világoskék vízen
A szív világoskék madara
Rajtam átrepül
Előttem könnyen leül

Tanárunk önvallomása

"Before the universe was, I am" – Ken Wilber

Magamon keresztül jutok el hozzád, bizonyos rétegeken, bírón, tanáron keresztül,
pontosabban a te bíródig, tanárodig, aki interpretációján át közvetve érzékellek.

Ez a társas interakcióink hétköznapi módja. Kár mást várni. Jobb közös cukiságnak látni.
Talán azon érdemes változtatni, hogy szerény leszek, ha tudok – ami együttérzésből fakad a faramuci szituációval.

Fontos tudni, hogy pontosan ugyanabban a hajóban ülünk.
Nem tudsz a tanárod, bíród nélkül beszélni, és én sem, a hétköznapokban (sem).

Néha csak nagyon vékony, hártyányi a réteg, néha hegynyi,
és mindenkié más anyagokból van.

Amikor közvetlennek érezzük a találkozást, olyankor vékonyabb,
ámbátor ki tudja tényleg sokkal vékonyabb-e, vagy csak az addig fókuszált legkülső régió kevesebb.

Rétegektől és viszonyrendszerektől eltekintve önnön struktúránk részeinek összhangjában lelhetünk pihentető menedéket,
itt találjuk meg a tapasztalatot, amit keresünk, és áramlásnak nevezünk.

Amikor tartani tudjuk magunkat ehhez – őszintén, tipikusan könnyekkel, a ridegnek vélt külső burok áttörésével –,
akkor fellélegzünk és kilátunk magunkon és észrevesznek, és beindul a szabályozatlan, harmonikus, teres kreativitás, interakció.

Semmi más nem történt, mint a struktúra igazodott kicsit. Amely nagyon kicsi, külső rétegünk,
ahol a bíró és a tanár lakik, és attól óriási, amennyire közmegegyezéssel fontosnak érezzük és ráfigyelünk.

Emiatt a közmegegyezés miatt szeretnénk fenntartani, ezért ragaszkodunk hozzá, hogy egyedi legyen és állandó.
Azért nem hagyjuk változni, mert mindenki erre figyel és eszerint értékel minket, óhatatlanul ezt babusgatjuk.

Szeretetnénk, ha babusgatnának, szeretnének, felnőttként is, és egészen idáig ez a struktúra hozott el minket látszólag.
És aggódunk afelől, hogy a magunk, ami alig látszik, vállalható-e, szerethető-e "as is", beleillik-e a tanár és bíró szabályrendszerébe.

Talán a boldogság kulcsa az, hogy olyan szituációkat keressünk, ahol ezzel az egész hacacáréval kevesebbet foglalkozhatunk,
bőrünkből könnyebben kibújunk, és szabadabban vagyunk "valósak", szeretnek ahogy vagyunk és szabadabban alkotunk.

Vagy keresztülmegyünk a bírón és tanáron újra és újra, megpróbáljuk magunk mellé, a (benső) magunk mellé ültetni őket,
és mások bírója és tanára és magja mellé, és hat- vagy többoldalú dialógusokat folytatni amíg egyenletesen megenyhül a rendszer, a szeretet kifejeződésébe, önnön magunkkal bizalomba.

Senki sem ülhet egymás fején, mind a földön ülünk.
Reménykedünk a szívben, mégis a bíróra és tanárra figyelünk.

Az én elakadásom nagy. A te elakadásod mi?
Ha csak egyikünk szabad lenne...

Ez adhat okot a szerénységre, mert ez a mechanizmus elkerülhetetlen.
Ez adhat okot lépkedésre az életben, szerényen, Y-elágazásból Y-ba, mert nincs más hátra, mint bírón és tanáron keresztüli élet.

És a bíró és tanár is szíves jószág, az áttörés is szíves jószág,
én is szíves jószág vagyok, nálad ugyanez, hadd éljünk végre egy kicsit nyugodtan, békén, elismeréssel, lecsitított külsővel, megengedő és humoros, közös nyugiban úgy őszintén.

A cselekedeteiddel tapétázod ki a falam,
vagy a lényegeddel?

Elasztikusság

Elasztikusság
"Riding style"
Milyen lehetőségekre van szükségem?
Szivárványszínű, fényes Dél Keresztje
Összekötve

Együtt harmadikat

Sokszor ok nélkül mosolygok és észre sem veszem,
például egy műsort nézek,
vagy beszélgetek.

Mindig, mindig tudjam,
hogy jó amit teszek,
rendes vagyok és szépen rendezett.

Létjogosultsága, széles tere van
annak, amit szeretek,
és más emberek is épp így szeretik!

Éljen a közös csodálat,
éljenek a közösen megélt, boldog emlékek,
éljek te és én, ahogy együtt harmadikat szeretünk.

Asztrid

Szerényebbé alászállok
Fényesebbé alászállok
Felületesebbé alászállok
Szélesebbé alászállok



Arcodat a tenyerembe veszem
Megcsókollak és egy picit megkeresem a nyelved
Abban a tartásban maradok
Amelyben megérkező nyugalmat találunk



Kimondom, éneklem a pillanatnyi igazságot
Kimozgom, játszom
Segítek magamnak megtalálni mi segít
Min keresztül érkezik a feldolgozás

Astrid – “divinely beautiful” – "Astrid is a given name of Scandinavian origin, a modern form of the name Ástríðr. Derived from the Old Norse Ássfriðr, a compound name composed of the elements áss (a god) and fríðr (beautiful, fair)." – Wikipedia

Jó (2)


Komoly bohóc

Azért teszek mindent,
Hogy mindig, minden jobb legyen:
Jó emberségünk fényesen
Világít át szemelyiségemen.

Meglepődöm?
Túlvilági bohócodat,
Szomorú látásomat cserélgetem:

Néha könnyű,
Néha ridegebb,
Néha nehezebb az életem.

Magamat szép mezőkre,
Kristálynyugalmú tavakra,
Kies erdőkre, tábortűzre emlékeztetem,

Finom világra, meleg családra,
Jóságra, kecses bizonyosságra gondolok –
Áttetsző, világoskék tekintetem.

Semmire sincsen garancia,
Csupán a hozzáállásra,
Megvan a bátorságom, reményem, játékosságom,
Függőleges figyelmem.


Egyre könnyebb bohóc

Többet, vastagabban emlékszem a jókedvemre
Gyakran a csendre
Ritkábban vagyok szomorú
A jóság átüt rajtam
Fehér bőrömön
Lepkeként piros orromra száll


Teljesen szabad bohóc

A teljesen szabad bohóc a barátaival mozog, a barátain múlik.
A teljesen szabad bohóc teljes rész ember,
teljes rész elf,
teljes érzelem,
szív és értelem.

A teljesen szabad bohóc szabad,
szabadon megcsúszik,
szabadon meghal
és szabadon is él,
amikortól már többet tud kevésbé is fél.

A teljesen szabad bohóc teljes rész bohóc,
önazonos,
tökéletlen, befejezetlen,
fanyar humorú önkritikus,
és sosem megy egy bizonyos szint fölött egy bizonyos szint alá.

Álom a jelenlétről

Tátongó űr az apa hiánya, és hártyás elválasztás az épp gyógyszerek hatása alatt álló anyáé.

Jelenlét itt lenni. Teljesen itt lenni, kapcsolódási képesség egy másik emberhez nyíltan, nyugodtan, mentális, érzelmi és fizikai síkon.

Kapcsolatban lenni a környezetemmel, természetesen, önmagammal, gondolataimmal és érzéseimmel a pillanatban. Megfelelő súllyal látni őket, és megfelelő módon tapasztalni ujjbegyeimmel, testtartásommal, lélegzetemmel.

Nagymamám él és kommunikál velem. Szeret. Van egy hártya. Csontrákja van, Édesanyámé, fel tud állni, a szekrény felső ajtajáig ér. Ő az, akin keresztül elérem a családomat most.

A teljes jelenlét, teljes kontaktus közvetlen és biztonságos – az élet virágát nyitja tobozmirigyünkben, kettőből két és fél lesz, szervezetünkben pedig a teljesség vidámságával jár. (Láttam a jó kapcsolatot, a virágok azonnal kinyíltak.)

Mi a csoda a halál(hoz közeledni)? Mi az a jelenség, ami fájdalommal sújtja a lelket és elapasztja a testünket? Mi a kilépés vesztesége az itt maradók számára, és annak, aki megy?

Bűntudat a hiányból, hártyából. Fájdalom a félelemből, és az ennek hatására kifejtett küzdelemből, ellenállásból. Az elveszítés képéből.

Hétköznapi szeretet, hétköznapi együttlét, teljes nyugalom, kiegyensúlyozottság a testünkben és lelkünkben.

Valamilyen fa kérgét választjuk le körkörösen egy bicskával, apafigurával, fogyasztható, jót tesz. In medias res.

Egy réteg a test, az életerő, és egy réteg a szív és a lélek.

Ima. Legyen ugyanaz az öröm alul, középen és felül.

Testben, szívben, gondolkodásban.

Supra et ultra. Itt. Az alkotás szabadsága, az alkotás félelme. Nehogy fájdalmat szüljön.

Határ-ozott leo-bohóc

Nem vállal felelősséget mások nyűgéért,
megcsinálja a munkáját,
pihen és kiereszti a körmét, mint egy oroszlán,
játszik és lazán, erősen sétál a rónán át.

Hisz a rendben,
el is várja kitől-kitől a sajátját,
megpróbál nem egóból élni,
baromi intelligens, és belső terében élesen lát.

Sosem hízik el de jól él,
nem lusta de érdeklődik,
éledezik és remél,
szerelmes amikor van kibe.

Mások elvárásához, rendszeréhez nem igazodik,
iskoláiból egy idő után kiiratkozik,
tud erőből dolgozni, tanulni,
és szenvedélyből is.

Fontos számára az önfenntartás,
a bőség és a kényelem,
az egészség,
és mindenek előtt a nyugalom és kölcsönös elismerés.

Szereti, ha támogatják,
kiváló vigasztaló,
nem bírja a túllazult elesettséget, felborulást, butulást,
respektálja a valódit.

Mindig jót akar,
szereti ha szeretik és harmonikusan hagyják,
szereti az igazságot,
szereti a józanságot.

Amikor szerelmes kőkemény a pénisze,
szeret végtelenül szexuálisan játszani,
amikor nyugodt akkor jól van,
volt már igen sok izgalom az életében.

Nem megy egy jottányit se hátra a sötétbe,
inkább megáll és újra megkeresi az egyensúlyát,
nem kíván felesleges fényességet,
de olvasólámpára mindig lesz szüksége.

Örömadta

Olyan szép vagy még mindig, mert még nem rontottad el

Mert helyrehoztad magad újra és újra

És nyitott tudtál lenni

És előre tudtál nézni, néhány fokban felfele

Kitárt karjaiddal körülbelül harmincöt fokos szögekben a tested mellett

És megálltál laza térddel, előre néző tenyérrel

Fel tudtál szállni porhüvelyedből, szabadon, egy teljesen tiszta világba

Nyitottan, jóhiszeműséggel bátorítva

Az együttlétre, kölcsönös, nagyszerű táplálásba

Korábban el nem képzelhető örömre


Meg se állj idáig

Kérlek fiam, lányom, meg se állj idáig

Élvezd ezt még a testedben

Jól legyél

Nem

Azok a kérdések, amelyeket vártunk, de nem tettek fel nekünk

és ezzel mégis felhelyezték őket ránk

mint cérnával kötözött karácsonyfadíszek

hazajönnek velünk

megroppannak, eltörnek

és fényes szilánkjaikkal felsértik a lábunk és a seggünk

Nyílegyenes vektor >>>---->

A szabad gondolkodás, döntés és cselekvés
másfelé menni, mint a megszokott mezsgye,
megszokott sílécnyom, utca vagy dogma.

E töltés mentén sétálni, átúszni, lecsúszni,
felszaladni, tóhoz költözni vagy folyóhoz,
nem a múlthoz vagy jövőhöz kötődni, hanem itt lenni.

A szorongás a jövő, a depresszió a múlt terepe,
árnyékunk van – az időjárás mégis vegyes,
nap süt és gazdagok az esőcseppek a bőrünkön.

Mindez gyakorlásra megy, nem bemondásra,
olyan irányod legyen, amit élvezel, élvezhetsz,
és átvisz mindenen, hogy jó napod legyen.

Ha fenntartjuk ezt a fókuszt bármi lehetséges,
elérhetünk nagy dolgokat, lehetünk szakember,
vidám ember, szép ember, minden egyes napon.

Kerek szegélyű hópaplan

Havacska, havacska
Meleg, pasztell havacska
Évek hosszú távlatából fehér
Puha, kerek, meleg havacska

Havacska
Milyen jó ez a napocska!
Hópaplan fedte
Mennyi szép van a napban!

Balzsamosan Balázsosan

Pálya

Az a lényeg, hogy mit szeretnél csinálni
Nem az, akivé válni szeretnél
Milyen pályán érzed jól magad?



Magány

Így is, úgy is magányos vagyok
Lehet úgy is így lennék magányos
Aztán együtt is azok lehetünk, vagy két és fél



Ikaro

Ikarót a közösség számára énekeljünk
Valami elmondhatatlan szépet mutassunk
Ősi, egyszerű, kalligrafikus szeretettel

Szépség

Szépség / forróbban

Annyira szép vagy
Hogy bár láthatom mindenedet
Én mégis csak elpiruló arcodat nézem

Előkúszó, alákúszó intenzitás
Lüktető, liluló határok
És természetes bőr

Most és mindörökké szépség
Vallásom a szépség
Felelősségem magammal szemben

~~~

Szépség / hűvösebben

Annyira szép vagy
Hogy bár láthatom mindenedet
Én mégis csak elpiruló arcodat nézem

Előkúszó, alákúszó intenzitás
Lüktető, liluló határok
Természetes szépség

Hogyan tartsam magam a szépséghez?
Hozzám? Mi lesz velem?
Megtart a világ? Szép a vége?!

Colourful

Slow burn, slowly pulsating jazz funk
Sensitive and soft yet tough epidermis
Nipples and the skin on the back quite the same
Milling time, carving prevalent lines on the visage
Stretching, a white felt-tip pen in hand
A little white door sketched on shiny black wall tiles
Opening wide
My mother's cheerful, exuberant, vibrant face shining right past

Piros pont 🔴

Mire adok piros pontot magamnak?
Milyen cél érdekében elvégzett tevékenységekre?
    Hogy önmagam lehessek?
    Szeressek és szeressenek?
    Amiért önmagam voltam és működtem?
    Az élet és az időnk nagy részében jók vagyunk, jól működünk, sikerül élnünk.
Melyik részünknek adom a piros pontot?
    Az autonómnak, amely életben tart, kereken, természetesen?
    A tudatosnak, tudósnak, amelyik fejlődni kíván, pihenni?
    Boldogulni, vagy éppen dolgozni?
    Alkotni, és az életben tovább haladni?
Igazából csak magamnak adhatok piros pontot.
Piros pontot adok két pihenés között, azért, hogy emlékezzek magamra, és hogy hálás legyek ezért a susogós kalandért.

Ettől függetlenül másoknak is kiutalok ilyet.
Azért, hogy mindenki egészségesen működjön, erősödjön.
Lazuljon, és változzon.

Figyelem, hogy ki az, aki ki is mondja ezt, aki keres engem, és próbálom ezt a piros pont kérdést megismerni. Használni. Belső biztonságot felépíteni. Az tök érdekes, hogy kívülről is kell a piros pont, és mégis az az érzésem, hogy belülről lehet igazán adni. Megpróbálhatjuk bevezetni egymás közt is, és szerintem nagyon érdekes látni, ki mire ad egymásnak, és mire adnánk magunknak! Szerintem ez nagyon sokat elmond a kapcsolatokról! És segít fejleszteni őket.

Mit látok értékesnek benned? Ugyanazt, amit Te magadban?
Mit látok én amit Te nem, és fordítva?

Jó okunk van rá, hogy olyanok vagyunk, amilyenek.
🔴 Valószínűleg sok piros pontot érdemlünk.

Survival

These were Adam's thoughts:

You gonna get whatever you look for
Attention placement 🔴
Whatever you focus on, grows

Find something positive, even if it's just this will end soon
And focus on the breath while releasing your urge to even move
Make it your mission to just breathe in and out slowly, and be motionless

The world is completely different without words
Let go of even your breath
Your body keeps you alive – on its own

So much for now. Adam, thank you.

It is tough to do
It is tough to keep on living sometimes
And reap the benefits

Hiány és öröm

Jöjjön ki valami, valami zöld alapon világoskék
De még inkább zöld világoskék alapon
A szív színe, a mellkasé, ahol összemosódik sárga és kék zölddé
És ahol bátorság lakik, üresség bátorsága
Hűség találkozik fájdalommal, talán továbbíródik
És hűség találkozik örömmel, szeretettel, mellkasból
Nem az arc vagy a punci a fontos, hanem a másik emberi lény
Hiány, beteljesülés és öröm békésen áramlik

Annál is inkább

Szerelmesnek lenni
Ideérni egy darabig
Szelíd mezőn, boldogan
Amíg meg tudjuk tartani
E pillanat mozdulatát
Komplexusok nélkül
Szerelmesnek lenni, itthon
Míg a mellkasunk összeér
Mindegy mikor
Inkább először, mint később

Tökre kollázs

Depressziót megelőző deep rest
Újra meg újra

Szerelmesnek lenni, itthon lenni, megtartani egy darabig
Mellkasommal érezni a másik igazi kedves mellkasát

Azért egy darabig
Mert a rendszer még nem enged / tart meg többet

Lehet, hogy nem vagyok OK
De hülye az nem vagyok

Nem vagyok kikészülve
Csak néha rosszul

Frontális hatás
Egyszerre örömteli ellazulás

Frontális

Az, hogy nő vagy, engedélyt ad számomra dolgokhoz
Vonzódhatok hozzád teljesen
Férfias vonásaid végre hivatalosan is kívánatosak nekem
Lehetek kanos
Lehetünk együtt szabadok

Rajonghatunk egymás egyszerű, de nagyszerű
Íze, ízlése és humora iránt
Jó helyen, stílusosan helyezhetünk el káromkodásokat
Lehetünk testünk nyílt, nyilvános felfedezői
Finomak vagy megengedők, tabudöntögetők

Százszorszép szikrázó szivárvány
Bukkan ki a mellkasom felől
Végigkövetem, végigkövetlek
Mögötte csend, lehetőségek
Szálankénti és hirtelen, egyidejű kibontakozás

Néhány perc igaz szerelem

Helyes tartás
Lassú, gyors igaz szerelem
Néhány percnyi és napnyi igazi szerelem

Az a találkozás
Egymás karjában
Upload, download, upload, download

Ez a találkozás
Repülő, repeső szív
Élő, szép, nyitogató test

Megfelelő szakma, megfelelő kisugárzás
Passzoló, béna tempó
Egymás megismerésében

És amit nem írok le
Fantáziáink millió színű erdeje
És halálunk, változásunk

Vissza a szép vizekre
Ha esetleg túléljük
Akkor többnek lenni, mint egy meg egy

Furcsa találkozás, falak mindenütt
Arcok, és a falak mögül
Hirtelen, hűs megnyugvás

Patakként áramló, közösen folyó gondolatok
Egymás érintésében megadó lenyugvás
Helyreálló test és tartás

Olyan egymáshoz érkezés, ahol a testhez simulás
Váratlan megpuhulással jár
Ahol megérkezni emberi dolog

Ahol nem kell keménynek lennünk
Bár ha a szakmánkban azok vagyunk
Puhulhatunk és szórakozhatunk

Hálásak vagyunk, itt, jól tudjuk
És azon gondolkozunk, hogyan lehetnénk
Fenntarthatóak a meglévő karaktereinkkel



Ráadásnak haikuk

Aranyló lábszőrű lány, középkék bokakötélkével
Széles arc, szőke haj
Fiatal

Vagy idősebb nő nálam, az álmaimból
Elegánsan, fehér ruhában – talán orvos
Először merev, majd szeret és megpuhul

Ő az, Ő az, Ő legyen nekem
Levegősen, légiesen
Kölcsönös sorsszerűséggel

Egyszerűen menj

Szül

Ami most van, jobb.
Ki akar ezen a szaron átmenni?
Nehéz elindulnom.

(Indítsam meg a saját születésemet?)



Átlényegül átlátszó dobozom

Az egyedüllét oázissá lényegül át; feltöltődés, otthon, csupa kis könnyűség, amire gondolhatok – félelem és szomorúság helyett. És az együttlét is más ilyenkor, lehetséges. Egyedül, a háttérben mindig minden regenerálódik.

Elhagytak egykor, ott is hagytak, egyedül hagytak. Ekkor ijedtem meg, rettegtem meg, üresedtem ki. Az egyedüllét a feltöltődés, regeneráció terepe. Kreativitásom mindenhogy áramlik, sokféle szabadság van, még együttesen is lehetséges.



Ki választ jól?

Kígyósban, kígyósban, második a csakrám, ekkor élek igazán, ha nyitva van.
És tavaly nyáron nyitott volt – A-val – és vajon ma hogyan lehet átjárható?

Ezért növelem lenn a feszültségem, elengedem, kieresztem, vele az erőm,
Nyitottnak lenni, nyitva kéne lenni, szexelek, kakilok, izézek.

És ehhez társulnak a képek, hisz második csakra, második mátrix, harmadik,
Ki kell fejezni, képpel, késsel, nádi hegedűvel – érzem, ahogy működik a testem.

Elakad majd megmozdul, kiegyensúlyoz, az oxigén is átjár. Rajzolok,
Festek, teremtés – ténylegesen, a második csakrát szabadon kell hagynom.

Hasból kell nevetni – mind e nyugodt, szép családérzetre emlékeznem.
Működjön, második csakrám működjön, minden színem áramoljon, szabadon!
A képeket megköszönöm, és létre is hozom!
Végre is hajtom!
Szeretetben, közösségben vagyunk.

Szeretetre, szerencsére

Szeretetre és egészségre törekedjünk
Ne egy helyzetre
Ne egy formára, hanem egy érzetre, érzésre

Ha más érzelmi minőség, testi emlék érkezik, akkor arra
Tiszta kifejezésben, áramlóan
Megosztással, ha lehetséges

Alone in the hurt
Misplaced, adopted
Childlike trauma of my mother

Tartsuk észben, hogy ezek csak tapasztalatok
Gravitációs kutak bennünk
És mi szabadon szállhatunk

Áramolva választhatunk
E vonzásokkal bennünk táncolhatunk
Kifelé élhetünk, örülhetünk

Kunterbunt

A szabadság annyit tesz, hogy teljesség.
Azt jelenti, hogy az összes mozzanatban szabad vagyok.
Megcsinálom, sosem akasztom meg. Egyszer sem.
Be a testembe az elmémből, mindenhol szabad vagyok, és főleg idebenn.
Be a Tiedbe.
Nem lehet interruptot csinálni a szabadságban.
A testedből és szép testemből.
Nem lehet megszakítani az érintést, a simogatást.
Együtt vagyunk... együtt vagyunk.
Nagyon, nagyon szeretlek amikor hasból Veled nevetek.
Olyankor minden porcikám Hozzád dörgölőzik.
Szeretnek, ahogy vagyok. Semmit sem kell tennem.

Száznegyven fekvőtámasz

Ihletett időben megnyomni a kuplungot
Farkas eszik farkast
Nektárt a kolibri
Megfelelő pillanatban felengedni
Csak rátermetten öcsém

Külszíni fejtések
Belső erek mosnak alá
A fájdalom az élet része
Az életé
Érted, az életé

Ahol most nem vagy oda menjél
Fogalmad sincs mihez kezdjél
Csináld meg
Meglátod
Más lesz a világosság

Bolond lyukadból boldog a szél
Repülj, sétálj, arrébb menjél
Kússzál-másszál, csodálkozzál
Szép eszeddel, kusza hajjal
Örömödben emberhez érj

Kisbalázs

Kedves Kisbalázs,
Istenem, de szeretlek,
Ajjajjajj de szeretlek,
Mindig minden rendben lesz!

Az Univerzum szépen alakítja,
Nem tudod még hogyan,
Békés legyél, finom, gyengéd és sima,
Kedves kicsi Balázs.

Kedves Kisbalázs,
Csillagszemű Kis Balázska,
Puha talpú, nyíltszívű, mosolygós,
Nagyon szeretett Kis Balázska.

Elengedheted a megcsinálást,
Szeretnek,
Szerethetsz,
Mindig.

Istenem, légy szíves szeress velem

Tudjak aludni Istenem, és szabadjon lágy szeretetben aludnom. Szeretetben töltsem az egész napom és minden szerető mozdulatom. Szeressenek és értsenek, érintsenek meg. Értsenek meg, kérlek. Ne féltékenykedjenek. Szeressen a családom és emlékezzek rá milyen érzés ez. Legyen elég. Köszönöm. Ámen.

Velem

Itt vagyok énvelem,
akaraterő helyett tiszta vízióm van, 
képekből építkezem.
Bízom ebben a tiszta tudásban, egyedül, megy velem.
Szarban pácolt szeretet,
aranyfényes, aranyfüstű cselekvés, egyedül.

Átéltem az összes mátrixon
nagyon apró koromban,
megszülettem,
tudom milyen belemenni a kettesbe és a hármasba.
És itt vagyok,
kipukkasztom az összes kételyeket.

A végén csak a vak bizalom marad
és a szeretet,
amikor ez a test odaér,
amikor megindul az életerő,
ha engem választanak amilyen vagyok,
ha szeretnek.

A vakfoltomat belakom,
családomat könnyen megkapom,
örömömet közösen, veled együtt élem,
emberségem feléled,
szeretetem megnyugszik, növekszik,
életemet élem.

Esik a hó

Esik a hó-hó, szarik a ló-ló,
seggen csúszik az igazgató-tó,
kávé is van, makk is van,
slank is szép is a kis kan,
mozgás is van s örömök,

társak s játszós kölyökök,
könnyű szépség, szellőcske,
fényes, ékes életke,
attól ékes hogy mozog,
mindig öröm-irányba forog.

Mágus

Légy önmagad
Légy etikus
Légy morálisan helyes
Lágy
Férfias
Kedves
Szabad
És szexi

Egyszerre érezz
És gondolkozzál
Önzetlen
Jó hírt hozzál



Piszkos gondolatok
És angyali szív
Játékos legyél
Úgyis az vagy



Szelíd külső
Energikus belső
Kihívásod határozott cselekvés
Harmonikus áramlású belső vizekkel



Harag barátod megszelídül
Amint kifejezésre kerül
Határaid életet adnak
És békességet

Belső látomás

Látomás:

Tágas térben négyszögletesen rendezett falak, élők, így alszol el.

Megérzés, megérkezés és tánc:

A jó hír nagyobb, mint gondolnád, csak el kell hinned.
Édesanyád is e tér mögött van, e felület megett.
Itt minden rendben van, viszonyulásunk lehetetlen,
mert együttlét van, összebólintás és egyetértés.

Arcok vannak a falakban, alagút alakú panteon, látlak, látnak.
Száraz, szúrós szelet érzel az arcodon, köpeny van rajtad,
tágas, kopár, sima fennsíkok és völgyhajlatok –
ismerős, nem először állsz ebben a szélben, otthonos.

Az aikidómester oly módon mester, hogy aikidómestersége mögött áll.
Személyiségünk sík, e felületbe nyomjuk arcunkat, alakunkat,
levékonyodunk, megdermedünk és elveszítjük szabadságunkat.
Az aikidómester úgy mester, hogy e sík megetti mozgásszabadságban áll.

E mögé a sík mögé húzódhatsz szabadságra, levegőre,
érzékeled a határaidat, félholdszerűen a többiekét is,
összeér, nem különb a Tiédtől bensőséges terük.
Észreveszed, hogy ugyanaz vagy – szeretett és szerető.

Megfigyeled, hogy mindenki gyógyítani jön (Téged),
mindenki passzol, csak nem jön össze mindig a horizont –
minden nő az orvosod, partnered rendre felbukkan,
amint szabadon állsz kínjaidtól e fájdalomhorizont mögött.

Fájdalomtűrésed nő, enyhe hártyaként szabad vagy körötte,
vastagszik, már nem beszélsz, érzed, aikidózol helyette,
nősz, a félholdak összeérnek, hol kezdődsz Te és hol Ő,
elengeded az egészet, a kegyelem szintén, közhelyesen, növekszik.

Compass

What have I learned in 44 years?

Welcome people who are open and trustful to you.
Welcome people who enable or lift you.
People may leave.
You may leave.
Appreciate beauty in whatever form.
Choose equilibrium, express yourself safely and find refuge in who you are.
Initiate.
Interconnectedness is around.
Radiate a bit to the outside.
Take care, be gentle.
Remember that you are loved.
Simplicity is king.

Ölelés

Szombat, szombat, szombat,
ekkor is, akkor is szombat,
így is, úgy is szombat,
mindenképpen szombat!

Bármilyen a tartalom,
bármi is az érzelem,
a szombat bizony szombat,
a mozgásszabadság szabadság!

Élj hát vele,
kezdeményezz,
buzogjon a véred,
nyugodjon, kerekedjen az élet!

Észrevételek reggelire

◯ Vannak vágyaim és ezek inkább emberek, csúcs-kapcsolatok, biztonságos, nyugodt élőhelyek.

Invitálok, néha inicializálok
Olyan kérdésekben főleg, amiket könnyen komázok
Emberekkel pedig csínján bánok

◯ Az aikidómester a személyisége fátylán innen és túl is él, nem csak benn, kifelé is mozog.

◯ Szeretem a kiegyensúlyozottságot. Elégedett alapállást. Humort.

◯ A vágyaim, gondolataim, érzelmeim, érdeklődéseim világa időszakos.
Miként személyiségünknek, felépítésemnek is ezen vagy azon területén élek zömében. Nem egyszerre mindegyiken.

◯ Szerelmesen kettőnél több az egy és egy, két és fél. Hasunk tápláló dómja, kreatív az egészségünk.

◯ Szexuális gyakorlatomban az árnyékunk és potenciálunk határát járom. Önismereti játék, felszabadít, időnként. Járjuk! Tudjunk róla! Fényesen, teljesen árnyékozzunk! Ismerjük meg jól egymást, s magunkat, láthatóan. Ez az egyetlen terület, amin szívesen derítek fel. Szexualitásunk egyedi, mint az ujjlenyomatunk. Folyékony legyen a kommunikációnk.

Sun-kissed boy

You may land on my shoulders, butterflies, sit all over my skin
Time by time
You pull me back into this blue flow, grey interconnectedness
Variable focal lengths and steady love
Of a world I cannot help caring for
A world I sometimes forget

Kaki-bajusz

(Explicit)

Világít a Sarkcsillag
És tiszta északi fénye átmossa a szívünket

Világít a Hold íve
Átjár és biztosan körülölel

Meleg jósággal tölti meg a Nap
Sokat látott, hűséges szívünket

Egyedül vagyunk, szomorúan
Vad lehetőségeink hűvös tengerében

Szelídségre vágyunk és jó cselekményre
Jelenlétre – kimerült depressziónk után

Megbecsülést, vigasztalást, biztos megélhetést
Jó minőségű, kölcsönös, szerető támogatást

Színeket, szivárványt
Listák helyett

Nyíltságot, nem visszafogottságot
Ha úgy hozza a kedv bátor fenékbe nyúlást

Mindig segít a kölcsönös anális szex
Minél koszosabb, annál szebb

Közös gyökérkeresés
Kielégülő megszületés

Segít a közös mosoly, közös remény
Sötétség határán legélesebb a fény

Érzelmi, testi és észtalálkozás
Élvezet, élménymegosztás, gyarapodás

Alagúton át mosoly a fénybe

Automatikus könnyű mosoly
ha valaki szeret, keres,
kérdez,
vonzó,
nem siettet.

Mágikus

AC motor, DC motor
Mindenféle mitir-motor

Mágikus gyermek
És egyaránt mágikus felnőtt
Azt hiszem a mágikus képzelet csak azt jelenti
Minden rendben
Ellazulhatok, és itt lehetek békében, szép csendben
Ezt teremtem, szeretetben
Innen kalandozhatok, kalandozhatunk, ezzel a szemlélettel
Mások is ezt szeretik együtt velem
Minden rendben

Lazuljunk el együtt, szeretetben
Nyugodjunk meg együtt
Békességben
Minden rendben

Az Atya, a Fiú és Szentlélek Istennek nevében
Mária is rendben

Válság

Egyensúlyozom tudatalattim szárnyaival
Lila fényű testtel, két nőalak között
Egyikük balra húz, a másik jobbra dől
Én a centrumban – s a baloldalival mennék

Az ő combját fogom meg
Valami mégis a jobboldalihoz tol
Mi az, és mi lesz a baloldalival
Ezzel a nővel s velem

Mi ez a nehézkedés jobbra
Mi láncol belém csáklyát
Kérlek szépen, könnyűséget
Nem pedig efféle merevséget

Tudatalattim feszült régiójának kiengedését
E teremtettség megszűnését
Színesedését, gazdagodását
Egyszerű, válságmentes valóságot

Birtokolom mindkét oldalt
Mindkét variációt
Menedéket Teveled találok
A balomon

Ténylegesen nem számít más
Mint hogy szeressenek
És szeressek
Mindketten, mindörökké

Karácsony

Két és fél több, mint egy és egy
Barátok és család
Feltétel nélküli szeretet
Mindegyik támogathat
Boldog és teljes élet

Félelemből nyugalom
Káoszból rend
Semmi sem végleges
Minden javítható
Haladhatsz és pihenhetsz

Nagyon egyszerűen

Mi ilyenek vagyunk
Megvan a jobb részünk és a balunk
Nyíltak vagyunk
És szeretünk, szeretkezünk

Spirituálisan elfogadunk
Kíváncsiak vagyunk egymásra
Felismerünk
Érzékien szeretünk

Valahogy addig nincsen nyugalom
Amíg ez a részünk meg nem fogan
Szárba nem szökken
Ki nem virágzik

Felajánljuk az ajkunkat
Melltartó alatt a mellünket
Odaigazodom és hozzád érintem a bőrömet
Mert ilyenek vagyunk

Közben egyszerre húzódom balra és jobbra
Balra simulok
Jobbra tartozom, Ti is viszonyultok
Hogyan lehetek hálás és nyílt itt és most?

Búcsú

Van, aki nem búcsúzik, és elmegy
Van, aki elbúcsúzik, és megy
Van, aki elbúcsúzik, és marad
Van, aki nem búcsúzik, és marad

Búcsúzhatunk
És újra nézhetünk, élhetünk, tehetünk
A világban vagyunk
És a világ bennünk

Három Téma

Lakás
Munka
Család

Lakásban változás, összerendeződés, biztonságosabbá válás. Biztos legyen.
Munkában flexibilitás – azt dolgozni, amiben jó vagyok, amit szeretek, ami értékes másoknak és amit jól megfizetnek.
Családban azt a családot építeni, amelyben összetartás van, neurológiai megnyugvás. Nyitottság. Békés nyitás.
Pszichológiailag is tartalmas, alapvető rétegeket is érintő, tabumentes, érzéki szexet.

Édesanyámmal álmodtam, azt, hogy nem tudom elengedni, nem állok készen – mondtam –, de el kell. Ez a gyász. Közben a köldökömből lefetyelt, vizet. Köldök, víz, az összetartozás és gyógyulás jele.

Egyre jobban készen állunk.

Szent igaz

Tüdőmben óriási szárnyak és
lebernyegek csapkodnak,
feketén fújnak,
szürke füstöt hajtanak,
elesnek, felkelnek,
óriási üres, nyers területre mutatnak.

Fekete színben,
színes köntösben,
hasamban megnyugszanak;
ellazulásunk és elterülésünk
csodaváró terében
űznek, pihentetnek, hajtanak.

Az érzelmek szabadon kiáramolnak,
az elvárások fogást nem találnak,
nem az van, amit szeretnék
sosem,
mégis megenyhül, ellágyul és elterül
e teljes élet itt, most.

Szőke bizalom

"Mindent próbálj meg! Élj :)" – Sz. K.

Mindig valamilyen szép, lágy belső nőhöz jutok amikor megnyugszom.
Legyen akár szőke, bézs-fehér, réteges és finom,
vagy könnyű és tapasztalt, maga felé utazó.

Bizalom.

Amikor belül eső hull, akkor kellemes a külső zápor is.
Hasonló hasonlót vonz.
Belső-külső nedvesség.

Visszaemlékszem szabad szőkeségemre,
a hajamra és puha rétegeimre,
visszakapom.

Ami belül megvan, azt vonzzuk kívül is, és az ellenkezőjét.
Ha a belső fél, a gondolat bezár,
akkor segít igazán a kíváncsiság.

Egyszerre több rétegem élhetem,
tüzes vágy, kitárulkozás, érzéki mocsár,
és lágyan hófehér szirom szélén éneklő kismadár.

Ragadozó aki csak ételért öl,
körforgásért, és a kreativitás,
barna férfi, szőke lány.

Lassan, biztonságosan

Carbon Based Lifeforms | Sync24 - Mix Collection (Pt.1&2)

Akármit is teszek, azt a családom körében szeretném tenni.
Olyan családot szeretnék, ahol lehet.
Mindent, még a fétisek gyakorlatát is a partneremmel vagy a partnerem tudtával szeretném. Ez egyfajta földi paradicsom.

A hétköznapi, mindennapi életemet is – azt szeretném, ha szeretnének amíg a hobbijaimat, feladatomat csinálom. Ez egyfajta földi paradicsom.
Közben ő is az ővét. Én is szeretem őt közben.
Egyszerű támogatás.

André De Shields:

Olyan emberek közt szeretnék élni, akik szeme felcsillan, ha meglátnak.
A lassú és biztos haladás a leggyorsabb az úti célom felé.
A lelkem szavára folyamatosan hallgatok, elfogadom amit kíván tőlem, a számomra. Ekkor nem hagy el a lélek egy még nagyobb szeretetért.
Egyik hegy csúcsa a következő kezdete. Folyamatosan mássz!

Sartre:

"Ha magányosnak érzed magad egyedül, akkor rossz társaságban vagy."

Olyan közös érzelmi, fizikai, gondolati környezet megteremtésén munkálkodom, amilyenben én is élni szeretnék. Eszközöm az önismeret és a döntési szabadság. Kölcsönös ez?
Gyakrabban nézek az ő szemével.
Remélhetőleg ő is az enyémmel. Egyfajta földi paradicsom.

Legénykor vége. A korok csupán irányok. Van ilyen és olyan is.

Feldmár András:

"Az igazi trükk az az, hogy még az elkerülhetetlen szenvedést is élvezzem, ha túl tudok lépni azon, hogy akaratos legyek. Mert ki vagyok én – gondoltam egyszer, hogy amíg lélegzem, amíg levegő megy be az orromon és ki az orromon – hogy válogassak az élményeim között? Hogy ilyen élményeket akarok, olyan élményeket nem akarok. Még ha olyan élmények jönnek is, amiről a Buddha beszél, hogy nem lehet elkerülni a betegséget, az öregedést – hát itt vagyok benne, az öregedés kellős közepében, nem kerülöm el – miért ne legyek hálás azért, mert még mindig tudok lélegezni?" (#12 olvasmány)

(Címlapfotó: André de Shields at a press event for Death of a Salesman in 2022.
Philip Romano munkája, licenc: CC BY 4.0 DEED.)

Autentikussági fesztivál

ez az álom az intimitásról szól
ha úgy tetszik találkozásokról
a jól táplált belső térről
és a bátorságról

ez a tánc az intimitásról szól
nem férfi vagy női részre osztott félszabadságokról
felezésről, hanem az egységes emberről
akivé kifelé is válni szaladunk

ismerjük meg minden oldalunk
hangsúlyozzuk amit akarunk
olyan emberek közt, társakkal, akik ezt várják
akik szívesen érintik az összes pólusu(n)k

közös, egységes bizalommal és biztonságban
a világ belső természetét illetően
belső gyógyító erőnkbe vetett hitünkkel
és a természetes jóba, fázisokba

legszívesebben narancssárga harisnyával viselnék kiltet, szoknyát
szép fekete inggel
máskor táncolnék veled, meg veled, és veled
úgy, hogy végigsimítom lapos, hegyes csücskű melled amikor akarod

máskor visszahúzódnék, aztán kinyúlnál felém
megkérdeznél és csodálkozásunkra megértenéd amit mondok
és én is téged
mert nem az én békém a fontos, hanem a béke, bárhogy

a szent kapcsolat egyszerű
egyszerűségében szent
nyitott a kapcsolat
nyílt a társadalom

magunk megmutatása befeszülés nélkül
béke az elfogadásban
öröm az együttlétben
öröm a tapasztalatok, önmagunk, egymás őszinte befogadásban

Most

Legkedvesebb édes, drága kincsem, angyalom
Meztelenkedj, élvezd
És tegyél mindenki véleményére

Számodra normális életet élj, összetartozással
Napi szabadságban
Lojális intimitásban élj

Mozogj, egyél
Barátkozzál értelmes emberekkel, ismerkedj érdekes csajokkal
Térj haza és élvezd e támogatást

Vágyakozóból
Cselekvőbe válts
Baszod

(Fotók: 1, 2, "Janella models a Wicked Temptations cage halter top over nipple barbells.", "Hudson River, New York. Age 23.", Fantasmo and Edge Interactive Publishing Inc., licenc: CC BY-SA 4.0 DEED.)

Azkomgec

Kismet, fate, destiny. Kiszmet, a kikerülhetetlen és elháríthatatlan végzet a mohamedán hit szerint. (Arcanum)

Jó látni téged, és jó látni engem.
Olyan egyszerű az utazás.

1. Jól lenni, nem beadni a derekunkat a lefelé tartó spirálnak, elasztikus felületekkel élni.
Olyan belső rugalmas áramlást elérni, amely meghagyja az erőnket. Erőnk teljében lenni. Ez azt jelenti, hogy erős részünkkel rendelkezni, végig. Viharok, hullámok, benyomások jönnek és mennek, és mi maradunk. A sors világítótoronyként világít.

2. Valami vagy fekete, vagy fehér. Választani azt, amelyik felé valóban húz a szív, és nem azt, amelyik más.

3. Álmodom mostanában, eredetiségről látványosan, és kapcsolatokról mélyről előpatakzóan. A kapcsolat egyszerű, a legközelebbi emberekkel lehető legjobb összeköttetésben szeretnék lenni, hogy láthassák mit csinálok, milyen vagyok, én is őket. Az eredetiség pedig kitölteni mindazt, amilyen vagyok, ők is. Belülről kilakni.

4. Morpheus választása nem az, hogy látok-e vagy sem, hanem az, hogy mindent látok-e. Morpheus választása bináris, fekete vagy fehér. Olyan erős a ’biasz’ a fehér felé, hogy a feketét, a vöröset véráldozattal, vérségi áldozat árán választhatjuk csak – gondoljuk. És egyszerre szeretnénk megtenni ezt az áldozatot és egyszerre szeretnénk a vérkapcsolatot. Motivációnk a köldökzsinóron keresztül, apánk vigyázó kezén keresztül húz, hogy lássák, ez vagyok én, ilyen is vagyok én teljességemben, Vénusz virágszirmán, katonaruhában, vastag szemüvegkerettel.

5. A világba kifelé megélni szeretnénk – én legalábbis –, amilyenek vagyunk, vérségi kapcsolat először, majd partneren, világon, társadalmon, barátokon, közeli kapcsolatokon keresztül másodszor megmutatni magam, kényelmesen lenni. Morpheus bináris választásának mindkét felét megmutatni. Bennem van. Bináris választás a férfi és a nő. Életem ez a választást, amely unió. Amikor unió, akkor gyógyul, egészül, gyöngysorul hozzánk a jobbunk vagy balunk, az egész oldalunk.

6. Kék, lila és zöld harisnya, szoknya; kés, fixpengés, robusztus, elfes; fényképező szép presetekkel, megfelelő objektívekkel – kapcsolat világaink között –; hátizsák, fényesen lila vagy sátorvászonból piros; modern, kis tizennégy inches laptop, szintén korszellem előtt járó, szénszálas fekete. Ezek az alapok, aztán apróságok, pink egér, fekete töltő, színes kábelek, biztonságot sugároznak és finomságot. Fémpalackban víz. Tágas teraszt is szeretnék és tágas belső teret. Tágas, nyugodt, összekötött biztonságot, tágas, végtelen világot, biztos láthatóságot.

7. A biztonság belőlem jön, valódiságomból. Abból, hogy egyre inkább a bőrömbe megyek és kisugárzom.

Modern Mary Poppins

Az egyik archetípusom
az egyik karakterem
és a szoknyája alá bújó selymes szél
szőkésbarna borostát simít az ánusza peremén

Neccharisnyát
lilát, bíborat és kéket
békazöldet visel
bugyija a fenekébe vág 

Szeméremajka duzzadt
vagy éppen telt heréinek bő zacskója
bőre puha és simán fiatalos
akárcsak az orca

Kis kalapja van
nőies a sálja
férfiszerű keskeny szája
határozott kiállása

Valahogy a mályvaszín
és a halvány rózsaszín a mániája
hacsak nem katonásan merev
akkor lágy, mint vulva-rózsán a lehelet

Nem térhetünk ki a mellkasa elől sem
melynek két délceg kis pöcke áll
elasztikus dombocskái alig észrevehetők
és megremeg, mint gazdáját érintő szerető ujjbegyek

Céllal érkezik, nyugatról, szeretetországból
rendet hoz ereje teljében
struktúrát és tartást csepegtet
nektárként szájadba szájából

Bátorságot
magától értetődő fiatalságot
soha el nem fojtott eredetiséget
szabad ártatlanságot és színpompás, lágy erőt

Lovaglópálcával, kecses cipővel
esernyővel operál
esőtől nem fél, angolos rendet vág
szivárványra és gyönyörű illatú záporra talál

Szeretek, együtt, amikor tudom ki vagyok

Visszatérés édesanyám tiszta méhébe
ahol tudhatom végre ki vagyok
téglalapokba fagytak az indulatok
téli álmot alszik az aggodalom, jégbe fagyott

Azért vagyok itt, mert lehetséges, létezik
létezem én is
itthon ez itt, az út, e séta, e táj – keretek
figyelmed kérem, meglelem hétköznapi összetevőim

Türelmes játékosságba vált az önkifejezésem
nyers színű, rózsaszín harisnyámat viccesen húzom
kiltemet meglebbenti a tánc
könnyű baráti bálba hordom

Szükséges a hátország, és perspektívaváltás
önmagam tudásával egy időben, e kettő együtt
kell az inspiráció a felnőtt játékra, nevetés
szabad mozgás, biztonság és szeretés

Tihanyi csendélet

Csendből induló
Csendbe érkező kis virágoskert az élet
Ágas-bogas, kukacos, madaras
Édesanyám gyönyörűen tart meg
Egyedül
Egyedül
Áldott kezeivel körbevesz
Füleivel meghallgat
Egyedül
Egyedül
Tekintetével végigkövet
Mindig minden rendben lesz
Mindig
Mindig
A természet érintésével sétálok
Leheletével, mozgásával élek
Mindig
Mindig
Öröm, bassza meg
Összekötötten
Élek
Élek
Keresem a szívet
Szívet
Igénylem a szívet
Élő szívet, szüntelen

Spriccel

(Explicit)

Úr isten
Kedves isten
Járni ezt a szűk kis ösvényt
Vágyakozás és
Szívünk vágyának tárgya között
Bátor erdőkben
Az idegvégződéseink közti rezgésben
Tiszta geci
Amely benn marad ~ tantrikusan
És néha spriccel

Fluid personae

I have a receptive persona, soft and gentle, feminine
Waiting for invitations to come in
And moving along accordingly

And a powerful masculine living within, more of a man
With strength and a growing elasticity of my own
Of oaks and elms

Hála (2)

Semmim sem fáj
Mindenem megvan
Van szívhangom
Tudok lélegezni
És ha mégis fáj, kibírom

A legboldogabb dolog kinyílni
És tudni, teljesen kapcsolódunk, befelé
Rég voltunk ilyen nyitottak, nyersek
A mantrák szólnak hozzánk és a tánc
Közepes szemcseméretű érzékelés

Csak a mosoly érdekel
Az idefigyelés
Idefigyelés és tapintat
Érzékenységed kivirágzása
És az enyém

Veled teljes a kép
Sosem volt másként
Befelé széles e perspektíva
Kifelé folynak a patakok
És csörgedezik a megismerés

Szeret (2)

Tevőlegesen idefigyel
Én is Rá
Van rendezett egzisztenciája
Van
És szelíden szabályozottak az érzelmei
Tanulom
Humoros
Van
Mosolyog
Én is Rá
Kedveli a férfi és női oldalamat is
És én is az Övét
Ő a kedvenc nőm
És én a kedvenc férfija
Szereti kifejezni magát
Alap
Szeret játszani, vagy olvasni, kikapcsolódva hazaérni
Naná, nagyon fontos
Együtt értékeljük az élet apró örömeit
Szeretünk együtt vigyázni egymásra
Eljátsszuk az együttérzés és odafigyelés táncát
És élvezzük, amint finoman csiklandoz belül

Elképesztően fantáziadúsan szex-játszunk
Mondanom sem kell
Tág határokkal
Egymást támogatva

Többek vagyunk mint egy meg egy
Két és félbe tartó egészek vagyunk

Istenem, a magam módján tudom csinálni
Hiánytrauma irányból

Húzd meg, ereszd meg
De simán túléljük, ha tudjuk egymásról miként működünk

Te milyen vagy?
Mi esik jól?

Holotropic routing prayer / Holotrop irányválasztó ima

(A címlapkép Papp Norbert munkája, "Család".)

Holotropic routing prayer

Let me walk my flavour of the path of J. F.
Let me work until the edge of my capacity.
Let me dive deep in this work, and be present.
Let me be humane.
Let me be useful.
Let me be real.
Because help is allowed, and sometimes welcome,
togetherness is possible here.
A gentle road of fire,
a soothing road into wholeness.


Holotrop irányválasztó ima

Hadd járjam J. F. útjának sajátságos változatát.
Hadd dolgozzam a teljesítőképességem határáig.
Hadd merüljek el mélyen ebben a munkában, és legyek jelen.
Hadd legyek emberséges.
Hadd legyek hasznos.
Hadd legyek valódi.
Mert a segítség megengedett, és néha szívesen látott,
az együttlét pedig lehetséges itt.
A tűz szelíd útja,
megnyugtató ösvény a teljességbe.


"A jégmadár mindig párban jár." – P. N.

Ánusztáró

Egy ilyen icipici lyuk, az ánusz,
és mégis mekkora kataklizmát képes okozni a világomban,
ha egy vékony nőn van,
és egy pár lapos, pici mell,
és szabad szellem.

Ki tudja kinek a szelleme szabad valóban,
ki áll mögöttünk,
ha még nem meditáltunk nyolc vagy tíz évet zazenben.

Segíts,
talán elő tudom idézni most e szabadságot,
a szentek világos, tiszta, tejfehér nyugalmát,
mellkasom területén, szívem finom izmaiban,
zöld aurával, bíbor izzószállal.

(Alsó fotó: Streetart picture from the Soto-Zen-monk Jens Shoshin Jansen of the Zen master Taisen Deshimaru.. Marko Kafé munkája, licenc: CC BY-SA 4.0 DEED.)

Elenged

El tudom engedni az árvaház lámpáját,
és az árvaház gyertyájának fénye elenged-e engem?
Ki tudja, világít az ég,
puhán rendezett, sugárzó, színes, sima minden.

Perpetuális ártatlanság

Barátságos és régi típusú, családias valóság,
Ahol az egyetlen hajtóerő a kíváncsiság,
És ilyen módon miénk a világ.

Kerek a világ,
És kerek benne minden férfi és nő,
Perpetuális ártatlanság, alapvető szeretet.

Sötétlő, vállunkra nehezedő fellegek,
Maguknak láttatják a teret,
Halott szavakkal üresítik a képzeletet.

Én közben nem feszengek,
Ha kell egészen kivárok,
Újrakezdek minden pillanatot és megelevenedek.

Azokat a gondolatokat táplálom,
Érzem az összes finom érzelmeket,
Amelyek előre visznek, rajtuk keresztül teljes lehetek.

És visszakaphatom a teremet,
Először biztonságosan kívül érzékelem,
Majd magamban tudok mindent, téged, engem, a fellegeket.

Összeérő határok

Lucifer a tagadás androgün istene.

Ki a határátlépés androgün istene? Azé a fajtáé, amire senki se kért felhatalmazást, önmagunkat öltöztettük hatalomruhába, csúszós fajtába.
Kinyúltunk önmagunkon, összemaszatoltuk magunkat a másikkal és a másikat velünk, összeértünk, jó nagy felületen, kicsit összezavartuk a formánkat, majd visszahúzódtunk. Közben szerettünk. Ezért mentünk.
Kezdem azt hinni (mert tudni nem tudok semmit), hogy ez egy modell, vagy inkább makett ahelyett, ami egy találkozás lehet.

Egy találkozás helyesen piknik egy egyszerre virágzó és termő, napos ligetben. A ligetnek van ajtaja, van kútja, a kútnak kávája. A káván fehér és vörös rózsák illatoznak. A ligetben lehet szarni, és akkor azt valakinek el kell takarítani, vagy körül lehet nézni, és ráérezni mi van, milyenek az adottságai és adottságaink. Ez a liget az igazlátás, igazmutatás ligetje. A kútnak mélysége van és alá lehet szállni, ott lesz egy kapu, a kapun túl ki tudja milyen világ. Onnan vissza lehet jönni, az egészet lehet látni. Ha beengednek a ligetbe, a kútba, és vissza.

A kulcs az igazmondás. Ha hazudunk – önmagunknak és másnak –, akkor nem ebbe a ligetbe jutunk, hanem papírmasé másába, párhuzamosba, ahol aztán lehet szarni és egyből van papír is. Ki szeretne így élni? Miért jobb papírhoz dörgölőzni, mint igazán élő finomsághoz?

A valódi liget idilli, de vad. Bármit lehet, ha beleegyeznek. Igazmondás és beleegyezés, vagy visszautasítás. Vissza-utasít: másik utat keress. Nem rólad szól, a közös koordináta-rendszer ösvényeinek hálózatáról szól. Minden út Rómába vezet. Azon mész, amelyiken útépítés van vagy tömegbaleset, vagy keresel egy másikat? Az utak szétfoszlanak, teremnek, gondolhatod, az is egy út. Eközben véglegesen szeretnek. Az ismeretlen szobák, vakfoltok, új utak akkor nyílnak, amikor a fenti, szép rend van. Kettőből valami új, egy harmadik áramlik elő.

Érdekel

❤️ Keresnek, érdeklődnek irántam, szeretnek –
olyan szép az élet, amilyen csak lehet.
Részvétel és kölcsönös érdeklődés,
új és új születik a kérdéseinkből,
válaszainkból, a személyiségünkből.
Fantáziáinkból és tetteinkből csodálatos terek nyílnak,
örülünk, érdeklődünk, patakokban vonzódunk!

Létezés, profanitás nélkül

Végtelenül nemmocsaras létezés
Praktikusan, profanitás nélkül
Nem emlékekből élni
Hanem újakat csinálni
Ahogy Vályi Pista mondja


Azt tapasztalom ma, hogy mennyire jó jól lenni. Nem betegen, voltak értékes beszélgetéseim, kontaktus a napokban, rend van körülöttem, tavasz, tér, véget ért egyszer a halál processz – fel lehet lélegezni. Csak processzekben vagyunk és igényekben – nem agyas igényekben, hanem táplálókban. És azt is realizálom, újra, hogy mennyire fontos: szeressenek amikor akut rosszul vagyunk, akár csak percekre, odaadóan, aztán a szervezetünk meg önszeretetünk rendezi magát remélhetőleg. (Krónikusan is persze, de azt remélem nem sűrűn kell megtapasztalni.)

Kommunikáció 

Fürdés a kommunikáció patakjában
Nem felém folyik, hanem folyik elfelé, és beleugrunk
Egy döntés, hogy megmártózunk
Ez a patak nagyobb nálunk, az élet egy iránya
Ötödik csakra
Használd, hogy egész legyél, eddzél
Hasznodra válik, összeköttetésben leszel
Az élet egyik lejtős áramlása
Kikönnyítő energia
Mely nagyobb nálunk

Nem a karakterünkről szól
Nem a láthatóságról szól
A közös fürdésről szól

Nem nulla szummájú játék
Életszélességű

Jó ember 2.0

♡♡

Jó ember vagyok
Mélységemben
Ennél többet nem tehetek

Amim van megosztom Veled meg Veletek
Határokkal
És egy részét határtalanul

Valami közös nagyobbért dolgozunk
Hiszünk, teszünk
Azért pihenünk

♡♡

Sensation of separation, a personal truth

This is a chronicle of a COEX-based process unfolding in the span of a few days, that of separation and exclusion. The container of this unfolding was my ever-widening capacity to hold these processes, surrender to them and allow them without resistance – and my lovely family and friends, whose outgoing, kind, wise and heartfelt attention helped me a lot holding it, understanding it, and coping with the pain.

Also big props to my ever-loving partner, R, with whom all this learning could be triggered, held in place and experienced for a proper while in such a manner that it was workable. (Even though love and its stopping was a critical part to trigger the story for me.)

There is always a surprise in these stories, that the well-known, unbearable, recurring experience can open further and there can actually be an opening and positive twist which reorganizes life and the story itself.
The unfolding is always different from what was imagined before, it is usually not in the surface story-land where the event was triggered, and creates a very healthy distance with the adventure.

There is usually a connection with something earlier, a strong heartfelt feeling of what happened long before, maybe several times in a succession before – and the full experiencing of said just emotion and the just expression of it, in front of a witness.

This is change.



A few notes along the road, in a reverse chronological order. These are glimpses to show the stages of the road, not the whole story.



Az számít, hogy mit csinálok, mire vagyok képes, mit hozok létre.



III.

The Devil
Strength
The Star

My mother was very unjust with me.
She was unjust and put me into impossible situations, that I tried to solve.
Love and connection was withdrawn from me and I struggled to get it back.

I love to love and be loved at home. Maybe it is just simple and good for me to be with a likeable companion who also loves that. Not exclusively that, but it is the tendency for me lately.



II.

(To M.) These certainly resonate a lot with me. Wonderful poems.
It is hard not to compare, to just do as you said in the verses. Not to put things into perspective – a perspective which itself is the painful part. A perspective of imagined lives. And I also wrote a text in Hungarian, it is about… let me check, it was before my nap. About the possibility of stopped love – that is something I surely am afraid of, that coming from a woman love stops. I can remember occurrences when my mother stopped loving me, seemingly at least, when I got a bad grade, was late for a lunch that was important for her, etc., all these times not meeting her expectation of me, then a courtship for love for half a day started, until I somehow got it back. Whenever I did something wrong love was withheld from me I guess. Please do not imagine a horrid hell-scape, it was not like that, it was just a withdrawal of kindness, attention, love, caring, inclusion. I was not included. Sometimes that lasted for a longer while. So a break-up is something similar, visiting a different, far-away town can be something similar, etc., etc. The perceived emotional volatility of another person, of my female partner is a reason to pull myself out, to be safe, to a place where love does not stop, then love stops, because I pulled out too much.

I had an excellent conversation with E, understood a lot. The unjust, I could feel the unjust of it all, the kid from whom the mother withdraws love. This is basically it, this hits on separation again. Maybe earlier COEXs as well, but this reflects most in this case. This realization eases something in me, I feel more independent of the prevailing story now.



I.

Egyensúlyos partnerkapcsolat

(Álmokba befelé vagy onnan kifelé írtam.)

Azt nehéz elfogadni – nekem –, hogy a szeretet véget érhet, a női szeretet.
Ez bűntudattal párosulhat bennem, mert azt mondták nem tettem meg az eleget.
És ezert elvesztettem.
Bármit megtennék érte.
Ha ő, egy attraktív, vagy már jól szeretett nő elkezd szeretni, akkor mennék.
Szeretetben, amikor jól vagyok – és itt jön a szeretetnyelv, tehát amikor beszélik az enyémet –, hamar mennék.
Majd a saját beírt, önkibontó programjaim mentén nyílnék, felfedeznék ilyenkor.
Figyelnem kell arra, hogy kivel megyek, és arra is, hogy ez az önkibontás ne menjen a kapcsolat rovására ekkor.
Amit meg tudok tenni a kapcsolatért, azt szeretném megtenni.
Introvertáltan biztonság a vágyam? Akkor legyen saját becsukható szobám közös létben, közösen, nem pedig elszeparált életem. A kettőnk része pedig együtt kialakított legyen. Ha lehet.
Odafigyelés a másikra, a jóllétére, a közös egyensúlyra, ő is az enyémre.
Magunk mellé helyezzük egymást és a kapcsolat szépségét, amely a mi jóllétünk egymással, benne.
Inkább a gyermekemre figyelni, mint magamra.
Addig is a belső gyermekre.



A történet – mint mindig –, megy tovább és tovább és távolabb, és tovább. Szíveljük meg. Most is ♡



Mi működött közben?

Ez: Kisbalázs
És ez: Jó ember 2.0

Ez az álmom

Nyugalmat, stabilitást, mély megértést hozol az életembe,
az egyszerű, hétköznapi örömök kedves, teljes megélését.
Az a tudat, hogy vagy/unk megnyugtat; és örömteli a társunkat
gondolattal, üzenettel, gesztussal, kérdéssel ideidézni.
És ez kölcsönös, istenem! Isteni kegyelem.
Földi szerelem – már nem a pillangós, hanem utána.

Cserébe eldöntöttem – ilyen is van –, én is adok magamból,
olyat, amit nehéz feladnom – egy szeletet az édes,
vihartalan magányomból, álmomból, egészséges és jól működő
kiegyensúlyozottságomból – valami újabb, nagyobb egységért.
Ahol egy meg egy egyenesen három, nem is két és fél,
egy olyan közös mezőért, amin Te vagy és Én és Még.

Névjegyek

Másfajta flowban vagyok most, kreativitás, közösség, nyílás, bőr, közelség, szépség, szeretet, alázat, szeretet, szeretet.

Valahogy nagyon finoman szeretném ezt a flowt adagolni. Bátran de finoman, fokozatosan.

És nem ér véget Ibizán. Szintén tetszik, hogy lesz munka is ott, tennivaló.

A közösség fokozatos élvezetén, az emberi kontaktus visszafogás nélküli élvezetén, tiszteletén, szeretetén, egységén gondolkodom.

Szeretem a saját tiszta, önálló, egyre táguló terem, és szeretem a végtelen tereket együtt.

Szeretem az esendőséget. Szeretem a szépséget. Szeretem a vadságot, a bujaságot.

Szeretem a finomságomat, s másét.

Rendeltem és terveztem magamnak egy névjegykártyát. Business card, ez a business-em, integratív költészet. Testmunka, életszépítés, lelki találkozás, tisztelet. Egység. Ez a munkám. És létrehozni, kreativitás. Szoftvert, verset, közösséget, békét, saját teret.

Szóval csodák csodája, lesz névjegykártyám. Másodszor életemben. Tudod, először Édesanyámtól kaptam. Titokban, de tudtam mire készül, megkérdezte, hogy mi az emailcímem, mi a pozícióm a cégnél. És készíttette nekem, tokkal. Nem mertem megmondani neki a valódi emailcímemet, csak egy tartalékot, mert attól féltem, hogy elektronikus csatornán bántana lelkileg. Nagyon szeretem, nagyon szerettem, nagyon szeretni fogom. Féltem, féltünk, ő is, én is. Elmúlt. Nagyon szeretem, nagyon örültem a névjegykártyáknak így is, még ha nem is használtam. Ezeket az újakat fogom. És előkeresem a névjegykártyatartóm. Nagyon-nagyon szeretem Édesanyámat. Tiszta szívből. Megtanultam maradni általa, mert először nem tudtam megmaradni, és most tanulom, hogy nem minden veszélyes ami annak látszik. Nagyon sokat fejlődtünk. Mindketten. Szeretet, szeretet, szeretet. Fényes, égő Napkorong.

Szóval, éljen, névjegykártyám lesz hamarosan! És így be tudok mutatkozni annak, aki tetszik, akivel valamit megmozdítunk egymásban, és megmutathatom magam. Szeretem megmutatni magam, amikor tudom. Amikor biztonságos. Azt is hagyni fogom, hogy megtaláljanak, a névjegyekkel.