Együtt szeretek
Azt választom, hogy több vagyok, mint amit a szem lát.
Azt választom, hogy a kapcsolatok, amikről azt gondoljuk valósak, tényleg léteznek.
Bízom abban, hogy amink van, az van, és az idő nem lineáris.
Bízom benne, hogy szerethetek másokat, mindenkit, mindent a maga idejében.
Bízom a kereteinkben, és hogy a korlátaink is a játék részei.
Nagyon szeretnék szeretni, egyes emberekkel szeretni, szeretkezni egy-egy ölelésben, nyíltságban, időtlenül.
Szeretném, ha közvetlenül beismernénk, kommunikálni tudnánk miként érzünk.
Szeretném, ha belehelyeznénk ezt időbe és térbe, ebbe az életbe.
Bízunk láthatatlan radarunkban.
Élünk egymással.
A darabjainkat keressük. Egy-egy találkozásban mellkasunk nagy kockáját leljük meg, és el szeretnénk helyezni. Birtoklásvágynak mondják, de csak mellkasunk egy darabjáról van szó. Nem csoda, ha ragaszkodunk, pontosabban csodálatos ez az erő a szervezetünkben, amivel ezeket a darabokat felismeri és magához húzza. Ez az erő aztán gondolatokat szül, mechanizmusokat, védelmet, érzelmeket, távolságot vagy közelséget. Mi lehetne közelibb valakinél, aki megérint?
Melyik részünkre mutat rá? Nyíltan, nyugodtan szeretjük?
“Admit it. You aren’t like them. You’re not even close. You may occasionally dress yourself up as one of them, watch the same mindless television shows as they do, maybe even eat the same fast food sometimes. But it seems that the more you try to fit in, the more you feel like an outsider, watching the “normal people” as they go about their automatic existences. For every time you say club passwords like “Have a nice day” and “Weather’s awful today, eh?”, you yearn inside to say forbidden things like “Tell me something that makes you cry” or “What do you think deja vu is for?”
Face it, you even want to talk to that girl in the elevator. But what if that girl in the elevator (and the balding man who walks past your cubicle at work) are thinking the same thing? Who knows what you might learn from taking a chance on conversation with a stranger? Everyone carries a piece of the puzzle. Nobody comes into your life by mere coincidence. Trust your instincts. Do the unexpected. Find the others.”
– Timothy Leary / Turn on, Tune in, Drop out
