Egymásba / The seed of life

Egymásba

Szépséges, kitartó magot vetettünk el egymásba.
Vetett belénk az élet. Önmagába.
Magam adom – magom adom.

A mag nem kérdez, azonnal változik és változtat.
Rögtön kapcsolódik mert ez a természete.
A talaj éppen jó lesz, szeret, innen van a bizalmon, független.

Ha a föld nem is tudja magáról: termékeny.
A kéreg fellazul, a hajszálak, hajszálgyökerek már mélyre futottak
és megtörtént a változás.

A születés, a kisarjadás nagyon fájdalmas a mag és a föld számára is.
Az átalakulás megállíthatatlan és nem törődik semmivel amíg él,
mert a hiten innen van, a függésen innen.

A virág úgy képzeli, nem bújhat elő míg meg nem ered az eső,
az eső arra vár, hogy végre meglássa a virágot.
Mégis:

Az első csepp pontosan akkor hullik le amikor a virág kidugja a fejét.

Szinkronicitásban. Szerelemben. Teremtésben.
Az életfolyamban pontosan akkor van esély amikor kell.
Úgy ahogyan kell és annyiszor ahányszor szükség van rá.

The seed of life

We planted a beautiful, enduring seed into each other.
Life did, into itself.
I offer myself to you as a precious seed.

The seed does not ask, starts to change inside and outside.
Following his nature: instantly connects.
The soil must be good enough. He loves, because he is on this side of trust, he is independent.

The soil, may she be aware of it or not, is fertile.
The crust breaks, the strands of hair, the strands of roots run deep.
The change is already done.

Birth and sprouting is painful, both for the seed and the soil.
Change cannot be stopped and it does not care while it lives,
because it is on this side of belief and dependence.

The flower thinks it cannot sprout until the rain arrives,
and the rain waits until first seeing the flower.
And yet:

The first drop of rain falls in the very moment the flower first appears.

In synchronicity, in love, in creation.
The flow of life offers chances exactly when they are needed,
in the way they are needed and as many times as necessary.