Férfiszabályok

(És mások.)

A vonzalom része a rendszernek, vonzalom lesz, többféle, és mégis, egy irány is lehet.
A munka része a rendszernek.
Kövesd az életerőt, kövesd az elvárásaid, megérzéseid, igényeidet. (*)
Ezek menten megismerheted magad.
Kelet felé, felől mi van? Közvetlen élet. Meleg és alapértékek.
Fontos a nyílás, hogy legyen miből választani. A mozdulat, a munka nyit, változást indukál.
Változás – megérkezés – változás – megérkezés.
Légy jelen a változás közepette is.

Azok az erők, amikor formáltak, megtartottak akár az anyaméhben is, azok az az erők most benned munkálnak, és a tudatosságoddal beléjük láthatsz. Azok a romboló és építő jelenségek a részeid, most is, benned éltek, téged éltek, internalizáltad. Jelen életed, jelen rendszered akkor harmonikus, ha ezek mindenki számára kiegyenlítetten, kiegyenlítően működhetnek és kifejthetik a hatásukat életedre. Élnek téged. Harmonikusabbak, mint hinnéd.

Minden részecske, elem, összetevő szent, olyan módon, hogy belőlük gyógyszerek jönnek létre, gyógyszereket építünk a társaink, képeink, feladataink formájában. (Nincs olyan, hogy fekete vagy fehér mágia, gyógyszerek vannak – kinek milyen harmonikusan van lehetősége a számára elérhető térben összeválogatni őket.) Előfordulhat az, hogy a terület széles és beszűrődnek, átszűrődnek, csalogatnak, megigéznek az isteninek mondott minőségek – mi viszont, a figyelmünk, azonosulásunk, az úgynevezett akaratunk leragad egy-egy elemnél. Ez a fekete mágia. Erős gyógyszer, jó okkal történik „velünk”, megszenvedjük, míg ki nem tudjuk engedni a fékeket a teljesség fele.

Vagy leragadunk egy-egy elemnél és lehetőségünk sincs szélesen kinézni, ez pedig az úgynevezett depresszió, a mozgás rettenete, a változásé, minden más az ismeretlenben, a semmiben van – mi lesz velem ha változás történik, ez a félelmem. Jó okunk van rá (tiszteletben tartjuk), volt rá, szabadulnánk. Számtalan fajta fék lehet, szégyen, düh, félelem, fájdalom – vagy másfajta rettenet.

A változás nem egy entitás, a más és a semmi nem egy entitás, olyan módon felünk tőle és bénulunk meg, hogy létrehozunk valamit körülöttük és attól megvakulunk, rigid, falszerű vonatkozási pontokat – egy szilárd, kicsi hasznú vázat a sosevoltból.

Olyan ragadósak ezek a fogalmak, hogy amint írom is formálódnak és szorulnak, szilárdulnak.

A félelem szűkülés. Nem-látás, nehéz fe-szülés a rendszerben, a fent említett elemekből. Elzáródás, elfalazódás.

A változás ezeknek az elemek a fluiditása. Az elengedés pedig nem egy adásvétel vagy birtokviszony elengedése, hanem e fluiditás belátása. Átcsoportosítás, átazonosulás, felszabadítás.

Mozgás – megérkezés – változás – megérkezés – munka – megérkezés. Figyelek a változásra. Mintha más pillanat lenne. (Nem a szörnyes hegy, aminek látom néha.)

Vissza a csajokhoz: milyen belső karakterisztikát mutatnak bennünk? Mi a gyógyszer? Ádám oldalbordájából lett a nő. Vice versa.

Melyik barátnő, melyik kapcsolódás mit hoz. Mit mutatunk mi viszont? Mit mutatnak ők, mi a változás, mit kreálunk belőle. Elválások alkalmával, változásokkor, újrakezdések alkalmával jobban rákényszerülünk / lehetőségünk van ennek a felismerésére. Mi a változás, mi a megérkezés? Kapcsolatban képesek vagyunk-e ennek a felismerésére, elfogadására, beépítésére? Lehetséges megérkezni együtt? Szeretni együtt. Miként tudunk abból a forrásból adni, együtt élni, cselekedni, amely minket is éltet? Abból a szeretetből, amiből mi is szeretjük magunkat? Egyszerűen, gondolat nélkül és közvetlenül. (*)

Milyen összetevőkből álljon az élet ennek érdekében? A kedvelt és összes fakultásunkat használni. Szívből működni, lazábbakat azonosulni, egészségesebb térben élni – mégis apróságokban az egészet megélni! Mely árnyoldalakkal rendelkezünk, melyek felmerülnek ekkor, és milyen viszonyt ápolunk ezekkel? Milyen érzés keresztüljutni rajtuk, milyen leválni, és újratapadni?

Egy munkát befejezni is változás. Új világrend jött létre. Új jövő jöhet.