Eklektikus mix (2)

Tisztázzunk valamit az elején!

Semmit, soha nem kell prezentálni – nem kell, sőt nem lehetséges helyes választ adnom azokra a kérdésekre, amelyek az életnél is szélesebb keretekről szólnak, vagyis a legszélesebbekre.

Ez szintén felszabadít a hibák alól, a megfelelési kényszer terhétől. Az életélményeimnél szélesebb vagyok, a vagyoknál is szélesebb vagyok.

Ugyanakkor kérlek Balázs, nyújtsd ki a szép kezed afelé, aki felé szeretnéd.
Az is rendben van, ha nem tudod, mert ez a szerkezeted.
Mégis, ha teheted, kérlek nyújtsd ki a kezed, és nyisd ki a szád, és kérlek őszintén érdeklődő mosollyal köszönj, szigormaszk helyett! Akkor is érinthetetlen vagy ha kezdeményezően, nyitottan kedves vagy, és akkor is, ha morcos, a lényeged érinthetetlen, hiszen közös.
A kérdés az, hogy milyen élményt szeretnél most.

Olyan módon, hogy etikus és őszinte maradj és legyél, most és mindörökkön örökké.
És arrafelé érdeklődő és kezdeményezően lágy amerre szeretnél, hiszen ez csak szeretés. Önmagadé.
A fekete lyukaké.

Fogalmam sincs miként tudom megszerkeszteni azokat a szövegeket, amiket az előző héten írtam és megtapasztaltam. És nem is kell tudnom.

•

Az egyik dolog a dimenziókról szól.

Arról, hogy minden köré amit tapasztalok új dimenziókat tudok szőni, automatikusan, autentikusan, és ezek a dimenziók biztonságot adnak, és ezekben jelenik meg a megértés, a kivetülés, jelentés.
Vegyünk például ezt a két dimenziós, nyomtatott mondatot. Ennek a mondatnak síkban fekete-fehér az alaptermészete, de ha három dimenzióba vetítem és oldalról megvilágítom, akkor az árnyékok játéka fizikát meghazudtolóan rajzol elképesztő jelentéseket, légies terekben. Bennünk, benned, bennem.

Ugyanez minden életeseményre. Érzelmekre. Arra a notációra, hogy te meg én, szárazon vagy hidegen – helyette csúszós-nedvesen, három dimenziósan, kedvesen. Mozgásban: időtlenül szabadabban ugrok a gravitációtól is. Szélesebb időmet és szabadabb mozgásomat megosztom veled. Felajánlom.

Elhagyatva?
Ekkor >körém< rendeződnek a frissített rendszerű, új dolgok.
Nem el tőlem, hanem körém!

•

Oké.

Ez volt az én flowm: hogyan működik egy párkapcsolat, hogyan működik egy kapcsolat. Tágabban: hogyan legyünk ilyen struktúrában ami megtart, ami jó nekünk, ahol van mozgásterünk és vannak lények, gyerekek, állatok, felnőttek, akiket szerethetünk.

Nem feltétlenül konvencionális módon, mert a konvenciók megkötnek. Persze legtöbb esetben az eredmény konvencionális lesz, de belső változásokon keresztül, ami pedig a saját belső alakunkon keresztül fog történni, máshogy nem tud jól.

Tehát: vagyunk te és én egy párkapcsolatban. Mind a ketten körkörös, velőscsont-szerű alakban. Egymás mellett, körülöttünk burok. Változni, változtatni akarunk, másféle mozgástérre van szükségünk, másféle elrendezésre, együtt veled vagy valakivel, szintén buborékban, de picit más alakban.

Változunk. Alapunk az etika és őszinteség, és a változtatás szándéka.

Hogyan csináljuk együtt úgy, hogy ki is fejezzük, meg is csináljuk amit szeretnénk – és ezt úgy kommunikáljuk, úgy cselekedjük, hogy ne üssön arcon se engem, se téged.

Ez a legmagasabb szintje az átrendeződésnek, a földi társas életnek, legalábbis számomra, aki személyiségemen át, éppen ezen az formán át, repeső szívvel élek. 

Egyszerre működhessen önjavító, megnyugvó mechanizmusom, és ne csapjon át nyugtalan felfokozottságba amiatt, hogy magamra maradtam – hanem inkább veled, megfelelő párral, partnerrel, társasággal, baráttal, kiskutyával, valakivel aki él és virul, viselkedik, mozog és lélegzik, megélhessem ezt, és te velem. Én is megfelelő pár lehessek, ez talán a lényeg. A társunk is legyen jól!

•

Együtt és eredetien

A formációk ölnek, nem pedig a benne lévők
A párkapcsolatok a kényszerformától rosszak
A megőrző mechanizmusok ölnek is
Mi inkább saját formában élnénk, együtt
Úgy viselkednénk, hogy valódiak vagyunk
Együtt mozgunk, hagyunk, eresztünk
Kapunk is jót, szeretnek és szeretünk
Transzformálni hagyjuk a kapcsolatot
Önállóan is mozgunk
Rajban is szeretünk
Megnyugszik ki-ki, ahogy tud
Támogatjuk egymás fekete lyukát
Támogatjuk egymás ismeretlenét
Jelenléttel oldjuk fel és még

Pfajj
Nem könnyű ez a móka

Mágia, amelynek nem egy elképzelt kapcsolat, kapcsolati forma a célja
Hanem hogy kapcsolatban legyünk
Önmagunkként

A közös, párkapcsolati munka célja nem a fix forma
Hanem mindkettőnk eredetisége
Egyszerre!

•

Őszinte, etikus, felelősségteljes vázon egy ember
Magával is etikus kell legyen
Kifelé is megalkotja ami az életébe illik, mások is eszerint illeszkednek

Ugyanez Bokorkrisztiánosan:

"Visszalépek a saját vibeomba
Aki ezzel tud fittelni, az jöhet
Aki nem, az másik valóságot választ"

•

Temet nosce

Nem kell prezentálni

Nincsen elfogadható válasz

Sometimes

Things changing around me is still around me!

Személyiségünk hídján át / híd nélkül / át a folyón

Húzd meg, ereszd meg

Egyszerre virágzó és termő szavak erdejében járni

Csak az elme számára misztikus!

•

Énekelve mondom neked kedvesem
Hogy minden rendben
Hisz minden áramlásba megy

•

Tóthné dr. Bakos Gizella

1947 ~ 2021

♡

Szeretjük őt
Mindig szeretsz
Mindig szeretünk

Körülölel és körbeölelünk
Elengedem, visszajön
Elengedem, visszajön – ha szeretném

Béke veled

•

Egy álom:

Egy kempingben, kényelmesen élve magyaráz 70 éves, fiatalos ismerősöm. Úgy csinál, mintha grumpy lenne, de szereti az embereket, és szereti nyugodt, néhány méteres zónáját is. Az udvara tele van fotelekkel, komfortos hintaszékek kipárnázva, plédek előkészítve, és ő egy sátortető alatt kényelmesen szerel, figyel. Mérnök volt, 15 évig élt egymás mellett szorosan rossz kapcsolatban.

Azt mondja nagyon fontos így élnie most, mert jobb ez egy olyan embernek, akit szakmájában kiraboltak, nem becsültek, és otthon is szorult, jó így kényelmes nyugalomban, hasznosan, ahogy ő szereti, és gyerekekkel, emberekkel körülötte, néhány méteres nyugodt zónával.

Csodálatos álom.

Csak azt a társadalmi alakot kell megtalálni ahogyan jó, nyíltan. Kinek mi, nekem így, neki így. Elégedett volt odáig és ott is, áramlik tovább.

A kép naplemente körüli, előtti. Nem hívott, csak szerette, amikor ott vagyok. (Én itt még örültem volna, ha hív.)