Egyszerűen menj

Szül

Ami most van, jobb.
Ki akar ezen a szaron átmenni?
Nehéz elindulnom.

(Indítsam meg a saját születésemet?)

•

Átlényegül átlátszó dobozom

Az egyedüllét oázissá lényegül át; feltöltődés, otthon, csupa kis könnyűség, amire gondolhatok – félelem és szomorúság helyett. És az együttlét is más ilyenkor, lehetséges. Egyedül, a háttérben mindig minden regenerálódik.

Elhagytak egykor, ott is hagytak, egyedül hagytak. Ekkor ijedtem meg, rettegtem meg, üresedtem ki. Az egyedüllét a feltöltődés, regeneráció terepe. Kreativitásom mindenhogy áramlik, sokféle szabadság van, még együttesen is lehetséges.

•

Ki választ jól?

Kígyósban, kígyósban, második a csakrám, ekkor élek igazán, ha nyitva van.
És tavaly nyáron nyitott volt – A-val – és vajon ma hogyan lehet átjárható?

Ezért növelem lenn a feszültségem, elengedem, kieresztem, vele az erőm,
Nyitottnak lenni, nyitva kéne lenni, szexelek, kakilok, izézek.

És ehhez társulnak a képek, hisz második csakra, második mátrix, harmadik,
Ki kell fejezni, képpel, késsel, nádi hegedűvel – érzem, ahogy működik a testem.

Elakad majd megmozdul, kiegyensúlyoz, az oxigén is átjár. Rajzolok,
Festek, teremtés – ténylegesen, a második csakrát szabadon kell hagynom.

Hasból kell nevetni – mind e nyugodt, szép családérzetre emlékeznem.
Működjön, második csakrám működjön, minden színem áramoljon, szabadon!
A képeket megköszönöm, és létre is hozom!
Végre is hajtom!
Szeretetben, közösségben vagyunk.