Depresszió / nélkül

A depresszió az a betegség, amely elhiteti a pénisszel (életerővel), hogy sorban állás van.

A tavaszi nap-éj egyenlőség percében posztoltam a Pass című verset, élénk lila, kicsit kék, levendulás képpel.

Mostanában amikor elalszom, általában nagyon harmonikus, közvetlen, testi és szíves kapcsolatba álmodom magam. Rendkívül jól esik. Általában több közeli ember van körülöttünk (törzs), és közvetlen nő. Teljesen egyszerű, azonnali, közvetlen érintkezések, találkozások, együttlét.

Sokszor megjelenik az otthon különböző formákban és az autók, közlekedés.

Szóval innen indulunk, belsőleg pedig szakítási folyamat, amely depresszív fázisokkal is szokott nálam jönni. Szóval ebben aludtam el a Pass című vers posztolása után, szerettem volna egy kis alvást pótolni és ebben a tavaszi nap-éj egyenlőség energiában merülni egyet.

Ismét a szép világban találtam magam. Elhangzott a történet, mint általában tudtam és élveztem, hogy mozgok, élek és álmodom. Ha kinn depresszió van, az álomban néha az élet. Ébredés: nem tudom Ti hogy vagytok vele, de persze nem csak minden fenékig tejfel, játék és mese és ilyenek, ezért az ilyen nappali ébredések gyakran tartogatnak meglepetéseket. A hullámok engem ébredezés közben szoktak elsősorban érni. Jövök a tudatalattiból a hétköznapi üzemmód és tudat fele. A partközelben nagy a hullámverés. Ráeszmélek, hogy úgy tudom nem fenékig tejfel minden és vége az álomnak. Ilyenkor, amikor tudok szándékosan belelazulok a megjelenő görcsös érzelembe, nyers fájdalomba, félelembe, vagy ami jelentkezik. Szakításokkor különösen kihívás-teli szokott ez nálam lenni, megvolt a progresszió, hogy 25 éve még miként borítottak el az elszakadás és egyedüllét regresszív hullámai másfél évre úgy, hogy nem is tudtam mi történik velem. Aztán szintén erős hullámok jöttek később, de mindig egy picivel rövidebbek. Volt, hogy csak hónapokig tartott, volt, hogy a mértéke csökkent.

Közben elkezdtem holotrop lélegezni, tíz éve, és Grof kutatásai alapján megismertem és saját tapasztalatból megtapasztaltam az úgynevezett születés körüli mátrixokat (Basic Perinalat Matrices, BPM). Ezek olyan tudatban rögzült komplex élményhalmazok (Condensed Experience, COEX), amellyel mindenki rendelkezik. Ezek olyan erős minták – más korábbi, akár előző életbeli, vagy későbbi biográfiai benyomásokhoz hasonlóan –, amelyekhez könnyen és gyakran térünk vissza. A tudattalan és tudat határához közel helyezkedhetnek el.

Amikor nem tudtam mi történik velem egy szakítás után, akkor ez a visszatérés tudattalanul történt és elöntött az élmény. Amikor sok gyakorlás után, ügyesebben tért vissza ugyanez az élethelyzet és élmény, akkor jobban tudtam tartalmazni. A választási szabadságom növekedett. Nem azzal kapcsolatban, hogy mit tapasztalok és tár elém a tudatom, hanem hogy hogyan tapasztalom, milyen megközelítéssel, figyelemmel. Ellazuló hajlandósággal, mert az út egyenesen keresztül vezet.

Szóval ezekből a mátrixokból négyet különböztetünk meg. Ez egy modell. Olyan, mint a buddhizmus száz érzelemdefiníciója vagy tudatszint-definíciója, amik mankóként szolgálnak, amíg szükséges. Ez csak négy. Nagyon vonalakban (és a saját példám is ideírom):

BPM I: Anyaméhben, a születés előtt. Lehet tökéletesen paradicsomi, vagy lehet pokoli, toxikus. Én az előbbi csoportba tartozom, nekem nagyszerű élmény, és ez az az idilli paradicsom, amit nekem egy többnapos tökéletes és nyugodt, békés, bőséges karácsony jelképez. Vagy az óceán, amelyben szabadon szeretünk és ívesen mozgunk együtt, mint a bálnák vagy delfinek. Van, aki erre a mátrixra egyáltalán nem akar vagy szeret visszagondolni, mert annyira rossz volt neki.

BPM II: A születés megkezdődött. A víz elfolyt, kellemetlen nyomás van, a méhszáj még zárva. Nincs kiút. A paradicsomnak hirtelen vége. Vagy a korábbi mérgezett lét örök szenvedésre, szárazságra és teljes magányra cserélődött. A víz és a zöldellő világ, a harmonikusan élők valahol távol vannak. Örökre. A mátrixok időtlenek. Én ebben a mátrixban elég sok időt szoktam tölteni. Sokat tapasztaltam. Lassan születtem meg.

BPM III: Van kiút, a méhszáj megnyílik. Irtózatos küzdelem, mindent az életért, az életemért, nem számít, ha ölök, ha megölöm az anyámat. Elképesztő életenergiák, az alsó két csakra iszonyatos erővel bekapcsol, a szexuális is. Megjelenik a dualitás, az érem két oldala mindenben. Fekete és fehér egyszerre. Háború és minden, amit ezzel kapcsolatban regényekbe írnak és történelembe. Igen erős szexualitás és szexuális imprintek. Sok időt töltöttem itt is, hosszan és munkásan születtem. Ez már egy aktív szakasz a II-höz képest, itt már van kiút, itt már lehet tenni a változásért.

A III. és IV. mátrix határán a halál és újjászületés.

BPM IV: Születés. Új világ. Ahogy a nagyon kisgyerek kíváncsian, kitartóan és örömmel ismeri meg a világot. Ahogy nevetve pocsolyába lép. Nyíltan kapcsolódik. Ez egy nehezebben megfogható mátrix nekem, mert nem szoktuk meg, hogy tartósan így élünk. Illetve visszatekintve gyerekkoromban sokat éltem így. Egy sessiönben megtapasztalva teljes élmény itt és most. Míg a BPM I egy időtlen öröm vagy diszkomfort, addig a BPM IV teljes élet itt és most.

Nekem néha beköszön egy kis BPM II a BPM IV után, mert rögtön elszakítottak anyámtól és inkubátorba tettek. Az egy külön sztori, hogy az mit okozott a kapcsolati mintáimban. Lehet, hogy ezért is élem megszakításokkal a BPM IV-et.

Az egy fontos dolog, hogy ezek a mátrixok áramlanak, mindenkinél egyéni mértékben, formában. Van, amikor és akinél egyik hangsúlyosabb, van, hogy a másik. Az is fontos, hogy ezek mellett sok COEX-ünk lehet, és a COEX-ek láncolatokban vannak. Egy vagy több ilyen láncnak csak jól elérhető és gyakran felszínre jövő eleme a születés.

Szóval back to ma. Ahogy a szakításokkal "trenírozódtam" az évek során, és a holorop légzéssel, úgy bővülő mozgásterem alakult ki ilyen helyzetekben. Szélesedtem. Nagyon alázatosan írom ezt, mert nagyon-nagyon szerénnyé tesz ezeknek a tapasztalatoknak, ilyenkor megjelenő érzéseknek a fájdalma.

Tehát aludtam, felriadva ébredeztem. Ilyenkor ez szokott lenni. A határmezsgyéjén az ébrenlétnek és alvásnak tudatos döntést hoztam: bármi legyen, belelazulok! Szörnyű, tépő egyedüllét. Teljes egyedüllét. Belelazultam, éreztem, egyenesen bele. Addig szoktam ezt gyakorolni, amíg úgy nem ébredek, hogy nincsen görcs. A délelőtti alvásom annyiban volt más, hogy ez az érzet az álmokkal együtt volt tapasztalható, és kimondtam magamnak azt a definíciót, hogy "a depresszió az a betegség, amely elhiteti a pénisszel (életerővel), hogy sorban állás van". Szeretem ilyen egyénien értelmezhetően hagyni ezeket, mert így jobban emlékeztet a saját jellegzetes folyamatomra. Ne feledjétek, az álom már kapcsolódásból, érzéki közvetlenségből, szépségből, élő képekből jött (BPM III és BPM IV). Az találkozott a BPM II rigiditásával és szűkülésével. És még a BPM III és IV nézőpontjából fogalmazható meg egy ilyen. A tegnap írt Pass című vers csak az előszele volt ennek, egy néhány órás ablak sok és előnyös fizikai mozgás után. És ima.

Long story short: a folyamat lehet fos, de a fos néha szar, és a szar nem is olyan rossz :-) Főleg ha tudatos és örömteli.

Ölelés,
B