Ugyan már!
Ugyan már!
A kerek érzés a hasadban, mint egy meleg, teljes, ugyanakkor puha, bordó falú dóm-kupola, szép.
A végtelen hála, amit együtt összefutó gondolatok közt, vagy medreik közt tapasztalsz, természetes.
A vágy a test titkai után, természetes. A vér vörös.
Ember vagy, kincsem.
Férfi vagy, de benned a nő.
Keresd a nőt. Állítsd meg, állítsd fel a férfit, nyugodtan, ne félj.
Gerinced, fatörzsed.
Lombod, a teremtett világ.
Gyermekeid, gyökereid, fenekeden át, sarkadon át, a végtelenbe nyílnak.
Soha és mindig egyedül.
Nem kell, hogy megváltozzon a látásod, és soha nem kell, hogy ennél rosszabb legyen.
Nem tudom hogyan mondjam meg, hogy teljesen, minden teremtett porcikádig rendben vagy.
Az összes érzelmi reakciód rendben van.
Tested laboratóriumának óraműve pontos, változatos.
Soha semmi miatt sem kell túlzottan szenvedned vagy szégyenkezned.
Azért hülyeséget ne csinálj.
Kérlek, hogy egyél rendesen, aludj rendesen, hidratálj, és jó levegőt lélegezz!
Hogyha hiányt szenvedsz, ugyanúgy hiányt szenvedsz, mint annyian mások.
Sárga színbe öltözz, hogy lássanak.
Boldogságot kívánok neked.
Boldogság vagy.
Semmi más dolgod nincs, mint megtanulni, hogy bűntelen vagy. Magabiztosságod a tisztán látás és megbocsátás.
Bármely mell finom és gazdag íve a tiéd lehet, ha hagyják, és amikor hagyod.
Mutasd meg természetesen, korlátozatlanul szabad önmagad.
Nincsen semmilyen sztenderd, amihez tartanod kell magad.
Fűben jársz, füvet taposol.
Tapsolsz, férfiasan választhatsz irányt.
Az elszakadás mítosz.
A mulandóság makacs dolog.
Amikor lenyűgöznek, akkor olyan forrásból bugyog elő valami, ami benned van.
Semmi mást nem akarsz, mint sütkérezni, buzgólkodni ebben a forrásban.
Érezd, ahogy csiklandoz, csiklandozza a mellkasod.
Jeleket rajzol, szögleteset, s buja kerekeket.
Szóval ne nyűgöződj le olyan könnyen, ne hagyd, hogy kötélzetei közé kerítsen.
Egyszerűen vonzó ember vagy.
Megsemmisülhetsz, amikor azt választod.
Vagy isteni kegyelemből választhatsz irányt.
Lépést, vadabb, gyorsabb programot.
Vagy választhatod a halált.
