Tiszta

Tiszta kosz néha, szürke köd, felhő, por és idegen szar
Aztán valami történik, a fájdalom és szégyen megjelenik
Körbevesz, bezár, belülről látszik, fullaszt és elrohaszt

Máskor átlendül ezen, az álmok, szavak, mozdulatok szelepén át
Napcsóvák törnek át, elasztikusan megkönnyebbül és erőssé válik
Megint levegő van, tág tér, élni kezd, a szar sem idegen már

A kettő között, alatt kitartás van, felettük jóisten
Szerettek, szerettünk, és még van esélyünk szeretni
Ebben a bőrben, e belülről megtöltött szép formában