Tavaszi szél

Tavaszi szél perverziót áraszt
Kíváncsiságot, látszani és látni akarást
Normális, szokásos dolgokat
Egyedül vagy együtt felfedezni
Egészen természetes emberségünk
Testi, lelki alagútjainak falát
Hasonszőrűeket, hasonkeblűeket
Hasonkedvűeket, bátor s félénkeket
Lélektáncosokat
Illetleneket és illőket
A normalitás nem más
Mint sokszínű virágzás
Nyugalom abban, akik vagyunk
Ki-ki akik egy szeretetben járunk
Szoknyában és nadrágban
Felöltőben, kiskabátban
Szakadt bugyiban, átlátszó harisnyában
Járjuk az élet táncát
Az utcán és lovardában
És még mindig azon köszörülődünk
Hogy mennyire és milyen módon szeretünk
Miként látszódunk, milyen felületen
Milyen bőrön nyúlunk keresztül
És hogyan nyugszunk meg
Úgy
Ahogy vagyunk

A testtartás, gesztusok, szavak milliárd formája
Kinek látnak e világban
Annak-e, akik valójában vagyunk
Vagy akinek keretünkön át látszunk

Ki lát?
Mi látunk?
Mi a keret?
Milyen a keret?

És picik vagyunk, icipicik
Ugyanakkor hatalmas teret foglalunk
Körvonalasat, wireframe-eset
Őszintét
Ami hangos a szívünkön
Hallatsszon a testünkön és szánkon
És nagyobbak legyünk, mint akik vagyunk
Körülöttünk legyünk, és mindenben

Nagyon, nagyon hangosak
Őszinték, közvetlenek
Nincsen szükség torzító közvetítőkre
Mert lágyak vagyunk, körvonalunk vág és merev