Szuverenitás

Aya mindsetben vagyok mostanában. Sokat vagyok azokban az emlékekben, ebben a térben, és az ezzel kapcsolatos néhány highlight jut eszembe, az a két-három alapérték, amik kimagaslóak. Kulcsszavak. A béke és a pihenés két ilyen kulcsszó. A harmadik kulcsszó a szuverenitás. Angol környezetbe járok, tehát sovereignty. Azért mondom így, mert mást jelent, mint a "szuverenitásvédelmi hivatal".

Azt jeleni, hogy szabad, egész lények vagyunk mindannyian. És én is az vagyok. Amikor elkezdek félni, akkor ezt elfelejtem.

Az elalvást megelőző órákban tegnap visszajött ennek az érzése. Említettem múltkor hogyan vibeolok azonosulásba, leragadásba néha, és néha szabad vagyok. Most épp szabad, tág tudtam lenni pár nap szorongás után. És vissza tudtam gondolni a dalokra, s azok igazi, tágabb értelmére, mint csak a szöveg.


Sovereign

Innate sovereignty

We are sovereign beings!

I salute you, I respect you

I only respect the humane in you, and your benign potential


Szuverén

Veleszületett szuverenitás

Szuverén lények vagyunk!

Tisztelgek előtted, tisztellek téged

Csak a benned élő emberséget tisztelem, és a benned rejlő jóindulatú lehetőséget


A szuverenitás nem azt jelenti, hogy valakit megvédünk, megvédenek valamitől. A szuverenitás, sovereign king, saját erejéből uralkodó azt jeleni, hogy teljes egész.

Akkor kezdek szorongani, ha elfelejtem ezt.

Óvatosan, mert kifordítják a szavakat.


Álmodtam ma. Azzal a kifejezéssel mentem álomba, hogy laza emberség (nem pedig feszes emberség). Többek közt azt álmodtam, hogy - ha jól emlékszem - csajoztam, partnerem volt, és nála voltunk, a családjánál. A családja maffiózó volt, konkrét arca volt az apjának, egy filmszínész aki mexikói gengsztert vagy valami szívtelen erő/üzlet/érdekembert szokott játszani, de nagyon kis intellektuális és ugyanakkor félelemkeltő külsővel, jóképű. Ez a fazon rendkívül megfélemlítő volt. Kontrolláló, a haragjától lehetett félni. Szabályai voltak, mit hogyan kell, családi lakoma volt, nyolc fogásos minden, de ha nem alkalmazkodtál, véged. Nem alkalmazkodtunk. A lánya is és én is felálltunk és elmentünk, igaz az egész család ellenünk tartott. Volt egy saját szállásunk, autónk, abba bepakoltunk és elmentünk, és nem rögtön, lett volna tere a retorziónak. Bátrak voltunk - lebegett a félelem, de lebegett, erősebben, az emberségünk is és a szuverén uralkodó bennünk. Magunk felett.


Amikor Ayát iszunk, és szerencsések vagyunk, akkor tudjuk ezt. Amikor mást csinálunk és szerencsések vagyunk is tudjuk ezt :-)


Szóval nem összekeverni a szavakat.


Mit jelent a fenti kétszer öt sor? Többféle dolgot, az egyik, hogy akkor tisztellek, ha eszerint viselkedsz. A másik, hogy ha egy koncentrációs táborban vagyunk, te a kínzó őröm vagy, akkor tisztában lehetek a saját emberségemmel és szuverén királyságommal, és a benned mélyen élő jóval is. Ez talán segít megőrizni a józan eszemet.

Magyarországon azt jelentheti, hogy megőrzöm a a teljességből fakadó méltóságomat.

Ha be akarnak sorozni, akkor is, ha meg akarnak büntetni vagy sarcolni, akkor is. Műtőasztalon is. Ha ezek nem történnek, akkor pedig pláne.


Ennek a méltóságnak - szerintem - nem sok köze van a királyokhoz. A saját királyságainkhoz van köze, amelyeket belül hordozunk és amiket élünk. A "szuverenitásvédelmi hivatal" nem értelmezhető, mert nincs kitől megvédeni magunkat azon a szinten, még úgy sem, ahogy értetni akarják. A szuverenitásunkat azokkal kell leginkább tudni, akik meg akarják nekünk védeni mástól.


Az én esetemben, és hangsúlyozom, hogy az enyémben - azért is, mert nem akarom másra nyomni, másrészt meg az én miatt annyira erős -, erődinamika, félelem. Mások erejétől, agressziójától, haragjától való félelem. Ez okozza a megosztódást, a saját megosztottságomat, tulajdonképpen mintha dobolnának, és a dobütésekkel a részeim közti réseket szeretnék távolítani és rezgetni, míg szét nem esek és azonosulok egy kis darabommal. És a dobverés meg is tudja gyengíteni ezeket a határokat, elhatárolódásokat, a részeim közt és egymás részei közt is, Goán, a szívben, ahogy a Balaton hullámai nyalogatják a parti sziklákat.


Szóval méltósággal, mint egy király, és szerényen, mint aki jól végezte dolgát. Ölelés!