Szakítás

Ez egy születési folyamat,
Amelyben először elhagyjuk a Paradicsomot, kitaszítanak vagy fogjuk a vándorbotot és a végén a kendőbe tekert elemózsiát,
Majd – ebben az életemben elsőként – finoman hagyom el a második mátrix szörnyűségét (megsemmisítő, éles fájdalom, sokk, émelyítő érzés, bizonytalanság, viszcerális képek, érzelmes emlékek),
Aztán finoman sétálok tovább, úszom, futok – vagy csak futókat, mozgó embereket nézek, elmozdulok a sodrással, tartok a visszaúszás nehézségétől, valahol a második és harmadik mátrix határán vagyok,
Talán észrevétlenül haladok a harmadikban, talán észrevehető lesz, a kettősségét, az érem két oldalát már érzem, egy szubtilis, finom folyamatot és egy durvább külsőt (valakitől azt olvastam, nem csak azok a dolgok számítanak az életben, amiket megcsináltunk, hanem azok is, amiket nem, mert ha kiegyensúlyozottan és készen vagyunk akkor nincs szükség a tevékenységre),
Aztán a halál és újjászületés várható a harmadik és negyedik határán,
A negyedikben pedig az új élet, amelybe az előző mátrixok jellege beleszűrődhet,
Viszont iránymutatók, ezek a tapasztalatok kísérnek, úton tartanak, útjelzők, elhalványulnak,
És a szeretet és szeretettség felfedéséhez tartunk,
Fenntarthatóan, mert emberekként, emberi testben élünk,
Időosztásra van szükségünk tevékenységeink, irányultságaink sokaságában, dualitásában – akiknek amennyi,
Nagyon fontos, hogy puha szívre és érdeklődő jellemre, elengedésre, célunk irányába tartó utunkon flexibilitásra,
Mert a dolgok prioritását is helyén kell kezelni, kapcsolat és család, gyermek, aztán munka, szórakozás, jól lét, pihenés szoros egymásutánban, egészségesen, lényünk teljes, nem említett palettáját szintén és ezekben is megélve.