Per aspera

Olyan mértékben szeretlek
Hogy arra nincsen szó
Annyira szeretem az életet
Annyira szeretek itt lenni

Mikor és miért gondolom ezt máshogy?
Nem tudom
Az idegrendszeremben történhet valami
A szemem előtt szürke hártya képződik

Az égadta világon semmi sem akadályoz meg abban
Hogy hűséges legyek önmagamhoz
Hogy azt az életet éljem, amit nekem rendeltek
Pontosabban rendeltem

Mindenhonnan van visszatérés
Ahogy Szinuhénak is volt
Ahogy az anyagyilkosoknak is van
És ahogy nekem, szelíd legénynek is elérhető

Igazából semmi sem korlátoz
Csak az idegrendszerem és a szokásaim
Igazán semmi más
Az élet nektárja beszél belőlem

Nagyon szeretlek
Nagyon szeretek
Minden embert
Minket is, és direkt elmondom, mindig!