Létezés, profanitás nélkül

Végtelenül nemmocsaras létezés
Praktikusan, profanitás nélkül
Nem emlékekből élni
Hanem újakat csinálni
Ahogy Vályi Pista mondja


Azt tapasztalom ma, hogy mennyire jó jól lenni. Nem betegen, voltak értékes beszélgetéseim, kontaktus a napokban, rend van körülöttem, tavasz, tér, véget ért egyszer a halál processz – fel lehet lélegezni. Csak processzekben vagyunk és igényekben – nem agyas igényekben, hanem táplálókban. És azt is realizálom, újra, hogy mennyire fontos: szeressenek amikor akut rosszul vagyunk, akár csak percekre, odaadóan, aztán a szervezetünk meg önszeretetünk rendezi magát remélhetőleg. (Krónikusan is persze, de azt remélem nem sűrűn kell megtapasztalni.)