Kedvesem

Kedvesem
Ezt a verset csak Neked írom

Megkönnyebbülve sóhajtok
A tó vize finoman, lazán surrog

Én valami valódira vágytam ma egész nap
Kifejezőre

És rengeteg gondoltam Rád
A szívtérre, szívzenére

Ötszáz emberre
Akik között csak sírnék

Én most azzal az eggyel
Kevesekkel lennék aki előtt nem kell tettetnem

Nagyon nehezen eredt meg a szavam
Most is nehezen folyik

Mert ömlene, mozogni, üvölteni szeretne az élet
A pórusaim között

Öt órakor pontosan kakaót ittam
Véletlenül ráéreztem

Gyászolok, de a gyászom forog
Folyik, könnyekben vagy összegörnyedve

Derékfájásban, hátfájásban
És aztán lágy mozdulatokkal, harangozással feloldódik

Elindultam ma a naplementébe autóval
És csak hármasban, négyesben mentem

Minden mozdulatom finom volt, zen
Egyetlen hamarkodott ívet sem vettem

És végig Rád gondoltam
És a finom zenédre

Minden természetes kanyarban amit bevettem
Minden törzsfordításban amit megtettem

Korlátozatlan, szép élet van
És ahogy foglalkozom vele, úgy landolok a kültkarómban

Beleérek a bőrömbe
Pezsdülve lazul el a belsőm

Arra gondoltam, hogy nem attól szeretsz ma
Hogy odamegyek

Hanem attól szeretsz
Hogy szeretlek

Léptem téren át és időn át
Kívülre, világba, magamon kívülre

A szíved körvonalát
A szívem körvonalában érzem

Tápláló Tejút felettem
Az univerzum éteri egyensúlya mely életben tart

A szád, a melled tápláló egyensúlya
Mely éteri, végtelen életben tart

Talán sikerül lerakni a késeket
Amelyek sértenek és feszítenek

Vezetőszáron tartják a jóérzésünket
Vezetőszáron a szánk, mellünk, a szívünket

Nyíltvégű a vers
Mert nyíltvégű az élet

Nyíltvégű a szeretet
Írni szerettem volna valami kedveset