Intimitás, valódiság, kapcsolat
A valóság összes színében.
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Valódinak lenni fájdalmas, megmutatni akik vagyunk eleinte főleg fájdalmas.
Általánosítani kirekesztő.
Nem általánosítani empatikus.
Általánosítani nagyon korlátozó, önmagunk számára. Rendkívül romboló a körülöttünk élő emberek számára. A kapcsolataink önmaguk karikatúrájává válnak.
Az embereket a saját korlátozott tapasztalatunk és a rájuk vetített gondolatunk szerint megítélni nagyon korlátozó. Nagyon kis szeletét ismerjük az életnek, mindannyian.
Mindannyian tanult és szerzett korlátok közt éljük életünket, melyek a szerkezetünkben vannak és a viselkedésünkön látszanak. És ez teljesen rendben van. Nem az a lényeg, hogy az adott pillanatban szerkezetünk mely része aktív, mely részére támaszkodunk, hanem hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és az adott pillanatban milyen viszonyt ápolunk vázunkkal. Maszkunkkal!
Lehet, hogy azok az emberek, akiket a legzártabbaknak látunk vagy kívülállónak tekintünk tudnak a legtöbbet a kapcsolódás értékéről. Lehet, hogy kívülállónak tekinteni valakit annyi mint kizárni valakit, elzárni egy részünket. Nem szembenézni azzal, amit a projekciónkban látunk és nem szeretni ezt a saját részünket.
A valóságban nem létezik olyan, hogy valaki kívülálló. A társadalomban létezik ilyen, természetesen ez egy szociális, korlátozó konstrukció. Ha azt gondolom, hogy valaki kívülálló, akkor azt hiszem van olyan, hogy kívül és a köreim. Nincsen ilyen, hiszen én is és a vélt köreim is valahova tartozunk, és oda tartozik a kívülállónak tekintett ember vagy más élőlény is. Kívül állni, kívülállónak látni ugyanazon érem két oldala, mindegyik kizáró, kulturális, gondolati.
Amikor nem tartozom szorosan, fizikailag egy csoporthoz, akkor lazán és szervesen kapcsolódom a csoporthoz. Szeretem a csoportot, egymást, akikhez tartozunk. Távolról, nonverbálisan, nézéssel, gondolattal, érzelemmel, érzettel kapcsolódom a csoporthoz. Mindig a csoport része vagyok, hiszen együtt hozzuk létre a csoportot.
Intimitás, erotika, szex:
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Végtelenül vonz mind, végtelenül szeretném nyíltan megélni a legfinomabb, legtitkosabb, legtanultabb, legvelünkszületettebb elemeimet.
Nagy részünk elérhető bennünk most, itt, amíg ez a lélegzet zajlik. És szeretnek.
A személyiségemen keresztül tudok menni, az én órám taktusára tudok lépni, az én naptáram holdfázisai szerint tudok nyitni. Nem tudok rumliba menni, nem tudok túl gyors lenni, talán túl lassú sem. Amikor nem vagyok túl gyors vagy túl lassú, akkor szeretlek. Vágyom a saját finomságomra, vagy éppen erőmre, szagomra. A szagodra.
Nagyon fontos, hogy felismerjenek és méltányoljanak. Nagyon fontos. Nagyon fontos, hogy ne tekintsenek kívülállónak, és ezzel a gesztussal kizárjanak, elzárják magukat tőlem.
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Rendkívül fontos, hogy ez az ő dolguk. Én azt tudom, hogy én miként állok egy szituációhoz, és az abban részt vevőkhöz, milyen tempóban tudok közeledni. Azt kívánom, hogy mindenkinek hosszú legyen az emlékezete, emlékezzenek rám, amikor én közeledem és én indítok meg valami olyat, ami máshogy nem jött volna létre, és nekik is jó volt.
Ne a vélt kapcsolataim alapján ítéljenek meg, ne a vélt ízlésem alapján ítéljenek meg. Emlékezzünk arra, hogy milyen az, amikor nem vagyunk önmagunk. Amikor épp nem kapjuk meg amit akarunk mert nem merünk elmenni érte, amikor félünk, és daraboljuk magunkat változatos módszerekkel. Például azzal, hogy máshol akarunk lenni, nem az életünk jelen pillanatában, és ezzel megkeserítjük a sorsainkat. Keserűséget mozsarazunk. Lefixálunk, zsolozsmázunk. Ahelyett, hogy felemelnénk a fejünket, kitágulni hagynánk a tüdőnket, szélességünket, és befogadnánk a pasztellszínű tulipános mezőt, amin járunk.
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Nagyon sokféle ember van. Nagyon sok(k) hatás ér minket. Eleve férfiak vagyunk és nők, aminek van egy biológiai jellege, evolúciója, ösztönei és szerepe. Aztán van a személyes történetünk, komplex érzelmeink, ahogy megszülettünk, érzeteink, amit örököltünk és amit megtanultunk. Végül van a társadalom, a vallás, a rend, amit vagy szeretünk, vagy nem. Vagy ítélünk, kizárunk, vagy erre rákényszerülünk, vagy könnyen veszünk.
Vagy egyezik a két biológiai nem létezésével a tudatunk, vagy több oldalú, több dologra emlékszünk és figyelünk fel. Talán emlékszünk arra, hogy mindössze van, akinek befele áll, és van, akinek kifele áll – és hogy volt sok pont az életünkben, ahol ez a különbség még nem lépett fel.
Talán emlékszünk arra, hogy vannak köztünk, akiknek kifele és befele is áll egyszerre. Talán tudjuk azt, hogy a pszichoszexuális fejlődés komplex és egész megfoghatatlan dolog, és hogy sok definíciója van az egészségesnek, például az egészség. A lelkünk egészsége, sokfélesége, egy emberi lényen belül is. Talán ha figyelünk nyilvánvalóvá válhat, hogy ma ez a cipő lehet rajtam s holnap egy másik. Néha nem én veszem fel, hanem már rajtam van amikor felkelek, sőt olyan is van, hogy látom amint változik.
Talán ennél sokkal egyszerűbb az életünk, és mindig vidáman, egyféle, bejáratott módon kelünk.
Nagyon sok legitim élet van, és mindegyik élet hozzánk tartozik, ránk tartozik, csak legyen kapacitásunk felfogni. És ami a legfontosabb kérem, kérem, kérem, hogy legyen kapacitásunk ezt az egészet lágyan kezelni, odafigyeléssel, és az empátia itt kezdődik. Nem a kategorizálásnál. A mély és bölcs empátia, és az invitációnk efelé szól.
Szexualitás, tánc: előfordul. Hiány: előfordul. Férfi, nő: előfordul. Merevedés, merev bimbó: előfordul. Szeretném sokkal jobban, valósabban, teljesebben megismerni. Mindösszesen a testünk – talán a legnagyobb csoda ami a rendelkezésünkre áll. Komplexitás előfordul és egyszerűség is előfordul. Szex-érdektelenség: előfordul. Zöld vagy sárga: gyakran előfordul.
||: Figyelembe véve, hogy
szeretnek
minden rendben és jól van bennem
ebben a pillanatban :||
Mindent a maga idejében. Megvan az ideje a vetésnek és az aratásnak. Amikor vetés van: türelem, szeretnek. Amikor aratás: szerénység.
A folyamatot nézzük és azt, ami kiszúrja a szemet: öten, hatan táncolunk így tízezerből. Ha elkezdtél meditálni, akkor már készen vagy.
Szeretlek, mindenkit, a legjobb tudásom szerint. Vágyaim szerint. A természetesség érzése alapján. Teljességem alapján! Kicsinységem alapján és hasonlóságunk alapján. Olyan módokon, ahogyan nekem megy. Nem vagyok különb vagy rosszabb nálatok, és senki egymásnál. Nincs ki kizárjon kit, hiszen mind odatartozunk.
