Harag

Gyűlölet, leradírozni, eltávolítani, eltávolodni.

Anya fortyogó epéje vagyok, apa bugyborékoló félelme vagyok.

Kurvára maradj a pályámon kívül légyszíves, mert meg talállak fojtani, és az milyen már. Szavakkal természetesen.

Ez volt az álmom ("I had a dream"...):

Első körben a szobámban, Füreden, üvegajtó csukva, fürdőajtó csukva. Fülhallgató, zenét hallgatok, több órás szett, holotropikus, óriási nyílás már az elején, lélekszárnyalás, hízás, szárnytárás.

Berongyolsz a szobába, már nem is tudom mivel, kirángatsz, befüstölsz, napellenzőt társz, pedig én nem akarok kifelé menni, hiszen zárt szemhéjakkal per pillanat sokkal nagyobb a fény, és sokkal nagyobb szükségem van rá. De odabaszol. Ne bassz oda! Borzasztó. Belémgázolni. Gyűlöllek. Ordítok. Nem akarlak bántani, tettlegesen nulla, verbálisan sok. Tudom, hogy mit csinálok, nem akarom csinálni, de kell csinálnom. Újra meg újra, amíg befelé, a fény felé, a szélesség felé meg nem haladom, amíg minden falat, hártyát le nem bontok ekörül. Honnan a francból jön ez a szar, hogy a területemre lépsz és nekem annyi? Nem annyi, hanem ennyi legyen, én azt szeretném, a nekem való ennyi, a belőlem származó ennyi.

Második körben egész más történik, a bénázunk a zárral, magamra kulcsolom a szobát, ég a tűz a kályhában, füstös, szarakodni kell, vigyázni kell, menedzselni kell. Utálom, gyűlöllek. Mi a faszért rongyoltál be rám? Próbálok zenét hallgatni, tovább. Kirongyolok, ordítok, és látom, hogy a nappali fehér falát teleszartad a szarjaiddal, polcokat raktál, a saját cuccaidnak. Az én falaimra, csálén. Meg sem kérdeztél? Miért nem kérdeztél meg? Mérges vagyok.

Honnan jön mindez? Milyen volt az a kisgyerek, akivel ez történt? Milyen volt az az újszülött, akivel ez történt? Milyen volt az a magzat, amivel (sic) ez történt? Milyen volt az a néhány sejt, akivel ez történt? Milyen volt az a lélek, akivel ez történt? Mi a fasz történt? Miért ez az élet? Miért nem lehet szabadon szeretni? Miért vannak árkok? Mi a fasz ez?

Úgy hívják, hogy élet, állítólag, de én nem vagyok ebben biztos. Azt tudom, hogy szopom, de azt is, hogy néha imádom, akkor amikor imádom.

Ezzel a csomaggal kell együtt élni, együtt élnem. Ez az, amit a gyász kapcsol, annak az ötöde. A többiben a többit teszem, ahogy kell, nemlineárisan, sokfajú, soktényezős differenciálegyenlet-rendszerben, ahogyan kell.

Istenke játszik bennem, legófigurákkal, Te vagy az egyik, Én vagyok a másik, Ők a harmadik, a tárgyak a negyedik, a Balaton az ötödik, a lélegzet a hatodik, J a hetedik.

Édesanyám, Gaiám, gályám, hajóm, tengerem, apám, árbocom, hajótestem, deszkáim, eresztékeim, én magam, a szél, a sirályok, a halak a víz mélyén.

Elkezdtem jobban írni azt hiszem, idén, halálból élet.

Halakból szív. Szívekből hangok, hangokból tüdők és hangszálak, azokból dalok. Faszokból dalok.

Emelem kalapom, ölellek, szeretlek - jó távolságból, szoba-tudatállapot, szobád-tudatállapot, bemehetünk egymáséba, engedéllyel!

Nagyon fontos az engedély, törtfehér, tejfehér engedély. Teljes odafigyelés, teljes tisztelet, teljes kölcsönösség! Szólni fogok, ha nem csinálod, és próbálok változtatni, ha nem csinálom!

Biztonságos tejfehér tér!

Semmi sem ér semmi mást.