Gyöngyházdoboz

Kis, tizenkét centis gyöngyházdoboz vagy,
Az a könnyűség ami sosem volt,
És amely úgy ér el és ölel körül,
Ahogy nem ölelt még senki,
És négy milliméteres gyöngyházfalán belül
Négyosztatú szívem ver.

Szeretem ezt a falat kívülről és belülről,
Átszellemülten átszeretem,
Miként még sosem szerettem,
Átszeretem, ahogy engem és minket is szeret az isten,
Szeretem, ahogy sejtjeink a tavaszt,
És pina a faszt.

Ismeretlenül, mégis ezerszer túlismertem,
Attól újszerű, hogy mennyire könnyű és régi,
A súlya vaksúly, a hangja vaklárma,
A hordozón múlik a tartása,
Folytonossága mindennél fontosabb,
A vulva kanyarulata, az ánusza nyílása.

Te vagy az üzenethozó és én vagyok az üzenet,
Vonala, papírja, tartása,
Üressége,
Megszakadása majd továbbjutása,
A szívem baja, kínja, fájdalma,
Életem saját talpra állása.

Előre nem tudok menni, úgyhogy megyek mindenfele,
Tágulok, sugárirányban kifele,
Szellősebbé válok,
Kötetlenebbé,
Megpróbálom az élet eseményeinek hullamait,
Tudatunk hullamait álmoknak látni.