Gömbölyded kavicsok

(Müller Dani – Mezítláb remix, Balázs ízeivel, néhol Aladár. Egyszer viccelődve azt kérdeztem...)

Miután elhagytam a rendezvény területét, beköszöntött Kalap Úr. Várt. Tán segített San Pedro is, és más. Egyedül, megvizsgálom most már mit jelent ez a szó.

Dani dala a fülemben, ismétlődően.

Csak engedd magad szeretni, átfolyni, székelyesen.

Lenni a szívben, az isteni víz kendőzetlen.

Oly fehéren, hogy a halak kétfelé úsznak, kétfelé néznek. Azon a kagylón a tenger fele, balra nézek elszáll, jobbra nézek világoskék.

Sírni, törődni, lenni a szívben.

Elszakadt.

Mit jelent ez? Az isteni víz, kendőzetlen.

Hogy egyszer viccelődve az egyik réteg elkezdett leválni a másik rétegről, zuhanás  – átfolyni a homlokodon, gyűrűzni a gerincben – pihenni a lélekben.

Élő fénytől szikrázik, levélik, levált. Mi az, ami létrejött? Ki az, aki létrejött? Lenni a szívben! Tümtürümtürürüm! Lenni a szívben.

Mezítláb állsz a patakban, újrakezdődik. Kendőzetlen. Csinos harangteste.

Szépnek akarom látni? Szépnek tudom csak látni. Tudom, hogyha néha nem is hallom, Érted a Mindenség mesél.

Sírni, törődni, élni a szívben. Világoskéken.

Lenni a szívben, türürütürürü.

Az isteni víz kendőzetlen csinos harangteste izzó színtől szikrázik.

Viccelődve lebegni.

Két lábbal és seggel a földön élni, földön ülni, nehezedni, gyűrűzni a gerincben, pihenni a lélekben.

Sírni, törődni, lenni... a szívben.

Lenni a szívben.

Hogy egyszer viccelődve azt kérdeztem, milyen lebegni...

Tudom, hogyha nem is hallom, Érted a Mindenség mesél. A Mindenség szava szél, átjár, átjár, az isteni víz kendőzetlen, élő fénytől szikrázik oly fehéren.

Viccelődve azt kérdezte, milyen lebegni.

De tudom, hogyha nem is hallom, hirtelen a mindenség mesél.

Most azt érzem, hogy... létrejött a magány. A magány egy valami, amit felépítünk, módszeresen, amikor dobozt húzunk magukra, párkapcsolatnak hívják nem pedig szabad és egymást tartalmazó életnek. Gyűrűzni a gerincben, pihenni a lélekben. Sírni, törődni.

Lenni a szívben, nagyokat nyeldekelni, égőn kaparó torokkal.

Hogy egyszer viccelődve azt kérdeztem...

Kérdeztem, kérdezek, megyek, szeretek, hirtelen a Mindenség mesél.

Világoskék, már-már olyan kék, mint a jégmadár, vagy arra tart. A jégmadár csőrébe.

Szóval nem szorítjuk be magunkat kapcsolatokba, hanem tartalmazó kapcsolatban vagyunk, ahol az összeillő felek közt pont annyi a tér, hogy az alakzat szabatos, szabályos maradjon, enyhe, fehér, átsejlő fényhatárokkal.

Lenni a szívben.

Lenni.

Mindent jól csináltál, jól csináltam. Szívhatárok, kell valamennyi távolság ahhoz, hogy működni tudjon, ne legyen olyan közel, hogy ne dobbanjon; vagy annyira egyszerre, hogy az egyik már ne is dobbanjon. Két egészséges szív, összeérő határokkal, közös vérrel, vérségi kapcsolattal, család, vért szül, vért hoz létre.

Lenni a szívben.

Mezítláb állsz a patakban... megint...

Az isteni víz

Élő fénytől szikrázik oly fehéren, ahogy csak a Menny tud.

Milyen lebegni azon a kagylón a tenger felett?

Nem a kagylón, hanem a kagylóban, a kagyló anyagában, kagyló rezgésében és aurájában szeretnék lenni. Lenni a szívben. A kagyló könnyed szívében. Vizet lélekzik. Én levegőt. Én. Én levegőt.

Nevem: Én Levegőt. Ősi nevem.

Ez levegőt. Én levegőt.

Azon a kagylón a tenger felett. A kagyló kiáradó anyaga, a tenger átszűrődése, átszűrődöttsége, gyűrűzni a gerincben, pihenni a lélekben, sírni, törődni, lenni a szívben.

Lenni a szívben.

Szépen.

Mezítláb állsz a patakban, gömbölyded kavicsok zenélnek, kendőzetlen, csinos harangteste.

Olyan fehéren, mint csak a Menny tud.

Az oltárnál. Milyen lebegni? A tengert átjárja a kagyló héjának aurája. Én tartalmazlak Téged, Te tartalmazol engem. Ez egy kapcsolat. Közti távolság, de csak annyi, hogy a fény átjárhassa a teret, a rést. Élő fénytől szikrázik ugyanis.

Egyszer viccelődve, százszor, ezerszer viccelődve. Nevetni azon a kagylón a tenger felett.

Gyűrűzni a gerincben, pihenni a lélekben, sírni, törődni, lenni a szívben.

Lenni a szívben.

Érted a mindenség mesél, gyűrűzni a gerincben, pihenni a lélekben, lenni a szívben.

Szóval az egyedüllét, amikor az egyik hártya, a hártya egyik rétege a kettőből levált, gömbölyded formáról elasztikus formában. Hártyaként. Egyedüllét. Amikor nincs tovább. Leválás történik, történt már részben vagy fog teljesen. Hogy egyszer viccelődve. Szóval levált, a kagyló a tenger felett, nem a tengerben. A kagylón állni odatartani, odahúzni, odagondolni, és közben a szelet érezni, a tenger feletti szelet, mely a felhők zegzugaiból, azokon keresztülbújdosva fúj. Fekete felhők, fehérek, élő fénytől szikrázik az egész kép oly fehéren, hogy egyszer viccelődve azt kérdeztem – milyen lebegni, olyan hogy lehúz, behúz a tengerbe, onnan vagyok és az vagyok, az vagyok, az vagyok most is, engem ne válasszon le, én már anyag vagyok, azzal az anyaggal vagyok, az az anyag vagyok, rá-barázda, leválok.

Új forma még nincs, nem is lehet, mert az isteni víz nem folyta még körül, nincs csinos harangteste. Mégy az új felé, vannak újak, de nem folyik a víz arra, hófehér izzásban. A teremtés, re-teremtés csúcsa, átfolyni a homlokodon, gyűrűzni a gerincen, pihenni a lélekben, lenni a szívben, lenni a szívben.

Mert a víz még nem folyt új formába, a hártya, a fátyol még nem hajlott új formába, most már beleraktál anyagba, már ne adj tovább, tarts meg, mert anyagban vagyok, meg kell tartani, súlyom van, súlydoklom, átfolyni a homlokodon, nehéz... nagyon nehéz... lenni.

Lenni a szívben.

Mezítláb állsz a patakban, gömbölyded kavicsok zenélnek. Lábad lábak fogják körül és az isteni víz, és körülvesz csinos harangteste, és szikrázik, oly fehéren, ahogy csak a Menny tud.

Izzani, olyan fehéren ahogy a tenger nem tud, ahogy kiszületünk, ahogy állunk a kagylóhéjon, izzunk és gyűrűzik. Gyűrűzik, gyűrűt húz az ujjára, hófehérben viszi... Hófehérben viszi, élő fénytől szikrázik kendőzetlen, csinos harangteste.

És eszembe jut. Hófehér, izzó sugárban, hófehér izzó sugárban. Elszakadás hófehér izzó sugárban. Engedd magad szeretni, átfolyni a homlokodon, gyűrűzni a gerincben, pihenni a lélekben.

Lenni a szívben.

Kék-tarajas tyúkanyó. Az isteni víz – kendőzetlen csinos harangteste. Egyszer viccelődve azt kérdeztem...