És ez is itt az

Őszinte ima Édesanyám sírjánál,
Felsorakoznak a halottak,
Nagymamám, Édesapám,
Felsorakozom én is,
Fejet hajtok és eret vágok,
Együtt vérzünk a gyertyafény árnyékában.
Belső Mezőm árnyékos, szeles,
A füve mégis zöld,
Spirálisan emelkednek a sárkányok a szélben.
A Nap süt, A Hold másfelé pihen. 
Átmegyek az úttesten a temetőből kifele,
A halottak ott állnak körülöttem,
Békésen nevetnek,
S egy hölgy szól utánam,
Nevemen nem nevez.
Társaságom kell neki hogy jót tegyen,
Biztonságosan legyen,
Míg egy hajléktalan barátunk hátára pokrócot terít.
Felébred, nem fázik, alszom, alszik tovább,
Megköszönöm helyette is,
A szemembe könny szökik,
A jóság nem halt meg és nem is fog sosem,
Fejünk világít, szívünk világít,
Egész lényünk szívesen, színesen pulzál.
Aztán megyek tovább felvágott erekkel,
Szépen lassan, bordó színnel vérzem az utca testét,
Nem tudom mi lesz velünk, mi lesz belőlünk
Erre, a másikra, harmadik estére.

Az erem végül is, valójában nem vérzik.
A homlokom, hajam, gerincem, fenekem egyenes.
A szívem ver, egyenletesen.
Valamennyire szürke az arcbőröm, legalábbis annak érzem.
A köldököm rendben van, megvan.
Az ujjaim működnek.
A vezetésem rendben van.
A seggemen ülök, a farizmom működik.
A térdem rendben.
Konkrétan semmim se fáj,
A belső idegrendszerem van csak valamennyi helyzetben.
A sarkam rendben, kobakom rendben,
Ádámcsutka rendben, csuklóm rendben.
Péniszem rendben, igaz most nem feszes,
Ahhoz jobb energia és jobb illatok kellenek.
Puha bőr.
A szemem nyomása rendben van, talán egy picit sok.
Fülem rendben, talán picit meleg.
Szemöldököm dús.
Keresztcsontom rendben, domború.
Csípőm lapátos, hegyes, rendben.
Combizmom rendben, terhelhető lenne.
Nagyon is.
A heréimet, péniszem mégis érzem, halványan, ha rágondolok.
A talpam, tenyerem bizsereg.
Nyelek.
Várok, rendezek, hogyha egyszer,
Már csak oda megyek, ahol teljes és vidámabb leszek.

Hasamban hányinger,
Kedvem szeptember,
Türelem emberem,
Türelem-türelem.
Émelyedj-émelyedj,
Taccsra tett terveket,
Okádj a világra,
Felissza kikelet.
Felissza, felszárad,
Nyoma sincs csalásnak,
Ideszülettél émelyegni,
Ideszülettél embernek lenni.
A többi ember nevet rajtad, kicsúfol,
Ember vagy, elmúljon,
Elmúljon-elmúljon,
Pisztráng vízben ússzon,
Megfogja jégmadár,
Kedvese vállára száll.
Elmondja terveit, elhinti lelkeit,
Szíve tarka színben árad,
Nem épít maga köré várat,
Mindig direkten elmondja,
Szívét direktben mutatja,
Beteszi közösbe, nem védi, nem köt le,
Hadd járjon vad táncot,
Szelídítsen világot,
Haljon nagy halált,
Csontja békés földben aludja át.

Megszereti és szörnyet hal.
Megszeretik és szörnyet hal.
Szörnyet hal és szörnyet hal.
Az állandó halál állapotában jár.
Megszeretni: szörnyet hal.
Megszerettetni: szörnyet hal.
Bizsergő has: szörnyet hal.
Szabad választás: szörnyet hal.
Egyenes gerinc: szörnyet hal.
Őserő: szörnyet hal.
A halál energiájával jár fel és alá.
A halál koponyájával jár fel és alá.
Minden-minden-minden szörnyet hal,
Minden-minden-minden újra él.
Minden lépés mögött újra él.
Minden lépés közben újra él.
Minden légvételben újra él.
Elvetél: újra él.
Terméketlen: újra él.
Termékenység: újra él.
Megbocsátás: újra él.
Elfogadás: újra él.
Egy mosoly: újra él.
Egy gesztus: újra él.
Egy emoji: újra él.
Kikúrt, leélt élet: újra él!
Kikúrt, leélt közös élet: újra él.
Szerelmes bizsergés a testben: újra él.

Termőföld a szelleme és a teste,
Termőföld a melle,
Termőföld a bőre,
Termőföld a pénisze,
Termőföld a haja,
Termőföld a lélegzete,
Termőföld a képzelete,
Termőföld a mindene.
Termőföld a kedvese!
Mindenképpen termőföld a kedvese.
Termőföld a kettejük elegye.
Termőföld az álla,
Termőföld a szakálla,
Termőföld a mosolya,
Termőföld a pillantása,
Termőföld a szeme sarka,
Termőföld a szája, íve.
Termőföld a lapockája.
Termőföld az összes anyajegye.
Termőföld a családja.
Termőföld az ádámcsutkája.
Termőföld a szép keze.
Termőföld a bőrkeményedése.
Termőföld a feje búbja.
Termőföld a selymessége.
Termőföld a bársonyossága.
Termőföld a keménysége.
Termőföld, óriási termőföld a hangja!
A hangja mélysége, dallama, játéka.
Termőföld az intonációja.

Akkor is, ha egyedül,
Írni, írni, csendesül,
Akkor is ha fényárban,
Akkor is ha sugárban,
Szavak végtelen áradatában,
Kezeink ujjainak összefűzésében,
Összekulcsolásban,
Talpaink összeérésében,
Leheletünk összeérésében,
A közös szüretben,
A közös vetésben,
Közös aratásban,
Közös várakozásban,
Toleráns várakozásban,
Elmondhatatlan közös játékban,
Táncban,
Izzadásban,
Végtelen közelségben,
Olykor távolságban, fájdalomban, félelemben,
Elmúlásban,
Távol maradásban,
Összetartozásban,
Egymás mellé ülésben,
Abban az érintésben, amelyik finom,
Abban az érintésben, amelyik fontos,
Abban az érintésben, amelyik finom,
Abban a hangban, amelyik őszinte,
Abban az érintésben, amelyik őszinte.

Soha kevesebbel be ne érje,
Soha durvábbal be ne érje,
Soha kiegyensúlyozatlanabbal,
Féloldalassal be ne érje.
Sose a külső szépség számítson,
Hanem a belső.
Mindig az őszinteség számítson,
Mindig a megérzések számítsanak,
Mindig a belső szép formák számítsanak,
A szellem tiszta sugárzása,
Fantáziánk megléte, melege és gazdagsága,
Ágyékunk suhanása,
Meghittsége,
Intimitása,
Testünk megkérdőjelezhetetlen tudása!
Otthonosságunk biztos érzése,
Melyből otthonságot csinálunk.
Ez nagyon fontos szerintem.
A tegnap emléke, hogy tanuljunk.
A mai nap tapasztalata, hogy megújuljunk.
A jövő helyett a mai napba,
A mai döntésekbe, munkába,
Hűségembe kapaszkodom,
Önmagamba,
Talán holnap is felébredek,
Hátha látnak,
Hátha hozzám érnek,
Hátha bíznak bennem.