Barlangban, üregben, mélyben kifejlődő fenyő
Önmagába gabalyodva, nincsen már több hely
Rossz, levegő kell
Egykor a barlang szájára eső mag
Miatt van az egész
Kérlek adj levegőt
Hadd egyenesedjek ki
Ne tarts benn
Szerető, fényes világba nyújtózzunk
Ehelyt Épp itt Sehová se menni Amíg nem bántanak És mindenünk megvan
Ha nem forgunk a világgal Akkor a világ forog keresztül rajtunk Aki mer, az nyer Aki nem fél, az érez…
Van valami békés bennem Küzdelem, harag, mocsár mögött Ha választhatok, párnát, pokrócot és szemkötőt választok Bármelyik késem helyett Szeretlek, szeretlek,…