Álom a jelenlétről

Tátongó űr az apa hiánya, és hártyás elválasztás az épp gyógyszerek hatása alatt álló anyáé.

Jelenlét itt lenni. Teljesen itt lenni, kapcsolódási képesség egy másik emberhez nyíltan, nyugodtan, mentális, érzelmi és fizikai síkon.

Kapcsolatban lenni a környezetemmel, természetesen, önmagammal, gondolataimmal és érzéseimmel a pillanatban. Megfelelő súllyal látni őket, és megfelelő módon tapasztalni ujjbegyeimmel, testtartásommal, lélegzetemmel.

Nagymamám él és kommunikál velem. Szeret. Van egy hártya. Csontrákja van, Édesanyámé, fel tud állni, a szekrény felső ajtajáig ér. Ő az, akin keresztül elérem a családomat most.

A teljes jelenlét, teljes kontaktus közvetlen és biztonságos – az élet virágát nyitja tobozmirigyünkben, kettőből két és fél lesz, szervezetünkben pedig a teljesség vidámságával jár. (Láttam a jó kapcsolatot, a virágok azonnal kinyíltak.)

Mi a csoda a halál(hoz közeledni)? Mi az a jelenség, ami fájdalommal sújtja a lelket és elapasztja a testünket? Mi a kilépés vesztesége az itt maradók számára, és annak, aki megy?

Bűntudat a hiányból, hártyából. Fájdalom a félelemből, és az ennek hatására kifejtett küzdelemből, ellenállásból. Az elveszítés képéből.

Hétköznapi szeretet, hétköznapi együttlét, teljes nyugalom, kiegyensúlyozottság a testünkben és lelkünkben.

Valamilyen fa kérgét választjuk le körkörösen egy bicskával, apafigurával, fogyasztható, jót tesz. In medias res.

Egy réteg a test, az életerő, és egy réteg a szív és a lélek.

Ima. Legyen ugyanaz az öröm alul, középen és felül.

Testben, szívben, gondolkodásban.

Supra et ultra. Itt. Az alkotás szabadsága, az alkotás félelme. Nehogy fájdalmat szüljön.