Válság

Egyensúlyozom tudatalattim szárnyaival
Lila fényű testtel, két nőalak között
Egyikük balra húz, a másik jobbra dől
Én a centrumban – s a baloldalival mennék

Az ő combját fogom meg
Valami mégis a jobboldalihoz tol
Mi az, és mi lesz a baloldalival
Ezzel a nővel s velem

Mi ez a nehézkedés jobbra
Mi láncol belém csáklyát
Kérlek szépen, könnyűséget
Nem pedig efféle merevséget

Tudatalattim feszült régiójának kiengedését
E teremtettség megszűnését
Színesedését, gazdagodását
Egyszerű, válságmentes valóságot

Birtokolom mindkét oldalt
Mindkét variációt
Menedéket Teveled találok
A balomon

Ténylegesen nem számít más
Mint hogy szeressenek
És szeressek
Mindketten, mindörökké