Szeretnek

Szeretnek. Ilyennek születtem?
Igen. A szeretet gyermeke. A szeretet éltet, a szeretet nevel, a szeretet ad ennem, a szeretet nevet velem. A szeretet vesz levegőt és a szeretet lát a szememmel. Ír a kezemmel.
Hogy mondhatod azt, hogy szeretlek, ha?

I am loved. A fájdalom, a sérülés a hasamban is szeretet. Hogyan lehetnék szabad enélkül a sérülés nélkül? Élet. Hogyan lehetne saját életem?
Gondolkodás nélkül táplálsz a lélegzeteddel, a véreddel, a szívveréseddel. A májaddal. A kezeddel.
Aztán szabadon engedsz. Futni hagysz. Szállni!
Szárnyakat adsz, vagy kerekeket legalább, hogy gurulhassak. Szállj, hattyú, szállj, Jégmadár!

Szállj! Szállj! Szállunk veled. Mindig. Sosem vagy egyedül.

Vigyél hírt messze földre és hozzál hírt arról, hogy itt éltünk, itt mulattunk és itt sírtunk. Itt múlattuk az időt. Megadtuk amit meg tudtunk. Mi is szállni szeretnénk, de már nincsen szárnyunk – vagy sosem volt.

Sosem szerettek minket feltételek nélkül. Majd mi, szárnyakat adunk, amennyit csak tudunk. Egy dologra figyelünk, hogy csak szeressünk, feltétlenül. Felkelünk érted. Elmegyünk érted. Nem várunk semmit. Csak szállj, szálld a Te életedet, és nyugodtan szállj. Érted van minden. Nyugalom. Végy lendületet. Bukfencezz. Vess keresztet. Szeretkezz. Énekelj. Nemzzél gyerekeket. Élj, mert jól vagy így. Nem rontottad el, nem tudod elrontani.

Szeretlek. Én is szeretlek.

Nap mint nap.
Nyisd ki vagy pihentesd az
okos, szép szemedet.

Sosem vagy egyedül. Tartjuk a hátad ha nehéz. Te is tartod a miénket. Élhetsz és pihenhetsz. Ennyi az egész.

Annyira szeretek!