Szent igaz
Tüdőmben óriási szárnyak és
lebernyegek csapkodnak,
feketén fújnak,
szürke füstöt hajtanak,
elesnek, felkelnek,
óriási üres, nyers területre mutatnak.
Fekete színben,
színes köntösben,
hasamban megnyugszanak;
ellazulásunk és elterülésünk
csodaváró terében
űznek, pihentetnek, hajtanak.
Az érzelmek szabadon kiáramolnak,
az elvárások fogást nem találnak,
nem az van, amit szeretnék
sosem,
mégis megenyhül, ellágyul és elterül
e teljes élet itt, most.
