Szempillantások között

Szívből és szenvedélyből lehunyt szemek
Amelyek ha felnyílnak vége minden
Áltatásnak, szenvedésnek, szendeségnek
Elszigeteltségnek Veled
Az ölembe ülsz végre
És a combjaid körbefognak

Az idő exponenciálisan gyorsul
Életek, egy év, hetek telhetnek el a találkozások között
Úgy döntök, kizoomolok, mert tudok
Bízom, nyitott tenyérrel szeretek
Érzem a pillanat mozdulatát
Látom a körülölelő lángnyelveket, melyek nem égetnek

Viszontszeretnek. Feldob és elkap a pillanat
Mint a nyári szellő a falevelet
Látom eltáncolni a gondolatok kuszaságát
Amit a szív rendszerez. És rendbe tesz
Csitít és csillapít, vagy felborzol 
Ez a körbe-körbe táncolt lélekdallam Veled

•

(Cím és harmadik versszak: Gerlefalvi-Nagy Orsolya Johanna; a többi: én)