Perpetuális ártatlanság

Barátságos és régi típusú, családias valóság,
Ahol az egyetlen hajtóerő a kíváncsiság,
És ilyen módon miénk a világ.

Kerek a világ,
És kerek benne minden férfi és nő,
Perpetuális ártatlanság, alapvető szeretet.

Sötétlő, vállunkra nehezedő fellegek,
Maguknak láttatják a teret,
Halott szavakkal üresítik a képzeletet.

Én közben nem feszengek,
Ha kell egészen kivárok,
Újrakezdek minden pillanatot és megelevenedek.

Azokat a gondolatokat táplálom,
Érzem az összes finom érzelmeket,
Amelyek előre visznek, rajtuk keresztül teljes lehetek.

És visszakaphatom a teremet,
Először biztonságosan kívül érzékelem,
Majd magamban tudok mindent, téged, engem, a fellegeket.