Láng

Labilis cseppekben sugárzó
Hamvain gazdagon virágzó
Törékeny ember mosolygott rám
Szivárványos fényburok mögül figyel
Vigyáz, nevet, sír, vár, él
Egyszerre kel ősz és tavasz
Ott ragadtam a változó évszakokban
Ki lakik e lángburokban?
Ki az, aki magáért sír?
Tánc
Hegy
Patak
Én is fürödtem benne
Sütkéreztem benne
És eloldódtam ebből a világból