Köszönöm

Köszönöm az évmilliárdos emlékezetnek testünk sejtjeiben
És azok összhangjában
A levegőben amit ki és belégzünk
Az ételben, italban és menedékben
A békében és tanulásban
Hogy itt lehetünk — egy darabig — minden rendben
Amíg itt lehetünk

Köszönöm a kezeknek, akik nyomtak, nyomnak, támogatnak
Előre az életben, csokorba és virágomba
Megtartanak, összefűznek, levegőznek
Hagynak, magunkra tanítanak, arra, hogy
Önállóan és együtt vagyunk, mindig, és sosem vagyunk egyedül
Akkor a legkevésbé, amikor végtelenül egyedül érezzük magunkat
Akkor csak egy hártya választ el a teljességtől