Fehér lepke

Barnamedve közelít meg
Súlyos, erős, veszélyes mancsa a vállamon
Érzem a bundáját, hátulról ölel
Én pedig félelemben ösztönösen
Azzal válaszolok, hogy
Szeretlek, szeretlek, szeretlek
Megengedem, hiszen itt van, mást nem tehetek
Felé megyek, mint amikor hidegvízbe ereszkedem

O és A kicsi, hófehér molylepkét hoz nekem
Pszichedelikusat, keserűt
Hogy tiszta, szabad, tágas életem legyen
Mint nekik oly sokszor
Fundamentális szabadság
Amely jobbára a medve felé tett lépést jelent
Medvévé válást a molylepkén keresztül
Szeretlek, szeretlek, szeretlek

Itt van bennem a lepke is, a medve is
A félelem és annak ellenére is
Szeretlek, szeretlek, szeretlek
O és A, és az emlékek is
Feloldódó világ, lépés a kút falán
Lefelé, befelé, bátran
Egységes, csodálatos, örökké bomló
Virágzat, önmagába hömpölygő életmező

A medve ölelése a biztonság
A medve ereje és a víz hidegsége a biztonság
A szeretlek, szeretlek, szeretlek a
Biztonság
A kút mélye a biztonság
Az élet szépsége a bizonyosság
A elmúlás folyamatossága a biztonság
Én vagyok a bizonyosság