Élő fénytől szikrázik oly fehéren

J-nek volt egy olyan mondata, hogy nem szereti, amikor belesír a szemüvegébe. Én ma a beszélgetésünk után a kék szemüvegemben voltam a parton, és örültem, hogy nem látják, sírok, pontosabban folyókban könnyezek.

Idilli világoskék víz, nagy pamacsokban felhők, kacsaanya, aki a kiskacsákat odaviszi a parton a horgászhoz, hogy ételt adjon nekik.

Aztán leültem, Mezítláb on.

Az M csak egy darabig vitt el szombaton, onnan magamtól megyek.
O foglalt, hiszen hogy is lenne más, akkor nem lenne lecke.
A-val két éve ugyanez volt, és ő elérhető volt, másfajta dinamika. Úgy tűnt, hogy Anyám hozza ezt a lehetőséget halálában. Én meg nem mentem, problémáztam.
Most, ebből a perspektívából – holotrop környezetben!, Cait modulján! – ez a növekedésről szól, és ez most történik.

Sírni, törődni, lenni a szívben.

Szétterjedt a szívből vállig és a rekeszizom aljáig.

Olyan képeket láttam, hogy megyek Ozorán, és hagyom ezt a folyamatot menni, és leveszem a szemüvegem, és úgy sétálok, hogy zajlik, és sírok az örömtől és fájdalomtól, és hagyom, és nagyon-nagyon szeretek. 

Kendőzetlen csinos harangteste.

Az emberek szemmel kapcsolódnak, meg máshogy, aztán később már "normálisan" sétálok ott.

Külső-belső folyamat teljes egészében, nem lehet különbontani, ugyanaz, mint amikor lementünk hajnalban a Nagyszínpadhoz. Csak a nagyszínpad minden, az egész élet. Lenni a szívben, törődni.

Élő fénytől szikrázik oly fehéren.

Viccelődve.

---

Összetevők még

engedd magad szeretni, mert szeretetben vagy
szeress minden embert
igazat mondj

elengedem, visszajön, mert szeretetben vagyunk