Csend (1)

Köszönöm mindenkinek a szabadságot, a teret
Hogy együtt játszunk és hagyjuk egymást játszani
Hogy élhetünk és elfoglalhatjuk a levegőt ami nekünk jutott
Megoszthatjuk, ki és belélegezhetjük egymás fájdalmát és örömét
Sétálhatunk, szállhatunk, zongorázhatunk, hibázhatunk és felállhatunk
Anélkül, hogy csökkennénk bárki szemében, isten szemében
Egymás szívében — te is én vagyok

Emberek vagyunk, lények, akik itt élnek ebben a nagy szobában
Az egyik jobbra megy, a másik balra
Az egyik fél, a másik merészebb, és csodálja
De egészen csak együtt vagyunk, és a tér, a csend
Mi összeköt és kitölt minden távolságot fáink bogos ágai közt
És az együvé válás, hálás vagy haladás, közös egészülés
Egymással csokorba borulás csodája