Belső látomás

Látomás:

Tágas térben négyszögletesen rendezett falak, élők, így alszol el.

Megérzés, megérkezés és tánc:

A jó hír nagyobb, mint gondolnád, csak el kell hinned.
Édesanyád is e tér mögött van, e felület megett.
Itt minden rendben van, viszonyulásunk lehetetlen,
mert együttlét van, összebólintás és egyetértés.

Arcok vannak a falakban, alagút alakú panteon, látlak, látnak.
Száraz, szúrós szelet érzel az arcodon, köpeny van rajtad,
tágas, kopár, sima fennsíkok és völgyhajlatok –
ismerős, nem először állsz ebben a szélben, otthonos.

Az aikidómester oly módon mester, hogy aikidómestersége mögött áll.
Személyiségünk sík, e felületbe nyomjuk arcunkat, alakunkat,
levékonyodunk, megdermedünk és elveszítjük szabadságunkat.
Az aikidómester úgy mester, hogy e sík megetti mozgásszabadságban áll.

E mögé a sík mögé húzódhatsz szabadságra, levegőre,
érzékeled a határaidat, félholdszerűen a többiekét is,
összeér, nem különb a Tiédtől bensőséges terük.
Észreveszed, hogy ugyanaz vagy – szeretett és szerető.

Megfigyeled, hogy mindenki gyógyítani jön (Téged),
mindenki passzol, csak nem jön össze mindig a horizont –
minden nő az orvosod, partnered rendre felbukkan,
amint szabadon állsz kínjaidtól e fájdalomhorizont mögött.

Fájdalomtűrésed nő, enyhe hártyaként szabad vagy körötte,
vastagszik, már nem beszélsz, érzed, aikidózol helyette,
nősz, a félholdak összeérnek, hol kezdődsz Te és hol Ő,
elengeded az egészet, a kegyelem szintén, közhelyesen, növekszik.