Álomváros

Életem fénypászmákkal beszőtt folyosója,
Sétálok a fény felé.
Alapvetően fényben vagyok, ha akarok,
És szembejönnek alakok, helyzetek.
Némelyiket szeretném, és azzá válok,
Némelyik úgy érezem engem választ.
Vállalom az anyagot, a sötétséget,
De sosem feledem: hogy alapvetően fényben járok.

Álomvárosomban otthon vagyok,
Régi bányaváros, Álom-Pécs.
Az épületek vörös téglából készültek,
Kicsi a forgalom, jó a levegő és enyhe az idő.
Kevesen vannak az utcákon,
Körben erdő, a dombokon elhagyott bányajáratok.
Nyílásokkal, növénykincsekkel, kirándulókkal,
Valami nagy víz is hullámzik itt.

A polgármester az apám, vagy hozzá közeli,
Együtt vágunk sétabotot.
Mégiscsak van egy kis házam, el is feledkeztem róla.
Nem engedem, hogy tolvajnak nézzenek, hiszen megváltoztam.
Ha esetleg gonosztevők akarnak megtámadni,
Gyors reakcióm és az emberek tömege megvéd.
Ha felmerül, hogy egy férfi úgy közelít,
Legyintek rá, nem félek.

Pán, pán, pán, túl a ridegségen,
Rideg kategóriákon,
Túl a rideg félelmen,
Együtt az emberekkel,
Szeretettel mosolygok előbb-utóbb mindenkivel.
Álomvárosomban olyan emberek élnek,
Akiknek az élete folyosójában fény van,
És választani tudnak hol haladnak.